Chapter ~ 17.

Hope szemszöge:

Reggel a beszűrődő nyári napfényre keltem. Lassan kinyitottam a szemeim, majd szétnéztem. Eszembe jutottak a tegnap este eseményei én pedig arcomat a kezeimbe temetve halkan kuncogni kezdtem. Ilyen élményben még sosem volt részem. Louis annyira gyengéd volt velem és annyira törődő. Hihetetlen ez a fiú. Balra fordítottam a fejem és megláttam a piszkosul helyes arcát, amit borosta keretezett, és a kócos haját. Keze a meztelen hasamon pihent, izmos vállára és lapockájára pedig szabad kilátás nyílt ugyanis csak derékig volt betakarózva. Óvatosan felé fordultam és nézni kezdtem. Szemhéja néha megremegett, mellkasa pedig lassan emelkedett fel és le. Kezemet felemeltem, majd arcához vezettem és gyengéden végig simítottam borostáján. Picit közelebb húzódtam, majd egy apró puszit adtam szájára, aminek következtében kinyitotta gyönyörű tengerkék szemeit és elmosolyodott.

- Jó reggelt – suttogtam.                                                                           

- Neked is hercegnőm – dörmögte és a hátára fordult ezzel levette rólam a kezét. Nyújtózott egyet, majd hirtelen magához húzott és megcsókolt. Felkacagtam és gyengéden eltoltam.

- A tegnap este... – kezdtem mire elmosolyodott.

- Csodálatos volt – fejezte be a mondatom mire az ajkamba haraptam és lágyan megcsókoltam. Meztelen csípőmre helyezte a kezét és lassan simogatni kezdte.

- Ma megyünk a családodhoz! - vigyorodtam el.

- Pontosan! - nevetett.

- Megyek készülődni – jelentettem ki mire mosolyogva bólintott és elengedett. Magam köré csavartam a takarót és besétáltam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat is mostam, majd miután ezekkel megvoltam hajszárító segítségével megszárítottam barna loboncom és felfogtam, amíg kisminkelem magam. Feldobtam a szokásos sminkem, majd leengedtem a hajam és hullámos frizurát varázsoltam belőle, a szemembe lógó tincseket pedig feltűztem egy csattal. Mikor kész lettem kiléptem a fürdőből, majd a szekrényemben kezdtem el turkálni, ahonnan kivettem egy fekete hosszú a térdénél kivágott nadrágot egy sötétkék szupermenes Crop toppal és mivel kint elég hűvös az idő egy fekete bőrkabátot választottam hozzá egy fekete Vans cipővel. Mire felöltöztem Louis is készen lett a fürdőben és idejött egy csókért, majd ment öltözni. Ő is hasonló nadrágot vett fel, amiben egyébkén rohadt jó lábai vannak ,felülre pedig egy szürke kapucnis pulcsit húzott, ami az elején Vansos márkajelzéssel volt ellátva, majd a lábára egy ugyancsak Vans cipőt húzott és készen volt. Lementünk a konyhába, majd összeütöttem mind kettőnknek egy egy szendvicset és miután azt elfogyasztottuk, bezártuk a házat és kocsiba pattantunk. 

- Mehetünk? - kérdezte.

- Persze! - mosolyodtam el, majd bekötöttem magam, ahogy ő is és hátradőltem.

Kikanyarodtunk az utcára és gázt adva útnak indultunk.

- Mesélsz kicsit róluk? - kérdeztem.

- Öhm...anyáról szerintem már mindent tudsz és Lottie-ról is...hát van még Fizzy ő kicsit visszahúzódóbb, mint Lott. Ő nem szereti a felhajtást és a rivaldafényt. Büszke rám, de nem akar ebben annyira részt venni.

- Nem csodálom. Azért nem lehet egyszerű egy sztár húgának lenni!

- Aztán ott vannak az ikrek Daisy és Phoebe. Mindketten hiperaktívak állandóan csacsognak olyat is, amit nem kéne! - nevetett fel mire elmosolyodtam.

