Chapter ~ 50.

Hope szemszöge:

- Mikor jönnek már? - kérdeztem és felemeltem Louis mellkasáról a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem tudom bébi.
Sóhajtottam, majd visszafeküdtem és a tévére emeltem a tekintetemet. Este hat óra van és egész nap együtt voltunk Lou-val, ami már annyira hiányzott... Nagyon aranyos és figyelmes... Többször kéne kiruccannia New York-ba... Na, jó ezt igazából én sem gondolom komolyan, mert nem akarom, hogy távol legyen tőlem. Mivel lent nem találtuk elég kényelmesnek a kanapét, úgy döntöttünk, hogy feljövünk és itt lustizunk tovább kettesben.
- Már hiányzik a kislányunk - sóhajtottam.
- Hát még nekem! - nevetett fel. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit a mellkasára és a hasát kezdtem cirógatni.
- Kicsim, ha így folytatod, harmadszor is leteperlek! - figyelmeztetett. Felkuncogtam és inkább abbahagytam. Jól esnének most a csókjai és az érintései, de Liam-ék bármikor betoppanhatnak.
- Felveszek egy pólót, hogyha esetleg a többiek átjönnének, ne szekáljanak minket halálra - mondta Lou és felült.
- Én jó vagyok így? - kérdeztem és végig néztem magamon. Fehérnemű volt rajtam és Lou szürke pólója, ami combközépig ért.
- Nekem ruha nélkül is tökéletes lennél, de most inkább vegyél fel egy nadrágot! - nevetett fel. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd a szekrényemből kivettem egy szürke cicanadrágot és magamra húztam.
- Gyere ide! - nyújtotta felém a kezét az ágy szélén ülve. Az ölébe ültem és elpirulva a vállába fúrtam az arcom mikor megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát.
- Louis... - motyogtam nevetve.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem ez a rohadt cicanadrág...kurva jó segged van benne.
- Ugye tudod, hogy Blaire előtt nem beszélhetsz csúnyán?
- Tudom, de te szereted, mikor csúnyán beszélek.
- Ez igaz! - nevettem fel és nyomtam egy puszit az arcára.
- Hahó! - hallottuk meg lentről Soph hangját.
- Na, szedd össze magad Tommo - paskoltam meg dudorodó nadrágját és kisétáltam az ajtón.
- Sziasztok! Szia, prücsök! - guggoltam le mikor az apróság ideszaladt.
- Milyen volt a mozi? - kérdeztem és nyomtam egy puszit az arcára.
- Jóó!
- Ennek örülök. És jó kislány voltál? - kérdeztem mire hevesen bólogatni kezdett. Felnéztem Liam-ékre akik elnevették magukat és bólintottak ők is.
- Felmész apának köszönni? - néztem rá, de mire a mondatvégére értem, már a lépcsőn száguldozott felfelé. Megcsóváltam a fejem mosolyogva és felálltam.
- Köszönjük - vigyorodtam el.

- Nagyon szívesen! Máskor is! Úgyis gyakorolnunk kell! - nevetett fel Soph.
- Na, és volt minden? - pimaszkodott Liam azzal a tipikus Payne kaján mosolyával mire felkuncogtam.
- Nem tartozik rád! - öltöttem rá a nyelvem.
- Na, gyere te kanos, inkább menjünk! - fogta meg Soph Liam kabátjának a szélét és az ajtó felé indultak.
- Sziasztok! Holnap gyertek át! - kiabáltam még utánuk mire intettek egyet és elhagyták a házat. Hangos kacajt hallottam meg a nappaliból, ezért átsétáltam a helységbe ahol a kanapén a kislányomat és a vőlegényemet láttam meg birkózni. Louis az ölébe fektette a kapálózó kislányt és csikizni kezdte, Blaire kacagása pedig betöltötte a házat. A falnak dőltem és mosolyogva nézni kezdtem őket. Ennél szebb látványban nem hiszem, hogy lehet részem.
- Na, halljam manó! Jó voltál, míg New Yorkban voltam? - ültette az ölébe a kislányt, aki bólogatni kezdett azzal a jellegzetes Tomlinsonos csibészes mosolyával.
- Hiszti se volt? - emelte fel Lou a szemöldökét mire Blaire felkacagott és lemászott a kanapéra.
- Kisasszony! Hogy hagytalak itt? Azt mondtad, jó kislány leszel!
- Jó voltam! - nézett az apjára nagy szemekkel, én pedig nevetés visszafojtva néztem a jelenetet, ugyanis Blaire-nek van egy titkos fegyvere, mégpedig a hatalmas kék szemei.
Louis farkasszemet nézett a lányunkkal, majd elnevette magát.
- Na jó, ez a szigorú apa karakter nekem nem megy! - nézett rám mire megvontam a vállam.
- Én sem tudok azoknak a szemeknek ellenállni - sétáltam oda, majd leültem melléjük.
- Éhes vagyok - szólalt meg Blaire.
- Intézkedem! - pattantam fel és a konyhába siettem.

