Chapter ~ 26.

Hope szemszöge:

Reggel az ablakon beszűrődő fényre keltem. Ugyanolyan pózban voltunk, mint ahogyan elaludtunk. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam Louis arcát, aki még bőven mély álomban volt. Visszahelyezkedtem az eredeti pozíciómba és ásítottam egyet. Kezem levettem a hasamon pihenő kezéről és oldalra fordultam. Picit megmoccant, de nem ébredt fel, tenyere viszont lecsúszott rólam. A pocakomra tettem a kezem és megsimogattam azt. 

- Babe - suttogtam, de nem reagált semmit. Felemeltem a kezem, majd megsimogattam a karját erre már megrezzent a szemhéja, de még most sem ébredt fel. Elmosolyodtam, majd nézni kezdtem. Most van november, ami azt jelenti, hogy nem sokára karácsony és az ő szülinapja. Szeretnék kitalálni neki egy jó meglepit de még semmi jó ötletem nincs erre. Kezdett enyhén hányingerem lenni és már nem is feküdtem olyan kényelmesen így lassan felkeltem az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt. 

Az emeleten csend volt, azonban a földszintről, a konyhából kiszűrődött egy két apróbb zaj. Lesétáltam a lépcsőn, majd a helységbe érve Sophia-t láttam meg a bárpultnál egy kávéval a kezében.

- Jó reggelt! - mosolyodott el.

- Neked is! Másnapos vagy? - kuncogtam fel.

- Csak egy picit fájt a fejem, de vettem be gyógyszert!

- A srácok még alszanak, mi? - foglaltam helyet mellette.

- Ahha! Liam-et semmivel sem tudtam felkelteni.

- Én sem Louis-t - túrtam bele a hajamba.

- Pedig már 10 óra van! Mondjuk, szerintem délig biztos elfetrengenek! Kis puhányok - kortyolt bele a kávéjába mire felnevettem. Lábdobogást hallottunk, majd a barátnőm kócos, barna haját láttuk meg a lépcsőn.

- Jó reggelt! - mondta vigyorogva, majd ő is helyet foglalt mellettünk.

- Niall-el aludtál? - kérdeztem.

- Ahha!

- És? - vigyorodtam el.

- Amint bezuhant az ágyba már aludt is... - nevetett fel.

- Na mizu csajok? - hajolt ki az emeleti korláton Harry.

- Hát te? - kérdeztem mire gyorsan lesétált.

- Hát én megerőltettem magam és felkeltem! Srácok?

- Alszanak - mondtuk egyszerre mire gonoszan elmosolyodott és a csaphoz ment.

Töltött egy nagyobb edénybe vizet és felment a lépcsőn.

- Na, ezt megnézem! - pattantam fel és utána szaladtam.

Először Louis-hoz ment be én pedig megálltam az ajtóban. Felé állt, majd nyakon öntötte vízzel. Úgy sajnáltam szegénykémet, de úgysem tudtam volna megakadályozni.

- Mi a fasz? - morogta és felült.

- Jó reggelt Boo Bear! - mondta vigyorogva.

- 2 másodperced van - sziszegte, Hazz pedig futni kezdett felém. Azt hittem kimenekül az ajtón, de bebújt a hátam mögé.

- Szia babe - nyomott egy puszit a számra Louis és abban a pillanatban tarkón vágta Harry-t, aki feljajdult.

- Megérdemelted! - vont vállat Lou és visszafeküdt az én oldalamra ahol nem volt egy nagy tócsa hideg folyadék.

- Na, megyek Liam-hez! - vigyorodott el mire Sophia berohant Payno-hoz.

- Kicsim ezt megjegyeztem - motyogta.

- Ehmm...úgysem tudtam volna semmit csinálni - védekeztem.

- De szólhattál volna!

- Bocsánat szívem ma este kiengesztellek, jó? - pislogtam rá mire felkapta a fejét.

- Igen?

- Igen! - nevettem fel.

