Chapter ~ 23.

*Kényelmesen elhelyezkedtem, majd becsatoltam az övem és lehunytam a szemem. Pár perc múlva sikerült elaludnom.*

- Hölgyem! - ébresztett fel egy női hang.
Kinyitottam a szemem, majd a pakolászó embereket és a stewardess-t láttam meg.
- Leszálltunk - mosolygott rám.
- Köszönöm - motyogtam, majd kikapcsoltam az övem és felálltam. Kicsit megszédültem ezért meg kellett támaszkodnom az egyik ülés karfájában. Miután kicsit rendbe jöttem, kivettem a csomagjaimat és lesétáltam a repülőről. A csarnokba érve keresgélni kezdtem és ismerős arcokat próbáltam felfedezni, de egyet sem láttam. Pár pillanat múlva egy nagy táblát láttam meg, amin a nevem volt. Elnevettem magam, majd a tábla felé kezdtem sietni. A barátnőmet pillantottam meg, aki vigyorgott. Megcsóváltam a fejem, majd odasiettem és jó szorosan megölelgettem.
- Tudod mennyit aggódtam te idióta? - hordott le.
- Bocsesz! - kuncogtam fel.
- Na, gyere! - ragadta meg a kezem, majd eldobta a táblát.
- Stas te normális vagy? Szemetelsz?
- Rosszat tett neked a Londoni úri levegő! - mondta mire megcsóváltam a fejem. 

Mikor kiértünk a kocsihoz, bedobáltam a cuccaimat, majd az anyós ülésre ültem. Végre egy jobb kormányos kocsi!
- Na, mondd! - fordult felém.
- Nem lehetne...
- Nem! Hat órát vártam! Miért vagy itt?
- Ennyire hiányoztam? - nevettem fel.
- Örülök neki, hogy itt, vagy de látom, hogy baj van! A hangodon is hallom! Cseszd meg Hope ismerlek már! - akadt ki mire elkomorodtam.
- Terhes vagyok - pillantottam rá, majd inkább a pulcsim alját kezdtem piszkálni.
- Mi??
- Jól hallottad! - ráztam meg a fejem.
- És ennek melyik oldala a rossz? - nevetett fel.
- Az az oldala, hogy Louis szinte kidobott...
- Mi van? Na, jó én, ha meglátom, megölöm! Kinyírom! Kitépem a nyelvét és rátaposok! Hogy lehet ekkora szívtelen bunkó fasz? - kezdett kiabálni.
- Nem szívtelen és nem bunkó fasz csak hirtelen jött ez neki...
- Ne védd! Hope most rohadtul ne védd! Képes egy terhes nőt, akit állítólag szeret kidobni?
- Nem egészen. Összevesztünk és csúnya dolgokat vágott a fejemhez én pedig eljöttem.
- Akkor is! Emlékszel mit mondtam egy hónapja? Ha összetöri, a szíved letépem a micsodáját!
- De nem fogod - mosolyodtam el.
- Ha azt mondod örömmel! De amíg szereted, nem fogom bántani!
- Akkor sosem fogod bántani...mert én mindig is szeretni fogom. Ő egy csodálatos ember és iszonyúan tud szeretni. Sok szeretetre van szüksége, de ha eltaszít, nem tudok mit csinálni...
- Na, jó! Indulunk a dokihoz!
- Mi?
- Megvizsgál és elmond mindent!
- Végül is Soph is ezt mondta.
- Okos lány! - vigyorodott el, majd beindította a kocsit és elindultunk.
Stas nagynénje nemrég szült így tudtuk kit kell keresnünk. A recepción útbaigazítottak, majd leültünk a váróban ahol rajtunk kívül már csak egy ember volt. Nyílt az ajtó, aki velünk várakozott elvette a papírokat és elment.
- Maguk az utolsók ugye? - kérdezte egy középkorú férfi mosolyogva. 
- Igen mi! Hope Williams vagyok! - fogtam vele kezet.
- Dr. Adams! Fáradjon be!
- Itt megvárlak - mondta Stas mire bólintottam.
- Nos...azt szeretné, hogy vizsgáljam meg?
- Három napja késik és pozitív lett a teszt - közöltem.
- Értem! Feküdjön fel az asztalra és húzza fel a pólóját!
- Rendben - bólintottam és végrehajtottam, amit kért. A hasamra nyomott valami átlátszó hideg trutyit, majd a képernyőt vizslatva hümmögni kezdett.
- Jó hírem van! Ez egy 3 hetes magzat! Gratulálok! - mosolyodott el.
- Öhm köszönöm! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Parancsoljon, törölje, le magáról a zselét addig megcsinálom a papírokat!
Letöröltem magamról a trutyit, majd az orvos mellé léptem, aki ideadta a papírokat.
- Következő vizsgálat egy hónap múlva esedékes ugyanitt!
- Ezzel lehet lesz egy kis gond.. - húztam el a szám.
- Micsoda?
- Egy fiúbandánál dolgozom és utazgatunk ide-oda...egyfajta turné és lehet, a világ másik felén leszek..

