Chapter ~ 21.

Hope szemszöge:

*2 nap múlva*

Éppen úton vagyunk Doncaster felé, ahol a temetés lesz. Louis öltönyben van, amit ma már másodjára vett fel mivel reggel nem bírtuk visszafogni magunkat. Rajtam egy szűk háromnegyed ujjú combközépig érő ruha van egy fekete magas sarkúval, a hajam pedig kivasaltam és feltűztem.

- Kicsit féltelek. Rohadt sokan lesznek ott és mindenki le fog támadni...nem mellesleg nem így akartalak bemutatni – szólalt meg Louis.

- Most lesz az egyik nagyszülőd temetése te pedig értem aggódsz? Louis ők csak a családod. Minden rendben lesz – tettem kezem az övére mire összekulcsolta azokat.

Igazából marhára be vagyok parázva de van elég baja, nem akarom még terhelni a hülyeségeimmel is.

- Amúgy.. reggel tetszett, ahogy letepertél – vigyorodott el mire hitetlenül megráztam a fejem.

- Máskor is csinálhatod!

- Álmodj Tomlinson! - mosolyodtam el.

Az út további része zenehallgatással telt el, majd már csak azt vettem észre, hogy bekanyarodunk egy utcába ahol a temető van. Már rengeteg kocsi volt itt hisz háromnegyed kettő is elmúlt. Kiszálltunk, majd összekulcsolva a kezeinket a temető kapui felé vettük az irányt. Amint beértünk egy Doncaster feliratot láttunk meg, ami olyan stílusban volt felírva, mint Hollywoodban a Hollywood felirat. Louis a nagy tömeg felé kezdett húzni ahol ott volt Jay, Dan és a lányok is. A két kicsire gondolom, valaki otthon vigyáz.

- Sziasztok, gyerekek! - üdvözölt minket Jay és jól megölelgetett, ahogyan a férje és a lányok is. 

Louis elment köszönni pár rokonnak, de azt mondta, hogy én maradjak itt majd a toron, ami a Jay-ék házába lesz, ott majd megismerkedem pár emberrel.

- Louis hogy reagált? - kérdezte Lottie.

- Hát.. elég hevesen, de sikerült lenyugtatnom és mellette voltam, ahogyan a srácok is.

- Ezt jó hallani. Végre nem piával és bulival oldotta meg a dolgot – forgatta meg a szemét mire elmosolyodtam. Mikor a pap beszélni kezdett Lou is visszaért hozzánk és a kezemet megfogva figyelmesen hallgatni kezdte. Fél óra múlva lement az egész és be kell, valljam elpityeredtem párszor. Persze Louis tartotta magát és vigasztalt végig. A tömeg eloszlott és mindenki a Louis-ék házába indult ahol lesz a svédasztalos fogadás.

- Hogy bírod? Én nem is ismertem és elsírtam magam te pedig fapofával végig álltad – szipogtam egy zsebkendőt elővéve.

- Úgy, hogy férfi vagyok – húzta féloldalas mosolyra a száját én pedig megforgattam a szemeim.

- Az rosszabb, ha benned marad...

- Én tegnap előtt a dühöngésemmel kiadtam, amit ki kellett – vonta meg a vállát.

Lassan az úti célunkhoz értünk. Leparkoltunk, majd kiszálltunk és besétáltunk a házba, ami tele volt emberekkel.

- Louis! Részvétem! - jött ide egy középkorú nő.

- Köszönöm – mosolyodott el.

- Ki ez a bájos lány? - vigyorgott rám.

- Amy ő itt a barátnőm Hope, Hope ő itt anya legjobb barátnője Amy – mutatott be egymásnak minket.

- Ááh szóval rólad áradozott annyit Jay! - mondta mire zavartan felnevettem.

- Áradozott? - kérdeztem.

- Persze! Hogy milyen kedves, okos, csinos lány vagy és hogy Louis most jól választott! - mondta mire legszívesebben ugráltam volna örömömben, de csak diszkréten megköszöntem.

- Na, megyünk tovább Amy! - mondta Lou, majd elhúzott onnan.

- Olyan, mint anyukád! - kuncogtam.

- Ezért legjobb barátnők! - nevetett fel.

- Áh, Louis! És azt hiszem Hope! Örülök, hogy megismerhetlek! - jött ide vigyorogva egy 20 év körüli srác.

- Hope ő itt az unokatesóm James – mutatta be Lou.

- Szia, James! - mosolyodtam el.

- Te csak modellekkel tudsz járni? - nézett Louis-ra mire elpirultam.

- Én nem... – kezdtem.

- De lehetnél az! - kacsintott, majd tovább ment.

- Ő ilyen! Ne is akard feldolgozni! - nevetett mire én is felkuncogtam.

- Elmegyek, hozok valamit inni, oké? - kérdezte Lou.

