Chapter ~ 15.

Hope szemszöge:

Az út hátralévő része, ahogyan az lenni szokott sok hülyéskedéssel, alvással és evéssel telt, majd 6 óra elteltével landoltunk a Londoni repülőtéren. Gyorsan kipillantottam az ablakon és egy csomó rajongót, na meg persze paparazzit láttam meg.

- Ez így nem lesz jó! A három lány és Lux most jön, a fiúkat pedig később visszük – mondta Preston.

- Most mi lesz? - néztem Lou-ra.

- Menj Liamékhez Sophia-val és nemsokára találkozunk, oké? - kérdezte.

- Oké – mosolyodtam el, majd megöleltem és Sophiaékat követve lesétáltam a repülőről. Amint leértünk, rohantunk a kocsihoz, majd bepattantunk. Hangos és sűrű dudálások közepette kijutottunk és elindultunk az úti célunk felé.

- Akkor hova? - fordult hátra az egyik testőr, aki most a sofőr szerepét töltötte be.

- Louise-ék haza, mi ketten Hope-val pedig Liam-hez! - mondta Soph.

- Vettem! - bólintott, majd ismét az útra figyelt.

Először kitettük Lou-t és Lux-ot, majd tovább indultunk. 20 perc múlva egy nagykapunál álltunk meg.

- Innen boldogultok? - kérdezte az őr.

- Persze Joe! Szia – köszönt Sophia.

- Sziasztok, lányok! - mosolyodott el, majd miután kiszálltunk egy kulcs segítségével a kapun belülre jutottunk.

- Azta! - tátottam el a szám a hatalmas ház láttán.

- Jó nagy, mi? - kuncogott és beütötte a riasztó kódját, majd kinyitotta az ajtót.

Mikor beléptünk egy nagy előtér fogadott ahonnan egy fa lépcső vezetett fel az emeletre. Innen nyílt egy nagy nappali ahova besétáltunk.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Soph és a konyharészhez sétált ugyanis a konyha egyben volt a nappalival.

- Nem köszi! - mosolyodtam el, majd leültem az óriási kanapéra.

Soph egy üveg vízzel leült mellém és bekapcsolta az óriási plazma tévét.

- Soph az mennyire gáz, hogy hiányzik Louis? - kérdeztem nevetve.

- Egyáltalán nem! Még néha rám is rám jön, hogy én is hiányolom Liam-et ha csak zuhanyozni megy is!

- Alig várom, hogy ideérjenek és menjünk hozzá – mondtam izgatottan.

- Öhm tudom, hogy ez egy kicsit személyes de..

- Nem, még nem feküdtünk le – szakítottam félbe, mire felnevetett.

- Nem akartad még?

- Hát tudod volt az az ügy még New York-ban, hogy lefeküdtünk és ezt folyton a fejemhez vágta én pedig nem akarok könnyen megkaphatónak tűnni..

- Áhh értem..végül is meg lehet érteni! - nevetett fel és belekortyolt a vízbe.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó és Liam, meg persze Louis léptek be.

- Gyere babe, Peter hazavisz minket! - szólt ide Louis zsebre dugott kézzel. Felpattantam a kanapéról, majd felé indultam. Kezét az én kezemre kulcsolta és lepacsizott Liam-el.

- Sziasztok! - köszöntem el tőlük.

Ők is elbúcsúztak, majd kimentünk a kocsihoz. Kinyitottam az ajtót, én hátra Louis pedig előre ült be. 

- Hello kislány! - fordult hátra egy pillanatra az őr.

- Szia – intettem neki mosolyogva.

Bekötötték magukat, majd elindultunk. Egy röpke 10 percet kocsikáztunk, aztán megálltunk.

