Chapter ~ 53.

Hope szemszöge:

Reggel a kislányom mozgolódása keltett fel. Kinyitottam a szemeimet és az ő nagy kék szemeit láttam meg, amik álmosan pislogtak rám. A fény már jócskán besütött a függönyökön keresztül, így az időintervallumot úgy kilenc és tíz óra közé lőttem be óra hiányában. Louis-ra pillantottam, aki a párnát a fejére húzva aludt. Elmosolyodtam és megsimogattam Blaire haját.
- Jó volt Harryéknél? - kérdeztem mire megrázta a fejét. Felnevettem és megdörzsöltem a szemeimet.
- Apa.. - mutatott Louis felé Blaire.
- Menj, keltsd fel - mosolyodtam el. A kislány rámászott az apjára, majd megpróbálta leemelni a párnát a fejéről, de nem bírta.
- Appa! - suttogta a "p" betűt megnyomva és ütögetni kezdte Lou hátát.
- Hm? - morgott egyet és megfordult.
- Jó reggelt prücsök! - vigyorodott el, majd magához ölelte.
- Hajnalban jól felugrasztottál! - mondta mire elmosolyodtam.
- Rossz volt - görbítette le a száját.
- Tudod, hogy egy szavadba kerül és rohanunk érted! - mondta mire Blaire bólogatni kezdett.
- Mit szólnál hozzá, ha a fiúkkal elmennénk valahova, anyát meg hagynánk itthon a barátnőivel? - kérdezte a kislánytól Lou.
- Okéé! - kiáltott fel Blaire és lemászott az ágyról.
- Appa gyere öltözni! - sikította a folyosón mire felnevettem.
- Ezt miért? - vontam össze mosolyogva a szemöldökömet.
- Csak úgy. A lányok kitalálták, hogy csajos estét akarnak, mi pedig fiús napot csinálunk csaaak viszem Blaire-t is.
- Jajj tudom, hogy ebből még buli lesz! - sóhajtottam fel.
- Bébi, nem megyek bulizni!
- Akkor?
- Nem tehetek néha csak úgy szívességet?
- De!
- Na, akkor jó! Mentem Blaire-hez! - mondta és kisétált. Amíg ők készülődtek, én is felöltöztem és kisminkeltem magam, majd átmentem hozzájuk.
- Harry, add vissza a kutyusát! - szólt rá Lou a göndörre, aki nevetve Blaire plüssét tartotta a kezében, míg a kislányom nyígott. Louis belebújtatta az utolsó cuccba, a pulcsijába és leemelte a pelenkázóról.
- Menj anyához megcsinálni a hajadat! - mondta neki Lou, majd kiment. Blaire ideszaladt, én pedig felkaptam és leültettem a fotelbe.
- Szia Hope! - köszönt Harry.
- Szia! - mosolyogtam rá, majd összegumiztam Blaire haját és egy rózsaszín masnit tettem bele.
- Kész! Legyél jó és fogadj szót apának! - néztem rá mire hevesen bólogatni kezdett. Megpusziltam a homlokát és útjára engedtem. Leszáguldozott a lépcsőn és hangos sikítással üdvözölte gondolom a többieket. Amint beléptem a szobába, megláttam Lou-t amint már felöltözve a tükörben nézegeti a haját.
- Vigyázz rá, és ha baj van, hívj! - öleltem át.
- Kicsim...az apja vagyok. Nem lesz semmi gond! - nevetett fel, majd nyomott egy puszit a fejem tetejére és elengedett. Lesétáltunk a nappaliba, ahol már mindenki itt volt.
- Srácok pattanjatok! - intett nekik Lou és feladta Blaire-re a kabátot és a sapit.
- Sziasztok! - köszöntem el integetve és a csajokra néztem.

