Hope
szemszöge:
*Tíz év múlva*
Idegesen ülök be az autómba, majd a kulcsot a helyére dugva beindítom a járművet. Nem igaz, hogy Louis megint elfelejtett elmenni az ikrekért a suliba. Ez már a héten a második alkalom.. Blaire most hívott fel, hogy már fél órája ott ül a balett intézmény előtt, így gyorsnak kell lennem. Felbúgatom a motort, majd gázt adva, a suli felé indulok. Közben kikeresem a telefonomból a Lou számát és megcsörgetem már ötödjére.
- Igen kicsim? - veszi fel nyugodt hangon.
- Nem felejtettél el valamit? - szólok bele mérgesen.
- Basszus az ikrek!
- Igen Louis, már megint elfelejtetted őket! Most hívott a tanárnőjük.
- Sajnálom, csak nagyon belemerültünk egy dalba... Indulok máris!
- Már úton vagyok, maradj a seggeden!
- De...
- Louis, ne bosszants fel még jobban!
- Vezetés közben telefonálsz és mérgelődsz is? Tudod mit mondtam erről!
- Jó, Tomlinson, nem kell a hegyi beszéd! Szia! - köszönök el, majd le is rakom. Mindig a hülye menedzserkedéssel van elfoglalva és néha még rólam is megfeledkezik, amit kezdek unni. Nagy fékcsikorgással parkolok le a suli előtt, mikor meglátom a gyerkőcöket az ajtón kijönni. Summer éppen veszekszik az öccsével, aki a szemét forgatja a nővére kioktatásán. A nap huszonnégy órájában általában ez megy... A kislányom hátradobja szoros, lófarokba kötött, barna haját a vállán és karba teszi a kezét, majd kinyitja a kocsi ajtót.
- Szia, anya! - köszönnek egyszerre. Igen ez néha ijesztő tud lenni...
- Sziasztok! Bocsánat, hogy későn jöttem, de apátok volt a soros és ismét elfelejtett titeket!
- Most komolyan? Szép! - durcizott be Summer. Igen, ő folyton harcban áll az apjával mindenféle téren, de egyébként imádja és nagyon apás mindkettő.
- Éhen halok! - köti be magát Ethan és nagy kék szemeivel rám néz, majd beletúr világosbarna hajába, amit az apjától örökölt, majd rám villant egy Tommo mosolyt.
- Le se tagadhatnátok - sóhajtok, majd előrefordulok és gázt adok.
- Hova megyünk? - kérdezi Ethan.
- A nővéretekért balettra.
- Én is akarok anya balettra járni - szólal meg Summer.
- Mondtam már hogyha betöltötted a tizenkettőt, akkor járhatsz oda!
- De anyaaa!
- A nővéred is úgy jelentkezhetett!
- Anya, ugye nem felejtetted el, hogy öttől fociedzésem van?
- Nem kicsim, de oda már remélhetőleg apa visz!
- Juhéé!
- Na, szép! - motyogom és bekanyarodok a balett intézethez, ahol már ott vár Blaire. Bepattan, majd nyom az arcomra egy puszit és beköti magát.
- Neked is szia! - szólal meg hátul Summer.
- Helló morgó! Szia, öcsi! - int nevetve a lány hátra, mire felkacagok.
- Milyen volt a balett? - pillantok rá.
- Jó! Tanultunk egy új koreográfiát!
- Ohh, szuper! - mosolyodok el szélesen.
- És anya... elmehetek moziba Tonyval?
- Hány éves is?
- Egy évvel felettem jár és nagyon jó fej és ott tanít az anyukája!
- Kicsoda?
- Mrs. Taylor.
- A matek tanár?
- Ahha!
- Hát figyelj, én elengedlek, de apádtól is meg kell kérdezned!
- Ajj, anya tudod, hogy apa milyen! Nem fogja megengedni!
- Ezt jól látod, de majd puhítom!
- Jut eszembe Summer, ma átjön Darcy hozzád, mert Amelia és Hazz mennek valahova.
- Okéé! - tapsikol.
- És a kicsi? - néz rám Blaire.
- Anne-nál lesz addig.
- Jaa!
Igen...Harry és Amelia összehoztak egy kisfiút, aki a Mason nevet kapta és most négy hónapos. Ezen kívül, ha már a gyerkőcökről van szó, Niall és Stas egy tündéri kislányt csinált, Liam-ék pedig Des mellé egy kis öcsit várnak, Soph most van az ötödik hónapban.
