Chapter ~ 52.

Hope szemszöge:

Reggel az ablakokon beszűrődő vakító fényre keltem... Mi van most Londonnal? Ő is be van rúgva? Sajgó fejemhez kaptam a kezemet és a párnába fúrtam a fejemet. Hányingerem egyre kezdett erősödni, de próbáltam nem iderókázni. Lassan felültem és megláttam a padlón alvó Louis-t. Igazából figyelmes dolog volt tőle, hogy megkérdezte, hogy aludjon -e a földön. Rendesen megküzdött az agyam és a szívem, míg megszületett a válaszom... Nehéz vele rosszban lenni. Tudom, hogy sajnálja és tudom, hogy most szar alaknak gondolja magát, ami persze nem igaz... De meg kell tanulnia, hogy nem bánhat így velem... Kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egyet és rám nézett.

- Jó reggelt - mondta.

- Neked is - sóhajtottam és visszadőltem az ágyba. Apró lépteket hallottunk meg, majd nyílt az ajtó és Blaire kukucskált be a kutyusával a kezében.

- Jó reggelt kicsim! - mosolyodtam el. Értetlenül az apjára nézett, majd idejött hozzám és felmászott az ágyra.

- Apa.. - mutatott az apjára, aki már készült felállni.

- Ő most ott aludt - mosolyodtam el halványan.

- Rossz volt? - kérdezte kíváncsian.

- Igen prücsök. Hogy aludtál? - tereltem el a figyelmét.

- Jól!

- Nem álmodtál semmi rosszat? - kérdeztem mire megrázta a fejét.

- Ennek örülök! Mi lenne, ha meglátogatnánk a nyagyiékat csak mi ketten?

- Jóó! - kezdett ugrálni az ágyon.

- Doncasterbe mentek? - kérdezte Lou.

- Igen - bólintottam.

- Elviszem felöltöztetni - kapta fel a lányunkat és kimentek.

- Hiányzol - suttogtam miután bezáródott az ajtó. Megerőltettem magamat és felálltam, majd a fürdőbe mentem készülődni. Elvégeztem a szokásos dolgokat, felfogtam a hajamat, majd a szekrényből kivettem a ruháimat, amiket ma akarok felvenni és pillanatok alatt magamra húztam őket. Átsétáltam Blaire szobájához és a résnyire nyitott ajtónál hallgatózni kezdtem, ugyanis Louis hangját hallottam meg bentről.

- Elrontottam prücsök.

- Miért? - kérdezte Blaire csilingelő hangján.

- Megbántottam anyát és most haragszik rám.

- És ki fogtok békülni?

- Persze prücsök...vagyis...remélem, de puhítsd anyát az úton! - mondta mire elmosolyodtam.

- Oké!

- Na mit kell mondanod?

- Apa sajnálja, és nagyon szeret minket - hallottam meg a kislányom unott hangját, amin majdnem felnevettem.

- Ügyes vagy! Este megkapod a meglepit ha hazajöttetek!

Tomlinson azt a zsarolós fajtádat...lefizeti a gyereket...szörnyű... Benyitottam és úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna.

- Gyere kicsim, indulunk! - nyújtottam felé a kezemet.

- Vigyázzatok magatokra! - szólt utánunk Lou.

- Oké - mondtam és lesiettünk a lépcsőn. Kisétáltunk a garázsba, beültettem a kocsiba Blaire-t, bekötöttem, majd én is bepattantam.

- Na, prücsök kezdheted mondani, amivel apád telebeszélte a fejedet - néztem a visszapillantóba.

- Azt mondta, mondjam meg, hogy nagyon sajnálja, és hogy szeret minket - mondta el gépiesen a szemeit forgatva mire felnevettem.

- És te hiszel neki? - kérdeztem.

- Igen!

- És meg kéne neki bocsájtanom?

- Igen!

- Na, azt mindjárt gondoltam! - ráztam meg a fejemet nevetve.

- Hallgassunk egy kis zenét! - kapcsoltam be a rádiót és az út többi része énekléssel telt el.

