Chapter ~ 8.

Hope szemszöge:

Csörömpölésre és szöszmötölésre ébredtem. Kellett nekem a szobaajtómat nyitva hagyni.

Megdörzsöltem a szemeim, majd az órára néztem. Hajnali hat óra. Nagyszerű. Kikeltem az ágyból, majd csendben kisétáltam a szobából az üres folyosóra. Lementem a lépcsőn, majd a nappaliba kukucskáltam, ahol a srácok voltak. Liam és Harry még ébren voltak, Louis és Niall pedig az igazak álmát aludták.

- Szia Hope – mosolyodott el Liam.

- Te vagy a legjózanabb? - kérdeztem.

- Persze! Ezek az ajtón se találtak be nélkülem! - nevetett.

- Héj! - mondta morcos fejjel Harry.

- Hazz, te aludj!

- Neem! Én… én táncolni akarok még! Hope, jössz velem? - kérdezte kábán.

- Persze Harry, de csak holnap!

- De én most akarok! - emelte fel a hangját.

- Shh! - pisszegtük le mindketten, mire durcázva lefeküdt a megágyazott helyre.

- Aludj te is Liam, mert ma este van egy koncertetek!

- Ahh tudom. Csak...fogalmam sincs, hol van Soph.

- De...itt ismer egyáltalán valakit? - kérdeztem ijedten.

- Itt van két barátnője is!

- Jaa, akkor jó! Biztos náluk van!

- Felhívtam őket és azt mondták nincs ott.

- Add meg a számukat – mondtam.

Elővette a telefonját majd lediktálta, amit a kézfejemre írtam. 

- Felhívom őket, jó?

- Oké. Köszönöm – ölelt meg.

- Óó nincs mit Payno – mosolyodtam el, majd felmentem az emeletre. Visszafeküdtem az ágyba, majd nemsokára ismét elaludtam.

•••

- Hope!! - ordított bele Stas a fülembe.

- Áúú! Idióta vagy? - kaptam a fájó részhez.

- Nem! Csak visszakaptad – vigyorgott a képembe.

- Hány óra?

- Tíz!

- Uh…öhm srácok?

- Louis volt bent és később Liam is benézett!

- Mit mondott Louis? - kérdeztem.

- Csak tudni akarta, hogy alszol -e!

- Jaa..öm megyek, felöltözöm! Még hátra van a mai jó cselekedetem – vigyorogtam.

- Micsoda? - kérdezte kíváncsian.

- Ki kell békítenem Liam-et és Soph-t – mondtam, majd bementem a fürdőbe.

Gyorsan elvégeztem a reggeli dolgokat majd dobtam fel egy halvány sminket és már a szobámban fel is öltöztem. Elővettem a telefonom, majd bepötyögtem a kezemen lévő első számot és csak reménykedtem, hogy ennél a lánynál lesz Soph.

- Háló? - szólt bele egy hang.

- Öm szia! Nem ismersz, de én Hope Williams vagyok Sophia Smith barátnője és aggódom érte! Nálad van?

- Oh, szia! Persze! Megkérdezem, hogy tényleg ismer -e bocsi óvintézkedés és adom!

- Oké – mondtam, majd vártam.

Pár perc múlva Sophia szólt bele.

- Hope? - kérdezte.

- Igen! Szia! Figyelj, én nem tudom pontosan, hogy mi volt köztetek Liam-el, de nagyon hiányzol neki még aludni sem nagyon tudott miattad, szóval gyere és nyugtasd meg! Kérlek!

- Huh..hiányzom neki? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Igen – mosolyodtam el én is.

- Köszi Hope, hogy hívtál, nemsokára ott leszek!

- Oké! Szia – köszöntem el majd letettem.

Vigyorogva felálltam, majd kirohantam a szobából egyenesen le a nappaliba. Liam már a kávéját iszogatta a fotelben.

- Liam! Jó hírem van! Sophia nemsokára ide jön!

- Mi? Tényleg? Köszönöm Hope – vigyorodott el.

- Nincs mit Liam – mosolyogtam, majd a konyhába mentem, ahol Louis készítette a kávéját.

- Oh..jó reggelt – nézett rám.

- Nem vagy másnapos! - csodálkoztam el.

- Ezt köszönöm a gyógyszernek, amit kiraktál – vigyorgott.

- Gondoltam, hogy szükség lesz rá – nevettem fel.

- Kérsz kávét? - kérdezte.

- Ahha! Kicsit nyúzott vagyok ma.

- Nem látszik – nevetett.