- Na, itt is vagyunk! - szólalok fel, de tök fölöslegesen, ugyanis már mind a hárman rohannak a ház felé. Leállítom az autót, majd én is kipattanok és bemegyek a házba. Amint a nappaliba érek, Louis bukkan fel a konyhából bocsánatkérő boci szemekkel. Egy szürke mackónadrág van rajta és egy sötétebb szürke, szűkebb póló, ami kiemeli izmos felsőtestét, fején pedig egy szürke sapi helyezkedik el.
- Bébi, ne haragudj! - sétál ide, majd a derekam köré fonja kezeit és hozzám simul.
- De haragszom. Te zenélgetsz egész nap, miközben én csak annyit kértem, hogy menj el a gyerekekért.
- Tudom. Sajnálom, oké? - néz a szemembe.
- Oké - mosolyodom el, majd az ajkaira tapadok. Nem tudok haragudni erre a lükére.
- Szeretlek - harapok az ajkamba, mikor elválunk.
Idegesen ülök be az autómba, majd a kulcsot a helyére dugva beindítom a járművet. Nem igaz, hogy Louis megint elfelejtett elmenni az ikrekért a suliba. Ez már a héten a második alkalom.. Blaire most hívott fel, hogy már fél órája ott ül a balett intézmény előtt, így gyorsnak kell lennem. Felbúgatom a motort, majd gázt adva, a suli felé indulok. Közben kikeresem a telefonomból a Lou számát és megcsörgetem már ötödjére.
- Igen kicsim? - veszi fel nyugodt hangon.
- Nem felejtettél el valamit? - szólok bele mérgesen.
- Basszus az ikrek!
- Igen Louis, már megint elfelejtetted őket! Most hívott a tanárnőjük.
- Sajnálom, csak nagyon belemerültünk egy dalba... Indulok máris!
- Már úton vagyok, maradj a seggeden!
- De...
- Louis, ne bosszants fel még jobban!
- Vezetés közben telefonálsz és mérgelődsz is? Tudod mit mondtam erről!
- Jó, Tomlinson, nem kell a hegyi beszéd! Szia! - köszönök el, majd le is rakom. Mindig a hülye menedzserkedéssel van elfoglalva és néha még rólam is megfeledkezik, amit kezdek unni. Nagy fékcsikorgással parkolok le a suli előtt, mikor meglátom a gyerkőcöket az ajtón kijönni. Summer éppen veszekszik az öccsével, aki a szemét forgatja a nővére kioktatásán. A nap huszonnégy órájában általában ez megy... A kislányom hátradobja szoros, lófarokba kötött, barna haját a vállán és karba teszi a kezét, majd kinyitja a kocsi ajtót.
- Szia, anya! - köszönnek egyszerre. Igen ez néha ijesztő tud lenni...
- Sziasztok! Bocsánat, hogy későn jöttem, de apátok volt a soros és ismét elfelejtett titeket!
- Most komolyan? Szép! - durcizott be Summer. Igen, ő folyton harcban áll az apjával mindenféle téren, de egyébként imádja és nagyon apás mindkettő.
- Éhen halok! - köti be magát Ethan és nagy kék szemeivel rám néz, majd beletúr világosbarna hajába, amit az apjától örökölt, majd rám villant egy Tommo mosolyt.
- Le se tagadhatnátok - sóhajtok, majd előrefordulok és gázt adok.
- Hova megyünk? - kérdezi Ethan.
- A nővéretekért balettra.
- Én is akarok anya balettra járni - szólal meg Summer.
- Mondtam már hogyha betöltötted a tizenkettőt, akkor járhatsz oda!
- De anyaaa!
- A nővéred is úgy jelentkezhetett!
- Anya, ugye nem felejtetted el, hogy öttől fociedzésem van?
- Nem kicsim, de oda már remélhetőleg apa visz!
- Juhéé!
- Na, szép! - motyogom és bekanyarodok a balett intézethez, ahol már ott vár Blaire. Bepattan, majd nyom az arcomra egy puszit és beköti magát.
- Neked is szia! - szólal meg hátul Summer.
- Helló morgó! Szia, öcsi! - int nevetve a lány hátra, mire felkacagok.
- Milyen volt a balett? - pillantok rá.
- Jó! Tanultunk egy új koreográfiát!
- Ohh, szuper! - mosolyodok el szélesen.