Délután 1 órára Jay-ékhez értünk. Leparkoltunk a ház előtt, majd hátrafordultam a kislányomhoz.

- Nem leszünk olyan sokáig prücsök, nem akarok hisztit, mikor jövünk haza, oké? - néztem rá felvont szemöldökkel mire szomorúan bólintott. Kiszálltam, majd kivettem őt is és a kezét megfogva kopogtattam be a házba.

- Hopee! - borult a nyakamba Lottie.

- Szia! Bejöhetünk? - nevettem el magam.

- Persze! Szia, manó! - vette fel ölbe Blaire-t és befelé indult, én pedig utánuk mentem.

- Többiek? - néztem szét.

- Fizzy a barátnőjénél, anya a nagyobb ikrekkel vásárolni, Dan pedig a kicsikkel játszóházba.

- Ohh... tulajdonképpen tanácsért jöttem, de te is tökéletes vagy nekem!

- Na...mi a baj? - ült le a kanapéra, csakhogy Blaire ezt nem így gondolta és hisztizni kezdett.

- Nézd Blaire! Itt a laptop! - tette elé Lottie, Blaire pedig azonnal csöndben maradt és laptopozni kezdett. 21. századi gyerek... Elmeséltem Lottie-nak az egész történetet és elhúztam a számat.

- Szóval a bátyám megint alkotott..

- Pontosan..

- Tudod milyen...szerelmes beléd és csak félt, hisz egy szórakozóhely tényleg veszélyes lehet... Viszont az, hogy ő eljárkál, az tényleg nagy bunkóság tőle..

- Fiatalabb koromban is jártam szórakozó helyekre és egyébként is a csajokkal mentem volna. Csak már fárasztó volt egész nap a gyerekkel otthon lenni és felháborított, hogy egy estét nem hagyhattam ki, ő meg folyton elmegy mindenhova.

- Ezt feltétlenül el kell mondanod neki, hogy a sok bulizással problémád van, hisz már szülők vagytok... Te meg most élvezd a kiengesztelést, mert az fog következni! Bocsájts meg neki.

- Tényleg? Ne szívassam még?

- Egy éjszakát külön volt Blaire-vel, míg te buliztál. Volt ideje gondolkozni...

- Biztos? - nevettem fel.

- Tudom, hogy a bátyámnak nehéz a felfogása, de azért ennyire nem! - kuncogott.

- Na és te? Van most valaki? - vigyorogtam. Sóhajtott egyet és hátradőlt.

- Újra együtt vagyunk Tommy-val.

- Hogy mi van? Azok után?

- Szeretem...

- Lottie..

- Ne! Tudom, hogy jót akartok, de én tudom, hogy milyen és megváltozott!

- Én, egyáltalán nem ítéllek el és azt kívánom, hogy legyél boldog, csak féltelek...

- Köszönöm. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer megcsal, elköltözöm Londonba és híremet sem fogja hallani többet.

- Jól tetted! És azt is mondd meg neki, hogyha még egyszer megbánt téged, a saját kezemmel fogom megfojtani! - kuncogtam fel.

- Feltétlenül megmondom!

- Anyaa! Éhes vagyok!

- Megyünk kicsim, beugrunk a mekibe is, jó?

- Jóó! - pattant fel.

- Mondd meg a többieknek, hogy üdvözöljük őket!

- Oké! Te meg mondd meg annak az idiótának, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy 5 éves!

- Oké! - nevettem fel, majd kisétáltunk a kocsihoz. Bekötöttem Blaire-t, majd én is bepattantam és Lottie-nak integetve elhajtottunk. Hazafelé úton vettem Blaire-nek egy Happy Meal menüt aztán hazáig meg sem álltunk.

A házunkhoz érve beálltam a garázsba és kiszabadítottam a hisztiző hercegnőmet az ülés rabságából.

- Bemehetek apához?

- Menj! - mosolyodtam el, majd lezártam a kocsit és utána mentem. Amint beértem, szembetalálkoztam egy Harry-vel és egy Amelia-val.

