Chapter ~ 59.

Hope szemszöge:

~*Egy héttel később*~

- Hope, nem igaz, hogy nem tudtál elkészülni ennyi idő alatt! - lépett be a magán kórtermem ajtaján Louis.
- Kész vagyok! - pufogtam és a kezébe nyomtam a táskámat. - Be tudtátok kötni őket? - néztem rá.
- Már van egy gyerekünk, szóval igen! Bébi, három napja szültél, de ugyanolyan harapós vagy, mint két órával szülés után.
- Nem tudom ki préselt ki magából két gyereket..
- Jó, én csak mondtam! - tette fel a kezeit és kiment az ajtón. Hátranéztem, hogy nem hagyok -e itt semmit, majd a zárójelentéssel és az ikrek papírjaival a kezemben kiléptem az ajtón. Hát igen... három napja hajnalban megindult a szülés, így Blaire-t gyorsan lepasszoltuk és rohantunk ide a kórházba. A nagyszerű orvosi csapatnak köszönhetően, nagy izgalmak közt, két óra vajúdás után megszületett reggel, pontban hatkor Summer, és hét hosszú perccel utána Ethan is. Ugyan volt egy kisebb ijedtség, ugyanis Summer kisebb súlyilag, mint az öccse és később sírt fel, ezzel pedig a frászt hozta ránk. És már most látom, hogy belsőleg Summer az apja heves természetét örökölte, Ethan pedig kicsit nyugisabb és csendesebb, aminek felettébb örülök. Voltak bent nálam a srácok, akik persze elbabáztak, de természetesen elsőnek a nővérük csodálhatta meg őket, aki közölte, hogy úgy néznek ki, mint a csupasz patkányok. A lényeg hogy szereti őket.. A kocsihoz kiérve beültem a két hordozó közé és bekötöttem magamat.
- Szerintem valamelyikük bebüdösített - szólalt meg az anyósülésen Hazz.
- Naa, akkor mivel úgyis gyakorolnod kell, ha hazaértünk tisztába teszed őket!
- Na, azt már nem! - nevetett fel.
- Finnyás! - pimaszkodott Lou.
- Szívem, te pedig segíthetsz neki!
- Befogtam! – nevetett, majd beindította az autót. Ránéztem a babákra és örömmel konstatáltam, hogy mindketten alszanak. Egyébként Ethan külsőleg tiszta apja, Summer pedig inkább rám hasonlít. Ez szerintem így van jól. Az a furcsa, hogy sokkal csendesebbek mint Blaire. Ő elég sokat sírt a kórházban és úgy egyébként is, de az ikreknek hangjuk sincs, csak Summer kel fel néha nyafogni egy kicsit. Nemsokára leparkoltunk a feljárón és a srácok segítettek is bevinni az ikreket a házba, ahol már a többiek vártak minket, vagyis a kicsiket és amint megérkeztek, rájuk is tapadtak.
- Ha már ott vagytok, vegyétek le róluk a sapit meg a kabátot - szóltam oda a csajoknak, akik készségesen végre is hajtották, amit kértem tőlük, majd már fel is kapták a csöppségeket. Ethan aludt, Summer pedig Soph kezében nyűgölődni kezdett.
- Felvigyem ezt a kis cukiságot aludni? - nézett rám Amelia.
- Felviheted - mosolyodtam el.
- Kapcsold be a légzés figyelőjét! - kiabáltam utána.
- Anya! Megfoghatom a húgit? - nézett rám Blaire és felkéredzkedett az ölembe.
- Persze, de csak ülve - mondtam és leraktam a kanapéra, Soph pedig a kezébe helyezte Summert, aki nagyokat kezdett pislogni a nővérére.
- Helló húgi! - vigyorgott rá Blaire.
Des Liam ölében hirtelen felsikkantott, mire Summer megijedt és sírni kezdett. Kivettem Blaire kezéből és csitítani kezdtem, ami pár perc alatt sikerült is.
- Srácok, szerintem menjünk, had legyenek kicsit négyesben - nézett a többiekre Stas, amiért hálásan elmosolyodtam, hisz elég fáradt voltam az elmúlt pár nap eseményei miatt. Summer elaludt a karomban, ezért mikor a többiek elmentek, felmentem és betettem őt a kiságyába és bekapcsoltam az ő babafigyelőjét is. Ránéztem Ethan-re, aki csöndesen aludt a kiságyban. Hát igen... Nagy nehezen elkészült a szoba is, amin annyi vitánk volt Lou-val. Végül megérkezett minden bútor és majdnem olyan minden, mint amilyet elképzeltem, úgyhogy nagyon örülök most ennek. Egyedül az iker babakocsi hiányzik, amiért már annyit sopánkodtam Louis-nak, de még mindig nem volt képes beszerezni... 
- Bébii! - hallottam meg Lou hangját, ezért lefelé indultam.
- Nézd! - szólalt meg a nappali felől. Beléptem és vigyorogva ott állt egy iker babakocsival mire felkuncogtam.
- Kérem a dicséretet! - emelte fel a szemöldökét mire odasiettem és megcsókoltam.
- Nagyon ügyes vagy, köszönöm!
- Nincs mit szívem. Majd az ülő babakocsit később vesszük meg.

