Chapter ~ 45.

Hope szemszöge:

*2 hét múlva*

- Srácok ne törjétek már szét a berendezést! - szóltam a fiúkra a konyhából.

- Ne fáradj, úgysem hallgatnak rád! - sóhajtott Sophia.

- Azért ennyi idő alatt megtanulhattad volna, hogy ezeket, ha összeengedik az nem jó jel - ült fel a pultra Amelia és elcsórt egy almát Blaire táljából, aki ügyesen ette magától a gyümölcsöt.

- Héj! - szólaltam fel.

- Blaire megengedte! - mutogatott a kislányomra, aki nagyon el volt merülve abban, hogy szétmaszatolja az almát mindenhol, főleg a ruháján.

- És előttünk van az egész éjszaka - pufogott Sophia arra utalva, hogy ma este nálunk alszanak.

- Na, mi a helyzet csajok? - jött be Hazz.

- Szívem elhozod a kínait, amit rendeltünk? - simította meg a karját Amelia.

- Nem hozzák ki?

- Tudod, hogy ezek nem - húzta el a száját.

- Megyek bébi - puszilta meg és a kocsi kulcsot felkapva a nappaliba sétált.

- Mindjárt jövök srácok a kajával! - intett nekik és az ajtót becsapva maga után, eltűnt.

- Mi a fenéért nem vesz fel kabátot? - fújtatott Amelia.

- Fűti a szerelem! - kuncogott Soph.

- Meg fog fázni én meg ápolhatom, mint Hope Lou-t.

- Ahh ne is mondd! Tegnap este már majdnem papot kellett hívni úgy a halálán volt... - forgattam meg a szemem és látva Blaire szenvedését a kajával, inkább elvettem tőle. A tányért  mosogatógépbe helyeztem, majd a csapot megnyitottam és belemártva a kislányom kezét jól megmostam meg persze a maszatos arcát is. Elzártam a vizet és megtöröltem a mancsait.

- Ide nekem! - nyújtotta a kezét Soph. Átadtam a rosszaságot és a nappaliba sétáltunk a fiúkhoz.

- Jobban vagy már? - öleltem át hátulról a babzsákfotelben ülő vőlegényem.

- Még mindig rohadtul fáj a torkom - mondta rekedten. Megkerültem és az ölébe ültem, fejemet pedig a mellkasára hajtottam. Fenekemen megpihentette a kezét és sóhajtott egyet.

- Niall ne csalj már! - hallottam meg Liam duzzogását.

- Már megint ezen veszekedtek? - csóválta a fejét Soph.

- Egész álló nap ezt csináljátok! Valami mást nem lehetne? - kérdezte Amelia.

- Hát, ha folyton csal nem is fogok vele játszani!

- Mint az óvodások - motyogtam Lou mellkasába, aki felnevetett.

- Mi olyan vicces? - kérdezte Payno.

- Semmi! - legyintett a vőlegényem és nyomott egy puszit a hajamba.

- Hol van már Harry? - kérdezte aggódva Amelia.

- Most ment el egy 10 perce! - kuncogtam fel.

- De hiányzik!

- Akkor menj utána! - mondta Niall.

- Legyél mással bunkó! - pufogott Amel.

- Niall ne bunkózz már! - szóltam rá.

- Bocsesz csak nemtom' - vonta meg a vállát.

- Tudjuk, hogy hiányzik - szólalt meg Soph. A szöszi sóhajtott egyet, majd inkább a játékra koncentrált. Stas-el kb. kétnaponta beszélek, és nagyon össze van törve szegénykém. Iszonyúan hiányzik neki ez az ír idióta, de haragszik magára és azt mondja, hogy nem tudna Niall szemébe nézni. Elhiszem, hisz én sem tudnék Louis szemébe nézni, ha ilyen történne. Blaire nyűgni kezdett, mire Soph lerakta. A kislányunk négykézláb útra kelt és Amelia lábainál állt meg, aki felvette és megpuszilgatta.

- Mizu van bogyó? - mosolygott a kislányomra.

- Istenem, de hasonlítasz apukádra.. - gügyögte neki mire Blaire felkuncogott és lemászott a kanapéra.

- Csak van valami közöm hozzá! - mondta Louis.

- Honnan tudod? - ugratta Soph.

- Az igaz.. - gondolkozott el, mire csúnyán felnéztem rá.

- Csak vicc, babe! - nevetett és a fenekembe markolt.

- Hülye - durciztam.

- Fúj, ne előttünk tapizzátok már egymást! - nyávogott Liam.

- Menj te is tapizni az asszonyt és ne minket nézz! - szólalt fel Louis.

- Ne adjatok neki ilyen ötleteket! - kuncogott Sophia.

- Blaire, szívem, nem szeretnéd mondani, hogy anya? - néztem rá. Hevesen megrázta a pici fejét és az ölében lévő plüss állathoz kezdett gügyögni. Mát mondd elég sok szót, vagy legalábbis próbálja, de az anyát és az apát valamiért nem akarja.

