Chapter ~ 57.

Hope szemszöge:

*Öt hónap múlva*

- Hope, már minden készen áll! - szólt be Stas a kis helységbe, ahol készültem.
- Megyek - sóhajtottam egy nagyot és végigsimítottam hófehér földig érő habos babos ruhámon. Pont olyan, mint amilyenről kislánykoromban mindig is álmodoztam… Nagy pocakomra tettem mindkét kezemet és a tükörbe néztem.
- Bébik, legalább addig ne rugdosódjatok odabent, míg tart az eskü - szóltam rájuk mosolyogva.
- Hope! - szólt már Sophia is Des -el az ölében, aki irtó édes kisbaba.

Kiléptem a kis helységből és a zárt ajtóhoz álltam, aminek a másik oldalán már ott ültek a vendégek és ott várt a vőlegényem is, az oltárnál.
- Anya, most? - nézett fel rám Blaire.
- Igen kicsim - bólintottam mire lenyomta a kilincset és kitárta előttem az oltárhoz vezető folyosót, aminek két oldalán az emberek mind hátra fordulva rám néztek.
- Szia, kicsim - karolt belém apa lihegve.
- Nem késtetek el! - suttogtam csodálkozva.
- A reptérről rögtön idejöttünk. A taxiban öltöztünk át - mondta mire felkuncogtam. Anya tegnap este egy órát sírt a telefonba, hogy nem tud majd itt lenni lelket önteni belém, de erre nem is volt szükségem. Sok menyasszony bepánikol az esküvő előtt és rengeteg kérdés fogalmazódik meg benne. Hogy milyen feleség lesz... Vagy, hogy jó anya lesz -e és, hogy szeretni fogják -e a gyerekei... Erre én mind tudom a választ. Egy darab papírtól semmi sem változik majd meg. Ugyanúgy fogom szeretni azt a lükét, csak innentől egy-egy vita során hivatalosan is cukkolhatom azzal, hogy elválok. Fontosnak tartottam, hogy még az ikrek születése előtt egybekeljünk és amint ezt elmondtam Louis-nak, egyetértett velem, viszont volt egy kis bökkenő. Mivel az ikrek a hetedik hónap végén vannak és a nyolcadik hónap közepén esélyes, hogy megszületnek, ágynyugalomra és stressz mentességre vagyok kötelezve. Egy esküvő szervezése pedig nem éppen feszültség mentes feladat, így a srácokra és a lányokra volt bízva minden, emiatt pedig Louis volt egy kicsit feszült és voltak kisebb nagyobb veszekedéseink, amiket a hormonok miatt én végig is bőgtem. Hát így zajlott ez a pár hónap, de ma végre itt vagyunk és pár pillanat múlva férjhez megyek a világ leghelyesebb, legaranyosabb és legsegítőkészebb férfijához, aki nem mellesleg csodálatos apuka is. Hirtelen megszólalt a jól megszokott esküvői zene, én pedig apa vezetésével megindultam a két kis koszorúslányom mögött, akik név szerint Doris és Blaire voltak. A nagy koszorúslányaim pedig ott álltak az oltárnál, a tanúm Stas, Louis tanúja Harry, és a vőlegényem mellett, akit most láttam meg elsőnek teljes díszben. Én vagyok a világ legszerencsésebb nője ez száz százalékig biztos. Most a szokásosnál is jóképűbb, ami már egyenesen bűnnek számít. Sóhajtottam egy aprót mire apa rám nézett.
- Jól választottál kicsim - súgta mire szélesen elvigyorodtam.
- Tudom. Nagyon szeretem - mondtam Louis-on tartva a szememet, aki még nagyobb vigyorra húzta a száját. Megálltunk, majd apa adott egy puszit és lepasszolt Lou-nak.
- Gyönyörű vagy! - súgta a fülembe.
- Te pedig helyes - mosolyodtam el mire kicsit felnevetett. A pap felé fordultunk, én viszont csak arra tudtam koncentrálni, hogy végre itt vagyok. Teljesül az álmom, amit már kislány korom óta vártam. Gyönyörű fehér ruhában férjhez mehetek ahhoz az emberhez, akit a legjobban szeretek. A két kislányom és az ikreim apukájához, akiknek a neme az esküvő után fog kiderülni, ugyanis az orvos már meg tudta mondani, de mi kértük, hogy írja le egy papírra, amit odaadtunk a cukrásznak, aki két tortát fog nekünk készíteni úgy, hogy az édességek belseje vagy rózsaszínben, vagy kékben fognak pompázni tekintettel arra, hogy milyen neműek a babák. Nehéz volt kibírni eddig, hogy nem tudtuk a nemeket, de ez tökéletes alkalom lesz arra, hogy megtudjuk. A kezemen egy szorítást éreztem mire feleszméltem és a papra néztem, aki kérdőn nézett rám.
- Tudod bébi, most kell mondani azt, hogy igen - súgta oda Lou mire felkuncogtam.
- Szóval? - nézett rám mosolyogva a pap.
- Igen! Persze! - vigyorogtam.
- Rendben. Louis William Tomlinson, akarod -e az itt jelen lévő Hope Tiffany Williamst hites feleségedül?
- Igen!
- Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűket!
Blaire ideszaladt a habos rózsaszín ruhájában a gyűrűkkel, mi pedig felhúztuk egymás ujjára azokat.

