Chapter ~ 16.

Hope szemszöge:

- Baby siess már légy szíves! - hallottam meg Louis hangját lentről.

- Pillanat! - kiabáltam vissza.

- 10 perce is ezt mondtad!

- Pimasz! - nevettem fel, majd magamra ráncigáltam a cipőm.

Este 9 óra van én pedig éppen a randinkra készülődöm. Egész nap kettesben voltunk itthon és csak egymással foglalkoztunk, ami hihetetlenül feldobott és most úgy érzem, körbe tudnám szaladni egész New York-ot. Nagyon szeretem Louis-t és nagyon hálás vagyok anyáéknak, amiért rám erőltették ezt a munkát, mert ha ők nincsenek, sosem találok Louis-ra, ami nagy hiba lett volna, mert azt hiszem ő az igazi. Lehet, hogy rózsaszín ködben vagyok, lehet, hogy még annyira nem ismerem, legalábbis mások szerint, lehet, hogy még csak 2 hete járunk, de olyan mintha legalább 2 éve együtt lennénk. Csodálatos érzés szerelmesnek lenni. A tükörben megálltam, megigazítottam a ruhám és a hajam, majd egy nagy mosollyal léptem ki az ajtón és indultam le a lépcsőn. Ő már lent várt és a telefonját nyomkodta így nem nagyon vette észre, hogy én most drámai levonulásra készülök.

- Khm.. – köhintettem, mire rám kapta a tekintetét és elmosolyodott. A korlátba kapaszkodva sétáltam le óvatosan a lépcsőn, majd elé léptem.

- Mázlista vagyok! - mondta, majd adott egy rövid csókot és a kezemnél fogva kihúzott a lakásból. Kinyitotta nekem a ház előtt álló kocsi ajtaját én pedig gyorsan bepattantam. Átsétált a másik oldalra és beült.

- És hová megyünk? - kérdeztem és bekötöttem magam.

- Remélem nincs tériszonyod! - nevetett fel és felbúgatta a motort.

- Nincs! Magas hely?

- Eléggé!

- Szóval ezért mondtad, hogy ne vegyek fel magas sarkút...

- Pontosan! - vigyorgott.

- Naa mondd el! Úgyis mindjárt megtudom! - nyaggattam.

- Ha úgyis mindjárt megtudod, minek mondjam el? - kérdezte szórakozottan.

- Na, jó...otthon vacsiztunk szóval nem étterem...épp most kanyarodtunk be a Tower Bridge utcájába...hmm... – gondolkoztam.

- Hát, ha ezt kitalálod, eldobom az agyam! - nevetett fel.

- Nem fogom! - kuncogtam.

Beálltunk egy parkolóba és Lou kikötötte magát, ahogyan én is. Kiszálltunk, majd én rögtön körülnéztem. A Temzénél voltunk, amin egy csomó kivilágított hajó úszott ám mi a híd felé indultunk. Amint a lábához értünk Louis kinyitott rajta egy ajtót én pedig értetlenül ránéztem.

- Csak menj! Bízz bennem! - mondta én pedig megvontam a vállam és beléptem. Egy csigalépcső fogadott, amin elkezdtünk felsétálni

- Louis már fáj a lábam! - panaszkodtam 5 perc eltelte után.

- Ne nyávogj! Már nincs sok! - nevetett mire ráöltöttem a nyelvem. Fent is egy ajtó fogadott. 

Kiléptem, majd a híd tartói és gerendái közt kezdtünk el lépkedni és nem mellesleg rohadt magasan voltunk. Egy harmincas éveiben járó férfi várt ránk. Louis lepacsizott vele, a férfi pedig egy övet és egy köteleket kezdett ránk szerelni.

- Ez miért kell? - kérdeztem.

- Ha esetleg megcsúszol, nem esel bele 20 emeletnyi magasból a Temzébe – válaszolta én pedig egy kicsit megijedtem. Louis-ra is felszerelte, majd kiléptünk a szélére én pedig eltátottam a szám. Gyönyörű ilyen magasból a város éjszaka. Csodaszép... Louis a hátam mögé jött, majd átkarolt, fejét pedig a vállamon támasztotta meg.