- Gyere ide! - nyújtotta felém az egyik karját én pedig mellé sétáltam.

- Louis, ha magadra rántasz, kapsz! - fenyegettem meg.

- Nem rántalak magamra - mondta, majd felült így egy magasságba került a hasammal.

- A bébimnek akarok puszit adni! - húzta fel a pólóm mire felkuncogtam.

- Mizu hercegnő? Minden okés odabent? - kezdett gügyögni én pedig felhúztam a szemöldököm.

- Honnan tudod, hogy kislány? - kérdeztem.

- Érzem! Nekem, elsőnek csak kislányom születhet! - vigyorodott el.

- Én fiúnak is örülnék! - mondtam, majd az ölébe ültem.

- Én is! De tudom, hogy lány lesz! - vigyorgott.

- Már a következő vizsgálaton kiderülhet!

- Remélem - mondta, majd gyengéden ajkaimra tapadt és csókolni kezdett.

- Kijózanodtál már? - nevettem fel a csók után.

- Ehm..nagyjából!

- Nem fáj a fejed?

- Nem! Most éppen nem - mondta, majd felállt engem az ölében tartva és kimentünk az ajtón.

- Óó bassza meg miért ittam én annyit? - hallottuk meg Liam hangját lentről mire felnevettünk.

- Harry esküszöm, kinyírlak! - üvöltött Niall, majd Hazz szaladt el mellettünk később pedig a szöszi is.

- Utállak! - kiabált Niall és Hazz-ra ugrott.

- Aucs a bordám! - nyávogott Hazz.

- Hope te teát kérsz kávé helyett? - fordult felém Sophia a konyhából.

- Igen! Köszi! - mondtam és megütögettem Louis mellkasát, aki letett.

Ő ledőlt a kanapéra én pedig Stas-hez sétáltam.

- Na mizu van Niall-el? - suttogtam neki.

- Alakulgat - mosolyodott el halványan.

- Szorítok! - kezdtem tapsikolni mire felnevetett. Sophia a kezembe nyomta a teám én pedig helyet foglaltam a szerelmem mellett, majd bele kortyoltam az élénkítő italba és leraktam az asztalra.

- Nem kérsz kávét? - kérdeztem Lou-t és hozzábújtam.

- Nem - mondta, majd átrakta a karját rajtam és magához húzott.

- Liam ma megyünk apát meglátogatni! - szólalt fel Soph.

- Te vezetsz ugye?

- Persze! - mosolyodott el a lány.

- Arra gondoltam, hogy mi is elmehetnénk anyukádhoz! - néztem fel Lou-ra.

- Biztos? - kérdezte.

- Nem halogathatjuk a végtelenségig. Már nő a pocakom!

- Oké. Akkor ma túlesünk anyáékon aztán meg a tiéden!

- Pontosan!

- Kemény nap lesz! - nevetett fel.

- Odafelé vezetek én. Okés? - néztem fel rá mire egy homlok puszit kaptam.

- Én olyan szarul vagyok - motyogott Liam.

- Ne igyon, aki nem bírja! - vágta rá Soph mire egy csúnya nézést kapott cserébe.

- Hány óra? - kérdezte Niall.

- Tizenegy!

- Megyünk? - néztem fel Lou-ra.

- Akkor nyomás öltözni! - parancsolt rám mire tisztelegni kezdtem és felrohantam a lépcsőn.

- Ne rohanj - hallottam morgását mire felkuncogtam és kicsit lassítottam.

Gyorsan bementem a fürdőbe, megmostam az arcom, majd kisminkeltem magam, kifésültem a hajam és a táskámból kiszedtem a hozott cuccokat. Felkaptam magamra őket, majd a tükörhöz lépve megigazítottam a hajam. Benyitott Lou, majd a fürdőbe sétált én pedig az ajtófélfának dőltem és nézni kezdtem, ahogyan a haját csinálja.