- És anya... elmehetek moziba Tonyval?
- Hány éves is?
- Egy évvel felettem jár és nagyon jó fej és ott tanít az anyukája!
- Kicsoda?
- Mrs. Taylor.
- A matek tanár?
- Ahha!
- Hát figyelj, én elengedlek, de apádtól is meg kell kérdezned!
- Ajj, anya tudod, hogy apa milyen! Nem fogja megengedni!
- Ezt jól látod, de majd puhítom!
- Jut eszembe Summer, ma átjön Darcy hozzád, mert Amelia és Hazz mennek valahova.
- Okéé! - tapsikol.
- És a kicsi? - néz rám Blaire.
- Anne-nál lesz addig.
- Jaa!
Igen...Harry és Amelia összehoztak egy kisfiút, aki a Mason nevet kapta és most négy hónapos. Ezen kívül, ha már a gyerkőcökről van szó, Niall és Stas egy tündéri kislányt csinált, Liam-ék pedig Des mellé egy kis öcsit várnak, Soph most van az ötödik hónapban.
- Na, itt is vagyunk! - szólalok fel, de tök fölöslegesen, ugyanis már mind a hárman rohannak a ház felé. Leállítom az autót, majd én is kipattanok és bemegyek a házba. Amint a nappaliba érek, Louis bukkan fel a konyhából bocsánatkérő boci szemekkel. Egy szürke mackónadrág van rajta és egy sötétebb szürke, szűkebb póló, ami kiemeli izmos felsőtestét, fején pedig egy szürke sapi helyezkedik el.
- Bébi, ne haragudj! - sétál ide, majd a derekam köré fonja kezeit és hozzám simul.
- De haragszom. Te zenélgetsz egész nap, miközben én csak annyit kértem, hogy menj el a gyerekekért.
- Tudom. Sajnálom, oké? - néz a szemembe.
- Oké - mosolyodom el, majd az ajkaira tapadok. Nem tudok haragudni erre a lükére.
- Szeretlek - harapok az ajkamba, mikor elválunk.
- Én is téged bébi. Hol
vannak a gyerekek?
- Nem köszöntek?
- Hát nem. Megyek és rendet teszek fent! - mondja egy pimasz mosollyal és felmegy. Nevetve megrázom a fejemet és utána indulok. Még fel sem érek, de már Summer sikítását hallom a szobájából... Igen, mindenkinek külön szobája van, máskülönben szétszednék egymást. Belépek Summer szobájába és látom, hogy az apja éppen csikizi.
- Appaaa! - kacag fel és megpróbálja leszedni Lou kezeit magáról.
- Ígérd meg, hogy mikor hazajössz, mindig adsz ölelést! - áll meg Lou.
- Oké, de te meg ígérd meg, hogy holnap te jössz értem.
Louis rám néz, majd vissza a lányára és elmosolyodik.
- Megígérem prücsök.
- Így görbülj meg? - hajlítja be a mutató ujját Summer.
- Úgy görbüljek meg! - nevet fel, majd ad neki egy homlok puszit és feláll az ágyról.
- Jézusom Summ, mint valami malac, úgy visítasz! - jön be Ethan a szobába mire Louis felnevet, majd odalép a kisfiúhoz és a vállára dobja.
- És most beteszlek a sütőbe - jelenti ki.
- Apa, már tíz éves vagyok. Nem tudsz betenni - forgatja meg a szemét.
- Na, jó akkor megkegyelmezek - teszi le és összeborzolja a haját.
- Apaaa, most csinálhatom meg újra! - trappol be a szobájába.
- Louis...lenne egy kérdésem - lépek oda.
- Hol van Blaire?
- Róla lenne szó. El szeretne menni moziba.
- Ohh, hát felőlem jó! Dee...kivel?
- Egy évfolyam társával.
- Hogy hívják? - kezd el gyanúsan méregetni.
- Tony-nak.
- Nem mehet! - jelenti ki és kifelé indul a szobából.
- Louis, kérlek! Haragudni fog rád a lányod!
- Majd megbékél! - vonja meg a vállát, de közben hátra sem néz.
- Tomlinson, ha hozzád beszélek, rám nézz! - dobbantok, mire megáll és megfordul.
- Hope, már ezerszer megbeszéltük. Túl fiatal ahhoz, hogy pasizzon!
- De ők csak barátkoznak!
- Ezt te el is hiszed? Te is voltál tizenhárom éves és tudod milyenek a fiúk.
