Chapter ~ 36.

Hope szemszöge:

Reggel eső hangjára keltem. Kinyitottam a szemem, majd csalódottan vettem észre, hogy Louis sehol sincs. Lassan felültem, nyújtóztam egyet és a mamuszomba belebújva az ajtó felé indultam. Amint kitettem a folyosóra a lábam, finom illatok kúsztak az orromba ezért elmosolyodtam és lefelé indultam. A konyhában a lehető legszebb látvánnyal találtam magam szemben. A barátom egy szál mackónadrágban álldogált a tűzhelynél és reggelit készített. Elmosolyodtam, a háta mögé lépkedtem és átöleltem.

- Jó reggelt hercegnő! - fordult meg és átölelt.

- Jobb nem is lehetne! - mondtam, majd megcsókoltam.

- Most már nekem sem - motyogta a csók végén és megnyalta az alsó ajkát.

- Mi lesz a reggeli?

- Tojásrántotta, de ágyba szeretném vinni szóval, sipirc, fel!

- Vettem! - tisztelegtem, majd sietősen a lépcső felé indultam.

- Óvatosan! - kiabált utánam. Felmentem, berontottam a háló ajtón és bebújtam az ágyba. 5 perc múlva nyílt az ajtó, majd Louis lépett be egy tálcával a kezében. Letette az ölembe, én pedig hálám jeléül egy puszit nyomtam az arcára. A tálcán az ételen kívül egy rózsa helyezkedett el, amit nagyon romantikusnak találtam.

- Köszönöm, nagyon szeretlek! - mondtam nagy vigyorral az arcomon.

- Nincs mit babe én is szeretlek!

- Louis..ez a kávé.. - mutattam a barna italra, amit annyira kívánok már a terhességem elejétől, de nem igazán ihatok.

- Koffeinmentes. 

Csillogó szemekkel felvettem és belekortyoltam.

- Isteni! Imádlak! - örvendeztem, majd hozzákezdtem. 20 perc alatt megreggeliztem, majd mivel Louis vállalta, hogy beleteszi a mosogató gépbe a cuccokat én elmentem felöltözni. Elvégeztem a reggeli dolgokat, tettem fel egy natúr sminket, a hajamat pedig kivasaltam. A szekrényemben szétnézve találtam egy szürke melegítőnadrágot. Kivettem még egy sötétkék színű Szupermenes pólót és úgy gondoltam ez a szett itthonra tökéletes lesz. 

- Babe el kell mennem valahova - nyitott be Louis.

- Oké - mosolyodtam el.

- Pár percen belül jön három vendég! - karolta át a derekam.

- A lányok? - vigyorodtam el.

- Pontosan! Sietek! - mondta, majd adott egy szájra puszit és kiment. Amint becsukódott lent a bejárati ajtó, hangos nevetéseket hallottam ezért leindultam. Az előszobába érve megláttam Lottie-t, Sophia-t és Stast. Gyorsan odasiettem és megöleltem mindhármukat.

- Stas te hogy kerülsz ide? - kérdeztem és elhúzódtam.

- Hát..most Niall-nél lakom átmenetileg és csak itt akarok lenni a keresztlányom születésénél, úgyhogy itt vagyok! - tárta szét a karját.

- Jajj csajok úgy örülök nektek! - öleltem meg őket még egyszer.

- Mi is neked, de menjünk már beljebb! - nevetett Lott mire kuncogva elengedtem őket, hogy leöltözhessenek. A nappaliba sétáltunk és leültünk a kanapéra.

- Tegyek be pizzát? - kérdeztem.

- Jajj ülj, már a seggeden majd én teszek, be nehogy itt megszülj! - nevetett fel Stas és a konyharészbe ment.

- 5 perce van itt, de már oltogat - forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Amúgy dolgoznak most valamin a srácok? Mert nekem Lou nem mondott semmit, hogy hova megy, de nem is nagyon akartam kérdezősködni így is sokat veszekedtünk most - húztam el a számat.

- Hát biztos dolgoznak - mosolygott sejtelmesen Lott.

- Miben mesterkedtek? - néztem rájuk gyanakodva.

