Chapter ~ 5.

*Este a repülőgépen*

- Liam ha elmered foglalni a helyem én, esküszöm, kidoblak innen! - ripakodott rá Harry.

- Hova van ráírva hogy ez a te helyed? - kérdezte Liam vigyorogva és leült.

- Leöntöm a barátnődet vízzel, ha nem állsz fel! - mosolyodott el gonoszan.

- Nem mered!

- Óó dehogynem – vett a kezébe egy vizes palackot.

- Oké tessék, ülj le – állt fel Liam.

- Harry te olyan izé vagy! - szóltam neki oda.

- Csak jól zsarolok – nevetett.

Ja, igen..közben ma megismerkedtem Sophia-val aki kedves lány csak kicsit csendes, de hát kell ilyen is a társaságunkba. Tegnap hajnalban Louis cipőjébe tettem egy kis majonézt ezért reggel zuhanyoznom kellett mivel mikor meglátta fogta a majonézes dobozt és rám nyomta az egész tartalmát. Kis kedves. Egy 10 perce szállt fel a gép szóval hátra van még 6 óra ezekkel összezárva. A csajokkal fogtuk magunkat és bekuporodtunk egymással szemben egy csomó pléddel és beszélgetni kezdtünk.

- És Hope mi volt tegnap este a bátyámmal? - vigyorgott Lottie.

- Mi lett volna? Aludtunk! - nevettem fel.

- Nem igaz! - kiabált ide Louis mire mérgesen ránéztem.

- Tényleg aludtunk! Meg összefújtam tejszínhabbal ő pedig majonézzel!

- Úristen! - nevetett fel Gemma.

- Louise és Lux hol vannak amúgy? - kérdeztem.

- Ők majd később jönnek – mondta Harry.

- Öcsi passzolj már nekem egy vizet! - szólt Gemm Harry-nek aki engedelmesen vitt neki egyet.

- Nekem egy energiaüccsit! - vigyorodtam el.

- Pincérnek nézek ki?

- Öcsi – nézett rá Gemm mire sóhajtott egyet és hozott nekem is.

- Köszönöm – vigyorogtam rá.

- Nagyon szívesen – mondta művigyorral mire elnevettem magam.

- Erre hogy tanítottad meg? - néztem Gemm-re.

- Úgy hogy ha nem viselkedik, jól megmondom anyának, annak pedig sosincs jó vége!

- Áh, értem! - kuncogtam.

- Csajok gyertek, felelsz vagy merszezni! - mondta Lou.

- Muszáj? - kérdezte nyafogva Lottie.

- Ahha és piás lesz, de anyának egy szót se – tette fel a mutatóujját.

- Jó nem mondok én neki semmit – motyogta Lott és felállt, ahogyan mi is. Leültünk egy körbe és Harry pörgetett elsőnek, ami a nővérén állapodott meg.

- Na Gemm! Te árultál be anyának mikor betörtem a ház ablakát?

- Igen – vigyorodott el mire felnevettünk.

- Te gonosz – hunyorgott rá.

- Én jövök! - vette el Liam az üveget és megpörgette ami Lottie-n állt meg.

- Szóval Lottie...voltál már fiúval úgy? - kérdezte mire Lottie felnevetett és meghúzta az üveget. Louis elég bosszúsan nézett rá, de nem szólalt meg.

- Én jövök! - mondta Lott és pörgetett ami Sophia-n állt meg.

- Na, akkor Soph.. van a mini bárban tejszínhab. Vedd, ki nyomj Liam hasára és nyald le!

- Perverz – nevetett fel és a hűtőhöz ment majd kivette a kelléket és megcsinálta a feladatot, amin mindenki szakadt. Sophia Harry-re pörgetett és elmosolyodott.

- Szóval Harry hány éve vagy szingli?

- Ez csúnya volt! Három – mondta durcásan és pörgetni kezdett mi pedig felnevettünk. Ismét rajtam állt meg az az átkozott üveg én pedig félve néztem Harry-re.

- Hope..kivel voltál utoljára az ágyban? - vigyorgott mire Louis-ra pillantottam és meghúztam az üveget, amin ő persze elmosolyodott.

- Nem ér! Beszari – durcázott Harry.

Pörgettem és Niall-ön állt meg.

- Na, szőkeség! Ha innen választhatnál kit fogadnál el barátnőnek?

- Louis-t...neeem csak vicceltem amúgy is neki már biztos foglalt a szíve szóval Gemmát – nevetett mire Hazz lesokkolt Gemma pedig elmosolyodott.

- Haver te ráhajtanál a nővéremre? - nézett rá Harry hitetlenül.

