Chapter ~ 44.

Hope szemszöge:

Mozgolódásra ébredtem. Lehunyt szemmel is érzékeltem, hogy már reggel van, ugyanis fény szűrődött be a szobába, ezzel világos tónusokat hagyva a szemhéjamon. Résnyire nyitottam a szemem és Louis kék íriszeivel találtam szembe magam. Nem szólalt meg egyikünk sem, csak csendben vizsgáltuk egymást.

- Sajnálom - böktem ki.

- Tudom, hogy nem - sóhajtott és kis mosolyt véltem felfedezni szája sarkában.

- Én megmondtam, hogy ne hozd ide azt a ribancot.

- Beszélnünk kell valamiről.

- Halljam - sóhajtottam és lehunytam a szemem.

- Nézz a szemembe!

Ráemeltem a tekintetem és kíváncsian bámultam íriszeibe.

- Calvin azt mondta, hogy látott téged meg azt a csávót csókolózni.

- Milyen csávót? - vontam össze a szemöldököm.

- Valami srác... Tudod, az egyetemről. Igaz ez?

- Természetesen nem!

- Hope...

- Bazd meg Tomlinson! Jobban hiszel annak a seggfejnek, mint nekem? Erőszakoskodott velem nem rémlik? - emeltem fel a hangom és felpattantam az ágyból.

- Nem tehetek róla! Folyton félre érthető dolgokat csinálsz! Nem kellett volna azzal a sráccal találkoznod! Igen, féltékeny vagyok rohadtul, de nem azért mert nem bízok benned, hanem azért mert tudom, ha megcsalnál, én összeomolnék!

- Csak megittam vele egy kávét! Nem gondolod, hogyha történt volna valami, már rég bulvár hír lenne? Csak képzeld el a címet! Louis Tomlinson menyasszonya és Nina Agdal vőlegénye összeszűrték a levet..

Láttam rajta, hogy elgondolkozik ezen, de azért még folytattam.

- Te viszont bulizol, berúgsz és lent iszogatsz három csajjal, köztük Briana-val is...és fogalmam sincs mi történt miután megtéptem.

- Jó, igazad van, oké? Mindenben! Hülye vagyok és egy féltékeny idióta, de, csak azért mert te és Blaire vagytok az életem, és ha elveszítelek titeket... - hadarta és ő is felállt, hogy közelebb jöhessen. Elmosolyodtam és a köztünk lévő távolságot megszakítva szájára tapasztottam ajkaimat. A csípőm köré fonta karjait és lassan mélyen csókolni kezdett.

- Te és Blaire vagytok az életem és senkivel soha nem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek - motyogtam a szájába mire még jobban magához szorított és szenvedélyesen újra megcsókolt.

- Szexi volt, ahogy megtépted. Nagyon tetszett! - mosolyodott el.

- Igen? - markoltam a hajába, mire felnyögött és ágyékához szorította a csípőm ahol megéreztem keményedő férfiasságát.

- De most hagyj, mert idióta voltál és ezért nem jár semmi! - mosolyodtam el és kisétáltam a szobából.

- Fasza.. - hallottam a morgását, mire felkuncogtam. Besétáltam a kislányom szobájába, ahol még ő csendesen aludt. Egyik lába a rács között lógott ki, míg a feje nagyon nem ott pihent ahova este leraktam. Elnevettem magam, és elvettem a feje mellől a cumiját. Nyomtam egy puszit a fejére és nézni kezdtem. Tündéri egy csöppség. Már van egy pici haja, amit remélem, minél hamarabb cuki copfba tudok fogni. Hosszú szempillái néha megremegtek, a szája pedig kicsit nyitva volt. Mint az apja... Igazából ezt akartam, hogy rá hasonlítson jobban és ez meg is valósult szerencsére. Vagány kis csajszi lesz belőle, aki sok fiú szívet tör majd össze és remélem nem fordítva, mert lemerem fogadni, hogy Louis azon nyomban, kinyírja a srácot, ha ez megtörténik. Hihetetlen, hogy már majdnem 7 hónapja velünk van. Nemrég még a hasamban rugdosott, most pedig már lassan kimondja az első szavát, vagyis remélem, hogy így lesz. Mozgolódni kezdett, pár másodperc múlva pedig kinyitotta tengerkék szemeit és rám pislogott.

