Chapter ~ 35.

Hope szemszöge:

*1 hét múlva*

A kanapén ülök, és a laptopomon nézelődök babaszobák után ugyanis ötletem sincs, milyen színű legyen Blaire szobája. Louis megígérte, hogy amint hazajön, elkezdjük berendezni a babaszobát, amit úgy, várok már. Még egy hét van hátra az érkezésükig, de én már nem bírom. Iszonyúan hiányoznak és most, hogy terhes vagyok, talán ez még jobban megvisel. Annyit még életemben nem sírtam, mint ezen a héten. Az alvás nem megy, mert sehogy sem jó, a mozgás sem valami könnyű dolog és a barátom sincs itt, hogy megvigasztaljon. Persze vannak látogatóim, mint például Lottie vagy Gemma, akik feldobják minden napom, de az nem olyan. A csajokkal voltunk vásárolni és beszereztünk egy csomó babaruhát és kisebb kellékeket, de a nagyobb dolgokat Louis-val közösen szeretném megvenni. Sóhajtva letettem az üvegasztalra a laptopot és eldőltem a kanapén. Irtó álmos vagyok, de mivel a gyerkőc mindenemet nyomja nem igazán kényelmes és pihentető az alvás. Furcsállom, hogy már délután két óra és egyik lány sem rontott be. Kezdek unatkozni. A hasamra simítottam a kezem, amikor éreztem, hogy begörcsölt.

- Blaire ne csinálj ilyeneket még meg kell várnod az apukádat! Tegnap is mondta a doktor bácsi, hogy jó lenne, ha még bent maradnál - gügyögtem a hasamnak. Autó hangot hallottam, majd ajtó csapódást. Biztos valamelyik lánynak jutottam eszébe. Vártam pár percet, majd felültem. Hallottam, hogy a bejárati ajtó is nyílik és pillanatokon belül megláttam az érkező személyt. Eltátottam a szám és felküzdöttem magam, majd a nyakába ugrottam és elpityeredtem. Csöndben így álltunk pár percig, aztán lassan eltávolodtam és kék íriszeibe néztem.

- Hogy kerülsz ide? - szipogtam.

- Repülővel - vigyorodott el.

- Azt mondtad csak a jövő héten jössz!

- Menjek vissza? - kérdezte mire megöleltem még egyszer és nyomtam egy puszit a nyakára, majd az arcára és végül a szájára, amit ügyesen csókká formált. Beletúrtam a tökéletesen belőtt hajába ő pedig a fenekemre csúsztatta kezeit. Pár perc múlva levegőhiányban váltunk el.

- Hiányoztál - mosolygott.

- Te is nekem! Nagyon nagyon!

- Na, had nézzem a pocaklakót! - guggolt le, felhúzta a pólóm én pedig megtöröltem könnyes szemeim.

- Ügyes vagy manó, amiért szót fogadtál és megvártad apát! Szeretlek, prücsök ugye tudod? - gügyögött és megpuszilgatta a hasam.

- És engem is szeretsz? - haraptam az ajkamba.

- Mindennél jobban! - állt fel, majd magához húzott és újra megcsókolt. Miután sikerült elszakadnunk egymástól legalábbis az ajkainknak, leültünk a kanapéra.

- Figyeld! Ilyen színt gondoltam a babaszobába, de még nem vagyok benne biztos! Nem élénk? - néztem fel rá.

- Piros?

- Louiis ez nem piros! Ez bordó!

- Majdnem! Ne legyen inkább rózsaszínes árnyalat?

- De milyen?

- Babarózsaszín?

- Áhh az túl hagyományos. Ez a barackvirág szín jól néz ki!

- Akkor legyen az! - sóhajtott.

- Ohh fáradt vagy? Milyen hülye vagyok, itt nyaggatlak..menj, feküdj le nyugodtan.

- Nem az, csak...

- Van valami baj? - húzódtam el tőle és a szemébe néztem.

- Babe ígérd, meg hogy nem akadsz ki és nem hergeled fel magad!

- Megígérem! - sóhajtottam.

- Szóval hivatalosak vagyunk egy interjúra és egy ilyen játékos hülyeségre..

- És ezzel mi a baj? - nevettem fel.

- Az hogy a Fifth Harmony-val.

Unottan ránéztem, majd megforgattam a szemem.

- Miért kell neked folyton a farkad után menned? Ha akkor nem dugtad volna, meg az egyiket most nem félnék.

