Chapter ~ 22.

Hope szemszöge:

*3 hét múlva*

Reggel az eső hangjára ébredtem. Morogtam egyet, majd a másik oldalamra fordultam, ahol nem volt senki ugyanis Louis-nak korán el kellett mennie a fociklubba. Nem tudom, mi van velem, de fizikai fájdalmat érzek, ha nincs velem. Nagyon rossz. Hiányzik és féltem, hogy valami történik vele, mert azt tuti nem élném túl. Már egy hónapja vagyunk együtt és ennek nagyon örülök, de

talán annak még jobban, hogy ebben a három hétben, talán ha két veszekedésünk volt és ennyi. Büszke vagyok magunkra. Igazából imádom, hogy ennyire heves és indulatos néha. Tetszik, hogy ugrik, ha azt gondolja, hogy elveszíthet. Imádom, hogy félt és óv, mindentől bár néha már az agyamra megy, de cukinak tartom. Mind ketten elég hevesek vagyunk, így sokszor nem találjuk a közös hangot, de veszekedés után megbánjuk a dolgokat és fél óra múlva vagy az ágyban kötünk ki vagy összebújva a kanapén. Ám most van egy dolog, ami nagyon aggaszt és ezt Louis is észrevette, de mikor rákérdezett csak legyintettem. Ugyanis 3 napja késik és kétségbe vagyok esve hisz elég aktív nemi életet élünk és volt, hogy elfelejtettem bevenni a tablettákat. Elterveztem, hogy ma elmegyek egy drogériába és veszek pár tesztet csakhogy biztos legyek benne. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, majd a fürdőbe mentem készülődni. Dobtam fel egy halvány sminket, majd kifésültem a hajam és a szekrényemben kikerestem pár melegebb göncöt hisz már augusztus közepe van, ami Londonban annyit jelent, hogy befagy a hátsó feled, ha kimész az utcára. Miután elkészültem kimentem a garázsba és beültem Louis kocsijába ugyanis kettő van neki és ő sajnos elvitte a telepjárót így nekem maradt a jó öreg BMW.

Felbúgattam a motort, majd kihajtottam a garázsból. A legközelebbi drogériánál meg is álltam, majd lezártam az autót és a kapucnimat az arcomba hajtva sétáltam be. Rögtön a női részlegre mentem és levettem vagy három doboz különféle tesztet és a pénztár felé siettem. Gyorsan kifizettem, majd bepattantam az autóba és az anyósülésre dobtam a szatyrot. Annyira utálom a bal kormányos autókat... Nagy nehezen visszatértem a forgalomba és hazahajtottam. Amikor beálltam a garázsba szerencsére még nem volt ott Louis kocsija így a szatyrot a kezembe véve mentem be a házba. Gyorsan lerugdostam magamról a cipőm, majd felszaladtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe. Kivettem a dobozból a tesztet, majd figyelmesen elolvasva az útmutatót végrehajtottam a teendőket, majd letettem a csap szélére és a vécé tetőt lehajtva a vécére ültem. Amíg vártam elgondolkoztam egy kicsit a dolgokon. Mi lesz, ha két csík jelenik meg a teszten? Mit mondok Louis-nak? Vajon mit fog reagálni? Elküld? Vagy megért? Amilyen heves természete van biztos, hogy ordibálni fog és kicsapja a hisztit. Mi van, ha azt mondja, hogy így nem kellek neki? Mi van, ha elküld? Akkor fel kell mondanom és hazamennem New Yorkba. Anyáék mit fognak szólni? Oké lassan 23 éves leszek, de 1 hónapja járunk Lou-val aki ráadásul egy világsztár. Nem fog felvállalni így. Ebben biztos vagyok. De én nélküle újra egy senki leszek. Újra átlagos életem lesz New Yorkban csak a szerelmem nélkül és egy babával a nyakamban. Nem! Ezt nem akarhatom! Erre én még egyáltalán nem vagyok felkészülve. Szeretem a gyerekeket, de úgy képzeltem, hogy majd talán 30 évesen egy férj mellett lesz gyerekem nem pedig 23 évesen egy világsztár mellett, akit még csak 2 hónapja ismerek, és egy hónapja járunk. Nem ez így nagyon nincs rendjén. Még is, ahogy a tesztre nézek és a hasamra elfog egy meleg érzés. Hisz ha babát várok az csodálatos hisz egy új kis élet és egy olyan személytől van, akit mindennél jobban szeretek. Eddig amilyen srácokkal jártam ezt nem tudtam elképzelni. Nem szerettem őket egy kicsit sem és nem tudtam velük elképzelni a jövőm, de ahogy megismertem Louis-t ez megváltozott. Őt teljes szívemből szeretem. A hasam görcsbe rándul és a pillangóim vadul kezdenek el repdesni, ha csak a hangját meghallom. Amikor a karjaiba zár és mond, valami cukiságot a fülembe az egész testem megborzong, és úgy érzem, mintha a fellegekben repülnék. Imádom, ahogyan hozzám ér, és amiket ki tud váltani belőlem egyetlen érintésével és imádom, amikor hercegnőnek szólít és úgy is kezel. Egyszerűen mindent imádok ebben a kis hülyében. Ahogyan a srácokkal elhülyül, és teljesen le tud menni egy 5 éves szintjére, de közben, tud férfias és vonzó lenni és próbál mindentől megóvni. Imádom. Sóhajtottam egyet, majd a mosdókagylóról elvettem a tesztet és fél szemmel ránéztem.

