Chapter ~ 18.

Hope szemszöge:

Reggel hangos égdörgésre keltem. Nagyszerű. Ez csak még jobban el fogja nyomni az amúgy is pocsék hangulatom. Nyújtóztam egyet, majd nyöszörögve a párnába fúrtam a fejem. 

Louis oldala felé fordultam ahol nem feküdt senki. Felidéztem a tegnap történteket és lehunytam a szemem. Erőt vettem magamon, majd az ágyból kikelve a fürdőbe indultam. Megmostam az arcom és a fogam, majd egy halvány sminkkel próbáltam eltakarni az átsírt éjszaka nyomait. Mikor kész lettem gyorsan átfésültem a gubancos hajam, majd a szekrényemből egy fekete shortot és egy fehér pólót kaptam ki. Magamra húztam a ruhadarabokat és a tükröt figyelmen kívül hagyva sétáltam ki a szobából. Őszintén most nagyon nem érdekel, hogy nézek ki. A mellettünk lévő szobába nyitottam be halkan, ahol Louis még az igazak álmát aludta. Lementem a konyhába, majd meglepődve néztem körül ugyanis ragyogott a földszint. A kerek üveg asztalon egy cetli fogadott, amin két sor írás pihent.

"Rendeltünk takarító céget ti csak azzal foglalkozzatok, hogy minden rendben legyen köztetek!" Liam, Harry, Niall és Sophia. Ui.: Ne lássunk titeket, míg nem lesz szent a béke!"

Felkuncogtam és elkönyveltem magamban, hogy irtó jó fej barátaink vannak. A konyhába sétáltam és elterveztem, hogy csinálok Louis-nak reggelit. Sütöttem neki tükörtojást, majd elkészítettem a kedvenc teáját és írtam neki egy pici cetlit, hogy mennyire szeretem, és hogy sajnálom a tegnapot, majd ezeket egy tálcára helyezve felindultam az emeletre. Halkan a szobába léptem, majd az ágyhoz settenkedtem és leraktam mellé. Annyira édesen aludt. Kedvem lett volna hozzábújni, de nem tehettem.

Sóhajtottam, majd elmosolyodtam és átmentem a mi szobánkba. Leültem az ágyra és a telefonom kezdtem nyomkodni. Hirtelen felindulásból betárcsáztam Stas számát és a fülemhez emeltem.

- Na mizu nyomesz? - szóltam bele.

- A nyuggerek életét élem és döglök a tévé előtt valami teleshopot nézve. Mi van, hogy ilyen korán hívsz?

- Bőgök, és azon gondolkodom le kéne ugrani az erkélyről – jelentettem ki.

- Hülye! Mi van már?

- Tegnap volt egy házibuli és Louis haverja megcsókolt úgy, hogy én nagyon nem akartam és most össze vagyunk veszve.

- De hát feltételezem a srác sokkal erősebb volt! Inkább neked kéne haragudnod, hogy nem volt melletted, hogy segítsen!

- De én már nem haragszom! Igaz hogy kicsit leszidtam, de már hiányzik. Nem aludt mellettem.

- Ha akarod, megyek és megverem! Tudod, milyen nagyot üt a gipszem? - nevetett.

- Na, hát az meg a másik. Behúzott a haverjának és ömlött a kezéből a vér!

- Gipsz tesók leszünk? - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Nem hiszem, hogy eltört – ráztam meg a fejem.

- Ohh.. – szomorodott el.

- Most te azért vagy csalódott, mert nem tört el a keze? - nevettem fel.

- Ahha! Legalább átérezte volna a helyzetem!

- Hihetetlen vagy! - nevettem.

- Tudom! Na, megyek, mert meg kell látogatnom a dokim...

- Azt a jóképűt?

- Ahha – kuncogott.

- Őrült! - nevettem fel.

- Köszönöm a bókot, szia, majd hívlak!

