Chapter ~ 28.

Hope szemszöge:

*December 23.*

Holnap este szent este, ami azt jelenti, hogy ajándékozás van. Megbeszéltük a srácokkal, hogy a párok együtt töltik a szent estét, akinek pedig nincs barátnője, azaz Harry ő pedig hazamegy, másnap pedig jön az ajándékozás. Amióta anyáéknak bejelentettük, hogy terhes vagyok, azaz 1 hónapja, azóta kb. kétszer beszéltünk. Állítólag nincs idejük viszont apa még mindig nem békélt meg. Louis-val voltak kisebb összeveszéseink, amiket 5 percen belül meg is oldottunk szerencsére és boldogan élünk együtt. A turné 5 napja szünetel, és csak januárban indulunk újra útnak, aminek örülök és persze a fiúk is. Reggel van és én valami hülye karácsonyi mesét nézek még az ágyban Louis pedig visszaaludt. Meg kéne venni a karácsonyfát, ami az ő dolga lenne, csak folyton morog miatta. Én is be tudnám hozni, de a pocakom nem engedi, ugyanis már van egy kicsi. A baba most 18 hetes és ma még ultrahangra is kell mennem, amire Louis nem tarthat velem mivel berendelték a foci klubhoz. A pocakomra tettem a kezem és felvontam a szemöldököm ugyanis apró ritmusos rángásokat kezdtem érezni. Ez a baba lenne? Nagyon fura és csikis érzés. Mintha pici buborékok pukkannának ki a hasamban. Megsimogattam és elmosolyodtam. Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam a kisfiam vagy kislányom. Még ezt nem igazán tudom és reménykedem, hogy ma ki fog derülni.

- Louis - suttogtam és megsimogattam az arcát mire morgott egyet.

- Mi az? - kérdezte kábán.

- Gyorsan nézd meg! Mozog! - mondtam izgatottan és kezét a hasamra tettem.

Kinyitotta a szemét, majd figyelmesen tanulmányozni kezdte a pocakom.

- Most éreztem! Ez ő? - nézett fel rám mire bólogatni kezdtem.

- Na mizu van odabent? Ne bulizz annyit manó! - beszélt a hasamnak, majd nyomott egy puszit rá mire felkuncogtam.

- Szeretlek! - fogtam kezeim közé az arcát és felhúztam egy csókra.

- Én is titeket babe! - mondta, majd felállt.

- Mikorra kell menned Doncasterbe?

- Felöltözöm és indulok!

- Én pedig megyek a dokihoz!

- Kérj képet!

- Oké - mosolyodtam el. Bement a fürdőbe én pedig eldőltem az ágyon. Louis 30 percen belül elkészült, majd kaptam egy puszit és el is ment. Sóhajtva sétáltam be a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, elvégeztem a reggeli dolgokat, majd megszárítottam a hajam és a szekrényemből kihúzva pár cuccot, amik takarják a hasam, felöltöztem. Miután mindennel kész voltam elindultam Louis másik kocsijával a kórházba. Szerencsés vagyok, amiért ezt a dokit kaptam, mert Dr. Kingston teljes mértékben megérti ezt az életet és mindig rendelésen kívül fogad engem, mert tudja, ha sokáig bent maradok a rendeléseken az ajtó előtt, és a kórház előtt is egy csomó paparazzi gyűlik össze, ami nekem semmilyen szempontból sem jó. A kórházba érve a már megszokott útvonalon sétáltam a második emeletre ahol bekopogtattam az ajtón. Egy tessék elhangzása után bedugtam a fejem mire Dr. Kingston elmosolyodott.

- Fáradjon beljebb Ms. Williams!

Becsuktam magam után az ajtót, majd odasétáltam hozzá.

- Van vagy volt valami panasza az elmúlt hetekben? Bármi!

- Hát..ma reggel azt hiszem mozgolódott!

- Ohh ez teljesen normális! Gondolom örültek neki!

- Persze! - kuncogtam.

- Na, akkor feküdjön fel kérem az ágyra és húzza fel a pólót!

Levettem a kabátom, majd tettem, amit az orvos mondott és felhúztam a pólóm.

- Ohh már szépen gömbölyödik! - mondta és rányomott abból a hideg zseléből egy adagot, majd a kis műszerrel körözni kezdett.

- Egy darabig el fog tartani ez a vizsgálat hisz megmérem mindenét!

- Oké - bólogattam és a kis monitorra kezdtem figyelni, amin megjelent a babám. 20 percig kínzott a doki, majd miután lemért mindent, rám nézett.

- Képet esetleg kér?

- Igen és...a nemét is szeretném tudni, ha lehetséges!

- Mindjárt nézem! - mosolyodott el és rólam a képernyőre emelte tekintetét.

- Az ön babája kétségtelenül kislány! - nézett rám én pedig teljesen meghatódtam és egy könnycsepp is legördült a szememből.

- Louis már az elejétől érezte - szipogtam.

- Akkor nem lesz nagy meglepetés! - nevetett fel.