- Kösz Peter, majd még találkozunk! - pacsizott le vele is Lou, majd kiszállt, ahogyan én is. Kivettük a csomagtartóból a bőröndünket, majd a nagykapuhoz léptünk, amit Louis egy pici távirányító segítségével ki is nyitott és be tudtunk menni. Amikor megláttam az óriási házat már a Liam-é után meg sem lepődtem rajta. Mi is bepötyögtünk egy kódot, majd beléptünk. Itt is egy óriási előszoba tárult elénk, ami csupa világos bútorral volt berendezve és persze világos fa padló húzódott a lábunk alatt. Innen egy ugyancsak fából készült lépcső vezetett fel az emeletre. Az előszobában lévő tükörben gyorsan megigazítottam a szétcsúszott hajam, majd Louis után lépkedve a nappaliba mentem, ami lélegzet elállítóan szép volt. Világos színek, modern berendezés, nagy bútorok és persze mindenféle technikai eszköz, mint például a tévé vagy a PS 4 és egyéb csodaszép dísztárgyakkal volt berendezve. Itt is a nappali egyben volt a konyhával így Louis odament, míg nézelődtem. A hatalmas kivilágított akváriumhoz sétáltam és a halakat kezdtem el csodálni, amik ugyancsak gyönyörűek voltak.

- Fent is szétnézünk? - kérdeztem.

- Menj csak nyugodtan én addig telefonálok egyet...majd ha eltévedtél azért kiabálj! - nevetett fel, mire elmosolyodtam és a lépcső felé indultam. Gyorsan felkocogtam, majd egy kisebb térrel és onnan nyíló szobákkal találtam magam szemben. Kezdtem jobbról és benyitottam. Ez egy vendégszobának tűnt. Nagy ágy, nagy tévé, világos színek, sötét bútorokkal. Semmi extra. Benyitottam a másodikba, majd a harmadikba, de ugyanezeket találtam. A negyedik ajtó picit másabb volt, mint a többi így gondoltam az a Louis szobája. Nem sokat van itthon, így nem gondoltam nagyon otthonos berendezésre, de azért kíváncsi voltam. Mikor benyitottam elsőnek az óriási franciaágyat láttam meg ami irtó kényelmesnek látszott. Ebben a szobában is a világos színek domináltak így az ágy és a szekrények mind fehérek vagy világos barnák voltak. A tévé az ággyal szemben volt beépítve a szekrényembe, ami irtó jól nézett ki. Az ágy mellett lévő két éjjeli szekrény üvegből volt és kék neonfény világította meg, ahogy az ágy támlája feletti rész is neonfényekben úszott. Irtóra tetszett. A szoba túlsó végében egy óriási ablak helyezkedett el, amit egy vajszínű függöny takart el. Felfedeztem egy üvegajtót is, amin kiléptem. Egy kisebb terasz rész volt, ami a hátsó udvarra nézett ahol a gyönyörű tiszta és hatalmas medence helyezkedett el napozóágyakkal a zöld színű gyep kellős közepén. Távolabb megláttam egy kisebb focipályát, ami megmosolyogtatott. Imád focizni és gondolom a haverjaival is szokott, ha teheti. Visszasétáltam a szobába, ahol feltűnt egy újabb ajtó, amit eddig nem vettem észre. Mikor benyitottam a fürdőszobával találtam magam szemben, ahol volt egy zuhanyfülke, ami rohadt jól nézett ki és jó nagy is volt, majd a szoba másik végében a fürdőkád helyezkedett el, amit inkább jakuzzinak neveznék és hát volt itt minden, ami csak egy fürdőbe kellhet. Megfordultam, majd kimentem és visszasétáltam a nappaliba. Lou éppen a tévét kapcsolta be egy üdítővel a kezében.

- Na, milyen odafent? - kérdezte mosolyogva.

- Nagyon szép és nagy... – mondtam, mire felnevetett.

- Láttad a medencét az udvaron? - kérdezte.

- Ahha! És a focipályát is!

- Ja, néha kijárunk a srácokkal rugdosni a labdát...

- Nem tudom, mit lehet abban szeretni... – sóhajtottam és lehuppantam a bőr kanapéra.

