Chapter ~ 31.

Hope szemszöge:

*2 hónap múlva*

Február közepe van és mi már túl vagyunk jó pár európai turné állomáson. Most kaptunk egy hét szünetet, amiből már csak két nap van hátra és indulunk Amerikába. Félek az úttól ugyanis az orvosom nem szívesen engedett el, de muszáj mennem. A fiúknak szüksége van rám és egyébként is megőrülnék Louis nélkül. A baba már 26 hetes így eléggé előrehaladott állapotban van. Minden rendben van vele, de Louis iszonyatosan aggódik, és folyton azon van, hogy lebeszéljen az útról, de úgysem tud. A menedzsment azt mondta jobb lenne, ha nem sokat lennék koncerten és a rajongók közt mivel még mindig nem nyilvános, hogy terhes vagyok, de előbb utóbb rá fognak jönni hisz már eléggé kerek a pocakom. Ma egy bulira készülünk ugyanis a srácok a fejükbe vették, hogy nekik búcsú buli kell, mielőtt elmennek és hát ki is ugrott erre az ötletre elsőként? Hát persze, hogy a barátom.

Az utolsó simításokat végeztem el a sminkemen, majd a földszint felé indultam megnézni, hogy melyik barom nem érti, meg hogy a buli nem feltétlenül azt jelenti, hogy fülbeszaggató módon üvöltetjük a zenét. Mikor leértem Liam állt a keverő pultnál.

- Liam basszus egy picit halkabban nem lehetne? - szóltam rá.

- Ne finnyáskodj már! - nevetett fel.

- Én nem finnyáskodom, viszont ha a gyerekem halláskárosodást szenved az a te lelkeden fog száradni!

- Jó jó csinálom már! - tette fel a kezeit, majd lejjebb vette. Önelégült fejjel sétáltam az ajtó felé ahol Louis és Harry a vendégeket engedte be.

- Szia, cica! Csini vagy! - nézett rajtam végig Lou.

- Köszönöm! - vigyorodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.

- Figyelj...Briana is itt lesz! - húzta el a száját.

- Azt meg ki hívta? - kérdeztem.

- Hát, Oli jön és őt kíséri!

- Jó csak Calvin-t meg ne lássam!

- Ő nem lesz itt!

- Felőlem jöjjön Briana de ha meglátlak vele, balhét csinálok!

- Hány hónap is van még hátra? - nevetett fel.

- Nem feltétlenül a terhesség miatt mondom! Tényleg balhét csinálok!

- Jó felfogtam! - nevetett, majd egyik karjával közelebb húzott és nyomott egy puszit a hajamba.

- Ajánlom is Tomlinson! - motyogtam.

Fél óra leforgása alatt megjött az összes vendég és ténylegesen kezdetét vehette a "búcsú" buli.

A baba hiába egy énekes gyereke lesz, nagyon nem szereti a dübörgő, hangos zenét és a kiabálást sem ahogyan most sem örült ezeknek a kinti dolgoknak így hamar tüntetni kezdett. Sóhajtva sétáltam fel a lépcsőn és ledőltem a hálónkban. 10 perc pihenés után nyílt az ajtó és valaki berontott.

- Ahh de jó, hogy itt vagy! - hunyta le a szemét Soph és ledobta a magas sarkúját.

- Mit csinál Louis? - kérdeztem és visszacsuktam a szemem.

- Liam-el hülyéskedtek lent az előbb!

- Briana?

- Olival van!

- Helyes! Addig jó neki!

- Harcias vagy! - kuncogott és beugrott mellém.

- Persze! Fontos nekem Louis és nem akarom egy ilyen jött ment miatt elveszíteni.

- Nem is fogod! Louis szeret téged és van esze!

- Gondolod? - néztem rá fél szemmel.

- Itt vagy neki te és a baba! Nem hülye!

- Jó, tudom - sóhajtottam.

- Amúgy minden rendben?

- Ahha! Csak tudod, hogy nem bírja a zajt!

- Tudom! - nevetett fel.

- Nem nézünk le? Most kicsit jobb - ültem fel.