- Most pedig megcsókolhatod a menyasszonyt! - mondta a pap, Louis pedig rögtön a derekamra csúsztatta a kezeit és lassan megcsókolt mire mindenki tapsolni kezdett. Elmosolyodtunk, majd Lou nyomott a homlokomra egy puszit és lesétáltunk a többiekhez.
- Úúgy örülök! - borult a nyakamba elsőnek Stasy, majd a többi lány is, addig a fiúk Louis-t ölelgették, utána persze cseréltünk és a srácok nyomtak össze engem.
- Jaj, kislányom olyan gyönyörű vagy! – borult a nyakamba anya.
- Köszi. Ne sírj! - nevettem fel.
- Édesem! - sétált ide Jay, Dan-el és ők is átöleltek.
- Gratulálunk!
- Köszi! - öleltem vissza kuncogva.
- Mehetünk partizni? - vigyorgott Stas.
- Hova?
- Az udvarotokon már minden készen áll!
- Tényleg?
- Persze! Horan! Elindultál már a bébik tortájáért?
- Még nem szívem.
- Iparkodj!
- Vettem főnök! - tisztelgett és kiment.
- Gyere kicsim, majd otthon dumálsz mindenkivel! - fogta meg a kezemet Louis, akinek az ölében ott volt a kislányunk is. Kisétáltunk a templom elé, ahol egy fekete limuzin várt.
- Limuzin? Most tényleg? - nevettem fel.
- Ahha! Gyere! - mondta, majd kinyitotta az ajtót, előre engedett engem, majd beadta a kislányunkat, utoljára pedig ő ült be. A házhoz érve kiszálltunk, majd az udvar felé vettük az irányt, ahonnan halk zene szólt és amint beértünk, láttuk, hogy csodaszépen fel van díszítve.
- Ezt mikor? - tátottam el a számat.
- Míg fodrásznál, körmösnél meg sminkesnél voltál! - nevetett fel.
- Annyira szeretlek - borultam a nyakába és elpityeredtem.
- Bébi, lesírod a drága sminket! - nevetett fel, majd nyomott egy puszit a számra.
- Annyira szép minden! - szipogtam.
- Halihóó! - hallottam meg a lányok hangját. Hozzájuk is odamentem és megöleltem őket.
- Köszönök mindent! - szipogtam.
- Ma már ez hányadik bőgésed? - szólalt meg Stas mire ráöltöttem a nyelvemet.
- Duplán érzékeny vagyok, jó? - sértődtem be és a hasamra simítottam a kezeimet.
- Csajok, szerintetek mikor mondjam el neki? - kérdezte Amelia halkan. Már két napja be van rezelve, ugyanis terhes és nem tudja Harry mit fog reagálni rá. Hát ez van. Úgy látszik ez az év a családalapításról szól, de nem is baj, mert nem akarjuk, hogy a gyerekek közt nagy legyen a korkülönbség.
- Most! - nevetett fel.
- Szívem egy kicsit gyere! - kiabált ide Louis és láttam, hogy már kezdenek gyűlni a vendégek.
- Igen?
- Harry itt akarja megkérni Amelia kezét és az első kérésem, hogy ne dobd el a csokrot, hanem add oda Amelianak, a másik pedig, hogy menj Harry-be lelket önteni, mert én nem tudok - nevetett fel.
- Hol van?
- Konyha!
- Oké - kuncogtam.
Besétáltam, majd megálltam mellette, ugyanis a bárszéken ült, egy pohár whisky volt a kezében, a feje pedig a pulton pihent.
- Hazz - simogattam meg a hátát.
- Hm?
- Miért izgulsz ennyire? - nevettem fel.
- Nemet fog mondani.
- Miért mondana? - kuncogtam.
- Nem tudom. Szeret egyáltalán? Mármint...engem lehet szeretni?
- Butaságokat beszélsz. Beléd van zúgva, méghozzá fülig.
- Tényleg?
- Jajj Hazz. Persze! Imád téged és lefogadom, hogy most is utánad kutat!
- Amikor odaadod neki a csokrot akkor térdelek majd le.
- Oké! Úú de izgi! - tapsikoltam.
- Amúgy, gratula! - nevetett fel.
- Köszi! - kuncogtam és kifelé indultam.
- Hopeee! Gyönyörű vagy! - ölelt meg Lottie.
- Köszönöm! - kuncogtam fel.
- Hello "A" baba és "B" baba! - simogatta meg a hasamat, erre pedig rögtön reagált egyikőjük és jól belém rúgott.
- Itt vannak a torták! - hallottam meg Liam hangját, majd megláttam Niall-t és Liam-et a két tortával.
- Akkor kezdhetjük! Hol van Louis? - néztem körül.
- Jövök már! - sietett ide. Mindenki körbeállt minket, én pedig a kezembe vettem a kést és belevágtam az egyikbe, majd tettem egy második vágást is és megemeltem a szeletet. A piskóta kék színű volt.
- Szóóval az egyik kisfiú! - nevettem fel és adtam egy rövid csókot Lou-nak.
- Na, akkor lássuk a másikat is! - mondta Lou, majd elismételte az előbbi mozdulataimat és kiemelte a rózsaszín piskótájú szeleltet. A többiek tapsolni kezdtek, én pedig Lou nyakába borultam.
- Köszönöm bébi. Szeretlek - motyogta a fülembe.
- Én is szeretlek! - szipogtam.
- Anyaa! - szaladt felém Blaire mire felkaptam.