- Semmiben csak Lott most el van, varázsolva hagyd rá csak szerelmes! Inkább azt mondd min veszekedtetek - terelte a témát Soph.

- Áhh csak a hormonok. Sokat hisztizek meg bőgök és ez őt is megviseli sajnos meg amúgy is fáradt, úgyhogy próbálom kímélni, de na...terhes vagyok - vontam meg a vállam.

- Már nem sokáig - vigyorgott Stas és betette a pizzát a sütőbe, majd felvette a hőfokot és idejött.

- Hát azért remélem, még két hetet minimum kibírok.

- Ez hányadik?

- Most lesz a 36.

- Uhh...és nagyon gáz? - húzta el a száját Soph.

- Nem a legkellemesebb, de ami ezután jön, majd kárpótol. De miért kérdezed? Csak nem? - vigyorodtam el.

- Nem! Dehogyis! És talán nem is jön már szóba - hajtotta le a fejét.

- Miért? Mi a baj? - simítottam meg a hátát.

- Valahogy...kialudt a tűz. Ez a sok turné és távollét meg amúgy is. Már két és fél éve vagyunk együtt és sehova sem lépünk - vonta meg a vállát.

- Ohh édesem...úgy sajnálom - öleltem át a lányt.

- Bármi van, mi itt vagyunk! - mosolyodott el Stasy.

- Igen! Csak szólj és leütjük Paynot! - kuncogott Lott mire elmosolyodtam.

- Köszönöm csajok! - motyogta egy halvány mosollyal. Két halk csipogás hallatszódott, ami bizony azt jelezte, hogy kész is a pizzánk. Stas felpattant, a konyhába száguldozott, majd úgy 5 perc csörömpölés után behozta az ételt és a tányérokat. Mindenki elvett egy szeletet és enni kezdtünk.

- Blaire ennyire ne örülj, a pizzának olyan leszel, mint apád - gügyögtem a hasamnak ugyanis a kislányom igen izgatott lett az étel miatt és a belső szerveimet kezdte elég keményen bokszzsáknak használni. A lányok felnevettek és egyből letapogatták a hasam, hogy igazat mondok -e és miután ők is megérezték az intenzív rugdosást gügyögni kezdtek. Furcsán összeráncoltam a homlokom, majd inkább a kajámra koncentráltam. Egészen 2 óra hosszáig szórakoztattak a csajok, majd délután 4 órakor leléptek. Annyira furcsán viselkedtek, hogy az valami hihetetlen. Mint akiknek elmentek otthonról. Sóhajtva a konyhába indultam, majd úgy döntöttem, hogy betartom a tegnapi Niall-nek tett ígéretem és megcsinálom a palacsintákat. Hozzáláttam a dolgoknak és előkészítettem a hozzávalókat, majd elkezdtem a kisütést. 5 palacsintával a cél előtt viszont már annyira fájt a lábam, hogy muszáj voltam leülni. Szörnyű ez az állás dolog terhesen. Kezdtem aggódni hisz Louis 2 órát mondott és már a harmadik órája ment el. Eszembe jutott, hogy felhívom, de még időben leállítottam magam. Vissza kell kicsit fognom ezt az énemet, mert már a saját agyamra is kezdek menni. Nem ellenőrizgethetem folyton. Megbízom benne most már 100%-osan csak az izgat, hogy nem -e történt semmi baj, mert ha valami baja esik én azt nem élem túl. Sóhajtva megcsináltam a maradék palacsintákat, majd elpakoltam és megtöltöttem Nutellával hisz kivétel nélkül mindenki imádja. Leültem a kanapéra és a tévét kezdtem bámulni hisz mást úgy sem tudtam volna csinálni. A kezembe vettem a távirányítót és kapcsolgatni kezdtem. Két híreket közlő műsorba is belefutottam, amit nem igazán akartam tovább nézni ugyanis csak felidegesíteném magam, főleg ha rólam vagy a srácokról van valami hülyeség így inkább egy zenecsatornára kapcsoltam és hátradőlve lehunytam a szemeim.

