Chapter ~ 41.

Hope szemszöge:

Sötét utca, mindenhol részegen támolygó emberek. A szórakozóhely hátsó kijárata felett halványan pislákol a fény. Bent kicsit rosszul lettem és minden forogni kezdett velem, így kijöttem friss levegőt szívni.

- Csinibaba gyere ide! - szólt egy rekedtes mély hang az egyik kuka mögül. Nem foglalkoztam vele hisz éppen a gyomrom tartalmát próbáltam visszatartani valahogyan. A falnak dőltem és a térdeimre támaszkodtam. A föld hullámozni kezdett a lábam pedig összerogyott alattam.

- Hope! Cica! Hova tűntél? - hallottam meg a barátom hangját.

- Csak rosszul vagyok - nyögtem.

- Gyere, akkor hazaviszlek!

- Tényleg? - néztem fel rá.

- Ja! - dugta zsebre kezeit lazán.

- Oké! - álltam fel nagy nehezen, majd belé kapaszkodva eltántorogtam a kocsiig. Mivel kezdtem egyre jobban mozgásképtelenné válni, segített beülni, majd ő is bepattant.

- Nagyon furán érzem magam.. - dőltem hátra. Forogni kezdett velem az egész kocsi a kezeim és a lábaim pedig elnehezedtek.

- Az nem baj - fordult felém.

- Ezt hogy.. - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.

- Hagyj most - húzódtam el undorodva.

- Naa bébi játszunk! - vigyorgott és mikor a kilincs után nyúltam lezárta a kocsit.

- Mit csinálsz? - förmedtem rá, de a nyelvem nem igazán akart engedelmeskedni így valami értelmetlen nyögés jött ki a számon.

- Egy kicsit szórakozok! - mondta, majd hátradöntötte az ülésem és rám mászott.

- Hagyj békén! - sikítottam. A pólóm aljához nyúlt és letépte rólam, majd durván megcsókolt. El akartam fordítani a fejem, de megmarkolta a nyakam.

- Engedj el! - kezdtem sírni és rúgni próbáltam, de a lábam nem mozdult.

- Kérlek ne... - könyörögtem, de mind hiába....

Louis szemszöge:

Hajnalban kivételesen nem a kislányom nyöszörgésére keltem hanem Hope kiabálására. Vergődni kezdett közben olyanokat kiabált, hogy "Hagyj békén" vagy, hogy "Kérlek ne!". Sírni kezdett én pedig rögtön felkapcsoltam a lámpát. Az arca könnyekben úszott és ide-oda forgolódott a takarót teljesen lerúgva magáról.

- Kérlek Danny ne csináld! - sikította, nekem pedig az a faszfej neve hallatán ökölbe szorult a kezem.

- Hope.. - ráztam meg a vállánál fogva mire abbahagyta és ébredezni kezdett.

- Héj babe ez csak egy álom volt - suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam a halántékára.

- Louis.. - ölelt át és teljesen belém bújt, majd újra sírni kezdett. A szívem szakadt meg érte. Ha tehetném, megkeresném azt az idiótát és a saját kezeimmel nyírnám ki. Hogy tehetett ilyet Hope-val? Ő nem ezt érdemelte. Ő egy angyal és mindenkinek csak a legjobbat akarja, de az a fasz kihasználta és megerőszakolta. A pumpa kezdett felmenni bennem, ezért abbahagytam a gondolkozást és a menyasszonyomat próbáltam nyugtatni.

- Figyelj! Bármit álmodtál az csak egy álom volt és nem történhet meg, mert én vigyázok rád és megvédelek mindenkitől, oké? - nyomtam puszit a hajába. Bólogatni kezdett, de még mindig a mellkasomban volt az arca.

- Szeretlek Louis - szipogta.

- Én is szeretlek hercegnő - mosolyodtam el, ő pedig ha ez lehetséges még közelebb bújt.

Szorosan magamhoz húztam és lekapcsoltam a lámpát. Nem kellett sok idő, míg ismét álomba szenderültem.

Hope szemszöge:

Reggel fáradtan és nyúzottan ébredtem fel a kislányom ismételt nyöszörgésére. A rémálmom után egy órával megetettem, most pedig hajnali hatkor neki ébresztő van így nekünk is. Nyögtem egyet és megütögettem Louis mellkasát.

- Hagyj - morgott.

- A te lányod is!

- Bezzeg mikor gügyögni kell akkor a tied - duzzogott.

- Lusta - dobtam rá egy párnát és felküzdöttem magam. A kiságyból kiemeltem a síró csöppséget és ringatni kezdtem, közben dúdoltam neki altatódalt, de nem használt. Pár másodpercre abbahagyta gondolom megpihenni, majd újból neki kezdett. Bepelenkáztam, büfiztettem de még mindig nyűgölődött.