- Jó reggelt manó! - mosolyodtam el és kiemeltem.

- Nagyon ügyes vagy megint átaludtad az éjszakát - gügyögtem és jól megpuszilgattam. A nyakamba fúrta a fejét, apró karjait pedig nyakam köré kulcsolta.

- Átnézünk apához? - kérdeztem és átsétáltam a szobánkba. Louis az ágyon feküdt és éppen telefonozott.

- Apa nagyon elfoglalt - tettem le az ágyra Blaire-t.

- Apa nem elfoglalt csak fáradt - mondta Louis és a négykézláb kúszó babát a hasára ültette.

- Jó reggelt bébi! Jót aludtál? - kérdezte és a cumit a szájába nyomta. Blaire az apja hasára dőlt, és megdörzsölte a szemeit.

- Még álmos - mosolyodtam el.

- Mész készülődni?

- Hova megyünk?

- Anyáékhoz.

- És ezt csak így mondod?

- Hogy kéne mondanom? - nevetett fel. Megvontam a vállam és besiettem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli dolgaimat, majd sminkeltem, kivasaltam a hajam, és kimentem a szobába. A szekrényemből kiválasztottam egy világoskék szakadt farmert egy szürke kötött pulcsival, majd felhúztam a fekete Vans cipőm és a fejemre húztam a Bad Hair Day feliratú fekete sapkám.

- Kész vagyok! - tártam szét a karom.

- Jól nézel ki babe! - mért végig mosolyogva.

- Köszönöm! Menj készülődni! - vettem át tőle a kislányom.

- Gyere prücsök, öltözzünk fel! - emeltem az ölembe és átsétáltam vele a szobájába. A pelenkázó asztalra helyeztem, leöltöztettem, bepelenkáztam, majd kikerestem egy sima rózsaszín body-t, egy szürke laza melegítőnadrágot, felülre pedig egy szürke pulcsit adtam, aminek a közepén egy fekete x helyezkedik el. Belebújtattam a cuccokba Blaire-t, majd ráadtam a fehér Adidas cipőjét, amit az apja vett neki és felállítottam, bár még tartanom kellett, mert magától nem tud állni. Végig néztem rajta, és megpusziltam az arcát.

- Csini vagy bébim - mosolyodtam el és a szájába nyomtam a cumiját. Az ölembe vettem és visszamentem a mi szobánkba, ahol már nem volt senki, így folytattam utunkat a földszintre.

- Kész vagytok? - jött elő Lou.

- Igen! Felöltözteted? - nyomtam a kezébe Blaire-t.

- Persze! - mondta, majd leakasztotta Blaire kabátját az akasztóról. Bementem a nappaliba, lekapcsoltam a tévét, majd visszasétáltam Lou-hoz és a kislányomhoz. Mikor megláttam őket, elkapott a röhögő görcs. Blaire csücsült a földön és a vőlegényem éppen szegény gyerek kezét akarta betuszkolni a kabát zsebébe.

- Kicsim, az a zsebe és nem az ujja - csóváltam meg a fejem.

- Jaa akkor ezért nem passzolt! - nézett fel rám. Elnevettem magam, majd felöltöztettem a kislányom.

- Megyünk tátá! - hadonászott Blaire kezével Lou. Felkuncogtam, majd felkaptam az én és a kislányom táskáját is. Louis előre ment a kocsihoz, én pedig bezártam a házat és mire a kocsihoz értem Blaire már be volt kötve. Bepattantam előre és bekötöttem magam.

- Sikerült egyedül bekötni? - kérdeztem Lou-t.

- Nem rémlik, hogy 5 húgom és 1 kisöcsém van?

- Jól van, na! - nevettem fel. A rádióhoz nyúlt és bekapcsolta egy népszerű zenecsatornára.

- És most következzen Demi Lovato új száma! - jelentette be egy hang és megszólalt a zene én pedig énekelni kezdtem.

- Prücsök, anya nem normális, inkább fogd be a füled! - pillantott hátra a ránk pislogó babára.

