Chapter ~ 48.

Hope szemszöge:

*1 hónap múlva* 

- Szívem hová tetted Blaire kabátját? - kérdezte Louis és hátulról átölelt.
- Az akasztón van, de mit szeretnél?
- Elmegyünk valahova.
- Aha..és szabad tudnom, hogy hova? - hagytam abba az ebéd kavargatását és a karjai közt megfordulva a szemeibe néztem.
- Nem. Meglepi!
- Ohh..oké csak jól öltöztesd fel, mert már november van és rohadt hideg.
- Vettem! - szalutált mosolyogva, majd kaptam egy puszit is és a játszó szőnyeghez lépett ölbe venni Blaire-t.
- Menni fog a felöltözés? - szóltam oda neki vigyorogva, mire felmutatta a középső ujját.
- Gyerek előtt nem mutogatsz Tommo, mert eltöröm a kezed! - fenyegettem meg.
- Most aztán megijedtem! - nevetett fel, majd begombolta Blaire kabátján a gombokat és ölbe vette.
- És te nem öltözöl fel? - néztem rajta végig.
- Kocsiba van fűtés.
- Aztán meg én szenvedek, ha náthával eljátszod a hattyúk halálát.
- Ez csúnya volt - mondta, majd leakasztotta a pulcsiját és kimentek az ajtón. Blaire már egyre ügyesebben formálja a szavakat, de még egyik szava sem teljesen tiszta, ami persze nem baj, mert még csak 8 hónapos. Sóhajtva levettem a kaját a tűzhelyről, majd otthagytam hűlni. Mivel este jönnek a srácok itt aludni, ezért nagyobb adagot kellett főznöm, aminek nagyon örültem. Remélem, érződik az irónia.. Sóhajtva lehuppantam a kanapéra és kifújtam a levegőmet. Dörömbölésre lettem figyelmes ezért az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
- Na, végre már leszakadt a kezem. Csináltam muffint! - suhant el mellettem vigyorogva Sophia egy nagy tál sütivel. Összehúztam a szemöldökömet, majd becsuktam az ajtót és bementem a konyhába Soph után.
- Unatkoztál? - néztem a nagy tál muffinra.
- Ahha. Amúgy nem csak estére gondoltam besegítek neked!
- Cuki vagy!
- Tudom! Louis?
- Elment valahova.
- Valahova?
- Azt mondta meglepi én meg nem kötekedtem.
- Elengedted vele Blaire-t?
- Az apja! - nevettem fel.
- Szegény kislány... - sóhajtotta mire kuncogni kezdtem.
- Tud vigyázni rá.
- Tudom, csak idióta.
- Azt tudja a lánya is - dőltem el a kanapén.
- Képzeld...Liam-el eldöntöttük, hogy nem fogunk semmit tenni a védekezés érdekében.. - vigyorgott izgatottan.
- Komolyan? Ez azt jelenti, hogy nemsokára itt fog szaladgálni egy kis Payne?
- Háát...remélem! - túrt a hajába mosolyogva.
- Összejön, az hamar hidd el!
- Ja és a srácok ma be akarnak rúgni!
- Na, azt próbálják meg! - nevettem fel. Ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, majd megjelent Amelia is egy nagy szatyorral.
- Esküszöm, megütöm ezt az idiótát - mérgelődött és elengedte a szatyrot, ami nagy csörömpöléssel ért földet.
- Azok piák? - mutogattam a szatyorra.
- Igen. Harry azt mondta, hozzam át. Rohadt nehéz és különben is...minek ennyi?
- Be akarnak rúgni!
- Csodálatos - forgatta meg a szemét, majd ledobta az egyik székre a bőrkabátját és leült mellénk.
- Elfáradtam - fújta ki magát.
- Harry? - kérdeztem.
- Picit leszidtam így bedurcizott és elment..valahova..
- Ne csináljatok estére veszekedést!
- Amint megjön, bocsánatot kérek - mosolyodott el halványan.
- Pornót sem kérünk! - néztem rá mire mindketten felnevettek. Motorzúgást hallottunk kintről, pár másodperc múlva pedig Liam állított be.
- Mizu csajok? Hol vannak a többiek?
- Louis valahol, Harry durcizik, Niall passz - mondtam unottan és kezembe véve a távirányítót bekapcsoltam a tévét.
- Niall pillanatokon belül itt lesz, Harry meg most hívott, hogy láttam -e az asszonyt, de mondtam, hogy nem.
- Felhívom - sóhajtott Amelia és bement a konyhába.
- Mizu kicsim? - guggolt le Soph elé Liam.
- Tényleg be akartok ma rúgni? - görbítette le a száját.
- Hát..
- Tudom, hogy meggyógyult a veséd, de azért nem kéne ennyit inni.
- Nem is ittam mostanában.. - vonta össze a szemöldökét.
- Félteni sem szabad?
- Hiszti! - nevetett fel, majd nyomott egy puszit a lány szájára.
- Aww de édesek vagytook! Hol van már az én tökfejem meg a mazsolám?? - kezdtem én is hisztizni. Két dudaszóra lettünk figyelmesek, ezért én rögtön kivágtam az ajtót megnézni, hogy ki az. Louis kocsiját láttam meg a garázsba beállni, és ahogy jobban megnéztem, egy barna hajú lány ült mellette. Rögtön elkapott a féltékenység, ezért utánuk osontam.

