Chapter ~ 48.

Hope szemszöge:

*1 hónap múlva* 

- Szívem hová tetted Blaire kabátját? - kérdezte Louis és hátulról átölelt.
- Az akasztón van, de mit szeretnél?
- Elmegyünk valahova.
- Aha..és szabad tudnom, hogy hova? - hagytam abba az ebéd kavargatását és a karjai közt megfordulva a szemeibe néztem.
- Nem. Meglepi!
- Ohh..oké csak jól öltöztesd fel, mert már november van és rohadt hideg.
- Vettem! - szalutált mosolyogva, majd kaptam egy puszit is és a játszó szőnyeghez lépett ölbe venni Blaire-t.
- Menni fog a felöltözés? - szóltam oda neki vigyorogva, mire felmutatta a középső ujját.
- Gyerek előtt nem mutogatsz Tommo, mert eltöröm a kezed! - fenyegettem meg.
- Most aztán megijedtem! - nevetett fel, majd begombolta Blaire kabátján a gombokat és ölbe vette.
- És te nem öltözöl fel? - néztem rajta végig.
- Kocsiba van fűtés.
- Aztán meg én szenvedek, ha náthával eljátszod a hattyúk halálát.
- Ez csúnya volt - mondta, majd leakasztotta a pulcsiját és kimentek az ajtón. Blaire már egyre ügyesebben formálja a szavakat, de még egyik szava sem teljesen tiszta, ami persze nem baj, mert még csak 8 hónapos. Sóhajtva levettem a kaját a tűzhelyről, majd otthagytam hűlni. Mivel este jönnek a srácok itt aludni, ezért nagyobb adagot kellett főznöm, aminek nagyon örültem. Remélem, érződik az irónia.. Sóhajtva lehuppantam a kanapéra és kifújtam a levegőmet. Dörömbölésre lettem figyelmes ezért az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
- Na, végre már leszakadt a kezem. Csináltam muffint! - suhant el mellettem vigyorogva Sophia egy nagy tál sütivel. Összehúztam a szemöldökömet, majd becsuktam az ajtót és bementem a konyhába Soph után.
- Unatkoztál? - néztem a nagy tál muffinra.
- Ahha. Amúgy nem csak estére gondoltam besegítek neked!
- Cuki vagy!
- Tudom! Louis?
- Elment valahova.
- Valahova?
- Azt mondta meglepi én meg nem kötekedtem.
- Elengedted vele Blaire-t?
- Az apja! - nevettem fel.
- Szegény kislány... - sóhajtotta mire kuncogni kezdtem.
- Tud vigyázni rá.
- Tudom, csak idióta.
- Azt tudja a lánya is - dőltem el a kanapén.
- Képzeld...Liam-el eldöntöttük, hogy nem fogunk semmit tenni a védekezés érdekében.. - vigyorgott izgatottan.
- Komolyan? Ez azt jelenti, hogy nemsokára itt fog szaladgálni egy kis Payne?
- Háát...remélem! - túrt a hajába mosolyogva.
- Összejön, az hamar hidd el!
- Ja és a srácok ma be akarnak rúgni!
- Na, azt próbálják meg! - nevettem fel. Ajtócsapódásra lettünk figyelmesek, majd megjelent Amelia is egy nagy szatyorral.
- Esküszöm, megütöm ezt az idiótát - mérgelődött és elengedte a szatyrot, ami nagy csörömpöléssel ért földet.
- Azok piák? - mutogattam a szatyorra.
- Igen. Harry azt mondta, hozzam át. Rohadt nehéz és különben is...minek ennyi?
- Be akarnak rúgni!
- Csodálatos - forgatta meg a szemét, majd ledobta az egyik székre a bőrkabátját és leült mellénk.
- Elfáradtam - fújta ki magát.
- Harry? - kérdeztem.
- Picit leszidtam így bedurcizott és elment..valahova..
- Ne csináljatok estére veszekedést!
- Amint megjön, bocsánatot kérek - mosolyodott el halványan.
- Pornót sem kérünk! - néztem rá mire mindketten felnevettek. Motorzúgást hallottunk kintről, pár másodperc múlva pedig Liam állított be.
