Chapter ~ 4.

*Másnap a koncert próbán*

- Fiúk gyertek ide! Hányszor kell még elmondani, hogy ne dobálózzatok a banánnal? - kiabált Preston mire hason találta egy banán.

- Na, jó srácok most lett elegem! - próbálta betolni az öltöző ajtót, de nem igazán sikerült neki.

- Segítsek? - kérdeztem.

- Ohh kicsi lány nem hinném, hogy tudsz – mosolyodott el.

- El sem hinné, hogy erősít a balett – mondtam majd nekiszaladtam az ajtónak és tolni kezdtük immár ketten. 2 perc múlva sikerült bejutni így kergetni kezdtük a srácokat. Én Harry után eredtem míg Preston Liam után. Hazz befutott egy ajtón, ami egy kis gardrób volt.

- Óó milyen rossz ötlet is volt ez – nevettem fel gonoszan és a hajánál fogva húzni kezdtem Preston-hoz.

- Áu áu áú! - hallgattam folyamatos nyávogását, míg a célhoz nem értünk.

- Ügyes vagy kislány – dicsért meg Preston.

- Köszönöm – vigyorodtam el.

A srácokat felvitte a színpadra addig én a maradék két srác keresésére indultam. Niall-t hamar megtaláltam az egyik hűtőben, de Louis-t sehol nem láttam.

- Szia Lottie! A bátyád?

- Az egyik őr próbálja kiimádkozni az öltözőből!

- Nagyszerű – nevettem fel és az öltözők felé indultam. 

- Louis légy szíves gyere ki, mert 5 perc múlva próba – hallottam meg Drew-t.

- Nem! - kiabált ki.

- Hello Drew! Segítsek? - léptem mellé.

- Szia Hope! Itt már csak a csoda segíthet – sóhajtott.

- Louis légy szíves gyere ki! - hajoltam az ajtóhoz.

- Hope?

- Teljes életnagyságban!

- Na, told ki a segged Tomlinson legalább Hope kedvéért!

- Cserébe mit kapok?

- Ezt beszéljétek meg ketten! - nevetett fel mire megcsóváltam mosolyogva a fejem.

Elfordította a zárban a kulcsot majd vigyorogva kijött. Szürke melegítő gatya, fekete póló és egy szürke sapi volt rajta ami így együtt elég szexi összeállítás. De mindegyik fiú jól néz, ki most miért emelem ki őt? Na, mindegy.. Megráztam a fejem majd Louis-ra mosolyogtam.

- Mehetünk?

- Héj! Hol a jutalmam, amiért kijöttem? - háborodott fel.

- Mégis miféle jutalmat szeretnél? - raktam csípőre a kezem.

- Hát minimum hívj meg egy italra!

- Én? Azt a fiúknak szokás! - nevettem fel.

- Akkor próba után egy Starbucks?

- Hát még megnézem, ráérek -e – mosolyodtam el pimaszul.

- Szóval igen! Oké! - vigyorgott és elszaladt. Elnevettem magam majd utána indultam.

- Na, végre hogy Tomlinson is megjelent! Beállna a helyére akkor? - mondta Jack a koreográfus. Lou beállt a kis x-el jelölt helyre, ami abban a pillanatban kinyílt alatta és a többi srác alatt is és leestek. Persze ez a show része majd innen fognak előbukkanni.

- És 3,2,1...Fel! - kiáltotta Jack mire ismét előbukkantak.

- Nem lesz, ezzel gond csak magatok mellett tartsátok a kezeteket. Sérüléseket nem akarunk! Ja és apropó sérülések! Harry ott, ott és ott lesznek a tűzijátékok – mutatott pár dobozra.

- Még a közelébe se menj! Láttad, hogy járt az 5SOS-es srác?

- Láttam!

- Na, akkor ne nagyon szaladgálj arra! Ami viszont a koreót illeti! Nagy füst Clouds-al kezdtek ám most ezeken a csapó ajtókon jöttök be és nem a falnál! Aztán adjátok magatokat, ahogy szoktátok!

- Vettük! - mondták egyszerre.

- Akkor halljam még a kezdő és a befejező számot és mehettek!

- Szia – hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Megfordultam és egy gyönyörű szőke már-már fehér hajú lánnyal találtam magam szemben, aki kísértetiesen hasonlított Harry-re.