- De belül teljesen.

- Miért?

- Nem tudom. Talán mert valaki úgy keltett, hogy a fülembe ordibált...

- Stasy?

- Ki más! - sóhajtottam mire felnevetett.

- Az a nő nem normális..mondjuk...gondolom, egymástól tanultok.. – mosolyodott el pimaszul.

- Ez gonosz volt – nevettem fel.

- Bocsesz – vont vállat majd a kezembe adta a kávém, amit megköszöntem.

- És? Milyen volt a buli? Csajoztál? - kérdeztem és talán kicsit féltem a választól, de magam sem tudom, hogy pontosan miért.

- Tommo nagy parti arc volt most...rá sem lehetett ismerni! A V.I.P részen ült a páholyban és ivott! - jött be nevetve Harry.

- Nocsak! Nem vagy másnapos? - kérdeztem.

- De! De már bevettem a gyógyszert!

- Szóval akkor...miért volt fura Louis? - kérdeztem.

- Hát ő táncolni és bulizni szokott, most meg ült!

- Fáradt voltam, na! És amúgy is! Úgy beszéltek rólam, mintha nem lennék itt! - nevetett fel Lou.

- Téged nem kérdeztünk! Csinálj nekem kávét! - mondta Hazz pimasz mosollyal.

- Chh tudod mikor! - mondta Louis, majd bement a nappaliba. Elnevettem magam, majd lepattantam a bárszékről és megcsináltam Harry-nek a kávét, aki megköszönte és a nappaliba ment. Én is utána sétáltam, majd leültem az egyik fotelbe. Pár perc múlva valaki berontott az ajtón és Liam ölébe ugrott, aki a fotelben ült. Nevetve néztem Sophia-t, aki kapott egy csókot.

- Na, mi van durcis? - mosolyodott el Liam.

- Hülye voltam! - bújt hozzá.

- Khm hát igen... – vigyorgott Payno és egy puszit nyomott a lány fejére.

- Ahhw! - szólaltam fel, mire mindenki elnevette magát.

Megszólalt a csengő és mivel senki nem volt hajlandó ajtót nyitni muszáj volt nekem.

- Szia Preston – köszöntem az előttem álló őrnek.

- Szia Hope! Srácok?

- Gyere be! - mondtam majd arrébb álltam.

- Fiúk egy-kettő megyünk a próbára és már vissza se jövünk a koncert végéig, de pakoljatok össze, mert indulunk Los Angeles-be!

- Mi? Ma este megyünk? - kérdeztem.

- Ahha! Na, gyerünk! - tapsolt kettőt.

Mindenki felfutott, majd én Stas segítségével összepakoltam és levittem a bőröndöm.

- Jó hagyjátok, itt az ajtóban, majd visszajövünk érte!

- Oké – mondtuk.

- Stasy jöhet a koncertre? - kérdeztem.

- Ő kicsoda?

- Gyerekkori barátnőm!

- Jöhet! Na, sipirc, mindenki a kocsiba!

Kimentünk, majd én utolsónak bezártam a házat és a kocsihoz sétáltam csakhogy nyolc személyes volt az autó.

- Ülj ide – paskolta meg Hazz az ölét.

- Na, azt már nem! - tiltakoztam.

- Akkor gyere ide – vigyorodott el Louis.

- Ahj jó, de egyszeri alkalom! - mondtam és az ölébe ültem.

- Az övébe bezzeg beülsz – görbítette le Hazz a száját.

- Mert ő nem olyan perverz, mint te! - nevettem.

- Ahha! Hidd csak azt!

- Tomlinson a kezeidet tartsd magad mellett! - szóltam rá, mire felemelte mindkét kezét és maga mellé tette.

- Helyes! - paskoltam meg a combját, mire a többiek felnevettek.

Nemsokára a stadionhoz értünk. Kiszálltunk az autóból, majd jó pár őr társaságában bementünk a stadion területére ahol még egyetlen rajongó sem volt ugyanis, majd három órakor lesz a kapunyitás és még csak dél volt. A srácok letelepedtek az öltözőbe, mi pedig a csajokkal felfedező útra indultunk.

Körbejártuk a színpadot aztán elhülyéskedtünk a kifutón, majd leültünk a nézőtérre.

- Csajok! Már hiányoztatok! - hallottuk meg Louise hangját a hátunk mögül, aki a kis Lux-al az ölében jött.

Felálltunk, majd mindannyian megölelgettük és bemutattuk Stas-t neki, aztán visszaültünk a helyünkre.

