Chapter ~ 7.

Hope szemszöge:

Reggel arra ébredtem, hogy valaki dobálja az arcom. Mikor kinyitottam a szemem Harry vigyorgó arcával találtam magam szemben, aki egy müzlis dobozzal a kezében dobált engem, Stas-t és Gemmát.

- Harry fejezd be! - tettem az arcom elé a kezem.

- Mi van? Csak nem másnapos vagy?

- De – hunytam be a szemem, mert az erős fény nem kedvezett most nekem.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.

- Lottie fent a szobában, mert gondolom nem akarta, hogy a bátya így lássa, Sophia Liam-nél, Louis a te kocsiddal elment a boltba, Niall alszik, én pedig itt vagyok!

- Na, azt látom – ültem fel, lassan de nem kellett volna, mert azonnal belehasított a fájdalom a fejembe.

- Hozzak gyógyszert? - kérdezte.

- Megköszönném – motyogtam.

Felállt majd kiment a konyhába és egy bogyóval meg egy pohár vízzel tért vissza. Elvettem tőle majd bevettem a bogyót a vizet pedig kortyolgatni kezdtem. Kocsi ajtó csapódást hallottunk majd a bejárati ajtót is becsapták és megláttuk Louis-t egy szatyorral és két újsággal a kezében. Lecsapta a két újságot az asztalra, amire a két lány is felébredt.

- Gratulálok nektek – mondta mérgesen.

- Neked már megint mi bajod? - kérdeztem, mert most nagyon nem volt türelmem hozzá.

- Hogy mi bajom? Tessék! Címlapon vagytok! Mind! Hogy leittátok magatokat és fiúkkal enyelegtetek! Mi az, hogy ismeretlen fiúkkal flörtöltök?

- Nem tudtam, hogy ennyire veszélyes dolog fiúkkal ismerkedni – mondtam flegmán.

- Ne gúnyolódj! Azt mondtam, hogy vigyázz a húgomra! Hát gratulálok remekül vigyáztál! Ott van fent és rohadtul másnapos! - kiabált.

- Szerintem jól érezte magát és örült, hogy megszabadult az idióta parancsolgató bátyától, aki szerintem már az idegeire ment!

- Ő a húgom és vigyáznom kell rá!

- Te is voltál 17 éves és szerintem kurvára nem örültél volna neki, ha valaki a nyakadba liheg egy buliban és megmondja, mennyit igyál, és mit hogyan csinálj! - emeltem fel a hangom.

- Hát bocs hogy nem engedem, hogy a húgom is ott ribancoskodjon részegen!

- Gratulálok Mr. Éntökéletesésmakulátlanvagyok Tomlinson már másodszor ribancoztál le! - kiabáltam már én is majd felálltam és felrohantam a szobámba.

Becsaptam magam után az ajtót és ledőltem az ágyamra majd a plafont kezdtem el bámulni. Pár pillanat múlva kopogtak és a barátnőm hangját hallottam meg.

- Bejöhetek? - kérdezte.

- Persze – sóhajtottam és felültem törökülésbe.

- Mekkora seggfej ez a pasi! - ült le mellém.

- Az! Én..olyan hülye vagyok! Azt hittem, hogy lehet végre egy normális kapcsolatom és hogy ő normális srác de... nem úgy tűnik...

- Hát nagyon nem! Pedig..én is azt hittem, hogy lesz ebből valami!

- Hát ez nem jött össze – húztam el a számat.

Louis szemszöge:

Miután Hope felrohant én leültem a kanapéra és arcomat a tenyerembe temettem.

- Ez azért durva volt tesó – szólalt meg Harry.

- Én is tudom.. – szűrtem ki a fogaim közt.

- Figyelj Hope egy rendes lány és végre lehetne egy normális kapcsolatod, de a hülye hisztieiddel el kell rontani hát persze! - forgatta meg a szemét.

- Louis! Hope vigyázott Lottie-ra! A húgod már 17 éves...a saját felelőssége hogy mennyit iszik és jobb is hogy most így kiütötte magát, mert legalább megtudja, hogy hol a határ – mondta Gemma.