•••

- Elaludt? - kérdezte Lou, mikor beléptem a szobába.
- Ahha. De Liam-et kinyírom. Szörnyekről beszélt és félt, így most kislámpánál alszik - sóhajtottam és bebújtam mellé az ágyba.
- Mit néztek ezek a moziban?
- Fogalmam sincs - néztem fel rá és lustán pislogni kezdtem.
- Álmos vagy szívem? - kérdezte.
- Nagyon. De még nem akarok aludni. Mi volt New Yorkban?
- Háát csajoztunk meg buliztunk... - gondolkozott el mire csúnyán ránéztem.
- Igen bébi? Akkor már nincs bűntudatom amiatt, hogy itthon pasiztam - kuncogtam fel mire felháborodva rám nézett.
- Te kezdted!
- Fogalmad sincs, mennyire feldühít az a gondolat, hogy más hozzád ér - markolt a csípőmbe és szorosan magához vont.
- Csak a tiéd vagyok - súgtam a fülébe mire felnyögött.
- Fáradt vagyok - mosolyodtam el és a vállára tettem a fejem.
- Aludj babe - mondta, majd csípőmre csúsztatta a kezét és leoltotta a lámpát.
- Jó éjt - motyogtam.
- Neked is - válaszolt, pár percen belül pedig el is ragadott az álom. 

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki rám nehezedik. Kinyitottam a szemeim és a kislányom arcával, jobban mondva körvonalával találtam szemben magam. Feloltottam a lámpát és megsimogattam az arcát.

- Mi a baj manó? Fáj valami? - kérdeztem aggódóan mire megrázta a fejét.
- Félek - jelentette ki, én pedig elterveztem magamban, hogy Liam ezért még nagyon kapni fog. Louis mocorogni kezdett, majd felkönyökölt és megdörzsölte a szemeit.
- Hát te, hercegnő? Már megint kimásztál a kiságyból? - kérdezte és megcsikizte Blaire oldalát, aki kuncogni kezdett.
- Fél - néztem Lou-ra.
- Mitől? - pillantott rá kíváncsian, mire Blaire megvonta a vállát és megdörzsölte a szemét.
- Körülnézzek veled?
- Igen.. - motyogta aranyosan. Az apja felállt, majd az ölébe vette, és kimentek. Nem bírtam ki, hogy ne menjek leskelődni, ezért felálltam és utánuk osontam. Megálltam az ajtóban és az ajtófélfának dőlve a kezeimet karba tettem.
- Benézünk a szekrénybe! Nincs itt semmi! Látod, prücsök? - beszélt Blaire-hez miközben kinyitotta a szekrényajtókat. Betette a kiságyába és letérdelt.
- Benézek a kiságy alá is, jó? - kérdezte és körülnézett ott is.
- Nincs itt semmi, amitől félned kéne! Felkapcsolom, az éjszakai fényed, te pedig ügyesen öleld meg Lily kutyust és aludj szépen, oké? - kérdezte és mikor Blaire lefeküdt, nyomott egy puszit a homlokára.
- Bármi baj van, kiabálj nekünk és jövünk rögtön, oké?
- Oké - mondta Blaire nagyokat pislogva és behunyta a szemét. Louis lekapcsolta a nagy villanyt, majd felém indult.
- Hát te? Mit leskelődsz? - kérdezte vigyorogva mire a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
- Annyira jó apa vagy - szipogtam a nyakába.
- Bébi, te jól vagy? Ne sírj már! - nevetett fel és belépett a szobánkba. Letett az ágyra és betakart.
- Itt is benézzek az ágy alá? - kérdezte egy pimasz mosollyal és befeküdt mellém.
- Nagyon pimasz vagy! - kuncogtam és a csípőjére ültem.
- Úgy ismersz? - vigyorgott és a derekamra csúsztatta kezeit, majd benyúlt a pólóm alá.
- Tomlinson! Ne nyúlkálj! - csaptam a kezére.
- Blaire már ki tud mászni az ágyból. Óvatosabbnak kell lennünk - sóhajtott.
- Majd bezárjuk az ajtót - vontam meg a vállam mire felnevetett. A szemeibe néztem és elmosolyodtam.
- Hogy lehet valakit így szeretni? - mondtam ki, ami éppen a fejemben járt. Ledöntött maga mellé és magához húzott.
- Héj, bébi, én is nagyon szeretlek, de el ne kezdj nekem itt sírni, mert az életbe nem vigasztallak meg, max. reggelre - nevetett mire mellkason ütöttem. Felnyögött fájdalmasan, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Aludjunk - kapcsolta le a lámpát. Hozzábújtam amilyen szorosan csak tudtam és pár percen belül újra elnyomott az álom.

