Chapter ~ 3.

Miután Harry-vel kilelkiztük magunkat én elaludtam és már csak a srácok hangjára keltem fel, akik azt ismételgették ugrálva, hogy leszálltunk.

- Gyere Hope menjünk már! - sürgetett Niall.

- Megyek már – mondtam kómásan és elindultam utánuk.

Amint leértünk a repülőről paparazzik hada fogadott, akik kivakítottak a fényképezőjükkel, míg beértünk az épületbe. Ott egy csomó sikítozó rajongó lány állta el az utunkat, akiket alig tudtak visszafogni az őrök.

- Hajtsd le a fejed és ne mondj senkinek semmit – jött mellém Harry.

- Oké  – motyogtam és követtem az utasításait.

Nehezen, de végül kijutottunk épségben a reptérről. Egy fekete kisbuszba tereltek minket és ránk csapták az ajtót.

- Hűű ez durva volt – fújtam ki a levegőm.

- Mindennapos – vonta meg a vállát Liam.

- Nem süketültök meg? Nekem cseng a fülem.

- Hát Louis-nak vannak gondjai a fülével... – mondta Harry.

- Nem csodálom.. – néztem ki az ablakon. - És most hova? - fordultam vissza feléjük.

- Most megyünk, lepakolunk a hotelbe és irány a stadion.

- Mikor kezdődik a koncert?

- Hétkor megyünk mi fel a színpadra! Vagyis fel kéne mennünk! - nevetett Niall.

- Sokat szoktatok késni?

- Laza 40 perceket!

- De hát jóval előbb ott vagytok!

- Igen csak időközben eltűnnek a dolgok! - nevetett Liam.

- Na, majd én rendet teszek! - húztam ki magam.

- Arra kíváncsi leszek! - nevetett fel Harry.

•••

Fél óra múlva megállt alattunk a kocsi és elhúzták az ajtót.

- Gyertek, srácok haladjatok! - mondta az egyik őr.

Sorban kiugrottunk a kocsiból majd bementünk a szállodába. Rögtön betereltek minket a liftbe, ami az emeletünkre vitt minket. Fent már várt egy őr, akinek a kezében egy papír volt.

- Niall és Louis 203-as szoba! Liam, Harry, Hope tiétek a 204-es! - mondta.

- Hogy én egy szobába velük? - kérdeztem.

- Miért? Jó móka lesz! - dobta át Harry a karját a vállamon.

- Fenomenális! - forgattam meg mosolyogva a szemem és benyitottam a szobába.

Gyönyörű és jó tágas volt. Egy franciaágy és külön egy egyszemélyes ágy volt bent.

- Stipi! - ugrottam rá az ágyra mire elnevették magukat.

- Srácok! Hope! Itt a bőröndötök! 10 perc! - rakta le az említett tárgyakat egy magas kigyúrt férfi majd ki is ment.

- Én kész vagyok – vonta meg a vállát Harry és elfeküdt az ágyon.

- Én is – mondtam és kicipzáraztam a bőröndöm.

- Megyek a fürdőbe – mondta Liam és besétált.

- Na mizu skacok? - jelent meg az ajtóban vigyorogva Niall mögötte pedig Louis.

- Csak Liam-et várjuk mi már indulásra kész vagyunk! - mosolyogtam.

- Király! Az a te ágyad? - mutatott az egyszemélyesre.

- Ahha!

- Zsíír! - mondta és rávetődött.

- Niall nekem még azon aludnom kell, szóval ne zúzd össze! - nevettem.

- Csak egy kicsit! Olyan kényelmes! - helyezkedett el rajta.

