Chapter ~ 34.

Hope szemszöge:

*1 hét múlva*

Fáradtan és nyúzottan szálltam ki a taxiból London nagy belvárosában, ugyanis haza lettem száműzve. Az amerikai koncertek közül már csak pár darab van, aztán a srácok is jönnek ide. Amikor már Louis eldöntötte, hogy én bizony el fogom hagyni a turnét megfordult a fejemben, hogy Amerikában maradok pontosabban New York-ban, de mivel Stas most Niall-hez utazott és vele is lesz, ezért fölöslegesnek tartottam ott maradni, meg hát az orvosom is itt van, akihez ma kell mennem vizsgálatra. Az utolsó napok elég durvák voltak. Ez a sok repülés és utazás nagyon megviselt engem és a babát. A lábam, a hátam, a bokám, mindenem fáj és hihetetlenül fáradt is vagyok. Nem aludtam éjszakánként, mert sehogy sem volt jó és a mozgásom is elég akadályozott, ami nem illik bele a koncertek előtti és utáni kapkodásba és felfordulásba. Lou már régóta próbál hatni rám, de igazán csak tegnap bólintottam rá a dolgokra hisz úgyis esedékes lenne a 34. heti ultrahang vizsgálat. Ha belegondolok, hogy ilyenkor már valakinél beindul a szülés, elfog a félelem ugyanis nagyon rettegek, hogy mi lesz, mi fog történni, és hogy minden rendben lesz -e. Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, közben elővettem a telefonom felhívni Lou-t, hogy hazaértem. Bepötyögtem a számát, majd vártam, hogy felvegye.

- Babe! Hazaértél? - szólt bele.

- Igen haza! Épp a kanapén pihenek.

- Jól is teszed! Pihenj sokat és ne aggódj semmi miatt, oké? Két őr lesz a ház előtt, ha valami baj van, nekik szólj! Meg ne szülj nekem jövő hétig!

- Próbálkozom - sóhajtottam és a pocakomra simítottam a kezem.

- Minden rendben? Hosszú volt az út?

- Igen! Jól vagyunk. Hosszú volt, de kibírtam csak az őrök idegesítettek.

- Baby téged már mi nem idegesít? - nevetett fel.

- Ne gúnyolódj! - görbítettem le a szám.

- Oké, befejeztem!

- Na, én is úgy gondoltam!

- Megyek, mert a koreográfus leharapja a fejem! Szia, este hívlak!

- Oké, szeretlek!

- Én is szívem! - mondta, majd letette. Kopogtak az ajtón én pedig összehúztam a szemöldököm és próbáltam felállni. Erősebben kezdtek dörömbölni én pedig ettől csak idegesebb lettem.

- Megyek, már nem kell szétütni azt a rohadt ajtót! - kiabáltam ki. Elfordítottam a zárban a kulcsot, majd a szüleimmel találtam magam szemben.

- Hát ti? - lepődtem meg.

- Nem is örülsz nekünk? - kérdezte anya.

- De, csak meglepődtem! Hogy-hogy itt?

- Beljebb engedsz? - nevetett fel apa.

- Ja, persze - álltam félre így beléphettek. Leöltöztek, majd a nappaliba sétáltak és a kanapém foglaltak helyet.

- Gyanúsak vagytok...csak nem beszéltetek Lou-val? - méregettem őket.

- Hát..felhívott, hogy egyedül vagy.

- Hihetetlen..

- Jól vagy? Minden rendben van a babával és veletek?

- Túl sok volt nekem már ez az ide-oda repülés meg nyüzsgés szóval muszáj volt hazajönnöm. Blaire és én is jól vagyunk! - mosolyodtam el.

- Blaire? - kérdezte apa.

- Igen! Blaire Alicia Tomlinson.

- Áhh gyönyörű név! - tapsikolt anya.

- És hányadik hétben vagy pontosan?

- Ez már a 34. és mennem kell ma a dokihoz.

- 34?? Figyelj kicsim, ha érzed, hogy valami nincs rendben akkor akár az éjszaka közepén is hívj fel nyugodtan!

- Oké anya, de ha szülök, akkor Amerikából nem érsz ide! - kuncogtam fel.

