Chapter ~ 29.

Louis szemszöge:

Reggel Hope mozgolódására keltem. Lassan kinyitottam a szemeim és a mellkasomon pihenő szépséget pillantottam meg, aki még az igazak álmát aludta. Kezem az oldalára csúsztattam és benyúlva a pólója alá simogatni kezdtem. Hihetetlenül szeretem. Annyira jó érzés, hogy van egy személy, aki kitart, melletted bármilyen hülyeséget csinálsz, és rohadtul nem érdekli, hogy kivagy, és mennyi pénzed van. Most először érzem egy lánynál, hogy tényleg magam miatt van velem, azért aki vagyok igazából, és nem azért akit a sztárvilág csinált belőlem. Pár hónappal ezelőtt biztos voltam benne, hogy El után senki sem fog jönni, aki szeretni fog. Nem tartottam magam szerethetőnek főleg, hogy az a lány, akit az életemnél is jobban szerettem, vagyis legalábbis azt hittem, megcsalt. Nem voltam neki elég jó és ez sértette a büszkeségem. Az utána lévő korszakom elég homályos. Buli, pia, fű, csajok, haverok...minden este. Nem érdekelt a banda, nem érdekelt az éneklés, nem érdekelt, hogy mit mond anya vagy a húgom. Hiába prédikált nekem mindenki, hogy ne csináljak botrányt. Nem érdekelt. Most, hogy belépett az életembe ez a lány...teljesen megváltoztam jó irányba. Nincsenek vad bulik és nem is hiányoznak. Nincsenek rossz arcok, nincsen érzelem mentes gyors szex, nincs pia és lassan már cigi sem. Nem szereti, ha cigizek és érte azt is leteszem. Főleg, hogy a kislányomat hordja a szíve alatt. Csodálatos érzés, hogy nem sokára apuka leszek. Ijesztő, de még is alig várom már, hogy a kezemben tarthassam a csöppséget. Hope ébredezni kezdett és kinyitotta mogyoróbarna szemeit.

- Jó reggelt Louis - motyogta a reggeli vékony hangján, amin muszáj volt elmosolyodnom.

- Neked is babe - nyomtam puszit a homlokára. Beletúrt gyönyörű hajába és felkönyökölt. Reggel ébredés után kómásan is gyönyörű.

- Hogy aludtál? - kérdeztem mire mellkasomra tette kezét, állát pedig azon támasztotta meg és rám emelte tekintetét.

- Nagyon jól! - mosolyodott el.

- Örülök neki!

- És te Tommo? - vigyorodott el és feljebb kúszott. 

- A tegnap este után? Csak is jól! - jelentettem ki mire elpirult. Imádom mikor így zavarba tudom hozni.

- Paradicsom lettél! - nevettem fel és felé kerekedtem, hogy meg tudjam csókolni. Lassan mézédes ajkaira tapadtam és nyelveink lassú táncba fonódtak. A hajamba túrt mire felmorogtam. A csók végeztével felült törökülésbe és a már gömbölyödő pocakjára simította kezét.

- Mi az? - kérdeztem aggódóan.

- Semmi csak megmozdult - mosolygott rám.

- Had nézzem a kisasszonyt! - vigyorodtam el, majd a hasára tettem a kezem és vártam. Pár pillanat múlva mintha én is éreztem volna egy apró mozgást, ami teljesen feldobott. Most van talán másodszor, hogy már én is érezhetem a kislányom. Az ablak felé pillantott, majd kitágultak a szemei és kipattanva az ágyból az ablakhoz száguldozott. Kihúzta a függönyöket és vidáman tapsikolni kezdett.

- Louiis esik a hóó! - visított fel, amin nevetnem kellett. Annyira imádom, hogy így tud örülni a dolgoknak.

- Babe mondtam már, hogy ne ugrabugrálj - dörzsöltem meg a szemem fáradtan.

- Jóó de nézd! Hullik a hó! - mutatott csillogó szemekkel kintre.