- Oké – mondtam mire elengedett és elsétált.

- Oh, szia! Mondd, hogy te vagy Hope és most nem égek be! - lépett elém egy szép szőke hajú korombéli lány.

- Én vagyok! - mosolyodtam el.

- De örülök! - borult a nyakamba.

Esetlenül átöleltem bár fogalmam sem volt, ki ő.

- Bess meg ne fojtsd! Még szükségem van rá! - hallottam meg Louis hangját.

- Én csak ismerkedem! - öltötte rá a nyelvét.

- Na, hát azt tudom, hogy te tudsz ismerkedni! - nevetett fel Lou mire a lány is kacagni kezdett.

- Hányszor mondjam el hogy az véletlen volt? - háborodott fel Bess.

- Kicsim, Bess a gyerekkori legjobb barátom és úgy ismerkedtünk, meg hogy eltört a karom! - újságolta mire vigyort erőltettem a képemre. Egy szép lány, aki gyerekkora óta ismeri Louis-t jobban, mint én. Akármennyire gyerekes, féltékeny lettem.

- Hát igen! Ugyanis belém jött bicajjal! - mondta felháborodva a lány.

- Nem mert te jöttél belém! - vitatkozott Lou.

- Ááh Tomlinson javíthatatlan vagy! - rakta csípőre a kezét.

- Na, adj egy csontropogtató ölelést! - tárta szét a karját a barátom mire a szőkeség odasétált és megölelte. Szerintem ez volt életem legkínosabb és legbosszantóbb 10 másodperce. Mikor elengedték egymást elbúcsúzott tőlünk a lány és elment szerencsére.

- Tessék babe, itt az innivalód – nyomta a kezembe az italt, amit megköszöntem.

- Nem vagy éhes? - kérdezte.

- Nem – válaszoltam és az italomba kortyoltam.

- Oké én sem. Azt hiszem, lassan mehetnénk..

- Szerintem is – helyeseltem.

Megkerestük Jay-t, majd elköszöntünk tőle ahogy Dantől és a lányoktól is és kimentünk az autóhoz.

- Na, ezen is túl vagyunk! - kötötte be magát Lou.

- Ja – mondtam és én is utánoztam a mozdulatát.

Beindította a motort, majd kitolattunk és elhajtottunk.

- Na, akkor most elmondhatnád, hogy mi a baj!

- Semmi! - vontam meg a vállam és az ablakon kezdtem kibámulni.

- Látom, hogy baj van! Csöndes vagy!

- Mondom, hogy nincs, semmi bajom Louis légy szíves ne piszkálj! - emeltem fel kicsit a hangom mire döbbenten rám nézett. Hátra dőltem, majd felhangosítottam a rádiót és lehunytam a szemem.

Tudom, hogy rohadtul gyerekes vagyok, és hogy totál felesleges aggódnom, de rosszul esett ez az egész. Oké tudom, ha akart volna, valamit a lánytól már rég járnának és most nem én ülnék itt ezen a helyen, de akkor is sértette a büszkeségem. Éreztem, hogy Louis néha-néha rám néz és kezdtem szégyellni magam. Most temették el a nagyiját én meg itt csinálom a hisztit. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam a szemeim és lehalkítottam a rádiót.

- Sajnálom – ráztam meg a fejem.

- Elmondanád, hogy mi van? - pillantott rám.

- Csak Bess... – kezdtem mire felnevetett.

- Baby te féltékeny vagy? - kérdezte szórakozottan mire fújtattam egyet.

- Nincs semmi szükséged rá! Bess nem az esetem és sosem gondoltam úgy rá! Ő egy haver! 

- Tudom – sóhajtottam.

- Akkor nem duzzogsz már?

- Nem és ahh bocsánat! Most vagy túl egy temetésen én pedig itt hisztizek..

- Igazából kicsit tetszik, mert akkor tudom, hogy féltesz! - vigyorgott.

- Persze, hogy féltelek te idióta! Hisz szeretlek! - néztem rá.

- Én is téged hercegnő! - mondta és egy puszit nyomott a számra.

- És...láttam egy másik szőke lányt, aki azt hiszem Lott-al beszélgetett... – gondolkoztam el mire felnevetett.

- Ő az exem – jelentette ki.

- Oh..

- Kicsim, ha most megint bedurcizol nem viszlek ma este sehova!

- Mert hova megyünk? - csillant fel a szemem.

- Hát persze, hogy nem durcizik – mosolyodott el mire vállba ütöttem.

- Demi Lovato koncert? - nézett rám, mire lefagytam. 

Imádom Demit kiskorom óta óriási rajongója vagyok és egyszerűen csodálatos az a nő. Ő a példaképem.