- De rég voltam már itt! - hallottam meg egy ismerős hangot, pár másodperc múlva pedig arc is társult hozzá.
- Stasyyy! - sipítottam és futásból a nyakába ugrottam, ennek következményeként majdnem eltanyáztunk.
- Hogy hogy itt vagy? - toltam el magamtól.
- Hát az urad megszervezett mindent, én meg jöttem - vonta meg a vállát. Lou-ra néztem aki Blaire-t szedte ki a kocsiból és még jobban elvigyorodtam.
Úgy szeretem...
- Szia, anya! - kezdett hadonászni Blaire kezével Lou.
- Szia, manó! - sétáltam oda és ölbe vettem.
- Te majd később kapsz dicséretet! - nevettem fel Lou szemeibe nézve és egy gyors puszit nyomtam a szájára.
- Srácok...Niall itt lesz? - hallottam Stas bizonytalan hangját.
- Itt.
- Akkor én nem jövök le a szobából!
- Stasy...egyszer úgyis tisztáznotok kell!
- De rettenetesen szégyellem magam.
- Tudom. De örökké nem maradhat így...
- Ahh jó! Menjünk! - indult meg a bejárati ajtó felé. Mi is utána eredtünk és mikor beértünk a házba, a kanapéra ültetve vetkőztetni kezdtem Blaire-t, aki éppen a kezében lévő cumisüveget rágcsálta.
- Jó volt apával? - kérdeztem és az ölembe vettem.
- Persze, hogy jó volt. Ugye bébi? Csináltunk selfiet meg kocsikáztunk és apa énekelt is neked! - gügyögött Lou, amit én mosolyogva hallgattam.
- Na, akkor ilyen többször is lesz, hogy anya is kikapcsolódhasson!
- Ejnye, Williams, hogy lepasszolnád a gyereket!
- Csak egy kicsit! - nevettem fel és egy cuppanós puszit nyomtam a kislányom arcára, majd beletettem a játszósarkába.
- Harold Edward Styles! Ha még egyszer hozzám érsz, letépem a micsodád! - hallottuk meg a ház valamelyik távolabbi szegletéből Amelia-t, pár másodperc múlva pedig beviharzott a nappaliba és levágta magát az egyik fotelbe.
- Neked mi bajod? - kérdeztem nevetve.
- Nem hagy békén, azaz idióta! - panaszolta mire felkuncogtam. Két erős kart éreztem meg a hasamon, majd maga felé fordított és megcsókolt.
- Köszönöm, hogy elhoztad ezt az idiótát - motyogtam a szemébe nézve.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki - nevetett fel.
- Hát, ami azt illeti kettős érzéseim vannak.. - töprengtem a plafont bámulva.
- Gonosz vagy, ugye tudod? 
- Tudom! - motyogtam a szájába, majd a nyaka köré kulcsoltam a karjaim és lassan megcsókoltam.
- Harry, sikerült becsajoznod? - hallottam meg a barátnőm hangját mire elnevettem magam. Lassan elváltunk egymástól és elmosolyodtunk.
- Szeretlek - bújtam hozzá.
- Nocsak...itt van a bújós Hope? - kérdezte mire felkuncogtam és bólogatni kezdtem.
- Szeretsz? - néztem fel rá.
- Persze, hogy szeretlek te buta - mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Akkor jó! - haraptam az alsó ajkamba és bekukkantottam a nappali részbe ahol Amelia és Stasy vidáman beszélgettek egymással. 
- Hol van Soph és Liam? - kérdeztem, mert sehol sem láttam őket.
- Fent - vigyorgott Harry mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Ne legyél perverz! - figyelmeztettem a mutatóujjammal mire szalutálni kezdett.
- Már csak Niall és Lottie hiányzik - szólalt meg Lou Stasy pedig nyelt egy nagyot. Motorzúgást hallottunk kintről és szinte biztosak voltunk benne, hogy a szöszi az. Pár perc után nyílt az ajtó és nagy hanggal sétált be a nappaliba azt ecsetelve, hogy baleset van a főúton, de amint megpillantotta a barna hajú lányt rögtön elhallgatott és kínos csend támadt a nappaliban.
- Te hogy hogy itt vagy? - szólalt meg Niall.
- Louis hívott. Hiányoztatok már mindannyian.
- Ahha.. - morogta Ni és a konyha felé vette az irányt. A barátnőm arcán fájdalom futott át és láttam, hogy percek kérdése és sírni fog.
- Horan, itt maradsz! - parancsolt rá Harry.
- Niall meg kell beszélnetek nem lehettek örökké haragban! - mondta Lou.
- Szerintem menjetek fel egy szobába és beszéljétek meg - javasoltam egy halvány mosoly kíséretében. Niall feltette a mutatóujját jelezve, hogy várjunk, majd elvett egy muffint amin mindenki nevetni kezdett. Stas egy kétségbeesett pillantást vetett rám mire megnyugtatóan ránéztem és elmosolyodtam.
- Nem lesz semmi baj - tátogtam neki mire sóhajtott egy nagyot és Niall után iramodott. Csörögni kezdett a telefonom ami Lottie nevét írta ki, ezért egy csendesebb helyre sétáltam és felvettem.