Amint megláttam az eredményt kettős érzelmek árasztottak el. Az egyik felem végtelenül örült a másik felem...nos, a másik felem rettenetesen félt. Két csík. Bizony ez a két csík azt jelentette, hogy egy piciny élet fejlődik a hasamban attól a férfitól, akit a világon mindennél jobban szeretek. 

Lentről zajt hallottam ezért gyorsan elpakoltam a dolgokat, majd lesiettem a lépcsőn. Lou éppen a nappaliban volt háttal nekem ezért nekiszaladtam és felugrottam a hátára.

- Na, ki vagyok? - kérdeztem vigyorogva.

- Hmm...ez nehéz kérdés! Melyik barátnőm is lehet? Olyan sok van... - gondolkozott el mire leugrottam róla és durcásan ránéztem. Elnevette magát, majd magához húzott és megcsókolt.

- Szeretlek te hisztis! - vigyorodott el.

- Én is! - bújtam hozzá.

Ki tudja? Lehet, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy megöleljem. Nem bírom magamban tartani az előbb meg tudott információt.

- Louis? - néztem a szemébe.

- Hm? - engedett el.

- Ha most mondok, valamit megígéred nekem, hogy nem borulsz ki és nem kezdesz el kiabálni?

- Mi van? Hope mit csináltál? - ült le a kanapéra én pedig jobbnak láttam, ha tisztes távolságban maradok.

- Öhm..mindegy - ráztam meg a fejem.

- Ha belekezdtél most már mondd! - mondta feszülten.

- De..

- Hope az istenit mondd már! - emelte fel a hangját.

- Ha ilyen ideges vagy inkább nem - húztam el a szám.

- Hope! - szólt rám.

- Jó befejeztem! Huh, hát öhm...az a helyzet, hogy három napja késik és csináltam egy tesztet - mondtam a fejemet leszegve, majd mikor a mondat végére értem félve felnéztem.

- Mi? És mi van? - kérdezte és felállt.

- Két csík.

- Hope ne játssz az idegeimmel! Az mit jelent?

- Azt, hogy terhes vagyok te idióta! - emeltem fel a hangom.

- Mi? De azt hogy? Te nem szedtél gyógyszert?

- Ja, értem...szóval én vagyok a hibás...mert te kicsit sem kellettél hozzá igaz? Talán ha húztál volna gumit!

- Ez kibaszottul nem erről szól!

- De Louis nagyon is erről szól! Felelőtlenek vagyunk, de rohadtul!

- Nem. Ezt így nem csinálhatjuk! Nekem ott a banda és ebbe nem fér bele egy gyerek! Ezt mégis hogy gondoltad?

- Szerinted én kértem, hogy legyen így?

- Egy gyerek...nekem túl sok!