- Lenni kéne veled olyannak, akinek tudsz szólni! - mondta aggódva.

- Nem láttad azt a két őrt a ház előtt?

- De! De olyan kéne, akiben bízol!

- Bízom bennük - mosolyodtam el.

- Jajj Hope csak ne terheld magad és ne idegeskedj, nehogy hamarabb jöjjön a baba!

- Próbálom, csak nagyon hiányzik Louis.

- De hisz még csak ma búcsúztál el tőle! - nevetett fel apa.

- Tudom, de akkor is! Annyira szeretem!

- Édesem olyan jó ezt hallani, hogy boldog vagy és szerelmes! Megmondom őszintén, hogy amikor összejöttetek 2 hónapot jósoltam kb. nektek de.. már 10 hónapja együtt vagytok és babát vártok...örülünk nektek!

- Köszönjük - mosolyodtam el.

- De Louis sokat fog dolgozni nem? - kérdezte apa.

- Most tartani fognak egy kisebb szünetet olyan 1 évet, hogy a szóló karrierjükre tudjanak koncentrálni, szóval sokkal többet lesz itthon és inkább a producerkedéssel és a menedzseléssel fog foglalkozni.

- Ááh! Menedzselés?

- Igen. Alapít egy kiadó céget és tehetséges énekeseket karol fel.

- Ez dicséretes!

- Apa..nem a tárgyaló teremben vagy! - kuncogtam.

- Jó akkor ez nagyon király! - nevetett fel.

- Na, kislányom nekünk rohannunk kell, ugyanis kettőtől van egy megbeszélés és aztán indul a gépünk! Legyél jó és vigyázz magadra! Azonnal hívj, ha van valami!

- Oké anya, menjetek csak!

- Nem leszel egyedül? - kérdezte apa.

- Ha Louis titeket ugrasztott, akkor mindjárt jön szerintem más is - nyugtattam meg.

- Akkor jó! Szia és szeretünk! - pusziltak meg, majd elmentek. Kifújva a levegőm sétáltam a konyhába. Feltettem egy kis teát főni, majd felsétáltam a szobába valami kényelmesebb cuccba bújni. Magamra kaptam egy szürke cicanadrágot és Louis fekete pólóját, amit elloptam tőle. Annyira jó illata van..

Felfogtam a hajam, majd lementem a földszintre. Megízesítettem a teát, kiöntöttem három bögrébe és a kabátom felkapva kimentem az őrökhöz.

- Sziasztok, fiúk! Elég hideg van és gondolom, megfagytok, úgyhogy hoztam nektek forró teát - mosolyogtam rájuk és a kezükbe nyomtam a gőzölgő bögréket.

- Köszönjük Hope! Elég kedves vagy Tomlinson modorához képest! - jegyezte meg a magasabb.

- Ááh Lou-nak vajból van, a szíve csak néha átesik a ló túl oldalára. Heves természetű, de nevelem! - kuncogtam fel.

- Jól teszed! Ráfér! - mondta a másik.

- Na de menj be, mert ha lefényképeznek, és a főnök meglátja, mi kapunk!

- Megyek! - tisztelegtem, majd hátat fordítottam és besiettem. Levettem a kabátom, az akasztóra dobtam és a kanapéra huppantam. Közelebb húztam az üvegasztalt, a lábam ráhelyeztem, a laptopom az ölembe tettem és bekapcsoltam a tévét. Csörögni kezdett a telefonom én pedig unottan nyúltam érte. 

- Tessék! - sóhajtottam.

- Én is örülök neked! Szólj már a házőrzőidnek, hogy engedjenek be - mondta Gemma.

Mosolyogva megforgattam a szemem, kinyomtam a telefont és nagy nehezen felálltam az ülőalkalmatosságról, ami amúgy annyira kényelmes. Kinéztem az ajtón és a bejáratnál Gemm fehér haját láttam megcsillanni a napfényben.

- Fiúk engedjétek be, ő Styles tesója! - kiabáltam mire elálltak előle a lány pedig mérgesen felém indult. Nevetve félreálltam és hagytam, hogy beszáguldjon az ajtón.