- Mizu csajok? Hol vannak a többiek?
- Louis valahol, Harry durcizik, Niall passz - mondtam unottan és kezembe véve a távirányítót bekapcsoltam a tévét.
- Niall pillanatokon belül itt lesz, Harry meg most hívott, hogy láttam -e az asszonyt, de mondtam, hogy nem.
- Felhívom - sóhajtott Amelia és bement a konyhába.
- Mizu kicsim? - guggolt le Soph elé Liam.
- Tényleg be akartok ma rúgni? - görbítette le a száját.
- Hát..
- Tudom, hogy meggyógyult a veséd, de azért nem kéne ennyit inni.
- Nem is ittam mostanában.. - vonta össze a szemöldökét.
- Félteni sem szabad?
- Hiszti! - nevetett fel, majd nyomott egy puszit a lány szájára.
- Aww de édesek vagytook! Hol van már az én tökfejem meg a mazsolám?? - kezdtem én is hisztizni. Két dudaszóra lettünk figyelmesek, ezért én rögtön kivágtam az ajtót megnézni, hogy ki az. Louis kocsiját láttam meg a garázsba beállni, és ahogy jobban megnéztem, egy barna hajú lány ült mellette. Rögtön elkapott a féltékenység, ezért utánuk osontam.

- De rég voltam már itt! - hallottam meg egy ismerős hangot, pár másodperc múlva pedig arc is társult hozzá.
- Stasyyy! - sipítottam és futásból a nyakába ugrottam, ennek következményeként majdnem eltanyáztunk.
- Hogy hogy itt vagy? - toltam el magamtól.
- Hát az urad megszervezett mindent, én meg jöttem - vonta meg a vállát. Lou-ra néztem aki Blaire-t szedte ki a kocsiból és még jobban elvigyorodtam.
Úgy szeretem...
- Szia, anya! - kezdett hadonászni Blaire kezével Lou.
- Szia, manó! - sétáltam oda és ölbe vettem.
- Te majd később kapsz dicséretet! - nevettem fel Lou szemeibe nézve és egy gyors puszit nyomtam a szájára.
- Srácok...Niall itt lesz? - hallottam Stas bizonytalan hangját.
- Itt.
- Akkor én nem jövök le a szobából!
- Stasy...egyszer úgyis tisztáznotok kell!
- De rettenetesen szégyellem magam.
- Tudom. De örökké nem maradhat így...
- Ahh jó! Menjünk! - indult meg a bejárati ajtó felé. Mi is utána eredtünk és mikor beértünk a házba, a kanapéra ültetve vetkőztetni kezdtem Blaire-t, aki éppen a kezében lévő cumisüveget rágcsálta.
- Jó volt apával? - kérdeztem és az ölembe vettem.
- Persze, hogy jó volt. Ugye bébi? Csináltunk selfiet meg kocsikáztunk és apa énekelt is neked! - gügyögött Lou, amit én mosolyogva hallgattam.
- Na, akkor ilyen többször is lesz, hogy anya is kikapcsolódhasson!
- Ejnye, Williams, hogy lepasszolnád a gyereket!
- Csak egy kicsit! - nevettem fel és egy cuppanós puszit nyomtam a kislányom arcára, majd beletettem a játszósarkába.
- Harold Edward Styles! Ha még egyszer hozzám érsz, letépem a micsodád! - hallottuk meg a ház valamelyik távolabbi szegletéből Amelia-t, pár másodperc múlva pedig beviharzott a nappaliba és levágta magát az egyik fotelbe.
- Neked mi bajod? - kérdeztem nevetve.
- Nem hagy békén, azaz idióta! - panaszolta mire felkuncogtam. Két erős kart éreztem meg a hasamon, majd maga felé fordított és megcsókolt.
- Köszönöm, hogy elhoztad ezt az idiótát - motyogtam a szemébe nézve.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki - nevetett fel.
- Hát, ami azt illeti kettős érzéseim vannak.. - töprengtem a plafont bámulva.