Louis szemszöge:

Az életben vannak bonyolult dolgok. Az emberek hibáznak és bele sem gondolnak a dolgok következményeibe. Én is ilyen átlagos ember vagyok, aki követ el hibákat és csinál hülyeségeket. Igen én vagyok Louis Tomlinson akinek példamutató életet kéne élnie. Kéne... De ez néha borzasztóan nehéz. Amikor összetörik a szíved és a fájdalom elviselhetetlen, hülyeségeket csinálsz. Van, aki a munkába menekül, van, aki a piába esetleg durvább szerekbe és vagyok én, aki a féktelen bulizásokba. Fogalmam sincs hány lányt fektettem meg és dobtam ki egy éjszaka után, de nagyon bánom. Nem volt szép dolog tőlem. Egyáltalán nem. 5 húgom van, és ha valaki ilyet tenne, velük az már halott ember lenne. Sikerült valamilyen szinten kiélni magam és kiheverni Eleanort akit 3 évig életem szerelmének hittem, de még nem vagyok teljesen jól. Amikor ma a reptérre értünk a srácokkal és megláttam az új stylistunkat el akartam süllyedni szégyenemben. Hisz emlékeztem rá. Ó hogyne emlékeztem volna. A gyönyörű barna hajára, a nem túl magas termetére, a vékony csípőjére, a formás testére. Minden bevillant arról az éjszakáról. Ami a legfontosabb, hogy ő rá emlékeztem egyedül tisztán. Ahogy vonaglott előttem abban a buliban. A szavaira. A hangjára. Mindenre. Valami megfogott abban a lányban és képtelen voltam kiverni a felvillanó képeket a fejemből. A repülőúton nem voltam valami beszédes. Hogy őszinte legyek nem voltam feldobva a dologtól hogy Hope velünk fog dolgozni. Látom, hogy neheztel rám. Hogyne neheztelne...hisz megaláztam. Most legszívesebben szembe köpném magam. Hol van az a Louis Tomlinson, aki 2 hónapja voltam? Az az életvidám, viccelődő, komolytalan, gyerekes srác. Vissza kell azt az énemet hoznom. Viszont úgy nem fog menni, hogy Hope úgy néz rám folyamatosan, mint aki meg akar ölni. Beszélnem kell vele...

Hope szemszöge:

Egy óriási nyitott tetejű stadion lelátó részén csücsülök egymagam a rajongóktól elzárva, hogy még véletlenül se jöjjenek ide hozzám. A srácokat már felöltöztettem Louise segítségével, aki a fodrászuk ugyanis ő már nagyon rég velük van és tökéletesen kiismerte a fiúk stílusát. Nem volt könnyű feladat, mert a srácok nem maradtak meg a helyükön. Úgy kellett pár őrrel összefognunk és összeszedni őket. Háromnegyed hét van. Már lement az elő zenekar és most valami hülye klipeket játszanak a kivetítőn. Borzasztóan süt a nap és fogalmam sincs, hogy az a sok lány hogy bírja odalent a gyűrődést. 

Nem szerettem volna a színfalak mögött maradni ugyanis a backstageben iszonyú nagy a pörgés és a zaj. Ott csak útban lennék és plusz meg is süketülnék. Pár lány kiszúrt és eléggé bámulnak, ami engem kicsit zavar, de nem tudok velük mit kezdeni. Ha ennyire élvezik a bámulást, akkor csinálják.

- Szia! Untad már lent mi? - hallottam meg Louise hangját.

Odafordítottam a fejem és ott állt egy gyönyörű szőke lány társaságában.

- Kicsit sok nekem az a pörgés – mosolyodtam el.

- Majd megszokod! Had mutassam be Lottie-t Louis kishúgát! - mutatott a lányra, aki mosolyogva figyelt.

- Szia, én Hope Williams vagyok az új stylist – fogtam kezet vele.

- Áá szóval Louis miattad van úgy elszontyolodva! Ne törődj, vele vannak ilyen pillanatnyi zavarai – nevetett fel.

- Miattam? - kérdeztem meg és vissza leültem, ahogyan ők is.

- Tudok róla hogy mi volt! Jó testvérek vagyunk, és általában elmondjuk a dolgokat egymásnak.

- Oh...hát...

- Beszéltetek már?

- Nem.. – néztem rá furán.

- Csak mondta, hogy beszélni akar veled! Úgyis most turné buszba lesztek zárva, úgyhogy lesz időtök bőven!