Én is elköszöntem, majd nevetve az ölembe ejtettem a telefonom. Nyílt az ajtó és Lou-t láttam meg.

Ránéztem, majd lesütöttem a szemem és az ajkamba haraptam.

- Köszönöm a reggelit szívem – szólalt meg.

- Elolvastad a levelem? - néztem rá kíváncsian.

- El és én eddig sem haragudtam rád csak egy kicsit egyedül kellett lennem!

- Megértem – vontam meg a vállam.

- Jajj babe ne legyél már ilyen! Nekem kéne tőled bocsánatot kérnem, hisz nem voltam ott mikor szükséged lett volna rám és éjszaka sem vigasztaltalak meg. Tudod mennyire szívszaggató volt hallani, ahogy sírsz? - ült le mellém.

- Én nem akartam ezt az egészet..

- Calvin a hibás és persze én, hogy nem vigyáztam rád – simított végig a kezemen.

- De megrúghattam volna vagy sikíthattam volna.

- Akkor jobban bedurvul, és kitudja, mit csinál veled! Ne okold már magad Hope!

- Jó – sóhajtottam és ránéztem.

Az ölébe ültetett, majd szorosan átölelt, ahogyan én is őt. Úgy hiányzott már. A vállába fúrtam az arcom és beszívtam parfümje illatát.

- Akkor tényleg nem haragszol? - kérdeztem.

- Dehogyis! - nevetett fel. - Te sem ugye? - kérdezte.

- Nem tudnék – motyogtam, majd kicsit eltoltam magamtól és megcsókoltam. Mennyivel másabb az ő csókja, mint az az állaté. Az ő ajkai mézédesek és gyengédek, amiknek nem tudok ellenállni. Kezei a csípőmön pihentek, míg az enyém a nyaka körül fonódott körbe. Levegővételünk szaporábbá vált ő pedig feltűrte a pólómat egyik kezével, a másikkal pedig combomat simította végig. Akármennyire szerettem volna újra lefeküdni vele az abban a pillanatban nem lett volna jó ötlet. Elhúzódtam tőle, majd homlokomat az övének döntve az ajkamba haraptam. Éreztem forró leheletét az arcomon a szívem pedig nem akarta abbahagyni a szapora dobogást. Még magamnak sem akartam bevallani, de valami nyomasztott belülről. Az a valami, vagyis inkább valaki Briana. Nem tudom kiverni a fejemből, ahogy együtt táncoltak. A hülye is látta, hogy nem közömbösek egymásnak.

- És még azt mondtad nem haragszol – nevetett fel.

- Én... kérdezhetek valamit? - húzódtam el és így a szemébe tudtam nézni.

- Ki vele!

- Te és Briana.. – kezdtem mire sóhajtva lerakott magáról és járkálni kezdett a szobában.

- Minek kellett elmondanom? Tudhattam volna, hogy ez lesz – morogta.

- Már nem, azért de nem úgy táncoltatok mintha elmúltak volna az érzelmek...

- Milyen érzelmek Hope? Kétszer feküdtünk le és mind a két alkalommal részegek voltunk! Nincs semmilyen érzelem köztünk! - emelte fel a hangját.

- Ki kell szellőztetnem a fejem! - indultam az ajtó felé, de megfogta a karom.

- Ne menj el! Nem ismered London-t! Kérlek Hope! Én csak téged szeretlek és te vagy egyedül nekem még csak meg sem fordult a fejemben más lányt végigmérni sem!

Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet. Közelebb mentem hozzá, majd átöleltem és a mellkasába fúrva az arcom sírni kezdtem. Nem tudom, mi van velem. Túlságosan érzékeny vagyok. Biztos a tegnap esti pia.

- Jajj kérlek, ne sírj! - puszilt bele a hajamba, majd szorosan megölelt. Így álltunk pár percig, majd elhúzódtam tőle és a szemébe néztem.