- Ne gonoszkodj! - görbítettem le a szám.

- Bocsánat bébi, folytasd - mondta nevetést visszafojtva.

- Waaking up... - kezdtem el a No Controlt énekelni. Felnevetett, és megcsóválta a fejét.

- Énekelj máár! - nyaggattam.

- Babe..

- Tudom, hogy azt hiszed, hogy nincs jó hangod pedig több millióan odavannak érte köztük én is te pedig megfosztasz tőle!

- Everybody wanna steal my giirl... - kezdte és rám vigyorgott.

- Ne célozgassál! - kuncogtam fel.

- Én? Dehogy! - mosolygott.

- I'm all yours i got no control, no controool! - vigyorogtam rá.

- Babe, tudom, hogy az enyém vagy! - mosolyodott el perverzen.

- Fordulj fel Tommo! - kuncogtam.

- Manó, hoznunk kellett volna azt a játék kalapácsot, amit Liam bácsitól kaptál és jól fejbe kéne kólintani apát! - gügyögtem hátra a kislányomnak, aki vidáman felkacagott.

- Na, látod ő is egyetért! - öltöttem a nyelvem a vőlegényemre.

- Pimasz vagy nagyon!

- Volt kitől tanulnom!

- Azért engem nem pipálsz le!

- Tudnék pimaszabb lenni csak itt a lányunk! - nevettem fel.

- Majd ha kicsit lepasszoljuk anyáéknak nem lesz!

- Lepasszolnád a lányod?

- Csak egy órára?

- Na, jó egy óra nem sok...amúgy sem sűrűn találkozik anyukádékkal..

- Na, látod!

2 óra hússzú kocsikázás után megérkeztünk Jay-ék házához. Kipattantam a kocsiból és a hátsó ajtóhoz mentem kikötni a kislányom.

- Na, gyere prücsök! - emeltem az ölembe és befelé indultunk.

Louis szemszöge:

- Ohh gyerekek annyira vártalak már titeket! - rohant ide anya főzőkötényben. Megölelt engem, majd Hope-ot is és az ölébe vette az unokáját.

- Egyre gyönyörűbb kislány lesz! - vizsgálgatta meg a babát.

- Hát azért volt kitől örökölnie - pillantottam a menyasszonyomra, aki összekulcsolta a kezeinket.

- Hope! Louis! De régen láttalak már titeket! - csapódott be Lottie. Mindketten megölelgettük, aztán inkább Blaire foglalta le jobban.

- Hali skacok! - sétált ide Fizz.

- Heló húgi! - öleltem meg, ahogyan Hope is.

- Júúj itt az unokahúgom is! - cincogta vékony hangon és a Lottie kezében nagy szemekkel pislogó Blaire elé hajolt.

- Gyertek, foglaljatok helyet! Mit kértek inni? - húzott be minket anya a nappaliba.

- Hol van Dan és a négy iker? - kérdezte Hope miközben helyet foglalt.

- Dan dolgozik, a kisebb ikrek bölcsiben még, a nagyobbak pedig suliban.

- Hope gyere már egy kicsit! - fogta meg a barátnőm kezét Lottie és felrángatta, a kislányomat pedig az ölembe nyomta. Magam felé fordítottam és felállítottam, hogy a két talpa a térdeimen legyen.

- Mizu hercegnőm? - mosolyogtam rá.

- Tátá!

- Hogy mi? Igen bébi tátá jöttünk mamához!

Izeg-mozogni kezdett és az ölembe pottyant, majd felmászott és a nyakam köré fonta apró karjait.

- Álmos vagy szívem? - simogattam meg a hátát. Megtámasztottam a pelenkás fenekét, majd felálltam és kimentem anyához a konyhába.

- Jajj de aranyos, ahogy beléd bújik! - mosolyodott el.

- Álmos szerintem. Pedig aludt az úton.

- Mit beszél meg Lottie Hope-val?

- Biztos Tommy-t.

- Mert?

- Mostanában sokat jön haza szomorúan vagy sírva. Biztos gondok vannak, de nem szeretne mindent elmesélni nekem, viszont Hope-val biztos megosztja.