- Hogy mi? Egy buszba? - tátottam el a szám.

- Lottie ne rohand így le! Ezt lassan akarták beadagolni neki! - hordta le Louise.

- Semmi baj! Annyira nem gázok a srácok! - nevettem.

- De ha eleged lesz, majd jöhetsz velünk is repülővel! Mi olyankor városnézésre is megyünk a koncerthelyszínen!

- Oké azt hiszem párszor veletek tartok! - nevettem fel.

•••

Eljött a 7 óra, de a srácok még mindig nem jöttek fel a színpadra.

- Már megint melyik nem találja a nadrágját? - kérdezte Louise.

- De hát én oda adtam nekik – mondtam.

- Óó az semmit nem jelent! Képesek elkeverni egy pillanat alatt  – legyintett Lottie.

- Megyek, megnézem – álltam fel majd leindultam a sorok között.

Mikor a backstagebe értem káosz fogadott.

- Miért nem működik Harry fülese? Azonnal csináljon valaki valamit! - őrjöngött egy középkorú nő.

- Gyorsan a vizeket tegyétek ki a színpadra! - rohant el mellettem egy őr.

- Niall ne táncikálj már hanem segíts megkeresni a pólóm! - ripakodott Louis Niall-re.

- Segítek én! Hol láttad utoljára?

- Amikor a kezembe nyomtad!

- Miért nem lehet rá vigyázni? - tettem csípőre a kezem.

- Én vigyáztam!

- Látom! - mondtam majd besétáltam az öltözőjükbe.

Felforgattam mindent mire végre megtaláltam a fürdőben, a zuhanykabinban.

- Tessék! - dobtam neki oda.

- Köszönöm – mondta majd már fel is kapta és beszerelte magának a fülest.

- Hope! Segítened kell! Nem láttad a hajgumim? - jött ide Harry.

- Nem, de ebben a kupiban ne is reménykedj, hogy megtalálod! Tessék itt egy! - vettem elő a zsebemből egyet.

- Istennő vagy! - hálálkodott majd már el is tűnt.

- Srácok nyomás a helyetekre kezdődik az intró! - sürgette őket egy biztonsági.

Megcsóváltam a fejem majd visszaindultam a nézőtérre.

- Na, mi volt? - kérdezte Louise mikor leültem mellé.

- Megkerestem Louis pólóját, adtam Hazz-nak hajgumit és Harry fülesével is volt valami!

- Nem is ők lennének! - nevetett Lott.

Az intró lement majd belépett először a zenekar majd nagy füsttel az 1D is. Iszonyú menő volt a belépőjük. Rögtön birtokba vették a színpadot és szaladgálni kezdtek. 

A rajongólányok iszonyatos sikításba és őrjöngésbe kezdtek mi pedig csöndben konstatáltuk, hogy füldugó kéne ide, de egy szatyornyi. Az első szám lemenetele után beszélni kezdtek én pedig el voltam ámulva, hogy mennyire szeretik a rajongóikat. De tényleg. Voltam már pár koncerten, de ott közel sem köszönték meg ennyit a rajongóknak, hogy eljöttek. 

A koncert közepén már kezdtek elfajulni a dolgok ugyanis Louis és Liam szétszívatták és persze locsolták egymást. Csurom vizek voltak mind a ketten. Persze a többi fiú sem volt száraz, de abból a két jómadárból csavarni lehetett volna a vizet. A koncert végeztével lementünk a backstagebe.

- Hope a srácok már kocsiba pattantak mivel félünk, hogy a kiáramló fan tömeg visszatartja őket, úgyhogy téged külön viszünk. Louise? Lottie? - jött elénk Drew az egyik őr.

- Én megyek haza Lux-hoz és majd holnap után mikor indulunk, Amerikába csatlakozom oké?

- Jó! Lottie? A bátyád azt mondta tartsalak szemmel!

- Megyek veletek a hotelbe! 

- Oké akkor gyertek!