- Na mizu? - szóltam bele.
- Mindjárt odaérek, csak van egy kis dugó, mert valami baleset van. Képzeld, megkért az egyik divatcég, hogy sminkeljem ki Selena Gomezt egy holnap esti díjátadóra! - újságolta izgatottan.
- Mi? Tényleg? Gratulálok!
- Köszi!
- Tommy-val mi a helyzet?
- Azt mondja, hiányzom neki, de még mindig szünetet tartunk.
- Jól teszitek! Jól gondold meg ezt az egészet.
- Igyekszem.
- Na de leteszem, mert Blaire gondolom már éhes.
- Persze! Nemsokára ott vagyok!
- Várunk! - mosolyodtam el, majd leraktam. A nappaliba mentem ahol Harry hasán próbált felállni Blaire az apja segítségével.
- Srácok ne erőltessétek már ennyire! - tettem csípőre a kezem, majd felkaptam az ölembe Blaire-t és a konyhába vittem. Beleraktam az etetőszékbe, amit csapkodni kezdett.
- Bébi, ne legyél rossz, mert elveszem a cumid! - mondtam és a cumi felé nyúltam mire hisztisen hátrébb húzódott és a szája elé tette a kezeit. Elnevettem magam, majd betettem a mikróba a baba kaját.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - ültem le elé és megpusziltam a homlokát. Óriási szemeivel rám nézett, majd elvigyorodott. Tiszta apja...
A mikró egy csengéssel jelezte, hogy készen van, ezért kiöntöttem egy kisebb tálba a barackos összeturmixolt babatápot és lassan etetni kezdtem a csöppséget.


Este kilenc óra felé mikor már Lottie is megjött és a Niall Stasy páros is lefáradt a szobából Liam-ékkel együtt, úgy döntöttem, hogy lefektetem Blaire-t, ezért megkértem Louis-t, hogy jöjjön fel velem fürdetni. Fél 11-kor sikerült elaltatni a hercegnőt, így halálos csendben lopóztunk ki a szobájából és mentünk le a srácokhoz.
- Sikerült? - kérdezte Amelia.
- Ahha. Már nyűgös volt. Lefárasztották a srácok.
- Héjj! - mordultak fel egyszerre mire felnevettünk a csajokkal.
- Na, akkor jöhetnek a piák! - pattant fel Liam mire megforgattam a szemem.
- Bébi, te kérsz? - nyújtotta felém a vodkás üveget Lou.
- Egy körben benne vagyok - mosolyodtam el mire bólintott és töltött nekem is. Mindannyian felemeltük a poharainkat és koccintottunk. Miután végigfolyt a torkomon a maró alkoholos ital, rögtön Louis energiaitala után nyúltam és ittam pár kortyot belőle.
- Puhány! - kezdett szekálni Lou és hátradőlt a kanapén.
- Úgy úgy Tomlinson jól helyezkedj el, mert ott fogod tölteni az éjszakát, ha ilyen vagy! - mondtam egy ravasz vigyorral mire mindenki felkacagott.
- Bébi tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- Hát hogyne! - nevettem fel.
- Bátyó ezt megszívtad! - vágott egy ez van fejet Lottie.
- Gonoszak vagytok velem! - rakta karba a kezét. Felálltam a fotelből, majd az ölébe ültem és a mellkasára hajtottam a fejem.
- Szeretünk - motyogtam.
- Bébi te terhes vagy, vagy mi? Akkor voltál ilyen bújós!
- Jó akkor elülök, ha nem tetszik! - húztam fel az orrom és indultam volna, de a derekam köré kulcsolta a karjait és nem engedte, hogy otthagyjam.
- Tényleg Hope! - szólalt meg Stas.
- Nem vagyok terhes! - nevettem fel.
- Inkább azt mondjátok, hogy hogy álltok most a szöszivel!
- Ó erre mi is kíváncsiak vagyunk! - dőlt előre Soph. Stas Niall-re pillantott, aki a fotelben terpeszkedve sóhajtott egy nagyot és megszólalt.
- Nem haragszom már.
- De elítél - motyogta Stas.
- Nem ítéllek el, de ezt a dolgot nem tudom nyomtalanul kitörölni és úgy tenni mintha semmi sem történt volna!
- Tudom - vágta rá Stas, majd felállt és felrohant a lépcsőn.
- Szeret téged. Ugye nem akarod még jobban összetörni a szívét? - néztem a szöszire.
- Te hol voltál az elmúlt pár hónapban? Még hogy én töröm össze az ő szívét! - cisszent fel és felnyitott egy sört.
- Én csak azt mondom, hogy lehetnél egy fokkal kedvesebb is vele.
- Majd én tudom, hogy mit csinálok - morogta mire sóhajtva lecsúsztam Lou mellé és úgy bújtam továbbra is hozzá.
- Niall.. - szólt rá Louis.
- Oké, jó, bocsánat csak felkavart bennem sok mindent.
- Megértem - vontam meg a vállam.
- Szerintem is lehetnél kicsit nyitottabb felé. Megbánta. És most is szeret - állt mellém Soph.
- Befejeznétek ezt a párkapcsolati tanácsadást?
- Tényleg ne erőltessétek! - szólalt fel Lou. Fújtattam egyet, majd karba tettem a kezem mire Louis felnevetett.