- Az még ráér - mosolyodtam el.
- Anya, már sötétedik. Mikor fürdünk? - szökkent ide Blaire, ebben a pillanatban pedig felsírt odafent Ethan.
- Most - jelentettem ki és felfelé indultam, ők pedig követni kezdtek.
- Szívem, a fürdőbe a kiskádat készítsd már el - szóltam oda neki, majd bementem az ikrekért a szobába. Másfél óra leforgása alatt megfürdettük őket, addig Blaire a nagykádban lubickolt. Megetettem a babákat és lefektettem aludni mindkettőjüket. Szerencsére jó alvók, ahogyan Blaire-vel sem volt sosem ilyen téren gond. A lányunkat is lefektettük, olvastunk neki mesét, majd miután elaludt, mi is lezuhanyoztunk és ágyba bújtunk.
- Ahh, kettővel fárasztóbb ez az egész - sóhajtottam.
- Annyira nem vészes, mint amire gondoltam - mosolyodott el Louis.
- Szóval nem fogsz megint stresszes lenni? - bújtam hozzá.
- Nem. De ha két héten belül nem érhetek úgy hozzád, meg fogok őrülni.
- Tudod, hogy öt hét és addig még van három és fél..
- Bébi...
- Louis! - nevettem fel és nyomtam egy puszit a szájára.
- Francba az egésszel - morogta.
- Ne duzzogj. Inkább aludjunk, amíg lehet.
- Oké – mondta, majd leoltotta a lámpát.
- Szeretlek, jó éjt - motyogtam.
- Neked is bébi. Szeretlek - nyomott puszit a homlokomra, majd az oldalam simogatása közben elnyomott az álom.