- Hát persze! - nevetett fel Niall.

Niall pörgetett és Harry-n állt meg.

- Na, Harry adj Hope-nak egy arcra puszit!

- Örömmel – mondta majd felállt és adott egy puszit majd visszaült.

- Niall te kis pimasz – nevettem fel.

Harry pörgetett és Louis-on állt meg az üveg.

- Csak hogy ne legyél morcos ugyanaz a feladatod, mint nekem – vigyorgott rá én pedig próbáltam nem elpirulni ám Louis duzzogva rám nézett és meghúzta az üveget.

- Jó akkor duzzogjál! - mondta neki Harry. Ez után még játszottunk egy keveset majd mivel már mi álmosak voltunk a csajokkal bekucorodtunk a fotelekbe egymás mellé és próbáltunk aludni. Én Lottie vállán, Gemma pedig Soph vállán. Pár perc múlva rázkódni kezdett a gép, amitől kicsit megijedtünk, de a srácok megnyugtattak, hogy csak egy kis légörvény, de mindjárt vége lesz. Fél óra múlva az összes lány elaludt csak én nem tudtam és annak egy személy volt az oka. Ott ült a kanapén és nyomkodta a telefonját.

- Psszt Louis! - szóltam neki halkan oda mivel már a többi srác is javarészt aludt.

Kérdőn felnézett én pedig lassan felálltam, hogy fel ne ébresszem Lottie-t.

- Haragszol rám? - ültem mellé.

- Miért haragudnék?

- Csak mert úgy látszott...csak egy ártatlan puszi volt. Ez csak játék!

- Azt hiszed, érdekel? - nevetett fel halkan.

- Én csak...mindegy – sütöttem le a szemeim majd visszamentem inkább Lottie mellé.

Miért hittem, hogy érdekli? Akkora hülye vagyok, hát miért pont én érdekelném? Azt hiszi még mindig, hogy egy könnyűvérű lány vagyok, ilyen pedig nem kell neki. De most miért gondolkozom ilyeneken? Jézusom Hope megőrültél! Neked nem jön be Louis! Miért jönne be? Képzeletben kupán vágtam magam majd inkább megpróbáltam aludni, ami kis idő után ment is.

•••

Arra keltem, hogy valaki becsap egy kocsi ajtót. Kinyitottam a szemem és a srácokkal meg persze a lányokkal találtam magam egy autóban.

- Már landoltunk? - dörzsöltem meg a szemeim.

- Ahha! Csak nem volt szívünk felébreszteni – mondta mosolyogva Liam.

Még álltunk a reptéren és vártuk, hogy az őrök bepakolják a cuccokat.

- Srácok baj van! - nyitotta ki az ajtót a menedzser.

- Micsoda? - kérdezte Louis.

- Nincs szálloda ezen a részen, ami fogadna titeket, mert túl későn jelentettük és amúgy is sok a baj veletek!

- És most hol fogunk aludni? 1 hétig nem lehetünk az utcán!

- És a turné busz sincs itt!

- Öm nekünk ott a házunk és anyáék nincsenek otthon – szólaltam meg.

- Vállalod a felelősséget értük? - nézett rám.

- Persze – mosolyodtam el.

- Jól van, kislány akkor diktáld le a címet a sofőrnek és menjetek!

- Oké – mondtam majd miután becsukta az ajtót lediktáltam a címünket és elindultunk.

- Stasy meg fog őrülni – nevettem fel.

- Hát már a telefonban meg volt – nevetett Niall is.

Egy bő 30 perc múlva megálltunk a házunknál és a lehető leggyorsabban cuccoltunk be nehogy valaki meglássa őket.

- Zsír! Van medence! - ujjongott Niall.

- De nagy házatok van! - nézett körül már bent Harry.

- Gyertek, velem akkor megmutatom a vendégszobákat!

- Mennyi van? - kérdezte Harry.

- Öt! Ki kivel akar lenni?

- Mi Soph-val! - mondta Liam.

- Hát azt gondoltam! Tessék – nyitottam ki az egyik szobaajtót.

- Mi leszünk Gemm-el ti meg legyetek Louis-val – mondta Lottie.

- Louis legyen Harry-vel – néztem Lou-ra.

- Én egyedül leszek! Végre! Légyszi had legyek egyedül! - könyörgött Niall.

- Persze lehetsz! - nevettem.

Mindenkit leraktam az aktuális szobájánál én pedig bementem a sajátomba és felhívtam Stasy-t.

- Szia Stas! Told át a segged! - szóltam bele mosolyogva.