- Tetszik? - kérdezte.

- Gyönyörű! - mosolyodtam el.

- Itt forgattuk a Midnight Memories klipjének egy részét!

- Komoly?

- Ahha!

- Jajj olyan romantikus vagy! - fordultam meg a karjai közt ő pedig szorosan tartva engem közelebb hajolt és megcsókolt.  A pillangóim vad táncot kezdtek járni a hasamban én pedig azon kaptam magam, hogy többet akarok belőle. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lenne mellettem. Az életem nélküle olyan üres volt. Csak bulizás meg berúgások és persze jó néhány pasi, de náluk semmit sem éreztem. Fogalmam sincs, hogy tudta így elcsavarni a fejem, de már nem is érdekel. Csak egyszerűen szeretem. Mikor elváltunk homlokunkat egymásnak döntöttük és elmosolyodtunk.

- Tudod mit? - motyogtam és a szemébe néztem.

- Na, mit?

- Szeretlek. Fogalmam sincs, hogy csináltad, de beléd szerettem – mondtam halkan.

- Én is szeretlek kicsim! - vigyorodott el, majd ismét a számra tapadt és lassan rajongva csókolt meg.

- Mennünk kéne, mert meg fogsz fagyni! - dörzsölte meg a karom, amit nem takart semmi és persze tiszta libabőr voltam bár nem csak a hidegtől, de fogjuk arra. Visszamentünk a fickóhoz, aki leszedte rólunk a köteleket és utunkra engedett.

- London Eye? - kérdezte Lou már a kocsiban.

- Úú oké még sohasem voltam fent!

- Na, akkor itt az ideje – mosolyodott el, majd beindította az autót.

Leparkoltunk egy közeli parkolóban, majd az óriási kerékhez mentünk, ami nem más, mint London nevezetessége. Csodaszépen ki volt világítva és az emberek jókora tömeggel sorakoztak alatta.

- Louis mire feljutunk, idefagyunk! - mondtam neki mire elnevette magát és összekulcsolva a kezünket húzni kezdett. Oldalról közelítettük meg ahol egy őr állt. Amint meglátta Lou-t arrébb állt és beengedett. Pár pillanat múlva leért egy üres fülke mi pedig beszálltunk.

- Hihetetlen vagy! - nevettem el magam és hozzásimultam.

- Tudom! - vigyorodott el mire ráöltöttem a nyelvem.

- Túl közel vagy cica! Leharapjam? - emelte fel a szemöldökét mire ijedten visszahúztam a számba. Kezei a fenekemre csúsztak, majd lágyan az ajkaimra tapadt és csókolni kezdett. Szemeimet lehunytam és lassan a hajába túrtam mire aprót felnyögött. Pár perc múlva lihegve váltunk el egymástól és a tengerkék szemeit kezdtem el pásztázni.

- Nem fázol? - kérdezte és átölelt.

- Már nem – mosolyodtam el és a mellkasába fúrtam a fejem.

Egyre magasabbra és magasabbra értünk én pedig szökdelve az ablakhoz mentem és kinéztem. Alattunk a Temze volt, a távolban pedig a Big Ben és a Tower Bridge. Meg merem kockáztatni, hogy London sokkal szebb és barátságosabb a rossz idő ellenére is, mint New York. Kezdem megszeretni ezt a várost. 

- Figyu! Annyira gyönyörű innen a Tower Bridge! És mi ott voltunk fent! - néztem Louis-ra egy pillanatra, majd vissza a hídra. Elnevette magát, majd a hátam mögé jött és átkarolt kezét pedig a hasamra csúsztatta.

- Örülök, hogy tetszik – mondta és a nyakamba puszilt, amitől libabőrös lettem.

10 perc múlva visszaérkeztünk a kiindulási helyre és kiléptünk a kabinból. Louis a fejére húzta a kapucniját én pedig lehajtottam a fejem. Összekulcsolta a kezünket és a kocsi felé kezdtünk el sétálni.