- Gonosz vagy, ugye tudod? 
- Tudom! - motyogtam a szájába, majd a nyaka köré kulcsoltam a karjaim és lassan megcsókoltam.
- Harry, sikerült becsajoznod? - hallottam meg a barátnőm hangját mire elnevettem magam. Lassan elváltunk egymástól és elmosolyodtunk.
- Szeretlek - bújtam hozzá.
- Nocsak...itt van a bújós Hope? - kérdezte mire felkuncogtam és bólogatni kezdtem.
- Szeretsz? - néztem fel rá.
- Persze, hogy szeretlek te buta - mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Akkor jó! - haraptam az alsó ajkamba és bekukkantottam a nappali részbe ahol Amelia és Stasy vidáman beszélgettek egymással. 
- Hol van Soph és Liam? - kérdeztem, mert sehol sem láttam őket.
- Fent - vigyorgott Harry mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Ne legyél perverz! - figyelmeztettem a mutatóujjammal mire szalutálni kezdett.
- Már csak Niall és Lottie hiányzik - szólalt meg Lou Stasy pedig nyelt egy nagyot. Motorzúgást hallottunk kintről és szinte biztosak voltunk benne, hogy a szöszi az. Pár perc után nyílt az ajtó és nagy hanggal sétált be a nappaliba azt ecsetelve, hogy baleset van a főúton, de amint megpillantotta a barna hajú lányt rögtön elhallgatott és kínos csend támadt a nappaliban.
- Te hogy hogy itt vagy? - szólalt meg Niall.
- Louis hívott. Hiányoztatok már mindannyian.
- Ahha.. - morogta Ni és a konyha felé vette az irányt. A barátnőm arcán fájdalom futott át és láttam, hogy percek kérdése és sírni fog.
- Horan, itt maradsz! - parancsolt rá Harry.
- Niall meg kell beszélnetek nem lehettek örökké haragban! - mondta Lou.
- Szerintem menjetek fel egy szobába és beszéljétek meg - javasoltam egy halvány mosoly kíséretében. Niall feltette a mutatóujját jelezve, hogy várjunk, majd elvett egy muffint amin mindenki nevetni kezdett. Stas egy kétségbeesett pillantást vetett rám mire megnyugtatóan ránéztem és elmosolyodtam.
- Nem lesz semmi baj - tátogtam neki mire sóhajtott egy nagyot és Niall után iramodott. Csörögni kezdett a telefonom ami Lottie nevét írta ki, ezért egy csendesebb helyre sétáltam és felvettem.

- Na mizu? - szóltam bele.
- Mindjárt odaérek, csak van egy kis dugó, mert valami baleset van. Képzeld, megkért az egyik divatcég, hogy sminkeljem ki Selena Gomezt egy holnap esti díjátadóra! - újságolta izgatottan.
- Mi? Tényleg? Gratulálok!
- Köszi!
- Tommy-val mi a helyzet?
- Azt mondja, hiányzom neki, de még mindig szünetet tartunk.
- Jól teszitek! Jól gondold meg ezt az egészet.
- Igyekszem.
- Na de leteszem, mert Blaire gondolom már éhes.
- Persze! Nemsokára ott vagyok!
- Várunk! - mosolyodtam el, majd leraktam. A nappaliba mentem ahol Harry hasán próbált felállni Blaire az apja segítségével.
- Srácok ne erőltessétek már ennyire! - tettem csípőre a kezem, majd felkaptam az ölembe Blaire-t és a konyhába vittem. Beleraktam az etetőszékbe, amit csapkodni kezdett.
- Bébi, ne legyél rossz, mert elveszem a cumid! - mondtam és a cumi felé nyúltam mire hisztisen hátrébb húzódott és a szája elé tette a kezeit. Elnevettem magam, majd betettem a mikróba a baba kaját.
- Ugye tudod, hogy szeretlek? - ültem le elé és megpusziltam a homlokát. Óriási szemeivel rám nézett, majd elvigyorodott. Tiszta apja...
A mikró egy csengéssel jelezte, hogy készen van, ezért kiöntöttem egy kisebb tálba a barackos összeturmixolt babatápot és lassan etetni kezdtem a csöppséget.