- Babe nincs jobb dolgod? - nézett kérdőn rám a tükörből mire nemleges válaszként megcsóváltam a fejem. Sóhajtott egyet, majd a kezébe vett egy kis zselét és a hajára helyezte. Egy jó negyed óra múlva végre végzett én pedig az életemet is eluntam, de azért a végeredmény hihetetlenül jó lett.

Megvártam, míg felöltözik, majd összepakoltunk és lementünk a többiekhez. Elbúcsúztunk tőlük, Hazz még részvétet is nyilvánított, majd kiléptünk a házból. Rögtön kiszúrtam pár paparazzit így összébb húztam a kabátomat magamon és amilyen gyorsan csak tudtam beültem az autóba.

- De rohadt hideg van! - dörzsölte össze a tenyerét Lou és beindította a kocsit.

- Hát, ja - húztam el a szám.

- Mindjárt meleg lesz, de azért rétegesebben is öltözhetnél - nézett rajtam végig.

- Louis nekem így jó - pillantottam rá.

- Jó én csak mondtam - tette fel a kezeit.

- Amúgy nem úgy volt, hogy én vezetek? - kérdeztem.

- Ja, de! Cseréljünk helyet - mondta, majd kinyitotta az ajtót.

Beültem a vezetői ülésre, majd beállítottam az ülés magasságot és közelebb húztam magam a kormányhoz.

- Na, szép! Én meg majd állíthatom vissza! - duzzogott.

- Parancsolsz? - fordultam felé felhúzott szemöldökkel.

- Semmi - köhintett és bekötötte magát.

- Na azért! - vigyorodtam el, majd felbúgattam a motort és gázt adtam.

- Egy gyors imát elmondhatok? - kérdezte mire combon ütöttem.

- Ne pimaszkodj Tomlinson! - nevettem fel.

- Ajj pedig azt terveztem, hogy én vezetek, közben pedig tapizlak - tette a kezét a combomra én pedig vettem egy nagy levegőt.

- Ha azt szeretnéd, hogy balesetezzünk akkor nyugodtan - néztem rá mire nevetve elvette a mancsát.

- Na, várj babe! - vigyorodtam el, majd a bal kezem a combjára tettem.

- Úgyse mered! - nevetett fel mire elvigyorodtam és feljebb merészkedtem.

- Babe.. - szólt rám.

- Szóval nem merem? - kérdeztem és a combtövéhez nyúltam.

- Pimasz vagy! - fogta meg a kezem, majd a kormányra tette.

- Csak annyira, mint te! - húztam fel az orrom és a rádióhoz nyúltam, bekapcsoltam és felhangosítottam. Lou lehunyva a szemét, hátradőlt én pedig nyugodtan vezethettem végig a két órát.

•••

Mikor odaértünk, óvatosan beálltam a Jay-ék kocsija mellé és leállítottam a motort. Kikötöttem magam, majd lassan Louis-hoz hajoltam és egy apró puszit nyomtam puha ajkaira mire kinyitotta a szemét.

- Itt vagyunk! - vigyorodtam el.

- Ilyen hamar? - nézett körül.

- Ahha! - nevettem el magam, majd kiszálltam a kocsiból.

Ő is összeszedte magát és miután kiszállt az autóból lezártam és a kezébe nyomtam a kulcsot. Zsebre vágta, majd megfogta a kezem és befelé kezdett húzni.

- Hahó! - kiabálta el magát, pár másodperc múlva pedig lábdobogás törte meg a csendet és Jay alakját véltük felfedezni a lépcső tetején.

- Gyerekek! Nem szóltatok, hogy jöttök! Éppen takarítok! - közölte nagy mosollyal és megölelt minket.

- Hát, meglepetésnek szántuk - vontam vállat.

- Többiek? - nézett Louis körül.

- Egyedül vagyok. Lottie a barátjánál, Fizz a barátnőjénél, az ikrek lovagolni vannak, a két kicsi pedig az apjával a játszóházban!

