Chapter ~ 9.

Hangos nevetésre keltem. Kinyitottam a szemeim, majd körülnéztem. Most én komolyan beleegyeztem, hogy Louis-val legyek egy szobában? Meg vagyok én hülyülve? Sóhajtottam egyet, majd felálltam és átmentem a mellettem lévő szobába, ahonnan a nevetés jött.

- Hope! Gemm...Gemm leesett az ágyról! Látnod kellett volna! - fogta a hasát Lottie.

- Kár hogy lemaradtam – nevettem fel én is, a lány durcás fejét látva.

- Te egyedül fogsz lenni a szobában? - kérdezte Gemm.

- Nem...

- Kivel? - kérdezte kíváncsian Lottie.

- Ne mondd, hogy nem rohant hozzátok a hírrel – nevettem.

- Louis? - kérdezte vigyorogva.

- Tudtam, hogy elmondta!

- Hát, ja, csak tőled akartam hallani – nevetett fel.

- Gyenge pillanatomban kérdezte meg – raktam karba a kezem.

- Persze-persze! - legyintett Gemm mosolyogva.

- Chh inkább megyek is – mondtam sértődötten és az orromat felhúzva kisétáltam. Felnevettek, amin elmosolyodtam. Bementem a fürdőbe, majd elvégeztem a reggeli dolgokat és felöltöztem.

- Csajok el kell mennem valahova! Nem sokára jövök! - szóltam be nekik.

- Hová mész?

- Csak anyáékhoz, mert itt vannak!

- Jaa oké! Szia – köszöntek. Lesiettem a lépcsőn, majd a kapu előtt hívtam egy taxit, ami 5 percen belül meg is érkezett. Beültem, majd lediktáltam a címet és elindulhattunk. Negyed óra kocsikázás után egy gyönyörű szállodához értem. Kifizettem a taxist, majd kiszálltam és felnéztem a hatalmas épületre. Az ajtóban egy őr állt, aki udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beléptem a nagy előcsarnokba.

- Drágám! - jött felém anya tárt karokkal. Elmosolyodtam, majd megöleltem.

- Úgy hiányoztál már! Gyere, üljünk le az étteremben! Reggeliztél már?

- Ömm még nem..

- Akkor gyere! - mosolyodott el, majd bementünk az étterem részbe.

Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.

- Mesélj! - mondta izgatottan.

- A srácok nagyon aranyosak és hamar befogadtak, ahogyan a csajok is! A koncertek eszméletlenek és jó ez a világ körbeutazós dolog!

- Láttam egy cikket, ami nem tetszett – komolyodott el.

- A bulizós?

- Igen! Kislányom megígérted 4 éve, hogy leállsz a vad bulizgatásokkal!

- Anya ez csak egy buli volt! Vigyáztunk egymásra és nem is ittunk olyan sokat!

- Csak féltelek! Nem bízom én meg azért ezekben a fiúkban! Te csinos lány vagy és már egyszer megjártad!

- Tudom, anya nem kell emlékeztetned rá!

Közben kihozták a reggeliket mi pedig nekikezdtünk.

- Apa? - kérdeztem.

- Fent alszik! Majd felmegyünk hozzá is, mert ha megtudja, hogy itt voltál és nem ébresztettük fel, haragudni fog!

- Oké – mosolyodtam el.

Miután befejeztük a reggelit, anyáék szintjére mentünk, majd bementünk apához. Ráugrottam az ágyra, ahol egy ingben és egy nadrágban feküdt.

- Most komolyan még a pizsamája is ing? - néztem anyára.

- Jajj dehogyis csak fáradt volt levenni!

- Jaa! Apaa!! - ütögettem meg a vállát.

Morgott egyet majd kinyitotta a szemeit és megdörzsölte azokat.

- Hope? - kérdezte.

- Teljes életnagyságban – vigyorodtam el.

- Jajj kölyök már olyan rég nem láttalak! Egészen más lettél!

- Apa kb. egy hete nem láttál!

- De az nekem sok – ült fel, majd megöleltük egymást.

Csörögni kezdett a telefonom, ami a Louis nevét írta ki.