- Nézzük meg a fiúkat! Hiányzik keresztapa! - mondta Lux.

- Igen már rég nem találkozott Harry-vel – mondta Louise.

- Eljössz velem? - kérdeztem és odanyújtottam a kezem.

Lepattant az anyukája öléből majd megfogta a kezem.

- Még valaki? – kérdeztem, mire megrázták a fejüket.

- Te szereted keresztapáékat? - nézett fel rám miközben a backstage felé sétáltunk.

- Persze! - mosolyodtam el.

- És szereted keresztapát? Mert én nagyon-nagyon! – ugrabugrált, mire felnevettem.

- A keresztapukád jó fej – mosolyodtam el.

- És neked van fiúd? - kérdezte.

- Nincs! De tetszik egy!

- Nekem is tetszik egy fiú és Billy-nek hívják! Anya barátnőjének a fia!

- Húha! És adtál már neki puszit? – kérdeztem, mire édesen felkuncogott.

- Igen! De keresztapunak psszt! - tette a szájára a kezét.

- Egy szót sem szólok! - nevettem és belöktem a fiúk öltözőajtaját.

Harry a fotelben videó játékozott ahogyan Liam is, Louis a kanapén elterülve feküdt, Niall pedig egy szendvicset evett.

- Keresztapaa! - szaladt oda Lux Harry-hez, majd az ölébe ugrott.

Harry lerakta konzolt, majd megölelte és megpuszilgatta Luxit. Hihetetlen aranyosak voltak. Mosolyogva néztem őket, majd lelöktem Louis mancsait a kanapéról és leültem. Morcosan rám nézett, majd az ölembe rakta a lábait.

- Kényelmes? - kérdeztem.

- Teljes mértékben – vigyorgott, mire elnevettem magam.

- Ketten jöttetek Hope-val? - kérdezte Hazz Lux-tól.

- Igen! Azt mondta, hogy szeret titeket!

- Oh, igen? - nézett rám vigyorogva Harry, mire elnevettem magam.

- És még miről beszéltetek?

- A fiúkról!

- Héj te fiúkról beszélgetsz vele? Még csak 4 éves! - nézett rám morcosan Hazz, mire a srácokkal elnevettük magunkat.

- És Hope-nak tetszik valaki!

- Lux baba elég lesz! Harry te meg ne faggasd! - nevettem.

- Oh és ki tetszik neki?

- Azt nem mondta – rázta meg a fejét.

- Még szép! Pletykás kislány vagy!

- Én nem is! - bújt a keresztapjába.

- Nem szereted Hope-t ugye? - nézett rá vigyorogva Hazz.

- De! Ő szép és kedves lány!

- Háh Styles! - mondtam mire felröhögött.

- Na mizu srácok? - nyitott be vigyorogva Stas akit a többi lány követett.

- Louise a lányod pletykás! - nevettem.

- Ahh tudom! Ne mondj neki semmit, mert kikotyogja – legyintett.

- De anyaa! - nézett rá morcosan Lux.

- Kicsim apának is kikotyogtad a szülinapi meglepijét!

- De azt mondta, hogy vesz nekem fagyit!

- Na, hát igen! Apádat sem kell félteni – sóhajtott.

- Mennyi idő van még a koncertig? - kérdeztem.

- Most engedik be a rajongókat szóval még négy!

- Úristen.. – hunytam le a szemem.

- Addig játszunk! - mondta Harry és újra a kezébe vette a konzolt.

*Koncert előtt 5 perccel*

4 órán át poshadtunk bent az öltözőben, majd fél órával ezelőtt felöltöztettem a fiúkat és én már nagyon távozni szerettem volna innen valahova, ugyanis megint elkezdődött a sürgésforgás.

- Hope ugye te kijössz velem nézni a srácokat? - kérdezte Stas.

- Hogyne! Hogy megint lelocsoljanak?

- Visszafogjuk magunkat! - nevetett Lou.

- Hát úgy talán ki! - mosolyodtam el.

- Anya én is mehetek? - kérdezte Lux.

- Lányok figyelnétek rá? - nézett ránk Louise.

- Persze – vettem fel az ölembe Lux-ot.

- Szerencse puszi? - hajolt oda Lux-hoz Hazz, mire a kislány egy cuppanóst adott a keresztapjának.

- Srácok! Ti még itt? Irány a színpad! - szólt be a menedzser, mire a srácok szót fogadóan kivonultak.

Mi utánuk mentünk, csakhogy nem a színpad alá, hanem mi a színpad mellé az árokba, ahol egy csomó őr állt és tökéletes kilátás nyílt a színpadra.