- És van a két kicsi...Ernest ő az energikusabb és a barátkozóbb, Doris egy picit zárkózottabb de Erni mindig beleviszi a rosszba hiába még csak másfél évesek!

- Biztos cukik! - vigyorogtam.

- És ott van Daniel anya harmadik kapcsolata...ő tök olyan, mint anya csak férfiben...na, jó néha leállítja anyát, ha túlpörög, de amúgy olyan!

- Így már annyira nem is ijesztő! - nevettem el magam.

- Na, látod! - mosolyodott el, majd felhangosította a rádiót.

Louis szemszöge:

2 óra vezetés után végre felkanyarodtunk a jól ismert feljáróra a házunk elé, amiben felnőttem. Kikapcsoltam az övem és a szerelmemre néztem, aki elég ijedt arccal nézte a házat.

- Minden rendben lesz! - hajoltam oda, majd egy rövid csókot váltottunk és kiszálltunk az autóból. Odaléptem hozzá, majd kezemet az övére kulcsoltam és az ajtó felé indultunk. Kinyitottam, majd előre engedtem és én is beléptem.

- Anya! - kiabáltam el magam az előszobában.

Kíváncsian kidugta a fejét a konyhából, majd elvigyorodott és a kezét a kötényébe törölgetve sétált ide.

Szorosan megölelt ennek következtében elengedtem Hope kezét és anya köré fontam karjaimat.

Miután velem végzett Hope nyakába borult, aki meglepetten, de nagy örömmel ölelte vissza anyát.

- Gyertek be a nappaliba! - mosolyodott el, majd beterelt minket.

- Inni esetleg hozzak? - kérdezte.

- Egy pohár víz jól esne! - mondta Hope.

- Az nekem is! - szólaltam fel. Anya eltűnt, majd pár másodperc múlva a kezünkbe nyomta a folyadékot.

- Lányok! - kiabálta el magát és a konyhába ment. Lábdübörgést hallottunk a lépcsőn, majd megjelent Lottie és a nyakunkba ugrott, amin felnevettünk. Pár másodperccel később Fizzy barna haját láttam meg, majd idejött megölelni és ment tovább.

- Alig vártam már, hogy ez az idióta bemutasson téged! - mondta Hope-nak, majd szorosan megölelte. Igen ebben a családban nem ismerjük a kézfogást vagy ilyen dolgokat. A két nagyobb iker szaladt le, majd nekem csapódtak és szorosan megöleltek. Nyomtam egy egy puszit a fejükre, majd tovább mentek.

- Te vagy Hope, igaz? - néztek fel rá.

- Igen! - mosolyodott el a lány, majd az ikrek őt is jól megölelgették.

Daniel jelent meg az ajtóban, majd idejött lepacsizni és egy öleléssel köszöntötte a barátnőmet. Vissza leültünk a kanapéra mire anya a nevemet kiabálta így ott hagytam egy kicsit őket. Bementem a konyhába, majd leültem az egyik bárszékre és anyára néztem.

- Na, mi az? - vigyorodtam el.

- Milyen mázlis vagy fiam! Nagyon szép, csinos, okos lány! - mosolygott.

- Tudom, köszönöm!

- Hogy jön ki a srácokkal? - kérdezte.

- Imádják! El tud velük hülyülni és már lelki segély is lett nekik! - nevettem fel.

- Ez nagyszerű! És a rajongók?

- A tegnap esti randink végén belerondítottak kicsit és azt hittem most megharagszik, mert Eleanor folyton hisztizett, de ő nem. Megértő volt és elmondta, hogy csak az számít, hogy együtt voltunk és nem érdeklik a rajongók!

- Örülök fiam, hogy boldog vagy! Ezt ne szúrd el! - nézett rám komolyan.

- Nem fogom! - mosolyodtam el.

- Remélem!

- Hol van a két kicsi?

- Ohh alszanak!

- Felmegyek, megnézem őket!

- Oké! Ha fel vannak, hozd le őket!

Bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn. Amint benyitottam a szobájukba a két kis rosszaságot láttam meg amint a kiságyukban állnak és gügyögnek egymásnak. Kivettem Dorist, majd Ernestet és leindultam velük.

- Na, nézzétek, kik vannak itt! - léptem be a nappaliba és letettem a két csöppséget, akik szaladni kezdtek. Ernest Lottie-hoz, Doris pedig Dan-hez.

- Gyerekek kész az ebéd! - kiabálta el magát anya mire mindenki beözönlött a konyhába. Mindenki leült az asztalhoz mi Hope-val egymás mellé, majd elkezdődött az ebéd.

Hope szemszöge:

Egészen este 5 óráig Louiséknál tartózkodtunk, majd mivel vihar volt kialakulóban elbúcsúztunk mindenkitől és haza indultunk.

- Na, milyen volt? - kérdezte már a kocsiban kikanyarodva az utcából.

- Nagyon jó! Nem kellett volna félnem!

- Na, látod! - nevetett fel és egyik kezét a combomra tette.

Tenyerem a kézfejére simítottam és egy gyors puszit nyomtam az arcára.

- Még jönnek át a srácok és utána bulii!

- A srácok már hiányoznak!

- Nekem is! - helyeselt.

••• 

Röpke két óra múlva az az 7 órára hazaértünk és fáradtan a kanapéra rogytunk. Kocsiajtó csapódást hallottunk, majd nyílt a bejárati ajtó és a Liam Sophia párost láttuk meg.

- Louis menjünk el a srácokért meg a mekibe kajáért! - mondta neki Liam.

- Jól van! Csajok maradtok? - kérdezte mire bólogatni kezdtünk.

Kaptam egy rövid csókot, majd elviharzottak. Sophia elég szomorúnak tűnt én pedig odaléptem és megöleltem.

- Mi a baj? - kérdeztem és a szemeibe néztem ahol ott csillogott pár könnycsepp.

- Ma van két éve hogy anya meghalt és ez még...nehéz.. – szipogott.

- Istenem...sajnálom! - öleltem még egyszer magamhoz.

- Gyere, csinálok neked teát! - mosolyodtam el, majd a konyhába sétáltam. Követett, majd felült az egyik bárszékre. Odacsúsztattam elé pár papír zsepit amit megköszönt. Elkészítettem a teáját, majd a kezébe nyomtam.

- Mi történt vele? - kérdeztem meg halkan hisz nem tudtam, tud -e beszélni róla.

- Méh nyakrák. Későn vették észre. 2 hetem volt még vele. A végére hihetetlenül legyengült én pedig a halála után összeroppantam. 1 hónapra rá jött Liam...mintha anya küldte volna – mosolyodott el én pedig a könnyeimmel küszködve hallgattam.

- Sajnálom – motyogtam.

- Jajj ne sírj te is! - nevetett halkan fel, majd megölelt.

Csörögni kezdett a telefonom én pedig szipogva beleszóltam.

- Kicsim mit kérsz a mekiből? - kérdezte Louis a telefonban.

- Jó lesz ugyanaz, amit te eszel! - mondtam.

- Te most sírsz? Baby vigasztald, és ne sírj te is! - nevetett fel.

- Könnyű mondani!

- Ne durcizz nem sokára otthon vagyunk, szia! - mondta, majd letette. Mosolyogva megráztam a fejem és Soph felé fordultam.

- Louis? - kérdezte.

- Ahha – haraptam be a szám.

- Várjunk csak...ti lefeküdtetek! - méregetett mire felnevettem.

- Ezt hogy? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát beharaptad a szád és..nem tudom...igazából tippeltem! - kuncogott.

- Tegnap este volt az első vagyis igazából a második de....elképesztő volt – pirultam el mire felnevetett és a teájába kortyolt.

- Hát el tudom képzelni! - vigyorgott.

- Kajaa! - hallottuk meg kintről Niall ordítását és bevágódott az ajtón.

- Jézusom Niall te ilyenkor jól érzed magad? - kérdezte nevetve Sophia.