- Héjj! A foci egy életérzés! Nem csak rugdossuk a labdát! Vannak szabályok is!

- Ja...nem lehet kézzel beleérni! - kuncogtam.

- Jól van! Megjegyeztem! - mondta sértődötten és levágódott kicsit távolabb tőlem.

- Jaaj kicsim nem úgy gondoltam! A foci tök menő! - kezdtem el cincogni és közelebb mentem hozzá.

- Hagyjál! - vette elő a telefonját és nyomkodni kezdte.

- Naa nem úgy értettem! Ígérem mától egy rossz szavam sem lesz a focira! - bújtam hozzá.

- Ahha...

- Louis! - szóltam rá nevetve és kivettem a telefont a kezéből, majd az ölébe ültem és a szemeibe néztem.

- Ne durcizz már! - mosolyodtam el.

- Nem durcizom! - rakta karba a kezeit.

- De azt csinálod – nevettem.

- Engesztelj ki – vigyorodott el.

- Jajj ne már – kezdtem el szenvedni.

- Elsőnek kezdhetnéd egy csókkal!

Megforgattam a szemem, majd a nyaka köré fontam a karjaim és gyengéd csókot kezdeményeztem, amibe persze ő is benne volt és egyből visszacsókolt. A hajába túrtam és picit belemosolyogtam mire ő a derekamra helyezte a kezét és picit felhúzta a pólóm, majd a bőrömet kezdte el simogatni, amibe beleborzongtam. A csók átment nyakpuszilgatásba, amit nagyon élveztem viszont nem akartam egyelőre többet így picit elhúzódtam. Sóhajtott egyet és rám nézett.

- Nagyon elcsesztem, igaz? - nézett rám nekem pedig a szívem szakadt meg. Magát okolja, amiért ilyen bizalmatlan hülye liba vagyok.

- Nem. Én csesztem el – mosolyogtam, majd lecsúsztam mellé és ránéztem.

- Nem kellett volna akkor lefeküdnünk... – ráztam meg a fejem.

- És most már ez jelen lesz az egész kapcsolatunkban? Én megértem, hogy mennyire rosszul esett de...

- De még csak 1 hete járunk. Persze, hogy várok, ha lefeküdtünk, ha nem! Az nem szerelemből volt és igazából a felére sem emlékszem!

- Én sem emlékszem nagyon! - nevetett fel.

- Na, szép! - raktam csípőre a kezeim.

- Mi van? Be voltam piálva!

- Mindketten! - nevettem fel.

- Azért rám nem emlékezni... – kezdte, mire felnevettem.

- Azért ne bízd el magad!

- Eddig senki sem panaszkodott! - vigyorgott.

- Na, ez csúnya volt! - álltam fel, majd a konyha részbe sétáltam inkább körülnézni.

- Eszünk valamit? - kérdezte.

- Amit akarsz! Én biztos nem csinálok, mert pimasz vagy! - támaszkodtam a pultnak.

- Én? Nem szoktam pimasz lenni! - jött közelebb, majd csípőmre csúsztatta kezeit és hozzám simult.

- Te nem! - nevettem fel, majd nyaka köré fontam karjaim és a szemébe néztem.

- Rendeljünk pizzát? - kérdezte.

- Ahha! Hawaii-t! - csillantak fel a szemeim.

- Oké – mondta, majd elővette a telefonját és 5 perc alatt megrendelte, majd visszajött hozzám ugyanis időközben kicsit eltávolodott.

- Kérdezhetek valamit? - pislogtam rá.

- Na, kérdezz!

- Hány komoly kapcsolatod volt eddig?

- Három...és remélem a negyedik nem fog soha megszakadni – mosolyodott el én pedig ott helyben majdnem elsírtam magam.

- És ki a negyedik? - mosolyodtam el és az ajkamba haraptam.

- Hát...egy gyönyörű barna hajú lány, aki már a második hete varázsol el folyamatosan és végre az enyém, bár még nem teljesen... – mondta a szemembe méghozzá olyan szívdöglesztő mosollyal, hogy azt hittem onnan kell majd felmosni engem.

