Chapter ~ 43.

Hope szemszöge:

Hajnalban Blaire sírására keltem. Louis felé fordultam és megütögettem a mellkasát.

- Te vagy az anyja - morogta és a másik oldalára fordult.

- Te meg az apja - motyogtam, de nem kaptam választ, így fújtatva felültem és belebújtam a mamuszomba. Átslattyogtam a szemben lévő szobába és a kiságyhoz léptem. Kiemeltem az üvöltő babát, majd megpuszilgattam.

- Mi a baj hercegnő? - kérdeztem és feloltottam a kislámpát. A légzésfigyelő sípolni kezdett, én pedig káromkodások közepette kapcsoltam ki.

- Gyere egy kicsit, együnk - ültem le a fotelbe és elkezdtem Blaire megetetését.

Fél óra múlva ismét nyűgölődni kezdett. Tisztába tettem és ringatni kezdtem hátha úgy megnyugszik. Hajnali négyre sikerült elaltatnom. Visszamentem a szobánkba és ledőltem Louis mellé. Lehunytam a szemem és pár perc múlva aludtam is, mint a bunda.

•••

Reggel a vőlegényem hangjára keltem, aki éppen telefonált.

- Hajnalban a lányoddal voltam szóval lennél szíves eldugulni? - szólaltam meg csukott szemmel.

- Igen, ez Hope volt - mondta nevetve a vonalban lévő félnek.

- Louis Tomlinson!

- Jó, na! - válaszolt és kiment az erkélyre. Morogva a párnába fúrtam a fejem, de már nem tudtam visszaaludni.

- Hercegnőő! - kezdte Louis.

- Most valami olyat akarsz mondani aminek nem fogok örülni..

- Hát..

Sóhajtottam egyet és ránéztem.

- A srácokkal elmennénk... - kezdte.

- Louis 1 hete voltál bulizni..

- Tudom de ez most más! Niall-t kell felvidítani!

- Mindig van valamire fogni.. - forgattam meg a szemem.

- Naa bébi..

- Felőlem azt csinálsz amit akarsz.. - mondtam, majd átmentem Blaire-hez. A kislányom már ott pislogott a kiságyban, az egyik plüssét szorongatva.

- Jó reggelt prücsök! Gyere öltözzünk fel! - emeltem ki, majd a pelenkázó asztalra helyeztem. Kicseréltem a pelusát, kiválasztottam és feladtam rá egy body-t, és készen is voltunk. Ölbe kaptam és levittem a konyhába. Beleültettem az etetőszékbe, aztán kivettem a hűtőből a babakaját amit kicsit felmelegítettem. Elé húztam egy széket és etetni kezdtem. Négy kanál után nyűglődni kezdett.

- Naa még egyet anyáért! - toltam a szájához, ami csupa bébikaja volt. Elhúzta a fejét és kacagni kezdett.

- Rossz vagy, ugye tudod? - mosolyogtam rá. Eltettem a kaját, majd megtöröltem a száját és a kezét, kivettem a nyakából a szakállkát és az ölembe vettem. Leraktam a kanapéra és körbetettem párnával, majd bekapcsoltam neki egy mesét, hátha lefoglalja. Louis jött le a lépcsőn és Blaire mellé ült.

- Mizu bébim? - vigyorgott és arcon puszilta. Blaire gügyögni kezdett neki nagy szemekkel, ezért ölbe vette.

- Nem mondod manó! Mesélj már miért sírtál este! - beszélt neki Lou, mire a gyerek megpofozta és kacagni kezdett. Én is elnevettem magam és leültem melléjük.

- Erősebben kell kislányom! - kuncogtam.

- Anya már csak tudja! - forgatta meg a szemét Lou.

- És milyen jól esett mikor megpofoztalak! - nevettem.

- Nagyon vicces..

- Tudom! - vigyorodtam el elégedetten. Blaire az apja mellkasára dőlt és lehunyta a szemét.

- Haragszol? - nézett rám Lou.

- Egy kicsit. - sóhajtottam.

- Kiengesztelhető? - vigyorgott.

- Az attól függ!

- Mitől?

- Hogy mikor érsz haza..

- Mikorra érjek?

- Kettő után sajnos aludni fogok.. - gondolkoztam el.

- Kettő előtt itt leszek! - nevetett fel.

- Azt mindjárt gondoltam! De ne rúgj be annyira, mert olyankor nem bírlak leállítani...

- Nem is kell!

- Louis! - nyűgtem.

