Chapter ~ 14.

Hope szemszöge: 

- Hope, itt van mindened? - kérdezte Louis a hotel aulájában.

- Ahha!

- Jó, én még visszaszaladok a laptop töltőmért – mondta, majd belépett a liftbe.

Sóhajtottam egyet, majd leültem a bőröndömre. Ma van az indulás napja és fél kilenc lesz 5 perc múlva. Ez nekem is meglepő, hogy a fiúkat sikerült összekaparni, de mivel a két csaj, Lottie és Gemma hamarabb indultak repülővel, ezért hamarabb is kellett felkelniük, amivel a srácokat is sikeresen ráncba szedték. Ők már nem tartanak velünk az utolsó amerikai állomáson, így hazamennek.

Ahogy körbenéztem 3 álmos szempárra találtam magam szembe és egy Sophia-val aki csillogó szemekkel itta a Starbucksos kávéját.

- Lányok ez igen! Örülök, hogy sikerült összeszednetek a srácokat! Tomlinson hol van? - állt meg előttünk Preston és miután végzett a monológjával körbenézett.

- Fent hagyta a töltőjét, mindjárt jön – mosolyogtam rá.

- Ajánlom neki, hogy az a mindjárt 2 percen belül legyen! - morogta.

- Hol a busz? - kérdeztem.

- A parkolóban vár rátok, de egyszerre kell kimenni, mert sok rajongó van kint – mondta, mire elhúztuk a szánkat, hiszen most az az, amire nagyon nincs szükségünk, hogy belesikítsanak a fülünkbe.

Pár perc múlva leérkezett Louis, majd elindultunk. Amint a szálloda parkolójába értünk, megláttuk a hatalmas rajongó tömeget. Pár őr előrement utat törni nekünk, mi pedig Soph-al egymás kezét fogva lehajtott fejjel mentünk a fiúk előtt pár őrrel körbe kerítve. Egyből felszálltunk a buszra és levágódtunk az ott megtalálható kanapéra. Rohadt jól néz ki belülről és jó tágas is. Nem gondoltam volna, hogy ekkora. Van külön fürdő, nappali, konyha és háló. Kintről a sikítások közepette kihallottunk pár kérdést sokak közül pedig hogy én ki vagyok.

- Louis az a barna hajú lány a barátnőd? - kérdezte egy lány szinte sikítva.

- Igen! - válaszolt Lou majd fellépett a buszra. Nagy sikítás hallatszott én pedig majdnem elsírtam magam örömömben. Felvállalt. Megerősítette, hogy járunk. Felálltam, majd megöleltem és a vállába fúrtam az arcom.

- Naa, baby mi ez a nagy szeretet? - nevetett fel.

- Azt mondtad a rajongónak, hogy a barátnőd vagyok – motyogtam és ránéztem.

- Ez ekkora örömet okozott? - nevetett fel, mire bólogatni kezdtem.

- Na, akkor várj! - vigyorodott el, majd az ablakhoz ment és kinyitotta. Kihajolt mire nagy hangzavar lett odakint. 

- Hope Williams a barátnőm! - kiabálta ki, mire felsikítottak.

Lejött és elvigyorodott.

- Őrült vagy! - nevettem fel, majd a nyakába csimpaszkodtam és felnéztem a szemébe.

- Most már mindenki tudja, ugyanis sajtósok is vannak kint!

Válaszul elvigyorodtam és a szájára tapadtam, ajkaimat pedig lassan mozgatni kezdtem. Pár pillanat alatt észbe kapott, majd a derekamra csúsztatta kezeit és szenvedélyesen visszacsókolt.

- Khm... – hallottuk meg a hátunk mögül Hazz-t, mire belemosolyogtam a csókba és lassan elszakadtam tőle.

- Mi az Hazz? - nevetett fel Louis én pedig elhúzódtam és nevetve lehuppantam a kanapéra.

- Eltakartátok a tévét – vonta meg a vállát.

- Kösz tesó így is alig kapok csókot, és amikor kapok akkor is belerondítasz – vágódott le mellém.

- Bocsesz! - vigyorodott el, majd ő is lehuppant a másik kanapéra.

- Induláás! - vigyorgott Liam és a konyhába ment.

- Hozz nekem szenyát! - ült le a másik oldalamra Niall.

- Majd ha piros hó esik! - kiabálta vissza Liam.

- Sophia szólj az uradra! - durcizott be a szöszi.