- Gemma Harry nővére – nyújtotta a kezét.

- Szia! Hope vagyok az új stylist és már a fiúk összeszedője is lassan – nevettem és megráztam a kezét.

- Összeszedni? Őket? Kemény meló – nevetett fel ő is.

- Az biztos! Ezért próba után el kell mennem Lou-val kávézni!

- Húha! Randi? - mosolygott sejtelmesen.

- Nem! Dehogy! Csak egy ital!

- Értem – mosolygott még mindig.

- Áh, nekem már mindegy! Az újságírók úgyis randit csinálnak belőle – legyintettem.

- Ja! Egyszer mentem el egy 5SOS-es fiúval kávézni..azóta állítólag járunk!

- Az kemény – nevettem.

Lement a próba a srácok pedig idejöttek.

- Gemm! - ölelte meg Hazz a lányt.

- Szia, öcsi! Remélem téged nem kellett összeszednie Hope-nak!

- Ömm.. – nevetett fel.

- Rossz vagy!

- Ki mondja?

- Mi? Én vagyok a jobb Styles!

- Ez igaz – szólt közbe Liam.

- Liam dugulj el – nézett rá Harry.

- Látod? Liam is az én pártomat fogja!

- Nem igazság! - rakta karba Hazz a kezét.

- Hol a húgom? - kérdezte Louis.

- Nem rég láttam – mondta Gemm.

- Megyek, megkeresem! Jössz Hope?

- Hát...ahha!

- Húúha! - vigyorgott Liam.

- Fogd be Liam! - szólt rá Lou.

- Meg se szólaltam – vigyorgott.

Louis előre ment én pedig utána.

- Szerintem az öltözőben van – mondtam.

- Anya kinyír, ha valami baja lesz!

- Nyugi! Lottie okos lány és itt mi baja lehetne?

- Nem tudom csak féltem!

- Aranyos vagy, hogy így szereted a húgod – mondtam mire elmosolyodott.

Benyitottunk és ott ült az egyik koreográfus lánnyal.

- Hello csajok – köszönt Louis.

- Louis! Nem próbálsz? - kérdezte Lott.

- Már vége! Itt van Gemma is!

- Oh, akkor jó! Tudom már találkoztunk! Megyünk vásárolni!

- Oké vigyázzatok magatokra és ne koptassátok le Prestont!

- Oké – forgatta meg a szemét mire felnevettem.

- Mentek valahova? - kérdezte.

- Ahha! A Starbucksba!

- Ketten?

- Ketten! Miért olyan furcsa ez mindenkinek? Van fiú lány barátság!

- Ahha.. – nevetett.

- Szerintem menjünk – mosolyodtam el.

- Holnap a címlapon leszünk szóval, ha még le akarod mondani most, mond – állt meg az ajtó előtt.

- Louis a stylistotok vagyok. Úgyis összehoznának valamelyikőtökkel!

- Az igaz! Na, gyere! - engedett előre mosolyogva.

Elsétáltunk a kocsijához majd bepattantunk.

- Félórányira van a legközelebbi Starbucks – vigyorodott el és beindította a kocsit.

- Akkor tegyünk be valami zenét!

Bekapcsolta a rádiót és épp Calvin Harris-től a Summer ment.

- Úú imádom! - örültem meg és énekelni kezdtem.

Az egész utat végig énekeltük és beszélgettük majd mikor odaértünk bementünk a kávézóba és egy eldugottabb asztalnál foglaltunk helyet.

- Sziasztok! Mit hozhatok? - jött oda egy fiatal velünk egy idős lány.

- Nekem egy cappucinót – mondta Lou és rám nézett.

- Ugyanazt – mosolyodtam el.

- Rendben mindjárt hozom! - mondta és elment.

- És mit csináltál mielőtt idejöttél? - kérdezte.

- Semmit! Kijártam a fő sulit aztán otthon voltam. Gazdag családból származom így nem kellett dolgoznom.

- Áá értem! Fő sulira jártál?

- Ahha! Stylist szakra és franciául is tanultam!

- Az nehéz nyelv! Egyszer Franciaországban Harry-vel bementünk egy boltba és addig magyaráztunk angolul, amíg ki nem zavartak onnan. Fogalmunk sincs mi volt a bajuk velünk – nevetett.

- Biztos nem ismertek fel! - mosolyodtam el.