- Pillanat – mondtam a szüleimnek, majd felvettem.

- Hope! Jól vagy? Mondták a lányok hogy a szüleidhez mész!

- Szia, Louis! Igen jól vagyok és sikeresen ide találtam! Annyira azért nem vagyok béna!

- Khm..én nem mondtam ilyet – mondta pimaszul, mire elnevettem magam.

- 20 perc múlva otthon leszek!

- Akkor kiharcolok neked egy szelet pizzát, mert ha Niall-en múlik, nem marad!

- Oké! Köszönöm! Szia – köszöntem el majd letettem.

- Ki az a Louis? - kérdezte apa.

- Nem tudod, kik vannak az 1D-ben? - kérdezte anya felháborodva.

- Jézusom! Mióta ezekkel vagy, anyád rajongó lett! - nevetett fel.

- Hát nem csodálom! Én is Directioner leszek még a végén – nevettem.

- Jól érzed magad velük? - kérdezte apa.

- Ahha! Nagyon jó fejek – vigyorodtam el.

- És nem tetszik valamelyikük? - kíváncsiskodott anya.

- Anyaa! - nevettem fel hitetlenül.

- Jól van, csak szeretném tudni, hogy mi, van a lányommal! Már ez is bűn?

- Nem, nem bűn! Igen van, aki tetszik..

- Úú melyik az? - csillant fel a szeme.

- Szerinted? - nevettem fel.

- Na, lássuk csak...az a Harry gyerek...ááh ő biztos nem...ő kicsit másabb, mint a te stílusod! Niall...ő sem...Liam ugye foglalt..Zayn nincs ott...hoppá! Louis mi? – kérdezte, mire aprót bólintottam.

- És volt már valami?

- Anya! - nevettem fel ismét.

- Most mi van?

- Nem volt semmi!

- Jó nem faggatlak – forgatta meg a szemét.

- Köszönöm! Viszont most megyek, mert gondolom, nagy harcok folynak azért az egy pizza szeletért, amit nekem ígért Lou – nevettem fel.

- Menj! - mosolyodtak el, majd mindkettőjüket megölelgettem, azután elhagytam a szállodát és taxiba pattantam. Harry nyaralója előtt megálltunk, majd fizettem és bementem.

- Niall gyere vissza azzal a pizzás dobozzal vagy esküszöm neked, hogy éjszaka beledoblak a medencébe! - hallottam meg Louis hangját, mire felnevettem.

Lehúztam a cipőm majd a nappaliba léptem ahol a többiek pizzáztak.

- Hope! Gyorsan vegyél egyet! - tartotta ide nekem Louis a pizzás dobozt. Elvettem egy szeletet, majd beleharaptam.

- Köszi Lou! - vigyorodtam el.

Ebben a pillanatban Niall hangját hallottam meg, majd Louis hátára ugrott.

- Add ide a pizzámat! - kiabálta.

- Neem! - mondta Lou majd leküzdötte magáról és felszaladt az emeletre Niall pedig utána.

- Esküszöm nem százasok – mondta unottan Lott. Levágódtam mellé és enni kezdtem.

- Mikor jöttetek haza? - fordultam Harry felé.

- 1 órája kb?

- 10 percre rá miután elmentél!

- És már folyik a harc a kajáért? Hajjaj kemény hétnek nézünk elébe! - sóhajtottam.

- Pff neked könnyű, mert ott van Louis, aki legalább megvéd! De engem ki fog? - kérdezte Gemma.

- Hát én nővérkém! - vigyorodott el Hazz.

- Öcsi! Tegnap kitépted a kezemből a kiflim – nézett rá unottan.

- Éhes voltam, na!

Nevetve megráztam a fejem, majd felálltam és a lépcső felé kezdtem el sétálni.

- Én a helyedben nem tenném! - szólt rám Gemma.

- Te leszel a túsz – mondta Sophia.

- Jézusom mi van itt? Valami dzsungelben élünk? Ez csak kaja – tártam szét a kezem és felfelé kezdtem sétálni.

- Niall! Ne harapj már basszus! Esküszöm nem vagy százas! - hallottam meg Louis hangját az egyik ajtó mögül. Benyitottam, mire mindketten rám kapták a fejüket.