- Mi az, hogy nem ismernek meg? Felháborító! - dobta hátra a haját színpadiasan mire felnevettem és megöleltem.

- Ahh de régen láttalak már! Milyen nagy a hasad! - csodálkozott el és megtapogatta.

- Bizony! Örülök, hogy itt vagy! Louis ugrasztott?

- Hát nekem az öcsém telefonált, de neki biztos Louis adta a parancsot! Na mizu? Nem bírtad már velük? - sétált be a nappaliba.

- Fárasztó volt már ekkora hassal bármit is csinálni, meg hát folyton rosszul voltam a repülőút meg a hangos zene miatt - húztam el a szám és lehuppantam, ahogyan ő is.

- Áhh elhiszem...nem lehet könnyű! Hányadik hét?

- Ez már a 34.

- Húha! Már nem sok van! 

- Remélem, kihúzom a 38. hétig.

- Úgy legyen! Akkor már a tökfejek is itthon lesznek! - vigyorgott mire felkuncogtam.

- Jó lenne!

- Hiányzik mi? - mosolyodott el.

- Nagyon - sóhajtottam.

- Már csak két hét!

- Na, köszönöm ez megnyugtató volt! - nevettem fel. Csörögni kezdett a telefonja, ő pedig kihúzta a zsebéből és a füléhez emelte.

- Jó, na, megyek már! - forgatta meg a szemét, majd letette.

- Az egyik türelmetlen barátnőm volt. Beígértem neki egy kávét!

- Menj, csak nekem úgyis dokihoz kell mennem!

- Akkor jó! - állt fel. Én is felküzdöttem magam, megöleltük egymást és kikísértem. Amint bezáródott az ajtó, felvettem a cipőm, majd a bőrdzsekim és kiléptem a házból. A garázsba sétáltam, beültem a kocsiba és a motort felbúgatva kikanyarodtam az utcára, majd elhajtottam. A kórházhoz érve leparkoltam és gyorsan szedve a lábaim a már megszokott emeletre mentem. Az orvosom ajtaján kettőt kopogtam és beléptem.

- Ááh Ms. Williams! Már ennyi az idő? - mosolygott rám.

- Ezek szerint! - tártam szét a karom.

- Jöjjön, már úgyis tudja a járást! - mutatott az ágy felé. Odasétáltam, felfeküdtem rá és felhúztam a pólóm. A hideg trutyi ismét a hasamon landolt én pedig kíváncsian kémlelni kezdtem a monitort, amin pillanatokon belül a kisbabám körvonala jelent meg.

- Itt is van! Ez, ha minden igaz a 34. hét! Esélyes, hogy hamarosan kibújik majd - mondta.

- Még ne! Majd ha hazajön az apukája.

- Ezt sajnos nem tudjuk szabályozni! De..ugye már nem utazgat repülővel?

- Már nem. Ma jöttem haza.

- Eddig sem kellett volna - csóválta meg a fejét rosszallóan mire megforgattam a szemem.

- Nem azt mondta, hogy azt csináljam, ami jól esik?

- De...de a repülés más.

- Tudom, tudom, de már befejeztem.

- Ennek örülök. Kér képet?

- Kérek, persze!

- Oké. Akkor rendben is vagyunk! Jövő héten ugyanitt ugyanekkor - adta oda a törlőt, amivel letörölhetem a zselét. Mire összeszedtem magam, már el is készült a papírokkal és a kezembe is nyomta azokat.

- Köszönöm doktor úr, viszlát! - köszöntem el.

- Viszlát! - intett én pedig kimentem az ajtón. A kórházból kiérve kiszúrtam pár paparazzit így gyors léptekkel sétáltam a kocsihoz. Beültem, majd az anyós ülésre dobtam a mappát és gázt adtam.

Hazaérve a garázsba parkoltam és bementem a házba. Felsétáltam a lépcsőn és a hálónkban ledőltem az ágyra. Lentről meghallottam a Skype hangját. Dühösen fújtattam egyet és lesétáltam.

A kanapéra lehuppanva az ölembe helyeztem a laptopom és mivel a barátom neve állt a kijelzőn fogadtam a videó hívást.

- Babe! Hol voltál? - nézett a kamerába.