- Tényleg ilyen komolyan gondolod velem? - néztem a szemébe.

- Ha nem így lenne miért lennék veled és miért várnék rád ennyit te buta? - nevetett fel.

- Ha tudnád, most mi játszódik le bennem! - legyeztem meg magam ugyanis azok a hülye könnycseppek nagyon ki szerettek volna bújni és végig gördülni az arcomon.

- Jajj babe! - nevetett, majd a fenekem alá nyúlt és felültetett a konyhapultra.

- Na, idefigyelj - kezdte. - Azért vagyok veled és azért engedtem, hogy nálam lakj, mert már amikor megláttalak tudtam, hogy te kellesz nekem és beleőrülök, ha nem szerezlek meg! És most, hogy megkaptalak napról napra jobban beléd szeretek és fogalmam sincs, hogy csinálod ezt de... ilyenben még nagyon nem volt részem.. – rázta meg a fejét.

- Istenem, de aranyos vagy! Én pedig kimerem jelenteni teljes magabiztossággal, hogy bár még sosem voltam igazán szerelmes és eddig fogalmam sem volt, hogy az egyáltalán milyen érzés most biztosíthatlak róla, hogy teljesen beléd zúgtam napról napra egyre jobban és nem tudom, hogy most ezt jó ötlet volt -e elmondani, de úgy éreztem, hogy muszáj – mosolyodtam el.

Válaszul az ajkaimra tapadt és mohón megcsókolt. Felkuncogtam, majd a tarkójánál fogva közelebb húztam ezzel jobban elmélyítve csókunkat és a hajába túrtam. Csöngettek mi pedig szétrebbentünk.

- Biztos a futár. Mindjárt jövök! - mondta, majd a bejárati ajtó felé indult.

Leugrottam a pultról, majd a nappaliba sétáltam. Pár perc múlva ő is csatlakozott és a középen elhelyezkedő üvegasztalra tette a pizzás dobozt.

- Már farkas éhes vagyok! - dörzsöltem össze a kezeim és felnyitottam a dobozt.

- Niall megette a gépen lévő összes szenyát szóval nem csodálom! - ült le mellém.

Elvettem egy pizza szeletet és hátradőltem. Nagy hangzavarra lettünk figyelmesek, majd nyílt a bejárati ajtó és a többiek léptek be név szerint Sophia, Liam, Harry, Niall és Lottie.

Louis lepacsizott mindegyik fiúval én pedig mindenkit végig ölelgettem.

- Louis, anya már nagyon kíváncsi Hope-ra! - vigyorgott Lott.

- De nem mondtál neki semmit! Ugye?

- Dehogyis!

- Akkor jó.

- Hazz hol van Gemma? - fordultam felé.

- Az egyetemi dolgait intézi – húzta el a száját.

- Teljesen megértem én is mindig el voltam havazva az egyetemen! - nevettem fel.

- Niall ne edd meg az egész pizzás dobozt! - szólt rá Louis a szöszire.

- Jó, na! - mondta teli szájjal és leült a seggére.

Harry nagyon csendben volt és a beszélgetésbe sem szállt be így elterveztem, hogy kiderítem mi a baja.

- Hazz te vagy a legközelebb a konyhához hozz már nekem inni! - mondta neki Lottie mire Harry felállt és a konyha felé indult. Kaptam az alkalmon, majd Louis mancsát leszedve a combomról Harry után indultam.

- A hűtőben alul van víz – ültem fel a bárszékre és a pultra könyököltem.

- Köszi! - mosolyodott el, majd kivett egyet.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Lottie! - kiabálta, majd odadobta a lánynak, aki megköszönte.

- Miért gondolod, hogy baj van? - ült le mellém.

- Mert szótlan vagy és kedvetlen..

- Hát...jól látod!

- Na, halljam! 

- Miért terheljelek a problémáimmal? - vonta össze a szemöldökét.