- De Louis, csak egyszer... elviszem és haza is hozom!
- Azt mondtam, hogy nem! Téma lezárva!
Fújtatok egyet, majd bemegyek Blaire szobájába, aki már elkészülve szomorúan bent ül az ágyán.
- Hallottad? - kérdezem, mire aprót bólint.
- Na, akkor a terv. Én elterelem apád figyelmét, addig te kisurransz a garázsba, én pedig nem sokkal utánad megyek.
- Imádlak! - virul fel, majd megölel.
- Akkor hajrá! - engedem el és lefelé veszem az irányt.
- Kicsiim! - kiabálom el magam.
- Konyha! - hallom a választ. Odasétálok hozzá és vele szemben állok.
- Bocsánat, hogy veszekedtem veled - motyogom és hozzábújok.
- Én is hülye voltam - puszil a hajamba és karjait a csípőm köré fonja. Kilesek a nappaliba a háta mögött és intek Blaire-nek, hogy menjen.
- Milyen volt a stúdióban? – nézek rá.
- Felvettünk három dalt és úgy látszik, el tudok egy nagyobb koncertet intézni nekik! - vigyorog.
- Ügyes vagy szívem! Mész még valahova?
- Ma már nem! Tiéd vagyok.
- Az jó! Én még elszaladok a boltba és utána együtt lehetünk, feltéve...
És ekkor beront az ajtón Amelia a kislányával.
- ...ha nem rondítanak bele - fejezem be és rájuk mosolygok.
- Figyuu, nagyon köszi, hogy vigyáztok rá, este hétre itt vagyunk, puszii! - hadarja el, majd megpuszilja a kislányát.
- Hope néni, fent van Summer? - néz rám nagy zöld szemeivel Darcy.
- Igen! Menj nyugodtan!
- Na, bébi én megyek! - puszilom meg Lou-t.
- Én maradok itthon négy gyerekkel?
- Pontosan! Puszi! - vigyorgok rá és kirontok az ajtón. A garázsba érve bepattanok a kocsiba és rögtön elindulunk.
- Mennyi időnk van oda érni?
- Tíz perc - válaszol Blaire.
- Ohh, oké - sóhajtok és beletaposok a gázba...
- Nem köszöntek?
- Hát nem. Megyek és rendet teszek fent! - mondja egy pimasz mosollyal és felmegy. Nevetve megrázom a fejemet és utána indulok. Még fel sem érek, de már Summer sikítását hallom a szobájából... Igen, mindenkinek külön szobája van, máskülönben szétszednék egymást. Belépek Summer szobájába és látom, hogy az apja éppen csikizi.
- Appaaa! - kacag fel és megpróbálja leszedni Lou kezeit magáról.
- Ígérd meg, hogy mikor hazajössz, mindig adsz ölelést! - áll meg Lou.
- Oké, de te meg ígérd meg, hogy holnap te jössz értem.
Louis rám néz, majd vissza a lányára és elmosolyodik.
- Megígérem prücsök.
- Így görbülj meg? - hajlítja be a mutató ujját Summer.
- Úgy görbüljek meg! - nevet fel, majd ad neki egy homlok puszit és feláll az ágyról.
- Jézusom Summ, mint valami malac, úgy visítasz! - jön be Ethan a szobába mire Louis felnevet, majd odalép a kisfiúhoz és a vállára dobja.
- És most beteszlek a sütőbe - jelenti ki.
- Apa, már tíz éves vagyok. Nem tudsz betenni - forgatja meg a szemét.
- Na, jó akkor megkegyelmezek - teszi le és összeborzolja a haját.
- Apaaa, most csinálhatom meg újra! - trappol be a szobájába.
- Louis...lenne egy kérdésem - lépek oda.
- Hol van Blaire?
- Róla lenne szó. El szeretne menni moziba.
- Ohh, hát felőlem jó! Dee...kivel?
- Egy évfolyam társával.
- Hogy hívják? - kezd el gyanúsan méregetni.
- Tony-nak.
- Nem mehet! - jelenti ki és kifelé indul a szobából.
- Louis, kérlek! Haragudni fog rád a lányod!
- Majd megbékél! - vonja meg a vállát, de közben hátra sem néz.
- Tomlinson, ha hozzád beszélek, rám nézz! - dobbantok, mire megáll és megfordul.
- Hope, már ezerszer megbeszéltük. Túl fiatal ahhoz, hogy pasizzon!