- Ne sértődj be bébi! - átkarolt, majd magához húzott.
- Szörnyűek vagytok! - forgattam meg a szemeim mosolyogva.

Miután a srácok videó játékozni és inni kezdtek, a csajokkal úgy döntöttünk, hogy felmegyünk megvigasztalni Stasy-t és miután ez sikerült, átmentünk filmet nézni a mi szobánkba. Fél egy körül a csajok elvonultak zuhanyozni, én pedig átnéztem a kislányomhoz, aki az egyik plüssét ölelgetve édesen aludt a kiságyában. Óvatosan betakargattam, majd átsétáltam a mi szobánkba. Lentről hangos nevetéseket és ujjongásokat hallottam, aminek persze utána kellett néznem. A nappaliba érve két srácot a padlón találtam, kettőt pedig a kanapén.
- Fiúk, két óra van. Elég volt mára az ivásból.. - néztem rajtuk végig.  Louis nyöszörgött egyet, majd lehunyta a szemét.
- Menjen most már mindenki aludni! - tettem csípőre a kezem.
- Én asszem' itt alszom... - motyogta Liam.
- Jó akkor aludjatok itt! - csaptam a combomra a kezem és miután egy dühös pillantást vetettem Louis-ra, feltrappoltam az emeletre. Mivel már nem volt erőm lezuhanyozni, csak átvettem a pizsamám, ami egy rózsaszín shortból és Louis egyik bő fekete pólójából állt, majd bedőltem az ágyba. Halk szöszmötölésre lettem figyelmes az ajtó mögül, majd kinyílt és Louis-t pillantottam meg. Egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott a másikkal pedig a hajába túrt.
- Mondtam, hogy aludj lent - sóhajtottam és felpattantam.
- De akkor megharagszol - próbálta formálni a szavakat több-kevesebb sikerrel.
- Gyere te buta - nevettem fel. Az ágyra ültettem és lehúztam a pólóját, ezzel szabaddá téve izmos felsőtestét. Morgott egyet, megragadta a csípőm és magához rántott. Halkan felsikítottam a meglepettségtől és elmosolyodtam.
- Ne csináld - túrtam dús hajába. Lassan felcsúsztatta az oldalamon a pólót, érintése helyén bizsergést és libabőrt hagyva. Őrület, hogy mennyire tudom kívánni. Végigpuszilgatta a hasam, én pedig kéjesen felsóhajtottam és az ölébe ültem. A nyakába fúrtam a fejem és gyengéden puszilgatni kezdtem a vékony bőrt, mire jólesően felnyögött. A füle mögé is nyomtam pár apró puszit és a fülcimpájába haraptam. Hangos felmordulásán felkuncogtam és az alkoholtól elhomályosult még most is hihetetlenül gyönyörű kék íriszeibe néztem. Lassan közelebb hajolt, majd megharapta az alsó ajkam és szenvedélyesen csókolni kezdett. A már kőkemény férfiasságához dörzsölte nőiességem, mire egy apró nyöszörgés tört fel a torkomból.
- Részeg vagyok bébi és átkozottul kellesz, de nem tudnám teljesen visszafogni magam - suttogta a számba.
- Louis.. - nyöszörögtem halkan.
- Reggel bepótoljuk.
- Utállak - kuncogtam fel halkan és pihegve a vállára hajtottam a fejem. Le kellett küzdenem az ölemben támadt kínzó bizsergető vágyat. Louis nagy levegőket véve simogatta a hátam és szorított erősen magához. Részeg, és ilyenkor el szokott durvulni, meg amúgy sem emlékezne semmire. Nem vagyok porcelánbaba, de ő hetekig tépné magát, ha véletlenül lila foltot hagyna a testemen. Nyomtam még egy utolsó apró puszit a vállára és átmásztam az én térfelemre. Lerángatta magáról a nadrágját, aztán nagy nehezen betakarta magát. Letettem a párnára a fejem és nézni kezdtem az arcát. Karját átdobta rajtam és közelebb húzott. Szemei lustán pislogni kezdtek, tudtam, hogy hamarosan el fog aludni.
- Szeretlek - motyogtam halkan.
- Én is téged - mosolyodott el halványan aztán lecsukta a szemeit. Lekapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő lámpát, közelebb bújtam a vőlegényemhez és a késői időpont miatt rögtön elragadott az álom.