•••

Reggel babasírásra keltünk.
- Áthozzam őket? - kérdezte Lou mire morogtam egyet, amit valószínűleg igennek vett, mert felállt és kiment. Pár perc múlva a két pizsis csöppséggel tért vissza. Rögtön etetni kezdtem őket. Fél óra alatt megvoltam, majd átvittük őket felöltöztetni és mivel jó idő volt kint, úgy döntöttünk, kivisszük őket az udvarra a babakocsiban.
Louis átment felkölteni Blaire-t, ugyanis neki bölcsi van ma. Én a fürdőbe vettem az irányt és elvégeztem a reggeli teendőimet, majd felfogtam a hajamat, tettem fel egy halvány sminket, majd felvettem egy fekete sima kissé kivágott pólót és egy szürke cicanadrágot, majd felkaptam magamra a bőrkabátomat és lementem a nappaliba, ahol már az ikrek a babakocsiban voltak, Blaire pedig felöltözve, kómás fejjel a kanapén műzlit lapátolt be.
- Jó reggelt manó! - sétáltam oda, majd jól megpuszilgattam és a babakocsit kitoltam az udvarra, ahol már egy kicsit sütött a nap.
- Bébi, indulunk a bölcsibe! - szólt ki Louis. Blaire kiszaladt, én pedig leguggoltam hozzá.
- Jó legyél kicsim. Szeretlek és kettőkor megy apa érted. Rendben? - kérdeztem mire bólogatni kezdett, megölelt, majd beszaladt a házba. Felálltam, majd az ikrekre néztem. Mind a kettőjük cumival a szájában aludt. Jót tesz nekik a friss levegő. Leültem az egyik kerti székre és a kezembe vettem a telefonomat.
- Hahó! - hallottam meg Amelia hangját, aztán kidugta az elhúzható ajtón a fejét. Idesétált, majd megölelt és leült mellém.
- Levegőztök?
- Ahha. Addig is alszanak.
- Milyen volt az első este?
- Tűrhető. Azért elfáradtam.
- Azt elhiszem! Louis?
- Blaire-t vitte bölcsibe.
- Jaa tényleg! Hazz valami munkára ment, én meg megőrültem otthon a baba-mama cikkeket olvasva.
- Ne nézz olyanokat! Csak a frászt hozzák rád!
- Jó, tudom.. - sóhajtott.
- Hol is jársz most?
- 14. hét…
- Akkor már túl vagy a nehezén! Szüleid?
- Már rég tudják és örülnek. Harry szülei meg az esküvőn tudták meg.
- Arra emlékszem! 
- Tudni akarom, hogy fiú vagy lány!
- Valószínű lány - pillantottam a hasára.
- Ezt hogy?
- Nemtom’. Más a formája.
- Jó lenne! - vigyorodott el.
- Szerintem mindegy, csak ne ikrek legyenek! - nevettem fel és a két kis alvó csöppségre pillantottam. Ebben a pillanatban megdörrent az ég, én pedig bosszankodva pillantottam fel, ahol már gyülekeztek az esőfelhők.
- London már csak ilyen! - nevetett fel Amelia és besétált. Pufogva felálltam én is, és a babakocsit magam előtt tolva bementem, majd lehuppantam a kanapéra.
- Remélem, még egy darabig alszanak - fújtam ki a levegőmet és lehunyva a szemeimet relaxálni kezdtem.

•••

Egy óra elteltével nyűgölődni kezdett Summer, ezzel Ethant is felkeltve. 
- Gyere manó! - hajolt oda hozzá Amelia és felvette, én pedig Ethant vettem a karomba.
- A francba már, hogy eláztam - hallottam meg a bejárat felől Louis hangját, majd benyitott.

- Kocsiban hogy sikerült? - nevettem fel.

- Voltam vásárolni is ezt, azt - öltötte rám a nyelvét és idejött, majd átvette Ethant.
- Hazz? - nézett rá Amelia.
- Most hívott, hogy mindjárt itt van és még beszéltünk másról is, amit majd megbeszélünk - nézett rám.
- Csak fürdetés után mehetsz bulizni - néztem rá.
- Ennyi? Nincs kiabálás meg durci? - emelte fel a szemöldökét mire felnevettem.
- Nincs. Baj?
- Nem! Dehogy! Imádlak! - vigyorgott rám.
- Akkor én itt alszok, ha Harry is megy - szólt közbe Amel.
- Mindenki jön! - huppant le Lou a kanapéra Ethannel.
- Hurrá - mondta Amelia mire felkuncogtam és lehuppanva Lou mellé, a vállára hajtottam a fejemet, majd a tévét kezdtem el bámulni.