- Védj meg! - szaladt hozzám Lou majd a hátam mögé bújt.

Niall rám nézett én pedig sokkot kaptam.

- Niall ugye nem akarsz rám vetődni? Mondd, hogy nem! Törékeny vagyok és fájni fog! - könyörögtem neki, mire elnevette magát.

- Ha elállsz, előle nem ugrom rád – vigyorodott el.

- Niall, veszek neked egy egész pizzát – mondtam.

- Tényleg?

- Persze! Rendeld, meg majd kifizetem, csak hagyd abba! - nevettem.

- Áll az alku! - rázta meg a kezem.

Louis előjött a hátam mögül majd Niall-re vigyorgott.

- Most megúsztad Tomlinson! - fenyegette meg.

- Chh látod? Engem megvédenek!

- Ne szokd meg – nevettem fel majd kimentem.

Lesétáltam a lépcsőn, majd újra levágódtam Lottie mellé.

- Megvédtem a bátyád hátsóját és fizetek egy pizzát Niall-nek – mondtam neki, mire felnevetett.

- Hopee megrendelteem! - szaladt le a szöszi a lépcsőn.

- Oké – nevettem fel.

- Majd én kifizetem neki – vágódott le mellém Louis.

- Nem! Megígértem neki, szóval én fizetem!

- Szörnyű vagy – rázta meg nevetve a fejét, mire elvigyorodtam.

- Medencés par tizzunk? - kérdezte Harry.

- Úú jó ötlet! - vigyorodtam el.

Mindenki felment átöltözni a szobájába csakhogy én Louis-val vagyok.

- És én most hogy fogok átöltözni? - kérdeztem.

- Hát itt! - vigyorodott el és elkezdett öltözni.

- Louis menj már ki! - raktam csípőre a kezem.

- Mindjárt – mondta,majd tovább öltözött.

- Jézusom! - nevettem el magam mikor az alsónadrágjához nyúlt, majd gyorsan hátat fordítottam, mire felnevetett.

- Nem vettem volna le – mondta szórakozottan.

- Ez megnyugtató! Igyekezz! - mondtam.

- Kész vagyok! - jött el mellettem, majd mosolyogva kiment.

Nevetve megforgattam a szemem, majd gyorsan átvettem a bikinim, felfogtam a hajam és lementem. Az ajtó előtt Louis-t láttam, meg aki a telefonját nyomkodta.

- Megjött a pizza és kifizettem! Mehetünk? - kérdezte.

- Szörnyű vagy Tomlinson! Engem vártál?

- Ahha téged! - vigyorodott el, majd letette a telefonját és ölbe kapott.

- Nee! Mit csináálsz? - nevettem fel.

- Mindjárt rájössz! – vigyorgott, majd kirontottunk az ajtón és a medence felé vettük az irányt.

- Louis mondd, hogy nem dobsz be! Hideg a víz! - nyávogtam.

- Hazz gyere, locsold le Hope-t! - kiabált a vízi pisztollyal játszó Harry-nek, aki egy liter vizet rám zúdított a játékkal. Nem is volt olyan hideg a víz, de nem akartam, hogy beledobjon ezért muszáj volt valamit csinálnom.

- Louiis légyszíves ne dobj be! Hideg a víz és ez veszélyes! Légyszí légyszíí! - görbítettem le az ajkaim és boci szemekkel néztem rá.

- Mit kapok cserébe, ha leteszlek?

- Bármit!

- Egy csók?

- Inkább dobj be! - vigyorodtam el és pár másodperc múlva már a medencében is voltam.

- Ez gonosz volt! - jöttem fel a víz alól.

- Az is hogy nem fogadtad el az ajánlatomat!

- Nem osztogatom csak úgy! Azt ki kell érdemelni! - vigyorodtam el, mire nevetve megcsóválta a fejét és beugrott ő is. Mikor feljött ideúszott és ezzel vészesen közel került hozzám.

- Szóval ki kell érdemelni? - kérdezte vigyorogva.

- Pontosan – húztam pimasz mosolyra a szám.