- És ki kérjük magunknak, hogy ribancoskodtunk mert én ugyanúgy táncoltam egy sráccal és nem tartom ribancoskodásnak! Persze mi nem táncolhatunk és érezhetjük jól magunkat, de te elvárod, hogy mi és a srácok ne ítéljenek el, amikor 1 hónapig minden este leittad magad és mindenféle ribancot vittél fel magadhoz! - tette hozzá.

- Gemm – szólalt meg Harry.

- Nem Hazz! Igaza van – sóhajtottam.

Felálltam majd a konyhába mentem fájdalomcsillapítóért és felmentem a húgomhoz.

- Louis? - kérdezte csukott szemmel.

- Én vagyok az.

- Mi volt ez a kiabálás? - ült fel.

- Semmi..

- Louis! - szólt rám.

- Veszekedtünk Hope-val!

- Min?

- Muszáj ezt most?

- Tudni akarom!

- Miattad...is.

- Mert?

- Azt mondtam, hogy vigyázzon rád, és mint látod...ez nem sikerült.

- Lou 17 éves vagyok és vannak önálló döntéseim. Nem lehetett a sarkamban mindig!

- Jó tudom...csak féltelek.

- Oké ez a dolgod hisz a bátyám vagy de... Hope egy rendes csinos széplány és ne tagadd, hogy  tetszik! Miért taszítod el magadtól?

- Magam sem tudom...félek egy új kapcsolattól.

- Mert?

- Egy komoly kapcsolat azért felelősséggel jár...nem tudom, hogy kész vagyok -e erre!

- Tetszik vagy sem?

- Hát...khm...tetszik – mosolyodtam el.

- De ne testileg mondd már hülye gyerek! A természete!

- Az is. Kedves, segítőkész, de ugyanakkor makacs, önfejű és jó vele ugratni egymást.

- Na...amiket felsoroltál...olyan, mint te csak nem veszed észre!

- De..úgyse fog megbocsájtani, mert...nem szép dolgokat vágtam a fejéhez..

- Louis ugye nem ribancoztad le megint?

- Hát...

- Akkora idióta vagy komolyan mondom! Húzás át bocsánatot kérni! - mutatott az ajtó felé.

- De...

- Louis William Tomlinson!

- Jó megyek már – forgattam meg a szemem.

- Olyan, vagy mint anya – morogtam.

- Ezt bóknak veszem – vigyorodott el.

Elnevettem magam majd kimentem az ajtón és a Hope szobája felé vettem az irányt.

Hope szemszöge:

- Na, akkor ezt megtárgyaltuk – állt fel a barátnőm az ágyamról.

- Akarod, hogy megverjem? - fordult vissza.

- Nem Stas nem akarom – nevettem.

Ekkor Louis nyitott be.

- Oh...öm..bejöhetek? - kérdezte.

- Nem! - állt elé a barátnőm.

- De...

- Mit nem értesz ezen? Idefigyelj Tomlinson! Ha még egyszer megsérted Hope-ot én biztos, hogy letépem a...

- Stasy engedd be! - vágtam nevetve közbe.

- Jó.. – forgatta meg a szemét és arrébb állt majd kiment. Louis idesétált majd leült az ágyamra.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Igazad van hülye voltam és nem kellett volna azt mondani rád, mert nem vagy az egyáltalán és...Lottie pedig már majdnem felnőtt nő és ezt ideje nekem is elfogadnom!

- Na, ez dicséretes! Még valami? - emeltem fel a szemöldököm.

- Hope ne csináld! Nem akarok haragban lenni veled!

- Pedig kénytelen leszel!

- Mit csináljak, hogy megbocsáss?

- Mondjuk, ne ribancozz le minden második mondatodban?

- Én...tényleg sajnálom! 

- Hát ez a minimum! Nem ismersz, nem tudhatod, hogy mi van a hátam mögött, ami miatt ilyen lettem.

- Mert ha talán többet mesélnél magadról...

- Persze...hogy untassalak?

- Miért untatnál? Hallgatlak!

- Nem..

- Kezdhetnéd azzal, hogy mit mondtál el Harry-nek lent a medencénél..

- Mikor? - húztam össze a szemöldököm.

- Amikor a koktélt adta oda.

- Jaa...hát..ahj jó! 4 éve egy pasi akit..igazából szerettem...drogot tett az italomba és megerőszakolt.

- Hogy mi? Hope ezt miért nem mondtad el? 

- Nem tartottam fontosnak – vontam meg a vállam.