- Egy terhes nőnek nem a legjobb életmód..

- Tudom, de muszáj. Tudna valakit ajánlani Londonban? - néztem rá szépen.

- Dr. Kingston személyes jó barátom. Beajánllak nála!

- Köszönöm - mosolyodtam el.

- Szívesen! 

- Akkor...viszlát! - fogtam vele kezet, majd kiléptem.

- Na, mi van? - ugrott elém Stas.

- 3 hetes a baba.

- Úúú keresztanyuka leszeek! - visított fel mire felnevettem.

- Miből gondolod? - vontam fel a szemöldököm.

- Mert szeretsz!

- Az igaz! - bólintottam.

Kivettem a zsebemből a telefont, majd felhívtam Soph-t.

- Hope! Úgy vártam már, hogy hívj! Na, mi van?

- Voltam orvosnál és 3 hetes a baba.

- Huh...

- Louis-val mi van?

- Már kezd józanodni és téged keres, de nem mondtuk még meg neki, hogy elmentél.

- Mondjátok meg...

- És azt is, hogy mi van?

- Ne...azt majd én.

- Oké! Kíméld magad és ne aggódj, vigyázunk rá.

- Megpróbálom! Köszönöm - mosolyodtam el.

- Nincs mit, szia!

Elköszöntem én is, majd letettem.

- Na, mi van? - kérdezte Stas és leparkolt a házuk előtt.

- Már józanodik Louis és most mondják meg neki, hogy New York-ban vagyok szóval valószínűleg hívni fog.

- Nagyszerű! - forgatta meg a szemét.

Felnevettem, majd kivettem a cuccaimat és bementünk a házba. Csörögni kezdett a telefonom és a Louis nevét írta ki. Sóhajtottam egyet, majd lehuppantam a kanapéra és a fülemhez emeltem a telefont.

- Hope! Miért mentél el? Én...

- Mert leordítottad a fejem és azt mondtad, nem kell egy gyerek. Rémlik vagy ezt a kis emlékfoszlányt elittad?

- A srácok beledobtak a medencébe ruhástól. Teljesen józan vagyok - mondta, mire elmosolyodtam.

- Mi lesz velünk Louis? - sóhajtottam.

- Figyelj én gondolkodtam és..szeretlek, nem akarom elszúrni a kapcsolatunkat, mert fontos vagy nekem..

- Ez mind szép és jó de...a babáról mi a véleményed?

- Teljesen idióta vagyok, amiért olyan dolgokat mondtam. Mindig is szerettem volna gyereket...legalább hármat, de ez eddig semelyik barátnőmmel nem jött szóba veled pedig 1 hónapja vagyok. Kicsit beijedtem...

- Szerinted én nem?

- Jó, de te nő vagy...tudod..okos...felelősségteljes...

- Ez így van! De ne nyalj Tomlinson!

- Nem jössz haza?

- Nem tudom...

- Egyáltalán voltál te orvosnál?

- Voltam. 3 hetes.

- Gyere haza!

- Nem. 2 hétig itt maradok, és majd jöttök ide!

- Mi? 2 hét?

- Igen! Gondolkozz addig. Én is azt teszem!

- De...

- Louis..

- Jó. Végül is megérdemlem.

- Ezt jól látod! Na, most megyek!

- Oké, szia! Szeretlek!

- Én is te idióta... - sóhajtottam, mire halkan felnevetett.

Kinyomtam, majd ledobtam a telefont és megdörzsöltem az arcom.

