Chapter ~ 54.

Hope szemszöge:

- Anyaa, mikor jön apa? - kiabált a kislányom a nappaliból.
- Nemsokára kicsim! - mondtam és a popcornos tálat megfogva odasétáltam.
Louis és Liam már egy órája elmentek a díjátadóra, mi pedig gyorsan lezuhanyoztunk és pizsiben beültünk a tévé elé, nézni a díjátadót.
- Ohh, már itt is van Louis és Liam! - mondta az egyik műsorvezető, aki a vörös szőnyegen kapta el őket. Louis most is iszonyúan jól néz ki az öltönyben és felzselézett hajjal..
- Mi a helyzet srácok? Szerintetek van esélyetek a díjra?
- Remélem, hogy a rajongóink most is megcsinálták és nekünk ítélték a díjat! A legjobbak és imádjuk őket! - mondta Liam.
- Miért csak ketten jöttetek?
- Harry Los Angelesben van, Niall-nek pedig dolga akadt, így mi jöttünk el - mondta Louis.
- Nem furcsa így csak ketten?
- De. De pár pohár pia után fel sem fog tűnni!
- Az igaz! Barátnőket nem akartatok hozni?
- Soph nem szeretett volna jönni - vonta meg a vállát Liam.
- Hope most otthon van a lányunkkal - mosolyodott el Louis.
- Ááh értem! Srácok...megérkezett a Fifth Harmony is! Sziasztok lányok! - és ekkor bevonultak azok a ribancok.
- Helló! - vinnyogták és az egyikük Louis vállai mögül a kamerába integetett, majd rácsimpaszkodott.
- Az a néni miért fogdossa apát? - szólalt meg Blaire.
- Ezt én is szeretném tudni prücsök!
- Álmos vagyok - dörzsölte meg a szemét.
- Gyere, menjünk fel. Úgysem érdekel már a műsor - emeltem az ölembe és a lépcső felé indultunk.
Fél óra leforgása alatt elaltattam, majd átmentem a szobánkba és mivel eléggé fáradt voltam, pár perc alatt engem is elragadott az álom.

Hajnalban arra ébredtem, hogy Louis befekszik mellém.
- Szia, bébi - suttogta.
- Naa, nem maradtál még a Fifth Harmony-val bulizni? - kérdeztem gúnyosan.
- Tudtam, hogy láttad. Amúgy, megnyertük a díjat.
- Blaire-vel együtt néztük. Ügyesek vagytok - sóhajtottam.
- Szívem, nem csinálhattam semmit a csajokkal. Nem lökhettem el őket magam mellől, mivel kamera vett mindenhonnan.
- Oké - mondtam, majd lehunytam a szemeimet. Hallottam, hogy sóhajt, majd levetkőzött, én pedig elég hamar visszaaludtam.