- Lottie a barátjánál? - vontam össze a szemöldököm.

- Upsz...kikotyogtam! - tette a szájára a kezét mire felkuncogtam.

- Mi? Milyen barát? Mióta? Hope te biztos tudtál róla! - nézett rám Lou.

- Nem tudok, semmit esküszöm! - néztem rá ártatlan szemekkel hisz most én tényleg nem vagyok sáros.

- 1 hónapja már, hogy járnak! A fiú rendes és jóképű!

- Áhh.. - morogta Lou mire megszorítottam a kezét jelezve, hogy miért is vagyunk itt.

- Anya..öhm.. - kezdte Lou.

- Na, gyertek a nappaliba! Ne álljatok itt! - mosolyodott el, majd beljebb terelgetett.

Helyet foglaltunk a kanapén Jay pedig a fotelben.

- Anya igazából bejelenteni valónk van - mondta Lou.

- Oh..nyugodtan mondjátok gyerekek! - mosolyodott el kedvesen.

- Szóval..Hope babát vár - nyögte ki és mind ketten az anyukája arcát kezdtük vizslatni, amin az összes érzelem átfutott pár másodperc alatt.

- Hogy...mi? - kérdezte kínosan felnevetve mintha nem hallotta volna jól. Én elhúzva a számat Louis-ra néztem, akinek az arcáról nem lehetett leolvasni semmit.

- Terhes vagyok - jelentettem ki újra.

- Gyerekek én tudjátok, hogy mindenben mellettetek állok, de egy gyerek óriási felelősség. Ti mind ketten turnéztok és még csak fél éve vagytok együtt!

- Tudjuk anya, de nem tudunk vele mit csinálni - mondta Lou ami nekem nagyon rosszul esett. Szóval, ha meg tudná változtatni a helyzetet, vissza csinálná. A szemem szúrni kezdett, de nem engedtem, hogy könnyek jöjjenek ki belőle. Most nem. Elengedtem Louis kezét, amit eddig fogtam mire rám nézett. Lehajtottam a fejem és az ölembe ejtett kezeimet kezdtem piszkálni.

- Jó végülis gyerekek mind ketten felnőttek vagytok és talpraesettek. Tudom, hogy szeretitek, egymást csak úgy gondolom kicsit elsiettétek ezt az egészet, de végülis nagymama leszek, aminek örülök! - mosolyodott el engem viszont nem tudott lelkesíteni már ez az egész. Azt hittem Louis örül, neki erre tesz egy olyan kijelentést, ami egészen máshogy világítja meg a dolgokat.

- Hope mi a baj? - kérdezte aggódóan Jay, aminek következtében nem tudtam magam tartani és sírva fakadtam.

- Jajj szívem! - ült át mellém, Louis-t arrébb tolva.

- Nincs semmi baj! Nagyszerű szülők lesztek, én tudom! És mindenben segítünk, nektek hidd el! 

Hallottam, hogy Louis feláll, majd már csak az ajtócsapódásra eszméltem fel.

- Na, mondd el mi akasztott ki így? - kérdezte.

- Hogy mondhat ilyet? Azt hittem örül. Nekem azt mutatta. Erre azt mondja, hogy nem tud vele mit csinálni...mintha azt mondaná, hogy ha lehetne, visszacsinálná! - sírtam tovább.

- Jajj édesem! A férfiak mondanak néha olyan dolgokat, amire azt hiszik semmi jelentősége. Te pedig most különösen érzékeny vagy - simogatta a hátam.

- Nem félek, hogy ő rossz apa lesz! Ő tökéletes lesz, de én...nem tudom.. - ráztam meg a fejem.

- Jajj ne beszélj már butaságokat! Jó anya leszel de...hányadik hétben jársz?

- Tizenharmadik - szipogtam.

- Hope én nem akarok vészmadárkodni de ne stressszelj ilyen apró dolgokon, mert ez a kicsit nagyon leterheli.. - engedett el. Felemelte a fejem, majd a szemembe nézett.