- Megígérem, hogy nem leszek hisztis picsa – mondtam mire felnevetett és hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és nyomott egy rövid csókot a számra.

- Nem vagy az – puszilta meg a homlokom és ismét magához húzott.

- Áthívjuk a srácokat? - kérdeztem mire megcsörrent a telefonja.

- Szerintem jönnek ők maguktól is! - nevetett fel, majd a füléhez emelte.

- Igen, kibékültünk nagyjából – bólogatott és rám pillantott.

A vonal túlsó végén lévő fél magyarázott még neki valamit Louis pedig egy okéval letette a telefont.

- Liam? - kérdeztem kíváncsian.

- Hazz volt! Átjönnek – mosolyodott el.

- Akkor megyek, csinálok pár szendvicset! - mondtam és az ajtó felé indultam. A csuklóm köré fonta kezét, majd magához rántott és lágyan megcsókolt. Miután elváltunk elmosolyodtam és az ajkamba haraptam. Belecsípett a fenekembe mire picit megugrottam és rosszallóan csípőre tett kezekkel kezdtem méregetni.

- Jól esett? - kérdeztem.

- Beindít mikor dühös vagy! - vigyorodott el. Fújtattam egyet, majd ismét az ajtó felé indultam. Kimentem a folyosóra, majd a konyhába sétáltam és nekiálltam a szendvicskészítéshez. Két erős kart éreztem a hasamon, forró leheletét pedig a nyakamon.

- Nem igaz, hogy nem tudod türtőztetni magad Tomlinson! - fordultam meg sóhajtva a kezei közt. Elmosolyodott, majd csípőjével a konyhapultnak nyomott. Kezeimet a nyaka köré fontam, majd a füléhez hajoltam és az alatta lévő területet kezdtem puszilgatni, aminek következtében megborzongott. Testem elárasztotta a tűz és hirtelen olyan melegem lett, hogy azt hittem ott helyben elájulok. Ő is a gyenge pontomhoz, azaz a nyakamhoz hajolt, majd a fogai közé vett egy vékony bőrdarabot és szívni kezdte. Jólesően felsóhajtottam és mikor puszikkal árasztotta el a fájó részt nyöszörögni kezdtem. Tetszett neki, hogy ezt váltja ki belőlem és győztesen elvigyorodott én pedig kezdtem feleszmélni.

- Egyszer megölsz – mosolyodtam el.

- Szeretlek – jelentette ki most már komoly arckifejezéssel a szemembe nézve mire boldogan nyomtam egy puszit az ajkára.

- Én is téged, mindennél jobban! - mondtam tengerkék szemeibe, majd az ajkára vándorolt a tekintetem.

- Kaja szagot érzek! - hallottuk meg Niall hangját mire kicsit elhúzódtunk egymástól és a szöszire vezettük a tekintetünket, aki most lépett be a konyhába.

- Megzavartam valamit? - vigyorodott el mire zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Elnevette magát, majd némán lepacsizott a barátommal és felkapott egy már kész szendvicset.

- Na mizu van srácok? - sétált be vigyorogva Liam is a konyhába, majd köztem és Louis közt kezdett cikázni a tekintete.

- Kibékültünk! És köszönjük a takarítókat! - mosolyodtam el, majd Louis kezét elengedve a nappaliba sétáltam ugyanis megláttam Sophia-t, akit gyorsan meg is öleltem.

- Engem már meg sem ölelsz? - tárta szét a karját a göndör mire felkuncogva belé csimpaszkodtam.

Louis csengőhangját hallottam meg, pár másodperc múlva pedig durván a telefonba szólt.

- Mit akarsz? - vonta össze a szemöldökét. 

A srácokra néztem, de jelezték, hogy fogalmuk sincs ki az így újra Louis-ra emeltem a tekintetem.

