Chapter ~ 40.

Hope szemszöge:

*1 hónap múlva*

Lassan kanyarodtam fel a kocsi feljárónkra. Leállítottam a motort és a szupermárketben vásárolt cuccokat a kezembe véve bementem a házba. Leöltöztem és a konyha részbe sétáltam ledobni a szatyrokat. Bekukucskáltam a nappaliba és felkuncogtam. Louis a kanapén kinyúlva aludt Blaire pedig a baba hintában ringatózott ugyancsak lehunyt szemekkel.

- Jobban nem is hasonlíthatnátok - motyogtam halkan és a kislányomhoz lépkedtem, hogy lejjebb vegyem a hinta fokozatát. Óvatosan feljebb húztam rajta a rózsaszín takarót, a cumit, ami mellette pihent elvettem és az asztalra tettem. A kanapén szunyókáló szerelmemhez lépkedtem és óvatosan leültem mellé. Nehéz volt az utóbbi idő, de itt volt nekem az én hősöm, a kislányom apukája és mindenben segített nekem. Bármi kérésem volt, szó nélkül elintézte. Oké néhány dologért morgott, de akkor is megcsinálta. Szeret és szereti a kislányunkat is és nekem ez a legfontosabb dolog. Mind ketten hulla fáradtak vagyunk pontosan egy hónapja ugyanis az igaz, hogy Blaire jó baba és éjszaka csak egyszer kel fel enni, de hajnali két órakor annyira nem esik jól kimászni egyikünknek sem a puha paplan alól. Túl vagyunk a rokonok látogatásán, ami számomra nagyon kimerítő volt. Jöttek a tanácsok és a kioktatások nálam pedig egy ponton elszakadt a húr és kioktattam mindenkit. Úgy neveljük a babánkat, ahogyan akarjuk, és nem szólhat bele senki. Én elhiszem, hogy mindenki jót akar, de ez nekem hihetetlenül fárasztó. Azt is mondták, hogy a Louis-val lévő kapcsolatom rámehet a babára és elhidegülhetünk egymástól, de ez szerencsére nem lett így, ugyanis szeretjük egymást és maximálisan van időnk egymásra a gyerek mellett. Oké lehet, hogyha nem lenne szüneten, ez nehezebb lenne, de most így pont jó. Oké azt is beismerem, hogy néha feszültek vagyunk mikor Blaire nyűgös vagy rossz napja van, de mindent meg tudunk beszélni...egy kis feszültség levezető kiabálás után. Mostanáig Lou elég türelmes volt a hálószobai dolgok terén, de látom, hogy egyre nehezebb magát visszafognia. Letelt a kötelező négy hét, sőt holnap már az ötödik is, már csak egy megfelelő időpontot kell választanunk, hogy együtt lehessünk. Blaire nyűgölődni kezdett, de nem ébredt fel viszont Louis-nak kipattantak a szemei.

- Nyugi nem ébredt fel - mosolyodtam el.

- Babe...mióta vagy itthon?

- 10 perce kb.

- Miért nem keltettél fel?

- Így is fáradt vagy. Inkább menj fel és folytasd ott - simítottam végig a karján.

- Nem hagylak egyedül.

- Elbírok vele. Alszik. 

- Nem vagyok álmos annyira - pislogott én pedig a szeme alatt lévő sötét foltra tekintettem és megcsóváltam a fejem.

- Menj már pihenni te buta! Ő csak a kislányunk! Megleszünk!

- Jó, de ha bármi van, szólj! - ült fel. Bólintottam és miután felment, az ölembe vettem a laptopom. Kár volt elhelyezkednem ugyanis Blaire kinyitotta gyönyörű kék szemeit és nézelődni kezdett. Másodpercek alatt fedezte fel, hogy ő vele nem foglalkozik senki így sírásra görbült a szája. Felpattantam és a cumit a szájába nyomtam, majd óvatosan kivettem.

- Szia, mazsola! Kemény fél órát aludtál...rekord! - gügyögtem neki, ő pedig pislogott párat és kiköpte a cumit. Nyűglődni kezdett, ezért visszatettem a szájába és sétálni kezdtem közben a fiúk egyik új számát dúdoltam.