- Mi itt vagyunk nektek és lemerem fogadni, hogy a szüleid is. Ne félj jó szülők lesztek! Oké? - mosolyodott el mire bólogatni kezdtem és megöleltem.

- Hívd fel azt a gyereket, hogy hova rohant! - mondta mire kivettem a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Louis-t, de kinyomott.

- Nem veszi fel? - kérdezte és a kezembe nyomott egy zsebkendőt.

- Kinyomott - ráztam meg a fejem.

- Oh..megbékél csak felhúzta, hogy sírtál.

- Lehet... - sóhajtottam.

- Gyere, igyunk meg egy teát! - állt fel mellőlem.

Én is felálltam, majd követni kezdtem a konyhába. Csinált mind kettőnknek teát, majd leültünk az asztalhoz és beszélgetni kezdtünk a piciről és Jay elmesélte, hogy neki milyen nehéz volt olyan fiatalon megszülni Louis-t, és hogy rosszabbnak gondolta, de már áldja azt a napot mikor ő fogant. Hát igen...büszke lehet, a fiára hisz egy csodálatos ember bár még mindig haragszom rá. 

1 óra múlva Louis kocsijának hangját hallottam meg, tehát visszajött. Sokáig nem jött be így felkaptam a kabátom és kimentem hozzá. Kinyitottam a kocsiajtót és beültem az anyós ülésre. Egy darabig csöndben ültünk, majd a kíváncsiságom megtörte a csendet.

- Hol voltál? - szólaltam meg halkan.

- Kiszellőztetni a fejem - válaszolta kis csönd után.

- Nehogy már még te legyél megharagudva! - néztem rá.

- Csak kellett egy kis nyugalom, így elmentem! - mondta hangosabban.

- Jaa! Igen? És azzal hogy elrohansz meg lehet oldani a problémát ugye? - nevettem fel gúnyosan.

- Figyelj, ha ennyire nem szeretnéd ezt a gyereket, akkor mondd el és elmegyek! Nem leszek a terhedre! - túrtam a hajamba mire fájdalmasan felnevetett.

- Szeretlek! Nem érted? Azért mentem el, mert fáj látni ezt. Fáj látni, hogy, sírsz miattam! Én nem tudom...nem tudom, hogy mivel bizonyíthatnám, hogy szeretlek titeket! Érted? Megváltoztattad az életem! Jó irányba! Már nincs pia, nincs vad buli, nincs drog! Csak te és a baba és persze a banda! Én...nem tudom kimutatni úgy az érzéseimet, mint mások pedig nagyon próbálkozom!

- Nem sírnék miattad, ha nem mondanál folyton olyasmiket, amikkel elbizonytalanítsz! Igenis ki tudod mutatni a szereteted! Ahogy megcsókolsz vagy egyszerűen a pici gesztusaiddal! Már szinte az is egy szerelmi vallomás, amikor rám förmedsz, hogy ne rohangáljak a házban. Féltesz! Félted a kicsit! Attól, hogy te nem veszed, észre ezeket attól még én tudok olvasni a sorok közt! Nekem nem kell nyálas szöveg meg rózsaszirmok meg szerenád! Csak az, hogy ott legyél velem mindenben! Érted? - néztem rá kérdőn mire elmosolyodott.

- Köszönöm - nyögte ki pár másodperc után.

- Mit? Hogy lecsesztelek? - nevettem fel mire megrázta a fejét.

- Azt, hogy vagy nekem! - mondta mire elvigyorodtam és odahajoltam. Gyengéden a számra tapadt, majd csókolni kezdett. Annyi érzelmet vitt bele, hogy azt hittem elbőgöm magam. Hihetetlenül szeretem ezt a fiút és fogalmam sincs, mi lenne velem, ha elveszíteném. Megállt az út másik oldalán egy kocsi mi pedig kiszálltunk Louis-val az autóból. Lottie bukkant fel az ismeretlen BMV-ből, amit egy elég jóképű srác vezetett. Mikor a szőkeség meglátott minket, ledermedt.