- Szóval lesz egy kislány és egy kisfiú tesód.
- És a nevek? - kiabált ide Liam.
- Elmondod? - néztem Blaire-re.
- Ahha! Summer Grace Tomlinson és Ethan Benjamin Tomlinson!
- Szép nevek! - mondta anya, Jay-ék pedig egyetértően bólogattak.
- Des, ne mássz el! - hallottuk meg Soph hangját és felkapta a kislányt, aki felsikított. Felnevettem, majd vágtam mindenkinek a tortából.
- Most lesz a csokordobás? - kérdezte Amelia.
- Ahha! El akarod kapni? - kuncogtam fel.
- Hátha én lennék a következő! - mosolygott. Letettem a tányért, majd beálltam az udvar közepére.
- A nem férjes lányok ide! - kiabáltam. Mögém gyűltek, én pedig hátat fordítottam, lendítettem kettőt, majd nevetve visszafordultam és átadtam a barátnőmnek, aki értetlenül rám nézett. Hazz idesétált, majd elővette a gyűrűt és letérdelt.
- Öhm...rohadtul izgulok, úgyhogy inkább kezdem..

Amelia...hosszú idő óta ismerlek és fogalmam sincs, hogy lehettem ekkora barom, hogy hamarabb nem szereztelek meg. Az a helyzet, hogy minden nap elmondom neked azt, hogy szeretlek és hogy miket szeretek benned, ami szerinted nyálas, úgyhogy most nincs akkora szükség erre. Amelia Wright, leszel a feleségem?
A barátnőm már zokogott, így csak bólogatni tudott, meg nagy nehezen kinyöszörgött egy igent, amiért majdnem megtapsoltam. Természetesen ujjongani kezdtünk amíg Hazz felhúzta a gyűrűt és smároltak egyet. Nagyon boldog vagyok, hogy még egy barátnőm elkel.
- Amel, mondd el most! - kiabáltam oda neki. Vett egy nagy levegőt, majd Hazz fülébe súgott valamit, aki egy pillanatra ledermedt, aztán elvigyorodott, felkapta a lányt és megpörgette.
- Komolyan apa leszek? - tette le.
- Ahha! - kezdett bólogatni Amel mire Gemma felvisított és odaszaladt megölelni őket. Hát.. ő sem százas.. De azért szeretjük. Gratuláltunk nekik mi is, majd elkezdődött az este, sok táncolással és persze még több ivással.

•••

- Felmenjünk? - sétált ide Lou hozzánk az asztalhoz, ugyanis Blaire már olyan fáradt volt, hogy elaludt az ölemben.
- Nem lesz baj, ha itt hagyom őket?
- Bébi, már csak a srácok és a lányok vannak itt, ők pedig megértik, hogy nem egyszerű két babával a hasadban. Amelia is fent van már.