- Ne hívj a haverodnak miután rámásztál a csajomra! - förmedt rá és valamilyen szinten jól esett, hogy megvéd, de a "csajom" kifejezés nem tetszett. Ez szerintem olyan lekezelő egy lány számára.

Kinyomta a telefont, majd ledobta az üveg asztalra, ami nagy hangzavart csapott. Összerezdültem ,majd aggódva a barátomra néztem. 

- Megyek, kiszellőztetem a fejem! - morgott és a kocsi kulcsát meg persze a telefonját zsebre vágva az ajtó felé indult.

- Persze te elmehetsz.. – jegyeztem meg halkan mire a szemöldökét megemelve rám nézett.

- Tessék? - kérdezte.

- Amikor én akartalak itt hagyni nem engedted, de te csak nyugodtam rohanj el! - mondtam szemrehányóan mire megrázta a fejét és az ajtót becsapva maga után lelépett. Sóhajtottam egyet, majd lerogytam a kanapéra és arcom a tenyerembe temettem.

- Louis mindig is heves természetű volt. Majd megbékél – vonta meg a vállát Liam.

- Nem szeretnék vele veszekedni. Itt egyedül én vagyok a sértett személy mivel az a barom velem erőszakoskodott és mégis ezek ketten vannak besértődve egymásra és rám.

- Calvin rossz hatással van Louisra ahogyan Oli is. Ők nem olyanok, mint Lou de ragadnak, mint a pióca – szállt be a beszélgetésbe Harry is és levágódott mellém.

- Meg kell tanulnom kezelni Louis dühkitöréseit, de sajnos én is elég temperamentumos vagyok. Anya olasz.. – vontam meg a vállam. 

- Tényleg? Én is! - örült meg Sophia mire felkuncogtam.

- Ja..azért harapod le mindig a fejem  – forgatta meg a szemét Liam mire Sophia szórakozottan vállba ütötte. Niall a mobiljára nézett, majd felállt.

- Na, srácok nekem mennem kell, találkozok pár haverommal és megiszunk pár sört! - mondta és intve az ajtó felé indult.

- Azért ne rúgj be! - szóltam utána mire felnevetett és egy "oké anyuci" -val távozott.

Kezembe vettem a mobilom, majd a Louis nevét kikeresve a fülemhez emeltem, de pár csörgés után kinyomott. Félek, hogy csinál valami hülyeséget.

- Nem veszi fel? - kérdezte Hazz mire megráztam a fejem és újabb hívást indítottam. Ezt eljátszottam háromszor, de még mindig semmi.

- Legalább annyit nyöghetne a kicseszett telefonba, hogy jól van – pattantam fel és fel alá kezdtem járkálni. Negyedszer is tárcsáztam és csodák csodájára beleszólt.

- Louis ne csinálj többet ilyet, hogy nem veszed fel a telefont! - förmedtem rá.

- Muszáj ilyen erőszakosnak lenned? - kérdezte.

- Azért mert Calvin felhívott nem rám kéne dühösnek lenned!

- Nem is vagyok rád dühös..

- Ahha látom! Szükségem lenne rád, de te elrohansz! Gratulálok, ha azt akarod, hogy utáljam magam és bőgjek, lassan eléred a célod.

- Én nem...

- Ne kezdj mentegetőzni Louis!

- Hazamegyek!

- Csinálj, amit akarsz! - csaptam rá a telefont mire a többiek döbbent pillantásokkal jutalmaztak meg.

- Figyelj, mi most inkább elmegyünk, beszéljétek meg nyugodtan – mondta Liam. Némán bólintottam mire felálltak és egy-egy biztató pillantással itt hagytak. Sóhajtottam egy nagyot, majd elterültem a kanapén és bekapcsoltam a tévét. Odakint dörögni kezdett az ég, ami most tökéletesen tükrözte az érzelmeimet. Fékcsikorgást hallottam, majd ajtócsapódást és Louis lépett be a házba. Nem figyeltem rá inkább a tévét bámultam és unottan kapcsolgattam. Idelépkedett, majd csendben leült mellém és a térdeire könyökölt.