- Akkor még az elején jártunk, úgyhogy lehet! Szép idők is voltak mikor még járkálhattunk egyedül az utcán!

- Gondolom ez nagy teher egy idő után!

- Az. De szeretjük ezt csinálni és a rajongóinkat is szeretjük attól függetlenül, hogy kicsit őrültek!

- Azért gondolom nem rossz annyi szép, csinos lánnyal körbevéve – mosolyodtam el.

Közben megkaptuk az italunkat, amit megköszöntünk.

- Hát...nincs ellenemre! - nevetett fel mire én is elnevettem magam.

- De hiányzik, egy normális átlagos kapcsolat ahol nem csak azért van veled az a lány, mert híres, vagy hanem azért mert te vagy te – mondta mire elmosolyodtam és belekortyoltam az italomba.

- És milyen ennyi lánytesó közt felnőni?

- Problémás! - nevetett.

- Rossz?

- Nem azt mondom csak sok a dráma. Szörnyűek néha! De van egy kis öcsém is most már!

- Tényleg? Mennyi idős?

- Most töltötte az egyet!

- Hű akkor még pici! Imádom a gyerekeket!

- Az jó, mert Lux biztos, hogy ide-oda fog ráncigálni!

- Cuki kislány lehet!

- Az csak néha fárasztó pl. egy koncert után.

- Elhiszem! Majd figyelek, hogy én se fárasszalak titeket – nevettem.

- Te? Dehogyis!

- Majd meglátod! - nevettem.

- Harry, na, ő még az igazán fárasztó! De meg lehet szokni!

- Szerintem mindegyikőtök szerethető valamiért! Szórakoztatóak vagytok az már biztos!

- Ingyen cirkusz! - nevetett.

- Az biztos!

Megittuk az italainkat majd Louis fizetett annak ellenére, hogy erősen tiltakoztam majd távoztunk.

- De én akartam fizetni a sajátom! - duzzogtam a kocsiban.

- Én hívtalak meg, úgyhogy én fizettem! - indította be az autót.

- Meki? - kérdezte.

- Úú farkas éhes vagyok!

- Akkor irány a McDrive! – kanyarodtunk ki a parkolóból.

Bementünk a McDriveba és leparkolva megettük az ínycsiklandó hamburgereket majd visszaindultunk a szállodához.

- Amúgy ha Londonban laktok miért szállodában vagyunk?

- Mert innen könnyebb összekaparni minket – nevetett fel.

- És tényleg! - mondtam mire felhördült.

- Tényleg nehéz titeket összeszedni! 

- Dehogyis!

- Dehogynem!

- Máris kötekedik.. – sóhajtotta viccesen.

- És még mennyit fogok! - vigyorogtam és kiszálltam.

Mikor beértünk a szállodába nagy fejetlenséggel találtuk szembe magunkat.

- Preston mi a baj? - kérdeztem.

- Az hogy változott a terv és holnap este menni kell New York-ba!

- Mi? Miért? - kérdezte Louis.

- Nem tudom! A lényeg hogy ma meglesz a koncert és holnap este indulás másnap reggel pedig egy tévéműsorba vagytok hivatalosak interjút adni!

- Oh..oké – mondta.

A lift felé indultunk és felmentünk a mi emeletünkre.

- Már megint ki dugta el a nadrágom? - hallottam kiabálást a szobánkból.

- Harry senki nem dugta el csak olyan szétszórt vagy, hogy fogalmad nincs hova tetted – mondta unottan Gemma a laptopnál.

- De segíts már megkeresni!

- Hagyjál, olvasok! - hurrogta le.

- Melyik nadrágod keresed? - raktam csípőre a kezem.

- Hope! Segíts! A kedvencem!

- Oké megpróbálom – sóhajtottam majd a nadrág kutatására indultam, ami bő 10 perc keresgélés után meg is lett...az ágy alatt. Nem firtattam a miértjét inkább csak leültem az ágyra és figyelni kezdtem a fiúkat.

- Sophia jön velünk New York-ba! - vigyorgott Liam.

- A barátnőd? - kérdeztem mosolyogva.

- Ahha! Csodálatos lány!

- Payno el ne csöppenj – vágódott le mellém Louis.

- Majd megnézlek téged is, ha lesz egyszer normális barátnőd!