- Tényleg. Befekszek mellé, ha még isztok a srácokkal.
- Nyugodtan - nevetett fel, majd nyomott egy puszit a hajamba.
- Blaire! Kicsim, gyere, menjünk aludni!
Megdörzsölte a szemét, majd megfogta a kezemet és a ház felé indultunk.
- Jó éjt! - kiáltott kábán ide Hazz mire felnevettem.
- Aztán nem sokat inni apuka!
- Ezzel asszem’ elkéstél! - nevetett fel Liam. Mosolyogva a kislányommal besétáltam a házba és felmentünk az emeletre. Leöltöztettem, majd pizsibe bújtattam és egy puszit adva a homlokára, átmentem a szobánkba, ahol levettem végre ezt a hülye menyasszonyi ruhát és átvettem a kényelmes pizsimet. Gyorsan lemostam a három réteg sminket az arcomról és elindultam megkeresni Amelia-t. A második szobánál sikerrel jártam, ugyanis az ágyon ült felkapcsolt villanynál.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Hánytam - erőltetett mosolyt a szájára.
- Unod már, mi? - kérdeztem mire bólogatni kezdett.
- Nemsokára vége ennek az időszaknak!
- Tudom, és úgy örülök, hogy Hazz örült neki!
- Én mondtam!
- És te hogy vagy? - nézett a hatalmas hasamra. Mintha a kilencedik hónapban járnék..
- Nem olyan jól már. Az alvás nem megy, az ülés sem, az állás meg még úgysem...hisztis vagyok...
- Ne ijessz be! - kuncogott.
- Ja, bocsi akkor...a terhesség nagyszerű dolog! - vigyorogtam erőltetetten mire felnevetett.
- Alig várom már, hogy kint legyen.
- Hát még én! - álltam fel nagy nehezen és befeküdtem az ágyba. Utánozta a cselekedeteimet és ő is csatlakozott hozzám.
- Harry be van rúgva? - kérdezte.
- Ahha!
- Louis?
- Még annyira nem, mint Hazz! - kuncogtam.
- Nagyszerű.. - sóhajtott.
- Héj..nyugi! Most tudta meg, hogy apuka lesz. Csak ünnepel.
- Tudom..nekem meg a rosszullétek jutnak.
- Ez már csak ilyen! – nevettem, majd lekapcsoltam a villanyt.
- Jó éjt Hope és jó éjt babák.
- Jó éjt - nevettem fel és lehunytam a szemeimet. Megsimogattam a hasamat mire valamelyik gyerkőc belém rúgott egy jó nagyot. Sóhajtottam egyet, majd a másik oldalamra fordultam, ahol máris kényelmesebb volt, így kihasználtam ezt a ritka alkalmat és rövid időn belül el is aludtam.