- Menjünk, de én fel nem veszem azt a cipőt! Fáj a lábam! - nyűgött.

- Én sem veszem vissza - vontam vállat, majd az ajtó kilincset megfogva kinyitottam és kiléptünk a hangos folyosóra. Lesétáltunk a lépcsőn, majd a nappaliba mentünk. Mindenhol táncoló és dülöngélő emberek voltak, a helység pedig kezdett hasonlítani valami lepukkant kocsmára. Csodálatos. Körülnéztünk és a tömegben felfedeztük Louis-t, aki egy szőke hajú lánnyal táncolt. Ahogy jobban megnéztem a csajt rájöttem, hogy Briana az. Hát ki más?

- Megyek és megütöm, esküszöm! - indultam meg de Soph belém kapaszkodott és visszahúzott.

- Csak várjuk meg mi lesz a vége!

- Várjam, meg míg a szemem láttára csal meg? - háborodtam fel.

- Bízz már egy kicsit benne! - szólt rám mire sóhajtva karba tettem a kezem és nézni kezdtem őket. Briana hozzádörgölőzött a barátomhoz, amit elég fájdalmas és bosszantó volt látni. Szembe fordult vele, majd a tarkójára tette a kezét és maga felé kezdte húzni. Bennem itt ment fel a pumpa, de mivel Sophia szorította a karom nem volt esélyem odamenni és megtépni. Pedig ellenállhatatlan kényszert éreztem rá... Amint eléggé közel kerültek egymáshoz, Louis észbe kapott és ellökte azt a ribancot, majd valamit mondott neki és otthagyta. Vigyorogva Soph-ra néztem, aki felnevetett.

- Ez a fej mindent megért! - mondtam, vagyis inkább üvöltöttem a hangos zene miatt és ismét Brianara néztem, aki csalódottan kezdett a bejárati ajtó fele sétálni.

- Pápá! - integetett gúnyos vigyorral neki Soph. Imádom ezt a nőt!

- Na, nem mész megdicsérni a pasid? - kérdezte mire bólogatni kezdtem és Louis után indultam.

- Harry! Nem láttad...

- Fent van, téged keres! - mosolyodott el én pedig rögtön a lépcső felé vettem az irányt.

Berontottam a hálóba és megláttam Louis-t az ágyon telefonozni.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretleeek! - szaladtam hozzá és ledöntöttem az ágyon mire felnevetett.

- Mi ez a hirtelen jött szeretet? - nevetett és felnézett rám.

- Ellökted azt a ribancot! - vigyorogtam.

- Leskelődtél?

- Piciit! Igazából oda akartam menni, megtépni - vontam vállat.

- Őrült vagy! Téged szeretlek és nem kéne nekem egy olyan!

- Helyes!

Mosolyogva megcsóválta a fejét, majd letepert és megcsókolt, aztán nyomott az orromra és a homlokomra is egy puszit.

- Na, Louis tűnés kifele! Itt alszok Hope-val! - rontott be Soph mire felnevettem. Louis lemászott rólam és felhúzott szemöldökkel a barátnőmre nézett.

- És én hol alszok?

- Ahol akarsz! Úgyis hajnalban mind a négyen olyan részegek lesztek, hogy a padló is jó lesz!

- Undok - motyogta Lou, majd idejött, adott egy gyors csókot és kiment. Felnevettünk, majd a szekrényemhez léptem a pizsamámért ugyanis nem terveztem zuhanyozni.

- Olyan fáradt vagyok! - ásított egyet Soph, majd az ajtóhoz ment és bekulcsolta a biztonság kedvéért ugyanis nem akarunk mellettünk hányó vagy esetleg ránk hányó emberekre kelni. Átöltöztünk és bedőltünk az ágyba.

- Jó éjt Hope! - motyogta.

- Jó éjt - suttogtam, aztán lehunytam a szemem és a kislányom szokásos esti rugdosásai után el is aludtam.

•••

Hajnalban szöszmötölésre és nevetésekre keltem. Lassan felültem, majd az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. A két jómadárral vagyis Louis-val meg Hazzal találtam magam szemben, akik nagyon nevettek valamin.

- Menjetek aludni! - parancsoltam rájuk.