- Jól van, ha magamtól feltalálok a lépcsőn, nem lesz gond!

- Ajánlom mert én nem ráncigállak fel! Akkor lent alszol a lépcső alján!

Grimaszolni kezdett, mire elnevettem magam és hozzábújtam. Blaire a cumijával a szájában békésen aludt, ezért csak megpusziltam az arcát és Lou vállára döntöttem a fejem.

•••

- Szia bébi! Kettő előtt itt leszek! - kacsintott Lou és megcsókolt, majd a kezemben lévő csöppség arcára adott egy puszit és elment.

- Az apukád belehalna ha nem menne el minden hétvégén bulizni - sóhajtottam és adtam Blaire arcára egy puszit, beletettem a játszó ágyába ami egy kiságyhoz hasonlító dolog és abban benne van minden játék. Felnézett rám, én pedig elmosolyodtam és az ölébe tettem a csörgőt, amit nézegetni kezdett.

- Pillanat prücsök, csak eszek valamit! - mondtam és a konyhába siettem. Gyorsan kentem magamnak egy nutellás kenyeret és elfogyasztottam. Elkészítettem Blaire etetőszékét, megmelegítettem a baba kajáját, majd kiemeltem és megetettem. Miután mindennel kész lettem, leoltottam lent mindent csak az előszobai halvány világítást hagytam felkapcsolva, hogy Louis lásson majd ha hazajön. 1 óra leforgása alatt nagy nehezen megfürdettem Blaire-t és mivel mást nem nagyon tudtam csinálni, a járókába belehelyezve bevittem magammal, hogy le tudjak zuhanyozni. Amint kész lettem, pizsamába öltöztem és átvittem a kislányom a szobájába. A vállamra hajtotta a fejét és nagyokat kezdett pislogni. Beletettem a cumit a szájába, majd felhúztam az ágya felett lévő forgó játékot és dúdolni kezdtem. 10 perc múlva sikerült is bealudnia. Lassan az ágyba helyeztem és az ajtót résnyire hagyva átmentem a mi szobánkba. Átvettem a kedvenc piros fehérneműm és az ágyban laptopozni kezdtem.

•••

Éjfélt mutatott az óra, amikor is lentről zajokat hallottam. Letettem magam mellé a laptopot és figyeltem az ajtót. Pár perc múlva Louis nyitott be és elmosolyodott.

- Szia, bébi.

- Nocsak, nocsak! Túl korán van! - vigyorodtam el.

- Siettem hozzád! - mondta, majd idejött egy csókért. Magamra húztam mire felnevetett.

- Imádlak! - nézett a szemembe.

- Én is téged! - haraptam az ajkába, majd ismét megcsókoltam és ezennel kezdetét vehette egy romantikus éjszaka kettesben.

•••

Reggel babasírásra keltem. Morogtam egyet és a másik oldalamra fordultam, ahol Louis még az igazak álmát aludta. Fújtattam egy nagyot, majd hozzávágtam egy párnát és kitrappoltam a szobából.

- Jó reggelt manó! - mosolyodtam el és megpuszilgattam az álmos arcocskáját.

- Gyere, még picit korán van, lustizzunk! - dugtam a szájába a cumiját. Átsétáltam a hálónkba, az apja hasára raktam Blaire-t, aki rátenyerelt az arcára és ütni kezdte.

- Erősebben szívem! - gügyögtem neki mosolyogva, mire felkuncogott. Louis morogni kezdett és megfogta Blaire kezét.

- Meg foglak enni, ha megversz - motyogta csukott szemmel és bekapta a kislánya kezét aki nyűgve vette el onnan. Lou letette közénk és felém fordult. A fejemre húztam a takarót és lehunytam a szemem.

- Anya nagyon vicces kedvében van! - mondta Lou és lehúzta a fejemről a takarót. Küldtem neki egy puszit és felnevettem.

- Jól van, majd visszakapod te még ezt!

- Lennél szíves felöltöztetni és megetetni a kislányunkat? - kérdeztem.

- Persze! - mondta, majd felült.

- Na, gyere te pelenkás! - emelte fel a csöppséget és kimentek. Lehunytam a szemem és még egy negyed órát meditáltam, majd utánuk mentem. Amint a konyhába értem, elkapott a röhögő görcs ugyanis Louis tiszta bébi papi volt.

- Nem vicces! - mondta unottan és undorodva levette a pólóját, amitől az én szavam elállt.

- Rád borította? - nevettem fel.

- Rám köpte.

- Ejnye, kislányom! - mondtam nevetést visszafojtva.

