Chapter ~ 37.

*A könnyektől homályos szemem megtörölgettem és a biztonság kedvéért pislogtam is párat, hogy biztosan jól látok -e. Az óriási folyó közepén gyönyörű szépen világító gömbökkel ki volt rakva egy kérdés. A szám elé kaptam a kezem és Louis felé fordultam, aki előttem térdelt egy gyűrűs dobozt szorongatva.

- Hope Williams...hozzám jössz feleségül? - nézett fel rám én pedig sírni kezdtem...*

El sem hiszem... Annyira sokat álmodoztam már erről a pillanatról kislány korom óta és bevallom amióta Louis-val vagyok átfutott párszor az agyamon, de a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy ilyen hamar megkér. 

- Igen! Igen! Igen! - ujjongtam és remegő kezem odanyújtottam, amire felhúzta a csodaszép gyűrűt, majd felállt és a derekamat átölelve magához húzott egy hosszú, forró, szerelmes csókra. Miután pár perc múlva elváltunk, hozzábújtam és elpityeredtem ő pedig a hátam kezdte simogatni és belepuszilt a hajamba.
- Louis.. - motyogtam szipogva.

- Hm?
- Mondd, hogy nem álmodom.
- Olyan buta vagy! - nevetett fel és a fenekemre csúsztatva a kezét újra megcsókolt.
- Nem álmodsz babe tényleg menyasszony vagy! - mondta mire újra szipogni kezdtem.
- Maradt még könnyed? - pimaszkodott mire ráöltöttem a nyelvem. Újra kinéztem az ablakon és részletesebben megcsodáltam a feliratot.
- Ezt hogy? - kérdeztem.
- Vannak kapcsolataim! - vigyorgott.
- Csodaszép - néztem le csillogó szemekkel.
- Örülök, hogy tetszik - mosolyodott el. Mivel elég hűvösre fordult az idő, inkább úgy döntöttünk, hogy lefelé indulunk. Mikor  negyed óra múlva végre földet értünk, segítettek kiszállni a kabinból és gratuláltak, amit mi meg is köszöntünk.
- Szóval ezért voltak olyan furcsák a srácok és a csajok - gondolkoztam el már a kocsiban.
- Igen! Szar színészek! - nevetett.
- Az már egyszer biztos! És akkor most mindenki ott van a házban? - kérdeztem.
- Valószínű - bólintott és ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Felvette és beleszólt. A vonal túlsó végén beszélő fél mondott valamit mire Louis felnevetett.
- Igent mondott - húzta nagy vigyorra a száját mire a vonalban hatalmas ordibálás hallatszódott és lerakták.
- Hazz volt - nevetett Lou.
- Jézusom - kuncogtam fel. Pár perc kocsikázás után hazaértünk. Benyitottam a bejárati ajtón és abban a pillanatban három ember csapódott be és ölelgetett agyon, majd jöttek a többiek is.
- Gratulálunk! - ujjongtak.
- Köszönjük! - mondtuk Lou-val és az emelet felé vettük az irányt gyorsan átöltözni. Felkaptam egy fekete cicanadrágot egy szürke sima pólóval, a hajam pedig felfogtam, mert már kezdtek zavarni a göndör tincsek, amik folyton a szemembe lógtak. Végre lehúzhattam a magas sarkút, amit már úgy vártam kb. azóta mióta felvettem.
- Muti a gyűrűt! - ugrált elém Stas amint leértünk. A tenyerébe helyeztem a kezem ő pedig vizsgálgatni kezdte.
- Annyira szép és úgy örülök nektek! - borult a nyakamba.
- Köszönjük. Bár fogalmam sincs, hogy tudtátok befogni a szátokat - néztem körül nevetve.
- Be voltunk fenyítve! - nevetett fel Liam.
- Ejnye, befenyítetted őket? - néztem Lou-ra.
- Muszáj volt! - mondta, majd magához húzott.
- Csókot! Csókot! - kezdte el kántálni Lott a többiek pedig becsatlakoztak.
- Őrültek vagytok - ráztam meg a fejem, majd Lou közelebb húzott és egy gyengéd csókot nyomott a számra. A kis csapatunk ujjongani kezdett ismét mi pedig elnevettük magunkat.
- Niall hozd a pezsgőt! - vigyorgott Stas. A szőkeség a konyhába sétált, a hűtőből kivette a pezsit és bontogatni kezdte.
- Be fogok rúgni! - kiáltotta el magát Hazz és becsapódott a kanapéba. Nevetve megcsóváltam a fejem és én is leültem mellé. Nagy pukkanásra lettünk figyelmesek, ami azt jelezte, hogy Niall-nek sikerült kinyitnia az alkoholt. Öntött mindenkinek és nekem is egy nyeletnyit, majd körbeálltunk és felemeltük a poharakat.
- Igyunk Hope-ra meg Louisra és persze a babára! - mondta Sophia.
- És a szünetünkre is! - vigyorgott Harry.
- Ámen! - nevetett fel Liam, majd mindenki összekoccintotta a poharát. Belekortyoltam, majd letettem az asztalra és lehuppantam, ahogyan a többiek is.
- Szóval mióta tervezgetted már? - kérdeztem Lou-t.
- Egy hónapja talán - gondolkozott el mire Hazz bólogatni kezdett.
- Szép volt? - kérdezte Lott.
- Gyönyörű és romantikus! - mondtam csillogó szemekkel.
- És sírtál? - kuncogott Soph.
- Ő mikor nem sír mostanában? - szólalt fel Louis mire a combjára csaptam.
- Igen sírtam, mert tökre megható volt! - öltöttem rá a nyelvem.
- De jó lehetett! - sóhajtott Soph mire elmosolyodtam.
- Veled amúgy beszélni akarok! - néztem rá.
- Na, menjünk! - állt fel. Felnevettem, majd felszenvedtem magam a kanapéról és a lépcső felé indultunk.
- Na, miről akarsz beszélni? - ült le vigyorogva az ágy szélére.
- Rólad és Liam-ről..
- Jajj ne már! Ne akard elrontani a kedvem - vágott fancsali képet.
- Mesélj - sóhajtottam.
- Se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk. Tegnap előtt annyira összevesztünk, hogy összepakoltam és átmentem az egyik barátnőmhöz, este pedig könyörögve hívott fel, hogy menjek haza és...lefeküdtünk. De ma megint olyan távolságtartó velem.