- Nekem se viselkedik – nevetett fel. Csörögni kezdett Louis telefonja ő pedig a zsebéből kikapva felvette és elvonult. Felálltam a kanapéról, majd bementem Liam-hez a konyha részbe.

- Nekem is csinálsz? - néztem rá szépen.

- Na, jó! - sóhajtott drámaian én pedig elnevettem magam.

Louis jelent meg az ajtóban és karba tette a kezeit.

- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.

- Csak Lottie, hogy már becsekkoltak és nem sokára felszáll a gépük.

- Ez jó hír! - mosolyodtam el.

- De még mennyire – vigyorodott el, majd közelebb lépett és a csípőmnél fogva felültetett a pultra.

A lábaimat széthúzta, majd csípőjével beférkőzött közéjük. Így már egy magasak voltunk és pipiskedés nélkül bele tudtam nézni gyönyörű kék szemeibe.

- Na asszem' én megyek innen... Itt a szendvicsed! - mondta Liam és a pulton elhelyezkedő ételre mutatott, majd elhagyta a pici helységet.

- Oké köszönöm! - szóltam utána, majd ismét Louis-ra figyeltem.

- Detroit után hogy lesz? - kérdeztem a haját piszkálgatva. Csak nekem engedi, meg hogy hozzányúljak meg persze Louise-nak.

- Hát.. hogy szeretnéd? - mosolyodott el.

- Nem szeretnék megint külön lenni tőled – görbítettem le ajkaim szomorúan.

- Akkor költözz hozzám! - tárta szét a karjait és elmosolyodott.

- Mi? - csillantak fel a szemeim.

- Jól hallottad! - nevetett fel.

- Szóval együtt lakhatunk? - ujjongtam.

- Persze! New York messze van és még egyszer olyan messzire nem engedlek el, nálam pedig üres a lakás. Persze oké mindig van ott valaki, ha szünet van, de az nem olyan!

- Nem sietjük el? - kérdeztem.

- Nem Hope! Én egy világhírű banda tagja vagyok, szóval nálam semmi sem úgy történik, mint az átlagos embereknél. Egyébként is együtt lakunk a turné alatt is szóval...

- Meggyőztél! - kuncogtam, majd hozzábújtam.

- Na, helyes! - puszilt bele a nyakamba.

- Én azért félek... – húztam el a szám, mire unottan rám nézett.

- Mégis mitől? - sóhajtott.

- Hogy egymás agyára megyünk!

- Hát, ha így folytatod ezt az aggódást tényleg! Csak lazulj el és hagyd a dolgokat maguktól történni – mosolygott.

- De nem akarlak elveszíteni!

- Hope! Hányszor mondjam még, hogy nem fogsz? - nevetett fel hitetlenül.

- Oké, oké befogtam a szám – kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Na, végre! - puffogott majd leemelt a pultról és letett a földre.

Kezembe vettem a szendvicsem, majd beleharaptam. Igazán finom szendvicset csinál Liam legközelebb is őt kérem, meg hogy készítsen nekem kaját. Szerintem oda meg vissza lesz az örömtől.

Indultam volna a többiekhez, de Louis utamat állta és boci szemekkel kezdett rám nézni.

- Éhes vagy? - kérdeztem nevetve, mire bólogatni kezdett.

- Csak egy harit kapsz, mert én is az vagyok! - tartottam neki oda, mire egy jó nagyot beleharapott.

- Pimasz! - szontyolodtam el.

Elnevette magát, majd a többiekhez sétált és leült Harry mellé. Az út többi részét a fiúk videó játékozással, mi ketten Soph-al pedig duzzogással és unatkozással töltöttük. A busz lassítani kezdett mi pedig az ablakhoz rohantunk és megláttuk a stadiont.

- Megérkeztünk! - kezdtünk el ugrándozni, a srácok pedig jól kinevettek bennünket. Leparkoltunk én pedig az ajtó felé indultam.

- Hope én nem tenném! - szólt rám Harry.

- Miért? - kérdeztem és kinyitottam. Amint megláttam a hatalmas lánytömeget és a fényképezőket azonnal visszazártam.

- Na, mi van kicsim? Túl sokan vannak? - karolt át hátulról nevetve Louis.

- Áh, csak pár százezren...mi az nekünk.. – dramatizáltam és megfordultam a karjaiban.

- Most is kapok csókot? - nézett le rám egy huncut mosollyal.

- Hát ezt elhitted! - nevettem fel.

- Ez gonosz volt! - engedett el, majd levágódott a kanapéra karba tett kézzel.