- De ez nagyon is fontos! Hol az a szemét?

- Börtönben.

- Istenem...én..

- Nem kell a sajnálkozás kaptam eleget abból már..

- Jó..öm..hagyjalak magadra most?

- Jó lenne – erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.

- Oké akkor megyek de...nem fogom ezt annyiban hagyni, amíg meg nem bocsájtasz!

- Louis én.. – ráztam meg a fejem.

- Ígérem, hogy jó leszek – mondta, amin nevetnem kellett.

- Azt megnézem – mondtam mosolyogva majd eldőltem az ágyamon ő pedig kiment.

Lehunytam a szemeim majd mivel keveset aludtam pár perc múlva el is ragadott az álom.

•••

- Hope ne aludj máár! - hallottam meg Stas hangját majd rám ugrott.

- Áú te normális vagy? - sipítottam fel.

- Ahha! Már három óra van, a srácok pedig egy interjún vannak, de azt mondták falaznak neked!

- Mi? Miért nem keltettetek fel? - kérdeztem.

- Louis-t felküldtük, de aztán azt mondta, hogy nincs, szíve felkelteni ezért falaznak!

- Ohh...értem.

- Figyuu Niall azt mondta, hogy este ők tartanak pasis estét és ők mennek bulizni szóval ne, menjünk el bevásárolni a csajos estéhez?

- Hát...van egy csomó rágcsa és pia itthon szóval fölösleges.

- Akkor jó!

- Figyu...mesélj csak nem melegedtél össze valamelyik sráccal?- vigyorodtam el.

- Hát...Niall nagyon aranyos és helyes és figyelmes...

- Igen? - nevettem fel.

- De ti mentek turnéra, úgyhogy semmi nem lehet belőle és ezt mi is tudjuk.

- Hát igen ez azért nagyon sok idő, míg távol leszünk – húztam el a szám.

- Szóval maradnak az átlagos pasik – nevetett fel mire én is elnevettem magam.

Kopogtak az ajtón majd Lottie nézett be.

- Jöhetek? - kérdezte mosolyogva.

- Persze – mondtam és felültem.

- Addig megyek, kihalászom Sophia-t a depiből ugyanis összekaptak Liam-el – mondta Stas.

- Sok sikert! - nevetett fel Lott majd leült.

- Volt itt a bátyám? - kérdezte.

- Volt..

- És?

- Bocsánatot kért, de makacs vagyok!

- Na, azt valahogy gondoltam – forgatta meg a szemét.

- Már másodszor ribancoz le!

- Tudom..figyelj ő nagyon heves természetű és lobbanékony, de egyben nagyon érzékeny és szerethető is teljes mértékben csak még vannak dolgok, amiket nem rendezett magában és veled szemben is egy nagy kérdőjel van.

- Tudom...én is elég heves vagyok..de milyen kérdőjel?

- Nem bízik most a lányokban – húzta el a száját.

- És én sem viselkedem úgy, mint akiben bízni lehetne, tudom..

- Ha azt szeretnéd, hogy kicsit közeledjen, engedd neki..

- Ő lök el magától..

- Tudom, de beszéltem és beszélek is még a fejével!

- Hát jó de...nem hiszem, hogy lehetne bármi is ebből...

- Mert? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem tudom..

- Nézd Hope...látom és a többi srác is látja, hogy megvan köztetek a szikra.. – mosolyodott el.

- Jajj már mindenki a szikrával jön? - dőltem el az ágyon és a párnába fúrtam a fejem mire felkacagott.

- Na úgyhogy gondolkozz azokon, amiket mondtam és lépj!

- Jól van! Te meg menj el valami szerelmi tanácsadónak – forgattam meg a szemem.

- Chh én már az vagyok! Okleveles – nevetett és kiment.

Sóhajtottam egyet majd felküzdöttem magam és jobbnak láttam, ha lezuhanyozok és hajat mosok, ugyanis tegnap óta ebben a ruhában vagyok. Bementem a fürdőbe majd gyorsan lezuhanyoztam és miután végeztem megszárítottam a hajam aztán fogat is mostam mivel elég pia szagú voltam. Miután ezekkel is megvoltam dobtam fel egy halvány natúr sminket majd felfogtam a hajam és felöltöztem valami itthoni lazulósba, ami egy rövidnadrágból és egy sima pólóból állt majd lementem megnézni, hogy mi a helyzet.