- De hova? - nézett rám Lou a földről ugyanis mindketten a hátukat a hideg falnak támasztva ücsörögtek.

- A szemben lévő szobába! - tettem csípőre a kezem.

- De..huha.. - vakarta meg a tarkóját Hazz. Megforgattam a szemem, majd kinyitottam a vendégszoba ajtaját.

- Jaa hogy ez így működik! - csodálkozott el mire Louis-ból kiszakadt egy hangos röhögés.

- Nem vagytok százasok! - kuncogtam.

- Jajj babe segíts már! - nyújtotta felém Lou a kezét. Felhúztam mire megragadta a derekam és magához rántott.

- Van még üres szoba, ha esetleg... - suttogta én pedig már csak a leheletétől berúgtam. A hasam görcsbe rándult, de tartanom kellett magam.

- Utálom, ha iszol, mert perverz leszel!

- Megesik! - vigyorgott.

- Szeretlek! Menj aludni! - adtam puszit a szájára.

- Én is szeretlek babe! - mondta és bebukdácsolt a szobába. Felkuncogtam, majd visszamentem Soph-oz és befeküdtem mellé.

- Az én uram? - kérdezte.

- Őt nem láttam - ráztam meg a fejem.

- Áhh mindegy, majd holnap megkeresem! - nevetett.

Elmosolyodtam és a jobb oldalamra fordultam aztán megpróbálkoztam a visszaalvással, ami 10 percen belül ment is.

•••

- Hopee ébredj már! - rázogatta valaki a vállam.
- Mi van? - nyitottam ki a fél szemem.
- Louis eléggé beteg - közölte Hazz az arcomtól kb. 2 mliméterre.
- Nem kéne annyit inni - motyogtam és a párnába fúrtam az arcom.
- Neem! Lázas!
- Mi? - kaptam fel a fejem.
- Nézd meg! Rázza a hideg! - mutogatott az ajtó felé nagy szemekkel.
- Megyek - sóhajtottam, majd követve Hazz-t bementem a vendégszobába. Louis az ágyon feküdt nyakig betakarózva.
- Babe rosszul vagy? - kérdeztem aggódóan mire kinyitotta a szemeit és bólogatni kezdett.
- Fáj a torkom de rohadtul, meg fázok is. Szerintem láz társulva a másnapossággal - suttogta.
- Csinálok teát és hozok, fel gyógyszert addig Harry idehozza neked a lázmérőt.
- Oké - bólintott.
Lementem a konyhába, köszöntem Niall-nek, aki evett és megcsináltam Louis kedvenc forró teáját. Mellé raktam a lázcsillapítót és felindultam. Hazz mellette ült és telefonozott.
- Na, mennyi a láza? - kérdeztem ugyanis Lou aludt.
- 39.2.
- Uh..van orvosotok? 
- Ehm aki a turnékon szokott minket megvizsgálni.
- Felhívnád légyszi?
- Ahha! Mikorra hívjam?
- Délutánra szerintem had aludja ki magát addig!
- Oké! Gyógyítsd meg! - kacsintott vigyorogva és kiment a szobából. Elnevettem magam, lepakoltam a hozott dolgokat az éjjeliszekrényre és leültem az ágyra. Lassan kinyitotta a szemét, majd rám nézett.
- Ott van az éjjeliszekrényen a tea és a gyógyszer. Légy szíves vedd be! - parancsoltam rá.
- Muszáj? - kérdezte.
- Jaaj olyan, vagy mint egy kisfiú! Na, gyerünk!
Duzzogva felült, bevette a gyógyszert és visszabújt.
- Nem bújsz ide? - kérdezte.
- Kérni sem kell - nevettem fel, majd felemelve a takaróját hozzádörgölőztem. Nyomott egy puszit a homlokomra és a derekamra tette a kezét.
- Nem lesztek betegek? - kérdezte.
- Nem. Nyugi - mosolyodtam el.
- Ma mennem kell Doncasterbe - suttogta.
- Nem Louis, ma szépen itthon maradsz, és délután jön az orvos megvizsgálni!
- Babe tudod, hogy nem lehet...holnap indulunk turnézni és már nem lesz lehetőségem elmenni. Meg kell néznem egy meccset és találkozni pár fejessel.
- Nem érdekel! Beteg vagy és majdnem negyven fokos lázad van!
- Elmegyek és kész! - jelentette ki.
- Azt a makacs fejedet - morogtam, majd kimásztam mellőle.
- Most hová mész?
- Át a szobánkba!
- Babe...
- Nem Louis! Ez az utolsó nap, amikor kipihenhetnéd magad!
- Tudom, de jól leszek!
- Majd én is így fogok hallgatni rád! - mondtam és kimentem a szobából. Átsétáltam a miénkbe és ledőltem az ágyra. 20 perc múlva nyílt az ajtó és Louis sétált ide. Leguggolt az ágy mellé és a hasamra helyezte a tenyerét.