- Hát nem! De azért örülni fog, hogy maga szerint is az! - nevettem, majd a kapott papírtörlőkkel letöröltem a hasam és felöltöztem.

- Tessék, itt vannak a papírok és a kép! - nyomott a kezembe egy mappát.

- Köszönöm doktor úr! Egy hónap múlva ilyenkor?

- Igen! Most 18 hetes és legközelebb majd a 22. héten találkozunk!

- Oké! Viszlát! - búcsúztam el, majd kimentem az ajtón. A kórházból kilépve sietősen távoztam és a pláza felé vettem az irányt. Az ajándék boltba betérve vettem egy képkeretet, majd kocsiba pattantam és elhajtottam. A tervem az, hogy a képet polaroid formában megcsinálom, majd odaírom, hogy "Kislány vagyok!" és egy képkeretbe helyezve Louis-nak adom. A karácsonyi ajándékokat már megvettük a srácoknak és a lányoknak közösen, Louis-nak pedig úgy döntöttem, hogy sütök valami finom tortát, és amikor megkérdeztem, hogy mit szeretne azt mondta, hogy engem ezért úgy döntöttem, hogy adok neki egy kis kényeztetést.

Mikor hazaértem leparkoltam a feljárón és besiettem a házba. Gyorsan kivettem a képet a táskából, ráfirkantottam, amit akartam és belehelyeztem a képkeretbe. A konyhába indultam valamit enni, amikor is zörgést hallottam kintről. Csöngetni kezdtek ezért az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
- Apa? - néztem az előttem álló férfira furán.
- Szia Hope - mosolyodott el.
- Gyere beljebb - álltam arrébb, majd miután besétált becsuktam az ajtót.
- Mi járatban erre? - kérdeztem mikor leült a kanapéra.
- Igazából anyádat most azért nem hoztam, mert kettesben szeretnék veled beszélni.
- A babáról?
- Igen!
- Akkor halljam - sóhajtottam és hátradőltem. 
- Figyelj! Nekem te vagy az egyetlen lányom, aki a szemem előtt cseperedett fel. Furcsa nekem ezt látni, hogy boldog vagy egy fiúval és annyira komoly ez a kapcsolat, hogy már babát vártok! Persze ha régebben lennétek, együtt jobban örülnék, de tudom, hogy ez a világ más és megértelek titeket!
- Szóval akkor nem haragszol?
- Nem - mosolyodott el.
- Louis-ra sem?
- Ő rá sem! Látom, hogy odavan érted, és ha el akart volna hagyni már az elején megtette volna, de nem tette.
- Így igaz!
- Akkor? Szent a béke?
- Szent! - vigyorodtam el, majd a nyakába borultam.
- Na és fiú vagy lány?
- Ma voltam a dokinál és kislány!
- Ohh ennek örülök és anyád is fog!
- Azt elhiszem! - kuncogtam fel.
- Na de megyek! Repülünk vissza New York-ba!
- Oké! Stasy-t üdvözlöm és üzenem neki, hogy holnap után megérkezik az ajándéka tőlünk!
- Oké átadom!
- Ja és a ti ajándékotok is odamegy, szóval majd vegyétek át! - nevettem.
- Jajj kislányom tudod, hogy nem kell nekünk ajándék!
- Tudom, de így tartom igazságosnak, ha már tőletek egy méregdrága táskát kaptam!
- Az semmiség! - legyintett.
Elmosolyodtam, majd megöleltem. Apa felvette a kabátját, majd kaptam egy puszit és távozott. Amint becsuktam az ajtót hallottam, hogy Louis beáll a garázsba. 

Elvigyorodtam, majd megálltam az ajtó előtt a képkerettel a kezemben. Mikor kinyitotta az ajtót odaszaladtam és megöleltem.
- Hiányoztáál! - motyogtam a vállába.
- Te is babe! Apukád miért volt itt?
- Kibékülni! Nem haragszik se rád, se rám!
- Ohh ezt jó hallani! Mi volt a dokinál? - engedett el és levette a kabátját majd, felakasztotta a fogasra. Elvigyorodtam, majd a hátam mögül előhúztam a képkeretet és a kezébe nyomtam. Megnézte és elmosolyodott aztán szorosan magához húzott.
- Szóval kislány?
- Igen! - kuncogtam és kicsit elhúzódtam, hogy egy csókot nyomhassak a szájára.
- Látod? Ráéreztem! - nevetett.
- Igen! Mondtam is a dokinak!
- Babe..amúgy el kéne menni karácsonyfáért!
- Kéne! - húztam el a szám.
- Ha még egyáltalán van valahol - kapta fel a kocsi kulcsot.
- Mert mondtam neked, hogy menj és vegyél de neeem te elhúztad!
- Asszony ne szólj be! - nevetett fel, majd kifelé indult. Megforgattam a szemem, majd felkaptam a kabátom és kimentem utána. Bepattantunk a kocsiba és elindultunk.