•••

Reggel Louis hangjára keltem.
- Oké, csak lassan kell beadagolnom neki, mert megint hiszti lesz - mondta a telefonba.
Mit kell beadagolni lassan? És kinek? Nekem? Mit akar már megint csinálni? Kinyitottam a szemeim és ránéztem, de nem vette észre. Félmeztelenül állt az ablaknál, háttal nekem.
- Oké - mondta, majd lerakta.
- Kezdheted a beadagolást - szólaltam meg és idézőjelet mutattam az ujjaimmal mire összerezzent és lassan elkezdett megfordulni.
- Attól még látlak, hogy lassan fordulsz meg - mondtam az egyik szemöldökömet megemelve, aztán felültem és karba tettem a kezeimet.
- Hát..khm... - kezdte, majd idesétált és megállt az ágy mellett.
- Bulizni mész, mi? - kérdeztem és kezdtem egyre mérgesebb lenni.
- Elő szülinap? - kérdezte félve mire hitetlenül megráztam a fejem.
- Novemberben?
- Ahh jó, Hope, nem fogok magyarázkodni! Elmegyek bulizni a srácokkal és kész! - jelentette ki magabiztosan. A szemeibe néztem, felemeltem a kezem és a középső ujjam felmutatásával kifejeztem az érzelmeimet, majd a fürdőbe siettem. Becsaptam az ajtót magam után és pufogva a tükör elé álltam. Elvégeztem a reggeli teendőimet, sminkeltem, felfogtam a hajam, majd kilépve a szobából a szekrényhez sétáltam. Kivettem egy világos színű farmert egy szürke kötött félvállas pulcsival, majd átmentem a kislányom szobájába, de ő még aludt. Hát persze...még csak nyolc óra van, ő pedig általában kilenckor kel fel, de a hajnali incidens miatt lesz az fél tíz is. Lesétáltam a konyhába, főztem le magamnak kávét és a kanapén lustálkodó Louis-t levegőnek nézve ültem le tévézni a gőzölgő koffeinbombámmal.