- Látom! - nevettem fel és odasétáltam. A háta mögé állva átkaroltam és belepusziltam a nyakába, amitől csupa libabőr lett. Imádom, hogy így reagál egyetlen mozdulatomra. Azt viszont már kevésbé, hogy én is az övére. Akárhányszor megérint, bizseregni kezd a bőröm és rögtön kiráz a hideg. A nyakpuszilgatásról és az egyéb kínzó cselekvéseiről ne is beszéljünk. Olyan reakciókat vált ki belőlem amilyet még soha senki és fogalma sincs, milyen hatással van rám. A tegnapi kis játékába kis híján belehaltam. Rohadt dögös volt abban a fehérneműben, amit aztán le is szedtem róla. Fogalmam sincs, honnan tudja, hogy hozzon lázba, de teljesen kiismert és tudja a gyengéimet. Tisztában van vele, hogy hogy lehet felhergelni és ezt imádom. Minden egyes mozdulatával beindít és még ebben a pizsamában is hihetetlen szexinek találom pedig egy bő póló és egy cicanadrág takarja tökéletes idomait, de ezt is szívesen letépném róla.

- Menjünk ki! - fordult csillogó szemekkel felém.

- Biztos? Rohadt hideg van!

- Felöltözünk!

- Ahh jó! - adtam be a derekam. Nyomott egy puszit az arcomra, majd ugrálva a szekrényhez ment.

Elnevettem magam, majd én is elmentem felöltözni.

Hope szemszöge:

Miután magamra vettem a meleg gönceimet és hóemberként néztem ki, Louis elé álltam, aki kinevetett.

- Ne nevess! - motyogtam a sál alól.

Hozzám lépett, lehúzta a számról a sálat és kaptam egy puszit, majd visszahúzta és leindult.

Utána iramodtam és lebukdácsoltam a lépcsőn.

- Nem tudok lehajolni - motyogtam a cipős szekrénynél.

- Adjam rád? - nevetett fel mire bólogatni kezdtem és megigazítottam a sapkám. Belecsúsztatta a lábam a cipőmbe, majd bekötötte és ugyanezt megcsinálta magán is. Lenyomtam az ajtó kilincsét, majd a hátsó udvarra sétáltam. A hóesés már elállt viszont az éjszaka lehullott mennyiség vastagon borított be mindent. Egy tompa ütést éreztem a hátamon mire megfordultam és a barátom vigyorgós arcával találtam magam szemben.

- Te most tényleg megdobtál? - néztem rá szúrósan mire bólogatni kezdett. Megpróbáltam lehajolni, majd egy marék havat felemelve gömbbé gyúrtam és céloztam. A dobás pont tarkón találta mire összerezzent. Bosszúsan megfordult és rám nézett.

- Szeretleeek! - tártam szét ártatlanul a karjaim.

- Igen babe? - kérdezte és a kezébe vett egy adag havat, majd megindult felém. Sikítva szaladni kezdtem ám a sok gönc magamon megakadályozott így hamar utolért. Az arcomba kente a hideg havat én pedig csípőre tettem a kezem. Gyorsan lehajoltam és az arcába dobtam egy marék hideg csapadékot.

- Ez rossz ötlet volt! - vigyorodott el, majd megfogott a derekamnál fogva és lefektetett a földre.

- Megetesselek hóval? - kérdezte az arcomhoz hajolva.

- Öhm..terhes vagyok! - kuncogtam.

- Ez akkor nem érdekelt mikor arcon dobtál!

- Louiiis! - nevettem fel mire elmosolyodott és menyasszonyfogásba felemelt.

- Elég volt a hóból! Meg fogsz fázni! - dorgált meg.

- De én még hógolyózni akarok! - görbítettem le a szám.

- Babe..

- Jó befejeztem! - kuncogtam fel.

Beléptünk az ajtón, majd a nappaliba mentünk és letett a kanapéra. Levette rólam a sapim, majd a sálam és a cipőm is. Lehúztam magamról a kabátom és oldalra dobtam. Ő is levetkőzött és a kandallóhoz ment rakni a tűzre. Beletúrtam a kicsit nedves a hajamba és elhelyezkedtem a kanapén.