- Louis nem veszünk olyan nagyot! - vitatkoztam a kocsiban.
- Dee! Úgy az igazi! - nyűgött.
- Jól van Tomlinson de te díszíted fel, mert én hozzá sem nyúlok!
- Ne legyél már ilyen babe! Karácsony van, tudod, a szeretet ünnepe te pedig szeretsz!
- Azért ne bízd el magad! - sandítottam rá fél szemmel amire bedurcizott.
Mosolyogva megcsóváltam a fejem és az ablakon kezdtem el leskelődni. Nemsokára egy fenyőfa árushoz értünk. Kiszálltunk és összekulcsolva a kezeinket az öreg bácsikához sétáltunk, aki egyedül üldögélt egy könyvet olvasva. Mikor meglátott minket idesietett.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva és Louis-val kezet fogtak.
- Jó napot! - mosolyodtam el.
- Milyen fára gondoltatok? - kérdezte.
- Valami nagyra! - válaszolta Louis mire megforgattam a szemem.
- Nem kicsim, nem lesz nagy fánk. Olyan közepesre gondoltam - közöltem a bácsival.
- Szívem az egy dolog, hogy te mire gondoltál! - jelentette ki mire karba tettem a kezem.

Elnevette magát, majd a bácsi után indult, aki a fák felé vette az irányt.
- Szerintem ez tökéletes lenne nektek! - mutatott egy közepesen magas fára.
Louis rám nézett, de én csak durcásan megráztam a fejem.
- Az én véleményem úgysem számít! - vontam meg a vállam mire magához húzott és nyomott egy puszit a hajamba.
- Jó lesz ez! - jelentette ki, a bácsi pedig idehívott két segédet és a kocsi tetejére rakták a fát. Megköszöntük, kifizettük és beültünk a kocsiba.
- Babe ne durcizz már! - tette a combomra a kezét.
- Ne nyúlkálj Tomlinson! - vettem le a mancsát a combomról mire nevetve megrázta a fejét és beindította az autót.
- Amúgy ma este megyünk egy koncertre - jelentette ki mire ránéztem.
- Kinek a koncertjére? - vontam fel a szemöldököm.
- Fifth Harmony.
- Oh...miért? Ki akar menni?
- Hát reméltem, hogy te...de amúgy meghívtak minket.
- Hát végülis..annyira nem ismerem őket!
- Jók! 
- Mármint miben? - kérdeztem cinikusan.
- Az éneklésben! - nevetett fel.
- Ahha...hát persze.. - forgattam meg a szemem.
- Lennél szíves az aranyos, bújós, cuki énedet visszahozni amilyen az elmúlt hetekben voltál? - nézett rám kérdőn.
- Nem! - öltöttem rá a nyelvem mire sóhajtott egyet.
- Leteszem a kocsit meg persze téged és a másik autóval elmegyek valahova. A fát majd a srácokkal bevisszük, ha hazaértem!
- Hová mész? - kérdeztem.
- Muszáj mindenről beszámolnom? - csattant fel és befordult a házhoz.
- Nem - fújtattam, majd kikapcsoltam az övet és besiettem a házba.
Lekaptam a kabátom, majd a cipőm és begyújtottam a kandallóba mivel rohadt hideg volt az egész házban. Belebújtam a mamuszomba, majd teát kezdtem el csinálni. 5 perc múlva kész lettem, raktam még egy kicsit a tűzre és bekucorodtam a kanapéra a tévé elé. Haragszom Louis-ra bár nagyon nem jogosan, de nem tehetek róla. Terhes vagyok és a hormonjaim már nem csak az én agyamra, hanem az övére is mennek. Sóhajtottam egyet, majd a kezembe vettem a telefonom és megnyomtam a kis zöld ikont Louis neve mellett. Kettőt csörgött és kisípolt. Tehát kinyomott. Megráztam a fejem, majd még egyszer végre hajtottam ezeket a mozdulatokat, de megint kinyomott. Bepötyögtem neki egy rövid sms-t hogy sajnálom, de még fél óra múlva sem írt vissza. Kezdtem ideges lenni. Vajon hova mehetett és miért nem mondja el? Miért titkolózik? Mit titkol előlem? Talán találkozgat valakivel? Nem Hope! Teljesen meg vagyok hibbanva. Egy hisztis picsa vagyok. Hát persze, hogy nem találkozgat senkivel. Szeret...vagy...nem? Hirtelen eszembe jutott Briana, a kezemben lévő bögrét pedig egyre jobban kezdtem szorítani olyannyira, hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek. Féltékeny vagyok. Óó de még milyen féltékeny! Ha csak arra gondolok, hogy bármilyen más lány hozzáér...iszonyú rossz érzés, de meg kell tanulnom kezelni. Meg kell tanulnom feltétel nélkül bízni benne. Azért megkérdezem, ha hazajött, hogy hol volt...remélem, nem küld el a fenébe. Annyi gondolat és annyi érzés kavarog a fejemben és a szívemben, hogy legszívesebben kiugranék az erkélyről. Zúg a fejem és a hányingerem is előjött. A távirányítóért nyúltam, majd egy hírcsatornára kapcsoltam.
"A One Direction feloszlik? A srácok szünetet jelentettek be és pontosan nem tudják mikor térnek vissza, ha egyáltalán visszatérnek!" - hallottam a tévében és megcsóváltam a fejem. Ők csak pihenni akarnak esetleg egy fél évet és egy kicsit a magánéletükre koncentrálni hisz nem robotok. Miért kell mindenből akkora ügyet csinálni?
"A One Direction híres szívtiprója és barátnője szülői örömök elé néz? Louis Tomlinson és kedvese többször meglátogattak egy Londoni magánklinikát nem tudjuk milyen okból, de reméljük nincs nagy baj!"  Ezt meg hogy? Dühös lettem és kikapcsoltam a tévét. 