- Mint az óvodások! - kacagott Sophia persze Lou-tól kapott egy csúnya nézést így abbahagyta.

Nevetve megforgattam a szemem, majd az ölébe ültem ám ő még mindig megmakacsolva magát, a kezeit a mellkasa előtt összefonva duzzogott.

- Baby ne csináld már ezt! - nevettem fel és megöleltem.

Kezeit végre körém kulcsolta én pedig kuncogni kezdtem.

- Haragszom – morogta a fülembe.

- Tudom – húzódtam kicsit el és a szemeibe néztem.

- Nem szép dolog zsarolni a barátnődet – öltöttem rá a nyelvem.

- Az sem szép dolog hogy nem hagyod, hogy megcsókoljalak – nézett rám egy pimasz mosollyal a szája sarkán.

- Utállak! - nevettem fel, majd közelebb hajoltam és gyengéd csókot nyomtam szájára.

- Khm..srácok mások is vannak itt és higgyétek el, mi lemennénk, csakhogy nagyon nem tudunk – szólt közbe szórakozottan Niall.

Elnevettük magunkat, majd leszálltam róla és az ablakhoz mentem. Láttam közeledni 4 őrt ezért vigyorogva megfordultam.

- Mindjárt ki leszünk mentve! - pillantottam ki újra.

Nyílt az ajtó, majd egy mély hangot hallottam meg.

- Na, gyertek, bemegyünk, viszont a főnök azt üzeni, hogy a két lány maradjon, mert elég lesz a srácokra figyelnünk! - hadarta el a férfi.

A srácok ránk néztek mi pedig Soph-val megpróbáltuk leplezni, hogy igazából mi örülünk annak, hogy egy picit a srácokat nélkülöznünk kell.

- Menjetek nyugodtan! - legyintettem.

- Biztos? - kérdezte Liam.

- Biztos! - lépett oda Soph, majd adott neki egy rövid csókot. Elmosolyodtam, majd a számba haraptam és mivel eléggé esetlenül állt ott Lou odaléptem hozzá, követve Sophia példáját és egy rövid, inkább puszinak nevezhető csókot nyomtam a szájára, amire persze ő elvigyorodott. 

- Na, jól van, már hős szerelmesek gyertek! - nevetett Harry.

- Nem kell irigykedni! - szólt be neki Louis és elindultak a lépcsőn.

- Ez szíven ütött! - hallottam Hazz hangját, majd becsukódott az ajtó és ketten maradtunk.

- Na, végre csend – dőlt el a kanapén Soph.

- Azért az túlzás – utaltam a kint sikítozó rajongókra, akiktől kicsit féltettem a barátom, de hát csak nem lesz semmi baja.

- Mikor kezdődik a koncert? - kérdeztem és a mini bárból kiemeltem egy vizet.

- 1 óra múlva, aztán irány a reptér és megyünk haza! - vigyorgott izgatottan.

- Én kicsit félek ettől az összeköltözéstől – húztam el a szám.

- Áh, nem kell! Én is féltem mikor elsőnek töltöttem egy hosszabb szüntet Liam-nél de..az az igazság, hogy akkor zúgtam teljesen belé. Ti is még elég kezdetleges állapotban vagytok akár csak mi akkoriban. Tök jó kaland volt – nevetett.

- Ez most nagyon megnyugtatott, köszönöm – siettem oda, majd gyorsan megöleltem, amin kuncogni kezdett.

- Nagyon szívesen! Anyukádék tudják, hogy jártok Louis-val? - vonta össze a szemöldökét.

- Húha...hát nem..

- Na, akkor mondd el! Van időnk! - tárta szét a karját.

Gyorsan beleittam a szénsavmentes vizembe, majd a kezembe vettem a mobilom és kikeresve anya nevét a fülemhez emeltem.

- Hangosítsd ki – ült fel Soph.

Elmosolyodtam, majd kihangosítva az asztalra tettem és kicsit fölé hajoltam. Három csörgés után fel is vette.

- Jajj kislányom úgy vártam már, hogy hívj! Nem mertelek, mert nem tudtam milyen időzónában vagytok éppen!

- Szia, anya – mosolyodtam el.

- Jól vagy? Minden rendben? Hallottam Stasy-vel mi történt...szörnyű!

- Én jól vagyok neki pedig nincs semmi baja...az agyában nagyobb károsodás már úgysem fordulhat elő és tulajdonképpen Mrs. Harriséknek jó, hogy eltört a lába legalább nem ugrál annyit! - hadartam mire Sophia nevetni kezdett.