•••

- Hope.. - hallottam meg egy rekedtes hangot, amit úgy imádok. Kinyitottam a szemeim és a barátom tengerkék szemeivel találtam szembe magam. Kint már elég sötét volt és az órára pillantva megállapítottam, hogy jó sokat aludtam ugyanis fél hét volt.

- Bocsi babe, hogy késtem csak elhúzódtak a dolgok - mosolyodott el, majd a hasamra simította a kezét és kaptam egy lágy csókot.

- Nem baj. Az a fontos, hogy itt vagy.

- Jézusom szívem mit csináltak veled a lányok? - nézett rám meglepődve.

- Mert? - kuncogtam fel.

- Nem csapsz hisztit és nem kérdezed meg, hogy hol voltam.

- Tudom, hogy már az agyadra ment a sok hisztim és hogy fáradt vagy.

- Imádlak babe de van egy jó és egy rossz hírem.

- Ahh..mondd a rosszat először!

- 1 órád van elkészülni! - nevetett fel.

- Mi? És mi a jó?

- Hogy elviszlek valahova!

- Randi?

- Olyasmi!

- Sietek! - nyomtam puszit az arcára, majd felszenvedtem magam a kanapéról és felsétáltam a lépcsőn. A hálónk ajtaját belökve rögtön a fürdőszobába mentem zuhanyozni, amivel a mostani testi adottságaimból adódóan 20 perc alatt végeztem, ami elég sok időnek számít, ha azt nézzük, hogy 40 percem maradt sminkelni, hajat csinálni és felöltözni. A frissítő zuhany után a tükör elé álltam és az összes kozmetikumos cuccomat összeszedve sminkelni kezdtem. Egy közepesen erős sminket választottam, ami füstős szemet, nagy szempillákat és erősebb rúzst jelentett. Miután ezzel kész lettem, a hajam következett, amit egyszerűen begöndörítettem.

- Hope siess már! - hallottam meg lentről Louis hangját.

- Mit vegyek fel? - kiabáltam vissza.

- Valami csinosat!

- Mintha az most olyan könnyű lenne - morogtam és a szekrényem elé álltam teljes tanácstalanságban.

10 perc erős gondolkozás után felvillant a fejem felett lévő izzó és eszembe jutott, hogy Gemma rám erőszakolt az egyik vásárlásunk alkalmával egy csinos koktélruhaszerűséget, ami jó rám és nem nyomja a pocakom. Elővettem azt, majd a fehérnemű felhúzása után azt is magamra vettem. Kiválasztottam egy fekete magas sarkút és a tükör elé álltam. Magamhoz és az állapotomhoz képest elég jót hoztam össze. Végezetül befújtam magam a kedvenc parfümömmel és lefelé indultam.

- Louis kész vagyok! - kiabáltam el magam a lépcsőn ő pedig másodpercekkel később kidugta a fejét a nappaliból. Rámosolyogtam mire végignézett rajtam és lefagyott.

- Hahó babe! Nem jó? - kérdeztem már előtte állva.

- Hogy lehetek én ekkora mázlista? - kérdezte, majd átkarolta a derekam. Felkuncogtam és a vállára hajtottam a fejem.

- Szóval jól nézek ki? - kérdeztem.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm - mosolyodtam el.

- Na, megyek én is átöltözök! 10 perc ellentétben veled! - nevetett fel.

- Ne gúnyolódj! - nyújtottam rá a nyelvem.

- A világért sem cica! - kacsintott, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felrohant. A bejárat felől gyanús hangokat hallottam ezért az ajtóhoz mentem és kinyitottam. 3 alakot véltem felfedezni, mikor közelebb értek tudatosult bennem hogy ezek csak a srácok.

- Hát ti? - kérdeztem és félreálltam, hogy be tudjanak jönni.

- Öhm..mi csak.. - kezdte a dadogást Liam.

- Izéé.. - vakarta meg a tarkóját Niall. Csípőre tettem a kezem és méregetni kezdtem őket.

- Csinos vagy! - vigyorodott el a göndör.

- Köszönöm Harry, de ne tereld a témát.

