Chapter ~ 11.

Hope szemszöge:

Reggel apró puszikra ébredtem. Kinyitottam szemeimet majd az én barna kócos hajú, tengerkék szemű hercegemet láttam meg. 

- Jó reggelt – motyogtam.

- Neked is hercegnő – suttogta mire elmosolyodtam és nyaka köré fontam karjaim, majd megcsókoltam. Nyelveink lassú táncba kezdtek és küzdöttek a dominanciáért, amit végül Louis kapott meg. Lihegve váltunk el én pedig az ajkamba haraptam.

- Megyek, készülődök – sóhajtottam.

- Oké menj – szállt le rólam.

Lassan besétáltam a fürdőbe, majd magamra zártam az ajtót. Elvégeztem a reggeli teendőim, majd kisminkeltem magam, és felfogtam a hajam. Kimentem a szobába, ahol már Louis felöltözve pakolgatott, majd rám nézett. Gyorsan odaszaladtam és megöleltem. Kezeit a csípőm köré zárta, fejét pedig a vállamba fúrta. Az én kezeim a nyaka körül helyezkedtek el, fejem pedig mellkasának döntve pihent meg. Hosszas ölelésünk pár perc múlva ért véget. Én a bőröndömhöz sétáltam ő pedig a fürdőbe. Kikaptam egy fekete hosszú csőgatyát, mert a Londoni időjárás elég szeszélyes, majd magamra kaptam egy kék spagetti pántos Crop Topot, ami csak egy picit engedtette láttatni a hasam, majd a hajamba túrtam és behúztam a bőröndöm. A kezeim közé fogtam mobilom, és bepötyögtem a barátnőm számát.

- Hopee! - visított bele.

- Úgy hallom már egész jól vagy! - nevettem fel.

- Háát..ma engednek ki a kórházból egy kicsit hamarabb...lehet, idegesítettem a nővéreket... – gondolkozott el.

- Az nem kizárt! - röhögtem.

- Ez csúnya volt! Szóval! Mikor jössz?

- Amint kész lesz Lou indulunk a reptérre és hatkor száll fel a gépem.

- Magán repülővel jössz?

- Nem tudom. Semmit sem tudok még!

- Ohh jól van! Jó utat!

- Köszi, te meg addig nyugtasd le magad! Van 4 órád! - kuncogtam, majd letettem.

Louis kilépett a fürdőből nekem pedig egy pillanatra elfelejtkezett a tüdőm, hogy mégis hogy a csudába kell levegőt befogadnia. Valami kicseszett jól nézett ki. De tényleg! Végig néztem rajta, majd még egyszer..és még egyszer. Szórakozottan figyelte szemmozgásom, ami jó párszor átfutott rajta tetőtől talpig, majd idesétált.

- Tetszem? - súgta a fülembe, amitől engem kirázott a hideg persze jó értelemben.

Ajkamba haraptam, majd bólogatni kezdtem. 

- Te sem vagy semmi – simította kezeit a topom alá.

- Louis el fogunk késni! - kuncogtam.

- Igazad van! Menjünk! - sóhajtott és felkapta a bőröndöm én pedig a táskám és leindultunk. Akik már fent voltak, azaz Gemma, Liam, Sophia és Niall tőlük elköszöntem, akik pedig még az igazak álmát aludták azoknak pedig üzentem. Kimentünk a Harry kocsijához, majd bepakoltunk és beültünk.

- Mehetünk? - kötötte be magát.

- Igen! - mosolyodtam el.

Kikanyarodtunk a nyaralótól, majd a reptér felé vettük az irányt.

*A reptéren*

Mindenhol rohanás. Az emberek egymást kielőzve és fellökve rohannak becsekkolni a, kávézók éttermek boltok tömve vannak, és annyi bőröndöt léptem már át, hogy igazán hozzászoktam ehhez a közlekedési módhoz. Louis mellettem van, ami viszont nagyon fáj és aggaszt, hogy nem fogjuk egymás kezét. Nem akarja, hogy a média tudomást szerezzen a kapcsolatunkról. Szégyell engem.