Chapter ~ 47.

Hope szemszöge:

A kislányom sírására ébredtem. Kinyitottam a szemeimet és mikor megláttam, hogy az egész szoba fényben úszik rájöttem, hogy reggel van. Igen Hope ez nagyszerű lekövetkeztetés volt.  Nyögve a másik oldalamra fordultam és összeszorítottam a szemeimet hátha hallucinálok.

- Maradj, majd én megyek - hallottam meg Louis rekedt hangját, majd felült.

- Behozod?

- Persze - mondta, majd felállt és kisétált. Nagy nehezen erőt vettem magamon és a hátam az ágytáblának döntve elhelyezkedtem.

- Nézd, ki van ott! - jelent meg az ajtóban Louis a lányunkkal, aki az egyik cumiját tartotta a szájában és kómásan rám nézett.

- Jó reggelt manó! - mosolyodtam el és érte nyújtottam a kezem. Louis letette az ágyra, hogy majd esetleg Blaire idemászik, de mivel az apjára ütött inkább eldőlt, mint egy krumplis zsák. Felnevettünk Lou-val aztán inkább az ölembe helyezte a csöppséget. Fejét a vállamra hajtotta és tovább aludt rajtam.

- Azt nem értem, hogyha még álmos miért sír fel hajnali 8 órakor?

- Mert ő sokkal hamarabb aludt el, mint mi. Meg hát hiányoztunk biztos. Azért csoda, hogy átalussza az éjszakát.

- Az én lányom! Persze, hogy átalussza! - nevetett fel mire mosolyogva megforgattam a szemem és megsimogattam a kislányom hátát.

- Mit csinálunk ma? - néztem rá nagy szemekkel.

- Hát először is rendelek valami reggelit, mert farkas éhes vagyok, aztán megetetem Blaire-t te addig pihensz, és utána majd megbeszéljük.

- Te most nagyon kiteszel magadért Tomlinson! Gyanús vagy te nekem!

- Csak kiengesztellek a sok baromságomért.

- Nincs semmilyen baromságod. Tudod, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy - mosolyodtam el. Közelebb mászott, majd egy csókot nyomott az ajkamra és a szobatelefonhoz sétált.

- Nem hallhatom? - kérdeztem meg mikor kifelé indult a telefonnal.

- Nem! - mondta, majd bezárta az ajtót.

- Apa most nagyon kitesz magáért - suttogtam a kislányomnak, aki szerintem bealudt. Óvatosan leemeltem magamról és a Louis helyére tettem, majd betakartam és nyomtam egy puszit a homlokára. Szorosan mellé feküdtem és lehunytam a szemeimet.

•••

- Bébii - hallottam meg Louis hangját ezért izgatottan kinyitottam a szemeim és körülnéztem. Egy tálcával állt az ágy mellett. Elmosolyodtam, majd gyorsan felültem ő pedig az ölembe helyezte az ételt. Nutellás epres gofri volt rajta, kávéval és egy szál vörös rózsával.

- Annyira szeretleek! - suttogtam vigyorogva ugyanis a kislányunk még mellettem szundizott.

- Én is téged! - dőlt rá az ágyra és Blaire arcához hajolt, majd puszilgatni kezdte. Blaire összehúzta a szemöldökét, Louis borostás arcára tette a kezét és eltolta magától.

- Ez az törpe! - nevettem fel és beleharaptam az ínycsiklandó reggelimbe.

- Szúrsz neki! - túrtam bele a hajába.

- Kis kényesek! - nevetett fel.

- Én nem is nyávogok miatta! Szerintem szexi!

- Hát van, amikor nyávogsz miatta! - nézett rám perverz vigyorral mire felkacagtam és inkább a kávémba kortyoltam.

- Jössz kajálni apával? - kérdezte Blaire-től aki csukott szemekkel kinyújtotta a karjait.