- Vigyázunk a házra! - bökte ki Niall.

- Igen! Izé..sok itt a betörő - vigyorodott el Liam.

- Ahh tudjátok mit? Nem fontos! Palacsinta a pulton mi meg megyünk - legyintettem.

- Hali srácok! - jött le vigyorogva Lou a lépcsőn. Alaposan végigmértem és az ájulás kerülgetett. Fehér póló, rajta fekete zakó, aminek fel van tűrve az ujja, fekete tapadós nadrág, Vans cipő, a haja pedig tökéletesen beállítva. Lezser mégis elegáns. Én vagyok a világ legszerencsésebb nője. Egy ilyen pasit magad mellett tudni azért nem mindennapi.

- Mehetünk? - kérdezte mire csak bólintottam és előre mentem. A ház előtt ott állt az autó, aminek ajtaját a barátom kitárta előttem.

- Ohh milyen udvarias! - jegyeztem meg mire színpadiasan meghajolt és rám csukta az ajtót, majd megkerülte a kocsit és ő is beszállt.

- Rohadt szexi vagy ebben a zakóban - jegyeztem meg.

- Igen? Köszönöm babe reméltem, hogy nem fikázod le! - nevetett fel.

- Én sem öltöztettelek volna fel jobban!

- Akkor jó! De..veled tényleg csináltak valamit a csajok. Semmi hiszti azzal kapcsolatosan, hogy hova megyünk?

- Hát, gondolom, nemsokára kiderül - vontam meg a vállam.

- Azta.. - rázta meg a fejét.

- Pimasz vagy!

- Csak, hogy érezd a törődést cica!

- Érzem! - kuncogtam. 

10 perc elteltével egy nagy parkolóba kanyarodtunk be. Leállt a motor Lou pedig kikötötte magát, ahogyan én is.

- Itt a Temze van...meg a London Eye.

- Pontosan! És hol volt az első randink?

- A Tower Bridgen aztán átjöttünk a London Eye-ba.

- Igen, de most a Tower Bridgere nem viszlek fel, mert terhes vagy - nevetett.

- Emlékszel az első randinkra? De aranyoos! - hatódtam meg.

- Na, gyere te sírógép!

- Nem vagyok az! - nyűgtem és kiszálltam.

- Csak egy kicsit.

- Egy picit. - nevettem. Lezárta a kocsit, majd mellém jött és megfogta a kezem. Elindultunk a nagy óriáskerék felé ahol elég csekély számú ember volt.

- Nincs sok ember..vajon miért? - néztem Lou-ra aki csak vigyorgott. Megállt a kerék és kinyitották előttünk a kabin ajtót. Lou a kezemet fogva felsegített, majd fellépett ő is. Mikor szétnéztem eltátottam a szám ugyanis a kabin közepén egy megterített asztal volt.

- Vacsizni fogunk? - néztem rá.

- Pontosan! - mosolyodott el, majd az asztalhoz vezetett és kihúzta nekem a széket.

- Te most nagyon kiteszel magadért! Ugye nem csináltál semmit? - kuncogtam.

- Én?? Én mindig jófiú vagyok! - foglalt ő is helyet.

- Na, ez jó vicc volt Tommo! - nevettem fel mire durcisan kezdett nézni.

- Igazad van babe jófiú vagy - helyeseltem visszafojtott mosollyal.

- Na azért! Emeljük fel a fedőt, mert már korog a hasam! - mondta, majd megfogta az étel felett elhelyezkedő kupolaszerű fémet. Egyszerre felemeltük és egy gyönyörű szépen tálalt ételt találtunk alatta ami nagyon gusztán nézett ki, így rögtön hozzá is kezdtünk.

- És ezt hogy sikerült megszervezni? - néztem körül és egy falatot tettem a számba.

- Öhm babe én nem akarok nagyképűsködni, de én vagyok Louis Tomlinson - mutatott végig magán.

- De nagyképűsködtél! - kuncogtam fel.

- Simán ment az elintézése...na, jó annyira nem, de majdnem!

- Pedig nem érdemlem meg - hajtottam le a fejem.