- Én kinyírom azt a gyereket, ha ilyen a húgommal!

- Louis, ez a kettőjük ügye ne avatkozz bele kérlek! A húgod már felnőtt!

- Tudom, de akkor is az én húgom.

- Nem lehetsz mindig itt.

- Tudom - sóhajtottam.

- Inkább mesélj, hogy mi van Hope-val.

- Mi lenne?

- A nők gyakran szülés után elhanyagolódnak. Foglalkozol eleget vele? - nézett rám amolyan *átlátokrajtadazanyádvagyok* pillantással.

- Próbálok. Szeretem mindennél jobban, de már nem csak rá kell figyelnem.

- Én ezt értem de...Blaire már 7 hónapos lassan. Simán itt hagyhatjátok, pár órára én vigyázok rá te meg vidd el valahova azt a lányt!

- Majd meglátom. Elaludt? - kérdeztem és megfordultam, hogy anya rá tudjon nézni Blaire arcára, ami a vállamon pihent.

- Ahha! Tedd le az ikrek ágyára.

- Oké - bólintottam, majd felmentem a lépcsőn és óvatosan leraktam a kislányom. Betakargattam, majd nyomtam egy puszit a fejére és kimentem a szobából. Igazából nem hülyeség, amit anya mondott. Szerintem Hope nem érzi elhanyagolva magát, de meg kéne lepnem valamivel. Van a közelben egy Cusworth Hall nevű park, ami gyönyörű, főleg ilyenkor ősszel. 

- Louiiis! - hallottam meg a menyasszonyom hangját.

- Igen, babe?

- Hol van Blaire?

- Alszik fent. Figyelj, kicsim elviszlek valahova, oké?

- Hova? - vonta össze a szemöldökét.

- Majd meglátod!

- És Blaire?

- Anya szívesen vigyázz rá.

- Oké akkor megmutatom hol a kajája meg a pelusa és mehetünk!

- Addig kimegyek a kocsiba.

- Sietek! - mondta és a konyhába indult anyához. Miután lestíröltem hátulról, felvettem a kabátom, majd kimentem az autóhoz.

Hope szemszöge:

Pár perc alatt megmutattam mindent Jay-nek, aztán nyugodt szívvel öltöztem fel és hagytam el a házat. Bepattantam Lou mellé és ránéztem.

- Mit fogunk csinálni?

- Mit szeretnél?

- Nem tudom. Csak veled lenni.

- Van egy király hely, ahova sokat kijártunk a srácokkal, a focipályán kívül persze..

- Akkor menjünk! - mosolyodtam el és bekötöttem magam.

10 perc múlva leparkoltunk, és kiszálltunk az autóból. Lou kézen fogott és egy óriási park felé kezdett húzni.

- Szóval ez az? - néztem körül tüzetesebben. Sok magas fa, nagy füves területek, kisebb tavak határolták a parkot, ami nagyon tetszett. Visszahozta egy kicsit a gyermekéveimet mikor a barátaimmal a Central Parkban lógtunk késő estig. Elmosolyodtam, mikor arra gondoltam, hogy a kicsi Louis itt rugdosta a labdát a barátaival és fogalma sem volt, milyen fordulatot vesz majd az élete.

- Min gondolkozol? - szólalt meg halkan.

- Csak a tizenéves Louison.

- Hűha! Rossz gyerek voltam nagyon! - nevetett fel.

- Most se vagy jó!

- Ezt kikérem magamnak! Sokat fejlődtem!

- Na, mondd csak hány csajt hoztál már ide?

- Amíg tini voltam sokat. De mióta híres vagyok csak téged.

- Biztos?

- Bébi.. biztos! - állt meg, majd két keze közé fogta az arcom és gyengéden megcsókolt. Felnéztem a szemeibe és elmosolyodtam.

- Veszel nekem vattacukrot? - haraptam a számba.

- Javíthatatlan vagy! - nevetett fel hitetlenül és ismét elindult. Egy közeli vattacukros néninél meg is álltunk.

- Sziasztok, kedveseim! Mit kértek?

- Milyen vattacukrot kérsz? - fordult felém Lou.

- Hmm, barackosat!