- Héjj El az volt!

- Ahha...kb. fél évben egyszer láttam és te sem láthattad többször!

- De attól még jó volt vele – rakta karba a kezét durcásan.

- El hisszük – nevettem fel.

- Nekem már 4 éve nincs csajom szóóval nekem már kijárna egy! Hope itt a vissza nem térő alkalom! - nézett rám sármosan Hazz mire felnevettem ismét.

- Bocsi Harry de asszem' kihagyom!

- Gonosz – huppant le az ágyamra.

- És Niall te szőke herceg veled mizu? - kérdeztem mosolyogva.

- A szinglik táborát erősítem 4 éve!

- Oh, hát figyi van egy barátnőm New York-ban, aki szép csinos és kicsit hibbant, de te vagy a kedvence – húzgáltam a szemöldököm mire a srácok huhogni kezdtek.

- Mutass képet! - vigyorgott.

Gyorsan elővettem a telefonom és megmutattam a Stas-el közös képem, ami amúgy a háttérképem is.

- Úú Stas basszus! Elfelejtettem felhívni szegénykémet! - kaptam a számhoz.

- Széplány! - mondta Niall.

- Jó csaj! - nevetett Hazz.

- Most felhívom, próbáljatok meg csendben maradni – mosolyogtam és kikerestem a barátnőmet a híváslistából.

- Hangosítsd ki! - mondta Niall.

Eleget tettem a kérésének és a lábamra tettem a telefont.

- Hope te idióta már úgy aggódtam azt hittem meghaltál vagy összejöttél valamelyik 1D-s fiúval és most épp a naplementében sétálgattok a Temze partján, kézen fogva és el felejtetted a te idióta barátnődet! - hadarta el egy szuszra mire mind a négy srác felröhögött és velük együtt én is.

- Szia, életem! Ki vagy hangosítva, és mint hallhattad itt vannak a srácok és nem, nem haltam meg és nem, nem jöttem össze senkivel! - nevettem.

- Mi? Hogy hallottak most engem? Ők? Élőben? Az 1D? Mi? Normális vagy? - sipított a telefonba.

- Úgyis tudják, hogy nem vagy százas hisz velem barátkozol!

- Kettőnk közül még mindig én vagyok az okosabb!

- Elhitted! - nevettem fel.

- Most amúgy hallanak ők? - suttogta.

- Igen hallunk – suttogta vissza Harry mire elröhögtem magam.

- Úú nagy rajongótok vagyok és imádlak titeket!

- Stas nem vagy rajongó max. 3 napja.

- Shh Hope fogd be! Szóval...khm valamelyikőtök szingli? - kérdezte mire a homlokomra csaptam és megráztam a fejem. Ez a nő tényleg nem százas.

- Én szingli vagyok! Itt a soha vissza nem térő ajánlat! - mondta Hazz.

- Stas ne dőlj be neki két perce nekem is felajánlkozott – nevettem.

- Harry kinek nem? - kérdezte Louis.

- Louis? - kérdezte a barátnőm fenyegető hangnemben.

- Stas fogd be! - figyelmeztettem.

- Na, idefigyelj Tomlinson! Mit képzelsz, hogy...

- Stas mondom, fogd be! - visítottam a telefonba Louis pedig szórakozottan nézett engem.

- Most le akartál cseszni? - kérdezte.

- Igen de Hope nem engedi, hogy kibontakozzak! Hope 3 napja te is utáltad!

- Stasy fogd már be! - nevettem fel kínomban.

- Oké oké csak adjátok meg Niall számát és leteszem – mondta unottan mire Niall hangosan felnevetett.

- Stas most inkább megyek még majd hívlak és holnap este megyünk Amerikába!

- Mi? Úú megyünk partizni!

- Persze hogy megyünk! - nevettem.

- Na, sziasztok – köszönt el mire egyszerre elbúcsúztunk mi is és kinyomtam.

- A barátnőd őrült! Alig várom, hogy megismerjem – nevetett Niall.

- Stas egy idióta...de imádom! - vigyorodtam el.

- Srácok irány a stadion 5-kor koncert! - szólt be Preston.

- Megyünk! - mondtuk majd utána sétáltunk. 