- Rohadt nagy ez a ház én meg terhes vagyok. Rakd össze - mondtam unottan.

- Jó, ne harapd le a fejem!

- Oké, bocsánat. Hogy-hogy hívsz? Ott nem éjszaka van?

- Nem! Fél 12 van, ebédidő!

- Jaaa...áhh rossz ez az időzóna különbség..

- Jól vagytok? Minden rendben?

- Jól, de én egyszer kicsinállak Tomlinson! Miért rendeltél ide mindenkit?

- Öhmm...hát hogy ne unatkozz! - vigyorodott el.

- Szörnyű vagy! Az őröknek vittem teát!

- Hope ők nem arra vannak, hogy kiszolgáld őket!

- Ők is emberek!

- Persze hogy azok, de nekik most az a munkájuk, hogy vigyázzanak rád!

- És nem ihatnak meg egy bögre teát?

- Ah..babe felőlem teadélutánt is tarthatsz velük..

- Na, köszönöm! Amúgy voltam a dokimnál!

- És?

- Akár ezen a héten is megszülhetek.

- Mi van?

- 34 hetes vagyok és előfordulhat, hogy hamarabb jön - vontam vállat.

- Várd, meg még hazaérünk!

- Oh, ezt a lányodnak mondd! - nevettem fel.

- Van kép?

- Van! - mosolyodtam el, majd a mappáért nyúltam és a kamera elé nyújtottam.

- Még mindig úgy van, hogy lány? - nevetett fel.

- Nagyon úgy tűnik!

- Akkor jó!

- Meddig maradtok Amerikába?

- Hát van még kettő koncertünk itt, aztán megyünk Olaszországba.

- Úgy hiányzol - sóhajtottam.

- Te is nekem!

- Louis gyere! - kiabált be Liam.

- Mennem kell - húzta el a száját.

- Menj csak nyugodtan. Szia, szeretlek!

- Én is titeket! - kacsintott, majd letette. Kifújtam a levegőm, majd hátradőltem a kanapén. Már előre látom, hogy hosszú lesz ez a két hét. Pár perc gondolkozás után csörögni kezdett a telefonom. Gemma nevét írta ki ezért nagy mosollyal vettem fel.

- 2 perced van, itt vagyok, a ház előtt, megyünk el!

- Van fogalmad róla, hogy mennyi idő míg egy terhes nő felöltözik?

- Jó, akkor 5 perc! - mondta és letette. Elnevettem magam, majd felküzdöttem magam a kanapéról és az emeletre mentem valami értelmes ruhába öltözni. Felvettem egy nagyon világos szűkebb farmert, felülre egy szürke kötött pulcsit, arra pedig egy poncsó szerűséget kaptam és a táskámmal, amibe mindent beledobáltam leszáguldoztam a földszintre. Ott belebújtam a bokacsizmámba és a házat bezárva a Gemm kocsijához léptem, majd beültem.

- Ez több volt, mint öt perc!

- Majd megnézlek terhesen! - öltöttem rá a nyelvem mire felkuncogott.

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Jól esne valami koktél! - tűnődött el.

- Az most nekem is - vontam vállat.

- Na, szuper akkor megcélozunk valami bárt!

- Nem lesz ebből baj?

- Már miért lenne? - nevetett fel.

- Paparazzik.

- Ne stresszelj már ennyit! Nem fogom levezetni a szülésed!

- Elég, ha csak beviszel a kórházba! - kuncogtam. Leparkoltunk egy parkolóban kiszálltunk, majd egy közeli Right nevű bár felé vettük az irányt.

- Hello Jack! - bólintott a pultban álldogáló fickó felé Gemm mire furán ránéztem.

- Mindig idejárunk a csajokkal - vonta meg a vállát. Leültünk az egyik asztalhoz, a pult mögött álló csávó pedig idejött.

- Mit hozhatok a hölgyeknek?

- Két mentes koktélt mindegy, hogy milyen - mondta Gemma.

- Vettem! - mosolyodott el és itt hagyott minket.

- Na és hogy haladsz a fő sulival? - kérdeztem.

- Elég jól! 2 hónap múlva, ha minden igaz végzek!