- Le se tagadhatnád! - nevettem fel ismét. Felkapta az ölébe, majd integetett egyet és eltűntek az ajtó mögött. Idilli reggelimet a telefon hangos csörgése zavarta meg. Sóhajtottam egyet és a kezembe vettem azt.

- Igen? - szóltam bele.

- Hope tudom, hogy wellnessen vagytok, de segítened kell! - szólt bele sírós hangon Lottie.

- Szívem, mi történt? Mondd nyugodtan! - próbáltam nyugtatni amennyire tudtam.

- Tommy-ról van szó. De Louis-nak egy szót se!

- Oké. Mondd!

- Tegnap elmentünk Leila-val vásárolni és megláttam őt egy csajjal. Csókolóztak.

- Hogy mi? Megcsalt? - sipítottam fel.

- Igen. Nem tudom, mit csináljak, Hope segíts!

- Figyelj..először ne mondj neki semmit. Tudom, nehéz lesz. Kérdezz rá, hogy nem -e akar neked valamit mondani. Ha bevallja, már jó pont. Ha nem...akkor mehet az üvöltés.

- Nem tudom...szeretem és fáj. Nagyon. Nem vagyok elég jó?

- Lottie ezt azonnal fejezd be! Aranyos, szép, különleges lány vagy és ha az a seggfej ilyet csinál, nem érdemel meg téged!

- Könnyű mondani! Nem bírom ki nélküle!

- Kifogod! Erős vagy, oké? Bármikor átjöhetsz ott is aludhatsz.

- Oké köszönöm! Megyek, felhívom! - sóhajtott nagyot.

- Ügyesen! Puszi!

- Szia! - tette le. Megráztam a fejem, majd elfogyasztottam a maradék kajám és kimentem a vőlegényemhez és a kislányomhoz.

- Kivel beszéltél bent?? - kérdezte miközben már a tálakat pakolta el.

- Öhm..anyával.

- Ahha...és miért szólítottad Lottie-nak? - emelte fel a szemöldökét. Blaire hisztizni kezdett az etetőszékben ezért kivettem és a földre tettem, ő pedig elmászott.

- Na, jó...a húgod volt az, de Louis nem mondhatom el, hogy miért hívott! - néztem rá kérlelően.

- Az én húgom! Jogom van tudni!

- Nem Louis nincs jogod! Valószínűleg oka van, amiért azt mondta, hogy ne mondjam el.

- Hope ne veszekedj! Mondd el!

- Te veszekszel! Ha akarná, hogy tudd akkor téged hívott volna!

- Francba! - vágódott le a kanapéra.

- Ne durcizz már! - görbítettem le a szám.

- Kurvára nem durcizok! Mérges vagyok!

- Rám?

- Is! Meg a húgomra!

- Jajj Louis ne fújd már fel! - sóhajtottam és a csöppségem után szaladtam, aki a szobánk ajtajánál volt. Felkaptam, majd megpuszilgattam és a járókába tettem.

- Rohadtul nem fújom fel! Unom, hogy titkolóztok!

- Bébi...lazíts már - sóhajtottam és az ölébe ültem.

- Hagyj most békén.

- Naaa szívem.. - öleltem át a nyakát.

- Hope mit nem értesz azon, hogy hagyj? - kérdezte, majd lerakott az öléből és a szobába ment.

- Apád hisztisebb mint te - néztem a kislányomra, aki éppen próbált kiszabadulni a számára akadályt jelentő tárgyból.

- Na, gyere! - sétáltam oda. Ölbe kaptam és lefeküdtem a kanapéra, őt pedig a hasamra ültettem és bekapcsoltam a tévét. A mellkasomra dőlt, én pedig a hátát kezdtem simogatni.

- Szerelmem gyere már ki! - kiabáltam be Louis-nak, de nem válaszolt.

- Apa nem százas - gügyögtem Blaire-nek, majd a tévére terelődött a figyelmem. Negyed óra tévézés után Blaire elaludt rajtam, ezért óvatosan felvettem az ölembe és bevittem a szobába. Letettem a kiságyba, betakartam és átmentem a mi szobánkba. Lou az ágyon feküdt és nyomkodta a telefonját.

- Ne haragudj már rám - görbítettem le a szám és az ágyra térdeltem.

- Semmit nem mondd el. De nekem minden szarról be kell számolnom! Nem bízik bennem?

- Nem erről van szó... Te erőszakkal akarsz megoldani minden ilyet.

- Szóval Tommy-val van valami?

- Melyik részét nem érted annak, hogy nem mondhatok semmit?

Megforgatta a szemét, majd felállt és kiment a nappaliba.

- De utálom mikor ilyen... - morogtam magamban.

- Hallom! - kiabálta be.

- Nem érdekel! - kiabáltam vissza és én is az ajtó felé vettem az irányt.