- Louis viselkedj - súgtam oda neki. Lottie idesétált Louis pedig karba tette a kezeit.

- Jó hogy megígértük, elmondunk mindent egymásnak húgi! - mosolyodott el gúnyosan.

- Louis kérlek, ne legyél ilyen! Én el akartam mondani csak...tudtam, hogy így fogsz reagálni!

- Óó igen? Mert, hogy kéne reagálnom erre?

- Hát mondjuk, viselkedhetnél felnőttként és megismerhetnéd, mielőtt ítélkezel... - mondta mire elmosolyodtam. Louis sóhajtott egyet Lott pedig hátrafordulva intett a barátjának, aki kiszállt az autóból és idesétált.

- Sziasztok! Tommy vagyok, Lottie barátja - mutatkozott be és Louis felé nyújtotta a kezét. Könyökkel oldalba böktem mire ő is bemutatkozott és kezet ráztak.

- Hope - mosolyogtam rá miközben az én kezem is megrázta.

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte Lou.

- 1 hónapja és..figyelj nekem is van húgom és tudom milyen ez, de én szeretem a húgod és nincs szándékomban összetörni a szívét - közölte mire Lottie-val egymásra mosolyogtunk.

- Jó, majd meglátjuk - morgott Louis mire köhintettem egyet.

- Azaz...örülök, hogy megismertelek - javította ki magát mire Lottie felkuncogott.

- Na de Tommy megy tovább, mert dolga van! - mondta Lott a fiú pedig adott az arcára egy puszit és intett nekünk.

- Jajj de cukii! - olvadoztam Lott-nak.

- Ugyee? - nézett rám, majd megölelt.

- Pff...nők! - morogta Lou, majd bement a házba.

Megforgattuk a szemünket és utána mentünk. 

- Elmondtátok anyának a picit? - kérdezte Lott már bent mire Jay csípőre tett kezekkel ránézett.

- Te tudtad?

- Hát persze! - nevetett fel Lott és ledobta a kabátját.

- Anya viszont mi megyünk, mert most telefonáltak a fociklubtól, hogy be kell mennem egy pillanatra és így is későn fogunk hazaérni! - mondta Lou miközben a telefonját böngészte.

- Oké kisfiam! Majd még beszélünk és gyertek, amilyen gyakran csak tudtok! - mosolyodott el, majd megölelgetett mindkettőnket. Elbúcsúztunk Lott-tól is, majd kocsiba pattantunk ám most Louis ült a vezetői ülésbe.

- Sokáig leszel a klubban? - kérdeztem és bekötöttem magam.

- Nem! Csak benézek, aztán jövök is - mondta és kitolatott az útra.

- Oké - helyezkedtem el, majd lehunytam a szemeim ugyanis elálmosodtam.

Csörögni kezdett a telefonom én pedig bosszankodva vettem ki a zsebemből és a fülemhez emeltem meg sem nézve ki az.

- Kislányom! Képzeld, nem sokára Londonban leszünk! Átmehetünk esetleg hozzátok? Úgysem láttuk még, hol éltek! - támadott le.

- Anya...nyugodj le, kérlek. Ma nem jó, mert későn érünk haza ugyanis Doncasterben vagyunk. Holnap ebédre jöhettek!

- Megértem! Jól van akkor holnap dél! A cím?

Sóhajtva lediktáltam neki, majd elköszöntem és letettem.

- Van valami baj? - kérdezte Lou.

- Anyáék holnap átjönnek, úgyhogy a holnapi nap sokkal rosszabb lesz, mint ez.

- Muszáj elmondani nekik!

- Hát, ha már úgysem tudunk vele mit csinálni - gúnyolódtam mire félre állt.

- Tudtam, hogy még haragszol! Bocsánat! Nem akartam ezt mondani csak kicsúszott!