- És mi történne, ha csak úgy megcsókolnálak?

A pillangóim, amiket már jó pár éve nem éreztem, most felreppentek a hasamban.

- Az fájna neked – nevettem fel.

- Igen? Verekszel is?

- Csak ha szükség van rá!

- Hihetetlen vagy! - nevette el magát, mire villantottam rá egy Colgate mosolyt és lepocskoltam vízzel majd kifelé kezdtem úszni.

- Megjegyeztem! - szólt utánam, mire elnevettem magam és kimásztam a medencéből.

- Hope kérsz piát? - kérdezte Harry.

- Köszi Hazz most nem – mosolyodtam el.

- Valaki kér még piát? - kiabálta el magát, mire kezek lendültek a magasba. Kifeküdtem a napozóágyra és lehunytam a szemeim.

•••

- Psszt Hope! Már megint cipeltetnéd magad? - hallottam meg Louis hangját, majd mikor kinyitottam a szemem őt láttam meg és a felettünk lévő esőfelhőket.

- Elaludtam? - kérdeztem és felküzdöttem magam.

- Ahha! Az időzóna változások már csak ilyenek – nevetett fel.

Besétáltunk a házba, majd fel a szobánkba ugyanis mindenki elvonult egy kicsit. Lefeküdtem az ágyra és a bal oldalamra fordultam, ahol Louis helyezkedett el és a telefonját nyomkodta.

- Figyelj...mondhatok valamit? - tette le a telefont.

- Ittál?

- Nem! Egy kortyot sem.

- Akkor persze! - nevettem.

- Huh, hát én csak..na, jó. Őszinte leszek!

- Ajjaj! - nevettem fel, mire elmosolyodott.

- Szóval...mikor megláttam, hogy te leszel az új stylist...sokkot kaptam kb. Nem akartam, hogy itt legyél velünk, mert teljesen félreismertelek. De ez a másfél hét alatt komolyan lenyűgöztél.

- Tényleg nem ittál? - nevettem fel.

- Egy pohárkával, de nem a pia beszél belőlem – mondta, mire elmosolyodtam.

- Szóval csak azt akarom mondani, hogy, tudom, hogy te nem így gondolod, de egy csodálatos lány vagy. De komolyan! Másfél hét alatt beléd szerettem. A mosolyodba, a kedvességedbe abba, hogy lehet veled viccelődni és van humorod...hogy szereted az életet és hogy őszinte vagy. És persze férfiből vagyok, szóval ne hagyjuk ki a gyönyörű arcod és tökéletes alakod sem... Sosem volt ilyen érzésekben részem. Fél év kellett, hogy beleszeressek, úgy a volt barátnőimbe, ahogyan beléd másfél hét alatt. És tudom, hogy most min jár az eszed. Először is azon, hogy idióta vagyok, és hogy be vagyok rúgva, ami nem igaz. Másodszor pedig a média és a rajongók. De én megőrülök, ha nem lehetsz az enyém. Utálom, ha más fiúkkal beszélgetsz, vagy ha csak rájuk nézel...és...huh..meg szeretném kérdezni, hogy..leszel a barátnőm?

A mondandója végére én már teljesen le voltam sokkolva hisz tudtam, hogy vonzódik hozzám, és hogy én is ő hozzá, de nem tudtam, hogy az ő részéről is ilyen komoly a dolog és hát, ha a szívem mélyén reménykedtem is benne, hogy ez a pillanat eljön de nem igazán hittem, hogy el fog. Túl hihetetlennek tűnt. Négy éve nem voltam senkivel. Féltem és félek a szerelemtől pedig sohasem voltam még igazán szerelmes. Fogalmam sincs miért, de hittem neki. Lehet kicsit a pia is beszélt belőle, de tudom, hogy őszintén a szívéből beszélt.

- Huh, hát öhm.. – motyogtam, mert egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni. Ha most állnék már rég felmondták volna a térdeim a szolgálatot. A hasamban a lepkék ismét vadul csapkodni kezdtek szárnyaikkal, a szám pedig képtelen volt engedelmeskedni nekem.