- Egy barackos vattacukrot, és szeretnénk valami kaját, amikkel etethetjük a hattyúkat.

- A madár eledelt már adom is, a vattacukor mindjárt kész lesz!

Pár perc múlva a néni a kezembe adta az édességem, Lou pedig fizetett és tovább sétáltunk.

- Hol etetünk hattyúkat? - néztem rá miközben egy olvadós finomság darabot tettem a számba.

- Tónál?

- Ne legyél gonosz! - kuncogtam fel.

- Inkább adj a vattacukorból!

- Megérdemled? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Persze!

- Hát én nem hinném..

- Asszony, ne kötekedj! - nevetett.

- Én? Dehogy! - mosolyodtam el és a szájához emeltem egy kis vattacukrot. Elvette tőlem, majd játékosan az ujjamba harapott.

- Nem vagy százas! - nevettem fel.

- Te sem arról vagy híres!

- Kapd be Tommo! - öltöttem rá a nyelvem.

- Azt is leharapjam?

- Nem tiltakozom! - vigyorodtam el. Magához rántott és megcsókolt, a végén pedig az alsó ajkamba harapott.

- Pimasz! - mosolyodtam el és rányújtottam a nyelvem.

- És még én vagyok a pimasz! - nevetett, majd kaptam egy puszit a számra és tovább indultunk.

- És ezt hogy kell? - fordultam Lou felé mikor megálltunk egy hattyúkkal teli tónál.

- Chh New Yorki.. - rázta meg a fejét.

- Ez nagyon gonosz volt! - raktam karba a kezem.

- Na, figyelj durci! - mondta, majd a zacsiból kivett pár szem zöld undorító cuccot és bedobta. A gyönyörű fehér madarak rögtön az eledel köré gyűltek és enni kezdték.

- Én is! - nyúltam a zacsiba és bedobtam.

- Mint egy 5 éves! - nevetett.

- Te is ott vagy agyi szinten, úgyhogy ne szólalj meg!

- Merre tovább? - néztem rá.

- Ha most itt lenne Blaire, mehetnénk játszótérre.

- 7 hónapos..nem tud járni!

- Jó, de lecsúszhat a csúszdán!

- Jó egy kicsit kettesben lenni - mosolyodtam el.

- Elviszlek még valahova! - kulcsolta össze a kezeinket.

- Hova?

- A pályára, ahol kiskoromban szinte minden szabadidőmet töltöttem.

- Kiskorodba csak arról álmodoztál, hogy focista légy?

- Igen. Nem tudtam, hogy tudok énekelni és nagyon nem is érdekelt.

- De végülis mindkét álmod valóra vált...

- Hát, ja..

Mikor a kocsihoz értünk, bepattantunk és elindultunk.

- Beszéljünk az esküvőről! - fordultam kicsit felé.

- Mit szeretnél róla beszélni?

- Hogy mikor legyen.

- Szerinted?

- Szerintem majd ha Blaire biztosan tud már járni, mert akkor oda tudja hozni a gyűrűket!

- Okos menyasszonyom van nekem! - vigyorodott el.

- Erre most jössz rá? - nevettem fel.

- Hát eddig nem tudtam.. - vigyorgott rám.

- Fordulj fel Tomlinson!

- Szeretlek!

- Én is, de akkor is! - kuncogtam. 10 perc múlva egy nagy stadionhoz értünk.

- Itt gyakoroltál?

- Hát mivel benne voltam a gyerek csapatban, és általában itt voltak az edzések...ja...

- Hűűű! - csaptam be a kocsi ajtót és végig néztem a hatalmas épületen.

- Na, gyere! - kulcsolta össze a kezeinket.

- Helló Jeff! - intett egy férfinak a bejáratnál.

- Sziasztok! - intett vissza. Felmentünk egy hosszú lépcsőn, majd végig egy ugyancsak hosszú folyosón és kilyukadtunk a nézőtéren, ahonnan be lehetett látni az óriási zöld füves pályát.

- Azta! - tátottam el a szám.

- Jó, mi? - kérdezte és kézen fogva lefelé kezdett húzni a pályára.

- Gyönyörű! - mosolyodtam el.