- Ahha! Vettem 6 hambit és két nagy adag sült krumplit! - ült le a kanapéra.

- Jézusom! - nevettem el magam. A többiek is bevonultak az ajtón utoljára pedig Louis jött. 

Oda sétáltam és átöleltem, arcom pedig a vállába fúrtam és beszívtam bódító, férfias illatát.

- Hiányoztam? - kérdezte vigyorogva.

- Igen! - görbítettem le a szám mire kaptam rá egy puszit és a kezembe nyomta a mekis zacskóm.

- Kaja! - csillantak fel a szemeim és levágódtam Harry mellé.

- És most ültél rá a telefonomra! - mondta Hazz mire elnevettem magam.

- Akkor ott marad! - vigyorodtam el.

- Louis neveld meg az asszonyt! - szólt a barátomnak, aki idejött felemelt majd Harry kivette az Iphone-ját és Louis visszatett. Durcásan karba fontam a kezem, majd ráöltöttem a nyelvem és inkább enni kezdtem. Sophia az egészet végig nevette, ahogyan a srácok is.

- Már jobb kedved van szívem? - hajolt oda Soph-hoz Liam mire a lány vigyorogva bólogatni kezdett és nyomott egy rövid csókot a szájára.

- Hope hozz már nekem inni! - vigyorgott rám Harry.

- Még mit nem! Vannak lábaid! - haraptam bele az ételembe, ami amúgy mennyei volt.

- Légyszíí! - dőlt rám ezzel engem agyon nyomva ráadásul le is tapizott.

- Azt a perverz fajtádat Styles vedd le a mancsod rólam! - dobtam le a kezét a combomról mire a srácok felnevettek.

- Én vagyok a perverz? Akkor mesélnél a tegnap estéről? - vigyorodott el mire Louis-ra néztem, aki inkább nevetést visszafojtva csendben evett.

- Remélem megafonnal jártad körbe Londont – mondtam unottan.

- Babe csak a srácoknak mondtam el és azt is úgy, hogy kihúzták belőlem!

- Jól van Tomlinson! - bólogattam sértődötten.

- Hoppá tesó ez a nézés egy hét megvonást jelent! - nevetett Liam.

- Ha így folytatjátok lesz az két hét is! - mondtam.

- Srácok! - szólt rájuk Louis.

- Jól van, ne fossál befejeztük! - nevetett Hazz.

- A kanapén fogsz aludni! - öltöttem Lou-ra a nyelvem mire felnevetett.

- De ma házibuli lesz!

- Akkor is! - villantottam rá egy vigyort mire a többiek felnevettek.

- Szörnyű vagy Williams! - csóválta a fejét.

- Te is Tomlinson! Elkürtölöd itt a dolgokat mindenkinek!

- Na, most adod itt az ártatlant! Sophia te tudtad? - kérdezte a lány pedig bólogatni kezdett mire elnevettem magam.

- Ahha! És ha Stasy hívott volna, akkor már ő is tudná! - vigyorgott.

- Pimasz! - öltöttem rá a nyelvem mire győztesen elvigyorodott és elégedetten hátradőlt.

••• 

Fél kilencig itt voltak a srácok, majd a buli előtt egy órával mindenki hazament készülődni és mi is ezt tettük Lou-val. Én bementem a fürdőbe, majd felkötöttem a hajam, a zuhanyfülkében megnyitottam a vizet és miután beállt a megfelelő hőmérsékletre alá álltam és élveztem, ahogyan a forró vízcseppek áztatják az amúgy hideg bőröm. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd Louis hangját hallottam meg.

- Bocsi babe csak bent maradt a boxerem! - nevetett fel.

- Úgyis láttál már – vontam meg a vállam mire széthúzta a kabin ajtaját és adott egy gyors csókot.