- Úristen! De idióta vagyok! Hisz te nem gondoltad a flörtöléseket komolyan! Én csak... Nem tudom, mit mondjak! Figyelj, felejtsük el ezt az egészet! Én..úristen mekkora idióta vagyok.. – kezdett el makogni, mire elvigyorodtam és közelebb húzódtam.

- Fogd be! - mondtam és számat az ajkaira tapasztottam. Ahogy ajkaim az övéihez értek és nyelvem bejutásért esedezett - amit ő egyből meg is adott - mintha áramütés ért volna. Csodálatosan csókol. Gyengéden és rajongva csókolt, én pedig próbáltam minden érzelmemet belesűríteni ebbe a több percig elhúzódó csók csatába, hisz ő szerelmet vallott, úgyhogy valahogy nekem is ki kellett mutatnom a vonzalmam, amit a lehető legjobb módon meg is tettem. Levegőhiányban, zilálva váltunk el egymástól. Kezei, amik a csók közben a derekamra csúsztak, még mindig ott pihentek ezzel Louis testéhez préselve engem. Arcunk csak pár milliméterre volt egymástól és éreztem forró leheletét és szája remegését. 

- Leszek a barátnőd örömmel – haraptam be a szám, mire egy széles mosoly jelent meg az ajkán, majd ismét megcsókolt. Ez az érzés valami csodálatos. Ezt át kéne éreznie mindenkinek. Abban a pillanatban körbe tudtam volna ölelni az egész világot és úgy éreztem, semmi sem szomoríthat el, amíg ő itt van nekem. Hát ilyen érzés belezúgni valakibe? Vajon ilyen érzés szerelmesnek lenni? Valószínű. De egyben biztos vagyok. Hogy akármi történjen, nem akarok elválni tőle. Belemosolyogtam csókunkba, majd picit eltoltam magamtól és a szemébe néztem.

- Nyálas vagy Tomlinson – mondtam egy halvány mosollyal, mire felnevetett.

- Csak szerelmes – mondta, mire a hasam görcsbe rándult. Szerelmes. Belém. Hihetetlen.

- És most? Mi legyen? - kérdeztem felnézve rá.

- Mármint?

- Elmondjuk a többieknek?

- Miért ne? Bennük megbízhatunk! De a médiának ne!

- Elítélnének azért mert csak egy átlagos stylist a barátnőd?

- Jajj olyan buta vagy! - nevetett fel. - Legszívesebben végig rohannék Los Angeles és London utcáin, világgá kürtölve hogy te az enyém vagy de...féltelek.. A média kemény tud lenni!

- Óó de cuki! - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.

Nyílt az ajtó, mi pedig szétrebbentünk. Lottie állt egy nagy vigyorral a küszöbön, mire mosolyogva lehajtottam a fejem Louis pedig elnevette magát.

- Ez mi volt? - kérdezte még mindig vigyorogva és közelebb jött.

- Miért? Mit láttál? - kérdezte Louis.

- Azt hogy lesmárolod Hope-ot – mondta, mire felnevettem.

- Akkor jók a szemeid! Amúgy...együtt vagyunk!

- Mi van? Ti jártok? Mióta? És...mi van?? - tette fel a kérdéseket kapkodva, mire felnevettünk.

- Igen járunk olyan 5 perce és nyugi! Hozzak vizet? - kérdeztem.

- Úúristeeen! Srááácooook! - szaladt ki, mire Lou-val egymásra néztünk és utána siettünk. Hazz és Niall álmosan léptek ki a folyosóra, Gemma Liam és Soph pedig kíváncsian dugták ki a fejüket és néztek körül.

- Képzeljétek! Az én idióta bátyám végre nem volt gyáva nyúl és most járnak Hope-val! – mondta, mire mindenki felnevetett.

- Gratula! - hangzott mindenkitől és megöleltek minket, majd a srácok külön tartottak egy pacsizást is, amit a lányokkal furán néztünk.

- Gemm ide a pénzem! - tartotta ki Lottie a kezét.

- Pff.. – hallottuk Gemmától, majd szem forgatva Lottie kezébe nyomott egy papírpénzt.

- Ez mi? - kérdeztem karba tett kézzel.