- Lux! - sietett ide Louise egy rózsaszín zajcsökkentő fejhallgatóval és a kislányra tette.

- Féltem a hallását! - húzta el a száját.

- Ez csak természetes! Nekem is be kéne szereznem egy ilyet! - nevettem fel.

- Na, megyek vissza – intett, majd már itt sem volt.

- Júj de izgulok még sosem voltam 1D koncerten! - sipította izgatottan Stasy.

- Nagyon jók amúgy! - mosolyodtam el.

Lux lekéredzkedett az ölemből én pedig letettem. Felment a kis lépcsőn és leült a színpad szélére persze még így is takarásban volt a fanok elől. Elkezdődött az intró és a közönség már most megőrült. Ami azt illeti a mellettem lévő barátnőm is, így én is inkább leültem Lux mellé. A srácok feljöttek a színpadra és elkezdődött a Clouds. Most is hihetetlenül sokat hülyéskedtek a színpadon és viccelődtek, majd az utolsó szám előtt mi hátra mentünk, mert gondolom, gyorsan kell elhagyni a helyszínt és megint le fogunk maradni. Bementünk az öltözőbe, ahol már a csajok készülődtek.

- Lányok gyertek, gyorsan pattanjatok kocsiba, hogy a srácoknak már csak be kelljen ülni! - szólt be Preston.

- Megyünk! – mondtuk, majd sorba kivonultunk az ajtón, majd a stadionból is. Bepattantunk az autóba és vártunk. Egy 15 perc múlva a srácok is megjelentek, de nem fértek be, úgy meg pláne, hogy Louise és Lux is itt volt, ezért én megint Louis ölébe lettem száműzetve, Gemma pedig az öccse ölébe ült és így már tökéletesen elfértünk. Mikor a házhoz értünk gyorsan kinyitottam, majd mindenki bepakolta a bőröndjét és a többiek bepattantak a kocsiba azonban én még elbúcsúztam a barátnőmtől.

- Szerintem nemsokára jövünk még New York-ba és akkor tuti, hogy szólok, meg majd megbeszélem a srácokkal és egy hétre velünk is tarthatnál. De most mennem kell szóval, szia, majd hívlak! Hiányozni fogsz, nagyon! - öleltem meg.

- Te is hiányozni fogsz, de hülye, hát ne úgy búcsúzkodj, már mintha meghalni készülnél! Majd megyek, mikor tudok és te is jössz! Hiányozni fogsz te őrült!

- Hope igyekezz! - kiabált ki Preston, aki a kocsit vezette.

- Na, szia – engedtem el a kezét, küldtem még neki egy puszit, majd bepattantam és elindultunk.

- Milyen csontos hátsód van! Már fáj a térdem! - nevetett Louis.

- Nehéz vagyok? - húztam fel az orrom.

- Nem azt mondtam te szőke! - nevetett.

- Színvak vagy Tommo? Ez itt – mutattam a hajamra – barna! - fejeztem be.

- Jól van, be ne sértődj itt nekem! - nevetett fel.

Nem sokára a reptérre értünk. Ott kezdetét vette a rohanás becsekkolni, majd felspuriztunk a gépre is, mert eszméletlen sok paparazzi volt. Levágódtam az egyik fotelbe és kifújtam magam.

- Nem vagyok formában – ráztam meg a fejem.

- Chh ez nekünk mindennapos! - nevetett Liam.

- Szívem ne kérkedj! - szidta le Soph egy halvány mosollyal.

- Te meg ne szólj be asszony! - nevetett fel mire Sophia sértődötten mellkason csapta.

Liam elnevette magát majd magához ölelte és adott egy puszit a hajába.

- Aww – olvadoztam.

- Ugye milyen cukik? És ezek mellett örüljek a szingliségemnek – mondta unott arccal Gemm mire felnevettem.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- 22:00 lesz – válaszolt Louis.

- És mikorra érünk oda? - kérdeztem.

- Hát, ha már elindulnánk végre akkor olyan hajnali kettő és három óra közt érkeznénk!

Ekkor a pilóta megszólalt, hogy kapcsoljuk be az öveinket majd dumált még egy kicsit és végre felszálltunk. Csörögni kezdett a telefonom, én pedig fogadtam a hívást.

- Szia, anya – szóltam bele, ugyanis a képernyőn anya neve állt.

- Hope! Csak most van egy kis időm! Milyen a munka? Hol vagy?

- Hát...ne lepődj meg, ha otthon kupit találsz, mert ott voltunk 1 hétig a srácokkal és...