- Jó akkor egyél - sóhajtottam és leültem szopiztatni.

••• 

Egy óra múlva a hátam olyan szinten begörcsölt, hogy mozdulni sem tudtam, de látszólag Blaire jól lakott és be is aludt, ezért visszavettem a pizsi felsőm és a mellkasomra fektettem.

- Apát nem akarod, mondjuk lehányni? - gügyögtem Blaire-nek.

- Én is szeretlek szívem - motyogta a párnába Lou.

- Upssz..ébren vagy?

- Mivel kétszer belém rúgtál...

- A második tényleg nem direkt volt!

- Fantasztikus. Aludhatok?

- Gonosz - motyogtam és felálltam, hogy a kislányomat a kiságyba helyezzem. Óvatosan beletettem és betakargattam.

- Nem bújhatok hozzád? - kérdeztem vékony hangon a tőlem elfordulva alvó Lou-tól.

Megfordult és felemelte a takarót. Hozzábújtam, nyomtam egy puszit az állára és lehunytam a szemem.

- A következő hisztinél te jössz - mosolyodtam el mire morgott egyet. Korán reggel használhatatlan...

•••

A kezem a mellkasára csúsztattam és a tetkóit kezdtem körberajzolgatni. Pár helyen puszit hagytam ő pedig közelebb húzott magához.

- Megyek, felöltöztetem, a kisasszonyt aztán megyek készülődni.

- A randidra? - kérdezte gúnyosan. Fújtattam egyet és kiszálltam mellőle.

- Bunkó.. - morogtam és kivettem a már ébredező Blaire-t a kiságyból. Jól megpuszilgattam, majd átvittem a szobájába bepelenkázni és felöltöztetni. Miután kész lettem, egy negyed óra alatt meg is etettem és átmentem a szobánkba.

- Tessék, a lányod - tettem Lou mellkasára a csöppséget, aki az apukáját kezdte csodálni. Bementem a fürdőbe, kisminkeltem magam, megfésültem és kivasaltam a hajam, majd a szekrényemből kivettem egy fekete szakadt farmert egy fekete atlétával meg egy világosabb farmer kabáttal, felkaptam a táskám és adtam a kislányom arcára egy puszit, aki még mindig az apja mellkasán feküdt.

- Szia, anya jó randit! - integetett Lou a kislányunk kezével.

- Fel fogsz idegesíteni még ma - motyogtam, majd kimentem az ajtón. Rossz napja van, érzem és ilyenkor hihetetlenül bunkó tud lenni. Leakasztottam a kocsi kulcsot az akasztóról, majd kint bepattantam a járműbe és elindultam. Negyed óra alatt oda is értem az úti célomhoz. Gyorsan leparkoltam és máris kiszúrtam pár paparazzit. Sóhajtottam egy nagyot, majd a kocsit lezárva a bejárat felé vettem az irányt. Az egyik asztalnál megláttam az egyetemi barátom, ezért nagy mosollyal odasétáltam.

- Hope! Úristen, de megváltoztál! - üdvözölt és megölelt.

- Hát.. te is! - néztem rajta végig. Az akkor vékony, szemüveges, kicsit stréber kinézetű fiúból erős, izmos, jóképű férfi vált. Persze az én vőlegényemet meg sem közelíti.

- Remélem jó irányba! - foglalt helyet nevetve, ahogyan én is.

- Persze! - mosolyodtam el.

- Mit hozhatok? - jött oda egy fiatal szőke hajú csaj.

- Én egy eper Shaket kérek! - néztem rá.

- Én pedig Capuchinot! 

- Oké, máris hozom! - sietett el.

- Na és mi újság most veled? - kérdezte.

- Hát..nem is tudom, mit mondhatnék, amit még nem írt le az újság.. - nevettem fel.

- Szóval One Direction..

- Igen! Náluk vagyok stylist és imádom őket, az egyiküket pedig különösen! - mosolyodtam el.

- Milyen érzés egy sztár menyasszonyának lenni? És a baba jól van?

- Nagyon jó érzés. Mondjuk most is paparazzik lesik minden mozdulatom, de hát ez van. Blaire pedig jól van most az apukája vigyázz rá.

- Áhh! Kislány!

- Pontosan! Na de mesélj már te is valamit! Mit keresel Londonban?

- Az én életem fele olyan izgi, mint a tiéd! - nevetett fel.

- Azt kétlem! - mosolyodtam el.

- Felvettek itt Londonban egy nagy divatcéghez, úgyhogy most ott dolgozom, de utazgatok össze vissza a menyasszonyommal.

- Naa! Ki a szerencsés? - csillantak fel a szemeim.

- Ninának hívják és egy fotózáson ismerkedtünk meg. Modell.

- Csak nem Nina Agdal? - tátottam el a szám.

