Chapter ~ 24.

Hope szemszöge:

*2 hét múlva*

- Hope told le a segged az emeletről, és ha pizsamában leszel, megütlek! - kiabált fel Stasy.

Unottan kikapcsoltam a tévét, majd bementem a fürdőbe. A tükörbe nézve majdnem felsikítottam a látványtól. Karikás szemek, amik ráadásul még pirosak is voltak a sírástól, összekócolt haj és rémes pizsi. 2 hete nem láttam Louis-t és ez már olyan szinten felemésztett, hogy legszívesebben most is bőgnék. Igen. A hormonok nem kegyelmeznek még nekem sem. Sóhajtottam egyet, majd fogat mostam, megmostam az arcom, tettem fel egy halvány sminket és kifésültem a hajam. Mivel már szeptember eleje van, kicsit kezd lehűlni az idő nekem meg vigyáznom kell magamra így egy hosszú nadrág mellett döntöttem egy meleg pulcsival. Olyan jó lenne most belebújni Louis pulcsijába...vagy hozzábújni... Kiindultam a szobából, de a hasamban lévő pici lény áthúzta a számításaimat ugyanis amint megéreztem az ebéd illatát elfogott a hányinger és rohantam kidobni a taccsot.

- Picsába már! - káromkodtam el magam, majd nagy nehezen felálltam és újra fogat mostam.

Csörögni kezdett a telefonom én pedig mindent hátrahagyva rohanni kezdtem hátha Louis az. Beigazolódott a gondolatom, ugyanis amikor felvettem az ő kellemes hangját hallottam meg.

- Szia, szívem! - üdvözölt a hangjából ítélve nagy vigyorral.

- Hiányzol. Nagyon, nagyon, nagyon hiányzol - szóltam bele szipogva.

- Jajj bébi ne sírj már! Megszakad a szívem! Én felajánlottam már háromszor is, hogy azonnal odarepülök, de tiltakoztál!

- Az utolsónál, azért mert úgy nézek ki, mint egy mosott rongy...

- Te mindenhogy gyönyörű vagy!

- Majd holnap meglátod..

- Igen! Holnap végre megölelhetlek!

- Annyira várom! Amúgy..a baba folyton lehurrogja az elképzeléseimet, mert amint elindulok valahova, hányni kell...

- Ez már csak ilyen! - nevetett fel.

- Nem vicces! - szóltam rá.

- Oké bébi nem vicces! - mondta, de hallottam, hogy visszatartja a nevetését.

- És te hogy bírod? Jó nélkülem, mi?

- Hát neked nagyon bekavartak a hormonok! Már hogy lenne jó? Majd meg őrülök..

- De neked ott vannak a srácok...nekem meg ez az idióta! - nevettem fel.

- Szerinted ezek normálisabbak? - kérdezte.

- Nem! - kuncogtam fel.

- Na, babe nekem mennem kell...este még felhívlak, ígérem, és holnap 10-kor landol a gépünk!

- Oké! Kint leszek! Keress egy mosott rongyot..

- Buta vagy! - nevetett fel.

- Nem is!

- Ne durcizzál mert holnap kikapsz!

- Na, szép!

- Szia, bébi! Szeretlek!

- Szia! Én is - sóhajtottam, majd kinyomtam.

Egy fokkal, jobb kedvvel sétáltam le a lépcsőn és egyenesen a konyhába vettem az irányt ahol az én házi tündér barátnőm ebédet készített.

- Na, végre, hogy összeszedted magad! - tette csípőre a kezeit.

- Megnézlek majd én téged terhesen, de az biztos, hogy nem hagylak békén!

- Jó befejeztem! Rizs lesz hallal az ebéd!

- Nagyszerű. Akkor ennek van olyan borzasztó szaga..

- Héj! Mi az, hogy borzasztó? Szerintem tökjó!

- Neked lehet..

- Chh hálátlan..

- Tudod, hogy szeretleek! - nevettem fel és besétáltam a nappaliba, majd bekapcsoltam a tévét és levágódtam.

- Tudom, csak nem látom! - szólt vissza.

- Pedig így van!

Valami mesére tévedtem, ami eléggé lekötött így azt kezdtem el nézni.

- Holnaptól megint nálatok csövelnek a srácok? - kérdezte.

- Azt nem tudom de...lehetséges!

- Az szupeer!

- Együtt lehetsz Niall-el.. - mondtam vigyorogva.

- Nincs semmi köztünk!

- Még! - mondtam, amire már nem válaszolt.

- Naa ma elmegyünk még az utolsó szabad estéden valahova? - sétált be a nappaliba.

- Mi az, hogy utolsó szabad este? - nevettem fel.

- Hát, ha Louis itt lesz és megint nyalakodni fogtok, akkor nem hiszem, hogy el akarnál menni és elengedne valahova is...

- Elengedne, de szerintem 1 hétig minimum nem szakadok le róla - nevettem fel.

- Sejtettem! Na, merre?

- Hát csak üljünk be valami csendesebb bárba...

- Húha ez aztán izgi!

- Stasy! Már nem csak magamra kell vigyáznom!