- De ők csak barátkoznak!
- Ezt te el is hiszed? Te is voltál tizenhárom éves és tudod milyenek a fiúk.
- De Louis, csak egyszer... elviszem és haza is hozom!
- Azt mondtam, hogy nem! Téma lezárva!
Fújtatok egyet, majd bemegyek Blaire szobájába, aki már elkészülve szomorúan bent ül az ágyán.
- Hallottad? - kérdezem, mire aprót bólint.
- Na, akkor a terv. Én elterelem apád figyelmét, addig te kisurransz a garázsba, én pedig nem sokkal utánad megyek.
- Imádlak! - virul fel, majd megölel.
- Akkor hajrá! - engedem el és lefelé veszem az irányt.
- Kicsiim! - kiabálom el magam.
- Konyha! - hallom a választ. Odasétálok hozzá és vele szemben állok.
- Bocsánat, hogy veszekedtem veled - motyogom és hozzábújok.
- Én is hülye voltam - puszil a hajamba és karjait a csípőm köré fonja. Kilesek a nappaliba a háta mögött és intek Blaire-nek, hogy menjen.
- Milyen volt a stúdióban? – nézek rá.
- Felvettünk három dalt és úgy látszik, el tudok egy nagyobb koncertet intézni nekik! - vigyorog.
- Ügyes vagy szívem! Mész még valahova?
- Ma már nem! Tiéd vagyok.
- Az jó! Én még elszaladok a boltba és utána együtt lehetünk, feltéve...
És ekkor beront az ajtón Amelia a kislányával.
- ...ha nem rondítanak bele - fejezem be és rájuk mosolygok.
- Figyuu, nagyon köszi, hogy vigyáztok rá, este hétre itt vagyunk, puszii! - hadarja el, majd megpuszilja a kislányát.
- Hope néni, fent van Summer? - néz rám nagy zöld szemeivel Darcy.
- Igen! Menj nyugodtan!
- Na, bébi én megyek! - puszilom meg Lou-t.
- Én maradok itthon négy gyerekkel?
- Pontosan! Puszi! - vigyorgok rá és kirontok az ajtón. A garázsba érve bepattanok a kocsiba és rögtön elindulunk.
- Mennyi időnk van oda érni?
- Tíz perc - válaszol Blaire.
- Ohh, oké - sóhajtok és beletaposok a gázba...
•••
Kifújva magamat állok be a garázsba. Leraktam Blaire-t és most értem haza. Jön a fejmosás. Mikor benyitok az ajtón, meglátom Louis-t a nappaliban a kanapén tévézni Ethan-el.
- Prücsök, nézd már meg, hogy mit csinálnak a lányok! - mondja a kisfiunknak Lou, mire a gyerkőc felpattan és felszalad.
- Elárulnád, hogy hol voltál és miért nincs itthon a lányunk? - teszi karba a kezét.
- Louis nem foghatjuk ennyire. Csak egy mozi..
- Te képes voltál annak ellenére elvinni, hogy én nemet mondtam?? - emeli fel a hangját.
- Bébi, ne légy már így kiakadva...
- Hope, itt nem az a fontos, hogy elment abba a rohadt moziba, hanem hogy együtt kéne működnünk! Most én leszek a szar!
Kifújva magamat állok be a garázsba. Leraktam Blaire-t és most értem haza. Jön a fejmosás. Mikor benyitok az ajtón, meglátom Louis-t a nappaliban a kanapén tévézni Ethan-el.
- Prücsök, nézd már meg, hogy mit csinálnak a lányok! - mondja a kisfiunknak Lou, mire a gyerkőc felpattan és felszalad.
- Elárulnád, hogy hol voltál és miért nincs itthon a lányunk? - teszi karba a kezét.
- Louis nem foghatjuk ennyire. Csak egy mozi..
- Te képes voltál annak ellenére elvinni, hogy én nemet mondtam?? - emeli fel a hangját.
- Bébi, ne légy már így kiakadva...
- Hope, itt nem az a fontos, hogy elment abba a rohadt moziba, hanem hogy együtt kéne működnünk! Most én leszek a szar!
- Jó Louis! Tudod mit?
Nem érdekel! - kiabálom és felmegyek az emeletre. Benézek a kislányom
szobájába, ahol éppen laptopoznak az ágyon mindketten.
- Ethaan! - kiabálom el magam.