- Haragszol? - kérdezte pár perc csend után.

Tudomást sem vettem róla, inkább a konyhába indultam egy üveg vízért.

- Most nem fogsz hozzám szólni? - jött utánam és felült az egyik bárszékre.

Kivettem a hűtőből az innivalóm, majd megfordultam és ránéztem.

- Mi értelme van a folytonos dührohamaidnak? Miért csinálod ezt? - néztem rá fáradtan a szemeiben pedig bocsánatkérés halvány szikráit láttam meg.

- Nem tudom. Nem mindig tudom magam visszafogni pláne mostanában, mikor rólad van szó.

- Tudtommal engem smároltak le akaratom ellenére így egyedül nekem van jogom haragudni és törni, zúzni.

- Már nem is félthetlek?

- Az szerinted féltés, hogy amióta ez az eset történt csak ordibálsz, meg el akarsz rohanni itthonról?

- Nem...

- Na, látod! Nekem arra lett volna szükségem, hogy velem maradj és megvigasztalj, de nem...neked le kellett jönnöd és behúzni egyet annak a fasznak aztán duzzognod kellett, míg én éjszaka egyedül voltam!

- Sajnálom – rázta meg a fejét és a szemembe nézett.

- Helyes! - jelentettem ki.

- Gyere ide! - nyújtotta felém a karjait mire odasétáltam és hozzábújtam.

- Megígérem, hogy melletted leszek. Oké? - suttogta a fülembe én pedig azonnal libabőrös lettem.

- Oké – motyogtam a vállába.

A derekamra csúsztatta a kezét, majd a pólómat feltűrve a hasam is cirógatni kezdte mire furcsa bizsergést kezdtem érezni odalent. Felállt, majd a csípőmet megragadva a pultra ültetett és a combomat széthúzva a lábaim közé férkőzött.

- Ne csináld ezt – motyogtam a homlokomat az övének döntve.

- Miért ne? - kérdezte és megnyalta az alsó ajkam, ami belőlem egy jóleső sóhajt váltott ki.

- Rossz voltál – mosolyodtam el.

- De most kiengesztellek! - mondta, majd ajkaim becézgetésébe kezdett. Nyelveink gyengéd táncot jártak, de pár perc múlva a csók egyre mohóbb lett. Louis a pólóm alá nyúlt, majd az oldalamon végighúzva a kezét kikapcsolta a melltartómat és tenyerébe vette a melleim. Felnyögtem miközben kezei finoman dolgoztak. A nyakamhoz hajolt, majd finoman csókolgatni kezdte aztán a pólóm lehúzásával áttért a melleimre onnan pedig a hasamra. Aprókat nyöszörögtem és ficánkoltam a pulton. Megragadtam a pólóját, majd egy határozott mozdulattal lehúztam róla és végig simítottam kockás hasán.

- Annyira szexi vagy – nyalta meg az ajkát, majd a melleimre terelődött ismét a figyelme és apró csókokkal hintette be, amit én nyögésekkel díjaztam. Kezeim a nadrágja gombjához csúsztak és ki is bontották azt, majd besiklottak az anyag alá. Boxeren keresztül megfogtam Louis kőkemény férfiasságát és mozgatni kezdtem a kezem.

- Francba..Hope! - nyögte én pedig nagy mosollyal kezdtem gyorsabban mozgatni a csuklóm.

- Ha nem hagyod abba így fogok elmenni – nyögte mire kihúztam a kezeim a nadrágjából és elmosolyodtam. Kezeit a nadrágomra tette, majd hihetetlenül gyorsan megszabadult tőle a bugyimmal együtt. Nadrágját letolta, majd felemelt és belém eresztette hatalmas férfiasságát. Felsikkantottam a gyönyörtől mire a fenekemen lévő kezeivel fel és le kezdett mozgatni. A nyaka köré fontam karjaim ,majd a nyakába fúrtam a fejem és néhány apró puszit nyomtam rá. Durvábban és gyorsabban kezdett mozgatni mire hangos nyögdécselésekbe kezdtem.