- Őrült – nevettem el magam, majd miután ő kiment én is kiszálltam és törölközőbe csavartam a testem. A tükör elé állva a smink cuccaim után nyúltam és kreáltam magamnak egy bulizós sminket, ami legfőképp a füstös fekete szemből állt és az élénk színű rúzsomból. Mikor azzal kész lettem leengedtem a hajam és gyorsan kivasaltam. A fürdőből kilépve a szekrényhez sétáltam és kutatni kezdtem. A fekete szűk koktélruhámra esett a választás, ami épp, hogy elérte a combom közepét, felül a mellem felett és a kezemen végig pedig csipkék futottak. Ez az egyik kedvenc ruhám. Imádom. Mikor sikerült becipzároznom a hátamon, megkerestem pár kiegészítőt, mint például fülbevalót és pár karkötőt, majd a kedvenc parfümömmel befújtam magam és elégedetten néztem bele az egész alakos tükörbe. Végig simítottam a ruhámon, majd a szoknyámat kicsit lejjebb húztam és a cipőimhez léptem. Egy fekete magas sarkút emeltem ki a csekély darabszámú gyűjteményemből, majd a lábaimra húztam és kész is voltam. Ekkor Louis lépett ki a fürdő ajtón és rögtön végigmért, ahogyan én is őt. A már szinte hozzánőtt márkájú cipő díszítette lábát, amit egyszerűen imád. Mondjuk szerintem is klasszak a Vans cipők, de kinek mi.. Lábait a már megszokott fekete szűk farmer takarta, ami remekül kiemelte formás combját és hátsó részét. Felül testét pedig ugyancsak egy fekete póló takarta, ami alól tökéletesen kilátszottak a karján lévő tetkók és mélyebb kivágásából adódóan a mellkas tetkója is. Haja enyhén kócolt hatást keltett, ami nekem nagyon bejön hisz úgy szeretek beletúrni. Lassan idesétált ,majd csípőmet megragadva magához húzott. Kellemes férfias illatát mélyen magamba szívtam, majd elmosolyodtam.

- Rohadtul szexi vagy – döntötte homlokát az enyémnek.

- Te sem panaszkodhatsz! - mosolyodtam el, majd csókot kezdeményeztem, amit ő azonnal el is fogadott és vadul megcsókolt. Szerelmes pillanatunkat a szűnni nem akaró csengetés zavarta meg mi pedig elengedve egymást leindultunk.

- Nem kell ráfeküdni arra a rohadt csengőre! - morogta Louis, majd kinyitotta az ajtót. Két srác jelent meg előttünk két szőke lány társaságában. Üdvözölték Louist, majd engem is. Mint meg tudtam a srácok neve Oli és Calvin, míg a lányoké Briana és Ashley. A földszinti rész már bulira volt felkészítve ugyanis a többiekkel megcsináltuk, hogy hangulatos legyen. Úgy látszik a négyfős társaság megindította a forgalmat ugyanis folyamatosan özönlöttek be az emberek a DJ-vel együtt, aki már neki is állt keverni a zenéket ezzel pedig feldobva a hangulatot. Este 11 órára előkerültek a piák és már szinte senki sem volt teljesen józan. A java részük kint volt az udvaron és ott bulizott én pedig már kicsit untam és Louis is eltűnt így inkább a konyhába mentem szendvicseket csinálni ugyanis elfogyott az asztalról. Kivettem a hűtőből a hozzávalókat, majd a pulton átnézve a nappali közepén táncoló Liam Sophia párosra vezettem a szemem, akik rendkívül erotikusan mozogtak. Ők sem voltak már szomjasak. A szerelmes párról Louisra siklott a szemem aki Briana-val táncolt, ami talán kicsit rosszul esett hisz ezen az estén még csak egyszer táncoltunk. Motoszkálást hallottam meg magam mellől majd Calvin jelent meg mellettem és elvigyorodott.

- Hello Hope – búgta és éreztem a leheletén, hogy már nem kéne többet innia.

- Calvin menj távolabb! - parancsoltam rá mikor már majdnem az arcomba mászott.

- És ha nem? - kérdezte rekedtes hangon és a csípőmnél fogva magával szembe fordított és a pultnak nyomott. Ágyékát erősen a csípőmnek nyomta kezei pedig a derekamon pihentek.