- Jó tudom, sajnálom! Amúgy még magadra sem tudsz nemhogy a keresztgyerekemre!

- Ez szíven ütött! - színleltem.

- Szeretleek! - nevetett fel.

*Másnap reggel*

Nagy puffanásra ébredtem. Nyöszörögtem egyet, majd oldalra fordultam de Stas-t nem láttam sehol.

- Aucs - hallottam meg a hangját.

- Stas! - kiabáltam el magam.

- Ne ordíts, már itt vagyok! - bukkant fel az ágy mellől.

- Leestél? - kérdeztem és felnevettem.

- Nem vicces - ült fel.

- Nem kellett volna a bárban tegnap este annyit inni és ma nem estél volna le!

- Ne oktass ki! Nem ittam sokat! - tette karba a kezét.

- De sokat ittál!

- Inkább nézz az órára Júlia! A te Rómeód 1 óra múlva landol!

- Mi? - sipítottam és kiugrottam az ágyból. Na, ezt nem kellett volna ugyanis egyszerre szédültem meg és lett hányingerem. Gyorsan belekapaszkodtam az ágyba, majd eltámolyogtam a vécéig és kiadtam magamból mindent. Mikor végeztem a mosdókagylóhoz léptem és kiöblítettem a szám, de kár volt, mert jött még egy adag.

- Stas én ma meghalok! - kiabáltam ki és megtámaszkodtam a csapban.

- Jó, de had dobjalak már majd a vízbe, mert a temetés drága!

- Kedves.. - morogtam, majd nyomtam a fogkefémre egy kis fogkrémet és elkezdtem a fogmosást. Miután végeztem, arcot mostam, majd kisminkeltem magam, a hajam pedig villámgyorsasággal vasaltam ki és tűztem fel. A táskához léptem, amiben áthoztam pár cuccot otthonról és felkaptam a már jól megszokott szűk nadrágot egy fehér bővebb fazonú atlétával, amin a Vans logója díszelgett. Belebújtam a Vans cipőmbe és egy kötött sapit, hasonlót mint amilyen Louis-nak van, a fejemre húztam és már készen is voltam. Befújtam magam parfümmel és kiléptem.

- Húha! Kitettél magadért! - nézett rajtam végig Stasy.

- Köszi! Te is jól nézel ki - bólintottam elismerően.

- Mehetünk? A landolásig még 15 perc van!

- Úristen akkor siessünk! - kaptam fel a telefonom.

- Te vezetsz! - mondta mikor leértünk.

- Mert?

- Mert be vagyok lassulva! - nevetett fel, majd átdobta a kulcsot és beült az anyós ülésre.

Én is bepattantam, bekötöttük magunkat és elindultunk.

- Én úúgy izgulok! - tapsikoltam, amikor megálltunk egy piros lámpánál.

- Elhiszem! - nevetett fel.

- Olyan jó lesz megölelni és megcsókolni, és ahogy hozzámér...istenem, amikor már nagyjából kezdtem ahhoz hozzászokni, hogy libabőrös leszek, amikor megérint, akkor veszünk össze..

Váltott a lámpa mi pedig padlógázzal elindultunk. Mikor odaértünk leparkoltam az autót, majd sietős léptekkel közelítettük meg a repteret. Bent már egy csomó rajongó volt így esélyünk sem volt előre verekedni magunkat és a kapu rész is le volt zárva, hogy a srácok nyugodtan el tudjanak menni.

- Most mi legyen? - néztem Stasy-re.

- 1D barátnő vagy és stylist is! Ezek az őrök nem ismernek?

- Nem tudom..tehetünk egy próbát.

Mivel nem ismertem egyik őrt sem igazán odamentem egy random kiválasztotthoz és megálltam előtte.

- Kérlek, kérlek, kérlek, mondd, hogy megismersz! - kezdtem könyörögni.

- Öhm..sajnálom hölgyem a srácok 10 perc múlva jönnek és rajongóknak tilos a belépés ide!

- De én Louis barátnője vagyok és a fiúk stylistja!

- Persze! - nevetett fel.

- Figyelj! Két hete nem találkoztam a barátommal és rohadt pipa vagyok!

- Sajnálom, de nem..

- Larry, velem vannak! - hallottam meg egy ismerős hangot. Drew-t láttam meg felénk jönni én pedig elvigyorodtam.

- Annyira örülök neked! - öleltem meg a nagy embert, aki felnevetett.

- Larry még új és ezért nem ismer! Na, gyertek, mert Louis már a repülőn hisztizett..

- Igen? Mert?

- Nem tudom! Nem bírt magával! Mondjuk, mikor bír? Ebben a két hétben kicsit visszavett...nem volt olyan jól.

- Hát én sem! - húztam el a szám.

- Elhiszem!

- Tudsz róla? - néztem fel rá.

- Tudok - pillantott a hasamra, majd rám.

- Na, és itt a jövendőbeli Niall Girl! - mutattam a barátnőmre.

- Hope! - nézett rám csúnyán, de felnevetett.

- Ohh igen? A mi szöszinknek is bekötik a fejét?

- Semmi nincs köztünk! - tiltakozott a barátnőm.

- Még! - vigyorogtam rá sejtelmesen.

A kapuhoz értünk ahol pár őr álldogált. A rajongók elkezdték az én nevemet is skandálni de Drew azt mondta ne figyeljek rájuk így engedelmeskedtem.

- Most szállt le a gép! - szólt ide az egyik őr nekem pedig görcsbe rándult a hasam. Vajon hogy nézhet ki most? Biztos rohadt jól. Ő mindig jól néz ki..

- 5 perc - mosolygott ránk Drew, majd kicsit arrébb ment, mert az egyik rajongó rosszul lett.

- Ha látod, hogy készülök összeesni, kapj el - nevettem.

- Hát hogyne! - vigyorgott Stas.

- Jaaj Stasy én mindjárt meghalok! Annyira vártam már ezt! - túrtam bele a hajamba és kifújtam a levegőm.

- Nyugi már! - nevetett fel.

Megláttam Prestont a háta mögött pedig négy alakot. Először jött Liam, majd Harry, aztán Niall és végül Ő. Haja most is tökéletesen be volt lőve ám most nem a megszokott kócos stílusú volt, hanem be volt zselézve, ami rohadtul jól állt neki. Egy szürke atlétában volt a lábát pedig a szokásos fekete naci védte.

- Oh, istenem.. - mondtam halkan.

- Nem csodálom, hogy így oda vagy érte! - nézett végig Lou-n Stas.

- Egyszer megöl - mondtam, majd mikor megfelelő közelségbe kerültek és észrevettek minket megindultam felé szinte szaladva. Elnevette magát ezzel megvillantva tökéletes fogsorát és kiejtette a kezéből a táskáját. Amint odaértem a nyakába ugrottam, lábaimat a derekára kulcsoltam, karommal pedig a nyakába kapaszkodtam. Mélyen beszívtam férfias illatát, ami a tusfürdője és egy kis enyhe cigi szag volt összekeveredve. Rohadtul jó illatú.

- Óvatosan! - suttogta a fülembe én pedig leugrottam róla és a szemébe néztem, amik csillogtak.

- Annyira, de annyira hiányoztál már! - motyogtam és legördült egy könnycsepp a szememből.

- Ne sírj már! Te is hiányoztál nekem te buta! - nevetett fel, majd a csípőmet megfogva gyengéden magához húzott és arcomat a kezei közé fogva lassan megcsókolt. Leírhatatlan érzés futott rajtam végig. Hogy tudtam én létezni nélküle két hétig? Ez a csók...annyira jól csókol...olyan gyengéd, törődő és óvó. Egyszerűen olyan, mint a drog. Bármennyit kapsz belőle mindig többet és többet akarsz. Ez már szinte beteges. Mikor elváltunk mind a ketten elmosolyodtunk és körülnéztünk. A srácok vigyorogva néztek minket Stas-el és a rajongókkal együtt. Egy pillanatra elengedtem Louis kezét, majd odamentem a srácokhoz és mindegyiket megölelgettem egyenként.

- Úgy hiányoztatok már ti is! - léptem vissza Louis mellé és összekulcsoltam a kezeinket.

- Ti is nekünk! - mondták egyszerre.

- Mehetünk? - jött mellénk Preston.

- Igen! - vigyorodtak el a srácok. A rajongók felocsúdtak és ismét sikítani kezdtek.

Kimentünk a nekünk kijelölt kijáraton és a parkolóba sétáltunk.

- Szálloda vagy jöttök hozzánk? - kérdeztem.

- Menjünk hozzájuk! - szólalt fel Harry.

- Hát, ha ott akartok lenni, akkor megbeszélem a főnökkel - mondta Drew.

- Ott akarunk lenni! - szólalt fel Louis.

- Oké! Üljetek be a kisbuszba és diktáljátok le a címet!

- Öhm mi a Stas kocsijával megyünk! - mondtam.

- Oké!

- Vigyázz magadra, ott találkozunk! - húzott magához Lou egy rövid csókra, majd elengedte a kezem. Stas-el bepattantunk az autójába és elhajtottunk. 10 perc múlva a házunkhoz értünk. Átmentem a cuccaimért amik Stasy-nél voltak és átvittem a mi házunkba.

- Na mizu volt a szöszivel? - kérdeztem a kanapénkra lehuppanva.

- Sokáig ölelt...olyan jó volt! - tapsikolt.

- Jajj annyira örülnék, ha összejönnétek! - vigyorodtam el.

- Én is! - sóhajtott.

Dudáltak ezért felpattantunk és kimentünk az ajtóba. A srácok már a csomagjaikkal tartottak befelé. Amint a nappaliba értek, ledobtak mindent és mindenki oda feküdt ahova tudott.
- Na, szép! - tettem csípőre a kezem.
- Vigyük fel? - kérdezte Lou mire bólogatni kezdtem.
- Srácok pattanjatok! - szólt rájuk mire elnevettük magunkat Stas-el.
- A tiédbe vigyem babe? - kacsintott rám Louis.
- Hát, ha velem szeretnél aludni - nevettem fel.
- Mi az, hogy! - nyomott puszit az arcomra, majd felszáguldozott a többiek után.
- Estét akarok! - nyűgtem mire Stas felnevetett.
- Csak óvatosan! Látod mi lett az estékből! - nézett szórakozottan a hasamra mire odatettem a kezem és megsimogattam.
- Ne bántsd! - néztem a barátnőmre csúnyán.
- Én? A világért sem! - kacagott fel.
Mivel nem bírok a seggemen maradni, felmentem a srácok után és benéztem a szobámba ahol Louis pakolászott. Amint észrevett leült az ágy szélére és felém nyújtotta a kezét jelezve, hogy menjek oda. Az ölébe húzott és összekulcsolta körülöttem a karjait.
- Na mizu van? - kérdezte mosolyogva.
- Csak kicsit jó lenne kettesben lenni - döntöttem fejem a mellkasának. Nyomott egy puszit a hajamba, majd tenyerét a hasamra csúsztatta mire az ajkamba haraptam.

- Jó lenne. Van egy kis megbeszélni valónk.
- Tudom - sóhajtottam.
- Srácok jöttök medencézni? - nyitott be Harry.
- Szeptember van Hazz! - nevettem fel.
- És? Tök jó az idő!
- Menjetek! Mi most itt maradunk - mosolyodott el Lou.
- Ti tudjátok! - mondta, majd becsukta az ajtót. Felálltam Louis öléből és az ajtóhoz mentem kulcsra zárni azt, majd visszaültem az ölébe.
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem és felnéztem rá.
- Mennyi idős?
- 5 hetes.
- Hűha, akkor ez még nagyon az eleje!
- Az...de...kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Szeretni fogsz így? Vagyis el tudod ezt az egészet fogadni?
- Na, idefigyelj.. - tett le, majd magával szembe ültetett az ágyon és a szemembe nézett.
- Amikor elmondtad dühös voltam, igen. Mert hirtelen jött. Nem tudtam, hogy mit csináljak, vagy mi legyen, de gondolkoztam rengeteget és ilyet még egy lány iránt sem éreztem, mint irántad. Rendes fizikai fájdalmat okozott, hogy nem voltál mellettem! Amikor meghalt nagyi és te ott voltál nekem akkor, ott estem teljesen beléd. De úgy igazán. Szükségem volt rád de eltaszítottalak és te mégis ott maradtál velem. És az, hogy nem terveztük ezt az egészet, az semmit sem jelent. Ugyanúgy fogjuk szeretni... sőt.. Azért mert szerelemgyerek. Szóval többet meg ne halljak kétségeket a felől, hogy szeretlek -e titeket, mert rossz vége lesz! - mosolyodott el én pedig lesokkolva ültem és próbáltam feldolgozni, amiket mondott. Szóval akarja ő is. És szerinte szerelemgyerek...ami igaz is.. Nem hiszem el.. A szemébe néztem, majd elbőgtem magam.
- Babe? Mi a baj? Rosszat mondtam? - kérdezte ijedten.
- Dehogyis mondtál rosszat! Ez annyira szép volt és olyan nagy kő esett le a szívemről! Olyan boldog vagyok! - törölgettem meg a szemem.
- Hát te tényleg megőrültél! - nevetett fel, majd homlokon puszilt és letörölte a könnyeimet.
- Csak a hormonok... - szipogtam.
- Lemenjünk mi is medencézni?
- Te lemehetsz, de én nem tudok, mert a 13. hétig elég nagy az esély, hogy elvesztem a babát, és ha megfázok vagy ilyesmi az nem lesz jó..
- Tényleg..oké ezt még meg kell szoknom - nevetett fel.
- Még nekem is, de kezdek belejönni. Kéne venni vitaminokat..
- Veszünk - vigyorodott el.
- Ez a két hét..szörnyű volt - húztam el a szám.
- Tudom babe de már itt vagyok és te is nekem, úgyhogy ne agyalj ezen! - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Amikor el akart válni visszahúztam mire felnevetett.
- Na, gyere! - mondta, majd ölbe vett és újra a számra tapadt most elég hosszadalmasan, ami nekem nagyon tetszett. Lihegve váltunk el, majd egymás szemébe néztünk.
- Na, még egy kicsi! - kuncogtam, majd újra megcsókoltam.
- Hihetetlen vagy! Már nem hagylak magadra, lesz időnk bepótolni! - nevetett a csók végén.
- Tudom - bújtam hozzá.
- Menjünk le, mert a srácok szívatni fognak.. - mosolyodtam el, majd felálltam az öléből és felé nyújtottam a kezem, amit meg is fogott és felhúzatta magát.

- Azt a lusta segged Tomlinson! - ripakodtam rá mire adott egy gyors puszit és kihúzott a szobából.
- Vigyázat! - ordította Hazz és csobbant egyet a medencében.
- Srácok most ne dobjátok be Hope-t! - mondta Lou és leült az egyik napozóágyra, ahogyan én is.
- Nem fogjuk! De téged igen! - kezdtek el közelíteni felé.
- Ne! Ne már! Srácok! - szólt rájuk, de nem hallgattak. Megfogták mind a hárman, majd bedobták. Stas-el hangosan felnevettünk és a medence széléhez mentünk. Lou feljött, megrázta a haját, aminek következtében lepocskolt minket is.
- Fúú de megbánjátok ti még ezt! - morgott, majd rávetődött az első emberre, akit meglátott azaz Liam-re. Visszasétáltam a napozóágyhoz és odarángattam Stas-t is.
- Na, mi van? - böktem a szöszi felé, aki épp nagyon nevetett valamin.
- Hát semmi.. - piszkálta meg a bikinijét.
- Most komolyan? Hova tűnt a pasizó gép?
- De ő Niall! - suttogta nekem.
- Jézusom.. - forgattam meg a szemem.
- Jó inkább ugrok egyet! - mondta sértődötten és csobbant ő is a medencében. Miután Louis és Liam kiverekedték magukat, Lou kijött a medencéből én pedig lesokkoltam. A szürke atléta a testéhez tapadt ennek következtében tökéletesen kirajzolódtak az izmai.
- Oh, istenem.. - motyogtam. 
- Na mizu bébi? - állt meg előttem nekem pedig a pillangóim rögtön táncikálni kezdtek.
- Se-semmi - nyögtem ki mire felnevetett.
- Megyek, veszek, fel valamit még mielőtt kiesik a szemed! - nézett rám szórakozottan mire felvettem a mellettem lévő törölközőt és hozzávágtam. Felnevetett, majd befelé indult. Felpattantam és én is utána indultam.
- Hujjuj! - szólt utánunk Liam mire egy durcás pillantással jutalmaztam meg.
Bementünk az ajtón, majd fel a szobámba.
- Csak nem szeretnéd nézni, ahogy, átöltözöm? - vigyorodott el.
- És ha igen? - húztam fel az orrom.
- Akkor este én is megnézhetek egy kis sztriptízt? - nézett pimaszul.
- Talán.. - pillantottam rá és beharaptam a szám.
- Óó a francba! - morogta, majd idejött és magához húzva megcsókolt a végén pedig beharapta az alsó ajkam.
- Nagyon hideg vaagy! - toltam el magamtól nevetve.
- Ha most nem félnék, hogy megfázol.. - nézett rajtam végig.
- Hát...még előttünk az éjszaka! - nevettem fel.
- Az igaz! - kacsintott és turkálni kezdett a bőröndjében. Kivett egy szürke kapucnis pulcsit egy fekete melegítőnadrággal, a fejére pedig egy szürke sapit húzott.
- Miért nézel ki jól még melegítőben is? - nyűgtem mire elnevette magát és átölelt.
- Rohadt szexi vagy ebben a ruhában, de vizes a háta! Vedd át! - súgta a fülembe és egy puszit nyomott a nyakamra, amitől csupa libabőr lettem.
- Oké! - vigyorodtam el, majd a szekrényemhez léptem és kivettem egy fekete ugyancsak kapucnis pulcsit. A cicanadrágot hagytam magamon és kivettem a csatot a hajamból, amivel fel volt tűzve. Lehuppantam az ágyra és Lou-ra néztem, aki miután végignézte az öltözködésemet a telefonját kezdte nyomogatni.
- Sophia és a két lány hol vannak? - kérdeztem és törökülésbe ültem.
- Soph holnap jön, mert dolga akadt, Lottie most írta, hogy azonnal jön ide, mert eddig Louise-val volt a hotelben és Gemma most nem jön, mert a fő sulin sok a dolga!
- Áhh!
- Lottie-nak fogalmam sincs, hogy mikor kéne elmondani.. - sóhajtott, majd leült mellém én pedig elhúztam a szám.
- Louis.. - néztem rá félve és kínomban elnevettem magam.
- Na, ne! Nem! Ugye nem mondtad el neki Hope? - túrt a hajába.
- Hát de...de nem mondja el anyukádnak!
- Persze mert úgy ismered a húgomat?
- Tudja, hogy ez nagydolog és ezt nekünk kell közölnünk...majd.
- Miért kell minden kipletykálni? Nők... - motyogta.
- Louis! Lottie nem fogja elmondani senkinek! - mondtam kicsit hangosabban.
- Jó. Oké nem fogja! Bébi ne idegesítsd fel magad ilyen dolgokon!
- Próbálom - sóhajtottam.
- Na, jó. Most ígérd, meg hogy nem fogsz veszekedni! - nézett a szemembe.
- Megígérem, de tudod a hormonok! Inkább te nyugtass meg!
- Oké - vont vállat, majd megcsókolt én pedig belemosolyogtam.
- Ez jó nyugtató! - motyogtam, majd újra megcsókoltam.
- Halihó! - rontott be Lottie mire szétrebbentünk.
- Húgi, kopogni nem tudsz? - kérdezte Lou én pedig felpattantam és gyorsan megöleltem.
- Nem tudok! - gúnyolódott Lott mire felnevettem és elhúzódtam tőle.

- Lott anyáéknak ugye nem mondod el? - kérdezte mire a lány megforgatta a szemét.
- Ennyire nem bízol bennem? - háborodott fel.
- Nem az, csak..
- Már nem vagyok kis csitri! Fel tudom fogni a dolgok súlyát és nem fogok elmondani egy ilyen fontos dolgot anyáéknak! Ahh pukkadj meg! - mondta, majd kirohant becsapva maga után az ajtót.
- Öhm.. - fordultam lefagyva Louis felé, aki leült az ágyra és kifújta a levegőjét.
- Neked legalább van mire fogni a hisztit, de neki? - morgott.
- Nem szoktam hisztizni!
- Oké, oké senki sem hisztizik! Inkább utána megyek - sóhajtott, majd kiment.
Kíváncsi lettem, ezért utána sétáltam. Lementünk a nappaliba és megtaláltuk a szőkeséget a kanapén a telefonját nyomkodva.
- Húgii! Nem úgy gondoltam! - ült le mellé Lou.
- Louis te most komolyan azt hitted, hogy elmondom anyáéknak?
- Hát egy pillanatig..
- Ennyire megbízhatatlan vagyok?
- Jajj dehogyis! Egy kicsit pletykás, de attól szeretlek! - ölelte magához.

- Aww... - sétáltam oda meghatódva mire felnevettek.
- Őt kétségtelenül könnyebb kiengesztelni! - mutogatott a húgára mire kiöltöttem a nyelvem. Nagy dörgést hallottunk kintről, majd a többiek szaladtak be csurom vizesen.
- Ti takarítjátok össze! - néztem a padlóra mire vigyorogva felszaladtak.
Megráztam a fejem, majd lehuppantam az egyik fotelbe.
- Szóval..nagynéni leszek! - nézett Louis-ra, majd rám Lott mire felnevettünk.
- Igen az leszel húgi! - bólogatott Lou.
- Ja, ezt elfelejtettem! - tette fel a mutatóujját és nyakon vágta Louis-t mire felnevettem.
- Aucs. Ezt miért kaptam? - jajdult fel.
- Mert kiabáltál Hope-val mikor megtudtad!
- De...
- Nincs de! Idiótán viselkedtél! Mint egy 5 éves!
Szórakozottan néztem őket és tetszett, hogy Lottie megvédett...és az is, hogy elmondta Louis-nak, amit én is nagyon szerettem volna csak nem tudtam, mert szeretem.
- Jó igen! Igazatok van! Ugorhatnánk?
- Persze! - vigyorodott el Lott.
- Örülök neki! - vágott grimaszt, majd fél kézzel magához ölelte és összeborzolta a haját.
- Utállak - morgott Lott.
- Nem baj én, attól szeretlek! - vigyorgott Lou.
- Srácook! Horror maraton lesz! - ugrott elő vigyorogva Hazz.
- Megyek, besötétítek! - pattantam fel, majd behúztam a függönyöket és lehúztam a redőnyöket. Addig Liam letöltött két horrort.
- Stas és Niall? - kérdeztem.
- Fent vannak! - nézett Hazz perverzen én pedig tapsikolni kezdtem és lehuppantam Louis mellé. Magához húzott, majd nyomott egy puszit a hajamba.
- Kezdhetünk? - kérdezte Liam mire mindenki kényelembe helyezte magát és hevesen bólogatni kezdett. Elindította a filmet mi pedig figyelmesen nézni kezdtük.

*2 óra múlva*

A film alatt végig hányingerrel küzdöttem. Nem a film okozta bár elég undorító volt, de ez bizony a bébi volt.
- Rohannom kell - nyögtem ki, majd ledobtam magamról Louis kezét és a földszinti vécébe bezárkózva kiadtam magamból mindent.
- Szívem jól vagy? - hallottam meg Louis hangját. Nagy nehezen felálltam, majd kimostam a szám és kinyitottam az ajtót.
- Tökéletesen! - mosolyodtam el mire megölelt.
- Ugye ez ilyenkor természetes? - kérdezte.
- Igen ez az! - kuncogtam fel és eltoltam magamtól.
Nyomtam egy puszit a szájára és visszasétáltunk a nappaliba.
- Jól vagy? - kérdezték a srácok.
- Jól! - bólogattam, majd lehuppantam a kanapéra.
- Na, még egy horror? - vigyorgott Liam.
- Kicsim nem szeretnél lepihenni fent? - kérdezte Lou mire azonnal felálltam.
- De! - vágtam rá.
- Ne hangosan! - szólt be Hazz mire Louis elnevette magát és feltartotta a középső ujját.
Megragadtam a kezét, majd húzni kezdtem az emelet felé.
- Ez a film szörnyű volt - dőltem el az ágyon.
- Szerintem nem volt rossz - nevette el magát és leült mellém. Nyújtózni kezdtem, aminek következtében a hasam kilátszott a pulcsi alól. Megéreztem a csupasz bőrömön Louis érintését mire elmosolyodtam és kezem az övére tettem, majd felkönyököltem.
- Még nem látszik semmi - húzta fel a pulcsim.
- Még nem. 5 hetes! - nevettem fel.
- És mikortól fog látszani? - nézett rám.
- Hát nem tudom...olyan 13 héttől talán? - gondolkoztam el.
- Az még messze van!
- Igen...de nem baj. Lesz időnk felkészülni!
- Pontosan! - vigyorodott el, majd idehajolt egy csókért.

- Öhm én eléggé fáradt vagyok... - dörzsöltem meg a szemem.
- Akkor aludjunk babe. 10 óra van nekem pedig holnap 8-kor kéne kelnem...
- Mész zuhizni? - mosolyodtam el.
- Ahha! Veled! - kacsintott.
- Na neem Tomlinson! Annak tudom, mi a vége én pedig pillanatokon belül be fogok aludni!
- Hát, nem gond... - mondta perverz vigyorral mire megdobtam egy párnával. Úgy tett mintha fájt volna neki én pedig felkacagtam.
- Zuhanyozok veled, ha megígéred, hogy nem perverzkedsz! - tettem fel a mutatóujjam.
- Igenis anyuci! - tisztelgett.
- Na, gyere! - álltam fel, majd a kezénél fogva behúztam a fürdőbe és magunkra zártam az ajtót. A pulcsim aljához nyúltam, majd levettem magamról mire Louis-nak a melleimre tapadt a szeme.
- Louis! - szóltam rá nevetve.
- Befejeztem! - nevetett, majd elfordult és levette ő is a pulcsiját. Mikor elém tárult izmos háta kicsit leblokkoltam.
- Ha nekem sem szabad, akkor neked sem! - magyarázott rám nézve a tükörben mire nevetve hátat fordítottam és levettem a nadrágom is. Várjunk csak...
- Louis te pimasz! Látsz engem a tükörben! - háborodtam fel csípőre tett kezekkel mire elnevette magát.
- Sokáig tartott még leesett babe! - fordult meg.
- Ha nem akarsz, rosszul járni be fogod! - villantottam rá egy nagy mosolyt.
- Oh bassza meg.. - fordult el mire felnevettem.
- Na, mi az? Nem férsz el a boxerben? - húztam fel a szemöldököm.
- Hope... - szólt rám én pedig már kezdtem élvezni a játékot.
- Mi a baj babe? - kérdeztem ártatlanul és megöleltem hátulról kezem pedig a fedetlen hasára csúsztattam.
- Élvezed ugye? - kérdezte mire kuncogni kezdtem.
- De még mennyire!
- Nagy szerencséd, hogy most nem szoríthatlak falhoz! - mondta, majd megfordult, megragadta a csípőm és gyengéden hozzám simult.
- Milyen kár.. - biggyesztettem le a szám felnézve rá mire hitetlenül megrázta a fejét és elengedett. Megnyitotta a vizet, levette a boxerét és belépett a kabinba. Én is levettem a fehér neműm, majd követtem.
- Imádom mikor ilyen pimasz vagy - húzott magához és a nyakamra helyezte ajkait.
- Én meg szeretem mikor így visszafogod magad - mosolyodtam el mire kaptam egy gyengéd puszit az ajkai helyére.
- Nem akarom, hogy bajotok essen - mondta és ismét puszit lehelt a nyakamra.
- Cuki vagy. Próbálok vigyázni - sóhajtottam.
- Helyes! Holnap jössz öltöztetni minket?
- Van még egyáltalán munkám? - nevettem fel és a szemébe néztem.
- El van intézve! - vigyorodott el.
- Nagyon haragudott a főnökség? - húztam el a szám.
- Hát, nem voltak elragadtatva..
- Azt elhiszem - sóhajtottam.
- Naa kicsim már megint feszült vagy!
- Ahh tudom - bújtam újra hozzá.
Pár percig így álltunk, majd megmosakodtunk és törölközőbe csavartuk magunkat.
A szobában felvettem egy bugyit és Louis egyik pólóját, majd ágyba bújtam.
- Mikor kelünk? - kérdeztem mikor befeküdt mellém.
- Nyolckor - válaszolta, majd az ölébe vette a laptopot.
- Az nincs olyan korán - bújtam hozzá, hogy rálássak a laptop képernyőjére.
- Neked! De mi a srácokkal majd meg halunk!
- Na, majd gatyába rázlak titeket! - nevettem fel.
Csörögni kezdett a telefonja ő pedig érte nyúlt és felvette.
- Hello Simon! - szólt bele.
Értetlenül néztem rá és felültem törökülésbe.
- Persze, hogy be tudok menni! Holnap délután egykor megfelel?
A vonal másik végén lévő személy még mondott valamit, majd elköszöntek és lerakták.
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Simon! Tudja, hogy Amerikában vagyunk és kérte, hogy menjek be az X-faktor stúdióba hozzá!
- Hogy most te Simon Cowell-el beszéltél? - tátottam el a szám.
- Ahha! - nevetett fel.
- Hűű.. - mondtam mire ismét nevetni kezdett és a laptop képernyőre figyelt.
- És jófej? Mármint az X-faktorban nem mindig kedves, de én bírom - vontam vállat.
- A tévébe más! De igen, a beszédstílusa nagyban függ attól, hogy te ki vagy!
- Tényleg! Nem is láttam, még amikor elsőnek mentél a meghallgatásra...nézzük meg!
- Nem! - jelentette ki.
- De miért?
- Mert gáz! Nagyon gáz! - nevetett fel.
- Akkor látni akarom! - néztem rá.
- Hope! Nem!
- Jó akkor megnézem telefonon! - sóhajtottam és a kezembe vettem.
- Szörnyű nőszemély vagy ugye tudod?