Lementünk a földszintre majd ott beültünk a fekete kisbuszba és elindultunk. Mikor odaértünk már sikítozó lányok hada fogadott minket és csak úgy tudtunk bemenni biztonságosan az épületbe, ha mindenki mellett sétált egy őr. Mikor beértünk az öltözőbe mentünk és elkezdődött a nyüzsgés. Már Lottie és Gemma is itt voltak és megérkezett Louise is a kicsi Lux-al.

- Hope ő itt Luxi a kislányom! Lux ő itt Hope az új sylist.

- Segíthetek neked? - mondta cukin.

- Hát persze! Rakd rendbe a fiúkat! - nevettem.

- Keresztapa legyél rendes és szólj Liam bácsinak is! - kapaszkodott Harry lábába Lux mire Hazz felnevetett.

- Mit szeretnél prücsök? - vette fel az ölébe.

- Segítek Hope-nak és azt mondta, hogy rakjalak titeket rendbe.

- Ahogy akarod hercegnő – mondta mosolyogva és leült a kanapéra, ahogy a többi fiú is mi pedig Louise-val eltátottuk a szánkat.

- Lux nagyon ügyes vagy! Ezt minden koncerten megcsinálod! Oké? - mosolyogtam rá mire tapsikolni kezdett. Gyorsan összeállítottam a srácok cuccait és az ölükbe dobtam.

- Most veszitek fel! - mutattam rájuk mire elnevették magukat és engedelmeskedtek.

Miután megvoltak az öltözködéssel felszerelték magukra a fülest és a kezükbe vették a mikrofont.

- Tökéletes! - örültem meg és ölbe vettem Lux-ot.

- Törpe mostantól te leszel az asszisztensem! Oké?

- Jóó! - kacagott fel.

- Srácok 5 perc – nyitott be Preston és eltátotta a száját.

- Hope ezt te csináltad velük? - kérdezte látván, felöltözve és elkészülve a fiúkat.

- Lux volt! - mosolyogtam az ölemben lévő kislányra.

- Lux nagyon ügyes vagy! - dicsérte meg.

- Köszönöm – mondta cukin és lekéredzkedett az ölemből.

- Anyaa! Kapok fagyit? Ügyes voltam! - nézett az anyukájára, aki elnevette magát.

- Persze kicsim a koncert után eszünk fagyit okés? - guggolt le hozzá mire a csöppség éljenezni kezdett. Meghallottuk az intro-t így a srácok kivonultak az öltözőből mi pedig a színpad melletti árokba mentünk. Mint kiderült a koncert végére ez nagyon rossz ötlet volt ugyanis a srácok a koncert közben vízi csatázni kezdtek, de olyan szinten elfajultak a dolgok hogy mindannyian csurom vizesek lettek Louis egyszer míg Liam kétszer esett egy nagyot és mi is vizesek lettünk. A koncert vége előtt hátra mentünk majd az öltözőben leültünk és próbáltunk megszárítkozni a csajokkal az az Gemmával Lottie-val Louise-val és a kicsi Lux-al.

- Kinyírom Louis-t – töröltem végig a hajam egy törölközővel.

- Ja, ő szinte csak téged locsolt – nevetett Gemma.

- Megbosszulom én még ezt – mosolyodtam el gonoszan mire a lányok felnevettek.

A srácok bejöttek az öltözőbe és mivel mindegyik fázott átvették a pólójukat. Louis éppen ivott mikor a háta mögé lopóztam és nyakon öntöttem. Nem reagált semmit én pedig visszafojtott nevetéssel kezdtem hátrálni. Lassan megfordult majd gonoszan elvigyorodott és a fiúkra nézett, akik abban a pillanatban két oldalról lefogtak.

- Nee srácok ez nem ér! Egy a négy ellen és amúgy is lány vagyok! - kezdtem el nyafogni és próbáltam szabadulni, de nem ment.

Louis a kezébe vett két fél literes vizet majd elém állt és a fejem fölé emelve rám öntötte az egyiket majd a pólómhoz nyúlt és a nyakamnál is beöntött.

- Csak mert fehér pólóban vagy – vigyorgott.

- Húú de rosszul fogsz még te járni! - vigyorodtam el gonoszan. 

A srácok elengedtek én pedig megdörzsöltem a karom mivel fázni kezdtem.

- Tessék – dobta ide nevetve Lou a pulcsiját, amibe bele is bújtam.

- Mehetünk? - kérdezte Liam mosolyogva.