- Hát...de - nevetett fel.

- És még te kérdezed milyen egy sztár mellett?

- Hát azért egy világsztár más.

- Gyönyörű menyasszonyod van! - mosolyodtam el.

- Neked meg egy jóképű vőlegényed! 

Kihozták az italainkat mi pedig inni kezdtük.

1 órán át elbeszélgettünk mindenféléről, majd elbúcsúztunk egymástól és haza indultam. A kocsi feljáróra érve láttam, hogy a srácok is itt vannak már. Leállítottam az autót és bementem a házba. A nappaliban volt mindenki és épp videó játékoztak míg Sophia és Stas a babám ringatták.

- Az apjára bíztam és nem azt mondtam, hogy passzolja le a barátnőimnek - tettem csípőre a kezem mire a lányok felkuncogtak.

- De mi szívesen vagyunk vele! - vigyorgott Stas.

- Ne köss már bele mindenbe - morogta Lou.

- Esküszöm, leszúrom magam - dőltem le a kanapéra.

- Ne veszekedjetek már! - szólt ránk rosszallóan Liam.

- Ő bunkózik! - mutattam rá.

- Milyen volt a randi? - vigyorgott rám idegesítően Lou.

- Esküszöm, megverem - morogtam.

- Milyen randi? - vonta össze a szemöldökét Sophia.

- Az egyik egyetemi osztálytársammal, akit már másfél éve nem láttam, most találkoztam és Mr. Féltékeny hisztizik emiatt.

- Louis, gyerekes vagy - jelentette ki Stas.

- Már miért lenne az? - kérdezte Niall.

- Szóval, ha én is találkoznék egy régi barátommal, akkor hisztiznél? - kérdezte Stas és átadta nekem a kislányom, akit jól megpuszilgattam.

- Öm..szerintem jobb, ha erre most nem válaszolok - nevetett fel Niall.

- Beszari - cisszegett Lou.

- Majd megnézlek Tomlinson mikor a kanapén kell aludnod.

Rám nézett, majd elnevette magát.

- Nem vicceltem.

- Ugyan már cica tudom, hogy nem bírod ki nélkülem az éjszakát.

- Igen? - húztam fel a szemöldököm és elmosolyodtam.

- Szerintem ezt meg fogod bánni - nevetett Liam.

- Szóval akkor Tomlinson azt mondod, hogy nem bírom ki nélküled...hm..

Az arcát fürkésztem és egy pillanatra átsuhant rajta az ijedtség apró kis szikrája, de pár másodperc múlva ismét magabiztosan elvigyorodott. Ez jó játék lesz, és én élvezni fogom. Tisztában vagyok vele, hogy bele fogok pusztulni, de versengő típus vagyok, nem tehetek róla.

- Szerintem mi most menjünk, nem akarom megvárni, míg tányérok, repülnek! - nevetett Hazz.

- Majd ha hívtok és nem vesszük, fel az azt jelenti, hogy kinyírtuk egymást! - vigyorogtam.

- Hagyjuk már! Mindannyian tudjuk mi lesz ebből éjszaka.. - húzgálta a szemöldökét perverzen Liam.

- Na, gyere te kis kanos! - nevetett fel Soph és Liam-et kézen ragadta. Mindenki összeszedte magát, majd elhagyták a házat. Letettem Blaire-t a kanapéra, betakargattam és mellé feküdtem, a tévét pedig bekapcsoltam. Louis eltűnt az emeleten én pedig inkább a kislányommal foglalkoztam, aki nekem gügyögött.

- Mondjad manó! Igen apa buta és be fogja adni a derekát nagyon hamar...

Nagy szemekkel rám nézett én pedig a szájába raktam a cumit és simogatni kezdtem a hasát.

••• 

10 perc múlva Blaire bealudt, én pedig óvatosan felvettem és felsétáltam vele a szobájába. Ott leraktam a kiságyba és kimentem. Átsétáltam a mi szobánkba, ahol Lou az ágyon félmeztelenül telefonozott. Istenem, de jól néz ki.. Ezt direkt csinálja... Mivel már fél 8 volt és elég fáradt is voltam, bementem a fürdőbe zuhanyozni, de az ajtót nyitva hagytam így Louis pont rám látott. Levetkőztem, majd felfogtam a hajam, közben fél szemmel figyeltem a reakcióit. Azt a fejet mindenkinek látnia kellett volna, amit akkor vágott mikor a bugyim is lekerült a helyéről. Lassan beléptem a zuhanykabinba és megnyitottam a vizet. Gyorsan lemosakodtam, kiléptem a szőnyegre és alaposan át töröltem magam. Bementem a szobába és a szekrényemből kiválasztottam egy tűzpiros fehérneműt, majd magamra húztam, persze azt is előtte, és befeküdtem mellé az ágyba. Sóhajtottam egy nagyot, fél szemmel ránéztem ő viszont nem bírta a bugyimról és a melleimről levenni a szemét. Nyert ügyem van. Felállt, majd bement a fürdőbe. Felkuncogtam és átmentem a kislányom szobájába, aki békésen aludt. Hosszú éjszakánk lesz, úgy érzem. Ellenőriztem a bébi őrzőt, hogy jól működik -e, jobban betakargattam és nyitva hagyva az ajtót visszamentem a szobánkba. Leültem az ágy szélére és az ölembe vettem a laptopot. Nyílt a fürdő ajtó és Louis lépett ki rajta. Egy szál törölközőben volt, ami engedtette látni tökéletes felső testét és a V vonalát. A tetoválásain itt-ott megcsillant egy egy vízcsepp, a haja pedig hátra volt simítva. Próbáltam nem ott helyben elájulni, ezért nyeltem egy nagyot és inkább a Twitteremet kezdtem böngészni.