- Áh, értem...szóval sok? Azt akarod, hogy vetessem el? - néztem a szemébe és most kezdtem el fel fogni igazán, hogy miről van szó. Egy kis élet, amiért felelős vagyok, ha akartam, ha nem. Itt van, és nem fogom megölni, mert ez az idióta nem tud felelősségteljesen viselkedni.

- Én..nem tudom, mit akarok! Az lenne a legjobb, ha meg se történt volna!

- Oh, igen? Vagy inkább az lett volna a legtisztább, ha soha nem találkoztunk volna, igaz? - kérdeztem hisztérikusan.

- Én nem ezt mondtam! Minek kell kiforgatni a szavaimat?

- Nem Louis nem forgatom ki, csak kicseszettül ideges vagyok!

- Szerinted én nem?

- Jó..én most elmegyek!

- És mégis hova?

- Nem mindegy az neked? - kérdeztem indulatosan, majd a telefonomat felkapva az asztalról elindultam az ajtó felé.

Becsaptam magam után, majd mikor elég messze voltam a háztól felhívtam Sophia-t.

- Soph! Otthon vagy? - kérdeztem.

- Szia Hope igen! Mert? 

- Odamegyek!

- De mi van? Összevesztetek?

- Nem kicsit...

- Oké gyere, nyugodtan egyedül vagyok!

- Sietek! - mondtam, majd letettem és felhívtam egy taxit, ami a közelben járt így egész hamar ideért. Bepattantam, majd lediktáltam a címet és hátradőltem. Negyed óra múlva meg is érkeztem. Fizettem, majd kiszálltam és szaporán lépkedve az ajtó felé indultam, amit már Soph kinyitott nekem. Mikor odaértem megöleltem és abban a pillanatban el is sírtam magam. Csak úgy kiszakadt belőlem. Lehet, most teszem tönkre az egész életem és fogalmam sincs, mit tegyek.

- Hope! Nyugi nincs semmi baj! - simogatta meg a hátam.

- De van. Nagyon nagy - motyogtam a vállába. 

Beljebb húzott és leültetett a kanapéra, majd a kezembe nyomott egy pohár vizet, amit megköszöntem és bele is kortyoltam.

- Na, mondd mi a baj! - nézett rám és egy zsepit vett elő.

- Annyira idióta vagyok! - szipogtam.

- Dehogy vagy!

- De! Elszúrtam az egészet!

- Mondd már mi van! - parancsolt rám.

- Elég valószínű, hogy terhes vagyok - mondtam mire elhúzta a száját.

- Tudom, hogy ez most sok, de ez nem a világ vége! - mosolyodott el.

- Dehogynem! Ő nem akar gyereket! Hisz ő egy sztár! Turnékkal meg mindennel!

- Jó hát tényleg elég nehéz lenne megoldani ezt az egészet, ha nem, készülnének most egy szünetre!

- Milyen szünet? - néztem fel rá és megtöröltem a szemem.

- Hát a srácok elég fáradtak és új turnét nem igazán akarnak majd kezdeni meg egy picit vissza akarnak vonulni. Pár hónapra vagy talán egy évre. És amúgy Liam-el mi már gondolkoztunk ezen a gyerek dolgon, de még úgy döntöttünk várunk.

- Jó, de ti már lassan két éve együtt vagytok!

- És? 

- Az azért hosszú idő, de mi egy hónapja vagyunk együtt!

- Tudom, de láttunk már ilyet!

- De nem gondoltam, hogy pont velünk történik meg!

- Figyelj Hope ha ez így történt, akkor így kellett történnie. Ezen már változtatni nem tudsz!

- Hát...

- Nem Hope, meg ne halljam, hogy csak egy pillanatig is gondolkozol az abortuszon! Meg vagy húzatva? Louis mondta neked? Kiverem a szuszt is abból a gyerekből!

- Igazából azt mondta, hogy neki nem kell egy gyerek mire megkérdeztem, hogy akkor vetessem el? És annyit mondott, hogy jobb lett volna, ha meg sem történik..

- Bunkó.. - forgatta meg a szemét.

- De én szeretem...de ő így már nem fog... - hajtottam le a fejem.