- Fogadtunk! - vigyorodtak el, mire elnevettem magam.

- Most komolyan? Nem vagytok százasok!

- Sose voltak! - vágta rá Hazz és Lou, mire a két lány csúnyán kezdett rájuk nézni.

- Lottie el ne mondd még anyáéknak! - mondta Louis.

- Jól van, egy szót sem szólok – vigyorgott.

- Visszamegyünk? - kérdeztem Lou-t.

- Na, menjünk – vigyorodott el.

- Elmegyek zuhanyozni – mondtam Lou-nak.

- Jól van – válaszolt, majd lefeküdt az ágyra.

Bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, lemostam magamról a sminkem és a pizsimbe bújtam és kimentem. Louis végigmért majd elmosolyodott.

- Miért sminkeled magad? Így is gyönyörű vagy! És ezt nem csak úgy mondom! Tényleg! - jött ide majd átölelte a derekam és magához húzott. Kezeim a nyaka köré fontam, majd lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit a szájára.

- Köszönöm – mosolyodtam el.

- Ez is nyálas volt? - kérdezte nevetve.

- Egy picit – kuncogtam.

- Jó akkor jó a segged – mondta majd lejjebb csúsztak a kezei, mire a mellkasára ütöttem és kiöltöttem rá a nyelvem.

- Mi van? Ez nem volt nyálas! - nevetett.

- Kettő közt nem lehetne belőni?

- Jó akkor csinos vagy ebben a pizsamában!

- Na, köszönöm ez már mindjárt jobb!

Elnevette magát, nyomott egy puszit a homlokomra és bement a fürdőbe.

Vigyorogva az ágyhoz sétáltam, bebújtam és a telefonomat vettem elő, amin felmentem pár közösségi oldalra. Csörögni kezdett és Stasy nevét láttam meg a képernyőn, ezért felvettem és kisétáltam a szobából.

- Hope! Na mizu van? - kérdezte.

- Szia Stasy – mondtam vigyorogva és a konyhába mentem, ahol leültem az egyik bárszékre.

- Megérkeztetek? Hol vagytok? Mi van? Szólalj már meg! - nevetett fel.

- Háát..itt vagyunk L.A-ben a Harry nyaralójában, ami nagyon király és...összejöttünk Louis-val – haraptam be az ajkam a válaszára várva.

- Na, jó..ez az utolsó nem volt világos! Hogy mi van??

- Egy olyan negyed órája szerelmet vallott és irtó cuki volt és elmondta, hogy milyen szép és kedves lány vagyok és hogy belém szeretett...érted? Belém! Én..Stas...azt hiszem, szerelmes vagyok!

- Jézusom te tényleg az vagy! Nagyon nagyon örülök nektek és tényleg kívánom, hogy ő tényleg jöjjön össze neked és üzenem neki, hogy ha összetöri, a szíved leszakítom a...

- Stas! - szóltam rá nevetve.

- Jó befejeztem!

- Na, én most leteszem, mert szerintem már végzett a zuhanyzással. Majd még hívlak puszi –köszöntem el, majd ő is elbúcsúzott és letettük. Felmentem az emeletre, majd benyitottam. Louis éppen erre felé tartott, de amint meglátott megtorpant.

- Már indultam megkeresni téged – mondta.

- Csak telefonáltam Stas-el!

- És elmondtad? - mosolyodott el.

- Igen!

- És?

- Örül nekünk, de azt mondta, hogy ha összetöröd, a szívem letépi a micsodád – nevettem fel.

Felnevetett majd idesétált és átölelt.

- Nem fogom összetörni a szíved – puszilt a nyakamba.

- Remélem is – motyogtam a vállába.

- Aludjunk? - kérdezte.

- Kéne – húztam el a szám majd az ágy felé indultam. Bebújtam, megvártam Lou-t is majd hozzábújtam. Átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra. Felnéztem rá majd adtam neki még egy rövid csókot és lehunytam a szemeim.

- Jó éjt Hope – suttogta és lekapcsolta a lámpát.

- Jó éjt Louis – motyogtam, majd pár perc múlva el is ragadott az álom.