- Itt vagyok! - hallom a szobája felől. Mikor bekukkantok, éppen a gitárjával ül az ágyán és közben a laptopon böngész.
- Mit csinálsz?
- Apáéknak az egyik számát tanulom.
- Mutasd! - ülök le mellé.
Nagy levegőt vesz, majd elkezdi a Little Thingset és énekel is hozzá. Gyönyörű hangja van, ahogyan a két lánynak is. Mikor a végére ér, vigyorogva megtapsolom és megpuszilgatom. Louis benyit és elmosolyodik.
- Ez nagyon jó volt!
- Tényleg? - kérdezi meglepetten Ethan.
- Persze prücsök! Csak az én fiam vagy!
- Azért ne vidd el magad! - mondom unottan és kisétálok az ajtón.
- Anya nem teljesen okés - hallom Lou hangját, majd Ethan kacaját.
- Kapd be Tomlinson! - kiabálok vissza. A konyhába sétálok, ahol összetalálkozom Summer-el és Darcy-val, akik a bárszékre próbálják felküzdeni magukat. Hátulról megemelem őket és felültetem mindkét törpét.
- Ethaan! - kiabálom el magam.
- Itt vagyok! - hallom a szobája felől. Mikor bekukkantok, éppen a gitárjával ül az ágyán és közben a laptopon böngész.
- Mit csinálsz?
- Apáéknak az egyik számát tanulom.
- Mutasd! - ülök le mellé.
Nagy levegőt vesz, majd elkezdi a Little Thingset és énekel is hozzá. Gyönyörű hangja van, ahogyan a két lánynak is. Mikor a végére ér, vigyorogva megtapsolom és megpuszilgatom. Louis benyit és elmosolyodik.
- Ez nagyon jó volt!
- Tényleg? - kérdezi meglepetten Ethan.
- Persze prücsök! Csak az én fiam vagy!
- Azért ne vidd el magad! - mondom unottan és kisétálok az ajtón.
- Anya nem teljesen okés - hallom Lou hangját, majd Ethan kacaját.
- Kapd be Tomlinson! - kiabálok vissza. A konyhába sétálok, ahol összetalálkozom Summer-el és Darcy-val, akik a bárszékre próbálják felküzdeni magukat. Hátulról megemelem őket és felültetem mindkét törpét.
- Köszi, anya! Éhesek
vagyunk! - könyököl az asztalra, arcát pedig a kezeire támasztja és rám pislog.
- Szerinted ahhoz
nagylány vagy, hogy balettozz, de kaját nekem kell csinálnom nektek? - húzom
fel a szemöldökömet.
- Anyaa! - néz rám
csúnyán és fújtat egyet.
- Oké. Mit kér a két
hercegnő? - mosolyodok el.
- Nutellás kenyeret!
- Csinálom! - mondom,
majd elkezdem a műveletet a pultnál.
- Addig nézünk mesét! -
pattannak le a székről, és a nappaliba szaladnak.
Amint elmennek,
mosolyogva megrázom a fejemet és magamban konstatálom, hogy tiszta
apja. Két erős kar fonódik a csípőm köré hátulról, majd megérzem a
nyakamon Louis száját.
- Szia, nagyfiú!
Megnyugodtál? - kérdezem és a jobb kezemmel a hajába túrok. Nyom egy puszit a
hajamba, majd maga felé fordít. Kuncogva lenézek a szájára, majd felfelé
vezetve a tekintetemet, belegabalyodok tengerkék szemeibe, amik pimaszul
csillognak rám.
- Meg. De attól még
megkapod a magadét este - motyogja és fejét a nyakamba fúrja, majd nedves
puszikat hagy ajkai helyén. Felsóhajtok, szívem pedig szaporán kezd el verni.
Mindig ez van, ha a közelemben van.
- Szeretem, hogy még
ennyi idő után is így reagálsz rám - morogja, hangjától pedig úgy érzem,
mindjárt összecsuklik a térdem.
- Én pedig szeretem,
hogy még mindig le tudsz venni a lábamról - mondom halkan, miután visszanyertem
a beszédkészségemet.
- Elmegyek Blaire-ért.
Már eltelt két óra mióta elment.
- Csak akkor mehetsz, ha
megígéred, hogy nem hordod le.
- Nem fogom. Csak
beszélgetünk.
- Louis, tudom milyen,
ha te beszélgetsz - formálok az ujjaimmal idézőjelet az utolsó szóra utalva.
- Bízz bennem.
