Chapter ~ 27.

Hope szemszöge:

Reggel arra keltem, hogy Louis mozgolódik alattam. Kinyitottam a szemeim és körülnéztem. 

A nappaliban található tömérdek ablaknak köszönhetően a beszűrődő napfénytől megvakultam ezért nyűgösen visszacsuktam a szemem.

- Elzsibbadt a karom babe - motyogta mire felkuncogtam.

- Szálljak le rólad? - kérdeztem.

- Nem - mondta, majd nyomott egy puszit a hajamba és átölelt.

- Nem nyomom a hasad? - kérdezte.

- Nem - ráztam meg a fejem, majd felültem ezzel leszállva róla.

- Na, mi van te hisztis? - mosolyodott el.

- Semmi - kuncogtam.

- Szóval nem tudsz nélkülem aludni? - vigyorodott el.

- Nagyon nem! - ráztam meg a fejem.

- Hát ez van! - vonta meg nevetve a vállát mire hasba vágtam egy párnával.

- Adj egy csókot! - morogta.

- Ülj fel! - vigyorodtam el.

- De nem bírok!

- Mire valóak ezek? - böktem a kockáira.

- Uhh..öhm ezt ne csináld - nevetett fel.

- Mert? - húztam fel mosolyogva a szemöldököm és megsimogattam a hasát. A kezemre tette a kezét és belekapaszkodva felhúzta magát, majd a számra tapadt. Lassan kezdett csókolni, kezei pedig becsúsztak a pólóm alá és simogatni kezdtek. Mikor kényes helyre ért felnyögtem, ő pedig csak elmosolyodott, de nem húzódott el.

- Mit akarsz Tomlinson? - motyogtam a szájába.

- Békülős szexet! - jelentette ki mire felnevettem.

- Csak szeretnél! - böktem mellkason a mutató ujjammal.

- Babe elvonási tüneteim vannak! - nézett rám tettetett kétségbeeséssel.

- És én vagyok rá a gyógyszer? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem. Te a drogom vagy - mosolyodott el, majd megcsókolt. Karjaim a nyaka köré fontam, ő pedig a fenekem alá csúsztatta a kezeit és felállt a kanapéról.

- Mégse vagy olyan gyenge - motyogtam.

- Hát mert te aztán nagyon nehéz vagy! - nevetett fel mire a nyakába fúrtam az arcom. Felcipelt a lépcsőn, majd a szobába érve becsapta az ajtót, hátam pedig annak döntötte miközben lábaim a csípőjét karolták át. Szenvedélyesen számra tapadt minek hatására én a még reggel is tökéletesen álló hajába túrtam és megmarkoltam. Felmorgott, majd az ágyra tett és felém mászott.

- Ez rohadtul beindított - vigyorodott el.

- Mi? Az, hogy meghúztam a hajad? - kuncogtam mire bólintott és leszedte rólam a pizsi pólómat.

Rögtön a nyakamhoz hajolt és gyengéd puszikkal kezdett kényeztetni, amit apró sóhajokkal jutalmaztam. Leerőszakolta rólam a nadrágom is így most már az én testem és az övét is csak egy alsó nemű takarta. Az ajkamba haraptam, ahogyan végig vezettem tökéletes testén a tekintetem, majd a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz és lassan megcsókoltam. Ágyékát az enyémhez nyomta mire egy apró nyögés szakadt ki mind kettőnkből.

- Ne kínozz! - néztem a szemébe mire elmosolyodott és lehúzta a maradék fehérneműinket is és elkezdődhetett egy kellemes reggel, amit végre kettesben és veszekedés nélkül tölthettünk el.

•••

- Louis? - motyogtam az ágyon feküdve egy szál semmiben.

- Hm? - fordította felém a fejét.

- Anyáék jönnek ebédre - nyögtem.

- Oh, bassza meg! 10 óra van babe!

- Be kéne vásárolni és elkészíteni a kaját - húztam el a szám.

- Vaagy... - húzta el az "a" betűt és megtámaszkodott felettem.

- Kicsim ennyire nem lehet elvonási tüneted! - ripakodtam rá nevetve.

- De egy harmadik menet még belefér! Tudod, testedzés!

- Kicsim - néztem rá mire megforgatta a szemét és ledőlt mellém.

- Ünneprontó - puffogott.

- Ne haragudj máár!- bújtam hozzá.

Adott egy puszit a hajamba, majd sóhajtott egyet.

- Akkor megyünk?

- Hát, muszáj - húztam el a szám és leszálltam róla. Magam köré tekertem a takarót és besétáltam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megcsináltam a reggeli dolgokat aztán sminkeltem, felfogtam a hajam és kiléptem a fürdőből ezzel átengedve Louis-nak. A szekrény elé álltam, majd egy 10 perc gondolkozás után felkaptam egy világos farmert egy kötött pulcsival, ami alá egy rövid ujjút vettem, felhúztam a cipőm és készen is voltam. Louis is elkészült, majd lesétáltunk a nappaliba, felkaptuk a kabátunkat és kimentünk a kocsiba.

- Hova? - kérdezte és kinyitotta nekem az ajtót.