Este kilenc óra felé mikor már Lottie is megjött és a Niall Stasy páros is lefáradt a szobából Liam-ékkel együtt, úgy döntöttem, hogy lefektetem Blaire-t, ezért megkértem Louis-t, hogy jöjjön fel velem fürdetni. Fél 11-kor sikerült elaltatni a hercegnőt, így halálos csendben lopóztunk ki a szobájából és mentünk le a srácokhoz.
- Sikerült? - kérdezte Amelia.
- Ahha. Már nyűgös volt. Lefárasztották a srácok.
- Héjj! - mordultak fel egyszerre mire felnevettünk a csajokkal.
- Na, akkor jöhetnek a piák! - pattant fel Liam mire megforgattam a szemem.
- Bébi, te kérsz? - nyújtotta felém a vodkás üveget Lou.
- Egy körben benne vagyok - mosolyodtam el mire bólintott és töltött nekem is. Mindannyian felemeltük a poharainkat és koccintottunk. Miután végigfolyt a torkomon a maró alkoholos ital, rögtön Louis energiaitala után nyúltam és ittam pár kortyot belőle.
- Puhány! - kezdett szekálni Lou és hátradőlt a kanapén.
- Úgy úgy Tomlinson jól helyezkedj el, mert ott fogod tölteni az éjszakát, ha ilyen vagy! - mondtam egy ravasz vigyorral mire mindenki felkacagott.
- Bébi tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- Hát hogyne! - nevettem fel.
- Bátyó ezt megszívtad! - vágott egy ez van fejet Lottie.
- Gonoszak vagytok velem! - rakta karba a kezét. Felálltam a fotelből, majd az ölébe ültem és a mellkasára hajtottam a fejem.
- Szeretünk - motyogtam.
- Bébi te terhes vagy, vagy mi? Akkor voltál ilyen bújós!
- Jó akkor elülök, ha nem tetszik! - húztam fel az orrom és indultam volna, de a derekam köré kulcsolta a karjait és nem engedte, hogy otthagyjam.
- Tényleg Hope! - szólalt meg Stas.
- Nem vagyok terhes! - nevettem fel.
- Inkább azt mondjátok, hogy hogy álltok most a szöszivel!
- Ó erre mi is kíváncsiak vagyunk! - dőlt előre Soph. Stas Niall-re pillantott, aki a fotelben terpeszkedve sóhajtott egy nagyot és megszólalt.
- Nem haragszom már.
- De elítél - motyogta Stas.
- Nem ítéllek el, de ezt a dolgot nem tudom nyomtalanul kitörölni és úgy tenni mintha semmi sem történt volna!
- Tudom - vágta rá Stas, majd felállt és felrohant a lépcsőn.
- Szeret téged. Ugye nem akarod még jobban összetörni a szívét? - néztem a szöszire.
- Te hol voltál az elmúlt pár hónapban? Még hogy én töröm össze az ő szívét! - cisszent fel és felnyitott egy sört.
- Én csak azt mondom, hogy lehetnél egy fokkal kedvesebb is vele.
- Majd én tudom, hogy mit csinálok - morogta mire sóhajtva lecsúsztam Lou mellé és úgy bújtam továbbra is hozzá.
- Niall.. - szólt rá Louis.
- Oké, jó, bocsánat csak felkavart bennem sok mindent.
- Megértem - vontam meg a vállam.
- Szerintem is lehetnél kicsit nyitottabb felé. Megbánta. És most is szeret - állt mellém Soph.
- Befejeznétek ezt a párkapcsolati tanácsadást?
- Tényleg ne erőltessétek! - szólalt fel Lou. Fújtattam egyet, majd karba tettem a kezem mire Louis felnevetett.

- Ne sértődj be bébi! - átkarolt, majd magához húzott.
- Szörnyűek vagytok! - forgattam meg a szemeim mosolyogva.