~*Este nyolc óra*~

- Akkor megyek bébi - lépett ide Louis és magához húzott. Beszívtam bódító illatát és a vállába fúrtam a fejemet.
- Tudod, hogy mindent megtudok.
- Kicsim, ne kezdd...
- Jó, nem féltékenykedek. Vigyázzatok magatokra és ne részegedjetek le annyira.
- Vettem és ne aggódj, csakis téged szeretlek!
- Ajánlom is! - nevettem fel, majd adtam neki egy hosszú csókot.
- Szia - mosolyodott el és kiment a szobából.
- Ezt nem hiszem el! - rontott be fújtatva Amelia.
- Mi a fenének kell folyton buliba menniük? – dobbantott, majd leült az ágyunkra.
- Én sem örülök neki, de kijár neki ennyi.
- Louisnak. De Harry?
- Ő meg nem fog kimaradni a buliból...
- Megölöm egyszer...
- Nyugi, ezek csak a hormonok.
- Bébi! - hallottam meg Hazz hangját a folyosóról.
- Itt vagyunk! - szóltam ki mire Amelia csúnyán rám nézett.
- Ahh...hál istennek! - fújta ki a levegőjét a göndör, mikor meglátta a menyasszonyát.
- Bébi, ne csináld, nagyon szépen kérlek - sétált oda hozzá, letérdelt elé és megfogta a barátnőm kezeit. Amel ránézett, majd sóhajtott egyet.
- Tudod nagyon jól, hogy a hormonjaim nincsenek rendben...
- Tudom, de ne zaklasd már fel magad ilyeneken! Szeretlek, és csak kikapcsolódunk a srácokkal!
- Tudom..
- Na, akkor ne hisztizz, kérlek. A babának nem tesz jót.
- Ez igaz! - szóltam bele mire mindketten rám néztek.
- Jó, megyek már - tettem fel a kezeimet és kimentem az ajtón. Benyitottam az ikrek szobájába, ahol mindketten csendesen aludtak. Visszacsuktam az ajtót és bekukkantottam Blaire-hoz is, aki ugyancsak az igazak álmát aludta. Visszasettenkedtem a szobánkhoz és benyitottam, de még mindig itt volt Harry.
- Hazz, most már húzzál ki a szobámból, mert szeretnék zuhanyozni! - mutogattam az ajtó felé.
- Williams, ne kötekedj! - öltötte rám a nyelvét, majd adott egy csókot a barátnőmnek és kifáradt. Sóhajtottam, aztán bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, pizsibe öltöztem és átengedtem Ameliának a fürdőt. Bezuhantam az ágyba, elhelyezkedtem és pillanatok alatt el is aludtam.

•••

Hajnalban csörömpölésre ébredtem, ami lentről jött. Fújtattam egyet, majd felálltam és a szemeimet dörzsölve lebotorkáltam a nappaliba, ahol a két srác a kanapén feküdt. Rápillantottam az órára, ami fél négyet mutatott.
- Milyen volt a buli? - tettem csípőre a kezeimet.
- Király - morogta Lou csukott szemmel.
- Megint berúgtatok - jelentettem ki és leültem Louis mellé.
- Szia, cica! Én úúgy szeretlek! - mondta kábán és magához húzott, majd letapizott.
- Mennyit ittál? - néztem fel rá.
- Sokat - bökte ki.
- És mit mondtam erről?
- Bébi, lazulj be! - nevetett fel, majd becsúsztatta kezét a pólóm alá és simogatni kezdett.
- Hihetetlenek vagytok - ráztam meg a fejemet és Lou hasára tettem a tenyeremet, aztán elhúzódtam.
- Itt alszotok? - néztem rájuk mire morogtak valamit.
- Oké, csak csendben, mert a kicsik és Blaire is alszanak.
- Oké cica! Shh... - tette Lou a szája elé a mutató ujját csukott szemmel. Megforgattam a szememet, majd felfelé indultam. Lekapcsoltam a lámpát és visszamentem a szobába.
- Részegek? - kérdezte Amelia.
- Nagyon.
- Nagyszerű - sóhajtott. Befeküdtem mellé, majd leoltottam a lámpát és ismét álomra hajtottam a fejemet.