- Tomlinson! - hallottunk meg egy férfihangot. A hang forrása felé néztem és megpillantottam egy jóképű velünk egykorú fiút. Lepacsiztak, én pedig zavartan pislogtam kettőjükre.

- Ki ez a szép hölgy? - vigyorgott rám.

- A menyasszonyom, Hope! Hope, ő itt egy régi gyerekkori haver, Brian.

- Helló Brian! - ráztam meg mosolyogva a kezét.

- Nem hiszem el Louis, hogy te mindig a jobbat kapod! - mért végig.

- Van ilyen! - nevetett fel a vőlegényem.

- Brian! Hol vagy már? - hallottunk meg egy női hangot.

- Húgi, hagyj már lógva! - forgatta meg a szemét.

- Anyaék azért küldtek ki veled, hogy ne csinálj semmi baromságot! - magyarázott a szőke hajú lány.

- Óó csak nem Louis Tomlinson? - harapta be az alsó ajkát, ami nekem nagyon nem tetszett.

- Hello Kim - köszönt Lou.

- De rég nem láttalak! Hogy hogy itt vagy?

- Öhm megmutatom Hope-nak a pályát.

- Jaa! Hello! - intett nekem is. Jó hogy egyáltalán észrevett.

- Kim, ne rontsd itt tovább a levegőt! - szólt rá Brian.

- Paraszt..én most Louis-hoz beszéltem és nem hozzád!

- Mint láthatod, itt van Louis menyasszonya, aki szerintem nagyon nem csípi a búrád főleg, hogy itt enyelegsz a vőlegényének, úgyhogy húzás!

- Bunkó fasz! - fújtatott és elviharzott.

- Csíplek! - mosolyogtam rá.

- Annyira idegesítő! Szeretem, de ezek a megnyilvánulásai...

- Hát igen! Louis-ban meg nincs annyi, hogy lekoptassa - vontam vállat.

- Örülök, hogy ilyen nagy az összhang köztetek! - pufogott Lou.

- Szerintem mennünk kéne - mosolyogtam Brian-ra.

- Oké! Majd még találkozunk! Sziasztok! - intett és elment.

- Én tudom, hogy jól esik az egódnak, ha ilyen kis ribancok izgulnak rád, de menyasszonyod van!

- Én csendben voltam, próbáltam nem reagálni, de nem fogom idegbeteg módon elzavarni. Nehogy már egy ilyen kis csitrire legyél féltékeny!

- Az a kis csitri volt vagy 18 éves!

- Jó bébi, de nem csináltam semmit! Ha olyan lett volna a helyzet, simán lekoptatom, tudod te is nagyon jól!

- Csak rosszul esik - vontam meg a vállam.

- Én itt elhozlak, hogy kicsit kettesben legyünk, de most is hiszti van!

- Jó, tudom, hisztis hülye picsa vagyok! Haladhatnánk? - ültem be a kocsiba.

- Nem vagy hülye picsa, de addig nem indulunk, amíg meg nem csókolsz! - dőlt hátra.

- Na, azt lesheted! - nevettem fel.

- Hát jó - sóhajtott mosolyogva és karba tette a kezét. Hátradőltem én is és becsuktam a szemeimet.

Pár másodperc múlva egy tenyeret éreztem meg a combomon.

- Louis ne merészeld!

- Mert?

- Louis.. - néztem rá.

- Most mondd, hogy hagyjam abba! - vigyorgott és feljebb vezette a kezét.

- Utállak!

A nadrágom derekához nyúlt, mire megfogtam a kezét.

- Buta vagy - mosolyodtam el és áthajoltam megcsókolni. Megfogta a derekam és az ölébe húzott. Lovagló ülésben helyezkedtem el rajta és rámosolyogtam.

- Érzem, hogy örülsz nekem! - nevettem fel.

- Ha tehetném most a hátsó ülésre vinnélek és... - kezdte, de befogtam a száját.

- De nem teheted, mert sok a paparazzi, úgyhogy állj le a perverzkedéssel mert én se fogom tudni leállítani magam - mondtam és nyomtam egy rövid csókot a szájára. Visszahuppantam a helyemre és bekötöttem magam.