- Úriember! - kuncogtam fel és adtam a szájára egy puszit.

- Amúgy valami bevásárló központba - jelentettem ki mire bólintott és becsapta az ajtót.

Megkerülte a kocsit, ő is bepattant és elindulhattunk. 20 perc múlva már az üzlet sorai között a barátomat a bevásárló kocsiban tolva sétálgattam.

- Úú csoki! - nyúlt a polchoz mire rácsaptam a kezére.

- Anyáékat nem etethetjük csokival! Inkább azt nézd, mit vegyünk az ebédhez!

- Mit akarsz főzni? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Spagetti! Könnyű és gyors!

- Áh, oké! Akkor kell tészta meg ilyenek!

Bólintottam, majd elindultam a sorok felé. Beledobáltunk mindent, ami kellett meg pár dolgot, ami nem kellett csak Lou kihisztizte magának, majd kifelé indultunk a szatyrokkal, amiket persze Louis vitt, mert én nem emelhetek nehezet. Bepakoltunk a kocsiba, majd beültünk és haza kocsikáztunk. A házba beérve leöltöztünk és a konyhába siettünk.

- Elküldted anyának a címet? - kérdeztem.

- Ahha!

- Akkor jó - mosolyodtam el. Gyorsan hozzáláttam a spagetti készítéshez, ami 1 óra múlva kész is lett.

- Mennyi az idő? - kérdeztem Lou-t aki egész végig a laptopján dolgozott ugyanis dalt kell írniuk.

- Mindjárt dél - jelentette ki.

- Megyek, átöltözök! Te maradsz így?

- Ahha!

Felfutottam az emeletre, majd felkaptam egy olyan pólót, amiben kevésbé látszik a még kicsi pocakom és leszáguldoztam a lépcsőn.

- Sikerült valamit írni? - huppantam le Louis mellé.

- Nem sok mindent - húzta el a száját.

- Menjetek át a két sráccal mondjuk Hazz-hoz és írjatok, addig mi lányok elfoglaljuk magunkat!

- Holnap szerintem úgy lesz! - mondta, majd megcsókolt. Csengettek ezért felpattantam és mentem ajtót nyitni. A szüleimet láttam, meg akiknek a nyakába ugrottam. Louis a hátam mögé jött azután apával kezet fogott anyát pedig megölelte.

- Gyertek beljebb - álltam félre az ajtóból.

Bejöttek, majd leöltöztek és körülnéztek.

- Ez igen! Gyönyörű ház! - dicsérte meg apa mire Louis-ra mosolyogtam.

- Tényleg! Gondolom nem volt olcsó! - mondta anya mire felkuncogtam.

- Hát nem igazán - mosolyodott el Louis.

- Anya csináltam ebédet gyertek, üljetek le - terelgettem őket az asztalhoz.

Miután helyet foglaltak Louis-val kiszolgáltuk őket és mi is leültünk velük szembe.

- És? Hogy hogy itt vagytok? - kérdeztem és egy falatot a számba tettem.

- Hát.. most ide hívott minket az a cég, aminél vagyunk. Lesz egy tárgyalás, amin részt kell vennünk apáddal.

- Áhh értem!

- De meséljetek gyerekek ti! Most nincs turné?

- Most kaptak a srácok két hét szünetet ezért itthon vagyunk.

- És Stasy? Hallottam, hogy ő is Londonban van - szólalt meg apa.

- Hát, ő igazából most Niall miatt jött. Kialakulóban van náluk a dolog!

- Ohh ez nagyszerű! Látod milyen jó hogy beajánlott téged apád?

- Igen anya! Ezt azért nem kell mindig az orrom alá dörgölnöd! - nevettem fel.

- Azért milyen szerencsés vagy! Nem mindenkinek van egy világsztár barátja!

- Hát igen. Tényleg az vagyok! - néztem Lou-ra aki az asztal alatt összekulcsolta a kezeinket.

Elfogyasztottuk az ebédet, majd a nappaliba mentünk és anyáékat leültettük a kanapéra, mi Louis-val pedig velük szembe a fotelbe ültünk le.

- Igazából el szeretnénk nektek mondani valamit - néztem rájuk.

- Nyugodtan! - mosolyodott el apa.

- De ígérjétek meg, hogy tiszteletben tartjátok ezt a helyzetet és nem fogtok kioktatni!

- Kislányom mondjátok már! - sürgetett anya.

- Babát várok - haraptam az ajkamba és az arcukat kezdtem figyelni. Apa eléggé elkomorult anya pedig póker arccal figyelt.

- Mondjatok már valamit légy szíves! - kérleltem őket.

- Nem hittem, hogy ilyen felelőtlen vagy - jelentette ki apa.

- Kislányom ezt ... gondolom nem terveztétek.

- Nem anya nem terveztük, de már nagyon várjuk, és ugyanúgy fogjuk szeretni, sőt jobban!

- És arra nem gondoltál Hope, hogy ha megun téged Louis, akkor mi van? Ha egy énekesnővel vagy modellel megcsal? 4 hónapja vagytok együtt! Ha elhagy, a nyakadon marad a gyerek! - kelt ki magából apa mire elkerekedtek a szemeim. Hogy mondhat ilyet? Neki támogatnia kéne.