- Elmegyek, gyorsan szétnézek, aztán úgy kúrálsz ki, ahogyan akarsz, és azt csinálok, amit mondasz. Oké? - emelte fel a szemöldökét.
- Féltelek - motyogtam.
- Tudom kicsim és hidd, el jól esik, de ezt el kell intéznem!
- Jó menj! De aztán szigorú ágynyugalom van!
- Vettem főnök! - tisztelgett viccesen mire elnevettem magam és magamhoz húztam egy csókra.
- Na, menj akkor és siess!
Felállt, majd bement a fürdőbe, 10 perc múlva készen jött ki egy szürke melegítő nadrágba és egy szürke Vans pulcsiba. A kapucnit feldobta a fejére és idejött.
- Vezess óvatosan! - ültem fel.
- Te pedig vigyázz magadra és ne szaladgálj!
- Oké! Szeretlek!
- Én is! - mosolyodott el, kaptam egy rövid csókot és kiment. Lassan én is felküzdöttem magam az ágyból, majd a fürdőbe mentem felöltözni. Felkaptam magamra egy szürke kivágott hosszujjú pulcsit meg egy szürke cicanadrágot, a hajam pedig felfogtam és lementem a konyhába.

- Srácok kértek valami reggelit? - néztem a kanapén tunyuló társaságra.

- Ahha! - válaszoltak egyhangúan.

A hűtőhöz sétáltam, kivettem a gofrihoz való dolgokat aztán előkészítettem egy tálat, összekevertem a hozzávalókat és beleöntöttem a gépbe. Fél óra alatt 30 gofrival lettem kész. Itt van Niall is szóval nem aprózhattam el a dolgokat. Eltettem Louis-nak párat, majd az ebédlő asztalon tálaltam őket és szóltam a srácoknak.

- Ki kér kávét vagy teát? - néztem végig rajtuk. 

- Nekem kávé!

- Nekem tea! - tiltakozott Liam.

- Na, jó! Számoljátok, meg kinek mi kell és adjátok le a rendelést! - kuncogtam, majd a konyhába sétáltam.

- 3 tea egy kávé! - szólt be Soph pár perc múlva.

- Oké! - mosolyodtam el. Elkészítettem először a teákat, majd megcsináltam a kávét és odavittem nekik.

- Mi ütött amúgy beléd, hogy így kiszolgálsz minket? - nevetett Sophia.

- Szerintem anyai ösztön - vontam meg a vállam és megsimiztem a pocakom, aztán leültem én is enni.

- Ááh! Ez érthető! - csámcsogott Niall.

- Tomlinson egy mázlista én azt mondom! - kortyolt bele a teájába Harry.

- Köszönöm Hazz remélem ő is így gondolja - mosolyodtam el.

- Abban biztos lehetsz! - simogatta meg a kezem Soph.

Miután megettük a kajákat, a barátnőm segített elpakolni, a srácok pedig bevágódtak a nappaliba PS4-ezni, az elpakolás után én is bekucorodtam a kanapéra a laptopommal. Felmentem Twitterre és láttam pár képet Louis-ról, ahogyan most ott van Doncasterben. Már hiányzik. Várom, hogy hazajöjjön, és kicsit ápolhassam, mert reggel elég rosszul nézett ki ahogyan a takaró alatt reszketett. Böngésztem még egy kicsit a neten, majd én is csatlakoztam videó játékozni. Délután egy órakor Louis kocsijának zúgását hallottam meg, ezért felpattantam és az ajtó felé indultam. Kinyitottam, de nem volt szükségem rá, hogy kijjebb menjek ugyanis már közel járt. Megvártam míg ideér, majd szorosan megöleltem.