Szomorúan konstatáltam, hogy a kapuhoz értünk ahova már ő nem jöhet velem. Szembefordult velem, majd kezembe adta a bőröndöm fogantyúját.

- Vigyázz magadra! Oké? - nézett a szemeimbe.

- Oké – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Mi a baj? - húzódott közelebb, majd egy tincsemet a fülem mögé tűrve végigsimította arcomat.

- Semmi – ráztam meg a fejem.

- Hope! - szólt rám, és körülnézett.

- Hát ez! Most is azt figyeled, hogy mikor fényképeznek le minket! És ha lekapnak? Mi van? Szégyellsz?

- Mi? - vonta össze szemöldökét és fejét kezdte csóválni.

- Nem szeretnéd, hogy kiderüljön, hogy a barátnőd vagyok! Tudom..és megértem – hajtottam le a fejem.

Állam alá nyúlt, majd felemelte a fejem ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Na, idefigyelj! Rohadtul nem szégyellek! Jézusom ez mégis hogy jutott az eszedbe?

Gyönyörű, csinos, kedves lány vagy és akármilyen hihetetlen még számomra is, de elcsavartad a fejem. Teljesen. És kibaszottul nem tudom, hogy mihez kezdek nélküled 1 hétig. Még csak most kaptalak meg és máris el kell szakadnunk. Azzal, hogy a fotósokat nézem és távolságot tartok csak téged akarlak védeni, értsd már meg! 

- Tényleg ezt gondolod? - néztem fel rá.

- Fenébe is hogy ilyen hatással vagy rám! - sóhajtott, majd csípőmre csúsztatta kezeit és számra tapadt. Olyan szenvedélyesen, rajongva csókolt meg, mint még soha. Azonnal visszacsókoltam és a hajába túrtam, mire felmorgott. Nem szerettem volna ezt a csodálatos pillanatot megszakítani, de egyrészt túl sokan voltak, másrészt kezdett eldurvulni a dolog és amúgy meg Preston a kapu másik oldalán a haját tépte, hogy menjek már.

- Azt hiszem mennem, kell – haraptam alsó ajkamba, miközben még mindig csak pár milliméter választotta el szánkat egymástól.

- Hiányozni fogsz – suttogta.

- Nekem is te! - mosolyodtam el majd felvettem a csók közben elejtett táskám.

Adtam még egy apró puszit a szájára és elindultam Preston felé. Mindenféle vizsgálat nélkül átértem a kapukon, majd Preston elvette tőlem a cuccaim és elindultunk. Hátra néztem és ő még mindig ott állt, zsebre dugott kezekkel és engem nézett. Intettem még egy utolsót neki, mire egy puszi küldés volt a válasz. Rámosolyogtam még utoljára, majd befordultunk egy folyosóra ahonnan már nem láthattam őt.

- Hiányozni fog mi? - mosolygott rám Preston.

- Nagyon! - sóhajtottam.

- Én megyek amúgy veled New York-ba, mert amúgy is van egy kis elintézni valóm ott.

- Áh! És magángép?

- Ahha!

- Zsír! Imádom a szendvicseket rajta! - mondtam, mire felnevetett.

Nem sokára felértünk a gépre és helyet is foglaltunk. A pilóta az öveink becsatolására utasított minket, majd hátradőltem és lassan el is nyomott az álom.

•••

- Hope! Hogy bírsz ennyit aludni? Megérkeztünk! - keltegetett Preston.

- Mi? - nyitottam ki a szemeim.

- Itt vagyunk New York-ban!

- Oh, már megint bealudtam? Ez a fránya időeltolódás!

- Hát, ezt meg kell szokni! - vont vállat.

- De nem megy! - nyűgtem.