Louis idesétált, majd mellém ült és az ölébe húzott. A mellkasára hajtottam a fejem és a kezét kezdtem simogatni. Átölelt, egyik kezével felgyűrte a pulcsim és a meztelen bőrömre simította meleg tenyerét, amitől megborzongtam és csupa libabőr lettem.

- Szeretlek - motyogtam a mellkasába.

- Én is titeket - puszilt a hajamba, amitől teljesen elolvadtam.

- Louis...kérdezhetek valamit? - emeltem fel a fejem és ránéztem.

- Bármit! - mosolygott rám.

- Mi van az igazi apukáddal? Úgy értem...karácsony van és őket is meglátogathatnánk majd...

- Nem! - jelentette ki.

- De..

- Hope erről nem nyitok vitát!

- Mondd el! - néztem rá kérlelően.

Sóhajtott egyet, majd letett az öléből.

- Ugye két éves koromban elhagyott...nem is keresett...nem jött el semmilyen fellépésre és az X- faktorba sem. Amikor említette anya neki, hogy jelentkeztem nem hitt bennem azt mondta, hogy le fogom égetni magam, de nem hagytam, hogy befolyásoljon és milyen jól tettem! Most, hogy ismert vagyok, és sok pénzem van, folyton keres, hívogat, eljön pár eseményre és úgy tesz, mintha annyira jóban lennénk.

- Ohh...sajnálom - szontyolodtam el.

- Nem kell babe.. csak ne akarj találkozni vele, kérlek! Nem akarom, hogy miatta veszekedjünk!

- Nem fogunk! - mosolyodtam el és nyomtam egy puszit az arcára.

*Másnap*

Ma van Lou szülinapja így reggel ágyba vittem a szülinaposnak a reggelit, majd délben csináltam kettőnknek egy romantikus ebédet, aztán a saját készítésű tortámat is felszolgáltam neki, aminek nagyon örült. Miután becsomagoltuk a maradék ajándékokat is, lepihentünk és szinte az egész délutánt hülye karácsonyi ezerszer látott filmek nézésével és mesenézéssel töltöttük, ami bármennyire unalmasnak is hangzik hihetetlenül jó volt, hisz vele voltam. 

- Babee! - kiabálta el Lou magát én pedig kirontottam az ajtón és leszaladtam hozzá ugyanis az emeleten tartózkodtam. Mikor leértem a telefont a kezembe nyomta és leült a kanapéra. Értetlenül ránéztem, majd a fülemhez emeltem.

- Haló? - szóltam bele.

- Hope kedvesem! Boldog karácsonyt! Remélem, jól érzitek magatokat! - szólt bele Louis anyukája. Elvigyorodtam, majd lehuppantam Louis mellé.

- Nektek is boldog karácsonyt Jay! Jól érezzük magunkat kettesben! - nevettem fel és Louis-ra néztem.

- Ennek örülök! Oké csak hallani akartam a hangotokat viszont most megyek, mert valakinek a fa alá kell tenni az ajándékokat! - nevetett fel.

- Persze! Menj csak! - kuncogtam.

- Holnap találkozunk! Szia!

Elköszöntem, majd Louis ölébe dobtam a telefont, aki fájdalmasan felnyögött.

- Rám sózod anyukádat?

- Valakinek beszélnie kellett vele! - tárta szét a karját. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd hozzábújtam.

- Szerintem itt az ideje az ajándékozásnak! - vigyorodtam el.

- Először te jössz!

- Jó akkor menj fel az emeletre, és ha kiabálok, akkor gyere le!

- Jól van babe! - nyomott puszit a számra, majd felpattant és felsétált az emeletre.

Gyorsan előkerestem a szexi fehérneműt, amit direkt itt lent hagytam, átvettem, a hasamra pedig egy a fehérneművel megegyező színű masnit kötöttem magamra és elhelyezkedtem a kanapén. A lépcső felé fordultam és megtámaszkodtam az egyik kezemen.

- Babee jöhetsz! - szólaltam meg ő pedig villámgyorsasággal rohant le az emeletről. Mikor meglátott felcsillantak a szemei és tetőtől talpig végigmért.