- Louis! - hallottunk meg a hátunk mögül egy vékony hangot.

Megfordultunk és egy 6 év körüli kislányt láttunk meg felénk szaladni utána pedig az anyukája rohant.

- Szia, tökmag! Hogy hívnak? - guggolt le hozzá Louis, amin elmosolyodtam.

- Bethany – mondta halkan.

- Nos Bethany ki a kedvenced a bandából?

- Te! - mondta szégyenlősen és lehajtotta a fejét.

- Bocsi, hogy így letámadtunk titeket, de meglátott és nem volt hajlandó szót fogadni – ért ide az anyukája is.

- Semmi gond! - mondtam neki mosolyogva. Louis éppen a kislány füzetét írta alá, majd visszaadta neki.

- Csináljunk képet hercegnő? - kérdezte tőle mire a kislánynak felcsillantak a szemei és bólogatni kezdett. Az anyukája elővette a telefonját Louis pedig ölbe vette a csöppséget. Hihetetlen aranyos és meglepően jól bánik a gyerekekkel. Én konkrétan majdnem elfolytam a látványtól. Mikor kész lett a kép az anyuka megköszönte, majd elköszöntünk a csöppségtől és elindultunk. Még egyszer hátranéztem és egy nagyobb tömeget láttam felénk közeledni.

- Louis – szóltam neki mire ő is hátrafordult.

- Gyere gyorsabban! - mondta és húzni kezdett. A kocsi már csak pár méterre volt így gyorsan kinyitotta, bepattantunk és el is indultunk.

- Hűha mint valami üldözős jelenet egy filmben! - nevettem fel mire meglepetten rám nézett.

- Mi az? - tártam szét a karom.

- Ilyenkor szokott általában befuccsolni az egész randi és vagy besértődnek, vagy lelépnek..

- Akkor jó sok randid lehetett már! - jegyeztem meg.

- Neem! Nem úgy értettem. Például Eleanor is ilyenkor mindig megharagudott...

- Mert őrült rajongók kezdtek követni? - nevettem fel.

- Mert tönkreteszik a randit.

- Dehogyis! Ez volt életem legcsodálatosabb randija és nem az számított, hogy hol voltunk vagy, hogy mit csináltunk és hogy kik zavarták meg a végét, hanem az számít, hogy veled lehettem – néztem rá.

- Hogy én mennyire imádlak! - nevetett fel, majd idehajolt egy gyors pusziért.

20 perc múlva haza is értünk. Gyorsan beszaladtunk a házba mivel az eső úgy zuhogott mintha dézsából öntötték volna. 

- Megyek, átöltözöm! - mondtam és felszaladtam a lépcsőn.

A Louis szobájába érve kivettem egy rövidnadrágot a szekrényből -igen végre sikerült kipakolnom- ,majd elvettem az egyik pólóját és magamra húztam őket. Mikor késznek nyilvánítottam magam vissza leszaladtam a nappaliba ahol éppen a telefonjával babrált. Egy pillanatra felnézett és meg akadt rajtam a szeme.

- Loptam – vigyorodtam el a pólójára mutatva és lehuppantam mellé.

- Látom! - nevetett fel és átkarolt.

- Holnap elviszlek valahova!

- Hova? - néztem rá nagy szemekkel.

- Nem mondom meg, mert elszöksz!

- Hova szöknék? - nevettem fel.

- Nem tudom...ki a parkba a csövesek mellé! - nevetett, mire vállon csaptam.

- Anyukádékhoz, mi? - kérdeztem.

- Nem csak szép, de okos is! - vigyorgott rám.

- Ne hízelegj Tomlinson! Nem vagyok én erre felkészülve!

- Jajj baby te aranyos, kedves, szép lány vagy és ráadásul a barátnőm. Anya oda meg vissza lesz érted főleg úgy, hogy Eleanor után elvesztette a reményt – nevetett fel.

- Biztos, hogy szimpi leszek neki? - kérdeztem.

- Persze! - mondta, majd megcsörrent a telefonja.

- Anya az.