•••

20 perc ringatás után a karom elzsibbadt, Blaire pedig végre lehunyta a szemeit. A cumi kiesett a szájából én pedig imádkozni kezdtem, hogy ne riadjon fel. Az emelet felé indultam és a szobánkba érve óvatosan az ágyba tettem. Gondosan betakargattam, majd a homlokára nyomtam egy puszit.

Az apukájához sétáltam és őt is betakargattam. A légzés figyelőt bekapcsoltam, majd levittem magammal a konyhába. Gondoltam készítek egy kis spagettit, ha a srácok átjönnek, ne haljanak éhen főleg a szöszi ne. Jut eszembe... Sophia és Liam kibékültek végre teljesen és most úgy látszik nagy az összhang közöttük. Niall és Stas együtt járnak még mindig, Harry pedig most sem valami szerencsés a szerelmi életben. Kijött a srácok 5. albuma, amit a rajongók hihetetlen nagy örömmel fogadtak ezzel a fiúk pedig szinte mindenhol listavezetők lettek. Nekem is nagyon bejön az új album hangzása és Louisnak nagyon sok része van sok magas hanggal, amiket bevallom, néha megkönnyezek hisz annyira szépek. Blaire-nek mindig 1D számot éneklünk vagy dúdolunk, neki pedig ez nagyon tetszik. Mikor kész lettem az étellel, láttam, hogy a babafigyelő felvillan, majd apró sóhajokat véltem felfedezni így abbahagytam az utolsó simításokat és felsiettem nehogy felköltse Louis-t. Benéztem a kiságyba de Blaire-nek csukva volt a szeme. Biztos csak pár pillanatra ébredt fel.. Louis még mindig jóízűen aludt ezért nem is szerettem volna nagyon megzavarni. Lesétáltam a nappaliba, az ölembe vettem a laptopom és pár dolognak utánanéztem, közben befejeztem a spagettit és félre tettem hűlni. Csörgött a telefonom, amit rögtön felkaptam és a fülemhez emeltem.

- Érkezem! - szólt bele Soph.

- Egyedül? - emeltem fel a szemöldököm.

- Egyelőre, ja! A srácoknak dolga van, de ők is jönnek majd.

- Oké! Várlak - mosolyodtam el, majd leraktam. Kicsit rendet raktam, mert a srácok képesek eltörni Blaire hintáját és játékait. Az ajtónál szöszmötölést hallottam, aztán a barátnőm barna haját pillantottam meg.

- Sziaa! - rohant ide hozzám és szorosan megölelt.

- Fent vannak, alszanak - motyogtam a vállába mire felkuncogott és elengedett.

- Az urad nem érdekel csak Blaire! - vigyorgott rám mire felkacagtam. A babafigyelő besípolt, majd Blaire hangját hallottam meg.

- Lehozom - mosolyodtam el és felsprinteltem a lépcsőn. A szobába benyitva a kiságyhoz mentem, kiemeltem a kislányom, aki nyitott szemmel kémlelte a tárgyakat körülötte. Rám nézett, majd elmosolyodott és a kezével a hajamba kapaszkodott. Adtam az arcára egy cuppanós puszit és lementem a nappaliba.

- Kérem! - nyújtotta felém a kezét Soph mire átadtam Blaire-t.

- Hát, szia, szépségem! Remélem ma sokat hisztiztél apukádnak! - gügyögött én pedig felnevettem.

- Mikor hazajöttem mindketten aludtak.

- Oh..tudod, ha apánál vagy nyugodtan sírhatsz!

- Ő jó baba! - vigyorodtam el.

- Hát ez az! Pedig úgy megnézném Louis-t, hogy hány percig tart a türelme ha Blaire üvölt.

- Hát..elég jól bírja. Meg tudja nyugtatni általában.

- És minden rendben? Mármint köztetek!

- Persze! Nagyon türelmes.

- Tomlinson? Türelmes? Húha.. nagy hatással vagytok rá!

- Tudjuk - nevettem fel és Blaire szájába nyomtam a cumit.

- Amúgy el vagyok én vele. Nyugodtan menj fel Lou-hoz ha gondolod.

- Tényleg megleszel?

- Persze! Max. bejelentkezek a bébi őrzőn, ha baj van.

- Oké. Imádlak! - nevettem fel, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felfutottam. Belöktem az ajtót és az ágyra vetődtem. Lou felmorgott, de nem nyitotta ki a szemét.

- Sziaa morgó! - kuncogtam és megpuszilgattam az arcát.