- Mert az egyik legjobb barátom vagy! - jelentettem ki mire elmosolyodott.

- Van egy lány.. – kezdte mire felsóhajtottam.

- Sejtettem... – motyogtam.

- És elmondtam neki, hogy többet érzek, mint barátság..

- És??

- Azt mondta, hogy ő nem nagyon szereti a felhajtást és azt, hogy minden lépését paparazzik kövessék..

- Nem érdemel meg téged! Figyelj...én sem szeretek rivalda fényben élni és azt sem tolerálom, hogy rólam/rólunk csámcsognak az újságok de...érte mindent elviselek csak, hogy vele lehessek  –pillantottam Louis-ra, aki nevetve dobálta Liam-et a pizzán lévő ananászdarabokkal. - És ha ezt az a lány nem vállalja be érted, nincs miről beszélni – fejeztem be.

- Louis nagy mázlista – mosolyodott el mire felkuncogtam.

- Én is az vagyok – mosolyodtam el és ránéztem.

- Mikor jön már egy olyan lány, aki engem is ugyanúgy szeret, mint te őt? - kérdezte.

- El fog jönni hidd el csak légy türelmes és nyitott!

- Köszönöm! - ölelt meg.

- Nagyon szívesen! Most pedig menjünk vissza és ne legyél ilyen szomorú! - ugrottam le a székről.

- Rendben – dörmögte és ő is leszállt.

Louis mellé huppantam le és ránéztem.

- Mizu cica? - kérdezte és átkarolt.

- Semmi – ráztam meg a fejem, majd a vállára dőltem és hallgatni kezdtem a többiek sztorizgatását.

Este 8 óra felé mindenki elment, mi pedig újra kettesben maradtunk.

- Mit dumáltatok Hazz-al a konyhában? - kérdezte Lou a videó játék előtt ülve.

- Van egy lány, akinek szerelmet vallott, de visszautasította a hírnevére hivatkozva..

- Aucs.. – húzta el a száját.

- Elmondtam neki, hogy az a lány nem érdemli, meg hisz én sem szeretem a hírnevet, de azért, hogy együtt lehessünk, elviselem – vontam meg a vállam.

- Gyere ide kicsim! - mosolyodott el, majd letette a kontrollert.

Felkuncogtam, majd odasétáltam és az ölébe ültem. Hátradőlt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és a pólóját kezdtem piszkálni.

- Mit szólnál, ha holnap elvinnélek valahova? - kérdezte.

- Mi? - csillantak fel a szemeim és felnéztem rá.

- Eljössz velem randizni? - mosolyodott el.

- Igen, igen, igen! - kezdtem tapsikolni és megcsókoltam.

- Menjünk fel? - kérdezte.

- Ahha! - válaszoltam, majd felkeltem róla és az emelet felé vettem az irányt.

- Fürdünk együtt? - jelent meg egy huncut mosoly az arcán.

- Én szégyellős vagyok! - nevettem fel.

- Akkor legyél fehérneműben! - kacsintott és bement a fürdőbe megcsinálni a vizet.

A bőröndömben kezdtem turkálni - amit lassan ki kéne már pakolni - majd kiemeltem belőle egy fekete csipkés fehérneműt és gyorsan magamra kaptam, a hajam pedig felkötöttem.

Az ajkamba haraptam, majd beálltam a fürdő ajtóba. Ő már a kádban volt a habok közt és mikor meglátott alaposan végigmért a melleimnél elidőzve.

- Azt a rohadt! - nyögte mire elnevettem magam és megálltam a kádnál csípőre tett kezekkel.

- Hova üljek? - kérdeztem.

- Hát ne az ölembe – nevetett fel, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem és lassan beültem vele szemben.

- Louis lennél szíves a szemeimbe is nézni néha? - kérdeztem és a körülöttünk lévő habból a mellkasom elé húztam egy keveset.

- Bocsi baby, de férfiből vagyok! - nevetett.