- Megbocsájtottál mi? - tette csípőre a kezét Stas.

- Igen, de 2 hétig itt fogok dekkolni!

- Ennek örülök! - vigyorodott el.

- Na, menjünk meginni valamit? - kérdezte.

- Persze! - pattantam fel, de megint megszédültem és visszahuppantam.

- Jól vagy?

- Igen csak kicsit szédülök..

- Maradhatunk...

- Menjünk! - álltam fel újra, majd az ajtó felé indultam. Kimentünk, majd kocsiba pattantunk és a kedvenc Starbucks üzletünk felé vettük az irányt.

- Egy eper shaket és egy cappucinot kérünk! - adta le a rendelést a pincérnek Stas.

- A számom nem kell? - kérdezte a srác mire Stas felkacagott.

- Azt is mellé csaphatod! - piszkálta meg a haját, majd rákacsintott.

- Gyere már! - kezdtem nevetve az egyik asztalhoz ráncigálni.

- Őrült vagy! - nevettem fel.

- Tudom! - vigyorgott rám. - Na és mesélj! Milyen Louis Tomlinson az ágyban? - könyökölt az asztalra.

- Jézusom Stas! - néztem rá furcsán.

- Mikor lettél te ilyen? Mondd már!

- Hát..gyengéd és rohadt jó! - haraptam az ajkamba.

- Húha hát ez bő volt!

- Jó, na!

- Hölgyeim az italok! - jött ide a srác, majd kacsintott és elment.

- És itt a száma! - lebegtette meg a kis cetlit Stas mire a tenyerembe temettem az arcom.

Csörögni kezdett a telefonom én pedig fel is kaptam.

- Hope! Te mit keresel Amerikában? - szólt bele Lottie.

- Hát, eljöttem...

- Ne már! Louis se mondott semmit!

- Mert kipletykálod anyukádnak!

- Ígérem nem! Tényleg! Milyen barátnő és sógornő vagy?

- Jó, oké elmondom. De ha elszólod, magad én esküszöm, kinyírlak!

- Nem mondom el!

- Terhes vagyok.

- Mii? Nagynéni leszek? Ez az! - kiáltott fel mire elnevettem magam.

- És Louis kicsit hevesen reagált én pedig inkább eljöttem.

- Mi? De ugye minden rendben köztetek?

- Hát majdnem. Most hagyok neki két hét gondolkozási időt.

- Megérdemli, hogy ott hagytad! Remélem nem teremtett le nagyon!

- Nem. Már kibékültünk telefonba.

- Jobb lesz, ha odamegyek. 

- Lehetséges. Ne hagyd, hogy hülyeséget csináljon! Oké?

- Vettem!

- Na, most megyek! Szia!

Elköszönt ő is, majd lerakta.

- Lottie? - kérdezte Stasy.

- Ahha! - ittam bele a shakembe.

- És gondolkoztál már, rajta hogy lányt vagy fiút szeretnél -e jobban?

- Stasy! Ma tudtam meg! Fel se voltam készülve! Szerinted?

- Egy lány jó lenne! Tök stílusosan öltöztetnétek...kis hercegnő lenne!

- Stas itt vagy? - lengettem meg a kezem előtte.

- Mi van? - háborodott fel.

- Három hetes! Vágod? Kb. mint egy borsó!

- Jó, befejeztem!

- Amúgy Niall-nek bejössz! - vigyorodtam el.

- Hogy mi? Honnan tudod? Niall Horan? - tágultak ki a szemei, ami kicsit ijesztő volt.

- Nyugi Stas! Igen Niall Horan és Louis mondta!

- Úúristeen! Akkor azért sms-ezik velem!

- Sms-eztek??

- Ahha...de nem hittem volna...

- Neked bejön?

- Rohadtul!

- Akkor hajrá!

- De, hogy? Segíts már!

- Na, ne! A nagy pasizós Stasy Harris hová tűnt?

- De ő Niall Horan! - emelte fel a hangját mire mindenki ránk kapta a tekintetét.

- Stas maradj már csöndben! - csitítottam le.

Többen elkezdtek nézelődni felénk így inkább felkaptuk a poharakat, majd fizettünk és beültünk a kocsiba.

- Hová? - kérdezte.

- Haza! - dőltem hátra, majd lehunytam a szemeimet...