Nem akarom, hogy kiderüljön. Mit szólnának a Directionerek? Biztos a pokolra kívánnának! Miért nincs itt Louis? Szükségem van rá! Szükségem van arra, hogy megnyugtasson. A kezembe vettem a telefonom, majd ismét felhívtam.
- Hope ne hívogass már! - szólt bele mérgesen.
- Bocsánat én...csak... - dadogtam, de nem tudtam megszólalni. Miért beszél velem így?

Megráztam a fejem, majd kinyomtam. Lerogytam a kanapéra és sírni kezdtem. Nem vagyok jól. Miért nem vagyok jól? Utálom a hormonjaimat! Folyton sírok miattuk és minden dolgot úgy felnagyítok. Louis nem fogja ezt bírni. Le kell állítanom magam. De nem megy.. Úristen még saját magam számára is egy idegesítő picsa vagyok. Most komolyan besértődtem, mert elment pár órára és nem mondta meg hova? Hope te idióta!
Fékcsikorgást hallottam kintről, majd becsapták a kocsi ajtót, pár másodperc múlva pedig a ház ajtaját is.

- Hope! - kiabált Louis.
- Nappali - sóhajtottam. 
Idejött és megölelt.
- Ne haragudj babe csak felidegesítettek! - motyogta közben pedig a hátam simogatta.
- Te ne haragudj. Szörnyű barátnő vagyok. Semmi jogom számon kérni, hogy hova mész!
- Jajj kicsim nem vagy szörnyű barátnő! Te vagy a világon a legjobb és nekem a legtökéletesebb, az ajándékodat intéztem mielőtt féltékenykednél!
- Ismersz - mosolyodtam el halványan.
- Persze! Már elképzeltél gondolom Brianaval meg Eleanorral meg talán Bess-el is...és még csak háromnegyed órája hagytalak magadra! - nevetett.
- Ne gúnyolódj! - csaptam volna vállon, de elkapta a csuklóm és magához húzott egy csókra.
- Nagyon szörnyűek a hormonjaid! - mosolyodott el miután elváltunk.
- Tudom, de nem tehetek róla! - biggyesztettem le a szám.
Idehajolt, majd ismét megcsókolt és megharapta az alsó ajkamat, amire egy nyögéssel válaszoltam. Vigyorogva eltávolodott én pedig hátradőltem a kanapén.
- Ne kínozz! - néztem rá durcásan.
- Mert mi lesz? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Rossz fiú vagy és a rossz fiúk nem kapnak karácsonykor ajándékot! - öltöttem ki rá a nyelvem.
- És mi lesz az ajándékom? - húzott közelebb magához a derekamnál fogva.
- Majd meglátod! Aki kíváncsi... - kezdtem szórakozottan, de ő lecsapott a számra és csókolni kezdett. Felkuncogtam és karjaimmal a nyakába kapaszkodva közelebb húztam.
- Szívem én is megyek pár ajándékkal kapcsolatos dolgot elintézni - néztem rá.
- Oké. Nyugodtan. Vidd a másik kocsit!
- Ti meg hozzátok be a fát! - álltam fel és rámutattam.
- Igenis! - emelte kezét a fejéhez.
Elnevettem magam, majd az akasztóhoz léptem a kabátomért. Mikor jól felöltöztem kimentem a garázsba és kocsiba pattantam. A plázába érve egy fehérnemű boltba léptem be elsőnek. Szétnéztem a választékok közt és akadt pár elég merész darab, ami régebben még lehet az én stílusom lett volna, de mára kicsit vadnak tartom. Nem tudtam eldönteni így leakasztottam egy fekete, csipkés francia bugyis változatot és a biztonság kedvéért beszereztem a vadabb változatból is, ami egy tűzpiros tanga alsós szett volt. Felpróbáltam őket, majd mivel elég jól álltak beraktam a kosárba és fizettem. A fehérnemű bolt után mentem az egyik szupermarketbe ugyanis Louis tortájához meg kellett venni a hozzávalókat. Miután ezzel is kész lettem, kocsiba ültem és hazafelé vettem az irányt. Amint leparkoltam már otthon, láttam, hogy a fa már nincs Louis kocsiján ezért boldogan léptem be a házba. Gyorsan leöltöztem, majd felszaladtam a lépcsőn és a szobánkba mentem a cuccokat eldugni.
- Louis! - kiabáltam el magam mire egy hangos ordítást hallottam, ami a barátom szájából jött. A nappaliba rohantam, ahol megláttam a fa mellett térdelni.
- Rohadt nehéz volt belefaragni ezt a szart, de sikerült! - állt fel és leporolta magát.
- Srácok? - néztem körül.
- Harry fent van az egyik szobában és alszik, Niall...az előbb még a konyhában volt, Liam és Sophia pedig elmentek még ajándékot venni!
- Oh, oké! - mosolyodtam el és megöleltem.
- Sikerült mindent venni? - kérdezte.
- Ahha! - haraptam az ajkamba.
- És mit kapok? - döntötte homlokát az enyémnek.
- Nem mondom el.
- De kíváncsi vagyok!
- Ne hisztizz már! - nevettem fel és nyomtam egy apró puszit a szájára, amit ő ügyesen egy hosszadalmas csókká formált.
- Fúúj! - hallottam meg a hátam mögül Harry hangját mire elnevettem magam és elhúzódtam Louis-tól.
- Hazz nincs jobb dolgod? - néztem rá.
- Nincs! - dőlt le a kanapéra.
- Örülünk neki! - nevetett fel Lou, majd a konyhába ment a szőkét kiszedni a hűtőből.
Lehuppantam Harry mellé és összeborzoltam a haját.