- Hangosítsd ki!

- Akkor elmondhatom, hogy megyünk? - kérdezte mire bizonytalanul bólintottam.

- Szia, anya! - szólt bele.

- Szia, Louis? Mi újság? Jól vagy?

- Igen jól vagyok anya, de ne leplezd, tudom, hogy az érdekel, mikor megyünk Hope-val! - nevetett fel mire elmosolyodtam.

- Lebuktam! És? Mikor jöttök? Már te is úgy hiányzol nekünk!

- Sikerült rábeszélnem a holnapra!

- Úristen! Oké! Hűű akkor még sok a dolgom! Ebédre jöttök ugye? Ahh holnap a konyhában fogok robotolni! - mondta hadarva mire felkuncogtam.

- Hall ő is? - kérdezte.

- Igen! - nevetett fel.

- Szia Hope! - köszönt.

- Szia – köszöntem vissza mivel egyszer már megbeszéltük, hogy nyugodtan tegezzem.

- Jól vagy? Jajj alig várom már, hogy lássalak!

- Jól vagyok, köszi! Én is nagyon várom már, hogy megismerhesselek titeket! - mosolyodtam el.

- Ha tudnád mennyit sopánkodtam ennek a gyereknek, hogy mutasson végre be! - sóhajtott mire felnevettem.

- Anya most már elég lesz, holnap úgyis ciki helyzetbe hozol – mondta szórakozottan Louis.

- Ha tovább pimaszkodsz még a baba fotóidat is megmutatom neki! - mondta Jay mire felnevettem.

- Azokat muszáj látnom! - kuncogtam mire Lou morcosan rám nézett.

- Megyünk, anya, majd holnap találkozunk!

- Jól van Louis! Jó éjt nektek! - köszönt el.

Mi is elbúcsúztunk, majd letettük.

- Holnap, ha hazajöttünk anyáéktól, kéne csinálni egy házibulit! - nézett rám.

- Én benne vagyok! - mosolyodtam el.

- Miért nem lepődök meg? - nevetett fel.

- Ne gúnyolódj! - raktam karba a kezem.

- Gyere ide baby! - nevetett, majd magához húzott és belepuszilt a hajamba.

- Megyek, lezuhanyozok – mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és felálltam. Felszáguldoztam a lépcsőn, majd a fürdőbe érve ledobáltam magamról a ruhákat, felkötöttem a hajam, és beálltam a zuhany alá. Behunyt szemmel élveztem, ahogyan a meleg vízcseppek végig siklanak a testemen közben pedig gondolkoztam. Legfőképpen a ma éjszakán, mert ezzel a randival kiérdemelte Louis, hogy ne kelljen visszafognia magát. Annyira vágyom már rá én is, hogy az valami hihetetlen, de eddig a büszkeségem nem engedte, hogy vágyaink beteljesüljenek, de ma bebizonyította, hogy tényleg fontos vagyok neki. Hihetetlen ez a fiú. 2 hete járunk és kb. 1 hónapja ismerjük egymást, de olyan szinten magába bolondított, hogy még én is meg vagyok lepődve magamon. Időközben a bőröm kellőképpen kiázott így kiléptem a zuhany alól, majd a törölközőt magamra csavarva léptem ki a szobába. A szekrényből kikaptam egy szürke BAD feliratos pólót és egy fekete rövidnadrágot, majd a hajamat leengedtem és keresőútra indultam ugyanis Louis nem tartózkodott a szobában. Lementem a nappaliba, de ott sem volt. 

- Szívem! - kiabáltam el magam.

- Udvar!

Kiléptem az elhúzható üvegajtón és a nekem háttal álló fiúhoz lépkedtem, aki cigit szívott éppen.

- Nem szeretem, ha ezzel károsítod magad – ültem le az egyik napozóágyra.

- Stressz oldó – vonta meg a vállát.

- És most miért is vagy stresszes? - emeltem fel a szemöldököm.

Nevetve megrázta a fejét, majd eldobta és eltaposta a félig elszívott dohányt és leült mellém.