- Jó éjt bébi - szólalt meg rekedt hangon mire csupa libabőr lettem.

- Neked is - cincogtam és utána néztem, ahogyan a cuccaival kisétált. Már most tudom, hogy nem fogok valami sokat aludni éjszaka.. 1 órát még laptopoztam, majd lekapcsoltam mindent és elhelyezkedtem az ágyban. Nagyon hiányzik mellőlem. A légzés figyelőn apró nyögéseket hallottam meg, ezért kipattantak a szemeim. Vártam még egy kicsit, de már nyűgölődni is kezdett így lerúgtam magamról a takarót és átsiettem a kislányomhoz. Kivettem az ágyából, majd leültem vele a fotelbe és etetni kezdtem.. Fél óra múlva jól lakott és el is aludt, ezért átvittem magammal a szobánkba és az ottani kiságyba raktam be. Azért nyugodtabb vagyok, ha a saját fülemmel hallom a légzését...

Visszafeküdtem az ágyunkba és 20 perc forgolódás után sikerült is elaludnom.

•••

Hajnalban Blaire sírására keltem. Feloltottam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát és a kiságyhoz botorkáltam.

- Mi a baj prücsök? - gügyögtem és kiemeltem. Abbahagyta a krokodilkönnyek hullatását és figyelni kezdett. Sétálgatni kezdtem vele és a Little Things-et énekeltem neki. 

- Jajj prücsök hiányzik nekem az apukád. Neked nem? - sóhajtottam a félig álomban lévő csöppségnek, de nem vártam választ.

- Most már aludj, reggelig kérlek - pusziltam meg a homlokát miután lehunyta a szemeit és behelyeztem óvatosan a helyére. Gondosan betakargattam és visszadőltem aludni.

•••

Reggel eső hangjára keltem. Kinyitottam a szemeim és az órára néztem. Amikor tudatosult bennem, hogy kilenc óra van, majdnem szívrohamot kaptam és rögtön felpattantam. A kislányom nem volt az ágyban, ezért ijedten lefelé indultam. Louis a kanapén feküdt Blaire-vel a hasán és beszélt hozzá. A kislányunk csak figyelte és pislogott mintha értené, mit mond neki az apukája.

- Ha te tudnád, hogy hiányzott anya az este... - sóhajtott.

- Háromszor indultam fel hozzá, de az a hülye büszkeség nem engedte. Három óra felé nem bírtam és felmentem puszit adni nektek, de aludtatok.

Elmosolyodtam, majd felszaladtam az emeletre, felkaptam Lou egyik pólóját és vissza lementem.

- Te is hiányoztál nekem - motyogtam halkan mire felém nézett. Közelebb sétáltam és leültem mellé. Felé hajoltam és egy rövid csókot nyomtam a szájára.

- Nyertél - mosolyodtam el.

- Nem! Te nyertél, mert én éjszaka voltam fent.

- Döntetlen?

- Döntetlen. Bocsánat a tegnapiért csak rossz napom volt.

- Nem haragszom te lökött! - csókoltam meg most hosszabban.

- Nincs miért féltékenykedned, mert sohasem csalnálak meg senkivel és amúgy is van Marley-nak menyasszonya, mégpedig Nina Agdal!

- A modell?

- Ahha! - mosolyodtam el és az ölembe vettem a már szépen felöltöztetett kislányomat.

- Jó reggelt manó! Jól aludtál? - mosolyogtam rá mire aprót gügyögött és ásított egyet. Hátradőltem, hogy a mellkasomra tudjam fektetni. Felnyomta magát és nézelődni kezdett.

- Azaz hercegnő ügyes vagy! - vigyorgott rá Lou. Szöszmötölés hallatszódott az ajtónál, majd először Liam barna haját láttam meg, a háta mögött pedig a többiek kullogtak.