Belevisított a telefonba majd lecsapta. Gyorsan lerohantam és kinyitottam az ajtót nehogy betörje véletlenül. Mire leértem már a járdánkon járt és mikor meglátott a nyakamba ugrott.

- Úúgy hiányzott már a hülye fejed! - sipította.

- Nekem is a tiéd! - nevettem és levakartam magamról.

- Hope hol van kaja? - nézett ki a bejárati ajtón Niall.

Stas lesokkolt és kikerekedett szemekkel nézte a szőke srácot Niall pedig csak vigyorgott.

- Niall szerintem fuss! - nevettem.

- Mi? - kérdezte, de ebben a pillanatban Stas futva a bejárat felé indult és berohant Niall után. Nevetve megráztam a fejem majd utánuk mentem. Mikor beértem Stas-t láttam meg aki a szöszit ölelte.

- Segíts! - tátogta a szőkeség.

- Stas szállj le Niall-ről! Megijeszted!

- Nem is vagyok ijesztő – görbítette le a száját.

- Hope! Hol vagy? - hallottam meg Harry hangját.

- A konyhában! - kiabáltam vissza mire felbukkant.

- Oh, hello – nézett végig Stasy-n.

- Harry ő tabu! - szóltam rá.

Stasy oda ugrabugrált majd bemutatkozott neki. Louis jött be én pedig megfogtam a fejem.

- Stas fogd be a lepénylesődet vagy én fogom be, de azt nem köszönöd meg – szóltam rá mikor észrevette Louis-t.

- Jó nem szólalok meg – nevetett fel.

Louis megforgatta a szemét majd kiment az ajtón.

- Megnézzem? - kérdezte Harry.

- Megyek én – sóhajtottam.

Mikor kiléptem az ajtón nem láttam sehol így a medence felé indultam. Meg is találtam az egyik napozóágyon ülni. Leültem mellé és ránéztem.

- Most pontosan mi is a bajod? - kérdeztem.

- Semmi – morogta.

- Ja persze azért vagy velem ilyen..

- Ha nem a felelsz vagy mersz, akkor mi?

- Mondom, hogy semmi! Nem érdekes!

- Akkor kérek egy mosolyt – mondtam mire rám villantott egy Colgate vigyort.

- Na, ezt már szeretem – nevettem fel.

Hirtelen felkapott majd a medence felé kezdett vinni.

- Louis, ha belemersz dobni nem állok veled szóba! - kezdtem el kapálózni.

- Dehogynem! - nevetett fel.

Mikor odaértünk erősen belé kapaszkodtam és berántottam magammal. Mikor feljöttem a víz alól bosszúsan ránéztem.

- Te pimasz! Berántottál!

- Te meg bedobtál szóval fifti fifti – nevettem fel.

- Srácok gyertek be, mert Stasy szétszedi Niall-t és jön egy vihar! - kiabált ki Harry.

- Megyünk! - kiabált vissza Louis és kifelé kezdett el úszni.

Bementünk a házba majd mind a ketten elmentünk megszárítani magunkat majd levakartam a barátnőmet a szőkeségről és felhívtam az egyik közeli pizzázót, hogy hozzanak kaját.

- Mikor jön már a kaja? Éhen haloook! - nyafogott Niall a kanapén.

- Pár perc és hozzák – mondtam mosolyogva.

- Adam hozza? - kérdezte Stasy.

- Szerintem, ja! Ilyen időpontban szokott dolgozni!

- Milyen Adam? - kérdezte Harry.

- Gyerekkori haver!

- Aki irtó helyes – egészítette ki a mondatom Stas.

Ekkor csöngettek.

- Majd én megyek – mondta Lou.

- Megyek én! Úgysem találkoztam már régóta vele – mondtam.

Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Ahogy gondoltam Adam állt előttem és jobban nézett, ki, mint amire emlékeztem.

- Hope! Azt hittem valami bandánál dolgozol!

- Igen csak most itt vannak velem!

- Jaa értem! Itt a két pepperonis pizza!

- Köszönjük – vigyorodtam el majd kifizettem és bementem.

- Pizzaaa! - kapta ki üvöltve a kezemből Niall.

- Ilyenkor megőrül – állt mellém Lou.

- Hát vettem észre – nevettem fel.

Csörögni kezdett Liam telefonja így felvette.

- Mennünk kell egy fotózásra Hope neked is jönnöd kell! - mondta miután letette.

- Öm csajok maradtok itt? Érezzétek otthon magatokat Stasy megmutat mindent, ha esetleg nem tudnátok, mi hol van!