- Na, gyere! - nevetett fel, majd felkapta az én bőröndöm meg az övét és lesétált a lépcsőn. Követtem a tetteit és én is lementem. Amint földet értem, egy csomó paparazzi kezdett fotózni. Mi van? Én nem vagyok sztár... Preston gyorsan a fekete autóhoz vezetett, majd betessékelt és rám csapta az ajtót. Megkerülte az autót, majd ő is beszállt.

- Louis megmondta, hogy védjelek meg a fotósoktól, de ennyire senki sem számított! - morogta majd beindította az autót.

- Nyugi nem lesz semmi bajom, mert pár fotó készül rólam! - nevettem.

- Hát neked nem is csak az én fejemet fogja lekiabálni.

- Dehogy fogja! Leszidom, hogy fogja vissza magát! - legyintettem.

- Próbálkozz! - nevetett.

Csörögni kezdett a telefonom, ami a barátnőm nevét írta ki így felvettem.

- Na, hol vagy már? - förmedt rám.

- Le ne harapd a fejem! Nem sokára otthon! Várj..haza mentél már?

- Kemény egy órája!

- Oké akkor oda megyünk oké?

- Jól van! Várlak! - kuncogott majd letette.

- Na hova?

- Hát haza! Stas a szomszédba lakik!

- Oh, értem! Oké! - bólintott.

20 perc alatt oda is értünk. Preston lerakott, majd elbúcsúztunk és berontottam a bőröndömmel Stas-ék ajtaján.

- Na, te csak Hope lehetsz! - hallottam meg Stas unott hangját a nappaliból.

- Ne panaszkodj! Jöttem ápolni a segged!

- Szóval te leszel a csicskásom? - vigyorgott rám mikor elé léptem.

- Álmodban! - nevettem fel és megöleltem.

- Na, mi van te szerelmes? - kérdezte vigyorogva és megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek le.

Elvigyorodtam, majd törökülésbe vágtam magam és az ajkamba haraptam.

- Háát...én...nem tudom ezt leírni. Annyira aranyos és kedves és védelmező és szexi...jaaj Stasy nagy bajban vagyok! - temettem kezeim közé az arcom, mire Stas felnevetett.

- Miért lennél? 

- Mert szeretem! Bele vagyok zúgva abba a kis idiótába és már most kezdek belehalni a hiányába.

- Lefeküdtetek már? - vigyorodott el.

- Nem...nem engedtem neki. Nagyon nehéz volt visszafogni magam! Ismeri a gyenge pontjaimat – sóhajtottam.

- Hűha! Miután megtörténik rosszabb lesz!

- Tudoom! - mondtam szenvedve.

- Na, jó ne szenvedj itt! - kuncogott.

- Könnyű mondani! Jut eszembe! Felhívom – kezdtem kutatni a telefonom után, ami rövid táskában turkálás után meg is lett. Kikerestem a hívás listából a nevét, majd megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a telefont. 2 csengés után fel is vette.

- Szia, baby! Odaértél? - szólt bele, nekem pedig azok a fránya pillangók ismét repkedni kezdtek a hasamban. Most már igazán befejezhetnék..

- Igen! Ide! Rengeteg fotós volt a reptéren, de kérlek Preston-t ne szidd le ő megtett minden azért, hogy minél gyorsabban a kocsihoz érjek!

- Jól van, nem mondok, neki semmit viszont az nem tetszik, hogy ilyen sokan voltak! Címlapon fogsz kikötni!

- Tudom de..nem zavar. Pletykáljanak, amit csak akarnak!

- Te tudod kicsim, de most mennem kell, mert próba van!

- Este koncert?

- Igen!

- Oké akkor hagylak! Felhívsz majd?

- Amint lesz egy kis időm, az lesz az első dolgom! Oké?

- Oké! - haraptam az ajkamba, majd Stas-re néztem.

- Szia Hope!

- Szia –köszöntem el, majd leraktam.

- Semmi szeretlek? - kérdezte Stas.