- Nekem nem csináltál véletlenül? - kérdezte.
- Szándékosan sem, nemhogy véletlenül - mondtam unottan és belekortyoltam.
- Undok - pufogta.
- Szóltál? - pillantottam rá mire elnevette magát és a plafont kezdte bámulni.
- Tudod, nagyon szexi vagy, mikor durcizol - mondta vigyorogva, nekem pedig rögtön görcsbe rándult a gyomrom.
- Igen? Na, akkor szokj hozzá, mert az elkövetkezendő 1 hétben ilyen szexi leszek - somolyogtam rá sem nézve.
- Jól van bébi. Ez nekem kihívás!
- Menj a picsába Louis! - álltam fel az ülőalkalmatosságról és inkább az emelet felé vettem az irányt megnézni a kislányomat.
- Jó reggelt prücsök! - köszöntem neki nagy vigyorral, mivel már ébren volt és azon küszködött, hogy másszon ki onnan. Felkaptam az ölembe, majd a pelenkázó asztalra tettem, gyorsan adtam rá tiszta pelust, felöltöztettem valami itthoni cuccba, kifésültem a haját, lófarokba fogtam és letettem őt a földre.
- Apa? - nézett rám.
- Lent van - mosolyodtam el. Blaire-t mintha puskából lőtték volna ki, kirohant a szobából. Mosolyogva, a fejemet csóválva indultam utána. Mire leértem, Blaire már az apja nyakában volt. Lehuppantam a kanapéra és átkapcsoltam egy mese csatornára.
- Halihó! - hallottuk meg a bejárat felől Amelia hangját, majd megpillantottuk őt, Harry-t és Sophia-t.
- Többiek? - kérdeztem.
- Liam úton van ide - mondta Soph.
- Niall-éket nem értük el - húzta el a száját Amelia.
- Harry bácsi! - kiáltott fel Blaire és kiszabadulva az apja karjai közül Hazz-hoz szaladt, majd felkéredzkedett az ölébe.
- Mizu van prücsök? - kérdezte tőle vigyorogva.
- Hosszabb a hajad, mint nekem! - fogta meg Harry egyik tincsét mire felnevettem.
- Nem is igaz! - vitatkozott Harry.
- De! - makacskodott a kislány. Amelia-ra néztem, aki csillogó szemekkel nézte őket, közben aprókat kuncogott Blaire beszólásain.

- Helló skacok! - toppant be Payno is. Kórusban köszöntünk neki, ő pedig gyorsan megcsókolta a barátnőjét.

- Bébi, hozz már nekem vizet! - nézett rám Lou.
- Hozz magadnak! Vannak lábaid! - tettem karba a kezemet.
- Jaa bocs, elfelejtettem, hogy durcizol!
- Kapd be!
- Veletek mégis mi van? - nevetett fel Soph.
- Az a baja, hogy bulizni megyek a srácokkal! - mondta Lou mire Amelia szemöldök összevonva Hazz-ra nézett, aki feltűnően lapított.
- Louis! - sóhajtotta fáradtan Harry és lassan Amelia-ra nézett. Szélesen elmosolyodtam hisz tudtam, hogy egyet fogunk érteni a barátnőmmel.
- Szóval egyedül akarsz hagyni és nem is mondtad? - csattant fel Amel.
- Cica, csak egy este...
- Jó! - tette karba a kezét.
- Jajj ne csináljátok már! Had menjenek, mi pedig csapunk egy csajos estét! - szólalt fel Soph.
- Nekem van a világon a legjobb menyasszonyom! - ölelte át Liam vigyorogva. Louis rám nézett vigyorogva, én pedig egy nyelvöltés kíséretében elfordultam tőle.
- Skacook! - hallottuk meg a bejárat felől Stas hangját. Amint Blaire észrevette, odaszaladt és az ölébe ugrott.
- Na, miről megy az értekezlet? - kérdezte és lehuppant mellém.
- Arról, hogy ma este csajos este lesz itt, a srácok meg mennek bulizni! - tájékoztattam. Ajtócsapódást hallottunk, majd Niall is belépett nagy vigyorral.
- Te is mész bulizni? - szegezte rá Stas a kérdést.
- Hát...ahha - dörzsölte meg a tarkóját.
- Niall... Holnap utazunk anyukádékhoz. Nem rángatlak végig másnaposan a reptéren! - közölte vele teljes nyugodtsággal, mire mind felnevettünk.
- Cicaa, gyere már apucihoz! - szólalt meg Harry Amelia felé nézve mire összevontam a szemöldököm és furán kezdtem figyelni őket.
- Apucihoz? Beteg vagy Styles! - nevetett fel Liam.
- Harold! Nyilvános helyen ne hívd így magad és nem megyek oda! - mondta Amelia kuncogva.
- Akkor én megyek! - vigyorodott el, majd bevágódott Amelia mellé a fotelbe ezzel teljesen kilapítva a lányt.
- Harold Edward Styles! Szállj le rólam azonnal!
- Nem bébi, mert haragszol! Addig nem állok fel! Mármint a fotelből! - röhögött fel.
- Nem vagytok százasok! - kuncogtam és Louis-ra pillantottam, aki még mindig vigyorogva bámult.
- Tomlinson, attól nem leszünk jóban, hogy bámulsz!