•••

Este kilenc óra van, mi pedig egy bárban ücsörgünk a csajokkal és beszélgetünk. Egész nap együtt voltunk, filmeztünk, shoppingoltunk, moziztunk és most beültünk egy bárba iszogatni. Amelia éppen Harry hülyeségét mesélte, én pedig azon gondolkoztam, hogy milyen lehetett a napja a hercegnőmnek és hogy Louis helyt állt -e ma. Napról napra jobban szeretem azt az idiótát, mert mindig mutat új dolgokat. Tudom, hogy utálja, ha elmegyek szórakozni és attól függetlenül, hogy imádja, a lányát, neki kell vele együtt lennie, de most önként csinált nekem programot és ezért nagyon büszke vagyok rá.
- Szerinted is Hope? - zökkentett ki Sophia kérdése a gondolkodásomból.
- Mi? - kérdeztem vissza zavartan.
- Hiányoznak már, igaz? - mosolyodott el Stas.
- Nagyon - húztam el a számat.
- Nekem is hiányzik már Hazz. Menjünk? - kérdezte Amelia.
- Mehetünk! - vigyorodott el Soph. Gyorsan kifizettük a koktélokat és mivel nem messze van a házunk-hazasétáltunk. A házba belépve nem találtunk senkit, ami kicsit ijesztő volt, mert Blaire-nek már aludnia kéne.
- Hát ezek? - kérdezte Soph.
- Felhívom Lou-t - sóhajtottam és előkotorásztam a mobilomat. Kikerestem a híváslistából és a fülemhez emeltem a telefont.
- Szia, bébi - szólt bele.
- Szia. Hol vagytok?
- Ne aggódj, egy öt perc múlva ott leszünk.
- De ugye nincs baj?
- Blaire, köszönj anyának - hallottam meg, majd kis szünettel meghallottam a kislányom csilingelő hangját.
- Szia, anya! Képzeld kaptam apától egy csomó édességet és Harry bácsival csúszdáztunk a játszóházba és Liam bácsi lovagolt velem a pónikon és most fáj a háta, Niall bácsi pedig vett nekem egy naaaagy hamburgert és ittam kólát... - sorolta egyetlen levegővel, ezért féltem, hogy megfullad.
- Elég lesz prücsök - hallottam meg Louis hangját, majd visszavette a telefont.
- Te teletömted a gyerekünket egészségtelen dolgokkal? - háborodtam fel.
- Szeretlek szívem! - mondta, majd letette. Nagyot sóhajtva a telefonra néztem, majd a csajokra.
- Öt perc múlva itt vannak! - mondtam.
- Már úúgy hiányzik Niall manó! - görbítette le a száját Stas és a kanapéra dőlt.
- Szerintem ennyi távollét a srácoktól elég is volt egy darabig! - nevettem fel mire a csajok helyeselni kezdtek.
- Éhes vagyok - simogatta meg a hasát Amelia.
- Mondd meg az uradnak, hogy vigyen el kajálni - nevetett Soph.
- Az lesz!
Kocsi motorzúgást hallottunk meg kintről, majd a kislányom sikítását. Berúgták az ajtót és Lou-t láttam meg Blaire-vel a nyakában.
- Anyaa! - sikított fel, mikor meglátott, az apja pedig lerakta és a kislányom ideszaladt.
- Szia, manó! - kaptam fel az ölembe és jól megpuszilgattam.
- Bébi, veled mi történt? - hallottam meg Soph hangját, ezért Liam-re néztem, aki a derekát fogva jött be világfájdalmas arccal.
- Meghúztam és fáj.
- Milyen öregember vagy! - nevetett fel Soph.
- Pimasz! Gyere, inkább menjünk haza, hogy megmasszírozhass!
- Na, gyere! - nevetett fel, majd megfogta Liam kezét és kihúzta az ajtón.
- Megyünk mi is! - köszönt el Amelia, majd Stasy is és magukkal rángatták a fiúkat.
- Na, kisasszony irány fürdeni! - mosolyodtam el.
- Nem akaroook! - futott fel az emeletre.
- Egész nap vele voltam, innentől a tied! - nevetett fel Lou mire felmutattam a középső ujjamat és felsétáltam Blaire után. Két teljes óra kérlelés, hiszti és élménybeszámoló után végre hajlandó volt engedelmeskedni és meg tudtam fürdetni, majd az elaltatás könnyebben ment, mert kifárasztotta magát meg egyébként engem is.
- Jó éjt bogyó - nyomtam puszit a homlokára, mikor elaludt és miután lekapcsoltam a villanyt, kimentem a szobából. A szemközti szobába, azaz a miénkbe vettem az irányt, ahol Louis már lezuhanyozva szundított egy szál alsóban. Gyorsan bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam és kimentem a szerelmem mellé befeküdni.
- Bébi - suttogtam a fülébe és csupasz mellkasára simítottam a tenyeremet.
- Hm? - nyitotta ki a szemét és rám nézett.
- Szép kis apa vagy, hogy nem jöttél segíteni - hordtam le, de a végén elmosolyodtam.