- Még nem mondtuk egymásnak  – vontam meg a vállam.

- Ohh.. – formált o betűt a szájával.

- Még nem vagyok rá kész! Ez fontos szó. Nem akarok dobálózni vele.

- Megértem! - mosolyodott el.

- Naa nézzünk valami filmet? - kérdeztem.

- Ahha! - vigyorodott el. Előhalásztam a cuccaim közül a laptopom, majd csináltam pattogatott kukoricát mivel Stas nem nagyon, vagy csak nehezen tud megmozdulni, majd leültem mellé és elkezdődött a filmnézés.

*2 nap múlva*

- Stasy már megint mi a szart csinálsz? - szóltam oda a barátnőmnek, aki az egyik mankóját felemelve a másikra pedig rátámaszkodva hadonászott.

- Bejött egy hülye darázs! - nyűgte.

- Biztos vagy benne, hogy azzal a mankóval kéne elintézned? - néztem rá nevetés visszafojtva.

- Williams ne kötekedj, hanem segíts! - ugrott egyet fél lábon, majd lehuppant a seggére.

- Hát ez valami fenomenális műsor volt! - kezdtem el röhögve tapsolni.

Morcosan rám nézett, majd a szemébe hulló egyik tincset elfújta.

- Na, gyere! - nyújtottam a kezem, és felhúztam.

- Louis még nem keresett? - kérdezte.

- Nem – ráztam meg a fejem.

Az igazság az, hogy mióta itt vagyok kétszer beszéltem vele és irtóra hiányzik. Mintha a másik felem Los Angeles-ben hagytam volna. Hiányzik. Fájdalmasan hiányzik és fogalmam sincs, mi van vele hisz tegnap reggel beszéltünk utoljára. Próbálom kizárni a rossz gondolatokat, de mi, van, ha megcsal? Mi van, ha megint eljár vad bulikba? Mi van, ha elfelejtett és elmúlt az irántam érzett szeretete, ami lehet nem is volt sosem csak behülyített? Mi van, ha ez csak egy fellángolás volt az ő részéről? Hogy fogom elfelejteni?

- Jajj te! - mosolyodott el Stas majd átölelt amennyire most csak tőle tellett.

Csörögni kezdett a telefonom és csillogó szemekkel nyúltam érte ám mikor megláttam a képernyőt csalódottan konstatáltam, hogy nem Louis az. Minden mindegy alapon felvettem és beleszóltam.

- Háló?

- Hope Williams-el beszélek? - kérdezte egy vékony női hang.

- Igen. Miért?

- Eleanor Calder vagyok, gondolom már hallottál rólam!

- Louis exe vagy! Mit akarsz tőlem?

- Nyugi én nem ellened vagyok, hanem veled! Figyelj! Tudod miért szakítottunk?

- Nem..vagyis Louis azt mondta, hogy a távolság miatt – mondtam mire felnevetett. Sértette a fülem. Nem hallatszik úgy mintha jó szándékkal hívott volna fel, de kíváncsi voltam csak ez fogott vissza, hogy ne csapjam rá.

- Édesem mi azért szakítottunk, mert minden este buliban volt, ott felszedett egy csomó ribancot és meg is csalt! Sőt egyszer erőszakkal fektetett meg. Erről azt mondta hallgassak, de a haverjaival pár lány poharába drogot tettek és a haverjai felvitték azokat a lányokat éjszakára magukhoz, és ki tudja miket csináltak ott velük. Ez az igazság.

- Mi?

- Vigyázz vele, mert nem az, akinek látszik!

- Nem...Louis ilyet nem csinálna...

- Óó dehogynem! - mondta sejtelmesen, majd lerakta.