- Szóval enyém a világ legjobb karácsonyi ajándéka? Egy mázlista vagyok! - nevetett fel.

Felálltam, majd odasétáltam és rögtön a szájára tapadtam. Kezét a csípőm köré fonta és a lehető legközelebb simult hozzám. Picit eltoltam, majd lelöktem a kanapéra és az ölébe ültem.

- Azt a rohadt... - morogta mire elmosolyodtam.

- Hogy tetszik a fehérneműm? - kérdeztem a fülébe suttogva.

- Szexi de...jobb lenne, ha levennéd! - vigyorodott el sármosan.

- Szóval vegyem le? - kérdeztem mire bólogatni kezdett.

- Először te! Sok a ruha rajtad babe! - kacsintottam.

- Kívánságod számomra parancs! - tisztelgett, majd lekapta a pólóját és kicsatolta a nadrágját.

- Így már jobb - mondtam, majd a nyakához hajoltam és csókolgatni kezdtem. Megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát mire felkuncogtam.

- Szűkösen vagy? - suttogtam a fülébe és megharaptam a fülcimpáját mire felnyögött.

Megragadta a csípőm, majd felállt és az emelet felé kezdett cipelni mire elnevettem magam.

Berúgta a szobaajtót, majd letett az ágyra és rám mászott. Végig csókolgatta a nyakam, majd haladt a mellemhez és a hasam irányába, ami belőlem jól eső apró nyögéseket váltott ki. Az ajkamba haraptam mikor kikapcsolta a melltartóm és a szemébe néztem.

- Rohadt szexi vagy! - morogta és megcsókolt. A hajába túrtam és belemarkoltam mire felmorgott.

A bugyimba kapaszkodott és lehúzta rólam, majd magáról is a boxert és belém csúszott. Felsikítottam mire elvigyorodott és mozogni kezdett.

- Louis jézusom... - lihegtem és a hátába mélyesztettem körmeim mire felszisszent és erősebben kezdett tolni.

- Babe... - mondta elhaló hangon és arcát a nyakamba fúrta úgy folytatta tevékenységét. Csípőm feljebb emeltem és éreztem a hasamban lévő feszülést. 

- Louis mindjárt... - suttogtam mire rákapcsolt.

- Szeretlek - nyögte nekem pedig nem kellett több. A gyönyör szétáradt a testemben ezzel ívbe feszítve a gerincem. Louis nevét nyögve mentem el. Ő is csatlakozott pár másodperc múlva és a nevemet ismételgetve lépte át a gyönyör kapuját. Tolt még rajtam párat, majd nyomott a homlokomra egy puszit és kicsúszva belőlem ledőlt mellém. 

- Én is szeretlek! Boldog karácsonyt - lihegtem mire felnevetett.

- Neked is babe - húzott magához.

- Végre elmondod mi az a fekete kötés a kezeden? - néztem fel rá.

- Ja, igen! Az ajándékod!

Furán néztem rá ezért felült és levette a kötést.  A csuklója belső felén az egyetlen szabad helyen egy fektetett nyolcas helyezkedett el, ami az örökké valóságot jelképezi ám a két vége szív alakú volt és a vonalat megszakítva egy "L" betű helyezkedett el a fenti részen, míg lent egy "H" betű.

- Ez...nagyon jól néz ki! De..biztos vagy ebben? - néztem fel rá.

- Miért ne lennék biztos? Szeretlek.

- Én is babe! Köszönöm! - mosolyodtam el, majd a könnycseppeket kitöröltem a szememből és magamhoz húztam egy csókra.

- Már megint sírsz? - nevetett fel.

- Nem tehetek róla, na! - húztam végig az ujjam a szemem alatt ezzel leszedve a lefolyt festéket.

- És még van valami, de azt csak holnap este tudod meg!

- Micsoda? - csillantak fel a szemeim.

- Mondom holnap este! - nevetett fel.

- Gonosz - raktam karba a kezeim.