- Kicsim ezt meg ne halljam még egyszer! Okés? Te vagy a világ legjobb barátnője és szerencsés vagyok, hogy rád találtam és hogy eltűrsz!

- Mi az, hogy eltűrlek? Nélküled fogalmam sincs, mi lenne velem.

- Szeretlek - mondta, majd áthajolt az asztal felett és kaptam egy gyors csókot. 20 perc leforgása alatt elfogyasztottuk az ételt és fel is értünk London tetejére így már az egész várost láthattuk felülről. Gyönyörű a táj. A korláthoz sétáltam és lenéztem. A távolban ott volt a Big Ben és a parlament, amik csodálatos fényben úsztak, nem beszélve a Temzén közlekedő kivilágított hajókról, amik ugyancsak gyönyörű látványként tárultak a szemünk elé. Lou a hátam mögé lépett, majd vett egy nagy levegőt és kifújta.

- Mi a baj? - fordultam meg a karjában ezzel hátat fordítva az ablaknak.

- Semmi - mosolyodott el.

- Ismerlek már! Nyugodtan mondd el! - simítottam végig a karján.

- Huh, oké. Tényleg el kell mondanom valamit - váltott teljesen komoly hangnemre, ami engem megrémisztett.

- Louis baj van? - néztem a szemeibe.

- Babe nyugodj már meg és arra kérlek, hogy ne szólj bele a mondandómba - mondta mosolyogva.

- Oké - bólintottam.

- Szóval...amikor legelsőnek találkoztunk abban a buliban. Bevallom már régen kiszúrtalak csak nem tudtam, hogy közelítsek, mert nem olyannak látszottál, mint a többi lány és ez megrémített. Így hát lehúztam néhány felest... meg egy csomó mindent - mondta összehúzott szemöldökkel kicsit elgondolkozva, mire felkuncogtam.

- És végül odamentem. Annyira megőrjített az egész lényed, a stílusod, az alakod, a gyönyörű arcod, hogy muszáj voltalak megszerezni, ha csak egy éjszakára is. Tudom, itt szúrtam el az egészet. Rosszul bántam veled és ezt mindig is bánni fogom, mert te nem azt érdemelted volna. Éjszakákon át gondolkoztam ezen és furdalt a lelkiismeret pedig engem nem igazán szokott csaj ügyben. Aztán ismét találkoztunk. Beszélni akartam a főnökkel, hogy ezt felejtse el, hogy velünk dolgozz, mert szégyelltem magam. De ő nem engedte, így velünk maradtál és ezért rohadtul hálás is vagyok neki. Minden egyes nappal, sőt minden egyes perccel egyre jobban és jobban beléd estem csak ezt még magamnak is időbe tellett bevallanom. Aztán ismét a pia segítségével szerelmet vallottam, amit egy percig sem bántam meg, mert a világ legcsodálatosabb lányát kaptam meg. Fogalmam sincs, hogy lehetek ekkora mázlista. Mióta együtt vagyunk, boldog vagyok és teljesen új ember lettem teljesen új célokkal hisz itt van a babánk, akit már most imádok és gondoskodni fogok róla és persze rólad ameddig csak lehet. Igaz az elején volt egy kis veszekedés miatta, de az, csak azért mert megijedtem, hogy nem vagyok apának való. Igaz még sokat kell tanulnom de, remélem menni fog. Szeretlek babe mindennél jobban és most arra kérlek, hogy fordulj meg - mondta én pedig a patakokban folydogáló könnyemet próbáltam letörölgetni, de közben sikerült lassan megfordulnom. Amint a Temzére néztem elállt a lélegzetem is, a szám pedig a padlót verdeste. A könnyektől homályos szemem megtörölgettem és a biztonság kedvéért pislogtam is párat, hogy biztosan jól látok -e. Az óriási folyó közepén gyönyörű szépen világító gömbökkel ki volt rakva egy kérdés. A szám elé kaptam a kezem és Louis felé fordultam, aki előttem térdelt egy gyűrűs dobozt szorongatva.

- Hope Williams...hozzám jössz feleségül? - nézett fel rám én pedig sírni kezdtem....