- Mi az babe? - ölelte át a derekam.

- Hiányoztál! Gyere! - fogtam meg a kezét és berángattam.

- Hello srácok! - intett nekik miután levette a cipőjét.

- Nem arra mész! Menj, felviszem utánad a kaját meg a teát! - parancsoltam rá.

- Te tényleg betartod, amit mondtam! - nevetett fel.

- Pontosan! Nyomás Tomlinson! - mutattam fel.

- Megsimogathatom még a babát? - emelte fel a szemöldökét.

- Talán.. - gondolkoztam el mire elnevette magát és leguggolt a hasamhoz.

- Szia, baby most nem beszélgetek olyan sokat neked, mert anya mérges és leüt, úgyhogy megyek is te pedig legyél jó és ne rugdosódj sokat odabent! - gügyögött neki, nyomott egy puszit a pocakomra és felszaladt az emeletre.

- Nem normális - nevettem el magam.

- Ez hihetetlen cuki volt - olvadozott Liam ölében Sophia.

- Szerintem is! - kuncogtam fel, majd a konyhába mentem. Megmelegítettem a teát, rátettem egy tálcára a gofrival meg a gyógyszerrel együtt, és felsétáltam velük az emeletre. Louis már az ágyban feküdt melegítőben és a telefonját nyomkodta.

- Amúgy rohadt szexi ez a nadrág! - nézett rajtam végig.

- Louis ez csak egy egyszerű cicanadrág! - nevettem fel és letettem az ölébe a tálcát.

- De tapadós és kiadja, hogy milyen jó segged van!

- Olyan romantikus vagy! - nevettem fel és ledőltem mellé. Miután kész lett és a gyógyszert is bevette, betakarózott én pedig törökülésben felé fordultam.

- Mi volt Doncasterben? - kérdeztem.

- Semmi. Beszéltem pár főnökkel meg gatyába szedtem a srácokat, de ennyi.

- Ez volt olyan fontos? - húztam fel a szemöldököm.

- Igen babe, ez volt olyan fontos - nézett rám.

- Jó, befejeztem - tartottam fel a kezeimet.

- Nem bújsz hozzám?

- Szeretnéd? - haraptam az ajkamba.

- Nagyon! - nevetett fel és felemelte a takarót. Gyorsan bebújtam mellé és felnéztem rá.

- Szeretlek - mosolyodott el.

- Én is téged - nyomtam puszit a szájára.

- Most nem rugdosódik a baba?

- De.. néha - húztam el a szám. - És kitúrja a bordáim - tettem hozzá mire felnevetett és a hasamra simította a kezét.

- Énekeljek valamit? Hátha megnyugszik.

- Ahha! - bólogattam.

Elkezdte a Little Things-et én pedig lehunytam a szemeim és hallgattam a barátom csodálatos és különleges hangját.

•••

- Babe.. - hallottam meg Louis-t. Kinyitottam a szemeim és a szerelmemmel találtam szembe magam.

- Jól aludtál? - nevetett fel mire bólogatni kezdtem.

- Akkor jó! Jössz velem zuhanyozni?

- Igen! - csillantak fel a szemeim.

- Akkor nyomás! - takart ki. Felálltam, majd a fürdőbe siettem, Louis pedig követett és ránk zárta az ajtót.

- Te is aludtál? - mentem oda hozzá és átöleltem.

- Ahha! Egy 10 perce vagyok fent - simította a fenekemre a kezét.

- És már jobban vagy? - néztem a szemébe.

- Igen! De ne aggódj már babe nem fogok meghalni! - nevetett mire mellkason ütöttem.

- Ne viccelődj ilyenekkel! - durciztam.