- Holnapi terv, hogy ebéd a srácokkal és ajándékosztás, majd megyünk anyáékhoz, ott vacsi és ajándékosztás aztán pedig jön az ajándékod! Azt ajánlom, aludjuk ki magunkat! - nevetett fel.

- Akkor megyek zuhizni!

- Menj! - adott puszit, majd utamra engedett.

Bementem a fürdőbe, 10 perc leforgása alatt lezuhanyoztam és törölközőben kimentem a szobába. Lou felállt, idesétált és a derekamat átölelve magához húzott egy csókra.

- Szerintem jobb ez nélkül - motyogta a számba és lerántotta rólam a törölközőt mire felsikítottam.

Végig nézett rajtam, majd megnyalta a száját.

- Add vissza! - nyűgtem és kezeimet a melleim elé tettem.

- És ha nem? - emelte fel a törölközőt a magasba.

- A kanapén akarsz aludni? - húztam fel a szemöldököm.

- Ezért a látványért kint a hóban is aludnék! - nevetett fel mire megforgattam a szemeim és a szekrényhez sétáltam. Lehajoltam az alsó polchoz, majd elvettem egy bugyit és egy pólót.

- Azt az eget - nyögött fel mire felkuncogtam. Belebújtam a ruhákba és leültem az ágyra.

- Nem mész zuhizni? - kérdeztem ártatlan szemekkel ránézve ugyanis még mindig ott állt ahol hagytam.

- Előbb nem lehetne...

- Nem! - nevettem fel, majd betakartam magam.

- Picsába - duzzogta, majd bement a fürdőbe.

Nevetve megráztam a fejem és elhelyezkedtem. Megszólalt a mobilom ezért gyorsan felvettem.

- Hopee! Nagyon tetszik az ajándék nagyon köszönöm! - sipított bele Stas.

- Nagyon szívesen! Amúgy vicces, hogy én is karkötőt vettem és te is nekem! 

- Egy rugóra jár az eszünk! Hiányzik Niall!

- Elhiszem! Sajnálom, hogy nem tudjátok együtt tölteni a szent estét!

- Én is, de holnap megyek hozzátok! Csak már ti Lou-val nem lesztek otthon!

- Mert? - vontam össze a szemöldököm.

- Upsz kikotyogtam! Inkább leteszem! Szeretleek!

- Stas le ne merd tenni! - szóltam rá, de már késő volt.

Miért nem leszünk itthon? Mi van? Megyünk valahova? Felpattantam az ágyból, majd berontottam a fürdőbe.

- Louiis! Hova megyünk holnap?

- Hát anyáékhoz babe! Ennyire rossz a memóriád? - nevetett fel. A kabinhoz mentem, majd széthúztam.

- Nem! Stas azt mondta, hogy holnap jön, de mi már nem leszünk itthon! Nem hiszem, hogy anyukádékra célzott!

- Ohh istenem, hogy az a nő se bírja befogni meg a barátocskája sem!

- Na, ki vele! - raktam csípőre a kezem.

- Nem! Meglepetés!

- Louis! - kezdtem el nyűgni.

- Hope! A meglepetés az meglepetés!

- Jó! - fújtattam, kitrappoltam a fürdőből és bebújtam az ágyba. Magamra húztam a takarót és lehunytam a szemem. 5 perc múlva besüppedt mellettem az ágy és megéreztem Lou leheletét a nyakamon, amitől libabőrös lettem.

- Hope ne durcázz, mert nem viszlek sehova! - morogta.

- Nem durcázok - motyogtam.

- De rohadtul durcázol!

- Mondom nem! - fordultam felé.

- Jó leszarom! - fordult el.

Megforgattam a szemem, majd felé fordultam és átmásztam rajta, hogy vele szemben legyek.

- Szeretlek - suttogtam.

- Hagyj!

- Kicsiim bocsánat!

- Mondom, hogy hagyj!

- De én nem akarok veszekedni - szipogtam.

Felkapcsolta a lámpát, majd rám nézett.

- Te sírsz? Ne csináld ezt! Tudod, hogy nem bírom, ha sírsz! Nem haragszom te buta! - nevetett fel.

