Chapter ~ 12.

*Másnap a repülőn*

Puffogva tuszkoltam be a poggyászom az ülésem feletti kis rekeszbe, majd lecsaptam az ajtaját és levágódtam az ülésemre. Az öreg néni, aki mellettem foglalt helyet eléggé hülyének

nézett, de nem érdekelt. Ideges voltam, mivel a reptéren kb. egy tucat ember ribancozott le és fenyegetett meg, hogyha Louis-hoz érek, nagyon megbánom. Bekötöttem magam, majd az ablakon kezdtem kinézni. Pont a szárnynál ülök. Tökéletes...én veszem elsőnek észre, ha leszakad...

- Kedveském ne haragudj, de látom, hogy baj van...hosszadalmas az út nekem elmondhatod mi bánt –mosolygott rám az öreg hölgy.

- Nem szeretném a nénit a gondjaimmal 

terhelni – mosolyodtam el halványan.

- Fiú ügy? - kérdezte.

- Az – sóhajtottam, majd ujjaimat kezdtem el tördelni.

- Megbántott?

- Én voltam a hülye. Féltékenykedtem és nem neki hittem.

- Hajjaj..a féltékenység komoly dolog. Szinte minden párkapcsolatban ott van, de ha szeretitek egymást, és megbíztok egymásban, akkor boldogan élhettek.

- Én szeretem. Nagyon. De ő egy sztár és szebbnél szebb lányok veszik körül. Bárkit megkaphat.

- De ő téged választott, hogy a barátnője legyél. Nem igaz? - nézett rám kérdőn.

- Hát de...csak nem olyan könnyű megbíznia valakiben az embernek, ha már egyszer kihasználták.. – húztam el a szám.

- Mindent meg lehet oldani egy őszinte beszélgetéssel. Nem kiabálni és csúnya szavakat egymáshoz vágni, hanem leülni és megbeszélni!

- Tudom, csak mind ketten elég heves természetűek vagyunk...

- Hát igen ez egy kis bökkenő, de hidd el, ha igazán szeret, megbocsájt neked...ha pedig nem, akkor meg sem érdemel!

- Köszönöm – mosolyodtam el.

- Nincs mit drágám – csatolta be ő is az övét hisz a pilóta most jelentette be, hogy felszállunk. Innentől az út csendben és unalmasan telt. Igaz csak másfél óra New York és Chicago közt az utazási idő, de én most is képes voltam bealudni.

•••

Arra ébredtem, hogy a pilóta ismét az övek bekapcsolására szólít minket, de mivel ki se kapcsoltam, így nem strapáltam magam. Negyed óra alatt leszálltunk, majd mindenkit letereltek a gépről és percek alatt a chicagoi reptéren találtam magam a bőröndömmel kettesben. A szemeimmel Harry-t kezdtem el keresni, ugyanis megígérte, hogy nem hagyja, hogy egyedül kóboroljak a városban. 5 perc nézelődés után meg is találtam két őr társaságában.

- Szia – öleltem meg.

- Szia! Mehetünk? - kérdezte vigyorogva.

- Menjünk! - mondtam, majd követni kezdtem.

Kiértünk egy fekete kocsihoz, majd az őrök leváltak, mi pedig beültünk és elindultunk.

- Jó volt az út? - kérdezte.

- Ahha főleg miután egy csomó rajongó leribancozott és megfenyegetett a reptéren...egész jó..  – mondtam unottan.

- Ja, igen..te normális vagy, hogy rendes járattal utazgatsz?

- Teljesen..

- Azért mert Tommo-val összekaptatok még nem kéne megölni magad!

- Nem összekaptunk, hanem szakított velem!

- Csak ideges lett...olyankor mindent mond..

- Ahha és ma mi volt a véleménye?

- Hogy menjen mindenki a picsába... – nevetett fel.

- Veszekedni fogunk – sóhajtottam.

- Próbálj meg kibékülni vele!

- Jó Harry könnyű mondani!

- Ne rám legyél pipa! - mondta, majd leparkolt egy szálloda parkolójában.

- Itt vagyunk?

- Ahha! Velem fogsz lakni! - vigyorgott.

- Fenomenális! - mosolyodtam el.