- Folyton azt csinálom..
- sóhajtok.
- És milyen jól teszed!
- nevet fel, majd a tarkómra téve a kezét közelebb húz magához, majd gyengéd
csókot kezdeményez, amit természetesen viszonzok.
- Fúj, a gyerek előtt??
- hallom meg Liam hangját. Elválunk egymástól, majd meglátjuk őt, Des-el a
konyhaajtóban.
- Mit keresel itt Payne?
- kérdezi Lou egy pimasz vigyorral és odamegy lepacsizni.
- Átjöttem csövelni -
von vállat.
- Helló hercegnő -
guggol le Lou Des-hez, aki elmosolyodik.
- Szia Louis bácsi. Hol
van Summer?
- Már én nem is vagyok
érdekes? - biggyeszti le Lou a száját sértődést tettetve.
- Nem! - jelenti ki
kacagva Des és beszalad a nappaliba, majd már csak a vihogást lehet hallani a
három lány szájából.
- Ezt jól megkaptad! -
neveti ki Liam.
- Kapd be! - mondja
morcosan Lou, majd felkapja a bárpultról a kocsi kulcsot, nyom egy puszit az
arcomra és kimegy az ajtón.
- Apaa, elviszel
edzésre? - rohan utána Ethan.
- Jaa, tényleg prücsök!
Gyere! - mondj Lou neki, én pedig nevetve Liam felé fordulok.
- Sophia? - kérdezem
Liam-et és az elkészült nutellás szendvicsek mellé csinálok egy harmadikat is
Des-nek.
- Orvosnál, de mindjárt
jön - mosolyodik el.
- Szuper! Minden rendben
amúgy?
- Persze, csak Soph
durván hisztis - forgatja a szemét.
- Előfordul! - nevetek
fel.
Fél óra sem telik bele,
meghallom Lou kocsijának jellegzetes hangját, pár perc múlva pedig a lányom és
Louis röhögcsélve sétálnak be az ajtón.
- Szia, anya! Szia Liam
bácsi! - köszön nekünk, majd megölel.
- Milyen volt? -
kérdezem izgatottan.
- Jó - mondja csillogó
szemekkel.
- Majd este mesélsz -
súgom a fülébe, mire felkuncog és felszalad az emeletre. Fejcsóválva nézek
utána, majd Louis-ra téved a pillantásom, aki felém villant egy harminckét
fogas, fogkrémreklámos vigyort és lehuppan a kanapéra. Ajtócsapódást
hallunk, majd egy szőke és egy barna fejet pillantunk meg az ajtóban.
- Hali! Van valami kaja?
- lép be Niall, majd Stas nyakon vágja, mire elröhögöm magamat. Grace
kibújik Niall háta mögül, majd a lányokhoz sétál, akik nagy örömmel fogadják.
- Megjöttem! - halljuk
meg Soph hangját is mire Liam nagyot nyel.
- Szia! - intek neki.
- Édesem… Hányszor
mondtam már, hogy tankolj bele a kocsiba?! Alig tudtam idáig eljönni, az összes
lámpa pirosan villogott nekem! - förmed Liam-re, aki elkapja Soph derekát és másodpercek
alatt megpuhítja, várandós menyasszonyát.
Ezután mindenki leül a
kanapéra és beszélgetni kezdünk, egészen hét óráig, amikor is betoppan Harry és
Amelia Mason-el, aztán Ethan is betoppan az edzésről és úgy döntünk csapunk egy
grillezős beszélgetős kerti partit az este további részében…
Halihó! Hát ennyi…elértünk az utolsó fejezethez is, ami remélem
tetszett mindenkinek és remélem nem lesz olyan nehéz nektek elszakadni ettől a
blogtól, úgy ahogyan nekem…:/ Ugyanis, nekem Louis a favorit és egyelőre most a
Harry-s blog marad nekem, persze őt is nagyon imádom, ahogyan a többi lököttet
is, de könnyebb Louisról írnom. Nem mondom azt, hogy nem fogok még történetet
hozni róla, mert már van a fejemben egy, de még fogalmam sincs, hogyan
valósítom meg, addig is ott van nektek a Harry-s, amit ezen a linken meg is
találtok: http://wheredobrokenheartsgo91.blogspot.hu/
All The Love! Xx
Ja, és Ui.: A szokásos hülyeségem, hogy itt lent pár szót írhatnátok vagy facen a csoportba vagy báárhool! Puszii! Xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése