Chapter ~ 25.

Hope szemszöge:

*2 hónap múlva*

- Louis hányszor mondtam már, hogy ne a nappaliban vetkőzz le! - ripakodtam rá és felvettem a kanapéról a pólóját.

- Jól van baby! - vigyorodott el én pedig puffogva kifújtam a levegőm. Kicsit feszült vagyok, hogy minden rendben van-e a babával ugyanis ma léptem be a 13. hétbe és mennem kell vizsgálatra két óra múlva. Mivel november közepe van a Londoni időjárás nem a legjobb. Folyton esik az eső vagy éppen havas eső és hideg van, nagyon. Túl vagyunk Liam, Niall és az én szülinapomon is. Nem teljesen úgy ünnepeltük meg őket, ahogyan ahhoz én hozzászoktam ugyanis van egy kis emberke a hasamban, aki nem feltétlenül kér a piából, így hát káros szerek nélkül buliztam, de ezzel a társasággal pia nélkül is élvezetes. Ami a rosszulléteket illeti, egyre ritkábban vannak és sajnos egyre többet is eszem, amiért Louis mindig kinevet. Most jöttünk vissza Amerikából és 2 hétig Londonban leszünk, majd irány a további turné állomásokra. Otthon anyáéknak bemutattam Louis-t és a srácokat is. Anya odavan mindegyik srácért főleg Louis-ért apa viszont még kicsit ódzkodó a barátommal kapcsolatban, de remélem, minél előbb elfogadja. Még semelyik szülővel nem közöltük a babát és próbáljuk minél több ideig kihúzni, de sokáig már nem lehet ugyanis elkezdett növekedni a hasam. Ez még szemmel alig látható, de a ruháim mérete összement, ami kicsit elszomorított. Louis éppen a konyhában tevékenykedett én pedig odasétáltam hozzá és megöleltem.

- Mizu szívem? - kérdezte és ő is átölelt.

- Aggódom - motyogtam a mellkasába.

- Miért is?

- Nem tudom. Hogy jól van -e odabent.

- Persze hogy jól van! Hisz te mindent megteszel - mondta, majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Tudom - sóhajtottam.

- Inkább miattam kéne aggódnod, mert amint elmondjuk, apukádnak engem szétszed!

- Dehogyis! - nevettem fel. - Ő kedvel, téged csak én vagyok az egyetlen gyereke és félt egy ilyen csajozó géptől, mint maga Mr. Tomlinson - bökdöstem meg a mellkasát.

- Szóval csajozógép? - emelte fel a szemöldökét, majd felnevetett.

- Ahha! Az vagy!

- Nem mintha fél éve lettem volna mással rajtad kívül...

- Háát azért akadt... - gondolkoztam el.

- Ha megint Briana-val jössz, esküszöm, fejest ugrok a medencébe!

- Nincs is benne víz! - nevettem fel.

- Hát azért!

- Buta - kuncogtam.

Lehuppantam a kanapéra, majd Louis-t kezdtem figyelni, aki fel alá járkált.

- Te mit reggeliztél?

- Gofrit amit megettél előlem - nevetett mire durcásan karba tettem a kezem.

- Nem is! Egyet haraptam bele!

- Jól van ne durcázz! - vigyorgott és leült a fotelbe.

- Amúgy Stasy tegnap este mondta, hogy jön ide Londonba!

- Niall-höz? - húzta fel a szemöldökét.

- Ahha! Már a negyedik randijuk lesz holnap este!

- És még nem járnak?

- Nem mindenki olyan szerencsés, mint te, Tomlinson!

- Hát ez igaz! - vágott elégedett fejet.

- Nem jössz ide? - nyújtottam ki a kezem felé.

- Nem is tudom.. - gondolkodott el, majd az arcom meglátva felállt és leülve az ölébe rakott.

- Ja, amúgy Hazz-nál alszunk!

- Mi? Miért?

- Hát a srácokkal, ha itthon vagyunk, általában mindig szervezünk, ilyen pasis egymásnál alvós dolgot csak most ott lesztek ti lányok is - forgatta meg a szemét.

- Naa! Ne forgasd, a szemed vagy itthon alszok! - nyújtottam rá a nyelvem.

- Itthon? - vigyorodott el.

- Mi ezen olyan furcsa? - kuncogtam.

- Csak jó érzés, hogy így hívod. Nem tudom... - mosolyodott el.

- Jajj babe! - bújtam hozzá.

- Igazából senki nem lakott még nálam!

- Tényleg? - húztam fel a szemöldököm.

- Csak te!

- Ehm..és Eleanor?

- Hát ő csak itt aludt, de amúgy nem cuccolt ide!

- A mi ágyunkban? - kérdeztem mire unott fejet vágott és hátradőlt.

- Igen a miénkben. És igen nem csak aludtunk! - sóhajtott.

- Ezt muszáj volt? - nevettem fel.

- Szívem ne fárassz! Te vagy itt! Téged szeretlek és nem mellesleg a gyerekünket várjuk! Ő a múlt!

- Tudom, de ez most jól esett! - nevettem fel.

- Engem meg itt stresszelsz! - fújta ki a levegőt mire felkuncogtam.

1 órát el lustiztunk együtt a kanapén majd 2 óra előtt fél órával elindultunk. Az igazság, hogy Louis-nak ez az első alkalom, hogy eljön velem az orvoshoz ugyanis voltak már vizsgálatok, de oda ő sem tudott és én sem szerettem volna, ha jön, mert az nem olyan volt. De most csak sima ultrahang lesz és már a baba is szép nagy így gondoltam nagy élmény lesz ez neki, meg hát igazából ő is nagyon szeretett volna eljönni. Átjelentkeztem ahhoz az orvoshoz, akit az amerikai dokim javasolt így már Dr.Kingston páciense vagyok, és ha minden jól megy nála is fogom világra hozni a babát, amitől már most félek.

Amint megérkeztünk, besiettünk az épületbe, majd a megfelelő szintre érve helyet foglaltunk a váróban. 

- Izgulok! - suttogtam Louis-nak.

- Most még nem tudják megmondani a nemét? - kérdezte.

- Nem. Majd kicsit később - mosolyogtam rá.

- Ohh...kár - húzta el a száját.

- Hope Williams! - hallottam meg a nevem mire felpattantam és a Louis kezét szorongatva indultam be az ajtón. Louis bemutatkozott az orvosnak, aki csak vigyorgott.

- Tudják...a lányom hátast fog dobni - nevetett fel.

- Directioner? - kérdeztem mosolyogva.

- De még mennyire! Egy autogramot kérhetek?

- Persze! Csak ne említse neki, hogy mi miért voltunk itt! Nem szeretném felhívni a média figyelmét - mondta Lou.

- Természetesen! Köt az orvosi titoktartás! Ms. Williams feküdjön fel az ágyra és húzza fel a pólóját! - mondta mosolyogva és leült a mellettem lévő forgószékbe, ami egy monitor előtt helyezkedett el.

Louis megállt mellettem és megfogta a kezem.

- Ez hideg lesz! - mondta, majd a trutyit a hasamra nyomta és a műszerrel körözni kezdett.

A mellettünk lévő monitoron megjelent a megszokott kép és egy pici fekete folton belül egy kisebb fehér foltot véltünk felfedezni, ami mindenre hasonlított csak egy babára nem. Louis figyelmesen nézte a képernyőt és közben szorította a kezem, amin kicsit felkuncogtam.

- Na..hát itt is van! Lemérem az adatokat! Kérnek képet?

Louis-val egymásra néztünk, majd bólogatni kezdtünk hisz kell egy kép a babánkról. Lehet, hogy még pici, de ez majd szép emlék lesz nekünk és neki is. Louis nyomott egy puszit a homlokomra és megsimogatta a kezem. A doki egy fél órát még elméregetett és közölte az információkat többek közt azt is, hogy teljesen egészséges a magzat és hogy május 16.-ára vagyok kiírva, majd megköszöntük és Louis firkantott a doki lányának egy autogramot. Miután megkaptunk minden papírt, elhagytuk a rendelőt. A kórház ajtaján kiérve feltettük a kapucninkat és összébb húztuk magunkon a kabátot, majd gyorsan kocsiba pattantunk és elindultunk haza.

- Akkor összepakolunk és irány Harry háza! - közölte Louis mikor beértünk az ajtón.

- Megyek pakolni - jelentettem ki és felszaladtam az emeletre.

- Hányszor mondjam, hogy ne rohanj? - kiabált utánam Louis, de ügyet sem vetve rá berontottam a szobába. Elővettem a Vans hátizsákom, majd beledobáltam pár cuccot és a hátamra csaptam.

- Louis, ha nekem pakolnom kell neked miért nem? - kérdeztem a lépcsőn lesétálva.

- Azért bébi, mert már én be vagyok pakolva - vigyorodott el és felment a lépcsőn gondolom a táskáért.

Megvontam a vállam, majd kinyitottam a hűtőt és kivettem egy pizzát. Bedobtam a sütőbe és unottan a bárpultra könyököltem.

- Na mizu kicsim? - ölelt át hátulról Louis és nyomott egy puszit a nyakamra.

- Éhes vagyok, ezért betettem egy pizzát a sütőbe.

- Helyes! Éhes a picúr? - csúsztatta kezeit a hasamra és megsimogatta.

- Nagyon - mosolyodtam el, majd megsimogattam a hasamon pihenő kezét és megfordultam a bárszékkel, hogy szemben legyek vele. Így most pont egy magasak voltunk ezért bele tudtam nézni gyönyörű kék szemeibe, amelyek az arcomat fürkészték.

- Louis...én nem akarom tönkretenni a pillanatot, de a kicsi már 13 hetes. Ideje közölni a szüleinkkel is bármennyire nehéz.

- Tudom.. - sóhajtott és homlokát az enyémnek döntötte.

- Nem sokára nagyobb lesz a pocakom és nem akarom, hogy az újságokból tudják meg.

- Az nem lenne fair velük szemben. Holnap elmegyünk anyáékhoz, de a te anyukádékat fogalmam sincs, hogy érjük utol.

- Azt még én sem, de kitalálok valamit. 

- Oké, de ne hangolódjunk ennyire le! Bármit mondanak, mi itt vagyunk, egymásnak szeretjük egymást és a picit is szeretni fogjuk. Lehet, berezelünk, lehet, néha összekapunk miatta, de amint megszületik ő lesz a legfontosabb dolog az életünkben!

- Így van! - mosolyodtam el és lassan megcsókoltam. A sütő két csipogással jelezte, hogy kész a pizza, amit ketten Louis-val 10 perc leforgása alatt el is fogyasztottunk.

- Na, akkor megyünk Hazz-hoz? - mosolyodtam el.

- Megyünk - mondta, majd a derekamra téve kezeit leemelt a székről, a kezembe nyomta a kabátom, amit fel is vettem és az egyik kezébe a táskákkal a másikban pedig az én kezemmel elindultunk kifelé.

Mind a két csomagot bedobtuk hátra, majd bepattantunk és bekötöttük magunkat. Kikanyarodtunk a garázsból, majd neki indultunk a kevesebb, mint 10 perces útnak.  Harry házához érve 4 kocsit láttunk meg, ebből kettő a göndöré volt, a másik kettő pedig Niall-é és Liam-é.

- Miért nem áll be a garázsba Harry? - kérdeztem és becsaptam a kocsi ajtót.

- Mert rohadt nagy kupi szokott bent lenni - nevetett fel Lou, majd a táskákat a kezébe véve és persze engem kézen ragadva indultunk be. Amint az előtérbe értünk lerugdostuk a cipőnket és az akasztóra tettük a kabátunkat, majd beljebb mentünk a tágas otthonos nappaliba ahol legelsőnek a szemem egy Twister szőnyegen akadt meg. Elnevettem magam, majd körülnéztem. Ez is hatalmas ház volt, mint Louis-é bár a stílusa kissé eltért. Sokkal művészibb berendezésű bár a kupi itt is észrevehető volt. 

A szemem a szöszkére és a legjobb barátnőmre kúszott, akik teljes meghittségben etették egymást pizzával. Mosolyogva megráztam a fejem és Soph-ra néztem, aki pár másodperc múlva becsapódott és a karjaiba zárt. Nevetve öleltem vissza, majd megéreztem a barátnőmet is rajtunk csüngeni. 

Mind ketten lehajoltak a hasamhoz és gügyögni kezdtek.

- Csajok ti nem vagytok százasok! - kuncogtam fel.

- Mi volt az ultrahangon? - egyenesedett fel Sophia.

- Minden rendben van, és 13 hetesek vagyunk.

- És van kép? - csillant fel Stas szeme.

- Van - vigyorodtam el, majd a hátizsákomért nyúltam, ami még Louis kezében volt, majd a belecsempészett képet kivettem és a lányok kezébe adtam. Erre már a fiúk is idesétáltak megcsodálni.

- Ez egy paca - jelentette ki Niall mire Stasy oldalba vágta. Felnevettem és Hazz-ra pillantottam.

- Szóval mi az a Twister játék? - böktem a színes szőnyeg felé.

- Azzal fogunk most játszani és te leszel a pörgető, mert nem hinném, hogy Louis engedné, hogy játssz! - mosolyodott el.

- Nem is! - szólalt fel Louis mire elvigyorodtam.

- Azért az merész lenne! - nevettem fel.

- Na, játszunk már! - ugrált a kanapéhoz Stas.

Sophia-val mellé sétáltunk és leültünk.

- Akkor először a négy fiú játszik - vigyorodtam el és a kezembe vettem a pörgetőt. A srácok felálltak a megfelelő színre én pedig pörgettem egyet.

- Kicsim, jobb kéz piros, bal láb zöld - vigyorodtam el.

Lehajolt, majd teljesítette a feladatot nekünk pedig tökéletes kilátás nyílt formás fenekére.

- Liam, bal láb kék, bal kéz piros - olvasta le Soph a tábláról, és amikor Louis alá csúsztatta a kezét felnevettünk.

- Niall, jobb kéz piros, bal láb piros - szólaltam fel, amire végrehajtotta a feladatot ezzel rátehénkedve Louis-ra. 

- Bazd meg Niall! - nyögte Lou.

- Bocsesz! - nevetett fel.

Stas pörgetett, majd vigyorogva Hazz felé fordult.

- Jobb kéz zöld, bal láb piros!

- Na, ne szívass már! - nevetett fel mikor meglátta, hogy át kell hajolnia a többieken. Megpróbálta, de rájuk esett így mindannyian eldőltek.

- Aucs a kezem! - nyögött fel fájdalmasan Louis.

- Jól vagy babe? - kuncogtam.

- Tökéletesen! - nyöszörögte a kupac alján.

Így folytattuk a játékot egészen három menetig, amikor is mindenki kék zöld foltokkal gazdagodott.

A játék után előkerült a pia és 11 órára rajtam kívül persze mindenki becsiccsentett nem is kicsit. Hazz konkrétan boxerben szaladt ki az esőbe ahol ráadásul mínusz 1-2 fok lehetett. A lányokkal próbáltuk beterelni, de lehetetlenség volt. Kíváncsi leszek majd, hogy áll a szája mikor kap egy tüdőgyulladást.

- Kicsim gyere, menjünk aludni! - szólt Sophia Liam-nek.

- Ne már! Babe had maradjak méég! - kezdett könyörögni.

- Jó én felmentem! - tette fel a kezét.

- Louis én is megyek! - szóltam oda neki.

- Oké! - válaszolt, majd visszacsukta a szemét a kanapén.

Megforgattam a szemem, majd a csajokkal felfelé indultunk. Az ajtóknál elváltunk és én a fürdőbe sétáltam lezuhanyozni. 5 percig áztathattam a bőröm, amikor is egy csattanást és nyögést hallottam kintről. Gyorsan kiszálltam, majd törölközőbe tekertem magam és kinéztem az ajtón. Louis a földön feküdt csukott szemekkel.

- Babe jól vagy? - tettem fel ezt a kérdést ma már másodjára.

- Ühhüm - dörmögte.

- Most nem tudlak felráncigálni, úgyhogy vagy ott alszol vagy összeszeded magad!

Morgott egyet én pedig ügyet sem vetve rá léptem a táskámhoz. Kivettem a pizsamám, majd felvettem ott, ugyanis Louis nem volt olyan állapotban, hogy stíröljön legalábbis azt hittem. Befeküdtem az ágyba és ránéztem.

- Nem jössz ide? - kérdeztem nevetve.

- Ha tudnék. Szexi a bugyid - nyögte mire elpirultam.

- Te pimasz! Nem ér leskelődni!

- Nem tehetek róla! 

- Te? Dehogyis! - kuncogtam.

Nagy nehezen felállt, majd eltámolygott az ágyig és bezuhant mellém.

- Ruhában alszol? - kérdeztem mire dörmögött valamit a párnába.

Sóhajtottam, majd feltérdeltem és levettem róla a pólót meg a nadrágot is, majd összehajtva az ágy mellé tettem és betakartam őt. Befeküdtem mellé és lekapcsoltam a villanyt. A sötétben megéreztem kezét a hasamon, majd közel bújt és belepuszilt a hajamba.

- Szeretlek - suttogtam.

- Én is babe titeket - motyogta.

Felkuncogtam, a hasamon pihenő kezére csúsztattam a kezem és lehunyva a szemeimet álomba merültem.