- Nyugi babe csak egy kicsit szórakozunk. Louis most úgy is el van foglalva a szöszivel! - suttogta az arcomtól pár milliméterre. Ficánkolni kezdtem, de nem tudtam sehogy sem szabadulni, mert ő sokkal erősebb volt nálam. Undorodtam tőle. Felidézte a 4 éve történt dolgokat, a torkomban pedig gombóc keletkezett.

- Hagyj békén! - szóltam rá és összeszorítottam a szemeim. Talán a csodát vártam, hogy valaki megment, de senki sem figyelt ránk. Forró és alkoholos lehelete szinte már hányingert ébresztett bennem és magamban azért könyörögtem, hogy valaki szedje le rólam ezt az idiótát. Pár másodperc múlva ajkait megéreztem a számon. Megcsókolt. Undorodva elfordítottam a fejem és egy óriási pofont kevertem le neki, aminek következtében egyik kezével elengedett én pedig felszaladtam az emeletre és kulcsra zártam az ajtót. Lerúgtam magamról a magas sarkúm, majd ledobtam magam az ágyra és sírni kezdtem. Miért velem történik mindez? Miért engem találnak meg folyton ezek a perverz idióták? Annyira unom. Felpattantam, majd a fürdőbe mentem és kiöblítettem a számat. Le akartam róla mosni a mocskot. Miután kész lettem a tükörbe néztem, de lehet nem kellett volna. A sminkem gyönyörűen le volt folyva. Úgy néztem ki, mint egy panda. Megráztam a fejem, majd lekapcsoltam a villanyt a fürdőben és újra az ágyra rogytam. Megcsókolt az az idióta. Megcsókolt valaki, aki nem Louis... 

Mit tettem? Mit ostorozom magam? A kedves barátom, aki állítólag szeret, azzal a szőke ribanccal táncol lent és ki tudja, hogy mostanra nem -e csókolta meg ő is? Én nem akarom elveszíteni, hiszen csak most kaptam meg. A plafont kezdtem bámulni a könnyeim pedig megállás nélkül folytak le az arcomon. Utálom magam. Utálom, hogy folyton velem történnek ilyen dolgok... Kopogni kezdtek az ajtón, majd meghallottam Louis hangját.

- Baby engedj be! Mi a baj? - kérdezte és hál istennek nem volt olyan részeg, mint amilyennek gondoltam.

- Menj el! Menj vissza a ribancodhoz! - kiabáltam ki szipogva.

- Miről beszélsz? Te sírsz? Kérlek, nyisd ki ezt a rohadt ajtót vagy betöröm!

Sóhajtottam, majd az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. Megindult felém, de magam elé tettem a kezem.

- Ne érj hozzám! - mondtam és visszaültem az ágyra.

Értetlenül rám nézett, majd megállt előttem.

- Mi a baj? Miért sírtál? És miért haragszol? - tette karba a kezét.

- Egész este le se szartál! Azzal a szőke csajjal táncoltál és eléggé jól éreztétek magatokat! Szóval ennyi? Sikerült megdugnod és most már eldobsz? Ennyi voltam? - kérdeztem könnyes szemekkel.

- Mi van? Babe te nagyon sokat ihattál! Egy számra táncoltam vele, mert megkért, de szigorúan csak barátok vagyunk...most már – tette hozzá halkan.

- Ahha szóval most már? De régebben megfektetted nem?

- Hát...az régen volt! Kicsim sokat ittál és rosszul látod a dolgokat! Csak téged szeretlek, fogd már fel!

- Amikor kellettél volna nem voltál ott! Képzeld a barátocskád erőszakoskodott velem és megcsókolt! - vetettem oda neki.

- Hogy mit csinált? - szűrte ki a fogai közt, kezeit pedig ökölbe szorította.

- Melyik volt? - kérdezte.

- Calvin..

- Megölöm! - morogta, majd kiindult, de még egyet belevágott a falba.