- Te most jöttél a forró zuhanyból és így ülsz kint a 15 fokban? - kérdezte.

- Hát ahha...amúgy is melegem volt!

- Nyomás be! - állt fel, majd felhúzott engem is.

- Mész zuhanyozni te is? - kérdeztem, majd hozzásimultam és az alsó ajkam beharapva felnéztem rá.

- Muszáj a szádat harapdálnod? Rohadtul beindít! - mondta mosolyogva mire felkuncogtam és nyomtam egy apró puszit a szájára, majd elléptem tőle.

- Na, sipirc zuhizni! - mondtam mosolyogva mire elnevette magát és kettesével szedve a lépcsőfokokat felrohant. Kikapcsoltam a tévét, majd leoltottam a villanyokat és én is felmentem a szobánkba.

Ledőltem az ágyra és hallgatni kezdtem a fürdőből kiszűrődő vízcsobogást. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ami a Stasy nevét írta ki így gyorsan fel is vettem.

- Na mizu te nyomi? - szóltam bele vigyorogva.

- Nyuggerkodok itthon ez a rohadt gipsz miatt – mondta unottan mire felnevettem.

- Én pedig itt vagyok Louis-nál.

- Ott is fogsz lakni?

- Ahha! Amint meggyógyul a lábad jössz te is!

- Persze! Az lesz az első dolgom! És mik történnek ott? - kérdezte perverz hangnemben.

- Voltunk randizni a Tower Bridge tetején meg a London Eyen! - újságoltam vidáman.

- Óó de romi! Te mázlis!

- Az vagyok! - haraptam az ajkamba.

- És? Lefeküdtetek már?

- Még nem, de ami késik, nem múlik!

- Áhh! Na, hajrá! - nevetett.

Ekkor Louis lépett ki a fürdőből és iszonyat jól nézett ki vizes hajjal csak az én kínzásomra.

- Na, megyek, még majd beszélünk! Gyógyulj! - köszöntem el a barátnőmtől. Ő is elbúcsúzott, majd letette. Lou befeküdt mellém és magához húzott.

- Na mizu babe? - vigyorodott el nekem meg azok a fránya pillangóim repdesni kezdtek ismét. Végülis már kezdem megszokni.

- Most beszéltem Stas-el!

- És? Hogy van?

- Nyuggereset játszik, mert nem tud sehova menni – mondtam mire felnevetett.

- Nem is baj, hogy marad pár hetet a seggén.

- Legalább nem kerül mindenféle bajba!

- Az is igaz!

- Félek a holnaptól – motyogtam.

- Baby ne csináld! - nevetett fel.

- És ha nem leszek szimpi?

- Hope! - szólt rám, majd elmosolyodott. - Te mégis ki a francnak nem vagy szimpi?

- Hát azért példát tudnék mondani.. – gondolkoztam el.

- Aludjunk szerintem – nevetett.

- Aludni akarsz? - kérdeztem és közelebb bújtam.

- Tudsz jobbat? - vigyorodott el.

- Hát, lenne ötletem – gondolkoztam el és elmosolyodtam.

Kérdőn rám nézett mire gyengéden a szájára tapadtam és csókolni kezdtem. A fenekembe markolt, majd magára húzott. Belemosolyogtam a csókba, majd elhúzódtam és elhelyezkedtem a csípőjén. Máris megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát, ezért széles mosolyra húztam a szám. Tekintetével a szemeimet vizslatta kezeit pedig a pólóm alatt a csípőmön pihentette.

- Na, mi az Tomlinson? Lefagytál? - kuncogtam. 

Egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt és szenvedélyesen megcsókolt. Kezeim a pólója aljához kúsztak és lassan kezdtem el lehúzni a pólóját azonban ő a kezeimet a fejem felé emelte és lefogta azokat.