- Ahha...majd nekem is csak úgy ki fognak csúszni dolgok... - dünnyögtem.

Hitetlenül megrázta a fejét, majd újra elindultunk.

- Most amúgy kezded elölről? - pillantott rám.

- Louis...álmos vagyok, éhes vagyok, ideges vagyok és te is csesztetsz! Nem kezdek semmit elölről! - förmedtem rá. Megforgatta a szemét, de szerencsére nem szólt vissza semmit. Nem sokára odaértünk a fociklubhoz. Becsapta az ajtót, majd bement.

- Seggfej - morogtam.

Egy jó 10 percet bent volt, majd bepattant a kocsiba és beindította az autót.

- Tekerj lejjebb a fűtésből, mert ide sülök - motyogtam.

- Én meg fázom - jelentette ki.

Kifújtam a levegőm, majd inkább hátrébb döntöttem az ülésem és lehunytam a szemem. Pár perc múlva álomba merültem.

•••

- Hope megjöttünk - bökött karon Louis nekem pedig kipattantak a szemeim.

A garázs falát láttam meg így kikötöttem magam és Louis után siettem be a meleg lakásba.

A konyhába mentem, majd bedobtam egy mirelit pizzát a sütőbe és a konyhapultnak dőltem.

Lou besétált a konyhába, majd kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy üveg vizet, amibe bele is ivott.

- Nem értem minek kell ez a veszekedés - szólalt meg.

Felültem a pultra, majd megvontam a vállam.

- De ha neked így jó...akkor a kanapén alszom!

Ijedten ránéztem, majd karba tettem a kezem.

- Akkor aludj! Ha ilyen vagy akkor nyugodtan!

- Milyen? Te hurrogsz le folyton!

- Nem én, hurroglak le, hanem te mondasz hülyeségeket!

- Miért mondanék hülyeségeket?

- Ahh mindegy! - fújtattam, majd leugrottam a pultról és a lépcső felé indultam.

- Hányszor mondjam még neked, hogy felfogd, hogy ne ugrálj? - kiabált utánam.

- Fogd be! - kiabáltam vissza, majd felsiettem a lépcsőn és becsaptam magam után a hálónk ajtaját.

Az ágyra ültem, elővettem a telefonom és felhívtam Stas-t.

- Hope! Otthon vagytok már? - szólt bele vidáman.

- Ahha! Itthon! És te hol jársz?

- Niall-nél! Öm..átmenjünk még vagy fáradtak vagytok?

- Hát én már szeretnék menni, zuhanyozni meg aludni, mert hulla vagyok...és össze vagyunk veszve Louis-val..

- Na, már megint mi van?

- Elmondtuk Jay-nek a babát és mondta Jay, hogy ez korai mire ő azt mondta, hogy hát nem tudunk vele mit csinálni...ez rosszul esett. Ez úgy hangzik, mintha visszacsinálná ezt az egészet...

- Tudod, hogy ez még nagyon új neki...legyél türelmes egy kicsit...tényleg nem volt szép, de emiatt ne legyél feszült!

- Oké próbálok pihenni kicsit - sóhajtottam.

- Na, helyes! Menj zuhizz egyet!

- Megyek. Szia, jó éjt!

- Neked is! - tette le.