- Azt látom – öltöttem rá a nyelvem.

- A kedvedért maradt rajtam a boxer! - vigyorodott el.

- Még jó! - kuncogtam fel.

- Pimasz vagy! - hunyorgott.

- Ez még nem igazán pimasz! - vigyorodtam el.

- Akkor mutasd meg mi az! 

Elnevettem magam, majd közelebb húzódtam és a csípőjére ültem ahol megéreztem magam alatt keményedő férfiasságát.

- Naa csak nem tetszik a látvány? - kérdeztem mire félmosolyra húzta a száját és hitetlenül elnevette magát.

- Tényleg pimasz vagy!

- Én mondtam! - haraptam be az alsó ajkam.

A derekamnál fogva közelebb húzott, majd mohón ajkaimra tapadt. Belemosolyogtam csókunkba, majd kezeim a hajába siklottak és picit meghúzgáltam tincseit, amit morgással jutalmazott.

Lassan elhúzódtam és elvigyorodtam. A füle mögé és a nyakára nyomtam egy puszit, amitől libabőrös lett. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Na, most én jövök a kínzással! - mondta, majd lecsúsztatott maga mellé és a nyakamhoz hajolt amit apró puszikkal hintett be.

- Ennyi telik tőled? - kérdeztem egy pimasz vigyorral mire felnevetett és lassan haladni kezdett lejjebb. Végig puszilgatta a melltartóm vonalát mire jólesően felsóhajtottam. Kezei a hasamra csúsztak, majd lejjebb és megérintette a belső combom, amire egy nyögéssel válaszoltam.

- Azt hiszem ennyi elég lesz! - kuncogtam és felnéztem rá.

- Na, mi van babe? - kérdezte szórakozottan.

- Csúnya dolog ez Tomlinson! - dorgáltam meg.

- Csak visszaadtam! - nevetett.

- Pimasz! - mosolyodtam el, majd úgy döntöttem, hogy kiszállok, a kádból még mielőtt elfajulnának a dolgok.

- Aludj a pólómban! - vigyorodott el mikor ő is kiszállt.

- És miért is? - emeltem fel mosolyogva a szemöldököm.

- Mert szeretnélek benne látni!

- Hát jó! Dobj egyet! - nevettem fel és megtörölköztem.

Mikor megkaptam a pólót, átvettem egy tiszta fehérneműt és felkaptam magamra. Nagy volt rám és combközépig leért. A hajam kiengedtem és beletúrtam, majd Louis elé álltam.

- Hűha! - vigyorodott el, majd idejött és kaptam egy csókot tőle.

- Tetszik? - haraptam az ajkamba és a szemeibe néztem.

- Rohadt szexi vagy! - suttogta a számba, majd újra megcsókolt.

Kezei a csípőmön pihentek, majd az ágy felé kezdett húzni és lassan ledöntött rá, de még mindig nem voltunk hajlandóak elválni egymástól. Lassan elhúzódott, majd nyomott egy apró puszit a számra és lefordult rólam.

- Ha innen tovább megyünk, nem fogom tudni leállítani magam – rázta meg a fejét.

- Sajnálom – sütöttem le a szemeim.

- Héjj baby! Én várok! - mosolyodott el, majd az államnál foga felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.

Válaszul kapott egy rövid csókot, majd felemeltem a takarót és bebújtam alá.

- Álmos vagy? - kérdezte mire bólogatni kezdtem.

- Akkor aludjunk! - bújt be ő is mellém, majd leoltotta a villanyokat. Hátat fordítottam neki ő pedig átkarolt és a hasamon állapodott meg a keze. Belepuszilt a nyakamba én pedig lehunytam a szemeim.

- Jó éjt – suttogta, amibe beleborzongtam.

- Neked is szívem – súgtam én is vissza, majd egyik kezem a hasamon pihenő kezére csúsztattam és megsimogattam. Még közelebb húzott magához, majd már nem bírtam nyitva tartani a szemem és pillanatokon belül elaludtam.