- Menjek oda? - indult felém mire magam elé tettem a kezeim. Idesétált, majd beleült az ölembe.
- Nehéz a hátsód! - kezdtem jajgatni.
- Nem is! - válaszolta vékony hangon. Nevetve átkaroltam, kezem pedig a hasán állapodott meg, és ha már ott volt, gondoltam játszadozom kicsit. Felemeltem a pólóját és alá csúsztattam a kezeim mire éreztem, hogy megfeszülnek az izmai.
- Bébi, viselkedj! - szólt rám mire felkuncogtam és a nadrágjára tettem a mancsom, közel a férfiasságához.
- Szörnyű nőszemély vagy! - sóhajtotta és végre felállt az ölemből.

•••

A következő órákat hülyéskedéssel és nevetésekkel töltöttük, majd a fiúk készülődni kezdtek és 9 órára indulásra készen voltak.
- Vigyázz magadra, oké? - néztem fel Louis-ra és a kapucnija széleit, ami a fejére volt húzva, megfogtam és úgy húztam magamhoz egy csókra.
- És meg ne lássalak egy nővel se, mert esküszöm, kidobálom a cuccaidat az ajtó elé! - fenyegettem meg mire felnevetett.
- Már régóta nem kell más nő, csak te! Buta vagy, ha ettől félsz - simogatta meg az arcom, adott a homlokomra egy puszit, én pedig nem bírtam betelni bódító férfias illatával. Imádom ezt a parfümöt.
- Szia, prücsök! - kiabált oda a tévéző kislányunknak, aki felpattant, ideszaladt és mikor leguggolt hozzá az apja, adott neki egy cuppanós puszit.
- Szia bébi, szeretlek - puszilta meg az arcom.
- Én is - mosolyodtam el és végignéztem, ahogy kisétálnak az ajtón.
- Parti timee! - ordított fel Stas mire mindannyian felröhögtünk.
- Na, gyertek, fektessük le Blaire-t és csak aztán van parti! - nevettem, majd felkaptam a kislányomat és az emelet felé vettem az irányt Stas-el. 1 óra leforgása alatt megfürdettük, ami amúgy rekord idő, majd fél 11-re el is altattuk és lementünk a többiekhez, akik már jó hangulatban iszogattak és elővették az Activityt, amit becsiccsentve elég vicces játszani, főleg a felnőtt változatát. Ezt abból szűrtem le, hogy Amelia éppen a káma szutra egyik bonyolult elemét kezdte elmutogatni, amin mindenki szakadt a röhögéstől.
- Te jössz Hope! - szólt ide Soph, majd egy piros műanyag poharat nyomott a kezembe, amiben színéből és szagából megállapítva, vodka narancs volt. Belekortyoltam, majd letettem az üvegasztalra és középre álltam, hogy a csajok jól lássanak. Kihúztam egy kártyát, amin a védekezés szó állt. Felnevettem, majd a lányokra pillantottam.
- Hogy mutogassam ezt el? Louis-val ez nem az erősségünk... - takartam el az arcom a kártyával.
- Védekezés! - kiabálta be Amelia mire hozzávágtam a kártyát és nevetve leültem a kanapéra.
- Ez csúnya volt! - öltöttem rá a nyelvem és kortyoltam párat az italomból.

- Na, jó! Nem kéne annyit innom, mert ha Blaire felébred, mennem kell.. - húztam el a szám.
- Lazíts már! - vigyorgott Amelia.
- Mi lenne, ha holnap mi mennénk el bulizni? - csillant fel Stas szeme.
- Én tuti nem... - görbítettem le a szám.
- Mert?
- Mert van egy kislányom.
- Hope! Legyél már egy kicsit önző, mint Louis! Lassan 2 éve te vagy itthon a gyerekkel. Egy éjszakát megérdemelsz! - mondta Soph mire a csajok bólogatni kezdtek.
- Hát jó - vontam meg a vállam.
- Szuper! Akkor holnap buli, de most én jövök! - pattant fel Soph és kihúzott egy kártyát.