- Babe beléd meg mi ütött? - motyogta csukott szemmel.

- Kettesben vagyunk! - vigyorodtam el.

- Tényleg? Hol van Blaire? - nyitotta ki a szemét.

- Lent Soph-al!

- Ahha...

- Ne aggódj már! - nevettem és a csípőjére ültem.

- Ha nem csinálhatunk semmi olyat, akkor ne ülj oda - mondta.

- Meert? - vigyorodtam el és körözni kezdtem a csípőmmel. A derekamra tette a kezét és letett maga mellé.

- Ünneprontó! - görbítettem le a szám.

- 2 hónapja önmegtartóztatásban élek. Szerinted ez mit váltott ki most belőlem? - mosolyodott el féloldalasan én pedig a dudorodó nadrágjára néztem és beharaptam a szám.
- Kicsim ne kínozz már légy szíves! - hunyta le a szemeit.
- De úgy élvezem! - tapsikoltam.
- Mást is fogsz! - vigyorgott perverzen mire a párnába fúrtam az arcom.
- Szeretlek te hülye! - húzott magához és a nyakamba puszilt.
- Én is te kanos - motyogtam és hozzábújtam. Meleg tenyerét az oldalamra simította és felgyűrte a pólóm. A bőröm valósággal lángolni kezdett az érintése nyomán ráadásul csupa libabőr lettem. Hihetetlen miket tud kiváltani belőlem ez a fiú. Megpuszilta az orrom, majd a szám, az állam vonalán pedig a nyakamhoz jutott, amit apró csókokkal hintett be. Felnyögtem és a hajába túrtam. A csöndes szobában a bébi őrző sípolása szólalt meg, mi pedig abbahagytuk, amit csináltunk.
- Gyerekek mielőtt pornófilmet forgattok, gondoltuk szólunk, hogy hallunk mindent - nevetett fel Hazz a készülék másik végén, ami lent van a nappaliban. Ijedten Louis-ra néztem és elpirultam.
- Mindent hallottak - suttogtam mire belőle kiszakadt a nevetés.
- Harry most szétrúgom a segged! - mondta és felpattant mellőlem, az ajtón pedig kiszáguldott. Mosolyogva megcsóváltam a fejem és utána indultam. Mikor leértem, a vőlegényemet láttam, meg ahogy Hazz felett tornyosul, lefogja a kezeit és üti persze csak játékosan. Rohadt szexi. Én nem tudom, mi van velem, de ez a pár hét szex nélkül teljesen megújította a kapcsolatunkat. Oké nem olyan régi, de most megint azt az intenzívebb hasi görcsöt érzem, mikor a közelemben tartózkodik, és amikor mellettem van, nem bírom, ki ha nem ér hozzám vagy én nem érhetek hozzá. Fizikai fájdalmat okoz a távolság köztünk. A terhességem alatt ez a fajta vonzalom kicsit alábbhagyott, de most újra a felszínre tört és erősebb, mint valaha. Teljes rózsaszín köd. Most is csak ámulva nézem, ahogy nevet és közben Hazz-t ütlegeli. A karján az izmok megfeszülnek és nagyon izgató látványt nyújtanak számomra. Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen elszakítottam Lou-ról a szemem és átvettem a kislányom Liam-től.
- Gyere, együnk egy kicsit - gügyögtem neki és felindultam a lépcsőn. A szobába érve előkészítettem a terepet és elkezdtem Blaire megetetését.