- Hát ti? - kérdeztem meglepődve.

- Visszük el Blaire-t! Sütünk sütiit meg ilyenek! - vigyorgott Amelia.

- Jóó! - kezdett tapsikolni a kislányom.

- Ugyanis? - néztem rájuk furán.

- Ugyanis húzzál fel az emeletre! - mutogatott Harry.

- Harold! Szépen! - öltöttem rá a nyelvem.

- Tomlinson? - kérdeztem Amelia-ra nézve mire bólintott. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de belül szinte repkedtem, a szívem pedig tízszer gyorsabban vert az izgatottságtól.

- Oké akkor, szia prücsök! Legyél jó és fogadj szót Ameliának!

- És nekem nem? - háborodott fel Hazz.

- Nem! - kacagott fel Blaire. Megpuszilgattam az arcát, majd kikísértem őket az ajtóig és bezártam. Ahogy a felfelé vezető lépcsőhöz értem, virágszirmokat pillantottam meg a lépcsőfokokon. Elmosolyodtam és követni kezdtem az ösvényt. Végigvezetett a folyosón, egészen a szobánkig. Lassan lenyomtam a kilincset és beléptem. A szoba sarkában egy jakuzzit pillantottam meg, amitől majdnem dobtam egy hátast. A szélén gyertyák égtek nagy lánggal, amik a szobát tökéletesen romantikus hangulatba varázsolták. A víz tetején rózsaszirmok úszkáltak, a jakuzzi másik oldalán pedig egy pezsgős üveg helyezkedett el, két pohárral.
- Tetszik? - hallottam meg a hátam mögül egy hangot, amit annyira imádok. Megfordultam és elmosolyodtam.
- Végre egy mosoly! - lépett közelebb.
- Louis ez...csodálatos - néztem ismét körbe.
- Szóval tetszik...
- Hogyne tetszene! - kuncogtam fel és a fülem mögé simítottam egy hajtincset.
- Akkor kapok egy ölelést? - tárta ki a karjait. Odaléptem, majd a nyaka köré fontam karjaimat és a vállába fúrtam az arcomat. Derekamra simította kezeit és szorosan magához húzott.
- Sajnálom - motyogta.
- Tudom - mosolyodtam el.
- Szóval megbocsájtasz? - kérdezte pár másodperc csend után és kicsit eltolt magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- Hogy tudnék haragudni? - mosolyodtam el.
- Tudom, hogy egy oltári nagy barom voltam és hogy legszívesebben felpofoztál volna, csak féltettelek...és egy kis féltékenység is volt a dologban...
- Tudom. De így szeretlek - sóhajtottam.
- És ez a te problémád, mi? - nevetett fel.
- Hát igen!
- Héj! - háborodott fel. Felnevettem, majd nyomtam 3 apróbb puszit a szájára. Elvigyorodott, majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. A hajába túrtam és jobban elmélyítettem a csókunkat.
- Jakuzzizunk? - kérdezte.
- De még mennyire! - vigyorodtam el és a bikinimért indultam...

•••

- Szerinted mikor hozzák a lányunkat? - emeltem fel a fejemet Louis mellkasáról.