- Kicsim..mi lenne, ha most szépen beragasztanád azokat a szép ajkaidat és aludnál? - kérdezte, én pedig besértődve elfordultam, majd magamra húztam a takarót és leoltottam a lámpákat.
- Bedurciztál? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeimet.
- Szívem! - próbálkozott ismét. Hallottam, hogy mozgolódik, majd átölelt és kezeit becsúsztatta a pólóm alá.
- Szerelmem - súgta a fülembe, én pedig alig tudtam visszatartani a nevetésemet.
- Azt mondtad, hogy fogjam be - motyogtam.
- Mást is csinálhatsz a száddal, ha akarsz - mondta rekedten, mire kuncogni kezdtem.
- Ne is álmodj róla!
- Pedig szoktam róla álmodni! - suttogta és kezét becsúsztatta a rövidnadrágomba. A párnába fúrtam a fejemet és felsóhajtottam.
- Hagyj békén - szólaltam meg.
- Vedd el a kezem - nevetett fel és a bugyimat félrehúzta mire belenyögtem a párnába. A hátamra fordultam és lábaimat széttártam.
- Tetszik, mi? - nevetett fel és ujjait a nőiességemen kezdte húzgálni.
- Utállak - nyüszítettem és megemeltem a csípőmet. Feldugta egyik ujját mire felnyögtem.
- Bébi nem illik ilyet mondani.
- Kérlek.. - súgtam elhaló hangon mire abbahagyta, amit csinált.
- Olyan szemét vagy - pufogtam. Felnevetett és feldugta mindkét ujját, majd iszonyúan gyors tempóban pumpálni kezdett. A lepedőbe markoltam és éreztem, ahogyan az orgazmus eljut a határaimig és közeleg a vég. Hüvelykujjával megcirógatta a csiklómat, én pedig felsikítottam és a gyönyör szétáramlott a testemben.
- Szeretlek - ziláltam és próbáltam lejjebb vinni a pulzusomat, ami az egekben volt.
- Én is téged bébi - nevetett fel, majd megéreztem ajkait az enyémeken. Rögtön visszacsókoltam és a hajába túrtam.
- Két ujjal eljuttattalak a csúcsra. Nem rossz! - nevetett fel mire mellkason ütöttem.
- Kapd be!
- Majd te! - mondta és újra megcsókolt.
- Lökött vagy - sóhajtottam, majd hozzábújtam és a karjai közt nyomott el az álom.

•••

Reggel a kislányom hangjára keltem.
- Mikor kel fel? - suttogta.
- Nemsokára - mondta neki Louis mire elmosolyodtam.
- Nézd milyen kis sunyi! Már fel is ébredt! - nevetett fel. Kinyitottam a szemeimet és a kislányomra néztem.
- Hát te, prücsök? - kérdeztem.
- Felkeltem és átjöttem!
- És mit mondtam a kiságyból kimászásról?
- De anyaaa!
- Nincs de! Ki is eshetsz!
- De nem fogok! - forgatta meg a szemeit.
- És mit mondtam a szemforgatásról? - emeltem fel a szemöldökömet.
- Hogy ne csináljam - mondta unottan.
- Anya harapós! - nézett az apjára, aki felnevetett.
- Pedig én este megtettem mindent az ügy érdekében, hogy ne legyen!
- Louis! - csaptam vállon nevetve.
- Mit? - pislogott rám Blaire.
- Öhm...semmit! - mosolyodtam el. Végignéztem rajta és fel volt öltözve.
- Miért vagy felöltözve? - kérdeztem.
- Apa segített, mert Liam bácsiékkal megyek játszóházba!
- Már nem fáj a háta? - vontam össze a szemöldökömet.
- Biztos Sophia néni meggyógyította!
- Képzelem! - nevettem fel.
- Hahó skacok! - jött be Liam.
- Szia! Vigyázzatok rá és majd egyetek valamit, ami nem gyorskaja! - mondtam mire rám öltötte a nyelvét és az ölébe véve a kislányomat, kiment.
- Mi ez a nagy gyerek láz Liam-éknél? - fordultam Louis felé.
- Állítólag rajta vannak az ügyön.
- Ez nekünk csak jó! - csimpaszkodtam a nyakába és megcsókoltam.
- Öm bébi...beszélhetünk?
- Ajjaj - húztam el a számat és a csípőjére ültem.
- Ma este lesz a Brit Awards díjátadó és hát, ketten mennénk Liam-el képviselni a bandát.
- Ahha..
- Nem baj?
- Nem.. Menjetek! - mosolyodtam el.
- Milyen volt amúgy az esti akcióm?
- Őrült vagy! - nevettem fel.
- Rohadtul tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rád!
Felnevettem, majd az ágyékára ültem és körözni kezdtem a csípőmmel, ennek hatására pár másodperc múlva megéreztem keményedő férfiasságát.
- Én is élvezem! - vigyorodtam el, majd leszálltam róla és a fürdő felé szerettem volna venni az irányt, de elkapott a derekamnál fogva és magához rántott.
- Nem mész sehova - motyogta a számba.
- Louis ne legyél már ilyen kanos! - kuncogtam fel.
- Nem tetszik?
- Nem arról van szó, csak ne legyél mindig kanos!
- Akkor ne vegyél fel mindig ilyen szűk és rövid cuccokat!
- Nem fogok! - kuncogtam, majd adtam egy rövid csókot neki és bementem a fürdőbe.