•••

- Anyaaa! - hallottam meg a kislányom hangját és egyből kipattantak a szemeim. Az órára néztem, ami tízet mutatott. Jó sokáig aludtam. Pár pillanat múlva egy kis ágyúgolyó csapódott be kettőnk közé, amire Lou felmorgott.
- Anyaa, elmegyünk állatkertbe?
- Kicsim, ez neked honnan jött?
- Háát.. bekapcsoltam a tévét és onnan!
- A szobádban nincs tévé. Nem szeretem, ha egyedül randalírozol a házban.
- Naa, de elmegyünk? - nézett rám boci szemekkel.
- Nem tudom prücsök.
- Apaaa! - ugrott rá Louis-ra.
- Hm?
- Elviszel állatkertbe a majmokhoz?
- A nagybácsikáid nem elég majmok? - kérdezte mire felnevettem.
- Őket is visszük!
- Oda meg vissza lesznek az örömtől! - nevettem fel.
- Ha felhívod őket és beleegyeznek, akkor oké - mondta Lou.
- Anya, telefon! - nyújtotta a kezét. Hihetetlen...két éves, de már ért a tévéhez, a laptophoz és a telefonhoz is.
- Melyik Harry bácsi?
- Számolj le hatot!
- Egy, kettő, három, öt, hat!
- Nem prücsök, a négyet kihagytad!
- Ahj! Egy, kettő, három, néégy, öt, hat! - mondta a négyet külön kiemelve, mire felnevettem.
Megnyomta a hívás gombot és a füléhez rakta a hozzá képest óriási telefont.
- Szia! - köszönt bele. - Jössz ma Amelia nénivel állatkertbe! - közölte, mire Louis-val felnevettünk.
- Neem, nem apát visszük be! - forgatta meg a szemeit aranyosan mire felnevettem. Mutattam Blaire-nek, hogy adja ide mire a kezembe nyomta a mobilt.
- Szia Hazz! - szóltam bele.
- Mi ez az állatkert őrület?
- Fogalmam sincs, de jöttök?
- Szerintem, ja. 
- Oké, akkor egy óra múlva nálunk!
- Vettem! - mondta, majd lerakta.
- Niall bácsit is! - kiáltott fel mire eldőltem az ágyon és nevetve a párnába fúrtam a fejemet.
Felhívta Niallt, aztán Liam-et is, és miután szegények rá lettek kényszerítve, beleegyeztek a dologba, a kislányom pedig elment öltözni, ami egyedül még nem nagyon megy neki, úgyhogy átszaladt a szobájába és üvöltözni kezdett nekem.
- Mindjárt megyek! - kiabáltam vissza és Louis-ra néztem. Kezét átdobta rajtam és magához húzott.
- Haragszol, mi? - kérdezte motyogva, csukott szemekkel.
- Pontosan!
- De bébi, nem tehetek róla, hogy ott voltak!
- Ahha..
- Kicsim nem durcizhatsz be akárhányszor más lány közelébe kerülök.
- Ahha..
- Naa, bébii! - kezdett szenvedni és adott egy puszit a nyakamra, amibe beleborzongtam.
- Anyaa! - hallottam meg Blaire-t.
- Öltözz fel mire visszajövök! - álltam fel az ágyból.
- Vettem főnök! - tisztelgett mire felkuncogtam. Átsétáltam Blaire-hez, aki már a pizsijét le is vette.
- Rossz vagy! - nevettem fel és felraktam a pelenkázóra.
- Nem! - mondta.
- Le se tagadhatnád, hogy Tomlinson vagy!
A szekrényhez sétáltam, majd elővettem egy harisnyát, egy farmer nadrágot és egy szürke kapucnis pulcsit, amin rózsaszín betűkkel a Princess szó díszelgett. Feladtam rá a ruhákat, majd belebújtattam az Adidas cipőbe és felfogtam a haját lófarokba.
- Kész vagy! Menj át apához, és ha nincs kész, megverheted!
- Jeeej! - szaladt ki kiabálva. Nevetve utána mentem, de amint a szobába értem, Lou már felöltözve a telefonját nyomkodta. Én is gyorsan bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli dolgaimat, majd raktam fel egy halvány sminket, felfogtam a hajamat és a szekrényhez lépve kiszedtem egy fekete szűk farmert, ami a térdeinél ki van vágva. Magamra vettem egy mély dekoltázsú szürke hosszú ujjút, felkaptam magamra pár kiegészítőt, befújtam magam parfümmel és kész is voltam. Lentről zörgést hallottunk, ezért Blaire rögtön leszaladt.
- Már megint kínzol - karolt át Louis.
- Már miért is? - kuncogtam fel mire a melleimre nézett.
- Ehhez a szürke pulcsihoz megy a fekete sapid. Vedd fel - mosolyodtam el.
- Oké, stylist lány! - öltötte rám a nyelvét, én pedig adtam neki egy rövid csókot és Blaire után indultam.
- Neee! - hallottam meg Blaire hangját és pár másodperc múlva kép is társult hozzá, mégpedig az, hogy Harry fejjel lefelé lógatta.
- Hogy felugrasztott már titeket ez a kis diktátor! - nevettem fel.
- Olyan, mint az anyja! - mondta Stas.
- Vigyázz a szádra, mert bedoblak az oroszlánokhoz! - öltöttem rá a nyelvemet.
- Megyünk már? - kérdezte türelmetlenül Amelia.
- Ha apa lejönne! - sóhajtott a kislányom, mire mindenki felnevetett. Két perc múlva megjelent Lou, így elindulhattunk.