- Igen! - mondtuk kórusba és elindultunk. Nagy nehezen eljutottunk a kocsihoz majd beültünk és visszamentünk a szállodához.

- Na mivel már ilyen sokan vagytok, mondom a szoba beosztásokat! - szólalt meg a halban Preston.

- Harry Niall, Lottie Gemma, Liam hozzád jön Sophia, Louis te pedig Hope-val!

- Pont, amikor meg akar szívatni? - nyafogott Louis én pedig ördögien elvigyorodtam.

- Csak nehogy este más is legyen ott a nagy szívtatásokból – mondta Hazz mosolyogva.

- Hazz fogd be! - öltöttem rá a nyelvem.

- Hajts rá tesó! - kacsintott Louis-ra, aki nevetve megrázta a fejét.

- Szerintem menjünk – mondta majd előre ment.

Beálltunk a liftbe majd mikor a mi szintünkre értünk mindenki a neki kijelölt szobába ment. Én átcuccoltam Louis-hoz és a franciaágyra ültem. Igen, közös ágyunk van...

- Ha nem akarsz, velem aludni én alszok a földön – sétált a bőröndjéhez.

- Dehogyis – nevettem fel.

- Szóval velem akarsz aludni? - fordult felém és vigyorogva rám nézett.

- Szóóval most minden második szavad perverz lesz? - nevettem fel.

- Sokat vagyok Harry-vel. Ragályos – vont vállat.

- Azért sokkot kaptál volna ha Hazz-t osztották volna be a húgodhoz!

- Egy kicsit! De tudom, hogy nem érne hozzá egy ujjal sem! Amúgy is Lottie még kicsi!

- 17 éves! Honnan gondolod, hogy még nem feküdt le egy fiúval sem? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Nem! Biztos nem! Ő nem olyan!

- Louis te hány éves voltál legelőször?

- 13!

- Hogy mennyi? - kérdeztem meglepődötten.

- A csaj 16 volt!

- Jézusom! - nevettem el magam.

- És te?

- 17 voltam!

- Áá te sem tartogattad sokáig – nevetett.

- Mondhatok valamit komolyan? - néztem fel rá.

- Persze – ült le mellém.

- Nem akarom azt, hogy az a bizonyos éjszaka alapján ítélj el...nem vagyok könnyűvérű csak...akkor alkohol hatása alatt voltam.

- Megbeszéltük, hogy nem hozzuk többet szóba! Én az alapján ítéllek el, amit most a turné során látok!

- És mit látsz? - mosolyodtam el.

- Az igazi Hope-t, aki szöges ellentéte annak a lánynak, akivel azon az éjszakán lefeküdtem.

- Te is tök más, vagy mint amilyennek elképzeltelek azok után!

- Na, látod! - nevetett fel.

- Srácok takarodó van! - nyitott be Preston.

- Kilenckor? - nézett rá Louis.

- Csak képletesen! Ne randalírozzatok a folyosón!

- Ki sem mozdulunk – vigyorgott rá Lou.

- Végre Louis Tomlinson szót fogad.. – motyogta és bezárta az ajtót mire mindketten elnevettük magunkat.

- Louis ezt visszaadom köszönöm, hogy nem hagytál tüdőgyulladást kapni – vettem le a felsőjét.

- Bármikor! Nem akarjuk, hogy beteg szabadságra menj! - nevetett fel.

- Azt én sem – mosolyodtam el.

- Mész zuhanyozni? Addig átnézek a srácokhoz!

- Megyek! - mosolyodtam el majd összeszedtem a cuccaim és bementem a fürdőbe az ajtót magamra zárva. Gyorsan lezuhanyoztam majd megtörölköztem és pizsibe bújtam, ami egy rövidnadrágból és egy Mickey Egeres rövid ujjúból állt. Mikor kimentem senkit nem találtam a szobában. Az ajtóhoz sétáltam majd kinéztem rajta és megláttam Prestont.

- Psszt – pisszegtem neki a fejem kidugva.

- Mi az Hope? - sétált ide.

- Tudsz nekem felcsempészni tejszínhabot és majonézt? - suttogtam.

- Minek az neked? - kérdezte.

- Megszívatni Louis-t!

- Támogatom az ötleted 5 perc és hozom – mondta nevetve.