Miután a srácok videó játékozni és inni kezdtek, a csajokkal úgy döntöttünk, hogy felmegyünk megvigasztalni Stasy-t és miután ez sikerült, átmentünk filmet nézni a mi szobánkba. Fél egy körül a csajok elvonultak zuhanyozni, én pedig átnéztem a kislányomhoz, aki az egyik plüssét ölelgetve édesen aludt a kiságyában. Óvatosan betakargattam, majd átsétáltam a mi szobánkba. Lentről hangos nevetéseket és ujjongásokat hallottam, aminek persze utána kellett néznem. A nappaliba érve két srácot a padlón találtam, kettőt pedig a kanapén.
- Fiúk, két óra van. Elég volt mára az ivásból.. - néztem rajtuk végig.  Louis nyöszörgött egyet, majd lehunyta a szemét.
- Menjen most már mindenki aludni! - tettem csípőre a kezem.
- Én asszem' itt alszom... - motyogta Liam.
- Jó akkor aludjatok itt! - csaptam a combomra a kezem és miután egy dühös pillantást vetettem Louis-ra, feltrappoltam az emeletre. Mivel már nem volt erőm lezuhanyozni, csak átvettem a pizsamám, ami egy rózsaszín shortból és Louis egyik bő fekete pólójából állt, majd bedőltem az ágyba. Halk szöszmötölésre lettem figyelmes az ajtó mögül, majd kinyílt és Louis-t pillantottam meg. Egyik kezével az ajtófélfának támaszkodott a másikkal pedig a hajába túrt.
- Mondtam, hogy aludj lent - sóhajtottam és felpattantam.
- De akkor megharagszol - próbálta formálni a szavakat több-kevesebb sikerrel.
- Gyere te buta - nevettem fel. Az ágyra ültettem és lehúztam a pólóját, ezzel szabaddá téve izmos felsőtestét. Morgott egyet, megragadta a csípőm és magához rántott. Halkan felsikítottam a meglepettségtől és elmosolyodtam.
- Ne csináld - túrtam dús hajába. Lassan felcsúsztatta az oldalamon a pólót, érintése helyén bizsergést és libabőrt hagyva. Őrület, hogy mennyire tudom kívánni. Végigpuszilgatta a hasam, én pedig kéjesen felsóhajtottam és az ölébe ültem. A nyakába fúrtam a fejem és gyengéden puszilgatni kezdtem a vékony bőrt, mire jólesően felnyögött. A füle mögé is nyomtam pár apró puszit és a fülcimpájába haraptam. Hangos felmordulásán felkuncogtam és az alkoholtól elhomályosult még most is hihetetlenül gyönyörű kék íriszeibe néztem. Lassan közelebb hajolt, majd megharapta az alsó ajkam és szenvedélyesen csókolni kezdett. A már kőkemény férfiasságához dörzsölte nőiességem, mire egy apró nyöszörgés tört fel a torkomból.
- Részeg vagyok bébi és átkozottul kellesz, de nem tudnám teljesen visszafogni magam - suttogta a számba.
- Louis.. - nyöszörögtem halkan.
- Reggel bepótoljuk.
- Utállak - kuncogtam fel halkan és pihegve a vállára hajtottam a fejem. Le kellett küzdenem az ölemben támadt kínzó bizsergető vágyat. Louis nagy levegőket véve simogatta a hátam és szorított erősen magához. Részeg, és ilyenkor el szokott durvulni, meg amúgy sem emlékezne semmire. Nem vagyok porcelánbaba, de ő hetekig tépné magát, ha véletlenül lila foltot hagyna a testemen. Nyomtam még egy utolsó apró puszit a vállára és átmásztam az én térfelemre. Lerángatta magáról a nadrágját, aztán nagy nehezen betakarta magát. Letettem a párnára a fejem és nézni kezdtem az arcát. Karját átdobta rajtam és közelebb húzott. Szemei lustán pislogni kezdtek, tudtam, hogy hamarosan el fog aludni.
- Szeretlek - motyogtam halkan.
- Én is téged - mosolyodott el halványan aztán lecsukta a szemeit. Lekapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő lámpát, közelebb bújtam a vőlegényemhez és a késői időpont miatt rögtön elragadott az álom.