•••

Egészen hajnali kettőig iszogattunk és játszottunk, majd kidőlt mindenki ott, ahol éppen akkor járt. Személy szerint én a kanapét választottam, a csajok többsége pedig a földet. A plafont bámultam és próbáltam elmulasztani a szédülésem, mikor egy apró sikolyt hallottam az emeletről. A rosszullétemmel nem törődve pattantam fel és a lépcsőkorlátba kapaszkodva rohantam a kislányom szobájába. Ott ült a kiságyban, a plüssét szorongatva és könnyes szemekkel rám nézett.
- Mi a baj manó? Rosszat álmodtál? - kérdeztem és az ölembe vettem.
- Mit álmodtál? - simogattam meg az arcát.
- Gonosz kék manók kergettek és meg akartak enni! - szipogta.
- Jajj kicsim, gonosz kék manók nincsenek! Tudod, hogy bármi van, anya jön és megver mindenkit, aki bántani akar! - puszilgattam meg az arcát, majd sétálni kezdtem vele, közben a Little Thingset énekeltem. 10 perc múlva éreztem, hogy már nem tartja a fejét, így óvatosan beletettem az ágyba, betakargattam, és az éjjeli fényt bekapcsolva hagytam. Átmentem a szobánkba és mivel már nem volt kedvem zuhanyozni, csak levetkőztem, felvettem Louis egyik pólóját és bebújtam az ágyba. Lentről beszélgetéseket és zörgéseket hallottam meg, később pedig ezek a hangok egyre közelebb jöttek. Koppanást hallottam az ajtón, majd Louis tántorgott be. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és amint ránéztem, elszörnyedtem. Részeg. Mondjuk mit is vártam?

- Szia, bébi - üdvözölt rekedten, majd levette a pólóját és a nadrágját. Az ajtó felé indult, de megbotlott a cipőjében és majdnem elesett.
- Hová mész? - kérdeztem.
- Köszönök a kislányomnak - mondta nehezen forgó nyelvvel.
- Hajnali 3 óra van és rémálma volt. Alig tudtam megnyugtatni és amúgy se menj oda ilyen állapotban - mondtam és felálltam. Az ajtóhoz sétáltam, majd bezártam kulcsra.
- Milyen állapotban? - vonta fel a szemöldökét és az ajtónak szorított. Gyomrom görcsbe rándult, szívem pedig hevesen kezdett el dobogni.
- Részeg vagy Louis - sóhajtottam és az alkoholtól elhomályosult kék szemeibe néztem.
- És? - mosolyodott el féloldalasan.
- Inkább megyek aludni - forgattam meg a szemeimet és el akartam lökni magamtól, de úgy látszik attól, hogy részeg még nem zökkenthető ki olyan könnyen az egyensúlyából.
- Nem mész sehova - morogta a nyakamba és csókolgatni kezdett.
- Pia és cigi szagod van - nyafogtam és megpróbáltam elhúzódni, de ezt a tevékenységemet az ajtó megakadályozta.
- Louis, légy szíves, hagyj békén! - néztem fel a szemébe, de a vőlegényemet sehol sem láttam most. A pia teljesen kifordítja önmagából.
- Bébi, ne ficánkolj már! - fogta meg a kezeim és a fejem felé emelve az ajtónak szorította azokat is, majd ismét a nyakamhoz hajolt.
- Louis nem érted, hogy hagyj békén?! - förmedtem rá.
- Naa kicsim lazulj már el!
Idegesen fújtattam egyet és minden erőmet összeszedve ellöktem magamtól, majd befeküdtem az ágyba.
- Hagyjál - morogtam és elfordultam. Éreztem, hogy befekszik mellém az ágyba, majd már csak arra lettem figyelmes, hogy kezét a hasamra teszi. Leheletét megéreztem a nyakamon, amitől kirázott a hideg, persze csakis jó értelemben, mert akármilyen részeg vagy erőszakos is, én akkor is szeretem és kikészülök minden érintésétől, ezt pedig ő nagyon is tudja. Maga felé fordított, majd simogatni kezdett a pólóm alatt.
- Bébi... - sóhajtottam fáradtan.
- Hmm? - morogta és a hasam kezdte el puszilgatni mire jólesően felsóhajtottam. Felém tornyosult, lehúzta a pólóm és harapdálni kezdte a nyakam mire hangosan felnyögtem.
- Lazulj el cica - suttogta a fülembe, majd lassan lehúzta a bugyim és ezzel elkezdődött egy vad, szenvedélyes éjszaka kettesben...