Könnyeim csípni kezdték a szememet, szívembe pedig egy ismerős fájdalom mart. Nagyon pocsékul kezdtem magam érezni. Fájt. Fájt ez az egész, hogy így el tudta velem hitetni, hogy fontos vagyok neki. Ő már nem érez irántam semmit. Ez csak egy kirohanása volt pár italtól, hogy szerelmet vallott. Jézusom én milyen naiv liba vagyok! Csak meg akart fektetni, aztán eldobni. Csak játékszer voltam neki. Hogy tehetett ilyeneket? Lányok italába drogot tesz. Ez történ velem is. Vajon belegondol, hogy azoknak a lányoknak ezzel milyen lelki sebet okoz? Nem tudom, miért hiszek Eleanor-nak de egy belső hang azt suttogja, hogy hinnem kell neki. Mire ezeket végig gondoltam, a könnyeim már patakokban folytak az arcomon.

- Hope mi a baj? - ült le mellém Stas, és szorosan megölelt.

- Lo..Louis.. –dadogtam.

- Mit csinált már az a szerencsétlen? Leütöm a mankóimmal!

- Eleanor volt az az exe és azt mondta, hogy Louis erőszakoskodott vele, még amikor jártak, és hogy lányok italába drogot tett..

- Mi van? Hope én nem tudom...lehet ezt nem kéne elhinned és beszélned kéne Louis-val...

- Nem vagyok rá képes...le kell nyugodnom.

Pittyegni kezdett a telefonom ez pedig azt jelezte, sms-em jött.

"Nézd a híradót! By:Eleanor"

Gyorsan a távirányító után nyúltam és bekapcsoltam a tévét.

- Louis Tomlinson a One Direction híres énekese tegnap éjszaka ismét kirúgott a hámból barátaival és egy neves szórakozó helyről egy szőke csinos lány társaságában távozott. A sztárt nemrég egy másik barna hajú lánnyal láttuk a reptéren érzékeny búcsút venni, így nem tudjuk, hogy Louis szerelmi életével pontosan mi a helyzet, de ha további tényekről értesülünk, beszámolunk itt a BBC-n!

- Miért? Miért kellett anyáéknak rám erőszakolniuk ezt a munkát? Miért ismertem meg ezt az idiótát és miért szerettem belé? Annyira hülye vagyok Stas! Engedtem magam átverni...

- Nem tudhattad – simogatta meg a hátam.

- De túl szép volt! Nekem nem lehet ilyen mázlim! Louis túl jó volt. Tudhattam volna, hogy csak átver..

- És most mit csinálsz?

- Nem tudom. Szakítanom kéne vele, de akkor az én szívem szakad meg! Nem csókolhatom, nem ölelhetem, nem bújhatok hozzá.. hercegnőnek szólított és rohadtul jól esett. Elhittem, hogy fontos vagyok neki...miért nem szeret? Nem vagyok elég szép vagy csinos?

- Hope ezt azonnal verd ki a fejedből! Bármelyik pasit megkaphatnád, érted? Szép vagy csinos és ráadásul okos is jó humorérzékkel. Egyetlen hibád van...túlságosan tudsz szeretni.

- Nem tehetek róla. Szeretethiányos vagyok ő pedig annyira szépeket mondott. Mind hazugság volt? Oh, istenem Hope annyira idióta, buta liba vagy! - vágtam kupán magam.

- Felhívod? - nyújtotta ide a telefont.

- Felhívjam? - néztem rá.

- Hátha megmagyarázza!

- Nem Stas, én már elveszítettem a bizalmamat felé – ráztam meg a fejem és megtöröltem a szemeim.

Kikerestem a Louis számát, majd megnyomtam a zöld gombot. Hasam görcsbe rándult, szívem pedig vadul kalapálni kezdett.

- Igen? - szólt bele kábán.

- Szia, Louis itt a barátnőd, ha esetleg megfeledkeztél volna róla, hogy van olyan is neked. Láttam pár hírt rólad még pedig olyanokat, hogy tegnap este valami szőke ribanccal buliztál és haza is vitted! Hát gratulálok, hozzá, remélem elszakadt az a rohadt gumi! Csalódtam benned azt hittem te más vagy és tényleg szeretsz, de csak meg akartál fektetni. Még miket titkolsz amúgy? Drogot tettél ártatlan lányok poharába? Talán meg is erőszakoltad őket? Egy undorító ember vagy! 