- Biztos? - néztem fel rá.

- Jézusom babe ezek a hormonok engem is kikészítenek! - nevetett mire én is elmosolyodtam.

- Hát még engem! - sóhajtottam.

Visszarakott a helyemre lekapcsolta a villanyt és adott pár puszit a nyakamra, majd magához húzott.

- Jó éjt - suttogta.

- Neked is - motyogtam, majd lehunytam a szemeim és pár percen belül el is aludtam.

*Másnap a reptér felé*

- Louis most már igazán megmondhatnád, hogy hova megyünk! - mondtam unottan és kinéztem az ablakon.

- A reptérre babe! - válaszolta.

- De...onnan hova?

- Ne kérdezősködj, már mert esküszöm, kirakunk! Ugye Drew? - szólt előre a volánnál ülő őrnek.

- Bizony!

Durcásan keresztbe fontam a kezeim a mellkasom előtt, lábaimat pedig felpakoltam Louis ölébe, aki velem szemben ült.

- Fél órán belül megtudod! Már anyáéknál is lenyomtál egy hisztit! - sóhajtott.

- Terhes vagyok.

- Jaa igen mostanában erre fogsz mindent!

- Mert emiatt is vannak a dolgok!

- Persze! - nevetett fel.

- Esküszöm, külön alszok ma!

- Nehéz lesz!

- Megoldom! - vigyorodtam el gúnyosan.

Megcsóválta a fejét és az ablakon kezdett kinézni. Megvolt az ajándékosztás a srácokkal és Jay-éknél is. Kaptunk egy csomó jó cuccot és persze nagy öröm volt végignézni, ahogy mindenki örült az ajándékunknak. Kaptunk cuki babaruhákat bár még korán van de azért örültünk neki ahogyan én a ruháknak Louis pedig a Vans cuccoknak is.

- Itt vagyunk! - jelentette ki Drew és leállította a motort. Louis kimászott a kocsiból, ahogyan én is. Drew a kezünkbe adta a bőröndöket és a hatalmas kivilágított épület felé indultunk. Pár perce múlt éjfél így remélem a rajongók száma kicsit csekélyebb, mint amúgy szokott. Akadálytalanul sikerült bejutnunk, majd végig sétáltunk az épületen anélkül, hogy valaki felismert volna végül becsekkoltunk és villámgyorsasággal kísértek ki a géphez.

- Most sem mondod el? - néztem Louis-ra amint helyet foglaltam a kanapén, ami a magánrepülőkön az egyik kedvenc helyem. Olyan jókat lehet benne aludni.

- Nem.

- De légysziii! Olyan kíváncsi vagyok! - nyűgtem.

- Babe nem fejeznéd be? Reggel óta ezt hajtogatod!

Fújtattam egyet, majd bekapcsoltam a tévét. A pilóta üdvözölt minket, majd elmondta, hogy felszállás következik így helyet kellett foglalnunk a fotelekben és bekötni magunkat.

- Ne haragudj, hogy ilyen voltam egész nap csak...nem tudom. Nagyon kiakasztó volt? - néztem Lou-ra.

- Hát eléggé - nevetett fel.

Lehunytam a szemeim és inkább hátradőltem. Nem akarok idegesítő picsa lenni csak ezek a hülye hormonok nagyon bekavarnak. Amint felszálltunk ismét a kanapéra dőltem és Louis-t kezdtem nézni, aki nagyon a telefonjára koncentrált. Észrevette, hogy nézem ezért elmosolyodott, majd felállt és leült mellém.

- Nem haragszom babe. Tudom, hogy nehéz, most de én itt vagyok, még ha néha elfogy a türelmem és le is szidlak! - mondta és az ölébe húzott.

- Köszönöm! Szeretlek! - néztem fel rá és adtam neki egy csókot, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- Én is titeket! - sóhajtotta és a csípőmre simította a kezét.

- Azt megtudhatom, mikor érünk oda? - néztem fel rá.

- 2 óra az út!

- Oké! Akkor költs fel! - helyezkedtem el. Lehunytam a szemeim, majd lassan álomba merültem.