- Azért rekordot döntöttél. Egy és fél napig kényeztettél. Megtapsolhatlak? - kérdeztem szarkasztikusan.

- Ne húzz fel még jobban! - mondta és a kezébe vette a konzolt.

- Idióta! - fújtattam, majd visszamentem a szobába. Kivettem a bőröndömből egy cica nadrágot meg egy szürke Vans kapucnis pulcsit, felkaptam magamra a cuccokat, belebújtam a cipőmbe és a nappali felé vettem az irányt. Zsebre dugtam a pulton lévő mobilom és az ajtókilincsre tettem a kezem. Louis végignézte a szöszmötölésem, majd mikor kinyitottam az ajtót, megszólalt.

- Hová mész?

- El - mondtam, majd becsaptam magam mögött. A lifthez sétáltam és megnyomtam a hívó gombot.

- Hope gyere vissza! - jött ki a folyosóra.

- Majd ha lehet veled normálisan beszélni! - kiabáltam oda és mikor kinyílt az ajtó beléptem a liftbe. Megnyomtam a földszinti gombot és néztem, ahogyan az ajtó feletti gombok minden egyes emelet elhagyása után kivillannak. Szerencsére nem állt meg útközben, így pillanatok alatt lent voltam. Igazából fogalmam sem volt merre menjek, de amikor jöttünk, láttam a közelben egy kisebb parkot így sétálni kezdtem a járdán. Nem értem Louis-t. Aranyos akar lenni, kényeztetni akar azzal, hogy idehoz, erre lehurrog egy teljesen piti dolog miatt. A kezembe vettem a telefonom, ami éppen hangos csörgéssel próbálta a tudtomra adni, hogy valaki keres. A képernyőre nézve Louis nevét láttam meg, így kinyomtam és betárcsáztam Lottie számát, aki másodperceken belül fel is vette.

- Na mizu? - kérdeztem.

- Elhívtam, hogy találkozzunk. Most fog minden kiderülni. Remegek.

- Jajj drágám bár ott lehetnék, hogy segítsek... Menni fog, oké? Erős felnőtt nő, vagy akit nem verhetnek csak úgy át. Ha ennyit ér neki ez a kapcsolat, akkor dobd ki. Tudom, hogy fáj, de ha nem teszed meg jobban fog fájni.
- Tudom... Tisztában vagyok mindennel csak rohadt nehéz.
- Ha olyan van még mindig itt a bátyád, aki agyonveri.
- Ugye nem mondtál neki semmit?
- Nem. De összevesztünk ez miatt. Bántja, hogy nem osztod meg ezeket vele.
- Ahh tudom..de előbb ezt kell elintéznem, utána elmondom neki is, de félek, hogy felkapná a vizet és bántaná.
- Tudom. Csak leharapta a fejem, hogy miért titkolózok.
- Ajh sajnálom, hogy miattam vesztetek össze.
- Semmi baj. Te most ne ezzel foglalkozz! 
- Oké. Azt hiszem, itt van.
- Akkor leteszem. Csak ügyesen.
- Rendben. Szia - köszönt el és kinyomta. Közben a parkhoz értem, ami nagyon aranyos volt. Mini tó és mini fák díszítették a kerítésen belüli részt. Leültem egy nagyobb fa alatti padra és sóhajtottam egy nagyot. Miért ilyen nehéz azzal a tökfejjel? Utálom mikor ilyen elutasító velem. Most is videó játékozhatnánk együtt és élvezhetnénk, hogy Blaire kicsit alszik, erre így viselkedik... Csörögni kezdett ismét a mobilom és úgy döntöttem, hogy most felveszem.
- Ha még mindig kiabálni akarsz velem, rakd le - szóltam bele.
- Légy szíves gyere vissza.
- Minek?
- Sajnálom, oké? Nem akartam olyan lenni.
- Mármint nem akartál seggfej lenni? Mégis az voltál!
- Hope kérlek..
- Bezzeg most tudsz normálisan kommunikálni... 5 perc - sóhajtottam és felálltam a padról. Zsebre dugtam a telefonom és visszasétáltam a szállodába. Az előcsarnokba érve liftbe szálltam és felmentem a 25. emeletre. A szobaajtó előtt nagyot sóhajtottam és benyitottam. Louis rögtön rám emelte a tekintetét és felállt a kanapéról. Kezeibe vette az én kezeimet és a szemembe nézett.
- Kezdhetsz leszidni és kiabálni - mosolyodott el azonban én nem voltam olyan vidám.
- Nem foglak - ráztam meg a fejem, majd elengedtem a kezeit és a kanapéra huppantam.
- Inkább elmegyek - sóhajtotta és a kabátjáért nyúlt.
- Nem mész.
- Miért is?
- Azért mert kikapcsolódni jöttünk ide, de ha most itt hagysz, hazamegyek Blaire-vel.
- Jaa de te simán itt hagyhatsz!
- Miért hívtál vissza, ha most is csak veszekedni tudsz? - néztem fel rá. Megforgatta a szemét, majd idejött és lehuppant mellém.
- Mit csináljak, hogy ne legyél ilyen rideg velem?
- Viselkedj normálisan.
- Bocsánatot kértem..
- És ezzel így minden el van simítva? - nevettem fel szarkasztikusan.
- Mit szeretnél, mit csináljak még?
- Térdelj - vigyorodtam el.
- Neked ez a mániád? 
- Ahha! 
- Mit meg nem teszek érted! - sóhajtotta, majd leereszkedett a kanapéról és elém térdelt.
- Kicsim, bocsánat, amiért olyan idióta voltam, tudom, hogy nehéz velem és hogy már eleged van, de próbálok változni, ezt te is tudod.. - nézett a szemembe.
- Ahh Tomlinson mit csináljak veled? - töprengtem a falat bámulva.
- Ha valami idiótaságot találsz ki, én szíven szúrom magam... - forgatta meg a szemét.
- Aludj itt kint!
- Te ilyenkor magadnál vagy? - kérdezte felháborodva és felült mellém a kanapéra.
- Teljes mértékben!
- Jó, de attól bemehetek hozzád..
- Ma nem lesz semmi! - nevettem fel.
- Na, jó megyek inni.. - állt fel a kanapéról. Elnevettem magam és a csuklója után kaptam, majd visszahúztam.
- Gondold meg magad - jelentette ki.
- Nem fogom! - vigyorodtam el.
- Hogy lehetsz ilyen?
- Szerintem korrekt vagyok.
- Igen? - vigyorodott el.
- Ne. Louis ismerem ezt a vigyort.. - tettem magam elé a kezeim, de már késő volt. Végig döntött a kanapén és a nyakam harapdálásába kezdett, amin felsikítottam.
- Shh alszik Blaire - suttogta miközben a számon volt a keze. Beleharaptam a tenyerébe mire felszisszenve elkapta onnan.
- Kutyának érzed magad? - kezdett hisztizni.
- Ahha! - bólogattam.
- Ugye azt tudod, hogy minél szemtelenebb vagy annál rosszabb lesz?
- Bla bla bla.. - forgattam meg a szemem és a szemeibe nézve elvigyorodtam. Megrázta a fejét, majd durván megcsókolt és a fenekembe markolt. Fogai közé vette az alsó ajkam és a szemeimbe nézve beleharapott mire felszisszentem és eltoltam. Pár másodperc múlva megéreztem a vér fémes ízét a számban, ezért mellkason ütöttem.