- Jól van asszony! Megjegyeztem!

- Menj, inkább mosakodj le! - nevettem fel. Pufogva az emelet felé indult, én pedig a kislányom elé léptem és megetettem, majd leültem vele a kanapéra és játszani kezdtünk. 10 perc múlva Louis már tisztán jött le. Leült mellém, én viszont nem tudtam visszafogni magam és nevetni kezdtem.

- Nem vicces! - morogta.

- Naa, bébi ne morogj már! - bújtam hozzá.

- Jó! - mondta, kivette a zsebéből a telefonját és a füléhez emelte.

- Mi van? - szólt bele. Sóhajtottam egyet és ölbe vettem Blaire-t aki az apukájára akart mászni.

- Oké megbeszélem vele és majd visszahívlak - motyogta és letette.

- Kivel beszélsz meg mit? - néztem rá kíváncsian.

- Veled. A srácok bulit akarnak szervezni és Sophia nem engedi, Niall meg nincs abban az állapotban...

- Ha nem vetted volna észre, van egy 6 és fél hónapos kislányod, aki aludni szeretne éjszaka és nem hányó emberek hangját hallgatni.

- Jó, de csak itt lent lenne, az emeletre senki sem menne!

- Harry?

- Amelia miatt nem akarja.

- Mert van esze! Nem úgy, mint neked! Nem csak én vagyok itt, hanem a lányod is!

- Jól van! Még hányszor akarod elmondani? - kérdezte pufogva.

- Amíg meg nem érted!

- Babe csak egy buli.. - sóhajtott. Megráztam a fejem és inkább nem szólaltam meg, nehogy olyat mondjak, amit később megbánok. Felálltam, majd a konyhába sétáltam teát csinálni magamnak.

Amíg készült, felültem a bárpultra és hallgattam, ahogyan Louis Blaire-nek gügyög. Nem értem meg ezt a fiút. A többieknek több esze van, és nem csinálják meg a szerelmük miatt, neki meg gyereke is van. Lehet, én fújom fel ezt az egészet, de nem gondolnám, hogy egy olyan házban kell, bulit rendezni ahol egy kisbaba van. Annak is nagyon örülök, hogy állítólag a srácok akarnak bulit, de a mi házunkban..fenomenális ötlet... 

- Kicsim ne haragudj már ez csak egy buli..

Odasétáltam és elé álltam.

- Harry nem csinálja meg Amelia miatt, mert szereti és Liam sem csinálja meg Soph miatt, mert szereti...akkor most? - húztam fel a szemöldököm.

- Te most azt kérdőjelezed meg, hogy szeretlek -e? - nézett rám nagy szemekkel.

- Én már nem tudom.. - ráztam meg a fejem.

- Picsába! - emelte fel a hangját, majd felpattant és becsapva a bejárati ajtót, elment.

- Apád nem normális.. - sóhajtottam a nagy szemekkel rám pislogó kislányomra és ölbe vettem. Megsimogatta pici kezével az arcom, én pedig elmosolyodtam és megpusziltam az orrát.

- Szeretlek manó - motyogtam. A teafőző jelzett, hogy készen van így a konyhába sétáltam és kiöntöttem egy csészébe a forró italt, ízesítettem, és kortyolgatni kezdtem. Kezdtem aggódni, hogy Lou hova ment ezért a kezembe vettem a telefont és felhívtam. Kettőt csörgött, majd kinyomta.

- Miért kell ilyen makacsnak lennie? - magyaráztam a kislányomnak, aki inkább a lábával játszott.

Elmosolyodtam és a játszó ágyba tettem, leültem a kanapéra a laptoppal az ölemben és megpróbáltam megint elérni Lou-t, de mindhiába. Legalább azt a rohadt telefont venné fel, ha így elrohan... Betárcsáztam a Harry számát és a fülemhez emeltem a telefont. Első csörgésre felvette.

- Ki ötlete volt ez a buli? - szóltam bele köszönés nélkül.

- Hát...csak gondoltam bulizhatnánk egyet..

- Ha bulizni akarsz Harold, akkor fogod a kicseszett segged és megcsinálod a te házadban a bulit! Nem majd a haverodat kéred, meg akinek van egy fél éves gyereke!

- Louis ajánlotta fel..

- Hihetetlenek vagytok.. - mondtam és lecsaptam. Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó és Sophiát láttam meg.

- Nem hiszem el.. - pufogta és lehuppant a kanapéra.

- Csak nem a házibuli?