- Jó hallani! Én, amikor már nagyon a végén voltam halálra stresszeltem magam. Nem is aludtam, csak kávén és energiaitalon éltem!

- Ez megnyugtató! - nevetett fel. Jack megjelent az asztalunk mellett és letette a gyönyörű színes italokat. Megköszöntük és kortyolgatni kezdtük. Fél óra leforgása alatt megittuk, majd elmentünk egyet sétálni, ám amikor már kiszúrtunk több újságírót is úgy döntöttünk, haza indulunk.

- Na, akkor jó legyél, és holnap találkozunk! - állt meg Gemm a házunk előtt.

- Okés! Jó éjt - öleltem át, majd kiszálltam a kocsiból és a bejárathoz indultam, közben üdvözöltem a két őrt is. Bepötyögtem a kódot és a nappaliba érve lerugdostam magamról a cipőt. Felkapcsoltam a villanyokat, bekapcsoltam a tévét és a hűtőhöz sétáltam. Megkívántam a Nutellás kenyeret, ezért kivettem a Nutellát, majd egy kenyérszeletre kenve elkészítettem a vacsorám. A tányérral beültem a tévé elé és az ölembe vettem a laptopom. Nem tudom, hogy Louis gépközelben van -e, de egy próbát megér, ezért megnyomtam a zöld gombot és vártam. Harry-t pillantottam meg a kamerában, aki hülyén vigyorogni kezdett rám.

- Szia Hazz - mosolyodtam el.

- Hello Hope! Ma a nővéremmel töltötted a napot és még nem vagy meghülyülve? Hogy csináltad? - kérdezte szórakozottan mire felnevettem.

- Nem is olyan szörnyű!

- Akkor csak engem tisztel meg a kínzásával?

- Hát lehetséges! - kuncogtam fel.

- Ja, amúgy Louis csajozni van! - mondta, mire ledöbbentem.

- Mi van?

- Harry esküszöm, megöllek! Húzzál a laptopom elől! - hallottam meg Louis hangját és pár pillanat múlva egy párna landolt Hazz fején, aki eldőlt így megpillanthattam a barátom egy szál törölközőben.

- Bocsi babe csak zuhanyoztam - húzta el a száját.

- Harry, ha egyszer a kezeim közé kaplak! - sziszegtem.

- Látnod kellett volna a fejed! - nevetett és kiment a szobából.

- Idióta - morogtam.

- Na, kicsim nyugi!

- Nyugodt vagyok - sóhajtottam és halványan elmosolyodtam.

- Szóval bárban voltál? - emelte fel a szemöldökét.

- Ne mondd, hogy fent van a neten! - kezdtem szenvedni.

- De de! Vezető hír!

- Az hogy elmentem egy bárba?

- Is! Meg az, hogy most már tényleg terhes vagy!

- Oh..már nem tudom eltakarni.

- Nem is kell! Csak szóltam!

- Gondoltam, hogy fent lesz.

- Jól érezted magad?

- Ahha! Gemma szórakoztató társaság!

- Ennek örülök! Blaire?

- Jól van! Most picit mocorog - mondtam, majd a vacsorának szánt ételembe haraptam.

- Most komolyan Nutellás kenyeret vacsorázol? - nézett rám.

- Ezt olyan mondja, aki pizzát szokott? - emeltem fel az egyik szemöldököm mire elnevette magát.

- Igazad van babe nem kötekszem!

- Szerintem sem kéne!

- Nem vagy fáradt?

- De. Megeszem és megyek aludni.

- Oké! Megyek én is! Holnap beszélünk!

- Oké. Szeretlek, jó éjt.

- Én is szeretlek! Jó éjt! - intett mosolyogva, majd lerakta. Sóhajtottam egy nagyot, elfogyasztottam a kajám és mindent lekapcsolva felsétáltam az emeletre. Ott a fürdőbe lépkedtem, megnyitottam a zuhanykabinban a vizet, levetkőztem, majd alá álltam. Röpke 10 perc alatt készen is lettem. Pizsire öltöztem, bebújtam az ágyba, lekapcsoltam a lámpát és 5 percnyi forgolódás után el is aludtam.