- Jó, na! Öltözz! - szólt rám én pedig nekiálltam a vetkőzésnek. Mikor kész lettem beállítottam a megfelelő hőmérsékletre a vizet és alá álltam. Louis is csatlakozott pár másodperc után és elhúzta a kabin ajtót.

- Srácok? - kérdeztem.

- Elmentek úgy egy órája! Holnap reggel tízkor találkozunk a reptéren felszerelkezve!

- Oké!

- Tényleg jönni akarsz? Terhes vagy és ez az utazgatás nem tesz jót a babánknak!

- Louis, majd én azt tudom, hogy mi jó neki! Ha nem fogom bírni, akkor hazajövök, de még van jó esetben 14 hét a szülésig!

- Jó, oké, ne harapd le a fejem csak mondtam!

- Jól leszek!

- Biztos? - nézett a szemembe.

- Tuti! - vigyorodtam el.

- De ha lesz valami bajod...

- Nem lesz! - forgattam meg a szemem, majd inkább a szájára tapadtam, hogy ne beszéljen annyit. Kezeit azonnal körbekulcsolta a derekamon és még jobban elmélyítette a csókunkat. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el egymástól.

- Tök jó módszer arra, hogy befogd a szád! - vigyorodtam el, majd adtam neki még egy rövidebb csókot és a tusfürdőmért nyúltam.

- Ez gonosz volt!

- Bocsánat! - nevettem fel, majd a tenyerembe nyomtam egy kis kókusz illatú tusfürdőt és szétoszlattam a testemen. Ő is ugyanezt tette, majd mikor már elég habosak voltunk, leöblítettük magunkat és kiléptünk a zuhany alól. Törölközőbe csavartam magam, a bepárásodott tükröt megtörölgettem és elé álltam. Lemostam gondosan a sminkem, és megigazítottam a hajam. Louis a hátam mögé állt, majd kezeit összekulcsolta a hasamon és a nyakamra nyomta ajkait.

- Gyönyörű vagy smink nélkül is - motyogta én pedig teljesen elolvadtam.

- Ne hazudj Tommo! - nevettem fel.

- Én nem hazudok - nyomott puszit a vállamra, amibe beleborzongtam. Sóhajtottam egyet, majd kezem az övére simítottam és rá néztem a tükörből. Elmosolyodott, a nyakamra is adott egy puszit mire hátrahajtottam a fejem. Egy pici bőr részt a fogai közé vett és szívni kezdte, majd arra is kaptam egy apró csókot, amibe muszáj volt belenyögnöm. Magával szembe fordított, a fülem mögé tűrt egy nedves hajtincset és adott az orromra egy puszit aztán megcsókolt.

- Menjünk öltözni - döntötte homlokát az enyémnek. Eltávolodtam tőle, majd a szekrényemhez mentem. Kivettem egy szürke rövid ujjút meg egy fekete rövidnadrágot és odasétáltam Lou-hoz aki éppen a telefonját nyomkodta a szekrénynél állva. Átkaroltam hátulról, fejem pedig a hátának döntöttem.

- Na, jó én már nem bírok magammal! - rázta meg a fejét mosolyogva és megfordult.

Felkuncogtam és lábujjhegyre álltam megcsókolni. Kezeit a fenekemre tette, majd belemarkolt.

- Ejnye Tomlinson! - kuncogtam fel.

- Tudom, hogy tetszik Ms. Williams!

- Nem tagadom! - nevettem, majd tarkójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.

Az ágy felé kezdtünk lépkedni, lassan ledöntött és rám mászott. A nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdte, amibe belenyögtem. Lábaimat széttettem, ő pedig közéjük férkőzve kényeztette tovább a nyakam. Lehúzta a pólóm, majd haladt lejjebb a puszilgatással egészen a nadrágom kezdetéig. Felsóhajtottam, mikor lábam közé nyomta erekcióját fel is nyögtem. Elmosolyodott, lehúzta rólam a nadrágot így már csak egy bugyi takart. Feljött, megcsókolt én pedig kezeim végig húztam kockás hasán, a boxeréhez érve pedig végig simítottam rajta. Felmorgott, majd hozzásimult a bugyimhoz. Mondanom sem kell teljesen kész voltam.