- Hango - hangosabban bébi! - morogta ennek hatására pedig éreztem a hasamban az intenzív feszítő érzést, majd Louis neve ismételgetése közben szétáradt bennem a gyönyör. Rángást éreztem a hüvelyemben, majd Louis is a nevemet nyögte és pár erős döfés után ő is átlépte a gyönyör kapuját.

A vállára hajtottam a fejem, majd a bárszékre tett és kicsúszott belőlem.

- Istenem.. – motyogtam és kábán Louis-ra néztem, aki hasonló érzésekkel húzta fel a nadrágját és gombolta be rajta a gombot.

- Na, milyen volt kicsim? - kérdezte és gyengéden átölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Fantasztikus! - vigyorodtam el mire féloldalas mosolyra húzta a száját és végig nézett rajtam.

- Nem szeretnél így maradni egész nap? - kérdezte egy kaján vigyorral mire gyengéden vállba ütöttem és a pólóm után nyúltam. Gyorsan magamra kapkodtam a cuccaimat, és amíg ő a hűtőben nézelődött a hátára ugrottam. Reflexszerűen a fenekem alá nyúlt és megtartott, majd a nyakát átölelő karomra adott egy puszit.

- Mi az cica, akarsz még egy menetet? Most a lépcsőt is felavassuk? - kérdezte mire elpirultam.

- Nem hiszem el, hogy neked csak azon jár az eszed! - kuncogtam fel.

- Hát, ha ilyen rohadt szexi és kívánatos barátnőm van, mit tehetnék? - nevetett fel.

- Vigyél a kanapéra! - vigyorodtam el.

- Kívánságod számomra parancs! - zárta be a hűtőt, majd óvatosan letett a kanapéra és rám feküdt.

- Összenyomsz! - nyűgtem.

- Tudom – suttogta a fülembe, majd fekvőtámaszba helyezte magát és adott egy puszit az orromra, majd a számra mire felkuncogtam.

- Imádom ezt a hangot – mosolyodott el, majd ismét egy puszit nyomott a számra.

- Szeretlek – néztem a szemébe.

- Szeretlek – mondta, majd lágyan összeforrtak ajkaink.

- Nem nézünk valami filmet? - néztem rá nagy szemekkel.

- Hozom a laptopom! - szállt le rólam.

- Siess! - ültem fel.

Felszaladt a lépcsőn, majd pár perc múlva a géppel a kezében tért vissza.

- Mit nézzünk? - tette le az asztalra és felnyitotta a tetejét.

- Romantikust?

- Csak azért mert szeretnélek kiengesztelni – motyogta mire tapsikolni kezdtem.

- Szerelmünk lapjait! - hajtottam a fejem a vállára mire színpadiasat sóhajtva rákattintott és az ölébe tette a laptopot, majd hátradőlt.

- Bújj ide! - nyújtotta felém az egyik karját mire picit hátracsúsztam és a mellkasára döntöttem a fejem. Nyomott egy puszit a hajamba, majd elindította a filmet. Az elején még mindketten fel-felnevettünk a közepén Louis-ra már megint rájött a kanosság ezért visítva toltam el magamtól, a film végén pedig amíg én sírtam ő furcsán méregetett, majd végül szorosan megölelt.

- Ez borzalmas volt – jelentette ki a végén mire felkuncogtam.

- De most komolyan! Szenvednek egy sort aztán mind a ketten megmurdálnak! - magyarázta felháborodva.

- Mert idősek. És egymás kezét fogva halnak meg! - védtem a történetet mire puffogva megforgatta a szemét.

- Köszönöm – nyomtam puszit az arcára.