- Oké! - mondták egyszerre mi pedig a srácokkal kimentünk a kisbuszhoz, ami már itt várt minket a ház előtt. Bepattantunk és elindultunk. 1 óra kocsikázás után oda is értünk majd az épületbe sétáltunk.

- Louise még nincs itt így az itteni fodrász csinálja meg a hajatokat Hope addig gyere, állítsd össze a cuccokat – magyarázott Preston majd magával rángatott.

- Tessék, itt van, minden addig itt hagylak és a srácok mindjárt jönnek! - vezetett egy öltöző féleségbe és rám zárta az ajtót. Sóhajtottam egyet majd válogatni kezdtem. Mikor kész voltam mind a négy szettel berontottak a srácok belőtt hajjal.

- Nagyon csinosak vagytok! Itt vannak, a ruhák öltözzetek – nyomtam a kezükbe.

Gyorsan magukra kapták majd mentünk is abba a helységbe ahol a fotózás fog zajlani.

- Ez sok időt vesz igénybe szóval a menedzser azt mondta, hogy ha szeretnél, visszamehetsz most a házba! - jött mellém Preston.

- Oké! Nem kell többször öltöztetni őket?

- Nem! Csak ebben fotózzák őket! Menj, míg nem jön a vihar!

- Oké – mosolyodtam el majd kimentem az épületből. Kint leintettem egy taxit és bediktáltam a címet. Mire visszaértem már zuhogott az eső és dörgött az ég is. Gyorsan beszaladtam a házba és a nappaliba sétáltam. A lányok épp egy horror filmet néztek nekem háttal. Gonoszan elmosolyodtam majd Stasy háta mögé mentem.

- Búú! - kiabáltam a fülébe mire felugrott a popcornos tálat eldobva.

Felnevettem és levágódtam Gemma mellé.

- Ez csúnya volt – mondta durcizva mire a többi lánnyal felnevettünk.

- Hogy hogy hazajöttél? - kérdezte Lottie.

- Csak felöltöztettem őket és mondta Preston hogy sokáig elhúzódhat, úgyhogy hazajöhetek!

- Áá értem!

*Este 6 óra*

A csajokkal annyira unatkoztunk, hogy elmentünk bevásárolni majd csináltunk vacsit és leültünk megnézni még egy filmet. Most hat óra van, de a srácok még sehol sincsenek.

Nagy ricsajra lettünk figyelmesek majd nyílt az ajtó és elsőnek Liam-et láttuk meg majd őt követték a többiek is.

- Mizu csajok? - kérdezte Harry vigyorogva.

- Már kezdtünk unatkozni! - nevetett Gemma.

- Kaja szag van – mondta Niall és a konyhába ment.

- Farkas éhes vagyok – mondta Lou és ő is utána ment.

Sophia és Liam leálltak nyalakodni Harry pedig a nővérét kínozta, mint azt már megszoktuk.

- Harry szállj már le rólam te idióta! - nyafogott Gemm mire elnevettük magunkat.

- Ezt figyeld – vigyorgott rám Lottie.

- Na, Louis figyi most írt egy fiú ismerősöm hogy találkoznunk kéne, szóval megyek, majd valamikor jövök – mondta vigyorogva.

- Az biztos, hogy te nem mész sehova! Ha kell, odakötlek az ágyhoz! - mondta Louis mire mind ketten felnevettünk.

- Szívattál? - kérdezte.

- Ahha! Olyan jó! - nevetett tovább Lott.

- Marha vicces – vágott művigyort majd tovább evett.

Este 9-kor úgy gondoltam, hogy elég volt mára ebből a csapatból így felmentem a fürdőbe lezuhanyozni majd be a szobámba pizsire öltözni, ami egy bugyiból és egy top-ból állt. Remélem, már semelyik fiúnak nem akad gondja és nem jön be. Még kint eléggé ítéletidő volt most is ugyanis a szél vadul fújt az ég pedig megállíthatatlanul dörgött. Lehuppantam az ágyamra és a tévét kezdtem el nézni ahol éppen egy jó mese ment. Nyílt az ajtó majd Louis lépett be.

- Öhm zavarok? - kérdezte.

- Nem dehogyis! Gyere be! - mosolyodtam el.

Egy boxerbe volt, ami engedtette látni kidolgozott felsőtestét és a tetkóit, amik még szexibbé tették. Próbáltam magamnak parancsolni, de muszáj volt végig mérnem. Nőből vagyok, na! Leült az ágyamra és láttam, hogy zavarban van így felálltam és magamra vettem egy bő pólót, ami combközépig ért.

- Így már jobb? - nevettem fel.

- Uhm...sokkal – vigyorodott el.

- Mit szeretnél? - kérdeztem és visszaültem mellé.