- Nem is értem miért félsz! Szerinted megcsalnálak? - csattant fel.

- Én nem azt mondom, de az a nő, ha rád mászik, nem hiszem, hogy tudnál ellenállni!

- Szóval azt mondod, simán megcsalnálak - nézett szemrehányóan a szemembe.

- Én nem..

- De Hope te nagyon is ezt mondtad!

- Babe én csak...

- Hagyjuk - rázta meg a fejét, majd felállt és a bőröndjét megfogva az emelet felé vette az irányt. Leültem a kanapéra és sírni kezdtem. Miért veszekszünk már az első 10 percben? Minden miattam van. Oh Hope te hisztis picsa.. miért kell mindig rinyálnod?  Sóhajtottam egyet, a konyhába mentem és gondoltam elkészítem a kedvenc teáját. Gyorsan megcsináltam, majd amíg főtt, felültem a bárszékre és a könyökömre támaszkodva néztem ki a fejemből. Hogy fogom én most őt kiengesztelni? Biztos nagyon haragszik. Hát persze, hogy haragszik mivel azt hiszi, nem bízom meg benne. Ismét elpityeredtem és a konyhapultra hajtottam a fejem. A teafőző jelezni kezdett, hogy készen van, így levettem és kiöntöttem egy bögrébe, aztán felfelé indultam a lépcsőn. Amint benyitottam a szobába Lou-t láttam meg az ágyon feküdni félmeztelenül és látszólag aludt. Letettem a teát az éjjeliszekrényére és a bőröndjéből kezdtem kipakolni. Bő fél óra alatt végeztem is, de nagyon elfáradtam így óvatosan bedőltem mellé és az arcát kezdtem tanulmányozni.

- Babe sajnálom, amiért egy hisztis picsa vagyok, és hogy rögtön jelenetet rendeztem amint hazajöttél, de féltelek, mert szeretlek. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg benned csak egyszerűen rossz elképzelni, hogy más lány társaságában vagy. Én most úgy nézek ki, mint egy bálna ők meg...nagyon csinosak és szépek - magyaráztam, de fogalmam sincs minek hisz alszik. Behunytam a szemem, majd pár pillanaton belül el is ragadott az álom.

•••

Apró puszikra keltem, ami az arcom és a homlokom célozták meg. Kinyitottam a szemem és Lou-val találtam magam szemben.

- Te..nem haragszol rám? - motyogtam.

- Annyira buta vagy - mosolyodott el.

- Igen, ezt már tudom - húztam el a szám.

- Mindent hallottam, amit akkor mondtál mikor azt hitted, hogy alszom és te nem vagy százas! Babe miért becsülöd le magad?

- Mert egy kicseszett bálna vagyok, ha nem vetted volna észre - dörzsöltem meg a szemem és felültem.

- Te? Bálna? Babe mit ittál, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz? Terhes vagy. Méghozzá a kislányunkkal és nincs is akkora hasad! Csinos, vagy és ami azt illeti rohadtul szexi!

- Tényleg? - hatódtam meg.

- És még gyönyörű is - simította tenyerét az arcomra.

- Szeretlek - bújtam hozzá.

- Én is! És többet meg ne halljam, hogy ócsárolod magad!

- Vettem! - kuncogtam fel. Mélyen a szemébe néztem, majd megcsókoltam és mikor az ajkamba harapott felkuncogtam.

- Louis.. - motyogtam.

- Hm? - morogta és a nyakamba puszilt.

- Szóval.. Dr.Kingston azt mondta, hogy nem ajánlatos nemi életet élnem most ezekben az utolsó hetekben és utána sem legalább 4 hétig - húztam el a szám.

- Hogy mi van?

- Beindíthatja a szülést - vontam meg a vállam.

- Ez nekem kínzás - vágott szenvedő fejet.

- Akkor mától nem veszek fel szűk dolgokat.

- Kicsim ezzel csak egy a baj..hogy te mindenhogy szexi vagy!

- Imádlak! - csókoltam meg.

- Amúgy most esik le, hogy te azt mondtad Lauren-re, hogy csinos.. - tűnődött el.

- Visszavontam! - tettem fel a kezeim mire elnevette magát.

- Szóval, ha már féltékenykedésről volt szó...mi volt azzal a sráccal a bárban? - húzta fel a szemöldökét mire idiótán vigyorogni kezdtem.

- Gemmának le fogom ragasztani a száját..

- Nem Gemm volt, hanem a paparazzik.