- Jajj had nézzem ezt a kis cukorkát! - jött ide vinnyogva Stas és elvette tőlem Blaire-t.

- Harry? - kérdeztem szétnézve.

- Nem sokára jön. Azt mondta bemutat valakit!

- Akkor menjünk, öltözzünk fel! - fogtam meg Lou kezét és felhúztam a kanapéról.

- Kibékültetek? - kérdezte Soph.

- Ahha! - szólt vissza a válla felett Lou. Berontottunk a szobába, majd én a fürdőbe siettem. Gyorsan fogat mostam, aztán kisminkeltem magam, felfogtam a hajam, majd a szekrényemhez siettem. Kikaptam egy fehér a térdénél kivágott szűk nadrágot, meg egy hosszabb szabású kötött ferde vállú pulcsit és kész is voltam.  Lehuppantam az ágyra és Louis-t kezdtem nézni, akin egy fekete szűk nadrág, Vans cipő és egy kapucnis Vans pulcsi volt. A haját tökéletesen belőtte és befújta magát. Hihetetlenül jól nézett ki már megint. Felálltam, odasétáltam és boci szemekkel felnéztem rá.

- Csinos vagy - mosolyodott el, majd átölelt és a csupasz vállamra kezdett apró puszikat adni. Lehunytam a szemem és az ajkamba haraptam.

- Ne csináld ezt - nyöszörögtem.

- Miért ne? Bekulcsoljuk az ajtót...

- Ha tegnap nem durciztál volna, az egész éjszaka a miénk lett volna mivel Blaire nem sokszor kelt fel.

- Komoly? - nézett rám mire kuncogva bólogatni kezdtem.

- Óó bassza meg! - szisszent fel.

- Hát..így jártál Tommo! Pedig a kedvenc fehér neműm volt rajtam...

- Babe ne csináld.. - rázta meg a fejét szenvedve.

- Én? Nem csinálok semmit! - kuncogtam fel és közel hajoltam a szájához, majd az alsó ajkába haraptam, de a szemkontaktust azért tartottam. Felmorgott és a fenekembe markolt, majd dudorodó ágyékához vonta csípőm, ami nem tagadom engem is lázba hozott.

- Nem tehetjük.. - húztam el a szám és a mellkasára téve mindkét tenyerem, eltoltam magamtól.

- Elküldöm őket!

Elnevettem magam, majd nyomtam egy puszit a szájára és kisétáltam az ajtón. Annyira élvezem ezt a kis játékot vele.. Had főjön a saját levében. Mikor a nappaliba léptem és végignéztem a kis társaságon, egy hosszú barna hajú szép lányt láttam meg, akit nem ismertem.

- Ohh..Hope..ő itt Amelia a barátnőm! - vigyorgott büszkén Hazz míg megöleltem a kicsit félénknek tűnő lányt. Szimpatikus volt a számomra. Gyönyörű arc, nagy barna szemek, mellig érő barna hullámos haj, vékony törékeny alkat...pont Harry-hez való. Remélem, nem töri, össze a szívét bár nem úgy néz ki, mint aki nagy pasi faló. Louis is lejött, majd neki is bemutatkozott a lány. A kezembe vettem a kislányom és leültem.

- Tündéri baba! Gratulálok hozzá! - mosolygott rám kedvesen.

- Köszönjük - pusziltam meg a kislányom arcát.

- Meséljetek hol találkoztatok? - kérdezte Soph izgatottan. Hazz a barátnője combjára tette a kezét Amelia pedig elmosolyodott és összekulcsolta azokat. De édesek!

- Holmes Chapelben laktak a szomszédban. Gyakran kerültünk egy baráti körbe, de miután én híres lettem, nem nagyon találkoztunk. Most pedig összefutottam vele otthon épp anya küldött el kaját venni és beszélgetni kezdtünk... - mesélte csillogó szemekkel.

- Az a helyzet, hogy nekem kiskorunktól tetszett csak gyáva voltam és miután híres lett, meg sem próbáltam közel kerülni hozzá - vonta meg a vállát.

- És mióta jártok? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát hivatalosan 2 hete!

- De cukiik! - vinnyogott Stas. - A többit majd megbeszéljük csak mi lányok! - kacsintott mire Amel elnevette magát és bólintott.

- Azért nem kell kibeszélni mindent! - vigyorgott Hazz.

- Majd azt mi tudjuk! - öltöttem rá a nyelvem.

- Inkább azt mondjátok, hogy sikerült kibékülni! - mondta Liam.

- Nem bírtuk az éjszakát egymás nélkül - kuncogtam és Louis-ra néztem.

- Húúhaa! - kezdte Stas.

- Mármint nem úgy! - nevettem fel.

- Ebből már nem jössz ki jól! - rázta meg a fejét Niall.