- Ohh szívem úgy sajnálom.. figyelj, beszélek vele, oké?
- Nem fogsz sok mindent elérni..
- De eddig olyan jól elvoltatok! Mik ezek a veszekedések?
- Kihűlt a kapcsolatunk.
- Akkor nem feküdtetek volna le tegnap este és nem hívott volna vissza.
- Nem lehet, hogy kicsit elszállt és nem akarja elkötelezni magát, hanem kicsit csajozni, akar?
- Lehet..nem tudom.
- Küldd már fel légyszi. Nem lépcsőzök annyit - tapogattam meg a fájó lábaim.
- Köszönöm, imádlak és küldöm - ölelt meg, majd kiment. Sóhajtottam egyet és összeszedtem a gondolataimat. Egy perc sem telt bele, Liam nyitott be.
- Helló menyasszony! - vigyorodott el és láttam a szemében, hogy ivott.
- Szia. Ülj le!
- Mint valami vallatás! Mondd, hogy nem az én romokban heverő kapcsolatomról akarsz beszélni...
- De. Miért van romokban?
- Nem tudom.
- Liam erőltesd meg magad! Sophia szeret!
- Persze! - nevetett fel.
- Miért nem hiszed el?
- Hogy lehet engem szeretni? Járom ezt a kibaszott világot kontinensről kontinensre és kurvára nincs időm rá. Pedig annyira szeretem, hogy az már betegség szerintem, de egyszerűen nem én vagyok az a srác, aki neki kell. Én nem tudom neki megadni azt, amit szeretne.
- Miért ne tudnád?
- Mert félek.