•••

Louis telefonjának a csipogása költött fel. Kinyitottam a szemem és őt láttam meg amint a fotelben alszik. Felültem a kanapén, majd a mellette lévő telefonjához nyúltam és megérintettem, hogy meg tudjam nézni az időt. A képernyő felvillant és először a háttérképet szúrtam ki, amin én voltam. De édes! Tovább kúszott a tekintetem és egy kis borítékon állapodott, meg ami azt jelezte, hogy sms-e jött még hozzá a feladó Briana Jungwirth volt. Most komolyan sms-ezgetnek? Louis-ra pillantottam, aki még aludt ezért gyorsan a kezembe kaptam a telefont és feloldottam. Szerencsére nem volt lekódolva. Megnyitottam az sms-t és eltátottam a szám. Briana volt a képen elég hiányos öltözetben és mellé volt írva, hogy hiányzol. Azonnal felment bennem a pumpa és legszívesebben ordítottam volna. Csak kapjam a kezem közé azt a ribancot... Mi van köztük? Kavarnak? A hátam mögött? Nem...nem hiszem el!

- Mit csinálsz? - hallottam meg Louis hangját, majd rápillantottam azonban ő a kezemben lévő készüléket bámulta. 

- Egy fasz vagy! - dobtam oda neki a telefont.

- Mi van? - vágott értetlen fejet.

- Nézd meg mit küldött a kis ribancod! Mióta sms-ezgettek? Hm? Találkozgatsz is vele? - kérdeztem ingerülten és a hajamba túrtam.

- Jézusom te meg vagy hülyülve! Miért találkozgatnék vele? Egyáltalán miért kutatsz a telefonomban? - akadt ki ő is.

- Nem kutattam csak az időt néztem meg és ott volt Briana neve!

- Persze és magától feloldotta magát a telefon vagy mi?? Miért kell folyton hisztit csapni? Miért kell folyton féltékenynek lenni? Sztár vagyok, egy banda énekese persze, hogy lesz közöm lányokhoz de Briana-val már régen nem beszéltem és igen szokott ilyen üzeneteket küldeni, de nem írok neki sosem vissza! Mert te itt vagy nekem! De persze csesszél le emiatt is!

- És nem akartad esetleg elmondani? Hogy figyu babe az exem intim képeket küldözget! Akkor nem akadtam volna ki! De így..

- Jó leszarom, nem fogok magyarázkodni, mert neked most tök felesleges úgy látom, mindenáron veszekedni akarsz! Oké! Tessék! Rohadtul elegem van már Hope!

- Neked van eleged? Nem nekem küldözget a volt pasim meztelen fotókat!

- Babe fejezd be! Kérlek! - sóhajtott fáradtan én pedig lehuppantam az egyik fotelbe.

- Kibaszottul elegem van, hogy elhozlak Párizsba, szeretnék veled kettesben lenni és nem stresszelni semmin csak jól érezni magam, de neked folyton veszekedést kell rendezned!

- Hogy mit mondtál? Párizs? - tátottam el a szám.

- Igen Párizs - sóhajtott és ekkor bántam meg a kiakadásom. Ő elhoz ebbe a gyönyörű városba karácsonykor én meg hisztizek minden szaron. A pilóta az övek bekapcsolására szólított minket mi pedig engedelmeskedtünk neki. Kipillantottam az ablakon és megláttam a kivilágított Eiffel Tornyot a szemembe pedig könnyek szöktek. Olyan idióta vagyok. Engem hozott el ide és nem azt a ribancot és amúgy sem ír vissza neki én meg kiverem a balhét és a telefonjában kutatok. Mi van velem? Ez nem az a Hope, aki pár hónapja volt. Mit tesz velem ez a terhesség?

- Bocsánat... - motyogtam és ránéztem, de nem nagyon akart velem kommunikálni.