- Perverzek.. - pufogtam és a kislányom szájába tettem a cumit. Kiköpte és nyűgölődni kezdett.

- Add ide, járkálok vele egy kicsit - nyújtotta a kezét Soph én pedig átadtam neki.

- Srácok, játszunk már! - vette a kontrollert a kezébe Louis mire mosolyogva megforgattam a szemem.

- Csajok, szerintem menjünk fel! - pattantam talpra a kanapéról.

- Szia, kicsim - váltott rövid csókot Harry a barátnőjével, amin mi rögtön elérzékenyültünk. Libasorban felsétáltunk a lépcsőn és bementünk a hálóba. Mindenki elhelyezkedett ott ahol tudott és beindult a pletykálás.

- Szóóval én már olyan kíváncsi vagyok! Amelia...lefeküdtetek már? - kérdezte Soph izgatottan és betette a kislányomat az ágyába.

- Hát.. - sütötte le a szemét és elpirult.

- Hidd el, a srácok most ugyanígy faggatják Hazz-t és ő nem szégyellős szóval nyugodtan beszéld ki! - kuncogott Stas.

- Na jó...2 napja először - mosolyodott el.

- És milyen volt? - kérdeztem, de a szemei csillogásából már levettem a választ.

- Figyelmes és gyengéd.

- Jaaj a mi kis hősszerelmes Harrynk! - nevetett fel Soph.

- Lányok...az nagyon gáz, ha most hiányzik? - húzta el a száját Amelia mire felkuncogtam.

- Egyáltalán nem! - vágtuk rá majdhogynem egyszerre.

- Akkor jó! - nevetett fel. Kezd feloldódni ez már jó jel... Egészen 2 órát beszélgettük, majd a srácoknak dolguk akadt, a csajok pedig mentek velük.

- Mizu babe? - ölelt át Lou.

- Mi a véleményed Amelia-ról?

- Hát.. szerintem aranyos szép lány. Harry-hez való és már csak reménykedhetünk, hogy nem töri össze Hazz szívét bár ez fordítva esélyesebb.

- Csak nem olyan hülye..

- Harry? Erre nem fogadnék!

- Mondott valamit arról, hogy 2 napja beadta a derekát Amelia?

- Ahha! 

- És mit?

- De kíváncsi valaki! Te is beadhatnád már végre a derekad.. - fúrta arcát a nyakamba és gyengéden puszilgatni kezdett, amin muszáj voltam felkuncogni.

- Nem voltál elég jó fiú!

- Szerintem meg de... hagytam, hogy kimenj a szobából mikor felhergeltél.

- Így is úgy is kimentem volna! - öltöttem rá a nyelvem.

- Biztos vagy te ebben? - vont magához szorosabban.

- Biztos! - húztam ki magam. Felnevetett, majd az ágy felé kezdett tolni és ledöntött rá.

- Nem kelt fel Blaire mikor leraktad a szobájában? - aggodalmaskodtam.

- Babe, lazulj már el! Nem, nem kelt fel - sóhajtott és ledőlt mellém.

- Sajnálom csak...tudod, anya vagyok. 24 órás műszak - vontam vállat és a csípőjére ültem.

- Igen, de nekem is szükségem van rád néha, nem csak a lányunknak.

- Tudom! - mosolyodtam el, majd ledőltem mellé és a mellkasára hajtottam a fejem. Csörögni kezdett Lou mobilja, amit szitkozódások közepette emelt a füléhez. 

- Mi? Persze, megyek máris! - mondta, majd letette. Kérdőn néztem rá miközben felállt az ágyról.

- El kell mennem bébi. Simon beszélni akar velem.

- Cowell?

- Pontosan! Esetleg autogramot hozzak tőle? - vigyorgott pimaszul.

- Nagyon vicces vagy! - húztam fel sértődötten az orrom.

- Nem sokára jövök. Legyetek jók - puszilta meg az orrom és kiment. Hátradőltem az ágyon és sóhajtottam egy nagyot. 5 perc meditálás után lentről hangokat hallottam. Összehúztam a szemöldököm és kisétáltam az ajtón.

- Hahó! Hope! Louis! - kiabálta Liam.

- Szia Liam - mosolyodtam el és megöleltem.

- Beszélnem kell veled - motyogta a vállamba és elengedett.

- Baj van? - kérdeztem és leültem a kanapéra ő pedig az egyik kényelmes fotelbe.

- Nincs csak...tanács kéne és mivel annyira jóban vagytok Soph-al, gondolom szoktatok rólam is beszélni...

- Mire vagy kíváncsi?

- Mit gondol rólam?

- Liam...a pasija vagy. Nem gondolod, hogy ezt nektek kéne megbeszélni?

- Ahj...jó akkor máshogy mondom.. - dörzsölte meg az arcát.