- Francba! - nyűgött és felbúgatta a motort, majd elindultunk.

- Már úúgy hiányzik prücsök! - döntöttem a fejem az ablaknak.

- Nekem is. Nincs, aki ugráljon rajtam! - nevetett fel. Felkanyarodtunk a kocsi feljáróra, és bementünk a házba.

- Louiss! Hope! - futottak ide az ikrek, akiket jól megölelgettünk.

- Mizu csajok? Hiányoztatok ám! - vigyorgott Lou.

- Ti is nekünk!

- Doris! Ernest! Ne üssétek egymást! - hallottuk meg Jay hangját a konyhából, ezért bementünk.

Az ölében volt Blaire, a két iker pedig a szőnyegen játszott. Amíg Louis megpuszilta az ikreket, átvettem Blaire-t.

- Ááh gyerekek! - toppant be Dan. Louis-val lepacsiztak engem pedig megölelt.

- Lepasszoltátok Blaire-t? - nevetett

- Csak egy kicsit! - mosolyogtam.

- Kell egy kis szabadidő, én már csak tudom! - nézett körbe.

- Majd megtudják mikor nekik is lesz legalább 3 gyerekük! - nevetett fel Jay.

- Anya, szerintem mi megyünk, mert hamarosan sötétedik és haza is kéne érni fürdetésre!

- Menjetek csak gyerekek!

Elköszöntünk mindenkitől egyesével, majd miután felöltöztettük Blaire-t, kimentünk a kocsiba. Bekötöttem, a kezébe adtam az egyik játékát, és becsaptam a kocsi ajtót. Bepattantam az anyósülésre és bekötöttem magam.

- Elfáradtam - fújtam ki a levegőt miközben Louis éppen kikanyarodott.

Intettem még egy utolsót Jay-éknek és hátradőltem. Blaire gőgicsélni kezdett, mire hátrafordultam hozzá.

- Megyünk tátá! Nem vagy szomjas? - kérdeztem. A szájába vette a játékot és rágcsálni kezdte, szóval a válasz nem. Vagyis azt hiszem...

- Blaire kicsim..mondd, már hogy apa! - mondta Lou.

- Vagy azt hogy anya! - mosolyogtam hátra. Felkacagott és eldobta a játékot.

- Na, hát akkor az ott is marad!

- Nem! - kiáltotta mire összenéztünk Lou-val.

- Kislányom az első szavad tényleg az, hogy nem? - néztem rá.

- Louis a gyerekünk kimondta az első szavát! - tapsikoltam nagy vigyorral.

- Ügyes vagy prücsök! Mondhatnád azt, hogy apa!

- Inkább azt, hogy anya!

Blaire a kezét a homlokára tette én pedig nevetésben törtem ki.

- A gyerek is tudja, hogy nem normális szülei vannak!

- Az anyja legalábbis nem százas! - vigyorgott Lou. Nemes egyszerűséggel fogtam a telefonom és az ölébe dobtam, ami éppen érzékeny ponton ütötte.

- Áú ne csinálj ilyet, mert Blaire nem kap kis tesót.

Felkuncogtam és inkább előre fordultam.

- Honnan tudod, hogy én akarok -e Blaire-nek kis tesót? - húztam fel a szemöldököm.

- Miért? Nem?

- Nem tudom..majd - vontam meg a vállam.

- Nem is azt mondtam, hogy most rögtön! - nevetett fel.

- Azért 7 gyereket nem akarok, mint anyukád!

- Hát pedig én pont úgy gondoltam.. - gondolkozott el.

- És mi van, ha másodszorra ikrek?

- Előfordulhat a mi családunkban...

- Hát ez az!

- Akkor ikrek!

- Az sok!

- Bébi nyugi már! Még az messze van! - nevetett.

- Igazad van. Kicsit rágörcsölök, ha arról van szó, hogy át kell szenvednem még egy terhességet.. főleg ha tényleg ikrek lesznek!

- De még nem vagy terhes tudtommal, úgyhogy ne agyalj ezen.

- Jól van, na! - mosolyodtam el, majd felhangosítottam a zenét és hátradőltem.