Elbúcsúztunk Lou-tól majd Drew-t követve elhagytuk a stadiont.

- Ki az a Lux? - kérdeztem már a szálloda liftben Lottie-t, akivel egész jól összebarátkoztunk ez a kis idő alatt.

- Lou kislánya! Iszonyú cuki csöppség! Majd megismered! - mosolygott.

- Ohh...mennyi idős?

- 3 és fél éves!

- De édes! Imádom a gyerekeket! De komolyan! Egész nap el vagyok velük a szintjükön!

- Azt elhiszem! - nevette el magát.

Csengett a lift és kinyílt az ajtaja mi pedig kiléptünk a hosszú folyosóra.

- Hol fogsz amúgy aludni? - kérdeztem.

- Ja, ilyenkor mindig beállítok Louis-hoz, aki a boci szemeim hatására kirugdossa Niall-t az ágyból – terült el egy nagy mosoly az arcán.

- Szerencsések vagytok, hogy itt vagytok egymásnak!

- Hát igen! Neked nincs tesód?

- Nincs sajnos, de mindig is szerettem volna!

- Hát most vigyázz, mert kaptál 5 bátyot és egy húgit! - nevetett fel.

- Örülnék, ha olyan húgom lenne, mint te...de...a fiúk.. – forgattam meg a szemeimet drámaian mire elnevette magát.

- Nekem mondod? Hosszú 5 év volt ez! - nevetett.

- Elhiszem! - mondtam majd benyitottam a mi szobánkba. Bár ne tettem volna...

Mindenhol nadrágok, pólók és alsógatyák hevertek szanaszét dobálva a padlón és a bútorokon.

- Fogalmam sincs mit csinált az előző stylist de az én munkakörömben nincs ezeknek a felszedése, úgyhogy így marad – magyaráztam Lott-nak aki egy boxert tartott két ujjal és fintorogva majd eldobta.

- Te felmondhatsz...én viszont nem! - nézett rám kétségbeesetten mire elnevettem magam.

- A csajoook! - jött elő Liam majd Harry is.

- Fiúk ezt itt nem szednétek össze? - mutattam a földre.

- Azok ott tökre jól mutatnak! Hope lazulj el! - dobta át Hazz egyik karját a vállamon vigyorogva.

- Kupi van – panaszkodott Lott is.

- Ha ez neked az, akkor ne menj át a bátyádék szobájába! - mondta neki Liam és egy sört nyomott a kezébe, ahogy Harry is nekem.

- Húha de feldobott ez a koncert! - jött be Louis jó kedvvel.

- Így van! - vigyorgott rá Hazz.

- Miért van a húgom kezében alkohol? Ki adta neki? - kérdezte.

- Jajj tesó csak sör! - mondta Liam.

- Nem! Ő nem iszik! - vette el tőle.

- Nem is akartam! - mondta Lott mosolyogva.

- Helyes húgi! Jó tanító mestered volt! - nézett büszkén rá.

- Louis a múltkor én szedtelek ki a vécéből, de hogy is emlékeznél rá hisz full részeg voltál!

- Jó.. Volt egy kis zűrös korszakom..

- 1 hónap! - szólt be Hazz.

- Jó egy hónap! Picit tovább tartott, mint kellett volna, de vége!

- Igyunk erre! - emelte fel a sört Liam és koccintott Harry-vel.

- Hope beszélhetnénk? - szólt hozzám Louis, ami először lesokkolt majd kicsit feldobódtam, hogy meg tudjuk esetleg beszélni a történteket.

- Ahha! - válaszoltam.

- De négyszemközt!

- Ja! Oké – mondtam zavartan és utána indultam.

Átmentünk az ő szobájukba és én birtokba vettem az ágyat.

- Amúgy a húgod itt alszik!

- Ki kell paterolnom Niall-t! - nevetett fel.

- Lehetséges – mosolyogtam.

Kínos csend támadt és eléggé feszélyezve kezdtem magam érezni.

- Louis én.. – törtem meg a csendet, de közbe vágott.