- Rob én szeretem Hope-t és nem fogom elhagyni vagy megcsalni! Igaz hirtelen jött a gyerek, de felelősséget tudok vállalni értük, mert szerelmes vagyok a lányodba! - mondta Louis, amin teljesen meghatódtam és amint láttam anya is.

- Robert hagyd őket! Bízz bennük! Ez a fiú szereti a lányunkat és lesz egy unokánk! - tapsikolt.

- Jó...nekem még idő ezt elfogadni! Menjünk szerintem!

- Jajj de nehéz eset vagy! Jó menjünk! - forgatta meg a szemét anya és ránk mosolygott.

Felöltöztek, majd anya megölelgetett minket és elmentek.

- Túl vagyunk rajta - dőltem le a kanapéra.

- Ja - mondta Louis, majd felment az emeletre.

Lehunytam a szemem, kifújtam a levegőm és utána mentem. Benyitottam a szobánkba és megláttam az ágyon telefonozni.

- Kicsim, mi a baj? - kérdeztem és leültem mellé.

- Apád utál engem! És meg is értem. Teherbe ejtettem a lányát..idióta vagyok!

- Szóval szerinted idióta, vagy amiért babánk lesz? Hát tényleg idióta vagy Tomlinson! - vágtam a fejéhez, majd kimentem a szobából le a nappaliba. Ledőltem a kanapéra és lehunytam a szemem. Már megint ott lyukadunk ki, hogy látom rajta, hogy rossz ötletnek tarja ezt a baba dolgot. Miért nem tud örülni neki, ahogyan én? Nekem kell szenvednem ezzel a gyerekkel és mégis ő játssza el a hattyúk halálát. Éreztem, hogy valaki leül mellém, de nem nyitottam ki a szemem.

- Szívem sajnálom, amit mondtam. Tudod, hogy hülyeségeket beszélek néha! - szólalt meg Lou. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet ezért nem is szólaltam meg.

- Hope lennél szíves rám figyelni?

- Nem - jelentettem ki még mindig csukott szemmel.

Sóhajtott egyet, majd felállt és résnyire kinyitott szemmel láttam, hogy a konyhába megy.

- Muszáj, leszek megenni a kedvenc csokid, amit most vettünk - sóhajtott mire kipattantak a szemeim és odasiettem hozzá.

- Add ide! - nyűgtem de a magasba emelte így nem értem el.

- Ha nem fogsz haragudni! - nézett rám szórakozottan.

- De! - raktam karba a kezem és durcásan ránéztem. Nevetve magához húzott, majd nyomott egy puszit a számra.

- Engedj el! - ütögettem meg a mellkasát.

- Ne nyávogj! - vigyorgott.

- Jó akkor..térdelj le!

- Már megint? - nézett rám szenvedve.

- Igen! - vigyorodtam el.

Megcsóválta a fejét, majd letérdelt és megfogta a kezem.

- Bocsánat, amiért azt mondtam! Nem akartam, csak mérges voltam!

- Oké most már kérem a csokit!

- Asszony! Én itt letérdelek meg bocsánatot is kérek téged meg a csoki érdekel? - durcizott be.

- Igen! - kuncogtam és kivettem a kezéből.

- Jól van! - húzta fel az orrát, majd a nappaliba ment.

Kibontottam a csokit, majd ettem belőle és a kezembe véve a nappaliba lépkedtem.

Lou a telefonját nyomogatta én pedig leültem mellé és az orra alá dugtam a csokit mire elnevette magát.

- A csokival akarsz kiengesztelni? - kérdezte vigyorogva.

- Ahha! - bólogattam hevesen.

- Ez is elég jó, de nekem te kellesz!

- Háát az most nem fog menni! - öltöttem rá a nyelvem.

- Gonosz! - mondta, majd elvette a csokit és enni kezdte.

Zörgést hallottunk kintről, majd nyílt az ajtó és a kis csapatunk sétált be, azaz a három fiú és a két lány Soph és Stas. A csajokat megöleltem Louis pedig lepacsizott a fiúkkal.

- Összejöttetek már? - kérdeztem meg Stas-től mire felnevettek és a barátnőm Niall-be kapaszkodva bólogatni kezdett.

- Jajj úúgy örülök! - visítottam és a nyakukba borultam.

- Elmondtátok anyukádéknak a babát? - kérdezte Soph.

- El! Anya örült apa nem - húztam el a szám.

- Majd megbékél! - vigyorodott el.

- Remélem! Na de ti hol jártatok?

- Ma Liam-el apánál voltunk aztán átmentünk Hazz-hoz ott találkoztunk Niall-el és Stasy-vel aztán idejöttünk!

- Ááh! Jól tettétek! Van még spagetti, ha kértek! - huppantam le a kanapéra ám mire a mondat végére értem a szöszke már el is tűnt.

- Valaki piát? - kérdezte Louis, amire a srácok feldobták a kezeiket. A csajokkal megforgattuk a szemünket, majd úgy döntöttünk, felvonulunk a szobába.