- Hope ne bántsd már! - szólt rám anya.

- Anya te is egyetértesz titokban velem! Érzem! - nevettem.

- Hát az ugrabugrálós dolog nem hülyeség!

- Na, ugye!

- És mi van veled? Hol vagytok?

- Minden rendben és Detroit-ban éppen!

- És merre tovább?

- Hát a srácoknak egy hónapos szünetük lesz és mennek haza Londonba..

- És te? Nem tudunk otthon lenni veled Hope! - szólt aggódóan.

- Megyek én is velük!

- És hol fogsz lakni?

- Louis-nál! - vigyorodtam el és Sophiára néztem, aki izgatottan nézte a telefont.

- Hogy hogy?

- Hát...az a helyzet hogy járunk – haraptam az ajkamba.

- Hogy az én kislányom meg egy sztár? - kérdezte mi pedig elnevettük magunkat.

- Pontosan!

- Jajj kislányom ennek én örülök de...ő egy sztár! Egy csomó lány veszi körül és félre ne értsd te mindegyiknél szebb és csinosabb, vagy de egy férfinak hamar el lehet csavarni a fejét!

- Anya mi ezt már megbeszéltük. Bízz bennem és benne!

- Jó! Én, támogatlak titeket teljes mértékben és apád is!

- Akkor jó! Én most megyek, majd hívlak!

- Oké! Szia, kicsim!

- Szia, anya – köszöntem el, majd leraktam.

- Hope ugye ez a telefonbeszélgetés miatt nem bizonytalanodtál el? - dőlt hátra Soph.

- Nem..

- Akkor jó! Figyelj, anyukád nem ismeri Louis-t én pedig már több mint egy éve...igaz hogy van, egy pár rossz arc barátja meg sokat bulizik, de te meg tudod változtatni és meg is fogod! Hidd el!

- Biztos? - néztem rá.

- Persze! Már most is nagy a változás! Nem volt azóta olyan mióta megismerkedtetek, hogy eltűnt napokra és csak a koncertre jött vissza! Jó irányba viszed!

- Milyen rossz barátokról beszéltél? - húztam össze a szemöldököm.

- Van egy pár...beleviszik a rosszba...buli, pia, esetleg füves cigi..

- Ohh..

- Hát, ja azért voltak durva időszakok is..

- Majd azért megkérdezem róla Louis-t is...kíváncsi vagyok, hogy elmondja -e..

- Okés – mosolyodott el.

- Nézzünk filmet? - kérdeztem.

- Persze! - egyezett bele.

Kerestem gyorsan valami filmet a laptopomon, majd elindítottuk és kényelmesen elhelyezkedve nézni kezdtük.

•••

A film végén kopogni kezdtek az ajtón én pedig rögtön felpattantam és kinyitottam.

- Sziasztok, csajok! Vigyáznátok Lux-ra? Most kezdődött el a koncert gondolom, halljátok, és láb alatt lenne! - húzta el a száját.

- Persze! - mosolyodtam el, majd Lux felé nyújtottam a kezem, aki belekapaszkodott és ügyesen fellépkedett a lépcsőn a cuki kis majmos hátitáskájával.

- Na, szia, kicsim, majd a repülőn találkozunk addig Hope-val és Sophia-val leszel – integetett neki.

- Oké anya – mondta, majd lehuppant Sophia mellé.

Bezártam az ajtót és leültem velük szembe.

- Sokan vannak kint? - kérdeztem Luxi-t aki Sophia segítségével a táskáját hámozta le magáról.

- Nagyon sok lány van és nagyon hangosak – mondta sóhajtva, amin mosolyognom kellett.

- Keresztapáék jól viselkedtek? - kérdeztem.

- Keresztapa és Louis nagyon buták! - nevetett fel édesen.

- Igen? Mit csináltak? - kérdezte Sophia.

- Hát...sírtam ők pedig megverték egymást, hogy nevessek!

- Miért sírtál? - lepődtem meg.

- Apa megígérte, hogy ha hazaérünk, elvisz vidámparkba, de anya azt mondta, hogy nem tudok találkozni vele, mert dolga van – mondta lehajtva a fejét.

- Oh, szegénykém! Biztos lehetsz benne, hogyha keresztapát megkéred, akkor ők is elvisznek a srácokkal – mosolyodtam el.

- Tényleg! - csillant fel a szeme és leugrott a kanapéról.