- Mii? Demi koncert? Mi? Úristeen Louis honnan tudtad?! - kezdtem tapsikolni örömömben mire elnevette magát.

- Vannak forrásaim... – pillantott rám.

- Stasy...

- Talált!

- Kicsacsogta?

- Csak rá kellett kérdeznem és ő már mondta is!

- Szörnyű az a nő! - nevettem fel.

- Milyen gyorsan elfelejtetted Hannaht! - vigyorodott el.

- Kit? - vontam össze a szemöldököm.

- Hát az exem!

- Jó Louis, majd ha New York-ban leszünk, direkt összehozok egy találkozót pár sráccal! - néztem rá fojtott mosollyal ő pedig morcosan nézett vissza.

- Gondolkozom még a koncerten! - húzta fel az orrát.

- Életeem ne már! - kuncogtam fel.

- Akkor ne pimaszkodj!

- Befejeztem! Amúgy nem szeretted volna, hogy a srácok is jöjjenek a temetésre?

- Beszéltem Hazz-al és megkérdezte, de mondtam, hogy tök felesleges mi is hamar eljövünk.

- Így is sokan voltunk! - húztam el a szám.

- Hát, ja!

Este hétre értünk haza a srácok pedig már a lakásban voltak. Igen ők is be tudnak jutni, ami kicsit aggasztó abból a szemszögből, hogy szétszednek mindent. Mikor beléptünk Niall már a hűtőben volt, Harry a kanapén cipővel, Liam pedig kint a medencénél.

- Srácok viselkedjetek már! - ripakodott rájuk Sophia de mindhiába.

- Szerintem tök fölösleges – léptem mellé.

- Hope! Hogy ment? - ölelt meg szorosan.

- Egész simán. Én sírtam, ő nem – vontam vállat.

- Hát ez várható volt. Ő fiú és te is ott voltál..

- Hallok mindent! - szólt ide Louis mire felnevettünk.

- Ti is jöttök Demi koncertre? - kérdeztem.

- Muszáj! - húzta el a száját Liam, aki most lépett be a kertből.

- Kikönyörögtem, mert én is szeretem! - nevetett fel Soph.

- Mi Niall-el nem megyünk! - mondta Hazz.

- Titeket annyira nem érdekel, mi? - kuncogtam.

- Hát nem!

- Szerintem menjetek készülődni! - nézett ránk Soph.

- Oké! - vigyorodtam el, majd Louis kezét megfogva felsétáltunk a lépcsőn.

Gyorsan a szekrény elé álltam, majd kiválasztottam egy fekete topot egy fekete bőrszoknyával, majd a fürdőbe mentem megerősíteni a sminkem, a hajam pedig begöndörítettem. Felvettem a kikészített ruhám meg egy fekete magas sarkút és kész is voltam. Louis egy fehér pólót, egy fekete farmert és egy sötét farmerkabátot vett fel a haját pedig megigazította és már kész is voltunk.

- Bassza, meg nem lehetne kicsit visszafogottabban öltöznöd? - ölelt át.

- Vegyek inkább rövidnadrágot a szoknya helyett? - néztem fel rá.

- Nem kell tökéletes vagy így csak, majd vissza kell fognom magam! - nevetett és nyomott egy rövid csókot a számra.

- Mehetünk? - kérdeztem.

- Menjünk – kulcsolta össze a kezeinket, majd lesétáltunk a többiekhez.

Már csak a Liam Sophia páros voltak itt.

- Ki kocsijával megyünk? - kérdezte Lou.

- Mehetünk az enyémmel...majd ha iszunk, a csajok hazavezetnek! - mondta Liam.

- Oké! - vigyorodott el Lou, majd bezártuk a házat és beültünk a kocsiba.

Mi Soph-al hátra lettünk száműzetve a fiúk pedig előre ültek.

- És mikor kezdődik? - kérdeztem.

- 30 perc múlva! - válaszolt Liam.

- Hidd el nekem amint beértünk, ők el fognak tűnni! - nézett rám Soph.

- Ez nem is igaz! - tiltakozott Lou.

- Mindig ezt csináljátok! Lepasszoltok pár őrnek és elmentek piáért!

- Kicsim kötekedős kedvedben vagy! - nevetett Liam.

- Igen, úgyhogy vigyázz Payne! - fenyegette meg nevetve Soph.

- Húha mik lesznek ott este! - szólalt meg Louis mire felkuncogtam.

Liam lepacsizott vele amin Soph felháborodott. Épségben a stadionhoz értünk. A hátsó ajtót választottuk a bejutásra, mert attól tartottunk, ha elől megyünk, szétszedik a fiúkat. Hátul egy csomó ember ránk köszönt, amit kicsit furcsának tartottam, majd megálltunk egy ajtó előtt amin Demi neve volt.

- Louis.. – szólaltam meg.