- Szívesen bébi, csak már halálra untam magam!

- Tudom! - nevettem fel.

- Na, szóval, amit a film közben nem hagytál... – nézett a számra én pedig felkuncogtam és mutatóujjam az ő ajkára tettem.

- Ne legyél telhetetlen! - kuncogtam fel mire gyengéden a számra tapadt és csókolni kezdett.

Este 10-ig kettesben voltunk és vagy összebújva filmeztünk vagy a filmet figyelmen kívül hagyva csókolóztunk, majd a srácok felvetették, hogy kimehetnénk a Hyde parkba, mert 5Sos koncert lesz így összeszedtük magunkat és 11 órára már kint is voltunk.

- Pedig olyan jót aludtam! - nyűgösködött Niall.

- Persze ha meg otthon hagyunk azért nyígsz! - nevetett fel Harry.

- Megyek enni! - mondta és karba tett kézzel elsétált. Felnevettünk, majd elvegyültünk a tömegben.

Megálltunk egy ponton Louis pedig a hátam mögé jött, majd átkarolt és a hasamon állapodtak meg a kezei. A hátamat a mellkasának döntöttem és a színpad felé néztem.

- Mikor kezdődik? - kérdeztem a mellettünk álló Liam-et és Soph-t, akik egyszerre vágták rá, hogy nyolckor. Az órámra néztem, ami azt jelezte, hogy 5 perc múlva nyolc óra így kicsit lehunytam a szemeim.

- Fáradt vagy? - suttogta a fülembe Louis, amire megborzongtam.

- Nem – ráztam meg a fejem és kinyitottam a szemeim. Egy puszit nyomott a nyakamra, amitől az egész testemben végigszaladt a bizsergés.

- Louis ne csináld – néztem rá mire elnevette magát és ő is a színpad felé kezdett nézni.

- Ti most komolyan a Hyde Park közepén rendeztetek pornót? - nézett ránk fintorogva Harry.

- Nem tudom, miről beszélsz! - nevettem fel mire hitetlenül megrázta a fejét. 

Igazából kicsit sajnálom Hazz-t. Igazán kijárna neki egy barátnő. Kedves, aranyos, vonzó srác. Fogalmam sincs, miért van még egyedül, de majd megérdeklődöm Louis-tól, hogy Hazz miért nem csajozik. Ekkor hirtelen felüvöltött valaki a színpadon én pedig összerezzentem. Louis jobban magához vont mire elmosolyodtam.

- Na mizu London? - kiáltott bele az egyik srác a mikrofonba.

Körülnéztem és egy két lány nagyon figyelte a mi csoportunkat, főleg minket Louis-val így elhúztam a szám. Nem akarom úgy végezni, hogy 1D fanok szúrnak le, mert szeretem Louis-t. 

Elkezdődik az első szám, majd a második is ám a harmadik előtt felnéztem a barátomra és megfordultam a karjaiban.

- Nem mehetnénk valamerre? - kérdeztem mire némán megfogta a kezem és jelzett a srácoknak, hogy leléptünk, akik megértően bólintottak.

- Niall hol van? - kérdeztem.

- Biztos hátra ment a backstagebe. Jóban vagyunk az 5Sos-os srácokkal – vonta meg a vállát. 

A kocsihoz értünk, amibe be is pattantunk.

- Na hova? - vigyorgott rám.

- Haza – nevettem fel.

- Vannak terveid? - húzgálta a szemöldökét mire gyengéden vállba bokszoltam.

Az egyik kezét a combomra tette és elindultunk.

- Louis... – szólaltam meg.

- Hm?

- Harrynek miért nincs barátnője?

- Nincs szerencséje a nők terén. Rossz helyen keresgél. Volt már Kendall Jenner, Cara Develingne, Taylor Swift...de csak egy éjszakásak voltak. Kéne találni neki egy rendes lányt..