•••

- Hopee! - ugrált be a szobába Soph miközben éppen Blaire-t tettem tisztába.
- Mondd! - nevettem el magam.
- Elvisszük Blaire-t babakocsival sétálni és ti maradtok itt kettesben Louis-val! - tapsikolt.
- Jó ötlet ez? - néztem a kislányomra aggódóan.
- Persze! Öltöztesd fel, adj rá cuki sapit és passzold le! Lent várunk!
- Hát jó - mosolyodtam el. Elővettem a kislányom kötött pulcsiját, kötött sapiját és bundás rózsaszín overálját aminek a kapucni részén két nyuszi fül helyezkedett el. Ráadtam a göncöket és a cumit a szájába dugva felvettem. A babám csak pislogott rám és mozdulni sem tudott a sok ruhától. Elnevettem magam, majd lefelé indultam.
- Jajj de édees! - gügyögött Soph mikor beletettem a baba kocsiba. Ráterítettem a rózsaszín takaróját és átadtam a babakocsit Harry-nek.
- Na, induljunk! - vigyorodott el Liam és kinyitotta az ajtót. Szépen libasorban távoztak és miután becsukódott az ajtó Louis felé fordultam.
- Ez a te műved, igaz? - raktam csípőre a kezem.
- Esküszöm nem! Ez most nem! - nevetett fel.
- De ha már így alakult.. - vigyorodtam el és közelebb mentem hozzá. Átöleltem és a szemébe néztem.
- Mit szeretnél csinálni? - mosolyodott el.
- Döntsd el te - motyogtam a szájába és megcsókoltam.
- Gyere babe - mondta, majd a fenekem alá nyúlt. Felugrottam és lábaimat a dereka köré fontam, de eszemben sem volt elválni puha ajkaitól. Az emelet felé indultunk én pedig kuncogva a vállába fúrtam a fejem. Berúgta az ajtót és ledöntött az óriási francia ágyra. Elvált egy kicsit tőlem és az ajtóhoz ment elfordítani a kulcsot a zárban.
- Biztos, ami biztos.. - vonta meg a vállát és másodperceken belül felém tornyosult. Ismét az ajkaim becézgetésébe kezdett és a hajamba túrt, amire kéjesen felnyögtem.
- Úgy hiányoztál már.. - lihegtem egy pillanatra elválva tőle.

- Te is nekem, de ne a szád járjon! - nevetett fel. Elvigyorodtam, majd lehúztam a pólóját és kigomboltam a nadrágját. Kezem a csupasz mellkasára tettem és végighúztam egészen az alhasáig. A pólóm aljához csúszott a keze és egy könnyed mozdulattal lehúzta azt rólam, majd a cicanadrágomból is kibújtatott, ami a földön landolt a többi ruhával együtt. Lou megszabadult a nadrágjától én pedig fordítottam egy kicsit a helyzetünkön és én kerültem felülre. A csípőjére ültem ahol máris megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát. Hangos nyögésekkel jutalmazta, ahogyan a csípőm kezdtem lassan körkörösen ringatni. Megfogta a derekam és magára húzott egy lágy csókot nyomni a számra. Egy egyszerű és gyors mozdulattal kikapcsolta a melltartóm és végig nézett rajtam.
- Ne bámulj! - takartam el magam mire mosolyogva elvette onnan a kezeim.
- Gyönyörű vagy - suttogta a számba.
- Szeretlek - motyogtam és az ajkába haraptam.
- Na, jó ne kínozz tovább! - nevetett fel és az alsó neműink lehúzásával elmerülhettünk végre egymásban oly hosszú idő után először.