Negyed óra alatt leszálltunk, majd lemenetünk a gépről ahol egy kocsi fogadott minket. Mikor beültünk, Louis köszönt a sofőrnek és elindultunk. 20 perc csendes autóút után megérkeztünk egy gyönyörű és óriási szállodához, amitől tátva maradt a szám. Kiszálltunk a kocsiból, majd Louis a bőröndökkel befelé indult én pedig követtem. Az aranyszínű forgó ajtón beléptünk és mivel hajnali 3 óra van nem volt már szinte senki sem az óriási aula részben. Elkértük a kártyát, majd liftbe szálltunk és a 15. emeletre mentünk. Amint a megfelelő szintre értünk kinyílt a lift ajtó és egy hosszú folyosóra léptünk ki, amit vörös szőnyeg és vörös tapéta borított. Nagyon elegáns hely. Egy kétszárnyú ajtóhoz léptünk, majd Lou lehúzta a recepción kapott kártyát és kinyitotta az ajtót. Mikor beléptem egy nagy nappalival találtam magam szemben, ami egyben volt a konyhával. A fehér és bordó színek domináltak, ami nagyon kellemes színösszeállítás volt. A nappali közepén helyezkedett el egy kanapé és egy üvegasztal azzal szemben pedig egy plazma tévé, ami a falon csüngött. Alatta Xbox és PS4 volt a fiókokban, amik a tévé alatt voltak pedig videó játékok lapultak. A konyha részen volt egy bárpult meg hűtő mini bárral és persze kávéfőző meg egy gofri sütő. Két ajtó nyílt innen. Az egyik a hálószobáé volt, ami a kedvenc helységem hisz az ágy rohadt nagy és az egész annyira modernül van berendezve sőt még erkély is van, ahonnan látszik az Eiffel torony. Hihetetlenül szép. A másik ajtó pedig a fürdő, ahol egy nagy sarokkád van, ami inkább hasonlít egy jakuzzira, meg egy hiper szuper neonfényes zuhanyzó és persze minden dolog, ami egy fürdőbe kell. Amikor kiléptem újra a nappaliba Louis már a kanapén ágyazott meg, nekem pedig elszorult a szívem. Akkora hülye picsa vagyok. Lehetne egy romantikus esténk itt Párizsban de neeem Hope neked el kell szúrni.

- Tényleg így akarod? - kérdeztem halkan.

- Nem, rohadtul nem így akartam, de elegem van abból, hogy csapsz egy hisztit, ami nem jogos aztán elsírod magad és megbocsájtok. Nem Hope, nekem ez így nem megy! - jelentette ki.

- Egy idióta hülye hisztis picsa vagyok, aki nem érdemli meg ezt az egészet és téged sem - motyogtam és bementem a hálóba. Magamra zártam az ajtót, majd a bőröndömből kivettem a pizsim, belebújtam és bedőltem az ágyba. Hányingerem lett és a fejem is elkezdett fájni ezért minél hamarabb el akartam aludni mielőtt kidobom a taccsot, de nem sikerült. Kipattantam az ágyból, majd kinyitottam az ajtót és berohantam a fürdőbe ahol kiadtam magamból mindent.

- Hope jól vagy? - állt meg az ajtóban ijedten Lou.

- Jól. Ne foglalkozz velem - ráztam meg a fejem és kiöblítettem a szám, majd visszamentem a hálóba és ledőltem az ágyba. Nyitódott az ajtó, majd besüppedt mellettem az ágy.

- Tényleg jól vagy? - kérdezte.

- Jól - válaszoltam, de nem fordultam felé.

- Biztos? - simította a hasamra a kezét rám meg rám jött a bőghetnék.

- Biztos - bólintottam.

- Oké. Jó éjt.

- Neked is - suttogtam, majd miután kiment lekapcsoltam a lámpát és sírni kezdtem. Mi van velem? Miért vagyok ilyen? Itt ez a fiú nála jobbat kívánni sem lehetne, elhoz Párizsba egy 5 csillagos hotelba nekem meg ki kell csapnom a hisztit. Hope Williams egy hisztis picsa vagy! Sóhajtottam egyet, majd úgy döntöttem megpróbálok, aludni addig sem fáj a fejem és addig sem gondolok arra, hogy mennyire hiányzik Louis.