- Hát igen.. próbálkozzunk! Olyan jó lenne látni, hogy ő is boldog..meg Niallnek is kéne egy, de talán Stasy szóba jöhet..

- Stas amúgy bejön a szöszinek ezt biztos forrásból tudom!

- Na, akkor szervezzünk nekik valamit? - vigyorodtam el.

- Hihetetlen vagy! - rázta meg a fejét, majd leparkolt a ház előtt.

Besétáltunk, majd egyből az emeletre mentünk be a hálóba.

- És akkor ma este leszel szíves velem aludni? - kérdeztem csípőre tett kezekkel.

- Cica ne csináld már ezt! - nevetett fel. 

- Én nem csinálok semmit! De azért megnézném az arcod, ha most lemennék a kanapéra vagy egy másik szobába!

- Nekem teljesen mindegy hol csináljuk! - vigyorodott el mire dühösen ránéztem és felkaptam a pizsamám, majd beviharzottam a fürdőbe.

- Bébi.. – jött utánam.

- Menj ki! - toltam ki és rácsaptam az ajtót amit kulcsra is zártam. Hihetetlen, hogy folyton azon jár az agya. Nem is én, kellek neki csak a testem. Párszor megdug, aztán elküld a francba, mint azon az éjszakán. Levettem a ruháim, majd felkötöttem a hajam és a zuhany alá álltam. Feszült izmaim a forró víz hatására kicsi ellazultak, ami jól esett. Bekentem magam a kedvenc tusfürdőmmel, aminek isteni kókusz illata van, majd gyorsan lemostam magamról és kiléptem a kis szőnyegre. Át töröltem magam alaposan, felvettem a pizsamám és leengedtem a hajam. Kinyitottam az ajtót és Louis-t láttam meg az ágyon ülve. Mikor meglátott idesétált és átkarolta a csípőm. 

- Ne haragudj, hülye voltam és vagyok is – vágott bűnbánó arcot.

- Nem haragszom – mosolyodtam el halványan, de a szemkontaktust kerültem ugyanis bánt, hogy folyton a szexre gondol velem kapcsolatban. Oké hízelgő és szexinek érzem magam, de szeretem, és nem akarom, hogy csak azért legyen velem, hogy megfektessen. Távolabb léptem, majd az ágyhoz sétáltam és a takaró alá bújtam.

- Higgyem is el, hogy nem haragszol? - emelte fel a szemöldökét mire bólogatni kezdtem.

- Elmegyek gyorsan zuhanyozni és megbeszéljük. Oké? - kérdezte mire bólintottam egyet. Bement a fürdőbe én pedig összeszedtem a gondolataimat, hogy mit is szeretnék mondani neki. Gondolom azért vár ezzel egy kicsit, hogy mindketten lenyugodjunk, és ne vesszünk össze megint. 5 perc múlva egy szál boxerben lépett ki. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire jól néz ki, inkább oda se néztem, csak amikor már befeküdt mellém. Egymás felé fordultunk és csöndben figyelni kezdtük egymást.

- Rosszul esik, hogy tárgyként kezelsz, akit bármikor, bárhol meg lehet dugni – mondtam a szemébe nézve.

- Úgy érzed, hogy úgy kezellek? - kérdezte mire bólintottam.

- Ne haragudj én nem...csak olyan vonzó vagy és nem bírom leállítani magam. Komolyan, mint tini koromban! - nevetett fel mire én is felkuncogtam.

- Szóval akkor nem fogsz úgy bánni velem?

- Eddig sem akartam! Bocsánat. Hercegnőként fogok veled bánni, ahogy megérdemled, oké? - kérdezte a szemembe nézve.

- Szeretlek – mosolyodtam el mire közelebb húzódott.

- Én is hercegnő – kapcsolta le a lámpát, majd hozzám bújt, ahogyan én is hozzá. Hajnali 1 óra felé összegabalyodva aludtunk el.