•••

- Louiis! - nevettem fel mikor a vőlegényem ismét ledöntött az ágyra.
- Hm? - morogta a nyakamba és egy puszit adott rá.
- Bármikor itt lehetnek a többiek - toltam el magamtól és mosolyogva a szemeibe néztem.
- De ez nem volt elég! - hisztizett.
- Most öltöztünk fel! Viselkedj! - kuncogtam és a kezére ütöttem mikor becsúszott a pólóm alá.
- Olyan igazságtalan vagy! - görbítette le ajkait.
- Dumáld meg a lányoddal, hogy aludjon éjszaka a szobájában és akkor lehet róla szó!
- Persze..és ő majd meg is fogja érteni! - nevetett fel.
- Egy próbát megér!
- Szörnyű nőszemély vagy!
- 5 perce még nem ezt mondtad! - öltöttem rá a nyelvem.
- Hát 5 perce te sem tiltakoztál! - kacsintott mire elpirultam.
- Megjöttünk! - hallottuk lentről Stas hangját.
- Szeretlek! - nyomtam puszit a szájára és az ajtó felé indultam.
- Én is! - duzzogta és utánam jött. Leszökdécseltem a lépcsőn és a babakocsihoz rohantam ahonnan kivettem a kislányomat és össze-vissza puszilgattam puha kis arcát. Rám emelte nagy kék szemeit és legörbült a szája.
- Nekünk nem is örülsz? - szomorodott el a barátnőm mire az egyik kezemmel átöleltem.
- Imádlak titeket! - küldtem puszit a levegőbe és letettem a kislányom leöltöztetni.
- Na, már volt valami! - szólalt fel Hazz mire ledobtam egy párnával. Leszedtem Balire-ről a sok meleg holmit és felmentem vele a szobába ugyanis kaja idő van. 20 perc leforgása alatt megetettem és mivel bealudt elhelyeztem a kiságyban és lementem a többiekhez.
- Holnap jövünk! - intettek a többiek az ajtóból Lou-nak.
- Hova mennek? - kérdeztem.
- Dolguk van meg már 7 óra és gondolom, nem akarnak zavarni bár ők nem nagyon szoktak.. - gondolkodott el.
- Háát.. - tűnődtem csípőre tett kezekkel, majd odaszökdécseltem és a nyaka köré fontam karjaim.
- Blaire? - kérdezte és a derekam köré kulcsolta kezeit.
- Alszik! 
- Rendeljek valami kaját? - csúsztatta fel a kezét a pólóm alá.
- Ahha! Pizzát! - haraptam az alsó ajkamba és szemébe néztem.
- Oké - mosolyodott el, majd kaptam egy rövid csókot és elengedett. A babajelző csipogni kezdett és meghallottam Blaire nyöszörgését is így felsprinteltem az emeletre.
- Ennyi volt a nagy alvás kisasszony? - gügyögtem és a kiságy felé hajoltam ezzel a kislányom nagy kék íriszeibe nézve. Felemeltem, majd a vállamra hajtottam és az ágyhoz mentem ahol a hordozó helyezkedett el. Belefektettem, majd betakartam és a fogantyúját megmarkolva lesétáltam az emeletről.
- Kicsim! - kiabált Louis.
- Hm? - tettem le Blaire-t a kanapéra a hordozóval.
- Csörög a telefonod! - mondta és a hordozóhoz lépett. Gyorsan a mobilom után nyúltam és a fülemhez emeltem.
- Halló? - szóltam bele.
- Hope! De örülök, hogy még ez a számod! Marley vagyok, és itt vagyok Londonban! Benne vagy egy találkozóban holnap reggel 9-kor?
- Szia! De régen hallottam a hangod! Persze találkozhatunk! - ujjongtam az egyetemi barátom hangja hallatán.
- Nagyszerű! Akkor holnap a Charing Cross utcai Starbucks-ban!

- Ohh az pont itt van nem messze! Oké ott leszek! - búcsúztam el tőle és letettem a telefont. Visszasétáltam a nappaliba ahol Louis a kanapén feküdt Blaire-rel a mellkasán, aki a fejét felemelve nézelődött.
- Nézd, ott van anya! - gügyögött, majd megpuszilta a csöppség arcát, akinek lebukott a feje. Elnevettem magam és leültem melléjük.
- Ki volt az? - kérdezte Lou.
- Egy egyetemi osztálytárs. Holnap megiszunk egy kávét!
- Ohh..értem! Hogy hogy most jelentkezik?
- Mert Amerikában lakik, csak most itt van.
- És honnan tudja, hogy te itt vagy?
- Gondolom újságokból.
- De várj...osztálytársnő? - emelte fel az egyik szemöldökét.
- Öm..nem egészen..
Megpuszilta Balire-t, majd beletette a hordozóba.
- Nem mehetsz! - jelentette ki.
- Nem gondolod, hogy elveted azzal a sulykot, ha megszabod, hogy hova és kivel menjek?
- Nem gondolod, hogy kicsit képmutató vagy? De ha én egy lánnyal találkoznék, a cuccaim már az ajtó előtt lennének!
- Ez nem igaz!
- De nagyon is igaz!
- Kinek küldözgetett az ex nője meztelen képeket? - hunyorogtam rá.
- És te leordibáltad akkor is a fejem!
- Jó, de Louis ez csak egy találkozó! Tudod nagyon jól, hogy csakis téged szeretlek!
- Ahha.. - morogta.
- Apukád veled egy szinten van - csóváltam meg a fejem a kislányomra nézve és kiemeltem a hordozóból.
- Anya meg folyton felidegesíti apát - mondta Lou.
- Menj a picsába Tomlinson! - fújtattam és ledőltem a kanapéra Blaire-t a mellkasomra téve. Maga alá tette két kis mancsát és felemelte a kis fejét.