- Tényleg akarod? - kérdezte a szemeimbe nézve mire magabiztosan egy aprót bólintottam és elmosolyodtam. Elengedte a kezeimet, majd ismét megcsókoltam ám most sokkal szenvedélyesebben és mohóbban. Ajkaink falták egymást, nyelvünk pedig dominanciáért küzdött, amit természetesen ő nyert meg. Lassan elkezdtem az előbb félbehagyott műveletem ám most be is fejeztem, pólója pedig a padlón landolt. A nyakamat kezdte gyengéd csókokkal behinteni, majd egy gyors mozdulattal megszabadított a pólómtól, ami alatt nem volt melltartó. Szemei egyből a mellemre vándoroltak és elidőztek rajta. Az ajkamba haraptam, felkuncogtam mire egy apró puszit hintett a számra, majd óvatosan a kezei közé vette a melleim és masszírozni kezdte őket. Felnyögtem az élvezettől, ami neki nagyon tetszett és durvábban kezdte mozgatni kezeit. A nyakamhoz hajolt, majd végig simított meztelen oldalamon egészen le a combomig ahol megállt a keze. Elkezdte kiszívni a nyakam, ami eléggé fájt, de élveztem. Csókokat nyomott a mellem közé, majd a hasamra, a nadrágom kezdeténél pedig megállt és beleakasztotta ujjait. Picit megemeltem a csípőm, hogy le tudja húzni rólam, amit meg is tett. A nacim is a földön landolt. Megelégeltem, hogy mindent ő csinál ezért magam alá fordítottam majd én is lehúztam róla a gatyáját és a nyakához hajolva szívni kezdtem a bőrt, majd a piros foltok helyére apró puszikat leheltem, amibe beleborzongott. Kezeim végighúztam kockáin ennek hatására felmorgott. Elmosolyodtam, majd szenvedélyesen már-már durván megcsókoltam és a hajába túrtam. Belemosolygott a csókba, majd egy hirtelen mozdulattal ismét maga alá taszított és lehúzta a bugyim. Felsóhajtottam, mikor szétfeszítette a lábaimat és közéjük férkőzött. Lehúzta a boxerét, majd keményedő férfiasságát párszor végig húzta a csiklómon, ami belőlem hangos nyögéseket váltott ki. Két ujját belém eresztette, majd pumpálni kezdett. Hihetetlen gyönyört éreztem abban a pillanatban és az ajkamba harapva próbáltam vissza tartani nyögéseimet. Az élvezetekre a nyelvével is rásegített én pedig végképp nem bírtam magammal.

- Louis.. – lihegtem a nevét mire abbahagyta.

- Nem nem baby! - nevetett fel, majd megcsókolt. 

- Csináld már – suttogtam a szájába. Ajkaink nem váltak el egymástól, forró leheletét az arcomon éreztem. Lassan belém csúszott hatalmas méretével mire felsikítottam. Egy kicsit így volt közben rövid csókokat váltottunk. Lassan mozogni kezdett én pedig minden porcikámban remegni kezdtem és éreztem, hogy a gyönyör kapujában állok. A hátába karmoltam mire gyorsabban kezdett mozogni és minden egyes lökésével érintette a G pontom. Sűrű nyögéseink töltötték be a szobát én pedig éreztem, hogy a hasamban egyre épül az a jól ismert érzés. 

- Louis, bassza meg... – sóhajtottam mire még erősebben kezdett el lökni nekem pedig nem kellett több egy hangos nyögés közepette léptem át a gyönyör kapuit. Hátam ívbe feszült pár másodperc múlva Louis hangos férfias nyögéssel tudatta, hogy ő is átlépte azt a bizonyos kaput. Tolt még párat rajtam, majd megállt, de nem húzta ki magát belőlem.

- Elképesztő vagy – néztem a szemébe zilálva.

- Szeretlek – lihegte és egy vizes tincsét hátra simította a kezével, majd lassan ledőlt mellém.

- Én is szeretlek kicsim – nyomtam puszit a szájára, majd betakartam magunkat.

Egyik kezével átkarolt így meztelen testünk összeért, ami rendkívül jó és biztonságot adó érzés volt, ahogyan ölelő karjai is. Nyomott egy puszit a homlokomra én pedig lehunytam a szemeim és pár másodperc múlva már álomba is merültem.