- Éhes vagyok – mondta és a konyha felé indult.

Elnevettük magunkat, majd utána mentünk. Csináltunk neki fincsi szendvicset ő pedig leült a kanapéra megenni addig pedig indítottunk neki egy mesét. Kinéztem az ablakon és megláttam a tűzijátékokat, amiket koncert közben lőnek fel, ezért úgy döntöttem kimegyek.

- Figyu Soph szívok egy kis friss levegőt, de mindjárt jövök! - nyitottam ki az ajtót.

- Oké, vigyázz magadra!

- Megpróbálok – mondtam, majd leléptem a betonra.

Már sötétedett ugyanis olyan 7 óra körül járhatott az idő. Éppen a Stockholm Syndrome-t énekelték a srácok, amit tökéletesen lehetett hallani idekint is. Egy kisebb testőr csapat állt a stadion egyik bejáratánál és felfedeztem Preston-t is ezért oda sétáltam.

- Hope! Hogy hogy kint vagy egyedül? - kérdezte mosolyogva.

- Csak jöttem friss levegőt szívni – vontam meg a vállam.

- Áh, ő Louis barátnője? - fordult a magas kopasz férfi Preston felé.

- Igen, én vagyok – válaszoltam.

- Hát...sok sikert! - nevetett fel, mire értetlenül kezdtem ránézni.

- Tomlinson nem normális! Mint egy nagy gyerek.. mondjuk mindegyik olyan, de ő a csapat bohóca Styles-al együtt!

- És ez az egyik ok, amiért szeretem – vigyorodtam el.

- Szép is ez! - sóhajtott egy másik őr.

- Amúgy nem mintha gond lenne vagy ilyesmi, de nektek nem vigyázni kéne bent a srácokra?

- Bent a stadion őrei vigyáznak rájuk mi pedig a buszhoz kísérésnél vagy az utcán..

- Áh, értem...

Meghallottam Louise nevetését aki Drew-val jött ki.

- Sziasztok! - köszönt.

- Mi ez a nagy nevetés? - kérdeztem.

- Louis elfelejtette az egyik dalszövegét, de ügyesen hárított! - kuncogott.

- Ohh szegénykém.. – haraptam mosolyogva az alsó ajkamba.

- Hát, na, ez van, ha szerelmes az ember! Elfelejt mindent! - vigyorgott mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

- Inkább megyek, megnézem, mit csinálnak a csajok! Mikor lesz vége? - kérdeztem.

- Már csak egy 10 perc! - nézett az órájára Preston.

- Oké – mondtam, majd a busz felé kezdtem el sétálni.

Bekopogtam mivel kívülről nem nagyon lehet kinyitni, majd mikor Soph kitárta előttem az ajtót, felléptem.

- Na mizu csajszik? - huppantam le a kanapéra.

- Mesét nézünk! - mondta Soph és visszaült Lux mellé.

- 10 perc múlva jönnek a srácok – mondtam izgatottan.

- És megyünk haza! - tapsikolt Sophia mire felnevettem én is és Luxi is.

- Ja, amúgy Louis elfelejtette az egyik dalban a szövegét! - nevettem.

- Komoly? Liam-el is volt már ilyen! Meg szinte már mindenkivel!

- Elhiszem! Azért sok ennyi szöveget megtanulni – húztam el a szám.

Nagy durranásokat kezdtünk hallani, ami azt jelezte, hogy az utolsó számnak is vége lett így perceken belül beronthatnak.

- Szomjas vagyok! - mondta Lux és a mini bárhoz sétált.

- Öhm ha kinyitod, ott lent találsz vizet! - mutogattam neki. Szerencsére hamar megtalálta, majd idehozta, hogy lecsavarjam és inni kezdett. Sikítások hallatszódtak be, így már biztosak voltunk, hogy a fiúk kifelé tartanak. Kinyitottam az ajtót és kinéztem. Sietve lépdeltek a busz felé pár őrrel, meg egy csomó paparazzival. Mikor ideértek mindegyikük felrohant a buszra és levágódtak lihegve a kanapéra. Az ajtót becsapták a busz pedig elindult.

- Megyünk haza! - ujjongott Sophia.

- Meghalok! - fogta a mellkasát Hazz.

- Csaknem! - nevettem fel.

- Keresztapaa! - ugrott Lux az ölébe.

- Szia, baby! Itt voltál Hope-val és Sophiával? - kérdezte tőle vigyorogva Harry.