- Kajaaa! - rontott be ordítva Hazz.

- Styles hányszor mondtam, hogy októberben meg ne lássalak kabát nélkül! - kezdte Amelia.

- Cica még be se értem máris leharapod a fejem?

- Meg fogsz fázni, mint Lou és ápolhatlak! - pufogott.

- Cica engem bármikor leápolhatsz! - húzgálta a szemöldökét és bement a konyhába.

- Fúj - nyögtem Louis mellkasába.

- Idióta! - nevetett fel Amelia. 5 perc múlva mindenki kézbe kapta a kajáját mivel Hazz volt olyan kis konyhatündér, hogy kicsomagolta és tálalta mindenkinek.

- Megint szarul vagyok - szólalt meg Louis. Kimásztam az öléből és lenyeltem az utolsó falatot.

- Hozzak gyógyszert? - néztem rá.

- Nem kell még most. Majd később.

Blaire lemászott a kanapéról ezzel rám a szívrohamot hozva, majd az apjához mászott és az ölébe kúszott fel.

- Ahhw de édes! - olvadozott Harry ölében a barátnője.

- Mizu tökmag? Meggyógyítod apát? Kérek egy gyógy puszit! - mondta Lou mire Blaire az arcára nyomott egy cuppanóst.

- Köszönöm bébi ez jó nyálas volt! - nevetett fel.

- Úgy az igazi! - mosolyodtam el.

- Tátá! - gügyögött és bemászott a bárpult mögé.

- Szívem nincs tátá! - rohantam utána, míg valamit magára nem ránt.

- Megvagy! - emeltem fel mire felkuncogott.

- Hova szöktél volna? - dobtam fel és megpuszilgattam a nyakát. Aranyosan felkacagott és a vállamba fúrta a fejét.

- Tessék apa, fogjad! - tettem Lou ölébe.

- Meglépnél bébi? - fordította maga felé.

- Tátá! - mutatott a lépcső felé.

- De kicsim, nem tudsz felmenni a lépcsőn - néztem rá.

- Tátá - emelte fel apró kezeit. Elnevettem magam és felkaptam.

- Miért szeretnél oda menni?

- Maci!

- Hozzuk le a macidat? - kérdeztem mire bólogatni kezdett. Gyorsan felsiettünk a lépcsőn, majd be a szobájába.

- Megdobjuk apát a maciddal? - adtam a kezébe.

- Apa! - mondta és a plüsst tanulmányozta.

- Mit mondtál manó?

Nem válaszolt, de nem is volt szükség rá hisz az elsőt is tisztán hallottam.

- Louiis! - kiabáltam és lefelé indultam.

- Mi az? - fordult felénk az ülőhelyéről.

- Kimondta az előbb fent, hogy apa!

- Mi? Komoly? - tátotta el a száját.

- Ügyes vagy prücsök! Látod? Mondtam, hogy az apát hamarabb kimondja! - öltötte rám a nyelvét.

- Mert folyton ismételgeted neki! - nevettem fel.

- Megesik!

Letettem Blaire-t a kanapéra és Amelia-ra mászott.

- Szia, mazsola! Mizu? - ültette a lány az ölébe mosolyogva.

- Álmos vagyok - szólalt fel Sophia.

- Én is kezdek... - dörzsölte meg a szemeit Amelia.

- Segítetek megfürdetni Blaire-t? - néztem rájuk.

- Persze! - pattantak fel.

- Srácok szerintem én felmegyek - állt fel Niall.

- Nem maradsz inni? - nézett rá Lou mire a szöszi megrázta a fejét. Összenéztünk a vőlegényemmel és mindketten tudtuk, hogy ez így nem lesz jó. 

- Gyere manó! - emeltem fel a kislányom. Mikor felértünk, én bementem a fürdőbe előkészíteni a cuccokat, addig a csajok maradtak a szobában Blaire-vel. Pár perc alatt kész is lettem és kiabáltam a lányoknak, akik behozták a kislányom már leöltöztetve.

- Pancsizz baba! - gügyögtem és a kezembe nyomtam egy kis baba tusfürdőt, azzal pedig átdörzsöltem mindenét. Leöblítettem vízzel és kiadtam Soph-nak aki már a törölközővel várta. Kivitte az ágyra, ott átdörzsölte, Amelia pedig ügyesen pizsibe öltöztette.

- Na, most már megyünk aludni, ha nem kell több segítség! - csapta össze a kezeit a barátnőm.

- Innentől megoldom! Köszönöm, hogy segítettetek!

- Ohh semmiség! - vigyorgott Amelia.

- Na, gyere, manó én is lezuhanyozok - vettem ölbe a kislányom. A lányok kimentek én pedig bevittem a fürdőbe a járókát és beleültettem a kislányom.

- Neeem! - nyűgte és ki akart mászni belőle.