- Ohh..hát csak meghívott egy koktélra, de ennyi..

- Ahha és én nem csapjam ki a balhét mi?

- Babe..

- Nincs babe!

- Ne sértődj már be!

- Nem sértődtem be!

Rámásztam, majd a nyakához hajoltam és puszilgatni kezdtem.

- Ha így folytatod le foglak teperni - sóhajtotta mire az ajkamba haraptam és a mellkasára döntve a fejem ledőltem mellé.

- Elkezdjük a babaszobát? - néztem fel rá.

- Igen. Felcsörgetem a srácokat, de te csak dirigálhatsz!

- Szeretek dirigálni! - vigyorodtam el. A kezébe vette a telefonját, majd sorban felhívott mindenkit.

- Oké. 2 óra múlva itt vannak, addig vegyük meg a festéket!

- Okéé! - ujjongtam, majd felálltam az ágyról és a szekrényhez mentem. Felvettem egy sima fekete hosszujjút, rá egy farmer kertésznadrágot húztam, majd felfogtam a hajam és a cipőim elé álltam.

- Segítesz? - néztem a barátomra, aki elnevette magát és a kényelmes lábbelimet, amit kiválasztottam felhúzta a lábamra.

- Indulás! - sipítottam, majd felkaptam a pulcsim és a garázsba mentünk. Bepattantunk a kocsiba és az egyik bevásárlóközpont felé indultunk.

•••

- Néézd ezt! - mutattam egy halványzöld festékre.

- Babe...megbeszéltük, hogy barackvirágszín.. - sóhajtott.

- Igazad van..keressük meg! - indultam előre őt pedig kézen ragadtam. Mutató és hüvelykujjam közé véve az államat kezdtem el dörzsölni mintha szakállam lenne, közben hunyorogva néztem az egyre magasodó polcokat.

- Ott van! - szólaltam fel.

- Remek! - mondta, majd levett két vödröt és a kosárba tette őket.

- Lennél szíves nem morogni? - fordultam felé.

- Hope haladjunk már, kérlek! - vágott szenvedő fejet.

- Jó, jó menjünk! - forgattam meg a szemem és a kosarat megragadva beálltam az egyik pénztárhoz fizetni. Kipakoltam a megvásárolandó cuccokat és vártam, amíg az előttem lévők végeznek. Nagy nehezen sorra kerültem, kifizettem és a kezembe vettem a két vödröt. Körbenéztem de Lou-t nem láttam sehol.

- Bocsi! Segíthetek? Ezek a vödrök rohadt nehezek! - termett előttem egy elég helyes itt dolgozó srác.

- Ohh hát.. - hebegtem zavartan és rá mosolyogtam.

- Nincs, szüksége segítségre, kopj le! - szólalt meg a hátam mögött egy hang, ami a barátomé volt.

- Bocs haver csak gondoltam... - kezdett magyarázkodni a srác.

- Köszi, kedves, vagy de most szerintem menj - néztem Lou-ra aki elég idegesnek tűnt.

- Biztos? - nézett rám, majd Louis-ra a srác.

- Húzz el! - förmedt rá Lou mire csúnyán ránéztem. A fiú intett és már el is rohant. Dühösen indultam meg a kijárat felé a festékekkel a kezemben.

- Hope add ide azokat! - kiabált utánam mire letettem a földre és újra nekiindultam. A kocsihoz érve karba font kezekkel dőltem a fekete járműnek. Szükségem volt pár percre, míg összeszedem magam hisz a tüdőm, majd kiesett a helyéről a hasam pedig ismét begörcsölt.

- Te mégis mi a francot csináltál ott bent? - förmedt rám.

- Ezt mégis hogy érted? - ráztam meg a fejem.

- Miért flörtöltél azzal a sráccal? 

- Nem flörtöltem csak megkérdezte, hogy segíthet -e, ha már az állítólagos barátom otthagyott két bazinagy festékes vödörrel!

- Ahha.. - morogta, majd betette a cuccokat a kocsiba és beült. Kinyitottam az ajtót, nagy nehezen én is beküzdöttem magam és bekapcsoltam a biztonsági övem. A hasam újra görcsbe rándult ezért rásimítottam a kezem és simogatni kezdtem.

- Van valami baj? - kérdezte Lou egy fokkal lágyabb hangon.

- Nincs - mondtam közömbösen és kifújtam a levegőm.