- Mitől?
- Hogy ha elveszem úgy, mint Louis téged akkor nem lesz időm rá és ő nem ezt érdemli. Sokkal jobbat érdemel.
- Figyelj! Sophia szenved miattad. Szeret téged a munkáddal együtt, és ha nem tűnt volna fel, akkor mondom, hogy Louis is azt csinálja, amit te és itt vagyok terhesen!
- Most hagyott itt egy hétre.
- Tudom. De azért mert terhes vagyok és nem repülhettem.
- Sophiának itt a munkája. Itt kell lennie és nem tarthat folyton velünk.
- Mindennek van megoldása Liam. Most itt ez az egy év szünet. Aztán kitalálunk valamit. Ne veszítsd el a saját hülyeséged miatt, mert még egy ilyen lányt nem találsz.
- De ez nem fog működni. Nem érted? Nem fogom látni, ha újra turnén, leszünk!
- Te vagy Liam Payne...intézd már el, hogy gyakornok stylist legyen nálatok!
- Mi? - nézett hülyén.
- Ez a végzettsége. Nekem is néha besegített és tehetséges. Itt Londonban meg csak próba munkán van és amúgy is akkor veled lenne!
- Szerinted már nem próbáltam? - nevetett fel keserűen.
- És?
- Azt mondták, hogy van elég stylist.
- De én most terhes vagyok. Aztán a nap 24 órájában szüksége lesz a babának rám szóval..
- De mire elkezdjük a turnét 1 éves lesz Blaire.
- És? Jaaj akkor majd én megpróbálok beszélni velük..
- Szerinted rád hallgatni fognak?
- Próba szerencse! Add a telefonod!
- Hope meg vagy őrülve? Tíz óra van!
- És? Nem fogom hagyni, hogy a legjobb barátnőm és a legjobb barátom emiatt szakítson! 
Felnevetett, majd a kezembe nyomta a telefonját. Kikerestem a főnök számát és megnyomtam a hívás gombot.
- Helló Payne! Miért zavarsz ilyen későn? - szólt bele egy hang.
- Öhm elnézést a zavarásért én Hope Williams vagyok Louis Tomlinson barátnője.
- Ohh szia! Én Richard Davis vagyok, tudod a turné menedzser.
- Igen, tudom - mosolyodtam el.
- Gratulálok nektek mondta Louis, hogy mire készül.
- Köszönöm! - kuncogtam fel.
- Milyen ügyben hívsz?
- Hát..kérni szeretnék egy szívességet...
- Hm..attól függ mekkora...Tomlinsont a földön tartod, úgyhogy kicsit még hálás is vagyok, neked szóval lehet, segítek..
- Köszönöm! Mivel pár héten belül szülök, és ez nagyban megnehezíti a munkám. Nem olyan erőbedobással tudok dolgozni így kéne egy kis segítség.
- De most egy év szünet van!
- Tudom, de majd a szünet után a turnén.
- Addigra a babátok 1 éves lesz.
- Tudom, de azért kéne nekem segítség, mégse hordozhatom magammal mindig és egyedül sem hagyhatom! Ugyan már Richard elfér még egy stylist..
- És honnan szerezzünk még egyet? Az nem úgy megy Hope..
- Mi lenne ha Sophia lenne az? Neki van gyakorlata és ő már régóta benne van, ráadásul ismeritek is..
- Ááh már tudom, mire megy ki a játék..
- Légy szíves! Tudom, hogy neked jó szíved van..
- És ez fog engem a sírba vinni! Na, legyen!
- Úú köszönööm!

- Tekintsd eljegyzési ajándéknak! - nevetett fel.
- Köszii, jó fej vagy, hagylak aludni, jó éjt!
- Nektek is - mondta, majd letette.
- Na, mit intéztem? - vigyorodtam el.
- Mi? Most komolyan? Rávetted? Én tudod mennyit könyörögtem neki?
- Nő vagyok..és ráadásul céltudatos!
- Köszönöm! Istennő vagy! Louis meg egy mázlista!
- Ahogy te is! - mosolyodtam el.
- Hazaviszem és elmondom neki.
- Utazzatok el valahova, ahol kettesben mindent meg tudtok beszélni.
- Ez jó ötlet!
- Tudom! Na, sipirc!