- Dörög az ég – jött be száj legörbítve Gemma kintről.

- És ez neked miért baj? - kérdeztem nevetve.

- Mert napozni szerettem volna!

- Jaa óó hát az most nem fog összejönni – húztam el a szám és levágódtam a kanapéra.

Ajtónyitódást hallottunk majd a srácok hangját.

- Jéé Hope felébredt! Már azt hittük amúgy, hogy meghaltál – mondta Harry.

- Köszi Hazz kedves vagy – nevettem fel.

- Falaztunk neked – vágódott le mellém Niall.

- Köszönöm srácok! Elhitték?

- Nagyon szívesen! Persze simán! Azt mondtuk beteg vagy!

- Hát végülis... – nevettem fel.

- Na, öcsi nem készítesz nekem valami kaját? - kérdezte Hazz-tól Gemma mi pedig nevetést visszafojtva néztük a testvérpárt.

- Nem – borzolta össze Gemma haját.

- Megmondalak anyának hogy nem vagy kedves velem!

- De..

- El fogja hinni! Tudod, én vagyok a jobb Styles!

- Nem mert anya nekem, hisz ha én hívom fel előbb!

- Nem mert én hívom fel előbb! - pattant fel Gemma és felszaladt az emeletre utána pedig Harry rohant, amin nevetni kezdtünk.

- Na és milyen volt az interjú? - kérdeztem.

- Ohh szokásos! Kérdeztek a ti tegnap esti partitokról is – mondta Lou és levágódott ő is mellém.

- Gondoltam.. – forgattam meg a szemem.

- Tisztáztunk titeket szóval, no para! - vigyorgott Niall.

- Akkor jó! Viszont csinálni kéne valami kaját, mert éhes vagyok – húztam el a szám és Louis-ra néztem.

- Na neem! Én nem csinálok most kaját – rázta meg a fejét.

- Kár...pedig így lehet, kicsit megenyhülök – kezdtem piszkálni a hajam szomorúan.

- Picsába! Niall pattanj segíteni! - állt fel mire elvigyorodtam.

Ők ketten a konyhába mentek mi meg a két csajjal felnevettünk.

- Ezt használd ki! Tudod zsarolni! - nevetett Lott.

- Úgy ismersz, mint aki nem használja ki? - vigyorodtam el ördögien.

- Hope rossz vagy! - kuncogott Stas.

- Hát jó tanító mesterem volt – pacsiztam le vele.

- Jó Liam majd ha lenyugodtál, akkor majd hívj fel! - hallottuk meg Sophia hangját majd becsapták a bejárati ajtót. Liam sétált be hozzánk nem valami jó kedvűen majd ledőlt mellém.

- Min vesztetek így össze? - kérdeztem.

- Ahh...csak ritkán látjuk egymást és hiányzom neki és egy kicsit féltékeny is...

- Jajj szegénykém...azért tényleg nem lehet könnyű 2 hetente látni a pasid...

- Tudom, de nem tudok vele mit csinálni..

- Ajj békítsd már ki ezt nagyon rossz nézni! - mondta Lottie.

- Hát, ha az olyan könnyű lenne – sóhajtott.

- Amíg a kaja készül, kérsz inni? Többiek? - jött oda hozzám Louis.

- Köszi, én kérek narancslevet – mosolyodtam el angyalian.

A többiek is leadták a rendelésüket és miután elhagyta a helységet felröhögtünk.

- Na, jó ennek mi baja? - nevetett Liam.

- Jó fiú próbál lenni – vigyorodtam el.

- Papuucs! - kiabálta ki Liam.

- Bekaphatod Payne! - hallottunk Louis hangját mire ismét felnevettünk.

- Mondd már neki, hogy menjen el a boltba valamiért! Kíváncsi vagyok, hogy megcsinálja -e! – nevetett Liam.

- Nem! Tudom, hogy megcsinálná, de mindjárt leszakad az ég és el fog ázni!

Közben Louis bejött az innivalókkal és lerakta őket. Tényleg, mint egy pincér...egy szexi pincér.

- Húhaa! - mondta Stas vigyorogva.

- Mi van? - tártam szét a karom.

- Csak nem félted?