- Williams! Nem félsz? - nézett rám.

- Nem! - kuncogtam fel.

- Pedig kéne! - borzolta ő is össze az én hajam, amit egy bosszús pillantással jutalmaztam.

- Szerencséd hogy terhes vagy! - nevetett fel.

- Vigyáznom kell a kislányomra! - simogattam meg nevetve a hasam.

- Apuci pici lánya! - kezdett vékony hangon beszélni mire Louis nekidobott egy törlőt a bárpultról.

- Na, jól van, nem kötekedem! Megyek, mert oda kell érnem vacsira anyáékhoz! - állt fel.

- Jó hogy mondod! - mondta teli szájjal Niall és felvéve a kabátjukat az ajtó felé indultak.

- Holnap után tali a vacsinál! - kiabáltam utánuk mire intettek egyet.

- Kár, hogy nem jönnek a Fifth Harmony-ra. Hazz élvezné!

- Te is fogod szerintem! - mondtam unottan és a konyhába mentem egy üveg vízért.

- Lehetséges! - nevetett fel.

Nyílt a bejárati ajtó amin Liam és Sophia léptek be.

- Mikor kezdődik a Fifth Harmony? - kérdezte Liam.

- Két óra múlva! Mert?

- El kéne mennünk a fáért!

- Mehetünk! - vonta meg a vállát Lou.

- Liam jót válassz, mert addig élsz! - fenyegette meg Soph.

- Hát, ne reménykedj! - húztam el a szám és a mi fánkra pillantottam.

- Szerintem ez tök jó! - vigyorodott el és levette a kabátját.

- Magas - húztam el a szám.

- De formás!

- Az igaz - nevettem fel.

- Elmentünk! - közölték a srácok.

- Annyira nincs kedvem menni erre a koncertre! Tavaly is voltunk a srácoknak meg kiesett a szeme!

- Nagyon durva?

- Hát..merészek! Louis Lauren-el bulizott és valószínű volt valami köztük..

- Mi? - tettem csípőre a kezem.

- Bocsi, de nem tudtam vissza fogni magam - nevetett.

- Mindegy! Bízom abban a lükében és amúgy sem engedem el magam mellől!

- Azért csaj bunyót ne rendezz! - nevetett fel.

- Megpróbálom - mosolyodtam el.

•••

- Babe gyere már! - kiabált fel Louis az emeletre.

Indulnunk kell arra, hülye koncertre és nagyon nem akarok menni de, muszáj. Kiöltöztem ugyanis jól kell kinéznem Lou mellett, ha ezeket a seggrázó csajokat le akarom pipálni. Szeretném, ha Louis rajtam és nem azokon legeltetné a szemét. Egy rövidebb ruhát vettem fel, ami egyszínű fekete volt hozzá pedig egy bőrkabátot és magas sarkút. A hajam kivasaltam, a sminkem pedig erősre csináltam. Befújtam magam a parfümömmel, amit Louis annyira szeret és lementem a lépcsőn. Amint meglátott megnyalta az alsó ajkát és végignézett rajtam.

- Húha babe! Rohadt szexi vagy! - vigyorodott el és mikor leértem magához húzott egy csókra.

- Köszönöm! - vigyorodtam el győztesen. Liam és Soph már kint vártak minket a kocsiban ezért sietnünk kellett. Mikor kiértünk a házból megcsapott a fagyos téli levegő ezért gyorsan bepattantam hátra Soph mellé, Louis pedig előre Liam mellé.

- Hűű de csini vagy! - nézett végig rajtam Soph.

- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz! - nevettem fel.

- Mehetünk? - nézett a visszapillantóba Liam.

- Ahha! - vágtuk rá.