- De...összevesztem Liam-el.. Mi ez a rohadt nagy bulizásdi? Most élik, újra a tini éveiket? Vagy mi van?

- Louis is...itt akar bulit csak azt felejtette el, hogy van egy fél éves lánya.

- Nem százasok...

- És Hazz ötlete volt.

- Gondolhattam volna..

- Nem akarok napokig ezért veszekedni, úgyhogy muszáj lesz megengedni.. - sóhajtottam.

- És majd füldugóval alszol, vagy mi?

- Valami olyasmi...

20 perc múlva elment Sophia, és mivel Blaire bealudt, felvittem a kiságyba. Mire újból a földszintre értem Louis már ott volt.

- Jéé téged is látni? - csodálkoztam el.

- Ja.

- Most komolyan megéri ez a buli, hogy összevesszünk? - ültem le mellé.

- Nem...csak nem tudom. Régen csak gondoltam egyet és megcsináltam - vont vállat.

- Szóval régen minden sokkal jobb volt...

- Jaaaj Hope ne csináld ezt, kérlek! Szeretlek téged is és Blaire-t is és nem csinálnék semmit máshogy!

- Akkor?

- Csak hozzá kell szoknom, hogy nem minden úgy, van, ahogyan én elképzeltem. Már nem csak a saját érdekeimet kell néznem...

- Szülők vagyunk..

- Tudom..

- Felőlem megcsinálhatjátok a bulit.. - sóhajtottam.

- Tényleg? De nem fogsz haragudni?

- Az mit számít?

- Igenis számít!

- Nem úgy látszik...

- Kicsim.. - kezdte és közelebb jött. A derekam köré fonta karjait és magához húzott.

- Légy szíves ne legyél már ilyen.. Csak egy buli..

- Jó, de csak ez az egy.. - sóhajtottam.

- Ez az én menyasszonyom! - nevetett fel és kaptam egy rövid csókot.

- Nem vagyok normális - sóhajtottam és a kanapéra huppantam.

- És erre most jössz rá? - ült le mellém, mire a kezembe vettem egy párnát és hozzávágtam.

- Ne durvulj bébi! Majd éjszaka! - húzott az ölébe.

- Perverz - motyogtam mosolyogva és a vállára hajtottam a fejem.

•••

- Ennyi pia remélem elég lesz - rakta le az asztalra Lou az utolsó üvegeket.

- Hát, remélem is. Nem szeretnék mindenhol hányó embereket látni.

- Nem fogsz.

- Ki jön, akit ismerek?

- Hát ugye a srácok, meg a lányok és Briana, Oli meg Calvin..

- Mi? Calvin? Miért?

- Mert kikönyörögte. Mind a két szemem rajtad lesz egész este, nem eshet semmi bajod. Amúgy is megígérte, hogy nem fog balhézni.

- Én ebben nem vagyok biztos.

- Vigyázok rád babe.. - húzott magához.

- Ajánlom is! - nyomtam puszit a szájára. 

- Halihó! - jöttek be a srácok.

- Itt Dj Paynooo! - ugrott fel Liam a Dj pult mögé mire felnevettem.

- Hol van a csöppség? - jöttek ide a csajok.

- Ha szerencsénk van, alszik a szobájában - mosolyodtam el, de a mondat végére el is tűntek.

Lassan szivárogni kezdett a többi vendég is, én pedig úgy döntöttem felmegyek a csajokhoz és a kislányomhoz.

- Már gügyögi, hogy tá tá! - nézett rám Soph, miközben Blaire-vel játszott.

- Tudom, de még csak ezt.. - sóhajtottam.

- Majd fog mást is idővel! - szólalt fel Amelia.

- Hát reméljük nemsokára! - ültem le hozzájuk. Hangos dübörgő zene kezdett felszűrődni, Blaire pedig felkacagott.

- Tetszik mi, prücsök? - mosolyodtam el és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Lemenjek nyakon vágni a dj-t? - kérdezte Soph.

- Nem kell! - nevettem.

- Kicsiim a telefonom nálad van? - rontott be Harry.

- Ja, igen! - mosolyodott el a lány és odanyújtotta.

- Imádlak! - puszilta meg a homlokát és kiment.

- Jajj annyira jó látni ezt! - tapsikoltam.

- Ja...Harry elég magányos volt.. - húzta el a száját Soph.

- Nem értem, hogy nem csaptak le rá a lányok...csodálatos ember. Néha kicsit önfejű, de hihetetlenül aranyos és romantikus.

- És perverz! - nevettem fel.