- Mi van? Hope had magyarázzam meg!

- Nem érdekel Louis! Nem is kerestél! Leszartad, hogy velem mi van!

- Oh, igen talán otthon kellett volna gubbasztanom és sírnom, mert elutaztál?

- Nem ezt mondtam, de azért nem kellett volna mindenféle csajt hazavinni és megdugni!

- Nem dugtam meg senkit! - emelte fel a hangját.

- Higgyem is el? - kérdeztem hisztérikusan.

- Jobban hiszel a híreknek, meg az újságoknak, mint nekem?

- Nem tudom, kinek higgyek..

- Honnan szedted ezt a drogos dolgot?

- Eleanor felhívott és elmondta milyen egy utolsó szemét vagy!

- Ja és te jobban hiszel neki, mint nekem? Hát gratulálok!

- Louis az előbb láttam, hogy részegen valami szőke csajjal távoztál a Funky Buddhából majd kaptam egy telefont miszerint te drogot tettél a haverjaiddal lányok italába és El-el is erőszakoskodtál!

- Sosem erőszakoskodnék senkivel, de persze te higgy a híreknek meg az exemnek hát persze! Talán szakítani nem akarsz ezek az alaptalan pletykák miatt? - förmedt rám.

- Én..

- Te most komolyan elgondolkoztál rajta? Jó! Akkor szakítsunk!

- Louis...

- Leszarom! Ha nem tudsz megbízni bennem, mi a szarnak járunk? Hm? - kiabált én pedig már lassan levegőt sem kaptam. Stasy kikapta a telefont a kezemből, majd kiabálni kezdett Louis-val.

- Ne ríkasd már meg jobban te seggfej! Most is szenved miattad!

Louis még mondott valamit a telefonba, majd lerakta. A tenyerembe temettem az arcom, és sírni kezdtem. Most tényleg szakítottunk? Vége? Én ebbe bele fogok hülyülni..

- Hozok fel jégkrémet és megnézünk valami romantikus filmet oké? - kérdezte Stas, mire bólogatni kezdtem. Felállt, majd kibicegett én pedig elterültem az ágyon.

*Este 23:00 óra*

Éppen a zuhanyból szálltam ki, mikor elkezdett jelezni a laptopom, hogy hívnak Skypeon. Kisiettem, majd lehuppantam az ágyra és fogadtam Harry hívását.

- Hope ti még is mit csináltok Louis-val? Most hoztuk haza egy bárból konkrétan takony részegre itta magát!

- Összevesztünk és szakítottunk – hajtottam le a fejem.

- Mi van? Miért?

- Láttam a hírekben, hogy bulizott és együtt távoztak egy szőke hajú csajjal és Eleanor is telebeszélte a fejem.

- Igen azzal a csajjal tényleg flörtölt, de aztán hazavitte és nem volt semmi. El pedig mit mondott?

- Hogy Louis lányok italába kevert drogot és erőszakoskodott vele.

- Jajj Hope ne higgy neki, csak szét akar választani titeket! Ha ilyen van, kérdezd meg inkább tőlem!

- Egy hisztis picsa vagyok igaz? - húztam el a szám.

- Dehogyis! Nem tudhattad! Ha ilyen sokan beszélik tele a fejed persze, hogy elbizonytalanodsz hisz nem olyan rég vagytok együtt.

- Biztos haragszik rám..

- Hát nem éppen volt nyugodt...

- Elszúrtam?

- Szeret téged, meg fog bocsájtani – mosolyodott el nekem pedig a pillangóim újra felröppentek.

- Most hol van? - kérdeztem halkan.

- Alszik és holnap rohadt másnapos lesz! - nevetett fel.

- Istenem mit csináltam... – ráztam meg a fejem.