40 perc alatt az arénához értünk. Őrök kíséretével a hátsó bejáraton mentünk be és az egyik V.I.P szektorba kísértek minket, ami persze az első sorban volt. Helyet foglaltunk és vártunk. Merőben eltért ez a koncert egy 1D koncerttől a rajongók számában és aktivitásában is. Nem volt közel sem akkora őrület. Viszont az mélyen felháborított, hogy 13-14 éves lányok merészebben voltak öltözve, mint mi Soph-val. Elkezdődött egy zene, ami gondolom a Fifth Harmony-é, majd nagy sikítás következett a srácok tekintete pedig a színpadra kúszott, ahogyan a miénk is. Feltűnt 5 alak a színpadon és felcsendült a Worth It című számuk a csajok pedig kiléptek a füstből. Mindegyiken miniszoknya és top volt, nemsokára pedig elkezdték a táncot is, ami enyhén volt erotikus. Az elején még megpróbáltam meglátni bennük a tehetséget, de elkapott a féltékenység amint Soph megmutatta azt a Lauren nevű csajt és már csak a féltékenységre tudtam koncentrálni. A lányok tudták, hogy itt lesznek Lou-ék és azt is, hogy hol ülünk ezért néha-néha kinéztek és ki kacsintgattak felénk. Louis és Liam vigyorogva nézték az előadást mi Soph-val pedig telefonoztunk legfőképpen. Néha Louis combjára csaptam, de jól szórakozott a kiakadásomon. Amint végre vége lett a koncertnek kezdtem örülni, hogy kijutunk, de nem volt ilyen szerencsénk, mert a lányok idejöttek hozzánk.

- Ohh szia, Louis! Örülök, hogy találkozunk! Nem láttalak az az este óta! - nyávogta Lauren Lou-nak. Igen amúgy én is itt vagyok, de ne zavarjon...

- Szia, Lauren! Ő itt a barátnőm Hope! - mutatott be, a csajnak pedig kicsit alábbhagyott a vigyora.

Remélem, kezd leesni neki, hogy Louis az enyém és nem az övé.

- Oh..szia! - nézett rajtam végig. Megölöm. Meg fogom fojtani!

- Na és? Hogy tetszett a koncert? - fordult megint Lou felé.

- Nagyon jó volt! Rohadt jó mindegyikőtök hangja...a koreográfia pedig nagyon...ötletes! - vigyorgott.

Őt is megölöm. Na, jó le kéne állnom. Miket ki nem hoz belőlem a terhesség és a féltékenység...

- Louis mennünk kéne - szólaltam meg egy bosszús pillantással ránézve.

- Pillanat! Addig menj oda Liam-ékhez! - mondta rám sem nézve, ami enyhén volt megalázó. 

Lauren győztesen elvigyorodott, és ha most nem kéne vigyáznom a babára simán rávetődtem volna.

Puffogva Soph-hoz sétáltam és karba raktam a kezem.

- Mi az Hope? - kérdezte nevetve.

- Megölöm.

- Louis? - kérdezte mire bólintottam.

- Nyugodtan! - pillantott feléjük.

- Menjünk, a kocsihoz kérlek!

- Babe add ide a kocsi kulcsot! - szólt oda Liam-nek, aki a kezébe nyomta. Kimentünk a fagyos levegőre és a kocsihoz érve bepattantunk.

- Láttad volna Lauren győztes pillantását mikor Louis elküldött..

- Elküldött? - kérdezte döbbenten a barátnőm.

- Igen!

- Jó most már én is megölöm! - dörzsölte össze a tenyerét mire felkuncogtam. 10 perc múlva a srácok bepattantak előre.

- Na helló csajok! - köszönt Lou de egyikünk sem válaszolt. Én nagyon pipa voltam rá. Megalázott az a ribanc előtt. 

- Mehetünk? - kérdezte Liam de Soph sem nagyon akart válaszolni.

- Most nem szóltok hozzánk? - kérdezte Lou. Hátradőltem, majd lehunytam a szemeim. Elnevették magukat, majd Liam beindította az autót és elindultunk. Marha vicces tényleg..

40 perc néma autóút után Liam lerakott minket otthon én pedig előre siettem és bementem a jó meleg házba. Leöltöztem, majd átvettem a ruhámat egy fekete cicanadrágra és egy kötött bő pulcsira és a konyhába mentem teát készíteni magamnak. Amíg a bárpultnál ülve várakoztam egy újságot lapozgattam. Két kezet éreztem meg a hasamon mire összerezzentem.

- Babe... - kezdte Lou. Megfogtam a kezeit és levettem magamról mire döbbenten nézett. Ilyet nem szoktam csinálni hisz imádom, ha hozzám ér.

- Nagyon haragszol? - kérdezte és leült mellém. Felálltam és a teafőzőhöz mentem ugyanis kész lett a forró italom. A csészét a kezembe véve a nappaliba sétáltam és lehuppantam a kanapéra. Elővettem a telefonom és Twitteren kezdtem el böngészni. Lou bejött, majd leült mellém és sóhajtott egyet.

- Ha nem beszélsz, nem tudom meg, hogy mi a bajod - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Nem elég hogy csorgatod a nyálad azokra a cafkákra még meg is alázol a ribancod előtt! Gratulálok! - néztem rá mérgesen.

- Mi van? - nevetett fel kínosan.