- Babe szólj, és azonnal megyünk a kórházba - mondta ijedten.

- Rohadtul ne hívj bébinek és hagyj most békén! Nem kell menni a kórházba, mert még nem szabad jönnie! Mindjárt elmúlik! - kiabáltam mire döbbenten rám nézett és inkább beindította az autót.

Csöndben tettük meg a hazavezető utat. Amint leállt a kocsi én kiszálltam és bementem a házba. Felsétáltam az emeletre és lefeküdtem az ágyra. A hasam elég kemény volt, ami kezdett megijeszteni. Nem szabad még jönnie. Még bent kéne maradnia legalább egy hétig. A babaszoba sincs kész, és ha így haladunk nem is lesz egyhamar.. Mi lesz, ha megszületik és nem lesz kész a szobája? Ahh Hope miért kombinálsz mindig? Sóhajtottam egyet, majd úgy döntöttem lemegyek valami ételt csinálni, ugyanis ha a srácok jönnek, nekik bizony szükségük van egy kis motivációra. Amint leértem körülnéztem, de sehol sem láttam Louis-t. Talán most jobb is. A konyharészbe sétáltam, előkészítettem a Lasagne-hoz valókat ugyanis most azt kívántam meg, majd hozzákezdtem az elkészítéséhez. 

1 óra múlva éppen a kanapén pihentem mikor egy csengéssel jelezte a sütő, hogy kész az étel. Nagy nehezen felkeltem, elsétáltam addig és kivettem az ételt, aminek isteni illata volt. Félre tettem egy kicsit hűlni és kinyitottam a fagyasztót ahol tudtam, hogy egy doboz jégkrém lapul ugyanis tegnap vettem magamnak. Felbontottam, beletettem egy kanalat és a nappaliba sétáltam. Lehuppantam az ágyra és a tévét kezdtem el nézni. Szöszmötölést hallottam a bejárati ajtónál, majd a személy, aki be akart jutni végül célba ért ugyanis kinyílt az ajtó és belépett. Tudtam, hogy Louis az így nem vetettem rá nagy figyelmet. Nagyon csúnyán viselkedett a bevásárlóközpontban. 

- Szia - köszönt, de nem néztem rá.

- Tudom, hogy haragszol és tudom, hogy nagyon idiótán viselkedtem csak féltékeny lettem.

Amikor megláttalak azzal a sráccal beszélni, megsajdult a szívem ugyanis belegondoltam, hogy mi lenne, ha nem lennél nekem.. - mondta és az utolsó szavak végére már kezdtem megenyhülni.

- Tudom, hogy ez nem mentség, és hogy nehéz eset vagyok, de próbálok változni - mondta és letette elém a rózsacsokrot, amit hozott. A csokorra néztem, majd rá és elbőgtem magam. Ohh Hope gratulálok, ez ma már a sokadik alkalom rendkívül nagy önuralommal rendelkezel...ja, nem.

Miután sikeresen beoltottam magam sikerült megszólalnom is.

- Köszönöm - szipogtam.

- Leülhetek, melléd vagy ordibálva el fogsz zavarni? - kérdezte egy fél mosollyal mire még jobban sírni kezdtem. Most tényleg egy hárpiának tart?

- Bébi basszus csak vicceltem! - nevetett fel, majd leült és magához húzott, a hajamba pedig egy puszit nyomott.

- Shh ne sírj már - simogatta a karom mire picit lecsillapodtam.

- Ezekből a hormonokból má-már ele-elegem van - hüppögtem.

- Figyelj, kicsim akármennyire is összeveszünk, tudod, hogy nagyon szeretlek, és sosem csalnálak vagy hagynálak el, még ha puskával kergetnél, akkor sem - mondta mire felkuncogtam.

- Na, ezt akartam hallani - puszilt arcon, majd magával szembe fordított és lassan megcsókolt.

- Szeretlek - suttogtam miután elváltunk.

- Én is titeket szívem - húzott ismét magához. Így ültünk egészen addig a percig, amíg Harry egy "megjöttünkcsicskák" felkiáltással be nem rontott. Elnevettük magunkat, majd üdvözöltem őket úgy, hogy a nyakukba ugrottam amennyire a hasam engedte, ők pedig tartottak egy csoportos ölelést.

- Kaja szag van - szagolt a levegőbe Niall, kutyákat meghazudtoló módon.

- Lasagne a pulton, de nem az egészet! - mondtam mosolyogva, de már a szöszke el is tűnt.