Kiszálltunk, majd segített kivenni a bőröndömet és lovagiasan be is cipelte. Felmentünk a 15. emeletre és be az egyik szobába.

- Jössz át köszönni a többieknek? - kérdezte.

- Nem. Félek – néztem rá.

- Akkor szólok nekik, hogy itt vagy! - vigyorgott és kiment.

Sóhajtottam, majd körülnéztem. Elég nagy és tágas szoba külön konyha és fürdőszoba résszel.

Pár pillanat múlva Gemma,Lottie és Sophia rontottak be, majd megöleltek.

- Sziasztok, lányok – mosolyodtam el.

- Sajnálom, hogy ekkora idióta a bátyám – ült le mellém Lott.

- Dehogy idióta! Az én hibám!

- Ja mert te buliztál hulla részegen idegen csajokkal miközben a barátnőd más államban volt! - forgatta meg a szemét.

- De bíznom kéne benne...

- Nehogy már te érezd rosszul magad! - simogatta meg a karom Gemma.

- A srácok pipák rám?

- Nem, csak Louis-t vigasztalják, és nem akarják ott hagyni. Nekik muszáj Louis álláspontját fogni pedig ők is egyetértenek veled, bár lehet nem kellett volna úgy leteremteni, de nálam is elszakadt volna a cérna..

- Így igaz! Ha Liam csinálna ilyet én is kiakadtam volna! - mosolyodott el Soph.

- Köszönöm, hogy velem vagytok – töröltem le pár kósza könnycseppet és mindhármukat megöleltem.

- Nagyon szívesen! Mindig itt leszünk, de azért olyan sokszor ne vesszetek össze! - nevetett fel Lottie, mire elmosolyodtam.

- Akarsz beszélni vele? Mert akkor kimegyünk és átküldjük!

- Hát én szeretnék, de ő nagyon nem.. – hajtottam le a fejem.

- Mindjárt átjön, ő ne aggódj! - kacsintott Lottie, majd kiment a lányokkal együtt.

Idegesen a hajamba túrtam, majd felálltam és járkálni kezdtem. Nem fog megbocsájtani. Le fogja ordibálni a fejem és igaza lesz. Oh Hope miért nem tudod néha befogni azt a nagy szád? Jó végülis ő bulizott mindenféle csajjal és azt mondta Harry, hogy flörtölt azzal a szőkével, de amit Eleanor mondott, nem kellett volna rákiabálnom. Nyílt az ajtó, majd Louis lépett be rajta és iszonyat jól nézett ki. Egy szürke póló és egy fekete csőgatya volt rajta, haja pedig kócos hatású volt, amibe úgy szeretek beletúrni. Arca már erősen borostásodott szemei pedig most nem voltak olyan csillogó kékek, inkább szürkésnek mondanám őket. Megállt velem szemben pár méterre, majd karba tette a kezét.

Csak néztem a szemeibe és el akartam tűnni. Haragudott rám és dühös volt. Nem szólalt meg, de én a szemeiből is ki tudtam olvasni.

- Louis én..sajnálom, hogy nem neked hittem.. – szólaltam meg halkan.

- Nem bízol bennem – jelentette ki.

A hajamba túrtam, majd leültem az ágyra.

- Mégis hogy bíznék? - tekintettem rá.  – Hisz amíg én éppen a barátnőmet ápolom, te elmész bulizni és nem ezzel van a baj, hanem amit ott csinálsz..flörtöltél azzal a lánnyal Louis! Ha a lány többet akart volna, simán megfekteted ne is tagadd! - emeltem fel a hangom.

- Nem feküdtem volna le vele csak mondtam neki pár kedves szót..

- Persze majd akkor én is elmegyek és mondok "pár kedves szót" a srácoknak a buliban és talán haza is kísérem őket, ahogyan te tetted! Azért megnézném, hogy reagálnál!

- Persze most játszd meg a szentet! Mintha te nem azt csináltad volna New York-ban!

- Mi van? Ki sem mozdultam a házból te idióta!

- Persze.. – nevetett fel.

- Te nem vagy százas esküszöm.. – háborodtam fel.

- Ja, igen..és jobban hiszel az ex barátnőmnek, mint nekem...ehhez is gratulálni tudok! - vágott művigyort én pedig pofán tudtam volna vágni.