- Az, hogy látnod kellett volna Lauren fejét mikor vele maradtál és nem jöttél velem!

- Babe ne csináld már ezt! Lauren lakik a házamban? Lauren fekszik minden este egy ágyban velem? Lauren vár gyereket tőlem?

- Nem. Viszont tudom, hogy volt köztetek egy s más!

- Az a bulizós korszakomban történt! Nem is emlékszem! - nevetett fel.

- Ne hazudj!

- Nem hazudok!

- Nem akarok ma este veled aludni - jelentettem ki.

Az igazság az volt, hogy már most hozzábújtam volna, de a büszkeség és a düh nem engedte.

- Mi van? - horkant fel.

- Jól hallottad!

- Babe, karácsony van!

- Holnap lesz! És amúgy sem érdekel! Azt hiszed, hogy mindent eltűrök?

- Hope az istenit! Értsd már, meg hogy leszarom azt a nőt! Sőt, minden más lányt leszarok, aki nem te vagy! Nem érdekelnek! Hidegen hagynak! Igen ők ott rázták magukat előttem és nem volt rossz látvány viszont nem tudtak velem ilyet csinálni! - mondta, majd az ölébe rakott ahol megéreztem keményedő férfiasságát magam alatt.

- Rohadtul kikészít, ahogyan ebben a vékony cicanadrágban járkálsz itthon! Neked még a segged se kell rázni, hogy, felizgass! De neked ilyenekre kell féltékenynek lenned hát persze! - rakott vissza maga mellé. Az ajkamba haraptam és a nadrágjára néztem.

- Hope a rohadt életbe ne kínozz már! Vagy haragszol, vagy felizgatsz! De ne kínozz!

- Pedig megérdemelnéd! - vetettem oda.

- Jó inkább feldíszítem azt a rohadt fát! - sóhajtott és felállt.

Eszembe jutott, hogy két fehérneműt vettem és a kevésbé szexit ellövöm elő ajándéknak így gyorsan átvettem a fekete, csipkés francia bugyis szettet, a hajam pedig összeborzoltam. Kiegészítés képpen felvettem a fekete magas sarkúm és a tükör előtt állva végignéztem magamon. A hasam már kicsit gömbölyödik ugyan, de remélem, ez őt nem zavarja. Lassan lesétáltam a lépcsőn, hogy ki ne törjem a nyakam, majd a nappaliba sétáltam. Louis nekem háttal volt és mérgelődött a fa előtt. Köhintettem egyet mire megfordult és végig kúszott a tekintete rajtam. Az ajkamba haraptam és elmosolyodtam.

- Hope bassza meg... - nyögte ki. Lassan odasétáltam és átöleltem, homlokom pedig az ő homlokának döntöttem. 

- Imádom, mikor csúnyán beszélsz - suttogtam és megnyaltam az alsó ajkát mire egy nyögés tört fel belőle.

- Kikészítesz! Ha most nem lennél terhes... - kezdte, de elhallgattattam egy csókkal.

- Akkor mit csinálnál? - kérdeztem nagyokat pislogva. A fenekemre csúsztatta a kezét és belemarkolt mire felsikkantottam.

- Keményen megdugnálak - jelentette ki mire elpirultam.

- Vedd le a magas sarkút! Nem szeretem, ha egy magasak vagyunk!

- És ha nem? - motyogtam a szájába.

- Ne ellenkezz - morogta és adott egy rövid csókot. Lerugdostam magamról a cipőmet és felnéztem rá. Szorosabban magához húzott és hozzám nyomta férfiasságát, ami már eléggé kemény volt.

- Nézd, mit csinálsz velem - lihegte mire elmosolyodtam és egyik kezem a nadrágjához vezettem.

- Menjünk fel - kuncogtam és megragadtam a kezét, majd felfelé kezdtem húzni. A szobába érve becsaptuk magunk után az ajtót Louis pedig annak nyomott, a hasamra azért ügyelve. Mohón megcsókolt, majd a csók végén beleharapott az ajkamba, aminek hatására egy halk nyögés szaladt ki a számon. Belemosolygott a csókba mire a hajába csúsztattam a kezem és gyengéden meghúztam. Felmorgott és az ágy felé kezdett húzni, majd ledöntött és a nyakam kezdte beárasztani apró, nedves puszikkal. Haladt lejjebb a melltartóm mentén egészen a hasamig, amit össze-vissza puszilgatott. Felkuncogtam és a hajába túrtam. Szétfeszítette a lábaim, majd a belső combom is csókolgatni kezdte én pedig csak vonaglottam alatta.

- Louis.. - sóhajtottam mikor a bugyimhoz ért.

- Még nem babe! - mosolyodott el és újra feljött egy csókért. A hátam mögé nyúlt és egy kézzel kikapcsolta a melltartóm. Lassan lehúzta rólam és a melleimet vette a kezébe, amiket gyengéden masszírozni kezdett. Csípőjét a lábaim közé szorította, ami még jobban ingerelt. Az ajkamba haraptam és lehunytam a szemem, a csípőm pedig kicsit megemeltem.