- Na, akkor kezdjük a festést! - mondta Liam és az emelet felé indult.

- Ebben még segíthetek? - néztem Lou-ra.

- Háát.. - tűnődött el.

- Légyszi légyszii! - néztem rá kérlelően.

- Na, jó! De amint nem érzed jól magad, mész pihenni!

- Vettem főnök! - tisztelegtem, majd felindultam. A mi szobánkkal szemben lévő kisebb helység lesz, a baba szobája ahol már le van terítve a padlóra a fólia, hogy ne festékezzük össze és ki vannak készítve az ecsetek és hengerek is. Megragadtam egy hengert, majd belemártottam a festékbe és a falra kentem.

- Szép legyen, és ha meglátok, egy csíkot esküszöm hisztit csapok! - fenyegettem meg őket mosolyogva.

- Az higgyétek el senkinek sem jó! - nevetett fel Lou. A többiek is munkához láttak, majd elkezdődött egy hosszú és fárasztó délután.

•••

Este nyolc órakor fáradtan rogytunk le mind az öten a nappalink kanapéjára. 

- Ugye tudjátok, hogy nem ingyen volt! Hope holnapra 50 db palacsintát kérek! - mondta Niall.

- Niall baszki Hope terhes - szólalt fel Louis.

- Azért csak ötven! - vigyorodott el mire felnevettem.

- Menjünk skacok hagyjuk egyedül a szerelmeseket! - perverzkedett Hazz.

- Csak össze ne vesszenek megint! - mondta Liam mire durcásan ránéztem.

- Nem szólaltam meg! - tette fel a kezeit nevetve. Felállt a három srác, majd kivonultak az ajtón.

- Na, milyen lett a szoba? - kérdezte Lou.

- Tökéletes! - vigyorodtam el.

- Őszintén? - emelte fel a szemöldökét.

- Őszintén! Na, jó lehet, hogy pár helyen elég ferde de... szeretettel csinálták a srácok és nekem ennyi elég.

- Nekem van a legjobb barátnőm! - ölelte át a derekam.

- Még akkor is, ha hisztis vagyok? - motyogtam a vállába.

- Még akkor is, ha hisztis vagy - mondta, majd megpuszilta a homlokom.

- Megyünk aludni? - néztem fel rá.

- Menjünk? - kérdezte mire bólogatni kezdtem.

- Na, akkor gyere - emelt fel menyasszonyfogásba és a lépcső felé indult.

- Nem vagyok nehéz?

- Hát nehezebb vagy, mint amikor nem voltál terhes! - nevetett fel és berúgta az ajtót. Letett az ágyra, majd a fürdőbe indult.

- Mész zuhizni? - kérdeztem.

- Ahha! Jössz?

- Majd utánad - mosolyodtam el.

- Félsz? - vigyorgott rám.

- Hát egy kicsit! Te nem bírod visszafogni magad! - nevettem.

- Hát most lehet, hogy nem - nézett rajtam végig, majd bement. Elnevettem magam és eldőltem az ágyon. A hasam ismét görcsölni és fájni kezdett, ezért rátettem a kezem és simogatni kezdtem.

- Blaire még korán van - motyogtam neki, de nem nagyon akart hatni. Oldalra fordultam ezzel pedig egy kicsit jobb lett. Lehunytam a szemem és próbáltam nem ráparázni arra, hogy esetleg még ezen a héten megszülök. 10 perc múlva kijött Louis és az ágy mellé guggolt, hogy szemben legyen velem.

- Baj van? - kérdezte aggódóan.

- Csak fájás volt - sóhajtottam.

- És ez mit jelent?

- Még semmit. Ez még nem olyan és különben sem szabadna még jönnie.

- Akkor jó. Mész zuhanyozni? - kérdezte és adott egy homlok puszit. Lehunytam a szemem, kifújtam a levegőm és Louis segítségével felálltam.

- Mint egy hordó - pufogtam mire felnevetett.

- Babe, csinos vagy - kacsintott és befeküdt az ágyba.

- Szeretlek - dobtam puszit felé, majd a fürdő irányába indultam.

- Én is! - hallottam, majd magamra zártam az ajtót. 20 perc leforgása alatt sikerült lezuhanyoznom aztán kimentem a szobába ahol Lou már békésen aludt. Lekapcsoltam a villanyokat, majd óvatosan bebújtam mellé. Lehunytam a szemeim, pár percen belül pedig el is ragadott az álom.