- Meg akarom kérni a kezét. Szerinted igent mond? - nézett rám félve.

- Férfiak... Már két és fél éve erre vár te vaksi! - kuncogtam fel.

- Tényleg?

- Te tényleg nem tudsz olvasni a jelekből...amikor bejelentettük Lou-val az eljegyzést pont rosszban voltatok, de ott sóhajtozott...akkoriban sokat sírt legfőképpen miattad.

- Tudom.. - sóhajtotta.

- De most szerelmes. Imád téged és csak megsúgom, hogy már egy kisbabára is kész lenne..

- Én még nem hiszem..

- Szereted?

- Mindennél jobban!

- Akkor hajrá! Amúgy Louis sem volt kész egy gyerekre most pedig tökéletes apuka!

- Az igaz! Köszönöm! - ölelt át.

- Nincs mit Payno! - mosolyodtam el.

- Hol az a hülye gyerek?

- Simonnál!

- Ohh akkor már biztos! - vigyorodott el sejtelmesen.

- Mi biztos? - értetlenkedtem.

- Majd ha hazajön, ő elmondja neked!

- Hát jó! - mondtam. Blaire fent sírni kezdett én pedig a lépcső felé néztem.

- Menj nyugodtan! Köszönök mindent, ma este megkérem.

- Nagyon örülök nektek! Szia! - köszöntem el és felkocogtam a lépcsőn. A kislányom felé hajoltam és kiemeltem az ágyból. A hátára terítettem a takaróját és ringatni kezdtem, közben énekeltem neki.

- Mi a baj mazsola? - kérdeztem aggódóan mikor 10 perc után is üvöltött. Leraktam a pelenkázó asztalra és kicsomagoltam.

- Ááh szóval ez a baj! - kuncogtam fel, majd tisztába raktam és visszaöltöztettem. Betettem a cumit a szájába, az ölembe vettem és sétálgatni kezdtem vele. 10 perc után bealudt ezért belehelyeztem a bébi hordozóba, betakartam és levittem magammal a nappaliba. Letettem a kanapéra, én pedig bekapcsoltam a zenét és a laptopom az ölembe véve böngészni kezdtem a neten.

•••

Sóhajtva léptem ki a kislányom szobájából. Megetettem, tisztába tettem, gügyögtem neki, aztán végre bealudt. Lesétáltam a konyhába és az 1 órája kész lett kaját betettem a hűtőbe, majd kivettem egy üveg vizet és ledőltem a kanapéra. Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t Louisnak.
"Hiányzol. Mikor jössz haza?"
Ledobtam az asztalra a telefont és unalmamban takarítani kezdtem. Fél óra múlva csipogott a telefonom jelezve, hogy sms-em jött.
"Te is nekem bébi. Már csak 10 perc és otthon vagyok!"  Elmosolyodtam és folytattam a tevékenységem.
Igaza volt Louis-nak ugyanis 10 perc múlva motorzúgást hallottam, majd leállt és becsapták az ajtaját. A vőlegényemet láttam meg az ajtóban. Felálltam, odasiettem és nyomtam egy puszit a szájára.
- Már kezdtek elvonási tüneteim lenni - motyogtam mire felnevetett.
- Mondanom kell valamit - nézett a szemembe, közben a keze a derekamon a póló alá becsúszva simogatott.
- Hallgatlak!
- Segédmentor leszek az X-Faktorban Simon mellett! - vigyorodott el.
- Mi? Ez most komoly? - csillantak fel a szemeim és a nyakába ugrottam, lábaimat pedig a csípője köré fontam és lassan megcsókoltam. Egyik kezemmel a hajába túrtam, míg a másikkal kapaszkodtam. A fenekem alá nyúlt és megtámasztott. Nyelveink komoly csatát vívva küzdöttek egymás ellen, de Louis került fölénybe. Megharapta az alsó ajkam, amibe belenyögtem.
- Vigyél fel - lihegtem, aztán újra édes ajkai ízlelgetésébe kezdtem. A szobaajtót berúgva döntött le az ágyra közben egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól. Áttért a nyakam puszilgatására én pedig minél gyorsabban akartam megszabadulni a pólómtól. Miután az enyém lekerült rólam, ő is a földre dobta a sajátját és apró csókokkal hintette be az egész felsőtestem. Nem tudom mi ütött belém, de annyira kívántam, hogy eszemben sem volt várni. Már magamban szerettem volna érezni. Kigomboltam a nadrágját, amit lerugdosott magáról, majd ő is megszabadult az én lábaimat takaró zavaró ruhaanyagtól és a belső combom kezdte kényeztetni, ami belőlem hangos sóhajokat váltott ki.
- Louis gyerünk már!   - nyüszítettem, mire felnevetett és feljött egy csókért. A lábam közé nyúlt, aminek hatására a szájába nyögtem. Keze becsúszott a nőiességemet takaró anyag alá és ujjaival kezdett izgatni. Csípőmet megemeltem hisz nem messze jártam a csúcstól. Szemeim az övéibe fúrtam és beharaptam az ajkam.
- Francba - káromkodta el magát, majd lehúzta a bugyim és teljes méretével belém csúszott. Felsikkantottam mikor megérintette G pontomat és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy csöndben tudok maradni.
- Louis.. - suttogtam elhaló hangon. A nyakamhoz hajolt és szívogatni kezdte azt, de még mindig nem mozgott. Felnyögtem és megemeltem a csípőm. A melleim között is apró nyomokat hagyott, majd lassan mozogni kezdett, én pedig a lepedőbe markoltam.
- Gyerünk bébi! - lihegte rekedten nekem pedig már nem sok volt hátra. Összeszorítottam a szemeim mikor keményen ostromolni kezdte a testem és férfias mély nyögések hagyták el a száját.
- Mindjárt! - nyűgtem mire még gyorsabb tempóra váltott, aminek következtében minden egyes lökéssel érintette a G pontomat. Gerincem ívbe feszült, végtagjaim pedig teljesen lebénultak. A gyönyör szétáradt a testemben, ezt pedig egy hangos nyögéssel jeleztem Lou-nak. Rángatózni kezdett bennem, később pedig melegséget éreztem a hüvelyemben, ami azt jelezte, hogy ő is átlépte a gyönyör kapuját. Nem húzódott ki belőlem, hanem egy forró csókot adott.
- Te vagy a mindenem - suttogta a számra, amin teljesen meghatódtam.
- Nagyon szeretlek - néztem a szemébe. Nyomott egy puszit a homlokomra és ledőlt mellém.
- Szóval mentorsegéd leszel... - sóhajtottam mire felnevetett.
- Pontosan!
- Iszonyú szexi leszel, ahogy ott komoly szakmai szemmel méregeted a versenyzőket.
- Igen? Akkor ne gyere be a forgatásra, mert félek, hogy valamelyik helységbe megduglak.
Nevetve elpirultam és hozzábújtam.
- Nem is lenne rossz ötlet - súgtam a fülébe mire nagyot nyelt.
- A nők is tudnak kanosak lenni? - nevetett mire mellkason csaptam.