- Nagyon jól tudjuk mind a ketten, hogy miről van szó! Bocsánatot szeretnék kérni az a dolog miatt. Történt velem pár rossz dolog és nem egészen voltam önmagam akkor.

- Nem csak a te hibád. Dühös voltam rád nem tagadom, de magamba is kell néznem és hát elég könnyűvérű voltam ott este.

- Hát nem kellett sokáig győzködni! - mosolyodott el.

- Felejtsük el! Tiszta lap! Mint ha soha nem találkoztunk volna! 

- Benne vagyok – vigyorodott el.

- Szóval akkor Hope Williams egy nagyszájú, bulizós, életvidám csaj, aki amúgy rohadtul megszeretett titeket pár óra alatt – nyújtottam a kezem.

- Louis Tomlinson aki ugyancsak bulizós, életvidám srác és ráadásul egy idióta  – rázta meg mosolyogva.

- Átmegyünk a többiekhez? - kérdezte.

- Menjünk! - pattantam fel majd előre mentem.

Mikor beértünk a szobába káosz fogadott. Javában ment a buli és a helység úgy nézett ki, mint ahol bombát robbantottak.

- Srácok én fáradt vagyok és aludni szeretnék – mondtam, de nem nagyon hatotta meg őket.

Lott megfogta a kezem és kihúzott a folyosóra.

- Én is aludni akarok...én azt mondom, aludjunk a Louis és Niall szobájában.

- Jó ötlet! - nevettem fel.

- Lányok hova mentek? - hallottuk meg Drew hangját.

- Csak a másik szobába ugyanis a srácok buliznak, és nem hagynak aludni minket!

- Ááh értem! Menjetek, nyugodtan én rendet teszek köztük!

- Oké! - mondtuk egyszerre és bementünk.

Elmentünk zuhanyozni majd pizsibe bújtunk és lefeküdtünk az ágyba.

- Egy kettő srácok! - hallottuk Drew hangját majd nyílt az ajtó és két srác esett be név szerint Louis és Niall.

- És mi hol alszunk? - kérdezte Lou.

- Ahol szeretnétek bátyó – motyogta Lott.

- Milyen rendes kishúg vagy – nevetett fel.

- Az ágy végében még van hely!

Morogtak egyet majd nyomást éreztem a lábamnál.

- Valamelyikőtök tényleg ráfeküdt a lábamra? - kérdeztem.

- Ahha! - hallottam meg Louis hangját.

- Niall hol van?

- A kádban! - hallottuk a hangját a fürdőből mire mindhárman felnevettünk.

- Átmegyek Harry-ékhez és akkor alhatsz a húgoddal – mondtam.

- Nem! Maradj nyugodtan!

- Louis ez így nem a legkényelmesebb – álltam fel.

- Vagy mehetnétek mindketten és puha ágyban alhatnék! - hallottuk Niall-t.

- Fogd be Niall! A két lány itt alszik és én megyek át! - mondta neki Lou.

- Louis eredetileg is Hazz-ékkal aludnék!

- Jó menj akkor! - sóhajtott.

- Jó éjt skacok! - mondtam és kinyitottam az ajtót.

- Jó éjt Hope – válaszolták egyszerre.

Átlopóztam a mi szobánkba ám az ágyamon már Liam volt kidőlve így kénytelen voltam Harry mellé befeküdni.

- Ki az? - motyogta Hazz.

- Hope.

- Óó hello Hope – mondta perverz hangon.

- Harry magad és a kezeid tartsd kordában, mert ha elkalandoznak, isten bizony levágom!

- Mintha a nővéremet hallanám morogni – nevetett fel.

- Van nővéred?

- Persze! Gemma! Holnap után jön, és akkor bemutatom!

- Oké!

- Aludni akarok! - mondta Liam.

- Bocsánat jó éjt – kuncogtam.

- Jó éjt – mondták mind a ketten.

Ez után már senki nem szólt egy mukkot sem. Pár perc gondolkozás után én is bealudtam.