- Kicsim csak addig, amíg anya lezuhanyozik! - kérleltem, de ugyanúgy küzdött.

- Bébi, úgy sem fog sikerülni! - nevettem fel és levetkőztem. Megnyitottam a vizet és beálltam alá. Lentről nevetéseket hallottam, amin elmosolyodtam. Bekentem magam tusfürdővel, majd kikukucskáltam a lányomra, aki a járókán lévő plüss állatokat piszkálta. Gyorsan leöblítettem magam és kiléptem. Becsavartam a testem törölközőbe, a tükörhöz állva lemostam a sminkem és kivettem Blaire-t a járókából.

- Ennyi volt prücsök! - pusziltam meg az arcát. Leraktam az ágyra és a szekrényhez léptem kivenni a pizsim. Felkaptam egy szürke pólót egy fekete rövidnadrággal és leoltottam a lámpát csak egy éjjeliszekrényes lámpa maradt égve. Lefeküdtem a kislányom felé fordulva, aki ülve játszott egy csörgővel.

- Nem jössz anyát megszeretgetni? - néztem rá. Felpillantott, majd vissza a játékra.

- De imádlak! - ültem fel, majd ölbe vettem és törökülésbe helyezkedtem. Leeresztettem a lábamra és megpuszilgattam az arcát és a nyakát, amin felkacagott.

- Megeszlek törpe! - néztem két nagy szemébe és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

Magam mellé fektettem és átöleltem.

- Szereted anyát? Nem kapok egy puszit? - kérdeztem mire felült és közelebb kúszott. Két kis kezét az arcomra tette és lehúzta az alsó ajkam. Óvatosan a kezére haraptam mire felkuncogott.

- Anya! - gügyögte.

- Kicsikéém! De ügyi vaaagy! - örültem meg és megpuszilgattam. Nagyokat kezdett el pislogni, ezért úgy döntöttem átviszem a szobájába aludni. Betettem a kiságyba, betakargattam, adtam egy puszit a homlokára, a szájába tettem a cumit és elindítottam a körjátékot az ágya felett, amit imád. Leoltottam a villanyt és az ajtót résnyire hagyva kimentem. Lesétáltam a lépcsőn és a nappaliba léptem ahonnan nagy nevetések szűrődtek ki. Ott volt Louis, Liam és Harry, akiknek a kezében sör volt.

- Mizu skacok? - kérdeztem.

- Bébi, fiú buli van - szólalt meg Louis, de amikor rám nézett, elhallgatott és végigmért.

- Louis ne stírölj már! - raktam csípőre a kezem.

- Nem szabad? - húzta fel a szemöldökét. Ivott…

- Nézni végülis szabad.. - vontam vállat mire a két srác huhogni kezdett.

- Csak szólok, hogy kimondta a lányod, hogy anya! - öltöttem rá a nyelvem.

- De előbb azt, hogy apa!

- Pukkadj meg! - durciztam és odamentem kivenni a kezéből a sört. Meghúztam, majd visszaadtam neki.

- Jó éjt - küldtem nekik puszit és hátat fordítottam.

- Jó a segged bébi! - kiabált utánam.

- Még jó, hogy csak messziről nézheted! - kiabáltam vissza neki.

- Kikészít ez a nőszemély.. - hallottam még mielőtt fel nem értem az emeletre. Kuncogva a szobánkba mentem és ledőltem az ágyra. Lent láttam Louis telefonját a zsebében, így gondoltam kicsit játszom. Levetkőztem fehérneműre és lefotóztam magam, majd elküldtem neki. Pár pillanat múlva jött is a válasz: "Ne hergelj"

Küldtem neki egy merészebb fotót és bepötyögtem neki egy rövidke sort.

"Mert mi lesz?"

Nem kaptam választ teljes két percig, így sóhajtottam egyet és hátradőltem. Nyílt az ajtó és oldalra fordítva a fejem a vőlegényem láttam meg.

- Nem vagy te egy kicsit pimasz? - kérdezte és maga mögött kulcsra zárta az ajtót. A lábam között bizsergető, kínzó érzés támadt, ezért nyeltem egy nagyot és feljebb ültem.

- Nem tudom, mire gondolsz.. - tettem az ártatlant. Közelebb sétált és levette a pólóját, majd a nadrágját is. Végignéztem rajta és az ajkamba haraptam. Végigdöntött az ágyon és a nyakam csókolgatásába kezdett. A hajába túrtam és felnyögtem, mikor a lábaim közé férkőzött csípőjével.

- Mennyit ittál? - néztem a szemébe.

- Nem sokat - puszilt ismét a nyakamba, majd lassan haladt lejjebb apró foltokat hagyva csókjai helyén. Mikor a hasam aljához ért, felsóhajtottam.

- Annyira szexi vagy... - morogta és feljött megcsókolni.

- Ne a szád járjon! - mosolyodtam el. Levette a maradék ruhaneműinket és kezdetét vette egy vad éjszaka csakis kettesben egymásra koncentrálva.