- Szia, szívem! - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára. Lou bekapcsolta a tévét és videó játékozni kezdett.
- Segítesz, fürdetni vagy egyedül kell megoldanom? - kérdeztem mire sóhajtva megforgatta a szemét.
- Jó! Tudod mit? Nem kell segíteni! - pufogtam és felálltam.
- De! Megyek! - állt fel.
- Nem! Lent maradsz és játszol azzal az idióta játékkal!
- Hope mondom, segítek!
- Hagyjál! - mondtam, majd felsétáltam az emeletre. Beletettem Blaire-t a kiságyba aki nyűgni kezdett. 
- Kislányom pillanat! - szóltam rá és bementem a fürdőbe megtölteni a kis kádat. Miután szerencsésen beállítottam a vízhőfokot, előkészítettem minden cuccot és kimentem Blaire-hez. Louis az ágyon ült és engem nézett.
- Menj ki - pillantottam rá.
- Miért kéne kimennem?
- Mert ideges vagyok így is!
- És nem segíthetek megfürdetni a kislányom?
- Nem.
- Hope!
- Elegem van a féltékenységi jeleneteidből! - rivalltam rá.
- Szerinted nekem nem a tiedből?
- Ahha..szóval így állunk...
- Hogy?
- Lent alszom.
- Ja persze...
Sóhajtottam egyet, majd kivettem a kislányom és elvittem megfürdetni...

•••

- És majd éjszaka feljössz megetetni Blaire-t? - kérdezte Lou miközben a párnámat a hónom alá csaptam a takarómmal együtt. Erre nem is gondoltam. Fújtattam egyet, visszaraktam az elvett tárgyakat és befeküdtem az ágyba, majd magamra húztam a takaróm. Már mindketten lezuhanyoztunk, megvacsoráztunk, lefektettük Blaire-t de még nem volt egyikünk sem hajlandó kibékülni.
- Hiszti - morogta és leoltotta a villanyt. A lehető legtávolabb voltam tőle, de mégis valami láthatatlan erő felé húzott. A sötét lerombolja a határaidat és nyíltabbá tesz. Hirtelen egyedül maradsz és szükséged van valakire, akihez hozzábújhatsz. Ez nehéz. De még nehezebb, ha az a valaki ott van, pár centire tőled mégsem mehetsz közelebb. Annyira gyerekesek vagyunk, hogy azt már szinte tanítani lehetne. Ahelyett, hogy megbeszéljük, veszekszünk és piszkáljuk a másikat.
- Lou.. - suttogtam.
- Mi van? - morogta a párnába.
- Hiányzol - görbítettem le az alsó ajkam bár ezt ő nem láthatta. Hallottam, hogy sóhajt majd pár másodpercen belül egy ölelő kar simult a csípőmre.
- Attól még haragszom - súgta a fülembe.
- Csak elmegyek, megiszok vele egy kávét és ennyi - nyomtam puszit az állára. Morgott egyet mire felkuncogtam.
- Kutyának képzeled magad? - cincogtam.
- Bezzeg most cuki meg bújós vagy. 2 órával ezelőtt meg majdnem lenyeltél egyben.
- Mert köcsög voltál.
- Asszony...ne hergelj.
- Máshogy hergeljelek? - kuncogtam és a meztelen hasához nyúltam.
- Kibírhatatlan egy nőszemély vagy.
- Tudom! - nevettem és a fenekébe markoltam.
- De ha ezt én csinálom, akkor sipítasz!

- Nem is! - öltöttem ki a nyelvem. A fenekemre csúszott a keze és belemarkolt.
- Louiiis!
- Mit mondtam? - pimaszkodott mire vállon csaptam.
- Holnap arra az egy órára egyedül hagyhatlak Blaire-rel?
Sóhajtott egy nagyot, majd elengedett.
- Igen.
- És szeretsz? - bújtam hozzá.
- Igen.
- De tényleg?
- Babe szeretlek, mindennél jobban csak nem tetszik, hogy egy számomra ismeretlen fiúval kávézgatsz.
- Ne csinálj belőle ekkora ügyet. Odamegyek, beszélgetek és hazajövök.
- Csak egy kérdés.
- Igen?
- Lefeküdtél vele?
- Nem. Viszont ő volt az, aki megtalált és hazavitt miután az az állat.. - motyogtam, de nem tudtam befejezni, mert gyengéden a számra tapasztotta ajkait. 
- Ne mondd ki - súgta.
- Szeretlek - mosolyodtam el.
- Én is szívem - sóhajtotta, majd erősen magához húzott engem pedig elég gyorsan elragadott az álom.