- Ne legyél, nagyon lesokkolva mikor meglátod! - nevetett fel én pedig vállba ütöttem. Bekopogtunk, majd egy tessék után beléptünk az öltözőbe. Demi épp a tükör előtt állt és mikor meglátott minket mosolyogva megfordult.

- Sziasztok! Annyira vártalak már titeket! - kuncogott, majd mindannyiunkat megölelgetett köztük engem is én pedig teljesen lesokkoltam. Annyira imádom a hangját és a személyiségét és azt, hogy ilyen erős..

- Hope kicsit le van sokkolva! - nevetett fel Liam mire ráöltöttem a nyelvem.

- A One Directionnél dolgozol, Louis Tomlinson a pasid és te tőlem vagy lesokkolva? - kérdezte nevetve.

- Valahogy úgy! Nagyon régóta vagyok a rajongód és annyira szeretem a számaid és a stílusod!

- Köszönöm drágám! - ölelt meg még egyszer.

- Demi 5 perc! - szólt be egy férfi.

- Mennem kell...menjetek a színpad melletti árokba és remélem élvezni, fogjátok a koncertet!

- Arról semmi kétség! - mosolyodtam el, majd megfogtam Louis kezét és kimentünk.

Megálltunk egy olyan helyen ahonnan jól látunk és elkezdődött a koncert. Louis a hátam mögé jött, majd a hasamon összekulcsolta a kezét és néha-néha puszit nyomott a nyakamba, amin felkuncogtam, mert csikis vagyok. Demi a Heart Attack-el kezdte a koncertet, majd a Neon Light-sal folytatta. Csodálatos volt. Imádom minden számát és kívülről fújom őket így végig énekeltem a koncertet. A végén elköszönt a közönségtől és integetett nekünk, majd lement.

- Mehetünk? - kérdezte Lou.

- Éhes vagyok! - jelentettem ki.

- Én is! - mondta Sophia.

- Akkor menjünk egy mekibe? - kérdezte Liam mire bólogatni kezdtünk. Kimentünk a stadionból, majd kocsiba pattantunk és elindultunk.

- Büszke vagyok rátok srácok! Nem hagytatok ott és nem ittatok! - kuncogott Soph.

- Asszony shh! - mondta pimaszul Liam

- Drágám még egy ilyen felszólalás és a kanapén alszol! - mondta Soph mire Lou-val felnevettünk.

- Szeretleek! - nézett a visszapillantóba Liam mire Sophia kiöltötte rá a nyelvét. Pár perc múlva a mekihez értünk. A Mc Drive-nál leadtuk a rendelésünket, majd miután kiadták leparkoltunk megenni.

- Babe anyukádékat holnap meg kéne látogatni! - mondta Soph.

- Meg, ha már ott vagyunk apukádat is!

- Tényleg! Oké!

- Egy városban laknak? - kérdeztem kíváncsian.

- Ahha! Liam-el kiskorunk óta ismerjük egymást!

- Úú ez tök romantikus! - vigyorodtam el.

- Hát...amúgy nem nagyon tartottuk a kapcsolatot.

- Nekem már amúgy régen tetszett csak ott volt Danielle..

- A régi barátnőd? - kérdeztem.

- Ahha! Akkor még úgy gondoltuk, hogy marad az a felosztás, hogy Dan én, Louis El és Zayn Perrie. Mára mindenki szétment!

- Hát, ja... – mondta Louis.

- Hány évig is voltál El-el? - kérdeztem Lout.

- Bébi, muszáj?

- Nyugi nem fogok féltékenykedni!

- Igaz ma már megvolt a féltékenykedés..

- Mert? - kérdezte Sophia.

- Hát a temetésen odajött egy szép lány és Louis megölelte. Meg ott volt Hannah a másik exe is..

- Uhh..hát meg tudom érteni, hogy féltékeny voltál! - mondta Soph mire a fiúk felmordultak.

- Szerintem induljunk! - nevettem fel.

Miután mindenki elfogyasztotta a kaját, Liam kitett minket otthon mi pedig a kódot beütve be is jutottunk az ajtón.

- Jajj én olyan fáradt vagyok! - rúgtam le a magas sarkúm.

- Hány óra? - kérdezte Lou.

- 1 óra van! Én csak bedőlök az ágyba, majd holnap lezuhanyozok!

- Oké! - mondta, majd felindult a lépcsőn, ahogyan én is.

Kikerestem egy fehérneműt a szekrényből meg egy bő pólót és bedőltem a pihe-puha ágyunkba. Louis levetkőzött alsónadrágra, majd bebújt mellém és leoltotta a lámpákat. Hozzábújtam, majd lehunytam a szemem.

- Jó éjt Lou – motyogtam.

- Jó éjt bébi – mondta, majd szorosabban magához ölelt és elragadott mindkettőnket az álom.