- Csak egy kicsit - mosolyodtam el és a mellkasára hajtottam a fejem.
- Hol a kislányom? - kérdezte.
- Alszik. 
- Hiányzott ma nekem ő is.
- Lehet, hogy fel van. Áthozom - mondtam, majd magamra húztam Louis fekete pólóját, de bugyit nem vettem alá hisz úgyis hosszú. Blaire éppen ébredezett, ezért kivettem a kiságyból és elhelyeztem, hogy a feje a vállamon legyen.
- Gyere, nézzük meg apát - suttogtam neki és belöktem a hálónk ajtaját. Louis épp akkor vett fel egy fekete melegítőnadrágot és a szürke pólóját, ami tökéletesen engedte láttatni izmos mellkasát. Lefeküdt az ágyra én pedig a mellkasára fektettem Blaire-t.
- Szia, manó! Jó volt itthon anyával? - gügyögött neki. A baba felemelte a fejét és az apukájára nézett. Picit eldőlt mire Lou kitámasztotta. 
- Mint valami krumplis zsák! - nevetett fel. Bekuporodtam melléjük és nézni kezdtem őket. Kísérteties a hasonlóság köztük. A kislányomhoz hajoltam és adtam egy puszit a fejére. Csörögni kezdett a telefonom ezért felkaptam.
- Hopee! Úristen! Megkért! Liam megkérte a kezem! - visított Soph 5 oktávval feljebb hangon a telefonba én pedig megsüketültem.
- Tudom, mióta vársz erre, úgyhogy sok boldogságot nektek, gratulálunk! - mosolyodtam el.
- Tudtad, mi?
- Igen! - ismertem be nevetve.
- Úgy örülök! Nagyon boldog vagyok! - visította.
- Őrült - ráztam meg nevetve a fejem.
- Most megyek, majd átnézek holnap villogni a gyűrűmmel! Puszii! Imádok mindenkit! - mondta és letette. Elnevettem magam és Louis-ra néztem.
- Sophia volt, mi? Ezek szerint igent mondott! - somolygott a vőlegényem.
- Ahha! Nagyon fel van dobva! Tudom milyen érzés mikor életed szerelme megkéri a kezed..
- Szeretlek - mosolyodott el és egyik karjával közelebb húzva egy puszit nyomott a számra.
- Én is téged - sóhajtottam és a vállára tettem a fejem, így pont szembekerültem a kislányom óriási tengerkék szemeivel...