- Ne kínozz már - sóhajtottam. A nyakamhoz hajolt és gyengéden beleharapott.

- Babe.. - sóhajtottam. A bugyimhoz nyúlt egyik kezével és izgatni kezdett. Hangosan felnyögtem csípőm pedig ismét megemeltem.

- Istenem Louis... - nyögtem mire elnevette magát és két ujját felnyomta. A gyönyör szétáramlott a testemben ajkaimat pedig elnyitottam.

- Ez az babe hadd halljam a hangod! - morogta, én pedig kezdtem elveszíteni az önuralmam. 

A hasam aljában épülni kezdett az az ismerős érzés én pedig ismét felnyögtem mikor körkörösen kezdte mozgatni bennem ujjait.

- Louis mindjárt... - lihegtem mire kihúzta belőlem.

- Nem babe! - nevetett fel.

- Na, jó ne szórakozz velem! - förmedtem rá, majd magam alá fordítottam és gonoszan elmosolyodtam. Megszabadítottam a pólójától és a nadrágjától is, majd a csípőjére ültem. Körkörösen kezdtem mozgatni a csípőm, ami belőle és belőlem is egy jóleső nyögést váltott ki. A nyakához hajoltam, majd puszilgatni kezdtem egészen a füle mögötti részig közben a csípőm ugyanúgy mozgott. Erekciója már hatalmas volt alattam és próbált lefordítani magáról, de nem hagytam.

Benyúltam a boxerébe, megragadtam erekcióját amire felnyögött, szemét pedig lehunyta. Mozgatni kezdtem a kezem és éreztem, hogy nem bírja sokáig.

- Babe ez az... - nyögte mire elvigyorodtam és abbahagytam. Felmorgott és bosszúsan rám nézett. 

- Bocsi szívem - vontam meg a vállam és az ajkamba haraptam. Lehúztam róla az alsó gatyáját, magamról pedig a bugyimat és ráereszkedtem. Felnyögtem mikor megéreztem, hogy mennyire kitölt. Hihetetlenül csodálatos érzés volt. Lassan mozogni kezdtem ő pedig hátraszegte a fejét és lehunyt szemekkel szaporán vette a levegőt. Egyre gyorsabban kezdtem mozogni és már nagyon közel voltam a gyönyörhöz viszont játszadoznom kellett kicsit még vele. Gyorsítottam ő pedig a nevem kezdte ismételgetni. Kicsit lelassítottam és körözni kezdtem.

- Ohh a picsába! - káromkodott mire abbahagytam.

- Te mi a szart csinálsz? - kérdezte én pedig felnevettem.

- Ne játssz velem! - mondta, aztán maga alá fordított és könyörtelenül belém csúszott, majd ostromolni kezdte testem, ami akármilyen furcsán hangzik, rohadtul tetszett.

- Louis...jézusom.. - nyögtem fel hangosan mire még gyorsabban kezdett mozogni, ha még ez lehetséges.

- Hope a francba - nyögte elhaló hangon nekem pedig több sem kellett, szétáradt a testemben a gyönyör ezzel ívbe feszítve és megbénítva minden testrészemet. Felsikítottam és éreztem, hogy Louis is rángatózni kezd bennem, majd egy hangos nyögéssel ő is elment. Lelassult, majd megállt és a szemembe nézett.

- Azt a rohadt... - zilálta mire felnevettem. Kicsit bódult állapotba kerültem. Lassan kicsúszott belőlem és ledőlt mellém. A szoba csöndjét csak a szapora szívverésünk és a hangos levegővételünk zavarta meg.

- Jézusom babe ugye nem fájt? - fordult hirtelen felém.

- Dehogyis! Eddig ez volt a legjobb! - közöltem.

- Az biztos! Elképesztő vagy! Kiprovokáltad, hogy dühös legyek! - rázta meg hitetlenül a fejét mire felkuncogtam és csupasz mellkasára hajtottam a fejem.

- Van ilyen! - nevettem. Az oldalamra tette a kezét és simogatni kezdett, amitől csupa libabőr lettem.

- Imádok veled veszekedni, mert utána mindig ez a vége - morogta mire felnevettem.

- Békülős szex.

- De még milyen!

- Megyünk fát díszíteni? - kuncogtam fel.

- Menjünk! - sóhajtott. Lehajoltam a padlóhoz, felvettem a pólóját és belebújtam, majd visszahúztam a cicanadrágom és egy mamuszba bújtam. Louis egy szürke melegítő nadrágot vett fel, tökéletes testét pedig szabadom hagyta, aminek iszonyúan örültem. Lementünk a nappaliba, majd Louis előszedett egy csomó dobozt, amiben karácsonyfadíszek voltak és röpke 2 óra leforgása alatt feldíszítettük a fát. Éjfélre készen is lettünk, csináltunk magunknak teát és felsétáltunk az emeletre a hálónkba. Gyorsan mindketten elmentünk zuhanyozni, bebújtunk az ágyba és még megnéztünk egy karácsonyi filmet, majd leoltottuk a villanyt és álomra hajtottuk a fejünket.