- Igen! Mesét néztünk! És Hope azt mondta, hogy kérdezzelek, meg hogy elviszel -e a vidámparkba! - mondta, mire felnevettem.

- Nem apukád visz? - értetlenkedett Hazz.

- Nem! - rázta meg a fejét a kislány.

- Akkor mindenképpen elmegyünk – vigyorodott el.

- Juhéé! - kezdett ugrálni, mire mindenki felnevetett.

Louis ült le mellém egy flakon vízzel a kezében, majd az egyik kezét a combomra helyezte.

- Elfelejtetted a szöveget? - kérdeztem tőle nevetést visszafojtva.

- Nem vicces, jó? - mondta sértődötten.

- De az volt! - nevetett Liam is mire felkuncogtam.

- Tök ciki volt! - ivott bele a vízbe.

- Elhiszem! - hajtottam a fejem a vállára.

Átkarolt egy kézzel, majd magához húzott és nyomott egy puszit a hajamba.

30 perc múlva már a reptéren találtuk magunkat az őröket követve. Átmentünk a kapukon, majd ki a repülőhöz. Elég sok paparazzi és újságíró volt, így fénysebességgel tettük meg az épület és a gép közti távolságot. Mikor felértünk, én levágódtam a kanapéra és kifújtam magam. A többiek is feljöttek majd mindenki a dolgára indult.

- Na, lássuk, milyen kaja van? - dörzsölte össze Niall a tenyerét, majd kutatni kezdett a mini bárban, amin elmosolyodtam. Louis elém állt, majd megfogta a kezem és felállított majd lehuppant a helyemre és az ölébe húzott.

- Pedig kényelmes volt – duzzogtam a pólóját piszkálva.

- Nekem meg így kényelmes! - nevetett fel.

- És ha itt elalszok, el fogsz zsibbadni – mosolyodtam el és a szemébe néztem.

A szememről a számra pillantott, majd elmosolyodott.

- Nyugodtan aludj! - mondta, mire a vállára hajtottam a fejem és a jobb kezén lévő tetkókat kezdtem körberajzolgatni az ujjaimmal és behunytam a szemem. Kellemes és megnyugtató érzés volt a karjaiban lenni. Úgy éreztem, hogy bármi nehézség vagy gond jöhet, nem érdekel, mert ő itt van nekem megvéd, és csak ez számít.

- Na mizu tesó? - hallottam meg Liam hangját, majd leült mellénk.

- Alszik? - kérdezte és gondolom ezzel rám utalt.

- Szerintem igen – mondta Lou.

- Minden rendben van?

- Azt hiszem most igen – sóhajtott.

- Az a lényeg!

- Félek, hogy a sajtó és a rajongók el fogják marni mellőlem – motyogta nekem pedig belefájdult a szívem, ahogy hallgattam. Ettől fél? Én bízom benne és megpróbálok neki hinni és nem a sajtónak. Remélem ez menni fog a gyakorlatban is és nem csak elméletben. Elvégre ez egy rendes kapcsolat alapja. A bizalom.

- Hát figyelj, ez rajtad is múlik. Ha nem jársz el minden este bulizni és őszinte vagy hozzá, menni fog. Sophia-val is jól megvagyunk!

- Remélem, hogy nem szúrom el – mondta és nyomott egy puszit a hajamba. Istenem, de édes. Kedvem lett volna azonnal megcsókolni, de akkor lebukok, hogy hallgatóztam így inkább maradtam csöndben.

- Keresztapa éhes vagyok! - szólalt meg Luxi.

- Ott van anyukád is! - hallottam meg Harry-t mire majdnem elnevettem magam.

- Harry így lepasszolni a gyereket! - dorgálta meg Louise.

- Mondod te! - pimaszkodott.

- Jól van Styles csinálom én még a hajad! Ne lepődj meg, ha masnikat teszek bele! - nevetett fel.

Elmosolyodtam és picit megmozdultam.

- Fel vagy? - kérdezte Lou mire felkuncogtam.

- Ahha – válaszoltam, majd az arcához hajoltam és megcsókoltam. Azonnal kapott az alkalmon és lassan rajongva csókolt vissza.

- Hallottad mi? - kérdezte a végén mosolyogva mire hozzábújtam.

- Ahha – motyogtam.

- Pimasz – suttogta.

- Nem tehetek róla, hogy nem tudtam elaludni – néztem rá boci szemekkel, mire nyomott a számra egy puszit.

- Hát persze, hogy nem! - nevetett fel.