- Nektek mindent félre kell érteni? Nincs Louis és köztem semmi! De tényleg semmi! - mondtam.

- Ahha.. – mosolyogtak.

- Na, jó én nem tépem, fölöslegesen a számat inkább megnézem a kaját – álltam fel és a konyhába mentem a két fiúhoz.

- Mi készül? - kérdeztem mosolyogva.

 - Spagetti! Jó lesz? - kérdezte Louis.

- Persze – mosolyodtam el és felültem az egyik bárszékre így ráláttam a pultra.

- És hova mentek este bulizni? - kérdeztem.

- Liam tud valami jó helyet!

- Ááh..értem.

- És fiú buli lesz!

- Ne aggódj nem akartunk menni! Mi csapunk egy csajos estét – öltöttem rá a nyelvem.

- Szerintem vigyük el az összes piát innen – nevetett Louis.

- Akkor veszünk – vontam meg a vállam.

- Hmm..Amerikában vagyunk itt 21 év a korhatár!

- 22 vagyok szóval... – vigyorodtam el.

- Fenébe!  - nevetett.

Nemsokára kész lett a spagetti majd leültünk mind annyian megkajálni aztán megnéztünk egy filmet és 7 óra felé a srácok indulni kezdtek.

- Vigyázzatok magatokra és ne igyatok sokat! - mondta nekik Gemm.

- Ahha...oké – nevetett Harry.

- Öcsi! Ne piálj annyit amúgy sem legális neked itt Amerikában! - nevetett mire Hazz sértődötten felhúzta az orrát.

- Ágyazzatok már meg itt nekünk a kanapén! - mondta Liam.

- Még mit nem! - nevettem fel.

- Naa!

- Majd meglátom, mit tehetek – mosolyodtam el.

- Meg lesz ágyazva – bökte meg vigyorogva Liam Lou-t aki csak elmosolyodott.

- Na, menjetek már! - nevetett Lottie a srácok pedig sértődötten kivonultak.

- És mivel mennek? - kérdeztem.

- Ilyenkor mindig riadóztatják az őröket – mondta Gemm.

- Jaa! Amúgy Louise hol van? - kérdeztem.

- Ő és Lux egy szállodában mivel itt azért nem lenne nyugodt környezet egy gyereknek!

- Ezt megértem – nevettem fel.

- Naa akkor csajos este! - kiabált fel Stas.

- Jézusom beszakítod a fülem! - sipítottam fel.

- Ne nyávogj, hanem tegyed be a filmet Williams! - mondta mire a többi lány felnevetett.

•••

Hajnali kettőig beszélgettünk meg iszogattunk a csajokkal majd úgy döntöttünk, hogy elvonulunk aludni. A lányok felmentek én pedig gondosan megágyaztam a négy srácnak majd készítettem ki gyógyszert és vizet az asztalra, ha valamelyiknek nagyon szüksége lenne rá majd leoltottam a nagy villanyokat és csak egy kicsit hagytam égve, ami félhomályt adott a nappalinak és a bejáratnak, ha hazajönnek, fel ne bukjanak valamibe majd felmentem a szobámba ahol Stas éppen az ágyon keresztben hanyatt feküdt és aludt. Elnevettem magam majd bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam majd lemostam a sminkem, fogat mostam és átöltöztem pizsire. Mikor visszamentem a szobába a barátnőm még mindig ugyanabban a helyzetben volt. Közelebb mentem hozzá majd a füléhez hajoltam.

- Stasyyy! - ordítottam mire felugrott.

- Jézusom te meg vagy húzatva? Szívrohamom lesz miattad te nem normális! - hisztizett mire elnevettem magam.

- Le akartam feküdni te pedig útban voltál!

- Akkor picit megrázogathattál volna és kedvesen felkelthettél volna!

- Áh, az nem az én műfajom – legyintettem kuncogva.

- Menj, a tudod hova – mondta morcosan majd elhelyezkedett.

- Durci királynő – nevettem és befeküdtem az ágyba.

- Hagyjál túl sokat ittam – nyűgte és a fejére húzta a párnát mire halkan felnevettem és lekapcsoltam a lámpát. Vajon a srácok már hazafelé tartanak? Vagy még javában buliznak? Szívesen elmennék egyszer velük egy partira biztos nagy parti arcok... Ezek és hasonló gondolatok közt nyomott el az álom.