- Csak unatkoztam, mert mindegyik srác még fürdik.

- Ááh értem – mosolyodtam el.

- Meg...amúgy sem tudok rólad túl sokat szóval...

- Meséljek? - kuncogtam.

- Ahha!

- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.

- Hogy hol vannak a szüleid például...nem fognak kiakadni, hogy itt lakunk most?

- Ők ügyvédek és elég jók a szakmájukban. Most valami tárgyalási körúton vannak, csak fogalmam sincs hol...

- Ááh értem..

- És a te szüleid? - kérdeztem.

- Ez bonyolult...

- Engem viszont érdekel – mosolyodtam el.

- Az anyukám nővér egy kórházban és az igazi apám 2 éves koromban elhagyott minket. Eredetileg én Louis Troy Austin lennék, ha az igazi apám nevét viselném, de anya hozzáment egy Mark Tomlinson nevű férfihez, akit az igazi apámnak tekintek és magamra vettem a nevét. Tőle van Lottie, Fizzy és az ikrek Phoebe és Daisy.

- Mennyi idősek? - kérdeztem.

- Lottie-t tudod Fizzy két évvel fiatalabb, mint ő az ikrek pedig 11 évesek. Aztán nemrég elváltak Mark és anya és most volt az új pasijával az esküvője akit Dan Deakin-nek hívnak és tőle van a két legkisebb tesóm Ernest és Doris, akik 1 évesek.

- Húúha ez elég bonyolult – nevettem fel.

- Az! Neked van tesód?

- Nincs..mindig is szerettem volna, de anya és apa karrieristák és mindig is csak egy gyereket szerettek volna.

- Most van 5 bátyád! Igaz hogy Zayn-t még nem ismered, de irtó jó fej srác és ő rá is bármikor számíthatsz attól, hogy elég ritkán fogsz vele találkozni...most már te is a családunkhoz tartozol!

- Köszönöm – mosolyodtam el és megöleltem. Pár percig így voltunk majd elváltunk.

- Most megyek, megnézem, hogy Harry kész van -e és nem fulladt bele a vízbe – nevetett.

- Oké – mosolyodtam el.

Miután kiment én is lenéztem a konyhába ugyanis kíváncsi voltam, hogy az én bolond barátnőm hova tűnt. A konyhában meg is találtam teát iszogatva.

- Lemerült a duracel nyuszi? - ültem le mellé.

- De még hogy! - nevetett fel.

- Gyere fel aludni!

- Megyek, csak adjál pizsit mert nincs kedvem hazamenni érte.

- Adok –mosolyodtam el majd kézen fogtam és felhúztam.

A kezébe nyomtam egy pólót és egy rövidnacit majd betuszkoltam a fürdőbe. Behuppantam az ágyamba és ismét a tévét kezdtem el bámulni. Pár perc múlva Stas is kész lett és csatlakozott hozzám.

- Aludjunk? - kérdeztem.

- Nem! Mesélj! Mi van Louis-val? A hülye is látja, hogy van köztetek szikra!

- Jaaaj Stasy ne kezdd! Én nem akarom! Nem akarok megint valakibe beleesni aztán koppanni jó nagyot! Mindegyik azt akarja! Danny is...legszívesebben kikaparnám a szemét annak a mocsoknak!

- Hope az már négy éve volt. Túl kell tenned magad rajta.

- Drogot tett az italomba és megerőszakolt! Ezt olyan könnyen nem lehet elfelejteni Stasy!

- Tudom de..így sosem lesz komoly kapcsolatod, ha a múlton rágódsz!

- Igazad van...

- Nekem mikor nincs? - nevetett fel.

- Egoista – forgattam meg mosolyogva a szemem.

- Én? Dehogyis  – nevetett fel.

- Csak azt mondom, ismerd meg jobban Louis-t...lehet, hogy nem olyan, mint azon a bulin!

- Sőt! Tuti nem olyan! Bocsánatot kért...megbánta és iszonyú aranyos...de tényleg! Csak...világsztár..

- Húha Hope az agyamra mész! Mi van akkor? Megüsselek? - kérdezte nevetve.

- Inkább nyugodj le – nevettem fel.

- Na, akkor meg ne idegesíts! Világsztár...és? 

- Nem tudom...csak olyan furcsa.

- Majd nem lesz!

- Stas kibírhatatlan vagy! - nevettem fel.

- Tudom – vigyorgott.

- Szerintem aludjunk – nevettem.

- Oké – sóhajtott színpadiasan majd lekapcsolta a lámpát.

Kényelembe helyeztem magam majd pár perc múlva már aludtam is.