- Hogy a házamban volt az 1D?? - sipított bele.

- Jézusom anya olyan, vagy mint egy tini lány – szörnyülködtem, mire a srácok felnevettek.

- Jó jó befejeztem! És milyenek?

- Nagyon jó fejek és kedvesek, és szeretek velük lenni és ennyit mondok, csak mert elbízzák magukat – nevettem fel Harry és Louis feje láttán.

- És hol vagy most?

- Úton Los Angeles felé!

- Szuper! Mi is ott vagyunk! Lediktálom a címet és gyere ide tízre!

- Oké – mosolyodtam el. Lediktálta a címet majd elbúcsúztunk egymástól és letettük.

- Anyukád Directioner? - nevetett Louis.

- Hát nagyon úgy látszik – kuncogtam.

Na, srácok szerintem pihenjünk egy, kicsit mert nektek még reggel munka van! - mondta Louise.

- Komolyan már reggel? - kérdeztem.

- Ahha! Egy interjú!

- Oh, akkor én mentem aludni – nevettem fel, majd levettem egy plédet a poggyász tárolóból és leültem a fotelbe. A többiek is így tettek, majd lekapcsoltuk a villanyokat csak pár maradt égve. Louis leült velem szemben és elvigyorodott.

- Mi az Tomlinson? - nevettem fel.

- Semmi – mondta, mosolyogva majd elhelyezkedett.

Csörögni kezdett a telefonja ő pedig felvette és kihangosítva az asztalra tette.

- Szia, anya – szólt bele, majd elsétált a mini bárig és hozott magának vizet.

- Kisfiam! Akarod, hogy nyakon vágjalak? Mit mondtam? Hogy hívj fel, ha felszálltatok! - hordta le, mire felkuncogtam.

- Kétlem, hogy több ezer kiló méterről nyakon tudsz vágni – nevetett.

- Tudom Preston számát!

- Nem szóltam! - mondta ijedten.

- Hol jártok? - kérdezte.

- Valahol félúton Los Angeles felett!

- Ohh! Olyan messze már? - szomorodott el.

- New York se volt közelebb!

- Tudom – sóhajtott.

- Mi van a lányokkal? - kérdezte Lou.

- Daisy-t megrúgta Phoebe a cipő sarkával így be van dagadva a szeme, de semmi baja amúgy...a két kicsi pedig nő, mint a gomba Fizz pedig kitűnő lett a suliban.

- A két lánynak mondd, meg hogy vigyázzanak egymásra Fizznek pedig üzenem, hogy a bátya eszét örökölte – mosolygott, mire én felnevettem.

- Oké megmondom, csak ne bízd el magad fiam! Ki van melletted?

- Hope!

- Oh, igen? És ő ki? - kérdezte izgatottan.

- Anya hall téged szóval fogd vissza magad és ő az új stylist!

- Jól van, vissza fogom magam! Szia Hope – köszönt.

- Öhm..jó estét!

- Jajj nem vagyok, én olyan öreg tegezz nyugodtan! - nevetett fel.

- Hű hát akkor, szia – mosolyodtam el és Lou-ra néztem, aki szórakozottan nézett engem.

- Na, anya most már leteszem, mert a srácok elaludtak és nem akarom, hogy felébredjenek!

- Oké! Puszillak titeket és a húgodnak add át, hogy szeretem és persze téged is!

- Oké anya mi is – nevetett, majd letette.

- Ahww, de édes volt – hatódtam meg.

- Na, aludjunk mi is – mondta.

- Okés – mosolyodtam el majd elhelyezkedtem. Pár percig néztük egymást majd nekem sikerült is elaludnom.

•••

Arra keltem, hogy valaki ölbe vesz. Kinyitottam a szemem és Louis arcával találtam magam szemben. Körülnéztem, mire egy nagy házat láttam meg.

- Sikerült megint átaludnom a leszállást? - motyogtam és karomat körbe fontam a nyakán.

- Ahha – nevetett majd belépett a ház ajtaján.

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

- Harry nyaralójában!

- Ohh..jó nagy!

- Az – mondta majd felmentünk a lépcsőn. Bementünk egy szobába majd letett az ágyra.

- Leszel a szobatársam? - kérdezte mire bólogatni kezdtem.

- Oké! Aludj, mi pedig megyünk az interjúra!

- De..

- Nyugi falazunk!

- Hát jó.. – egyeztem bele. Lassan betakart, én pedig lehunytam a szemeim és pár perc múlva már aludtam is.