- Na, idefigyelj! - fogta meg a vállam. - Ha így eldob, akkor sosem szeretett igazán. Akkor meg sem érdemli, hogy sírj utána.

- Könnyű mondani - ráztam meg a fejem mire sóhajtott.

- Tudom.. Mi lenne, ha hazamennél pár napra vagy hétre? Elgondolkozna Louis is és te is a dolgokon...

- Ez egy jó ötlet de...a cuccaim ott vannak!

- Elhozom őket, és ha szeretnéd, kiviszlek a reptérre!

- Ohh köszönöm imádlak! - mosolyodtam el.

- Egyedül hagyhatlak? Hol a bőröndöd? És mit hozzak el?

- Persze! Az ágy alatt van egy hátizsák. Abba pakolj bele pár ruhadarabot a szekrényből és a laptop táskámat is hozd el, abban van a laptopom! Ja meg a sminkem!

- Oké! Na, nem soká jövök!

- Oké - mosolyodtam el, majd a kezembe fogtam a vizes poharat és inni kezdtem.

Kicsit körülnéztem a nappaliban, majd 20 perc elteltével meg is jött Sophia.

- Mi volt? - kérdeztem miközben letette a kért cuccokat a kanapéra.

- Iszik. Jól leszidtam és próbáltam kicsit észhez téríteni. Liam-et felhívtam és mondtam neki, hogy menjenek át a srácokkal.

- Mondtad Louis-nak, hogy elmegyek? - kérdeztem.

- Nem. Ez így jobb. Nem örökre mész el! 2 hét múlva folytatódik a turné és méghozzá New York-ban!

- Ohh..

- Ígérd meg, hogy amint odaértél felhívsz és elmész egy orvoshoz is. Oké? - nézett rám mire bólintottam. Felkaptam a cuccokat, majd kimentünk a kocsihoz és beültünk. Fél óra múlva már a repülőtér óriási csarnokában voltunk.

- A legközelebb induló New York-i járatra kérek egy jegyet! - léptem a recepcióhoz.

- Szerencséje van, de sietnie kell! Negyed óra múlva indul! - mondta és elém csúsztatott egy jegyet.

Kifizettem, majd megköszöntem.

- Akkor jó utat! Gondold át, és ha Louis hív beszélj vele, de ne ma mert most részeg. Menj el az orvoshoz és hívj, hogy mi van! Két hét múlva találkozunk! - ölelt meg.

- Köszönök mindent! Imádlak!

- Szívesen! Én is téged! Na, sipirc! - mosolyodott el.

Felkuncogtam, majd rohanni kezdtem becsekkolni. Gyorsan átvizsgáltak meg a táskám is és tovább engedtek. Futva pont elértem a gépet. Megkerestem a helyem, a felettem lévő tárolóba begyömöszöltem a cuccaimat, majd kifújva a levegőmet lehuppantam a székre. Elővettem a mobilom és betárcsáztam Stas-t.

- Szia, te nyomi! Mizu? - szólt bele.

- Szia! Úton vagyok haza! Hat óra múlva landolok! Ki tudsz jönni elém?

- Öhm persze de mi van? Sírós a hangod!

- Figyelj, majd elmondom, de ne szólj anyának és a tiédnek se!

- Elmentek két hétre anyáék!

- Csodás! Lábad?

- Helyre jött! Na, kimegyek érted oké?

- Köszönöm! Most megyek, szia!

- Szia - sóhajtott, majd letette.

Az órámra néztem. Most van dél. Akkor délre érek oda. Igazából jó lesz kicsit hazamenni. Hiányozni fog Louis..sőőt...bele fogok őrülni de, kell egy kicsi gondolkozási idő. Meg persze meg kell bizonyosodnom az orvostól, hogy valóban terhes, vagyok -e mert egy terhességi teszt még nem 100%-os de egy nő megérzi az ilyet. Én szinte biztos vagyok benne, hogy babát várok. Fogalmam sincs honnan, csak érzem. Jobb lesz, ha most nem gondolkozom, hanem megpróbálok pihenni. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd becsatoltam az övem és lehunytam a szemem. Pár perc múlva sikerült elaludnom.