•••

- Leszakad a lábam! - panaszkodott Louis.
- Apa, ne nyavalyogj!
- Bébi, te az állatkert háromnegyedét ölben tetted meg, úgyhogy...
- Jól van, na! - fonta össze karjait és előre trappolt.
- Nők.. - rázta meg a fejét Lou, majd utána szaladt és feldobta a nyakába a kislányt, aki hangos kacagásokba kezdett. Reggel óta itt vagyunk és most délután négy óra van. Már kétszer körbe mentünk, a srácok félúton eltűntek, majd visszajöttek, de jobb volt, míg nem voltak velünk, mert addig se hallgattuk a nyavalygásukat.
- Megyünk most már? - kérdezte szenvedve Harry.
- Kérdezd a főnökasszonyt! - vágtam rá.
- Blaire, mehetünk haza? Anya meg apa rendel majd neked pizzát! - mondta Hazz.
- Menjüünk! - kiáltotta Blaire.
- Most akarod, hogy nyakon vágjalak vagy jó lesz később? - néztem Hazz-ra, aki Amelia-t maga elé húzva távolodott tőlem. Mivel engedélyt kaptunk, kifelé vettük az irányt. Beültünk a kocsiba, majd mindenkit hazafurikáztunk és a végén mi is hazafelé vettük az irányt végre.
- Pizza! - kiáltott fel Blaire.
- Ne egyél már estére pizzát! - szóltam rá.
- De...de megígérteted! - nézett rám boci szemekkel, mikor kiszedtem az ülésből.
- Stylest egyszer megölöm - morogtam.
- Hajrá! - nevetett fel Lou és lezárta a kocsit.
- Bébi, rendelsz valami pizzát? - kérdeztem.
- Ahha - mondta, majd bement a lakásba,mi pedig utána sétáltunk.
- Na, kaphatsz pizzát cserébe, ha jó leszel fürdésnél és alvásnál.
- Jó leszek! - mondta és lecsúszott az ölemből. Felmászott a kanapéra, majd bekapcsolta a tévét és nézni kezdte.
- Szívem! Hawaii jó? - kiabálta Lou.
- Persze! - kiabáltam vissza és lehuppantam Blaire mellé.
- Negyven perc és hozzák - mondta Lou és lehuppant mellém. Hozzábújtam, ő pedig átkarolt, magához húzott és hármasban tévézni kezdtünk.

•••

Egy óra múlva meghozták a pizzát, mi pedig fél óra alatt meg is ettük az egészet. Blaire elpusztított kettő egész szeletet, amit Louis-val eléggé ledöbbenve néztünk. Hogy fér ennyi kaja egy ilyen pici kislányba?
- Ez durva volt manó! - nevettem fel.
- Képzeld Blaire, amikor anya hasában voltál, anya megevett egy egész pizzát egyedül! - mondta Lou a kislánynak.
- De szemét vagy! - nevettem fel.
- És most hármat ettél meg! Nincs a pocidban senki? - kérdezte, mire felnevettem.
- Nincs prücsök.
- És lesz majd kis tesóm? - kérdezte mire Lou-ra néztem, aki kíváncsian figyelt.
- Majd meglátjuk kicsim - simogattam meg az arcát.
- Oké, de lány legyen, mert nem szeretnék fiút! - jelentette ki mire Louis nevetni kezdett.
- Az sajnos nem rajtunk múlik! - kuncogtam.
- Álmos vagyok! - dörzsölte meg a szemét.
- Gyere akkor! - emeltem fel, majd felvittem az emeletre. Ott megfürdettem, majd pizsibe öltöztettem és letettem aludni. Átmentem a mi szobánkba és mivel üres volt a fürdő, én is bementem lezuhanyozni. Mire kész lettem, Louis már a szobában várt.
- Te mikor zuhiztál le? - néztem rajta végig.
- Mikor Blaire-vel voltál! - villantott rám egy ezer wattos vigyort.
- Na, szép! - mondtam és befeküdtem az ágyba. Ő is csatlakozott, majd bekapcsolta a tévét és leoltotta a villanyokat. Hozzábújtam, ő pedig átkarolt.
- Louis.. - szólaltam meg.
- Hm??
- Mi legyen ezzel a kis tesó üggyel?
- Nem tudom. Még várnunk kéne egy kicsit, nem?
- De. Félek még egy terhességtől.
- Majd ha Blaire kicsit nagyobb lesz.
- Oké - mosolyodtam el, majd lehunytam a szemeimet és Louis karjai között nyomott el az álom.