Szorosan megölelt, majd kirohant. Elnevettem magam és én is kimentem a szobából. Mire leértem, a lassúságomnak köszönhetően a Liam-Sophia páros távozott.
- Azt mondta Liam, hogy sürgős megbeszélni valójuk van és elrángatta Sophia-t - vonta meg a vállát Harry.
- Mától kerítő nő vagyok! - húztam ki magam.
- Már megint beleütötted az orrod valamibe? - kérdezte Louis mire csúnyán ránéztem.
- Csak megoldottam egy problémát! - vigyorodtam el és lehuppantam a kanapéra.
- Na, ez nekem magas! Inkább megyek! - szólalt fel Harry.
- Menjünk, hagyjuk egy kicsit ünnepelni kettesben a szerelmeseket! - vigyorodott el Lottie.
- És te húgi pontosan hova is mész? - emelte fel a szemöldökét Lou.
- Az egyik barátnőmhöz jöttem!
- Helyes! Akkor mehetsz!
Lottie rám kacsintott mire elvigyorodtam. Én pontosan tudom, hogy a barátjánál alszik, de ezt Lou-nak nem kell megtudnia, mert, félek, felrobbanna a feje. Miután mindenki távozott, lekapcsoltuk lent a villanyokat és a szobába indultunk. Gyorsan lezuhanyoztunk, majd a pizsamánkat felhúzva bebújtunk az ágyba.
- Na, mesélj babe, hogy jött egyáltalán ez az ötlet és mindent tudni akarok! - fordultam felé.
- Úgy jött ez az ötlet, hogy szeretlek és milyen, már ha a gyerekem anyját nem jegyzem el?
- És ha nem lennék terhes?
- Lehetséges, hogy megvártam volna az egy évet és az évfordulónkon kérlek meg.
- De így is úgyis megkértél volna? - néztem nagy szemekkel rá.
- Babe már megint butaságokat beszélsz..nem azért kértelek meg, mert terhes, vagy hanem azért mert szeretlek és el akarlak venni.
- Akkor jó. Én is szeretlek!

Felemeltem a kezem, majd a gyűrűt kezdtem el nézegetni. Egy egyszerű aranykarika volt, aminek a közepében egy csodaszép kő díszelgett. Imádom!
- Csodaszép - mosolyodtam el.
- Izgultam, hogy tetszeni fog -e és hogy felmegy -e az ujjadra - nevetett fel.
- Nekem egy műanyag gyűrű is jó lett volna, csak tőled kapjam.
- Azért megnéztelek volna, ha egy műanyagot kapsz! - nevetett.
- Tényleg örültem volna!
- Azért a gyémánt jobb, nem?
- Hogy...hogy ez igazi gyémánt? - tátottam el a szám.
- Bizony!
- Hűűű! - nyögtem ki és vizsgálgatni kezdtem.
- Tetszik? - kérdezte.
- Persze, hogy tetszik! Imádom! Alig várom már, hogy menőzhessek vele! - nevettem fel mire megcsóválta a fejét.
- És a szülők? - néztem rá.
- Mi van velük?
- Hogy mondjuk el?
- Semmi szükség rá. Apukádtól kértem meg először a kezed szóval már tudják. Anyáéknak meg muszáj voltam elmondani, mert leszedik a fejem, ha később tudják meg.
- Hogy te? Apától? És megengedte? - csodálkoztam el.
- Persze! Még sok boldogságot is kívánt!
- Hűha..ez most sokkolt! - nevettem fel.
- Na, milyen vőlegényed van neked?
- Szuper! - haraptam mosolyogva a számba és odahajoltam egy csókért.
- Na, aludjunk babe, mert hosszú napunk volt.
- Azt meghiszem! Ezt mondd a lányodnak is!
- Blaire aludjál egy kicsit apa kedvéért! - simogatta a hasam.
- Énekelj! - cincogtam kislányosan és ránéztem. Sóhajtott egyet, majd lekapcsolta a lámpát és hozzákezdett. Félálomban úgy hallottam, hogy a Perfect-re esett a választása, ami egy gyönyörű dal így pillanatokon belül álomba is ringatott.