Megvártam ott az ajtóban szerencsére Louis sehol nem volt. Mikor megkaptam a kért kellékeket megköszöntem majd elrejtettem őket és bevetődtem az ágyba a telefonom pedig a kezembe vettem. Neteztem egy kicsit majd nyílt az ajtó és Louis jött be.

- Mehetek én is zuhanyozni? - kérdezte.

- Persze már rég készen vagyok – mondtam a telefonomat nyomkodva. Miután bement bekapcsoltam a tévét és egy mesét kezdtem el nézni. 10 perc múlva kész lett és egy boxerben jött ki. Hiába ütöttem magam belül hogy ne nézzek rá, de muszáj volt. A vízcseppek még néhol látszódtak a mellkasán és kockás hasán haja pedig vizes volt amibe szexin beletúrt majd rám villantotta Colgate mosolyát. Óó Tomlinson hogy rohadnál meg a sármoddal együtt. Miért nézek én ilyeneket? Miért nézem ilyen szemmel? Miért nem lehet közömbös nekem? Amíg hisztiztem magamban idejött és befeküdt mellém.

Ő is a mesét kezdte el nézni majd egy bő negyed óra múlva lehunyta a szemét és ekkor jött el az én időm. Az ágy alá nyúltam majd a kezembe vettem a tejszínhabot és egy gonosz mosollyal feltérdeltem majd a tenyerébe nyomtam jó sokat. A hajammal az orrát kezdtem el csikizni mire kezét az arcomra helyezte és szétkente a tejszínhabot majd keze levándorolt a mellemhez és a hasamhoz is tejszínhab foltot hagyva maga után. Vigyorogva kinyitotta a szemét én pedig unottan néztem rá.

- Korábban kell ahhoz neked felkelned, hogy Louis Tomlinson-t megszívasd! - mondta mire nyomtam az arcára egy jó adag tejszínhabot.

- Na, várj te pimasz! - mondta majd megpróbálta kivenni a kezemből a flakont, de nem hagytam magam. Magára rántott és elvette majd a hajamba és az arcomra fújt.

- Utállak Tomlinson! - nevettem el magam és kikaptam a kezéből majd a csípőjén ülve az arcába nyomtam egy csomót. Lefogta a kezem, legurított magáról és ő is tele nyomta az arcom és a pólóm. Mikor kiürült a doboz tartalma nevetve dőltünk le egymás mellé.

- Nem vagy százas esküszöm – mondtam és lenyaltam a kezemről egy kis habot.

- Én? Te ötleted volt! - nevetett.

- Mi folyik itt? - nyitott be Preston ám mikor meglátott minket elnevette magát.

- Nem pont így képzeltem – szóltam oda neki.

- Hát azt gondoltam – közölte és inkább visszacsukta az ajtót.

- Megyek, veszek fel új pizsit – mondtam duzzogva és a bőröndömhöz léptem.

- Megyek én meg lemosom magamról! - mondta vigyorogva és a fürdőbe ment.

Mosolyogva megcsóváltam a fejem majd átvettem a másik pizsi pólóm és bementem hozzá hajat mosni mivel az is csupa hab lett. Miután kész lettem vissza feküdtem az ágyba, ami hál istennek nem lett olyan. Pár perc múlva újra csatlakozott hozzám Louis és betakarózott.

- Aludjunk? - kérdeztem.

- Én szerintem mindjárt fogok, de neked nem muszáj!

- Én is fáradt vagyok – mondtam majd lekapcsoltam a tévét és a villanyt.

Szemben helyezkedtem el Louis-val a sötétben ennek  következtében éreztük egymás leheletét az arcunkon, ami azt jelezte, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, de ez egyikünket sem zavarta igazán.

- A srácok mit csinálnak odaát? - suttogtam.

- Niall és Harry becsempésztek egy kis piát így azt iszogatják, Lottie és Gemma már lefekvéshez készülődtek Sophia és Liam pedig nem tudom, mert nem mentem be hozzájuk nehogy olyat lássak, amit nem kéne! – mondta mire felnevettem.

- Rég nem találkoztak?

- Olyan két hete!

- Akkor jobb is, hogy nem mentél be – kuncogtam.

- Jó éjt Louis – suttogtam.

- Jó éjt Hope – motyogta ő is.

Lehunytam a szemeim majd pár perc múlva már aludtam is.