- Szállj le rólam te idióta!
- Mi az cica? Nem tetszett? - kezdett gügyögni hozzám.
- Nem - nyűgtem. A nyakamhoz hajolt, majd szívni kezdte azt, pont azon a helyen, ahol már egyszer foltot hagyott. Miért indít be engem ez a dolog? Esküszöm Hope, hogy beteg vagy... Elvigyorodtam a hirtelen ötletemtől, majd végre is hajtottam azt és jól ágyékon ütöttem mire összegörnyedt én pedig ki tudtam mászni alóla.
- Ez nem volt fer - nyögte az érzékeny testrészét fogva.
- Mondtam, hogy hagyj békén.. - vontam meg a vállam.
- Na, jó...ezt megjegyeztem. Fogsz te még könyörögni.. - vigyorgott rám nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Most úgy szeretném a gyengéd Louis-t, de ebben a pillanatban ez lehetetlen, mert ilyenkor nem lehet vele normálisan beszélni, csak ha bosszút állt.
- Nem kaphatnám vissza a törődő, gyengéd vőlegényem? - görbítettem le a szám. Elmosolyodott, majd idejött és átölelt.
- Szeretnéd? - motyogta a nyakamba.
- Igen.
Felhúzta a pólóm, majd végigsimított az oldalamon és nyomott egy puszit a kiszívott foltra.
- Szeretlek te hülye - sóhajtotta és a homlokomra is adott egy puszit.
- Én is téged - mosolyodtam el és szorosan hozzábújtam.
- Videó játékozzunk? - motyogtam a vállába.
- Hogy én milyen mázlista vagyok! Ez még kérdés? - nevetett fel, majd a kanapéra huppant és a kezébe vette a kontrollert.
- Miért hittem azt, hogy ezt a kérdést vissza fogod utasítani és mondjuk, főzöl nekem valamit?
- Bébi már ismersz, úgyhogy fogalmam sincs, de gyere, mert Blaire nemsoká felébred.
- Megyek - forgattam meg mosolyogva a szemeimet, leültem mellé, majd elkezdődött egy hosszú délutánba nyúló videó játékozás...