- Fogalmam sincs - válaszolta a hajamat piszkálva. 2 órán át jakuzziztunk, aztán úgy döntöttünk, hogy letelepszünk az ágyra, amiről még most sem sikerült felkelnünk. Csörögni kezdett Louis mobilja, ő pedig érte nyúlt és felvette.
- Mondd Harry - szólt bele.
- Felőlem oké, de szinte 100%-ra mondom, hogy hajnalban kocsikáznotok kell majd - mondta mire összevontam a szemöldökömet és ránéztem.
- Oké - tette le.
- Mi az?
- Van egy szabad éjszakánk. Blaire kihisztizte, hogy ott aludhasson, de mondtam Hazz-nak hogy úgy is hiányolni fog minket.
- Az biztos. Kicsi még ő ezekhez.
- De Harry-éket ismeri. Minden nap itt vannak.
- Azért aggódom.
- Bébi... Amelia ott van.
- Tudom.. Szegény.. Kettő gyerek szakadt a nyakába.
- Neked is kettő van - mosolyodott el mire felkuncogtam.
- Néha én is úgy érzem - mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam.
- Mész zuhanyozni? - kérdezte.
- Nem. A jakuzzi elég volt most. Csak át kéne öltöznöm.
- Dobjak egy pólót? - kérdezte mire bólogatni kezdtem. Felállt, majd a szekrényéből kivette az egyik fekete pólóját és idedobta.
- Köszi - pislogtam rá, majd kikötöttem a bikinimet és magamra húztam.
- Egy bugyit is dobhatnál - néztem rá szépen, neki meg egyből felcsillant a szeme. Kihúzta a fehérneműs fiókom és kivette a tűzpiros csipkés tangámat.
- Csak szeretnéd Tommo! - nevettem fel.
- Légyszí! - nézett rám nagy szemekkel.
- Ahh...oké - egyeztem bele. Idedobta, én pedig felvettem.
- Nincs tapi a takaró alatt! - tettem fel az ujjamat.
- Úgy ismersz? - feküdt be vigyorogva mellém.
- Úgy! - mosolyodtam el és a mellkasára feküdtem.
- Hallhatnám megint azt, amit a jakuzziban mondtál? Tudod az idiótás rész - motyogtam.
- Nem! - nevetett fel és lekapcsolta a lámpát.
- De én szeretném hallani!
- Pimasz vagy!
- Ez még nem az! Gyerünk!
- Egy idióta barom vagyok, amiért így bántam veled, többet nem fog előfordulni - morogta gépiesen mire felkuncogtam.
- És? - vigyorogtam.
- És én is visszaveszek a bulizásból, mert ez nem fair, amit csináltam - igaz nem láttam a sötétben, de biztos voltam benne, hogy forgatta a szemét.
- Helyes! - nevettem fel.
- Akkor most ér egy kis tapizás! – mondta, majd felhúzta a pólót és fogdosni kezdett.
- Nee! Hagyjál! - nevettem fel és próbáltam magamról levenni a mancsait több-kevesebb sikerrel.
- Louis! - nevettem fel, mikor felém tornyosult és csikizni kezdett.
- Kérl-kérleek! - kacagtam. Rám tehénkedett és csókolgatni kezdte a nyakamat, amitől csupa libabőr lettem.

- Jajj te buta! - mosolyodtam el, majd ledöntöttem magamról és hozzábújtam.
- Szeretlek - suttogta.
- Én is téged - pusziltam meg az arcát, lehunytam a szemeimet és rövid időn belül elragadott az álom.

••• 

Hajnali három órakor telefoncsörgésre ébredtem. Louis morogva felvette, én pedig lassan felültem.
- Ahha. Megyek - dörzsölte meg a szemét és lerakta.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Nemtom' - motyogta és visszadőlt.
- Louis! - szóltam rá.
- Mi van?
- Ki volt az?
- Harry, hogy lent vár a kocsiban Blaire-vel - morogta, de amint kimondta a szavakat a száján, ijedten kipattantak a szemei és felugrott. Kuncogva visszadőltem és a plafont kezdtem el nézni. Hangos sírást hallottam meg, ami egyre közelebb és közelebb jött.
- Anyát akarja - mondta Louis mosolyogva a kislányunkkal az ölében, majd letette mellém.
- Szia, manó! - mosolyodtam el. Felemelte a takarót, majd bebújt alá és fejét a vállamba fúrta. Nevetve simogatni kezdtem a haját, ennek hatására pedig pár percen belül abba is hagyta a szipogást és elaludt. Louis is bebújt mellénk, majd lekapcsolta a villanyt.
- Mit mondott Hazz? - kérdeztem.
- Azt, hogy apát és anyát akarta és nem volt hajlandó aludni, aztán egy fél órája nekiállt hisztizni, azóta sír.
- Szegénykém - mosolyodtam el, nyomtam egy puszit a hajába és lehunytam a szemeimet. Pár perc múlva újra elragadott az álom.