Felpattantam, majd utána rohantam. Leszaladtam utána, de már késő volt. Épp akkor húzott be egy hatalmasat Calvin-nek. A szám elé kaptam a kezem és kikerekedett szemekkel néztem a jelenetet, ahogy mindenki más is.

- Mit képzelsz magadról te gyökér, hogy ráhajtasz a barátnőmre? Takarodj a házamból! - ordított vele. Még sosem láttam ilyennek őt. Az a kedves, aranyos, törődő srác most eltűnt viszont az tetszett, hogy ennyire félt és kiáll értem.

- Vége a bulinak! - mondta, majd elrohant mellettem és felrohant a lépcsőn. A zene leállt az emberek pedig elkezdtek kivonulni csak a srácok és Sophia maradtak itt.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte Liam.

- Calvin erőszakkal megcsókolt – hajtottam le a fejem.

- Jajj szegénykém! - ölelt meg gyorsan Sophia mire picit elmosolyodtam.

- Akkor érthető Louis kirohanása. Én is ezt tettem volna – mondta Liam.

- Megyek, megnézem – pillantottam a lépcső felé.

- Mi pedig megyünk haza. Feküdjetek, le majd holnap jövünk segíteni, takarítani – mondta Hazz.

- Oké, köszi, srácok – mosolyodtam el, majd a lépcső felé indultam és felmentem. A szobaajtó előtt vettem egy mély levegőt, majd lenyomtam a kilincset és beléptem. Ő az ágyon ült és a mellette lévő elsősegély ládával babrált. Mikor közelebb mentem láttam, hogy a jobb ökléből ömlik a vér.

Leültem mellé és kivettem a steril gyors kötözőpólyát, majd a kezét óvatosan a kezeim közé fogtam és elláttam a sebet. Miután kész lettem eltettem a dobozt és mellé ülve a hajamat kezdtem piszkálni.

- A másik szobában alszom – jelentette ki semleges hangnemben nekem pedig legördült egy könnycsepp a szememből.

- Louis én...nem tudtam mit csinálni. Próbáltam minden erőmmel eltolni, de egyszerűen erősebb volt nekem pedig felvillantak a négy évvel ezelőtti képek és elgyengültem...sajnálom – hadartam, de a végére elsírtam magam. Térdeire könyökölt, majd megdörzsölte tenyerével az arcát és sóhajtott egyet. Felállt, majd a hajamba nyomott egy puszit, ami kicsit megnyugtatott.

- Gondolkoznom kell – mondta halkan.

- Louis kérlek, maradj mellettem... – szipogtam.

Sóhajtott egyet, majd kiment az ajtón és bezárta maga után. Halkan sírni kezdtem és az kívántam bárcsak ne rendeztük volna meg ezt a rohadt bulit. Akkor most nem lenne ez. Félek. Rettegek, hogy emiatt el fog hagyni. Bepötyögtem a telefonomba a Lottie számát és szerencsémre pár csörgés után elég élénken szólt bele tehát még nem alszik.

- Lottie nyugtass meg kérlek! - szipogtam.

- Hope! Nyugodj meg! Mi történt? - kérdezte.

Vettem egy nagy levegőt, majd elmeséltem neki az egész sztorit.

- Oh, az a perverz hülye gyerek! Rám is megpróbált rám mászni csak Harry ott volt, de ezt Louis nem tudja. Figyelj, csak idő kell neki ilyenkor. Átgondolja a történteket és holnap jobb lesz. Ne félj nem fog elhagyni. Szerelmes fülig beléd és tudja, hogy nem a te hibád!

- Köszönöm! - mosolyodtam el.

- Nincs mit! Próbálj meg aludni!

- Oké! Jó éjt! - köszöntem el, majd letettem. Gyorsan a fürdőbe mentem, lemostam a sminkem, majd pizsamára öltöztem és bebújtam az ágyba. Hiányzik a közelsége. Az, hogy hozzábújhatok és megcsókolhatom. Most nincs itt és ez nagyon nyomasztó érzés. Oldalra fordultam, majd lehunytam a szemeim és álomba sírtam magam.