- Nyugi minden rendbe jön!

- Köszi, Harry jó fej vagy! - mosolyodtam el.

- Én mindig az vagyok! Na de most megyek! És ne sírj! Látszik a szemeden!

- Nem ígérhetek semmit – mosolyodtam el, mire megrázta a fejét.

- Menj aludni!

- Oké! Jó éjt Hazz!

- Neked is Hope! - mondta, majd kinyomta.

- Hope! - ordította el magát a barátnőm, aki lent tevékenykedett a konyhában.

Gyorsan felpattantam és leszaladtam.

- Na, mi van? - termettem mellette.

- Anya most hívott, hogy holnap reggel jönnek haza és ez egyben elszomorít, mert te akkor visszamész, de legalább rendbe tudjátok hozni Louis-val a dolgokat!

- Jajj Stas ne is mondd! Most hívott Harry Skypen, hogy Louis takony részegre itta magát.

- Uhh...az gáz! - húzta el a száját.

- És rohadtul haragszik..

- Rendbe fog jönni hidd el! - simította meg a karom, majd a kezembe nyomott egy bögrét, amiben tea volt.

- Köszönöm – mosolyodtam el majd belekortyoltam a gőzölgő folyadékba.

- Hogy hogy jönnek haza anyukádék?

- Nem tudom. Elintézték! - vonta meg a vállát.

- Hiányozni fogsz – görbítettem le a szám.

- Te is nekem, de békülj ki Lou-val!

- Hát megpróbálok – sóhajtottam.

- Menjünk aludni? - kérdezte.

- Még felhívom Preston-t hogy, hogy menjek vissza a fiúkhoz és mehetünk! - mosolyodtam el.

- Oké! - kapcsolta be a tévét.

Felszaladtam a telefonomért, majd gyorsan pizsibe bújtam, merthogy igen eddig törölközőben flangáltam, majd kikerestem Preston számát és felhívtam.

- Szia Hope! Miért hívsz? - szólt bele kedvesen.

- Szia Preston! Az a helyzet, hogy összevesztem Louis-val és most fogalmam sincs, hogy menjek vissza hozzájuk..

- Öhm figyelj holnap este már Chicago-ban koncerteznek és onnan turné busszal mennek, tovább szóval holnap reggel tudunk egy gépet küldeni érted...ha rendes járattal jönnél, az túl veszélyes lenne..

- Tök mindegy megyek azzal is csak foglaljatok nekem jegyet.

- Biztos vagy benne?

- Igen!

- És Louis?

- Louis hallani sem akar rólam – sóhajtottam és ismét bekönnyeztem.

- Mi a baj? Mi történt? - kérdezte.

- Egy idióta vagyok és elszúrtam..

- De hát Tomlinson oda van érted!

- Dehogyis..vagyis már biztos nem...

- Jajj kislány kibékültök, higgy nekem!

- Szeretnék hinni, de már...nincs erőm.

- Minden rendben lesz! Oké?

- Oké – sóhajtottam.

- Na, menj aludni holnap pedig, menj a reptérre, reggel hatra és 7 körül megpróbálok foglalni neked jegyet oké?

- Oké, köszönöm, jó éjt Preston.

- Nincs mit Hope! Jó éjt! - köszönt el, majd lerakta.

- Na? - kérdezte Stas.

- Foglal nekem jegyet holnapra.

- Rendes géppel mész?

- Igen!

- És ha letámadnak a rajongók?

- Nem érdekel. Felőlem le is lőhetnek – vontam vállat.

- Hope ne csináld ezt!

- Jó szerintem menjünk aludni – motyogtam, majd felindultam a lépcsőn.

Mikor felértünk a szobába már nem volt erőnk filmet nézni ezért, befeküdtünk az ágyba, Stas laptopozott egy kicsit én pedig elfordultam és lehunytam a szemeim. Még egy kicsit agyaltam, majd elnyomott az álom.