- Igen hittem neki, de ezt már megbántam te mégis úgy beszélsz velem, mint valami kutyával! - álltam fel és közelebb mentem.

- Én nem beszélek úgy veled, mint a kutyával! Csak a tényeket közlöm!

- A tényeket? A tények azok, hogy simán megcsalnál, amint lenne rá alkalom!

- És? Te is! Azért te sem szenvedsz pasi hiányt és ezt a képességed ki is használod! Mint mikor találkoztunk abban a buliban!

- Most ezt tényleg fel akarod hozni? - ráztam meg hitetlenül a fejem.

- Miért ne? Hogy is volt? Kb. 5 percig kellett fűzni téged és már az ágyamban is voltál! - vigyorodott el én pedig nagyon ideges lettem.

- Szóval azért elég könnyű téged egy kis szexre bírni, de amint összejöttünk te adtad a kis ártatlan lányt! - mondta gúnyosan bennem pedig felment a pumpa és lekevertem neki egy pofont. Az arcához nyúlt, majd megszeppenve rám nézett.

- Na, idefigyelj! Leszarom, hogy ki vagy és hogy mennyi pénzed van, de velem te így nem beszélhetsz! Kibaszottul bánom, hogy ide jöttem dolgozni kibaszottul bánom, hogy megismertelek és azt talán még jobban, hogy beléd szerettem! Igen szerelmes vagyok beléd te idióta, de te ezt nem bírod felfogni épp ésszel szóval, hagyj engem békén és ne is szólj hozzám! Még a kétméteres körzetemben sem akarlak látni! Érted? - üvöltöttem a képébe sírva, majd kirohantam az ajtón a folyosóra ahol a többiek döbbenten figyeltek. Berontottam az egyik szobába és az ágyra dőltem,majd sírni kezdtem.

Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért nem tudja megérteni, hogy, szeretem? Nekem csak arra van szükségem, hogy valaki szeressen és gondoskodjon rólam és nem akarok belevágni egy olyan kapcsolatba ahol csak a veszekedés megy, mert ez mindig kivesz egy darabot belőlem és a végén eltűnők. Ajtónyitódást hallottam majd valaki leült mellém.

- Ne sírj Hope – simogatta meg a hátam Lottie.

- Miért ilyen? Miért nem hiszi el, hogy szeretem? Miért kell felhoznia mindig azt az estét?

- Hjajj..most elmondok neked valamit, ami hétpecsétes titok, oké? - kérdezte mire felültem és ránéztem.

- Eleanor megcsalta Louis-t. Elég rossz volt már az utóbbi egy évük és kiderült, hogy El félrelépett az egyik haverjával. Louis valószínűleg ez a tapasztalat miatt gondolja azt, hogy te is megcsalod. Kicsit önbizalom hiányos lett az utóbbi időben, és azt hittük, hogy majd te rendbe hozod az összetört szívét és rendbe is fogod hozni csak most még nehéz eset. Próbálok vele beszélni, de nekem sem könnyű és néha én is megverném. Hátha ettől a pofontól most kicsit elgondolkozik...

- Hát remélem...de nekem most egy kis idő kell..

- Megértem. Azért remélem, minden rendbe jön majd!

- Azt én is! - mosolyodtam el, majd megöleltem.

- Gondolom, most maradsz itt...

- Igen egy kicsit, de ha valaki be szeretne jönni nyugodtan, jöhet nem jó egyedül a gondolataimmal.

- Oké úgyis bejönnek, én pedig megyek át a bátyámhoz.

- Oké – mosolyodtam el.

Louis szemszöge:

Miután Hope kirohant lerogytam az ágyra és a tenyerembe temettem az arcom. Miért nem tudom egyszer befogni a számat? Nem kellett volna úgy leteremtenem és főleg nem felemlegetni azt az éjszakát. Mikor megkértem, hogy legyen a barátnőm és szerelmet vallottam neki az komoly volt hisz rég éreztem már olyat egy lány iránt, mint iránta. Ő olyan más. Ő nem azért szeret, mert sztár vagyok vagy, mert sok pénzem van, hanem mert én, én vagyok. És igazából ezt nem tudom, hogy csinálja, mert nagyon nehéz eset vagyok és még én sem járnék magammal...

- Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón a húgom.

- Gyere – sóhajtottam.

Lassan idesétált, majd leült mellém.

- Hát ezt jól elszúrtad tesó! - sóhajtott és megsimította a hátam.

- Hogy van? - néztem rá kérdőn.

- Rosszul. Időt akar.

- Lottie, a chicagoi koncert után megyünk Detroit-ba, aztán 1 hónap szünet! Csak néha fogom látni és én abba beleőrülök. El fog járni bulikba és pasizni fog. Az a tudat, hogy más hozzáér...

- Elmondtam neki Eleanor-t – bökte ki.

- Hogy mit csináltál? - kérdeztem mérgesen.

- Na, igen..ha vissza akarod kapni nem, lehetnek előtte titkaid és meg kell tanulnod kezelni ezeket a kirohanásaidat!

- Jó, oké befogtam! - dőltem el az ágyon.

- Mit csináljak? - néztem rá.

- Bizonyíts! Mást nem tudok mondani bátyó te cseszted el!

- Tudom – sóhajtottam.

- Na és most megyünk, lehívom a csajokat inni!

- Inni? - néztem rá.

- Hope-nak kell egy kis pia most!

- De ne igyatok sokat és figyelj rá!

- Jól van, te hős szerelmes, majd vigyázunk! - kuncogott, és kiment.

Hope szemszöge:

Miután Lottie távozott öt kíváncsi szempár tolakodott be az ajtón én pedig rögtön elmosolyodtam.

- Jól vagy? - kérdezte Hazz.

- Nem – ráztam meg a fejem, majd a pólóm aljával kezdtem el szórakozni.

- Csajok gyertek le a bárba inni! - tárta ki az ajtót Lottie 10 perc múlva.

- Menjünk! - helyeselt Gemma.

- Én nem tudom.. – húztam el a szám.

- Jössz! - fogta meg a kezem Soph, majd felrángatott az ágyról mire elmosolyodtam.

Kimentünk a folyosóra, onnan be a liftbe egyenesen a földszinti bárba.

- 4 vodka narancsot! - mondta a pincérnek Gemma, majd egy asztalhoz mentünk és leültünk.

- Öhm Hope azt tudnod kell, hogy már csak a ma esti és a holnap esti koncert van hátra, aztán egy hónap szünet! - közölte velem Lottie mire lesokkoltam. Szóval 1 hónapig nem fogom látni Louis-t? Vagy csak ritkán? Ez nem lesz jó. Ez nagyon nem jó!

- Fenomenális...hol az a vodkanarancs? - néztem körbe.

- És Louis a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam, hogy sokat igyál!

- De te figyelembe se veszed, mert én sem vettem figyelembe mikor te csiccsentettél be! - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Majd nem nézek oda! - kacsintott nevetve.

- Parancsoljanak hölgyeim a négy koktél! - rakta le a pincér az italokat én pedig rögtön bele is kortyoltam.

- Na és mesélj, mi van Stasy-vel? - kérdezte Gemma.

- Nagyobb segítség volt ő nekem lelkileg, mint én neki! De amúgy semmi baja csak a lába van eltörve..

- Hogy viseli? - kortyolt bele az italába Sophia.

- Jól – vontam meg a vállam. - Darazsakat hajkurász a mankóval.. – nevettem el a végét.

- Jó hát nem százas ezt már tudjuk! - nevetett Lottie.

- Hát nem – mosolyodtam el és elővettem a telefonomat felhívni Stasy-t.

Bepötyögtem a számát, majd vártam, hogy felvegye.

- Odaértél? - szólt bele.

- Ahha már össze is vesztem ismét azzal a seggfejjel.

- Jajj ne már.. – nyögött fel.

- De de! 

- Olyan tehetségesek vagytok! - nevetett.

- Tudjuk! Ezért most leiszom magam!

- Úgy kell! Én meg megyek kontrollra!

- Oké, de ne hajts rá szegény orvosra!

- Bízd ide! - nevetett fel.

- Őrült vagy! - kuncogtam.

- És élvezem! Na, de szia, majd még dumcsizunk!

- Oké, szia! - köszöntem el majd leraktam.

- Jöhet a kövi kör? - kérdezte Lottie, mire egy egybehangzó igen volt a válasz.