- Louis - nyöszörögtem és összeszorítottam a szemeim. Az ölem teljes egészében lángolt a vágytól és már magamban szerettem volna tudni. Egy kézzel benyúlt a bugyimba, majd két ujját feldugva pumpálni kezdett. Az ajkamba haraptam, fejemet pedig hátraszegtem. A hasam alján már épülni kezdett az a jól ismert érzés én pedig elnyitottam a számat és felsóhajtottam. Lou kihúzta belőlem ujjait mire csalódottan felhördültem. Lehúzta a bugyim, aztán a boxerét is és óvatosan belém csúszott, majd mozogni kezdett. Hangosan felnyögtem ő pedig feljött egy csókért. A hátába kapaszkodtam, majd amikor egyre gyorsabban és erősebben kezdett tolni, felsikítottam. Az ajkamra tapasztotta száját, hogy megakadályozza a hangoskodásom meg persze az övét is. Éreztem, hogy nem bírom sokáig ezért lehunytam a szemem és abban a pillanatban szétáramlott a testemben a gyönyör. Gerincem ívbe feszült, végtagjaim pedig görcsbe rándultak. Pár pillanat múlva éreztem, hogy Louis is átlépte a gyönyör kapuját és belenyögött a számba. Lassulni kezdett, majd pár perc múlva megállt. Megcsókoltam, ő pedig kicsúszott belőlem és ledőlt mellém.

- Szeretlek babe - húzott magához.

- Én is! - vigyorodtam el, feltámaszkodtam és nyomtam a szájára egy puszit. Lehajoltam az ágy mellé, felszedtem a ledobált cuccokat és magamra húztam azokat.

- Pedig olyan szép látvány volt! - görbítette le a száját.

- Hát ez van! - tártam szét a karom és felültem törökülésbe.

- Pocak jól van? - simította kezét a hasamra.

- Tökéletesen! - vigyorodtam el.

- Akkor jó! Már majdnem hét hónapos vagy! Nem kéne név a kicsinek? 

- De! - csillantak fel a szemeim.

- Van valami ötleted? Kettő vagy egy név?

- Mind kettőnknek két neve van, úgyhogy..

- Neked mi a középső neved? - vonta össze a szemöldökét.

- Muszáj? - kezdtem szenvedni.

- Ahha! - bólogatott vigyorogva.

- Tiffany... - motyogtam.

- Hogy micsoda? - tette a füléhez nevetve a kezét mire megforgattam a szemem.

- Jól van William! - öltöttem rá a nyelvem.

- Ne pimaszkodj!

- Mert mi lesz? - húztam fel az egyik szemöldököm. Hirtelen ledöntött, majd megcsókolt, amin felkuncogtam.

- Nekem ez csak jó - motyogtam a szájába mire beleharapott az alsó ajkamba.

- Auu te idióta ez fájt! - tettem a számhoz a kezem mire elégedetten eltávolodott.

- Vérzik - görbítettem le a szám.

- Kell rá puszi? - kérdezte vigyorogva mire hasba vágtam.

- Naa babe van valami név ötleted?

- Ahha! Kis koromtól a Blaire név tetszett!

- Blaire?

- Ahha!

- Nekem tetszik! Középsőt akkor mondok én!

- Akkor hozzá illőt kell választanunk!

- Van egy név, ami régóta tetszik és az interjúkba, amikor megkérdezték, hogy mi lesz a lányom neve mindig ezt mondtam!

- Na?

- Alicia!

- Szóval akkor Blaire Alicia Tomlinson?

- Ahha!

- Oké! Szóval manó meg van a neved! - gügyögtem a pocakomnak.

- Most már aludni kéne, mert holnap korán kelünk!

- Elég nyolckor! - néztem rá.

- Jó, de az nekem korán van - háborodott fel mire elnevettem magam.

- Oké akkor aludjunk - takartam be magam. Nyomott a homlokomra egy puszit, lekapcsolta a lámpát és magához húzott.

- Jó éjt Hope - suttogta.

- Jó éjt - motyogtam, majd lehunytam a szemem és pár perc múlva el is aludtam.