- Ahha! - mondtam és bepötyögtem a YouTube-ba. Rákattintottam az elsőre és nézni kezdtem. Mikor megláttam elnevettem magam.

- Nem vicces! - rakta karba a kezét.

- De az! Jó volt a hajad! - mondtam mire megcsóválta a fejét.

Elkezdett énekelni én pedig elolvadtam. Olyan kis cuki volt és ártatlan..most meg hát minden, csak nem ártatlan. Pukkadozni kezdtem a nevetéstől mire elvette tőlem a telefont és bedurcizott.

Letette a laptopot a földre és elfordult.

- Jaaj baby ne haragudj! - kezdtem el gügyögni.

- Hagyj.. - morogta mire halkan felkuncogtam.

Közelebb kúsztam, majd feltámaszkodtam és rajta áthajolva az arcába bámultam.

- Cuki voltál - vigyorodtam el.

A párnába fúrta a fejét mire felkuncogtam és átmásztam rajta, hogy szembe legyek vele.

- Kinevettél - motyogta a párnába.

- Én? Neem! - pislogtam rá és megpusziltam az arcát.

- Jól van Williams ezt megjegyeztem!

- Kicsiim!

Hirtelen maga alá taszított és megtámaszkodott felettem.

- Rossz vagy! - mondta és a számra tapadt. Lassan kezdett csókolni én pedig a hajába túrtam. Egy pillanatra elváltunk és elmosolyodtunk.

- Nem durcizol? - kérdeztem.

- Nem - motyogta a számba és újra megcsókolt annyi különbséggel, hogy most meg is harapta az alsó ajkam, amibe belenyögtem. Felnevetett, nyomott egy puszit a számra és ledőlt mellém.

- Hope! - rontott be Stas.

- Itt amúgy senki nem tud kopogni? - kérdezte felháborodva Louis.

- Menjél ki Tommo lent vannak a srácok! - hessegette el és leült az ágyra.

Felnevettem, Louis pedig bosszúsan felállt és az ajtó felé kezdett sétálni.

- Megyek, akkor elmondom Niall barátunknak, hogy bele vagy zúgva.. - sóhajtotta egy pimasz mosollyal.

- Azt merd meg Tomlinson! Nem lesz, kellemes reggeled esküszöm! - ripakodott rá mire Lou felnevetett és kiment.

- Randizni fogunk! - fordult újra felém.

- Mármint te és a szöszke?

- Hát perszee! - nevetett fel.

- Örülök nektek nagyon! - vigyorodtam el és megöleltem.

- Hát még én! - vigyorgott.

- Na..megyek Louis-hoz - álltam fel.

- Egy percet nem bírtok ki egymás nélkül? Borzasztóak vagytok! - forgatta meg a szemét.

- Csak szerelmees! - mondta az "e" betűt elnyújtva, majd vigyorogva kimentem a szobából. Amikor leértem Louis fájdalmas ordítását hallottam meg, majd Hazz röhögését.

- Szétnyomtad a baba gyáramat te idióta! - nyögte a földön Lou összekuporodva.

- Máskor meggondolod, hogy kötekedsz -e! - nevetett fel Harry és büszke fejjel leült.

- Ti mi a szart csináltok? - kérdeztem csípőre tett kezekkel.

- Pimasz volt - mondta Hazz.

- Ne aggódj Tommo a baba gyárad most nem kell! - nevetett Liam.

- Kapd be Payne! - nyögte.

- Baby ne szenvedj már annyit! - nevettem fel.

- Hát, hogy engem itt senki nem ért meg! - panaszkodott Lou és felállt.

- Én igen bátyó! - nevetett Lott.

- Egy valaki...juhú! - mondta mire Lottie rányújtotta a nyelvét.

- Na, jó én megyek inkább - állt fel Lou én pedig követtem.

- Én is megyek aludni - hallottam meg Liam hangját.

Bementünk a szobába, majd magunkra zártuk az ajtót. Beugrottam az ágyba és magamra húztam a takarót.

- Ne ugrálj már annyit! - nevetett fel Lou és befeküdt mellém.

- Ne parancsolgass!

- Én nem parancsolgatok babe - ölelt át.

- De! - öltöttem rá a nyelvem.

- Csak féltelek!

- Tudom - bújtam hozzá.

Lekapcsolta a villanyt, majd magához húzott.

- Jó éjt - suttogtam.

- Neked is szívem.

Lehunytam a szemeim, majd pár percen belül el is aludtam.