Sóhajtottam egyet, majd a telefont az ágyra dobva sétáltam be a fürdőbe. Ezért szeretem az én idióta barátnőm. Ő elég fura és hiperaktív, de amint komolyabb dolgokra terelődik, a szó egyből megvigasztal, és nagyon okosakat mond, amivel mindig meglep. Megnyitottam a vizet, majd levetkőztem és beléptem a kabinba. Jól esett a meleg víz a bőrömnek ugyanis kint elég hideg, sőt fagyos az idő. A hasamra simítottam a kezem, amin már egy nagyon picit látszott, hogy gömbölyödik. Elmosolyodtam és elvettem a polcról az egyik tusfürdőm. Bekentem a testem, majd lemostam magamról. Louis nagyon önfejű és makacs, de egyszerűen imádom, és nem tudok nélküle létezni. Ha távol van tőlem a mellkasomban egy szorító érzés támad, az agyam pedig úgy dönt, hogy behaluz pár dolgot hogy folyton rá gondoljak. Így volt ez most is. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne, ha most itt lenne és gyengéden átölelne, majd a hasamra csúsztatná a kezét és belepuszilna a nyakamba. Elképzeltem, hogy milyen perverz dolgokat suttogna, a fülembe miközben csókolgatja a vállam és a nyakam. Szinte magamon éreztem az érintését. Hiányzott és bűntudatom volt, amiért olyan mogorva voltam vele. Terhes vagyok. A hormonjaim nincsenek a helyén. Nem tudok vele mit csinálni. Kiléptem a zuhanykabinból, majd felvettem a pizsamám, ami egy hosszú kockás bő nadrágból állt és egy szűkebb szürke pólóból.  A sminkem lemostam, a hajam pedig kiengedtem és összeborzoltam. Belenéztem a tükörbe és elhúztam a szám. Nem vagyok szép látvány. Kiléptem a szobába, ahol megláttam, hogy Louis takarója és párnája nincs itt. Legörbítettem a szám és leültem az ágyra. Kicsit el is pityeredtem, ami a terhességnek tudható be. Éhes lettem ezért lesiettem a nappaliba. Lou a kanapén ült a laptopjával és egy pizzát rágcsálva tévézett. Megforgattam a szemem, majd bementem a konyhába rá sem nézve. Elvettem egy pizza szeletet, aztán felsiettem a lépcsőn. Bekapcsoltam a tévét, majd rágcsálni kezdtem az ételt. Miután elfogyasztottam, lesöpörtem magam és bebújtam az ágyba. A lámpa felé nyúltam, majd lekapcsoltam. Elhelyezkedtem, lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni. Tudhattam volna, hogy ez szinte lehetetlenség lesz, hiszen hiányzik az egyik felem. Nincs mellettem és ez szörnyű érzés. Megint szorítani kezdett a torkom és pár könnycsepp lefolyt az arcomon. Szipogtam kettőt, majd a másik oldalamra fordultam. Ezt eljátszottam még párszor olyan hajnali két óráig amikor is dühömben felkapcsoltam a villanyt és fújtattam egyet. Nem tudok, nélküle aludni bárhogyan próbálkozom. Egyszerűen nem megy! Hiányzik! Gondolkoztam még egy kicsit az ágyon ülve, majd lassan felálltam és az ajtó felé indultam. Óvatosan kinyitottam és botladozva a sötét folyosón a nappaliba indultam. Már mindenhol sötétség volt csak a konyhában égett egy pici villany a bárpult fölött és ez elég kellemes fényt adott a nappali résznek is. Louis a kanapén feküdt félmeztelenül, csukott szemmel én pedig elmosolyodtam és mellé léptem. Elvettem a takarót oldalról, majd rámásztam és befeküdtem mellé, úgy hogy szinte a testem 90% rajta volt. Fejem a mellkasára hajtottam, lábaim pedig felhúzva az ő lábain helyezkedtek el. Derekamon megéreztem a karját, majd felhúzta a pólóm és simogatni kezdte az oldalam.

- Szia babe - morogta mire az ajkamba haraptam.

- Ne haragudj. Hülye vagyok. Hiányzol és nem tudtam aludni - motyogtam a boxere szélét piszkálva.

- Nem haragszom. Te is hiányoztál és én sem tudtam aludni - mondta, utána pedig nyomott egy puszit a hajamba.

- Szeretlek - motyogtam kislányosan és felnéztem rá.

- Én is szeretlek kicsim - kaptam homlok puszit. Lehunytam a szemeim és itt már pár pillanaton belül el is aludtam.