- Hát...az nagyon tetszik benne.. - mondta szégyenlősen és a hajával kezdett babrálni.

- Jó, szerintem a részleteket nem akarjuk tudni! - nevetett Soph.

•••

2 órán keresztül játszottunk Blaire-vel, majd segítettek megfürdetni és elaltatni. Éjfélre mindennel végeztünk és úgy döntöttünk, lemegyünk kicsit bulizni. Amint a földszintre értünk, be kellett vetni a könyökeinket és arrébb lökve az embereket, elküzdeni magunkat a konyháig. Nem láttam sehol Louis-t, így kimentem az udvarra, hátha ott van. Rögtön meg is pillantottam egy kisebb csoporttal. Odasétáltam, de bár ne tettem volna.. Ott volt Briana, Oli, Calvin és még két ribanc, akik fogalmam sincs, hogy kicsodák, de Briana félék és nagyon rá voltak tapadva a vőlegényemre. Köhintettem kettőt, mire Lou rám emelte a piától elhomályosult tekintetét. Az egyik kezében sör volt, míg a másikban cigi. Sóhajtottam egyet és erőltetetten elmosolyodtam.

- Nicsak, kit evett ide a fene.. - kezdte Briana.

- Állíts magadon! - szólt rá Lou.

- Jól van, na.. - sipákolta én pedig azon kezdtem töprengeni, hogy vajon hányszor kell beleverni a fejét a falba, hogy tönkremenjen az agyon plasztikázott arca, mert, hogy az agyában több kár nem nagyon keletkezhet, az már biztos...

- Én nem akarok meghalni, így leléptem.. Jöttök? - kérdezte Calvin és a két csaj felé nézett kérdőn, akik bólintottak.

- Elmegyek, hozok piát addig légy szíves Oli figyelj rájuk.. - mutogatott kettőnkre Lou.

- Haver..tényleg? - nézett utána szenvedve.

- 5 perc!

- Akkor nyírjátok már ki egymást, ha Louis visszajött, kérlek! - pillantott rám Oli de én épp Brianaval néztem farkasszemet.

- Hogy Louis milyen vak.. - nézett rajtam végig az a ribanc, mire gúnyosan elmosolyodtam.

- Hát lehet, ugyanis veled kezdett ki, ami egy rohadt nagy hiba volt ezt már ő is beismerte.. - vigyorodtam el mire Oli felszisszent. Briana arca kezdett elég vörös lenni, amit én önelégülten figyeltem.

- Jajj kedveském ezt te sem gondoltad komolyan! Úgy megtartani egy férfit, hogy felcsináltatod magad...

- Ennél szánalmasabb hogy tudsz lenni? Te nem tudtad megtartani sehogy sem..nekem pedig sikerült..

- Ja, mert szültél neki egy porontyot, ami csak gond lesz az életében veled együtt..

- Hogy mit mondtál? - léptem felé, amit ő egy győztes vigyorral jutalmazott.

- Jól hallottad... - húzta fel az egyik szemöldökét, nekem pedig itt szakadt el a cérna. A tűrő határom elég nagy, de ennek a ribancnak sikerült átlépnie. A hajába kapaszkodtam, és ahogy csak tudtam tépni kezdtem. Hangos vinnyogása már-már sértette a fülem. Egy határozott rántást éreztem hátulról és már nem volt a kezem Briana szőke tincsei közt.

- Menj be a házba - súgta idegesen Lou a fülembe. Leráztam magamról a kezeit, még egy utolsó haragos pillantást vetettem a ribancra, és besiettem a házba. Arrébb löktem mindenkit, aki az utamba került és felrohantam a hálónkba.

- Miért kell mindig ilyenekbe keverednem? - kérdeztem hangosan magamtól, de persze ez csak költői kérdés volt. Bementem a fürdőbe, átöltöztem pizsire és ágyba bújtam. Vártam, hogy Louis utánam jön, de 2 óra múlva sem jelentkezett, ami kezdett kiakasztani. Átmentem megnézni Blaire-t, de ügyesen aludt így halkan becsuktam az ajtaját és lementem szétnézni. Már határozottan kevesebb test ringatózott a zene ritmusára, és a legtöbbjüket ismertem is. Kinéztem az udvarra és megláttam Lou-t Liam-el cigizni. Sóhajtottam egyet, majd inkább visszasétáltam az emeletre. Ott legalább nem csinálhatok bajt... Mivel hajnali 3 óra volt, bebújtam a puha ágyba, és megpróbáltam aludni...